Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

i«64: ntójus 3L

SZOLNOK MEGY« N'fipfeAF

a

Az iga2i meleg nyári napok még csak ezután jönnek, de a szűk, levegőtlen műhelyben, ahol a vasalónők dolgoznak, már most fullasztó a hőség. Horváth- né arcán végigcsurog az izzadtság.

— Nagyon melege van?

Nagyanyáink vasalási technológiája elvesztette létjogosultságát

— Nem annyira^ mint ahogy izzadok; Megfáztam és jobbára a láztól van, — törli zsebkendővel a homlokát; — Majd egy hónap múlva. Huh; Ré- gondolni sem jó.

A keskeny vasalóasztalok mellett asszonyok, lányok kezében megállás nélkül szónkáznak a forró vasalók. A nedves ruhákból gőzfelhők gomolyognak a mennyezet felé. Fejük felett a vasrudakon egyre vasalt ruha:

— Nehéz munka így kézzel, — mondta Matu- sinka Ferencné;

Ö aztán tudja: — Húsz évig húzta a vasalót. Még Alcser Ferencnél, a szolnoki tisztító régi tulajdonosánál kezdte. Most már öt éve minőségi ellenőr.

— Biztosan tudom, hogy nem örülnek a munkatársaim, amikor előszedem a különböző vegyszereket ebből a szekrényből, — mutatta a kis méregraktárt a fiatal Simonná. — A nagy hőségben több tisztító- szerem nagyon kellemetlen szagot terjeszt, de a vasalás előtt a még szövetben maradt foltokat kell eltá- volítanom.

— Nem az a baj, — szólt az egyik asszony és fel sem nézett a munkából. — A meleg, a párás meleg a legszörnyűbb. — Tegnap is ketten rosszul lettek.

— Gép kellene ide. De

KARAMBOL

MAGYAR FILM

Mai filmdrámáink az írók és rendezők azon igyekezetét mutatják, hogy közelebb kerüljenek az élethez, hogy régi konvenciókkal szakítva úgy mutassák meg. amilyen valójában. Ezt a szándékot látjuk a Karambol című új magyar filmnél is. Má- riássy Judit forgatókönyve nyomán, Máriássy Félix rendezésében. A játék első részében és később is egy- egy jelenetben, sikerül valóság-ízű emberi megnyilatkozásokat és a mai élet egy-egy mozaikjának hiteles rajzát bemutatnia.

Sajnos azonban a szereplők játékán kívül nehéz lenne még valami dicsérendőt elmondani erről a filmről. Alakjai csaknem mind sematikusak, vagy éppen — antisematilcusak. (Sematikus volt régen a DISZ-títkár, aki mindent nagyon jól tudott és jól csinált, antisematikus itt a KISZ-titkár, aki semmit sem tud jól és azt is rosz- szul csinálja). Még a film legélőbb alakja, a főszereplő Terpinkó is sokszor sematikusan viselkedik. (Lehet valaki kevésbé művelt, de ennyire tervszerűen buta csak az lehet, akit íev írtak, így rendeztek).

Az üzemi KISZ-titkár elviszi Terpinkót, a testileg nagyon erős segédmunkást a Szépművészeti Múzeumba, hogy szelleme is izmosodjék. De a tréning nem jár sikerrel, mert éppúgy nem tud hatni rá,

mint a képek, amelyek szótlanul tekintenek rájuk. Ilyen kép a film többi „pozitív” figurája is: a fiatal mérnök és felesége, a barátok és üzemi kollégák, feljebbvalók. A súlyemelő tréning már sikeresebb. És itt kapja az egyetlen sikeres „erkölcsi” leckét is: az edző két ügyes fogással földre teríti az izgága fiatalembert.

Csupa jóember veszi körül ezt a szegény gyereket. Lágy cukorszirupban úszkálnak egymás felé ä fiatal mérnök és szerelme, hogy végül a hitvesi ágyban szelíden csókolózzanak és egymás fejét nézegessék — amint az minden magyar filmben látható. Nem maradnak el egyéb szükséges kellékek sem: lányok kombinkban, rablóit csók, melyet pofon követ és a főszereplő méla sétája a vasúti síneken.

Csak éppen a baráti szó, az őszinte segíteni akarás marad el — ezek a jóemberek mind messze vannak és messze tartják magukat a főszereplőtől, mégis azt hazudva maguknak, hogy segíteni akarják.

A főszereplő, Bujtor István még így is tehetséges alakítást tudott nyújtani, reméljük látjuk még film- szerepben. Kiemelhetjük még a jó szereplők közül Balogh Zsuzsa nevét Éva alakításáért s Latinovits Zoltánt Weber szerepében.

— LL —

sokat is kértük már, — sóhajtott Matusinka néni; Csakhát itt be, itt meg ki

— mutat a jobb, meg a bal fülére. — Higyje él, a vállalat sokkal jobban járna, mert legalább ötször többet termelnénk;

— De maguk is, mert nem kellene a nehéz vasalót emelgetni és legalább 20 százalékkal többet keresnének.

— így van, — helyeseltek.

— Tudja-e, hogy ebben a munkában mennyire kikészül a váll, meg a láb?

— kérdezte egyikük.

Igen. Az egyhelyben állás és a vasaló emelgetése évgyűrűi, az alattomos hasogató fájdalmak akkor jelentkeznek, ha munka után estefelé kicsit megpihennek. Kellenének, nagyon kellenének a gépek, amelyek levennék vállaik- ról a vasaló súlyát.

Egy bizonyos. A lakosság igényeit ki kell, sőt egyre gyorsabb tempóban kell kielégíteni a Patyolat Vállalatnak. A termelés a kezdetinek duplájára, vagy

háromszorosára nőtt, de az ehhez szükséges feltételek alig változtak. A gyorsabb és minőségileg kifogástala- nabt ruhatisztításhoz modern, nagyteljesítményű (főleg vasaló) gépek 'kellenek.

A gépesítés óriási előnyökkel jár és mondjuk meg őszintén, elsősorban a vállalat javára. A termelés ötszörösére, hatszorosára emelkedhet, a termelési költségek és a létszám csökken, és ami a legfontosabb a vállalási határidők a jelenleginek felére, vagy harmadára zuhannak;

A dolgozók (kézi vasalók) szempontjából is nagy jelentőségű. A jelenleg segéd, vagy betanított munkások a gépek üzembehelyezésével szakmunkásokká válnak, ami magasabb bért jelent, tehát életszínvonalunk emelkedik és megmenekülnek a fárasztó fizikai munkától.

Egyszóval ott, ahol az egész megye lakossága mosat, elvesztette létjogosultságát nagyanyáink vasalási technológiája.

— bognár —

ÖREG SZÍV

FIA TÁL ÉRZÉS

HARMINCÁN VANNAK.

Közülük huszonhatnak igencsak deresedik a haja. De amikor énekelnek, eltűnik a korkülönbség a négy fiatal fiú és a tekintélyes öregek között. Dalol 'a kórus és a daliok nyomán világosan lemérhető: több ez, mint szórakozás — lelki szükséglet.

A tiszaföldvári fmsz-kó- rus tartja a próbáját. Két évvel ezelőtt írtunk lapunkban egy cikket, címe az volt: Elveszett kórusok nyomában. Itt megemlékeztünk arról, hogy Tiszaföld- váron nagy hagyománya van a kóruskultúrának, célszerű lenne ezt újra feleleveníteni. 1963 nyarán azután sok fáradozás után a régi iparos-dalkör tagjaival újra megalakult a férfikar. Azóta énekeltek ünnepségeken, hangversenyeken, és márciusban a

martfűi területi bemutatón ezüst érmet nyertek.

Jó távolról, a Virághegyről jár be a hetvenhat éves Cseuz Gyula. — 1906-ban kezdett el énekelni. De a többiek is 20—30 éve dalosok. Szeretettel nevelgetik a 16—17 éves fiatalokat, az utánpótlást, akik egyelőre csak négyen vannak, de máris nagyon jól érzik magukat: HALLGATJUK a kórust; Tömör hangszín, jó hangzás. Az együttes karnagya, Jordán Antal valóban jó munkát végez, nemcsak szakmai szempontból, hanem az újra egymásra talált kis együttes összetartása érdekében is: öregember nem vénember. Ha valahol, hát itt, a tiszaföldvári férfikarnál bízvást elmondhatjuk ezt a bölcs közmondást.

— bt —

VÉLFHIÉRVŰm

Kesernyés utóíz

Két héttel ezelőtt lapunk hasábjain raegvédtük az j irodalmi kávéházat Rideg Sándor elsietett és igazságtalan ítélete ellen. Az évad utolsó műsora után bevallhatjuk: majdnem bekövetkezett az, amitől Rideg Sándor félt.

A csütörtöki évadzáró műsor nagyrésze jó volt. Igényes humort jelentett a felolvasott Tahi és Gádor J humoreszk, művészi lel ki ismeret ességgel készült és szerepelt Fonyó István, Hegedűs Ágnes, Győző László. j Nem mondhatjuk el ugyanezt Győri Emilről és | Gyöngyösi Katalinról, akik készületlenül léptek színpadra egy elég gyenge jelenettel. Ráadásul egy, az irodalmi kávéház eddigi színvonalához teljesen mél- ; tatlan produkciót is hallottunk Szedő Lajostól, aki \ az innen-onnan összeszedett apolitikus magánszámával a jóízlésű közönség ellenérzését váltotta ki.

Hisszük, hogy ez az est az irodalmi kávéház történetének múló epizódja lesz csupán. Szeretjük és féltjük kulturális életünk e kedves színfoltját és éppen a féltés indít bennünket arra, hogy felemeljük ; szavunkat: ilyesmit a jövő évadban nem kérünk.

Nem eiég a jó szándék

Levelet kaptunk egy mezőtúri olvasónktól. Ebben ; megírja, hogy apja 19-es vöröskatona volt, ő maga ; funkcionárius, különböző mozgalmi munkát is végez.

! Két verset küld a lapnak, mint ahogyan írja, „közös ügyünket előbbre vinni”.

; A versek nagyon rosszak. Fűti ugyan írójukat a ! jószándék, szerepel benne a hősi mult, a proletár- i nemzetkoziseg, a kínai kérdés, a békeharc. Mindez ; azonban színtelenül, rosszul megfogalmazva, nehéz- í késén döcögő ritmusokkal, a verstan legelemibb sza- \ bályainak figyelmen kívül hagyásával.

! Nem először fordul elő, hogy egyesek mozgalmi ! tevékenységükkel kapcsolatos őszinte érzelmeiket ele- : Sendőnek "vélik ahhoz, hogy írásaik művészi termékként lassanak napvilágot. Elfeledkeznek arról, hogy bármilyen nemes mondanivalót csakis és kizárólag művészi formában lehet hatékonnyá tenni.

Ellenkező esetben többet árt, mint használ, mert nevetségessé teszi a szerzőt is, meg az ügyet is, amiért a kis verskísérlet megíródott.

Mezőtúri olvasónknak és a többi hasonló kísérletezőnek azt tanácsoljuk, folytassák áldozatos mun- i kájukat a szocialista társadalom felemelkedése érdekében, de ne sértődjenek meg, ha versük nem jelenik meg.

^^^^^^^OQOOOOOQOOOOOQOQOGOQQOQOOOQOOCOOOOOQQOOOOOOOQOOOOOOQOOOOOQQQOC“!^

Egyszerű tábla, friss felirat

Nem hivalkodik ez a tábla cirádás külsejével, mégis sokan megállnak mellette.

Mi az ami idevonza az érdeklődőket? Az, hogy az egyszerű fekete táblára krétával rótt sorokból mindig megtudhatják; ebben, vagy abban a munkában kik az élenjárók.

Most ezt olvashatjuk: Fózer Sándor a lucerna- kaszálásban 180, Tapodi Imre 152 százalékot ért el. A gyűjtésben Sándor István 173, Vass Pál 151 százalékos teljesítményével bizonyult legjobbnak;

A növényápolók között is folyik a vetélkedés. Tóth Margit 8 tagú munkacsapatával szintén fej-fej mellett halad a Bakondi Sán- domé irányításával dolgozó munkacsapat. Felkerült

a táblára Kovács Márton munkacsapatának neve is. A Novajról ide szerződött munkások példamutatón végzik a növényápolást;

Hogy hol áll ez a táola? Valóban ezt eddig még nem említettem: a Jászsági Állami Gazdaság III; kerületének központjában:

— nk —

Keresünk többéves gyakorlattal rendelkező

szervezési és propaganda munkában jártas férfi munkaerőt.

„Jó szervező” jeligére a szolnoki hirdetőbe.

int uKiBiiivi iu><t>uin mimimunni nn ni mt nmunt< ihiimhiihuhiiíi in >imn nm biiíhíh mi n miHttmix miau* uimiti tmmtB n>u<i»ui uiw m ni i intian an 11 tKtiTfiii

ÁLLATOK

Írta: Balázs Anna

A villanymozdony gyorsan siklott előre. Hallgatva ülök a vezető mellett és nézem az alánkfutó sínek szédítően gyors mozgását. Néha erővel elfordítom a szemem, hogy el ne szédüljek és figyelem a két oldalt kitárulkozó tájat, erdők, mezők váltakozá- zást az alföldi síkon. Ör- ház előtt fehér libák riadnak meg, nehézkesen felemelkednek, repülnek néhány métert, aztán újból minden a régi lesz. Kislány fut elő nyírfavesszővel, kiált a libákra, de megáll és el- bámul a villanymozdony szokatlanul gyors futásán, kis kezével integetni kezd felénk:

Megrezzenek. Valami kop- pan az üvegen. Aztán újból és még egy. De nem

látok semmit. Pedig most ébredek rá, hogy eddig is hallottam ezeket a halk koppanásokat, csak valahogy nem értek el a tudatomhoz, annyira magukkal vittek az új benyomások;

A mozdonyvezető arca mozdulatlan, szabályos arcéle kissé előrehajoltan élesen belerajzolódik a tájba;

— Verebek — mondja most kérdezetlenül és én hirtelen megértem: Verebek csapódnak neki az üvegnek!

— Szegénykék — mondom és érzem, hogy elsápad az arcom. Enyhe rosszullét fog el a gondolatra. hogy egész úton így verődnek neki a mozdonynak és pusztulnak el a szálldosó madarak. Hónapról, hónapra, egy, tíz, száz...

— Belekerülnek a légörvénybe. Én is nehezen szoktam meg. Gőzmozdonyon jártam azelőtt, ott nem veszi úgy észre az ember.

Nem felelek, mégis mesélni kezd, pedig idáig mélyen hallgatott. Csak a szeme kutatta az utat és a keze járt.

— Némelyik állat nagyon furcsa. Csak áll és... vagy ezek a madarak: — olyan közeire repülnek, hogy halálukat lelik. Ha megállók mellette odalenn az úton és egy kicsit feléje lépek, már felreppen. Itt meg... De legcsúnyább emlékem egy marhacsordáról maradt.

— Nem olyan könnyű ám megállni egy ilyen száguldó masinával — mosolyog. — Mi, mozdonyvezetők megszoktuk, hogy minden élőlény ideiében elkot- ródik előlünk. Fiatal vezető voltam, természetesnek találtam, hogy ahogy az ember, az állat is elhúzódik. Hát csak van benne annyi ösztön, hogy védje az életét. Hiszen ha csak rákiált az ember a marhára, vagy ha ostort pattint meg felette, már eligyek- szik a közeléből... De úgy látszik, a technikával nem tudnak megbarátkozni...

— Ezt különben azóta tudom, mióta ezzel a villanymozdonnyal járok:

— Nehezen szoktam meg. Gőzmozdonyon csak oldalról látom a vágányt, köztem és a sínek között ott van a hosszú kazán... itt pedig semmi sincs köztem és a világ között, csak ez az üveg... mintha nekem rohanna minden, ami szembe jön, egyenesen nekem tart. Nem is akartam maradni eleinte, gondolkoztam, itt hagyom a vasutat és ha nem szeretném a mesterségemet annyira... szóval azt akartam elmesélni: Látom egyik napon, hogy marhacsorda áll a vágányon. Ügy álldogálnak ott, mint a mezőn. El volt füvesedve a pálya, szelíden legelésztek. Majd elmentek ti, ha közelebb érek, gondoltam. De bizony csak állnak ott, égeti őket a forró nap, még azt is látom, hogy egy nagy foltos tehén legyezgeti magát a farkával, csípik a legyek... Sípolok, — nem mozdulnak; Erősebben sípolok,

egyfolytában, no csak meghallja valaki ember és elhajtja őket onnan! De semmi sem mozdul, azok a nagy, szelíd barmok meg állnak ott, mintha jobb dolguk nem is volna a világon. A távolság meg egyre fogy, sípolok kegyetlenül, de semmi eredmény: — Már csak száz méterre vagyok, aztán a felire, gyorsan fékezek, de már késő, hiába lassítok, beléjük megyék. Ott látom őket magam előtt, az a nagy, foltos tehén rámfordította a szemét, tolta maga előtt a gép egy darabig, de aztán csak eldőlt. Mire megálltam, csupa vér volt a vágány, ott vergődtek, volt amelyiket szétvágtam és elpusztult, megsérül vagy tíz állatt... Sírtak szegénykék, panaszkodtak. Olyan felindultan ugrottam le, mintha embereket pusztítottam volna el... majdnem sírtam felettük... Ha meglátok azóta a mozdonyom előtt egy marhát, vagy borjút, már lassítok. Ostoba állatok ezek. nem értik, mi a vasút. csak állnak, kérődzőnek és valahogy... valahogy úgy érzem, bizalommal várják, hogy odaérjek: És mintha én... ezzel a bizalommal éltem volna vissza, amikor közéjük szaladtam...

Csöndesen ülünk: Az ablaküveghez apró koppaná- sokban verődnek oda a verebek, a mozdonyvezető éles tekintete a messzeségbe mélyed, a jelző zöld lámpáit nézi és ki tudja, mire gondol...

Később látom, hogy oldalt egy pillantást vet rám. A szeme tiszta; — Megnyugodott.

— Az emberek mégis fontosabbak — mondja halkan és to megértem.

A mozdony sebessége előtt kettéhasad a levegő és kinyílik a szép táj: — Suhanva száguldunk egyre tovább, felnézek: felettünk az égen nagy szárnyú gólya száll... aztán hosszú, fehér felhő alá siklunk, egy pillanat múlva messze mögöt+ünk marad és nincs felettünk más, csak az üvegtisztaságúi tintázatlan ég—