Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

1964, május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pártszervezeteink és a műszaki fejlesztés A főmérnök „mindentudófa” Az ember feje nem káptalan. S különösen olyan alkalmakkor tesz jó szolgálatot a „mindentudó kisfü- zet”, amikor szinte záporoznak a kérdések. így járt a minap Sallai Gábor, a Jászberényi Gépállomás főmér­nöke is, mégsem jött zavarba. Jól ismeri gépállomá­suk lüktető életét, s ha nagy hirtelen valami szám, vagy adat nem jutott eszébe, csak belelapozott a kiskockás noteszba és már mondta is a pontos választ. Jt második ötéves terv első három évében ipari üzemeink sikeresen teljesítették a termelési, termelékenységi és gazdál­kodási terveiket, összessé­gében megfeleltek azoknak a követelményeknek, me­lyeket a népgazdaság irán­tuk támasztott. Sikeres mű­ködésüknek sok összetevője volt. Kétségkívül ezek kö­zül az egyik ilyen tényező a műszaki fejlődés és azok a szervezési intézkedések, melyeket az üzemeink fo­ganatosítottak. Az üzemekben végzett pártpolitikai munka fejlő­désének egyik fontos állo­mása volt. hogy pártszerve­zeteink egyre többet foglal­koznak a műszaki fejlesz­téssel. Bár nem hibátlanul, de sokat foglalkoznak a helyes szemlélet kialakítá­sával, az új iránti érdeklő­dés felkeltésével. A műszaki fejlesztést te­kintve a város ipari üze­mei különböző színvonalon vannak. Pártszervezeteink, helyesen, abból indulnak ki, hogy nem minden üzem­ben lehet egyforma köve­telménnyel előállni. A párt­politikai munka az üzem adottságaiból indul ki. A fő célkitűzés vagy a régi ter­mékek megfelelő fejleszté­se mennyiségileg és főleg minőségileg, vagy új gyárt­mányok bevezetése. Ezek a törekvéseik mindig jelentős gazdasági eredményhez ve­zettek. Ehhez csatlakozik még az is, hogy vállalatainknál egészséges törekvés van a gyártási eljárások korsze­rűsítésére. Az elmúlt há­rom évben ez főleg abban nyilvánult meg, hogy töre­kedtek a vállalatok a kézi munkafolyamatok gépesíté­sére. Ezzel az intézkedé­seikkel közvetlenül hozzá­járultak a termelékenységi e&arányzatok teljesítéséhez­Az évenként felmerülő feladatokat műszaki intéz­kedési tervekben foglalják össze. A műszaki intézke­dési tervekhez csatlakozik a szervezési elgondolásokat tartalmazó terv, valamint az újítási feladat-terv. E három tervnek együttes megvalósítása eredményezi az üzemekben a műszaki előrehaladást. A műszaki szervezési in­tézkedésekhez két forrás áll rendelkezésre. Az egyik a beruházási keretek. Ezek felhasználása az elmúlt 3 évben üzemeinkben élég célirányos volt. Ennek nyo­mán több olyan változás történt, ami a termelés lé­nyeges minőségi javítását eredményezte. A műszaki fejlesztés másik forrása a felújítási keretek. JMéhány területen a n*ű- szaki fejlesztés — minden erőfeszítés ellenére — az átlagosnál lassabban halad. A vállalatok vezető­ségei itt is törekednek a fejlődés biztosítására. Azon­ban helyenként állandó a nyersanyaghiány, sokféle a termék, átlagosan magas a gépparknak az életkora. Ilyen körülmények között a vállalatvezttőség intézkedé­sei nem mindig hozzák meg r kívánt eredményt. A las­sú műszaki előrehaladás­nak azonban helyenként szubjektív okai is vannak. Ez abban nyilvánul meg főként, hogy egyes vezetők túlságosan ragaszkodnak a régi megszokott „kitapo­sott” úthoz. A műszaki előrehaladás része, azt kiegészíti a kor­szerűbb, helyesebb üzem- szervezési módszerek alkal­mazása. Ilyen legelterjed­tebb a műszaki munkanor­mák alkalmazása. Ma már egyre inkább lépést tart a normaképzés a műszaki fejlődéssel. Ilyen intézkedé­sekhez lehet még sorolni a zártciklusú munkafolyama­tok bevezetését, a karban­tartás tervszerű grafikonos biztosítását, Több üzemünk gondosan felmérte a szállí­tás helyzetét. A szállítás­hoz megfelelő utak kialakí­tásával lényegesen növelte a gépkocsi kihasználást. Hasonlóképpen sikeresen vizsgálták a rakodás gépe­sítését. Kezdeményezték a vállalatok a tudományos in­tézetekkel való kapcsolat létesítését. Megrendeléseket tettek fontos műszaki prob­lémák kidolgozására. A tu­dományos egyesületeknek helyi csoportjai alakultak Szolnokon dolgozó műszaki szakemberekből. A műszaki fejlesztéshez hozzájárultak a szép szám­ban bevezetett újítások is. Mindez talán felsorolás­ként hat, azonban érzékel­tetni akartam vele, hogy milyen sokirányú a műsza­ki fejlesztés a város üze­meiben és műszaki, gazda­sági vezetőink milyen sike­resen foglalkoznak e fontos területtel. P ártbizottságunk az el­múlt években rend­szeresen figyelemmel kísér­te a műszaki fejlesztést. Fő törekvésünk az első idő­ben az volt, hogy felkelt­sük az érdeklődést és eköz­ben magunk is megismer­kedjünk azokkal a speciális feladatokkal, amik ránk, il­letve pártszervezeteinkre hárulnak. Ma már el lehet mondani, hogy a pártszer­vezetek nagyrésze helyesen értelmezi a műszaki fej­lesztést és foglalkozik an­nak politikai, társadalmi és személyi vonatkozásaival. E munka kiinduló pontja most is a műszaki fejlesz­tési tervek elkészítése. A pártvezetőségek, pártalao- szervezetek segítséget ad­nak pártmegbízatások út­ján és a dolgozók körében felvetődő javaslatok formá­jában a műszaki fejlesztési tervek elkészítéséhez. Majd az alapszervezetek vezető­ségei és taggyűlései ren­deznek részletes vitát a tervekről. A pártszerveze­tek és szakszervezeti bi­zottságok arra törekednek* hogy a versenyfelajánlások keretében helyet kapjanak olyan fontos feladatok, mint a szakmai tudás növelése, a meglévő géppark maradék­talan kihasználása, a kész műszaki tervek népszerűsí­tése. Évközben a műszaki fejlesztési tervek végrehaj­tására kell a fő figyelmet fordítani. Ezen a téren van­nak még a legnagyobb hi­bák. Még mindig sok he­lyen előfordul, hogy a he­lyes elhatározások külön­böző akadályok miatt nem valósulnak meg. Nem egy esetben a következetlenség a legfőbb oka az elmara­dásnak. Most térnek rá pártszervezeteink a műsza­ki fejlesztési tervek ne­gyedéves ellenőrzésére. Ilyenkor kerül sor a fej­lesztési tervek tételes vizs­gálatára. IS öztudomású, hogy az *' idei tervévet üze­meink igen sok nehézség­gel kezdték. Más alkalom­mal már e lap hasábjain is szóvá tették a lemaradás* illetve annak behozását. El­sőrendű kötelesség, hogy az 1964. évi terv teljesítésekor üzemeink még hathatósab­ban merítsenek a műszaki fejlesztés területén adott tartalékokból. Ezt sokszoro­san indokolja, hogy az utóbbi időben egyre na­gyobb nehézséget jelent a termeléshez szükséges lét­szám biztosítása. Sőt van­nak területek, ahová egy­általán nem lehet munka­erőt kapni. Ez a körülmény még nyomatékosabban in­dokolja a műszaki fejlesz­téssel való foglalkozást. Eb­ből a szempontból előtérbe kerül a szállítással kapcso­latos ki- és berakás gépe­sítése. Ha néhány vállala­tunk sürgős intézkedést nem tesz, a vasút a szük­séges áruszállítási igényeit nem tudja kielégíteni. Ez vonatkozik elsősorban a Budapesti Fűrészek szol­noki telepére és az ÉR­DÉRT Vállalat szolnoki te­lepére. Különösen fontos, hogy a nagy gépkocsi parkkal ren­delkező vállalataink rend­szeresen elemezzék és érté­keljék a gépkocsi kihaszná­lást. Menetrendszerű szállí­tási utak beiktatása, terv­szerű anyag ki- és beszállí­tás — javíthat a gépkocsi kihasználáson. Ez azonban szigorú rendszerességet kö­vetel az üzem minden rész­legétől. Üj műszaki és szer­vezési feladatok azonban nemcsak a szállításnál adódnak, de talán pillanat­nyilag itt a legsürgetőbbek. p ártszervezeteink vé­* gezzék nagyobb ener­giával a felvilágosító mun­kát a műszaki fejlesztéssel kapcsolatosan. Nem elég leleplező a felvilágosító munka a régihez való ra­gaszkodással szemben. Ne­hezíti a felvilágosító mun­kát, hogy a régihez való ragaszkodás káros volta nem mindig szembetűnő. Politikai munkánk gyenge­ségéhez tartozik, hogy nem eléggé ösztönözzük és ösz­tönöztük a fejlett országos és nemzetközi tapasztalatok elterjesztését. Alig lehet számontartani azoknak a számát, akik az országban különböző helye­ken vagy külföldön tapasz­talatcserén jártak. Az így összegyűjtött sok jó ta­pasztalat nem hoz elég hasznot. Gátját kellene an­nak vetni, hogy mindenki tapasztalatcserére utazik. Azokat kellene küldeni el­sősorban, akik szereznek is tapasztalatot, és képesek az összegyűjtött tapasztalato­kat hazai viszonyokra al­kalmazni. Legtöbbször azon múlik a látott új módsze­rek bevezetése, hogy itthon mások az adottságok. Nem merült még ki azonban a hazai tapasztalatokba nyert tartalékok lehetősége sem. Pártszervezeteinknek töb­bet kell foglalkozniuk a műszaki dolgozók szaktu­dásának növelésével. He­lyénvaló, ha kezdeménye­zik különböző ismeretter­jesztő előadások, műszaki szaktanfolyamok tartását. A műszaki propagandánknak legyenek részei azok az el­gondolások, melyek egy-egy iparágban a 20 éves távlati fejlesztési tervek alapját képezik. Ezzel felkeltik az emberekben az érdeklődést a saját iparáguk és saját- magúk fejlesztése iránt. Na­gyobb üzemeinkben fontos, hogy a belső üzemszervezői tevékenységgel ahhoz értő, jó felkészültségű műszaki vezetők foglalkozzanak. z üzemi pártmunka e fontos területén szer­zett tapasztalatok általá­nosítása hozzájárulhat az alapvető termelési célkitű­zések gyorsabb, hatható­sabb megvalósításához. A szocializmus építése egyre- inkább előtérbe állítja a műszaki fejlődéssel kap­csolatos követelményeket. Pártszervezeteinknek fel kell készülniük, hogy a magasabb követelmények­nek maradéktalanul meg­feleljenek. Sípos Károly, a Szolnok Városi Pártbizottság első titkára Hogy mi minden találha­tó abban a kis „okosban”! Néhány lapon valóságos kis tanulmány árról, hogy eb­ben az üzemben általában mik okozzák a balesetet. Első helyen szerepel ilyen minőségben a nagyfokú munkaerővándorlás. — Hogyan, hát ez is ösz- szefügg a balesettel? — De még mennyire — l Péntekem este Egerben, a Dobó István téren, ott ücsörögtünk az autóbusz körül. A vacsoránál még közöttünk volt Alex, aztán valahogyan eltűnt. Keres­tük mindenfelé, de csak nem akadtunk rá. Mit volt mit tenni, úgy határoztunk, hazaindulunk nélküle. — Alighogy kikanyarodott a busz a Fő-utcára, a Dóm tér sarkán megpillantottam Alexet. Ezzel rendbe is jött minden. Remek hangulat kere­kedett. Énekeltünk, s aki hallotta a másikat, az még beszélgetett is. És szintén kitűnően éreztem magam, igazán jó volt ez a mai nap. Olyan ember vagyok, aki szeret spekulálgatni. Ezt csináltam, visszaidéz­gettem az eseményeket, meg mindent... íB ...a munkásakadémiára hatvanötén jelentkeztek a papírgyárban. Nem is so­kan maradtak ki. Dr. Mol­nár László főtechnológus igen pártfogolta az ügyet, és számos előadást is tar­tott. Meg kell mondani, a „dokit” nagyon szeretjük, irtó klassz ember. Kedves, és micsoda jó kedélyű alak. Hát ez nem is igaz. Na, szóval jó volt ez az akadémia. Dobos Sándor bácsi (a többiek Alex-nek szólítják) már ötödik éve minden előadáson részt vett. Ez a tapasztalatcsere, meg ki­rándulás azért lett, mert ez jutalomnak számít. Mi magyarázza a főmérnök. — Elég csak azt említenem, hogy a jelenlegi traktoros létszámunk 156, s csupán a 62 kombájnra 124 ember szükséges. De ezenkívül még 21 rendrearató és 2 kévekötő ara tógépünk, 138 erőgépünk is van. A nagy­munkák idején gépre ülő emberek jó részének ha nem is a szakképzettsége, srácok éppen tizenheten vagyunk itt a buszon... ü ...emlékszem, hogy reg­gel piszok álmos voltam. Ez azért jut most eszembe, mert aludnék, de a fiúk úgy üvöltik a Gábor Áron rézágyúját, mintha leg­alábbis fizetének érte. Na mindegy. Ott hagytam abba, hogy végre beszálltunk a gyár előtt a buszba. Hevesen „műszaki szünetet” rendel­tek el. Ki sört ivott, ki feketét, mások azt csinál­ták, amire szükségük volt. Onnan elindulás után csak az Avas hegyen álltunk meg. Néztük a Lenin Ko­hászati Műveket. Állati méltóságteljesen terül el a völgy ölében. (Tetszik ez a kifejezés, a suliban ta­nultam.) Pár perc múlva már a Diósgyőri Papírgyár felé robogtunk. A kapu előtt sokan várakoztak, főleg lá­nyok a Dunántúlról. Az egyik tetszett, de nem volt időm. Na, bementünk és körülnéztünk. Sókkal ki­sebb verkli, mint a mienk. Kevés volt azért a fél óra, pedig azt mondták, hogy tapasztalatcserére, meg gyárlátogatásra jövünk. — Engem annyi minden ér­dekelt volna még, de lo­holnom kellett a többiek ...a fene egye meg, az egyik srác felébresztett az álmodozásból. A busz meg úgy ring, mint egy teknő a tengeren. Ez, mivel hátul ülök, eléggé játszadozik a de a gyakorlata hiányzik, a bár a brigádvezetők, vagy a műhelyben a csoportve­zetők a munkavédelmi tud­nivalókra is kioktatják új munkatársaikat, — mégis könnyebben megesik a baj. ‘— De nézzük a második pontot. Gondatlanság, ha­nyagság! Az ebből adódó balesetek felsorolásával könyvköteteket lehetne megtölteni. Csak néhány példa: egyik traktorosunk felhevült gépének hűtőjé­ről úgy vette le a sapkát, hogy fölé hajolt. A forró gőz arcába csapódott és megégette. A műhelyben két ember kéz-sérülése is kapkodásból, figyelmetlen­ségből eredt. Ügy látom az ittasság a harmadik helyen szereplő ok? — Igen. Tavaly két em­bert elbocsátottunk, hármat fegyelmileg vontunk fele­lősségre ittasságból okozott balesetért. Az idén ilyen eset még nem történt. Szabályellenes géphasz­nálat, feketefuvar, az el­lenőrzés hiánya is ott sora­kozik a kis noteszban a baleseti okok között. Aztán egy statisztika ar­ról, hogy 1962—1963-ban, s az eddig eltelt négy hónap­ban mennyi baleset volt, s az hány nap kiesést okozott a munkából. A számok is azt mutatják, nem veszett kárba a sok figyelmeztető szó, a megszigorított ellen­őrzés, a rendszeres baleset- védelmi oktatás. S az az intézkedés sem, miszerint a balesetvédelmi követelmény megszegése kizáró ok a cél­jutalmakból, versenydíjak­ból. A Jászberényi Gépállo­máson csökkent a balese­tek száma. Méginkább így lesz ez ha a munkavédelmi eszközöket nem dobják sa­rokba, s a traktorosok, mű­helymunkások egy percre sem feledkeznek meg arról, hogy felelőtlenségükkel sa­ját maguk és társaik testi épségét, életét veszélyezte­tik. K. K. gyomrommal. A srác azt mondta, hogy megint He­vesen vagyunk. Én nem szálltam le. Na, mondom tovább ami­re ezután gondoltam. Szó­van Diósgyőrből Lillafüred­re mentünk át. Ott van a Szinva patak meg a Há­mori tó, meg a Palota Szálló, meg az István bar­lang. Mindezt a turista térképről olvastam le a parkban... ül ...Egerben a Park Szálló­ban ebédeltünk. Nagyon jó kaját adtak. Mi srácok felmentünk a várba. A Bornemissza bástyát végre a saját szemmmel láthat­tam. Utána sokat csavarog­tam. A tötbieík nem tudom mit láttak, mát nem a város szépségeiből, de saj­nálhatják az biztos. Én ugyan bikavért meg Medo- cot nem kóstoltam, de nem bánom, mert mégis csak körülnéztem... U! ...na, most már nem sok idő van a Dunára, mert rajta vagyunk a Kolozsvári hí­don. A hangulat még min­dig nagyon jó, s utitársaim valamennyien dicsérik ezt a napot. Hát végeredmény­ben nekik is igazuk van. Még azt akarom mondani, hogy a buszra az volt ki­írva: IBUSZ—TIT Ország­járás. Hát én azt h'szem, hoev mi inkább ország- loholáso.i voltunk. Hateze­rért... „ Az ipari tanuló gondo­latait lejegyezte: Fábián Péter Kobári István, a Szolnoki Járműjavító dolgozója a hatalmas mozdony kazán torkában. ECV IPARI TANULÓ FELJEGYZÉSEI m

Next

/
Thumbnails
Contents