Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-19 / 115. szám
i964. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Á boldogházi út Tisza Józseftől, a Termelőszövetkezeti Tanács titkárától hallottam: a jász boldogházi Aranykalász története példa nélküli a magyar szövetkezeti mozgalom históriájában. Ugyanis: az Aranykalász mindössze öt gazdasági esztendőt zárt idáig, s a fiatal szövetkezet harmadszor nyerte el a Minisztertanács zászlaját, egyszer a Minisztertanács oklevelét, s másodszor tüntették ki Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címmel. A legmagasabb rangú kitüntetéseket szerezte meg öt év alatt. A szövekezet 1959. őszén kezdett gazdálkodni, azóta minden évben „házasodott", vagyis egyesült nála gyengébb közös gazdaságokkal. Ez mind megannyi új indulás. (1959-ben még négy, 1964-ben már egy — az Aranykalász — szövetkezet működik Bol- dogházán-) És mégis országos sikerek. Olyannyira, bogy tehenészetük háromezernégyszáz literes tejhozama másfélszer magasabb az országos átlagnál. Amíg a növénytermesztés bevétele (kertészetet is beleszámítva) 4,7 millió forint addig az állattenyésztésé 10,5 millió. Ezt a belterjes üzemági arányt egyedül képviselik Szolnok megyében. De még mennyi más dicsérő dolog. Száz holdanként 128 mázsa húst értékesítenek. Száz holdra huszonnégy számosállat jut náluk; S ama kevés szövetkezetek közé tartoznak, amelyek nagyrészt saját beruházásból építkeznek- Amit 1963-ban csináltak — ezért kapták a harmadik zászlót 50 000 forint jutalommal — az pedig a iegkételkedőbb embert is elismerésre készteti; A ■szövetkezet ugyanis egyesült a tavaly tavaszon is. Ez még önmagában nem nagyon tudja hátravonni a gazdaságot; te ügyesen, hozzáértő vezetők kerülnek a megnagyobbodott szövetkezet élére. Márpedig Boldogházán így van. De akkora méretű árvízkárral már a legzseniálisabb vezetők sem tudnak mit kezdeni, amekkora tavaly az Aranykalászt érte. Egész hatáiTészüket, a Csíkos tanyákat elöntötte a Zagyva. Sokan mondtuk is akkor sajnálkozva; ezt nehezen tudja kiheveri?: még az Aranykalász is- Év közben a szövetkezet vezetői magok is aast vallották: dolgozunk szívósan, de most nehéz a helyzetünk. Am, mert valóban dolgoztak szívósan, a szövet- kereti gazdák és vezetők -gyárán« — 22789 forintos évi átlagjövedelmet biztosítottak s szövetkezetük kategóriájában még ezek után is harmadik az Diin rn tut. tnfí vL-P—1 Az ember hajlamos félté- telezni, valami különös jó adottságú Község lehet Igen, így is van. Nem a földjeit tekintve, mert az » szikestől a fekete földig váltakozik. Más; Szeretnek- jól élni. Most az ünnepség estjén jártam egy boldogházi lakásban, azelőtt már többen is. Bizony, kevés városi ember teremthet magának olyan lakáskultúrát. Az igazsághoz tartozik, hogy a kollektivizálás előtt is sokan jól éltek itt híres állattenyészetük után. A szövetkezet megalakulásakor azt mondták: ha tényleg lehet jól élni a közösben. akkor csináljuk igazán. ne csak úgy tessék- Iássék- És csinálták. Leegyszerűsítve ez a boldogházi sikerek titka; Nagy előnyük, hogy — igen okosan — a szövetkezet élére a falu legtekintélyesebb embereit választottat. Elnöknek a község legtapasztaltabb egyéni állattenyésztőjét. Még a gaz- dász is idevaló parasztember iskolázott ßa. S ahogy mondják, náluk nemcsak úgy szimplán tsz-tagok és ügyfelek az emberek, ha az irodába mennek, hanem ismerősök, barátok, volt és való gazdatárjak; A vezetők először önmagukhoz szigorúak és következetesek, s csak másodsorban követeinek beosztottjaikkal. Ezek ismeretében törvény- szerű, hogy minden közös dolog minden ember magánügye is náluk. Tudom, nem a legfontosabb a szövetkezet történetében az alábbi epizód, de mégis jelképet látok benne- Szombaton a zászlóátadó ünnepség végén (az ünnepségen ott volt Tisza József országgyűlési képviselő, Árvái István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Soós István, a járási pártbizottság titkára s még többen a megye, a járás vezetői közük) A művelődési otthon nagytermét bálteremmé, étteremmé alakították ideiglenesen. A székek elhordására előre kijelölték a rendezőket. Igen, de alig volt paraszt- ember, aki azt a széket amelyen ült, ne vitte volna ő maga a fal mellé. Hiába, így lehet sokra menni Ahogy Tisza József mondta; Boldogházán mindenki egy irányba húzza a szekeret. Ezért van az, ami Boldogházán már valóság, sok szövetkezetünkben még csak céL Az itteni ma legtöbb szövetkezetünknek még csak a holnapja- De id? minden szövetkezet elérhet, ezen az úton-módon. S ha a boldogháziak tovább akarják folytatni sikereiket —•, márpedig biztosan akarják — ezt a jó utat járják tovább. Börzék Lajos Kis csapat— nagy akarat Tizenöt fiatal KISZ szervezetet alakított a tiszaszentimrei Ezüstkalász Tsz-ben. A tsz vezetősége — főleg anyagiakkal — a fiataloknak segítséget nyújtott. Öt hold kukoricát és egy hold cukorrépát i fiatalok részre művelnek a közös területből. S a termés értékének egy részét a KISZ szervezetre költik. Az ifjak emellett nagy ígéretet tettek: a szövetkezet tervében jelzett 10 ezer helyett 30 ezer csibét fognak felnevelni. Mégpedig úgy, hogy a takarmányozási költséget 10 százalékkal, az elhullást pedig 3 százaléknál is alacsonyabbra csökkentik. Az állattenyésztésben dolgozóik a tejhozam növeléséért indítanak mozgalmat. A nyári időszakban 12,5 literes fe- jési átlag eléréséért és a tej előállítási' árának csökkentéséért dolgoznak. Az aránylag kis ifjúsági szervezet nagy akarattal látott munkához. Szolnoki Kulturális Hetek Tánczenei fesztivál Szolnokon Nyírják a birkákat. Nem a tsz-ét, hanem a háztájit. Lassan, kimérten mozog az olló, gyűlnek a lenyírt csomók. Az egyik nyíró feljebb biccenti az idő keményített kalapot — amivei tán a közelben heverésző pulit is agyon lehetne csapni — rám hunyorít: — Megy ez kérem, ha negyven éve gyakorolja az •ember, aztán: hé, ide, azt a biilyogot. A szurokba mártott tüzes vas fekete, a gazda tulajdonát jelentő nyomot hagy • birka oldalán. — Hej — folytatja az előbbi —, valamikar' huszonöt megnyílt állat után egyet kaptunk a gazdától, meg is ettük aznap. De a féldeci ilyenkor mér beim vett. — De azért ez jobb stm — szól valaki... Aztán még sok más került a beszédterítékre. A közösét majd 20-án nyírják — géppel — a kunmadaras! Petőfiben. » A lenyírt bundakupacok szürkén egybeolvadtak a Hortobágy szélének szürke földjével. Még az árvízterületen hiányzik a vetés A Szolnok Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya és a Szolnok megyei állami gazdaságok igazgatósága jelentései alapján A kukoricavetés térképe Járás, város neve: Terv Teljesítés kh kh V, Törökszentmiklósi J. 9 200 9 906 107,6 Jászberényi J. 25 000 25 650 102,6 Karcag 6 700 6 607 98,6 Tiszafüredi * 8200 , 8 067 98,3 Mezőtúr 6 200 5 930 95Ji Törökszentmiklós v. 6 900 6 518 94,4 Jászberény 4 900 4552 92,8 Kunszentmártoni J. 14 300 12 748 89,1 Szolnoki J. 29 000 25 253 87,0 Kisújszálláf 5 000 4173 83,4 Túrkev6 5 200 4176 79,8 Kunhegyes! j. 14 400 11143 7A3 Szolnok megye termelőszövetkezetei: 135 000 124 723 93,6 Szolnok megye állami gazdaságai: 10 275 9 976 97,0 Mint a cím is jelzi, az pa sarabolását a jászberéárvízzel elöntött területek kivételével befejezettnek tekinthető a tavaszi vetés; Most már egyre inkább a növényápolás jelenti a munka zömét; A eukorrényi, a kunszentmártoni járásban és Jászberényben befejezték, de az egész megyében befejezéshez közeledik. Sőt az állami gazdaságokban több mint kétharmadát már ki is egyelték. A termelőszövetkezetekben is közel felénél tartanak. Kapálják a kukoricát, a napraforgót. A kukorica kapálása Mezőtúron és a szolnoki járásban, a napraforgóé Jászberényben és a kunszentmártoni járásban halad a legjobban. A kunszentmártoni járásban készen vannak a lucerna és a vöröshere első kaszálásával. Az állami gazdaságok az egész megyében kőnél járnak befejezéséhez« Tekintve, hogy az időszak csapadékszegény« a növények fejlődését öntözéssel siettetik. Elsőként is a nagykunsági városokban, Karcagon és Mezőtúron öntöznek a legtöbbet, bár az egész megyében is több mint tízezer hold kapott már mesterséges csapadékot4 tánczene kedvelőinek az elmúlt hét vége különleges csemegét ígért és hozott: a legjobb alföldi amatőr tánczenekarok bizonyították be egymásnak és a közönségnek tudásukat, felkészültségüket. Ez a találkozó érdekes színfoltja és jelentős eseménye volt a Szolnoki Kulturális Hetek rendezvénysorozatának. Köztudomású ugyanis, hogy fiatalságunknak a jó tánczene iránti igénye egyre nő, de a hazai színvonal még nem teljesen kielégítő. A KISZ Központi Bizottsága legutóbbi határozatában állástfoglalt a korszerű, modem tánczene mellett és ez a határozat abból a felismerésből fakadt, hogy o nívós tánczene ízlésformáló hatása az ifjúságra felmérhetetlen. A szolnoki Ságvári Endre Művelődési Házban vasárnap délelőtt megrendezett tánc- zenekari találkozót olyan útjezésnek érezzük, amely helyi viszonylatban is megmutatta az e téren ránkváró legsürgősebb feladatokat. Nem lenne teljes a tulajdonképpeni fesztivál programjáról való beszámolóm, ha bevezetőben nem emlékeznék meg az előző napi, megyei amatőr tánczenekari bemutatóról is, amely a maga egészében kedves és szórakoztató előjátékot nyújtott a vasárnapi műsorhoz. Megyénk négy öntevékeny együttese: a szolnoki gépipari technikum, a törökszentmiklósi ifjúsági ház, a jászberényi Lehel vezér gimnázium és a jászapáti művelődési ház ifjúsági tánczenekara mutatta be repertoárját. Közülük leginkább a jó egyéni teljesítményeket nyújtó, hagyományos dixielandstílusban játszó törökszent- miklósiakat és a luxemburgi stílust kedvelő, összeszokott együttes benyomását keltő szolnokiakat kell megdicsérnünk. Érdekes1 volt a jászberényiek tömörhang- zású gitár összeállítása, szakszofonosuk, Csák József jó adottságú, tehetséges szólista. A zenekari számok sorát örvendetesen színesítette a szolnoki művelődési ház modem tánc- együttesének bemutatkozása (vezetőjük Trásy Györg- . A fiatal együttes tevékenysége régi hiányt pótol: a szépen megkomponált társastáncok figyelembe veszik a korszerűség követelményeit, népszerűek és nevelőhatásúak. A szombat délutáni bemutató végül is két Szolnok megyei zenekart juttatott be a vasárnapi műsorba: a szolnoki, illetve a törökszentmiklósi együttest. 4 vasárnapi fesztivál zsúfolt ház előtt került lébonyolításra. Bár a műsorban fellépett zenekarok névsora nem volt teljes, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a legjobbak itt voltak. A legnagyobb, szinte fergeteges sikert megérdemelten a szegedi „D+C” zenekar aratta. — (Merjük hinni, hogy a közönség valóban megértette kiváló produkciójukat és az ováció nemcsak a Beat- les-számoknak szólt!) A Hulin István (zongora) vezette együttes játékát a kifogástalanul kiegyensúlyozott hangzás, a friss szellemű, modem hangvétel és a rendkívül kulturált, haj- szálfinom összjáték jellemezte, ugyanakkor játékosai külön-kölön is fölényes technikáról és szép hangképzésről tettek tanúti- l zonysáftot. Ha a fesztivál táncze íei jellege most nem is adott rá módot, bízunk benne, hogy a máris or- száao”hlrű együttestől minél hamarabb jazz-műsort is hallhat a szolnoki zeneszerető fiatalság. Kitűnő szólista-erényeket csillogtattak * * másik szegedi zenékar, a „Swing Combo” fiataljai. Simon István piszton-játéka, valamint Kelemen László dob-szólója kimagaslott a mezőnyből, de meg kell dicsérnünk Varga István nagyvonalú szakszót onszó- lóit és Simon Klára ragyogó, különösen apró technikában jeleskedő zongorajátékát is. Mindkét zenekar siltere azt bizonyította be újra és újra, hogy magas színvonalú, s egyúttal túlzásoktól, túlkapásoktól mentes tánczene csak a jazz talajából nőhet ki. Lényegében ez vonatkozik a kecskeméti városi művelődési ház zenekarának teljesítményére is. Feltűnt műsoruk változatossága, bő skálája (dixie-től a legmodernebb táncstílusokig). A széksztett játékára egyaránt jellemtó a magasszínvonalú összjáték és a briliáns technikájú szólók. Különösen Virányi Viktor virtuóz gitárjátékót kell kiemelnünk, de Kertész István (bőgő) bravúros beugrása is feltétlenül elismerést érdemel! Tetszettek az énekesek: Koráth Ildikó és Nógrádi Margit, jó ritmusérzékű, szép hangú, modorosság nélküli előadókat ismertünk meg bennük. imponáló siker kísérte * a békéscsabai városi KISZ-bizottság tánczene- karának bemutatkozását is. A néhol lélegzetelállító tempókat diktáló, felfokozott „dreif-fal” muzsikáló fiatalok produkcióját különösen emelte a sokoldalú, három szakszofon t váltó, bravúros technikai képességgel rendelkező Kocsis László játéka. Ettől függetlenül nem ártana, ha az együttes tompítana helyenként hatásramenő és ezért kissé harsánynak tűnő hangvételén! Népszerű, szolid, de lényegesen egyszerűbb ritmnsképzésű és itt-ott édeskés tánczenét játszott a hajdúszoboszlói művelődési ház tánczenekara. A Szolnok megyei együttesek közül — az erős mezőnyben — főleg a tö- rökszentmiklósiak jeleskedtek. Egészében véve a találkozó emelkedőt, sőt helyenként igen magas színvonalon folyt, mondhatnám „feladta a leckét” a hivatásosoknak is. , Feltétlenül szólnunk kell azonban a találkozó helyi érdekeltségű tapasztalatairól. Nyugtalanító jelenségnek tartom, hogy megyei szinten nem tudunk lépést tartani más városok, megyék fiataljainak ezirányú képzettségi fokával. Irtunk mór, beszéltünk már elegei a könnyűzene szervezettebb módon való oktatásáról, az amatőrök (az utánpótlás!) körültekintő továbbképzéséről. Ha a segítőkészségét, az ifjúság iránti megértését e rendezvénnyel is bizonyító KISZ megyei bizottsága, a megyei tanács művelődési osztálya, illetve a szolnoki művelődési ház hajlandó segítséget nyújtani, létre lehetne hozni a művelődési ház keretein belül egy olyan tánczenei stúdiót, amely biztosíték lenne az öntevékeny fiatalok továbbképzésére. E stúdión belül meg lehetne valósítani, mind az elméleti, mind a hangszeres és stílustörténeti (hanglemezhallgatással, élőzenei bemutatókkal egybekötött) oktatást, részben helybeli« részben pesti előadók bevonásé vaL B efejezésül még csali ennyit, a tánczenét ma már leszólni, lebecsülni értelmetlenség. Az erre hajlamos, a közízléstől elmaradott kispolgárok felett eljár az idő. Feladatunk sürgető: az ifjúságnak értékes, korszerű, ízlésfejlesztő hatású tánczenét kell. biztosítani. Nagy Pál
