Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
1964. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A házakba besüt a napsugár „Az emberek cselkedeteinek csakis a szándék szabja meg az érdemét, s az önzetlenség 8 ! teszi tökéletessé.” 8 (La Bruyére) Reggel lett! Szürke, fenyegető reggel! Á falu apraja-nagyja egész éjjel a gáton dolgozott. Virradatkor azonban már látták: nincs segítség! Álltak a falu szélén, nézték az összeroggyanó töltést, mely már megadni készült magát a hömpölygő víztömegnek. Igen, a hatalmas ablakon besült a napsugár és a tavaszi ‘fényesség elárasztja az egész szobát. * Az ember! Csakis az ember képes arra, hogy a semmiből alkosson újat, laki a hírt, s ettől már egy kicsit megvidámodtak az arcak. Krisnáék hetvenezer forintot kaptak: — annyit, amennyire szükség volt a kiválasztott terv megvalósításához. Azóta részletre fizetik vissza azt a hetvenhatezret. Az adósság nehéz dolog! Húzza az ember vállát! — Mert elsején pontosan fizetni kell! De szerencsére az emberek szívesen vásárolják Knsna Béla cipőit — lévén cipészmester — s gyűlik a pénz a törlesztésre, jut belőle új bútorra, ruhába, ennivalóra... t reállítottak, s az idén újabb házakat építenek át modern, nagy kőházakká. Egy ország fogott össze, hogy segítse a bajbajutottakat. Huszonhat épületet teljesen a társadalmi munkások húztak tető alá. És majd egymillió , forintot gyűjtöttek össze az emberek az árvizesek megsegítésére, az állam által adott sokmillió forint kölcsön mellett. Jászdózsa — e Tárná menti kis falu — él, alkot, lélegzik, és szebb, mint valaha volt. Él! Egy esztendő alatt negyvenkét kisgyerek szüEgy öregasszony imádkozni kezdett! Egy férfi hangosán káromkodott! Egy kislány keservesen felzokogott! Egy asszony égő szemmel meredt a semmibe! A döbbenet percei voltak ezek. Aztán valaki kiáltott1 Jön a víz! Meneküljönk! Menekülni? Hová? Hát itt lehet hagyni az otthont? A veszély . perceiben minden kis tárgynak megszáz- szorozódik értéke. A házaikba húzódtak! És bíztak abban, hogy ezek a kis vályogépületek, melyeket két kezük munkájával építettek, megvédik őket minden veszedelemtől. S a víz jött! Zúgva, rettentő erővel! Mindent elsodort. rombadöntött, ami útjába állt! * Ludrik néni most hetvenegy esztendős. Arcát megszámlálhatatlanul sok ránc barázdálja, öt gyereknek adott életet, de csak hármat nevelt fel. A többit elvitte a kaszás, az élet örök ellensége. Most ketten élnek öreg párjával, aki nyugdíjas korára is talál tennivalót, az Űj Hajnál Termelőszövetkezetben. — Tarnaőrsi vagyok én — mondja. — Jánykorom- ban lenéztem a dózsaia- kat- Még a bíró fia se kellett yóna, nemhogy egy szegényember. — Mondták, italosak az itteni legények. Csakhát jött a "^alogör- dög... _ f ___Hát, aki a házasságokat kommendálja. így ismertem meg az uramat. Aztán idekerültem Dózsára. ötvenhárom esztendeje már ennek. A gyerekek megnőttek, szárnyat eresztettek. Mi meg itt maradtunk... — Az árvíz idején hová mentek, Ludrik néni? — Ide, szembe, a fiamék- hoz, mivel azoknak parton van a házuk. Dehát azt is csak elöntötte a víz. A ruszki katonák mentettek ki bennünket az ablakon keresztül. — Látom, már helyreállították a házat. — Igen. Sok ember volt itt segíteni. Még Üjszászról is jöttek. Tudja lelkem, én már négy árvizet éltem meg. Igaz, kisebbek voltak, mint ez... De ennyi segedelmet, mint most, eccer se kaptunk. — Pénzt is? •— ötezer forintot. Aztán meg itt a Miskei részt, mikor elcsitult a víz, mind egy szemig felszántották. — Meglett a termés is. Csak az ólamat kell még megcsinálni, az még nem áll. Dehát első a főd... mert a fődet, nagyon kell őrzenyi. A fiataloknak tán jól is jött! az érvíz. Egész palotákat építettek maguknak. Nézze csak, nekünk is mekkora ablakokat csináltak. tartalmasat, kezdjen meg- újhodott életet. Egy ember eként szólt az árvíz évfordulójának napján: — Tizenhárom éves házasok vagyunk. Amit ezalatt az idő alatt összekupbrgat- tunk semmivé lett egyetlen reggelen. Akkor azt hittük, nem lehet túlélni ezt a csapást... Akkor! Egy évvel ezelőtt! S ma? Ma új házban — rangos kőépületben ül ebédhez Krisna Béla és családja. Nem volt könnyű, göröngy nélküli az útjuk, ami idáig vezetett. Nekik sem és a többieknek sem. Amikor levonult az ár, reménytvesztetten botorkálták a romok között. Kerestek egy lábast, egy fazekat, egy ruhát... egy fényképet. Aztán összefogott egy-egy utca: ástak, eltakarították a ledőlt vályogfalakat, hogy újakat építsenek helyükre. — Honnan veszünk pénzt? — kérdezgették. Hisz rengetegbe kerül egy új ház. — Adnak kölcsönt, kamatmentesen! — hozta va— Igaz, adósság! De mi lett volna velünk, ha az állam sem segít? Ha magunknak kellett volna a saját erőnkből otthont teremteni? Ha nem kaptunk volna segélyt, amiből ruhát, meg ennivalót vehetünk a gyermekeinknek? — Gulyásné kérdéseire nem nehéz választ találni. Hisz próbálták azt Jászdózsa lakói valamikor húsz esztendővel ezelőtt... Kislánya Ilonka azonban erre nem tud felelni. ö még csak tizenhárom esztendős! Neki az természetes, hogy segítenek egymáson az emberek! Az is természetes, hogy apu dolgozik, havi fizetést kap, s ő, ha elvégzi az iskolát, szakácstanulónak megy. * Jászdózsán egy évvel ezelőtt árvíz pusztított. Háromszáz ház lett szinte semmivé egy reggelen. De az, aki ma jár először a faluban, már nyomát sem látja a pusztításnak. Százhúsz házat újjáépítettek, százötvenet helyletett a faluban, s egy híján harminc emberpár állt az anyakönyvvezető elé, hogy szentesítsék egymásnak fogadott hűségüket. Alkot! Tizenkét hónap múltán több mint 15 millió forint értéket termeltek — kukoricát, árpát, új életet adó búzát — a falu három közös gazdaságában dolgozó parasztemberek. Lélegzik! Reggelente hat métermázsányi friss kenyér kerül az asszonyok kosarába a többezer kifli, zsemle mellettÉs szebb, mint valaha volt! Uj járdák ezüstös csíkja, vízvezeték és villany ide-oda futó hálója, virágos park a főtéren — ezt bizonyítják. Egy ország népe segített az itt élőknek abban önzetlenül, emberségből, hogy így legyen. Ludrik mama mondta: ilyen segedelmünk soha nem volt, ha bajba kerültünk. Igaza van. Varga Viktória Népi ellenőrzés a jászberényi járásban A népi ellenőrzés igen sokat fejlődött az utóbbi hat év alatt. E megállapítás a jászberényi járás területére is jellemző. Sokat javult a népi ellenőrzés, és a lakosság kapcsolata. Mindjobban igénylik munkánkat a gazdálkodó egységek vezetői is. t Sokan keresik fel közérdekű bejelentésekkel a népi ellenőrzési csoportokat (továbbiakban NECS). és kérik a bejelentésben foglaltak kivizsgálását, valamint a hibák megszűntetését. Nagy előrelépést jelentett, hogy az elmúlt év végén járásunk tizenhat községében tanácsülésen választották meg a NECS vezetőjét, és a népi ellenőröket is a tanácsülés erősítette meg tisztségükben, így a választópolgárok még jobban megismerték a népi ellenőrök munkáját. Népi ellenőreinkhez gyakran érkezik bejelentés, melyben visszásságokra, a lakosság érdekeit sértő intézkedésekre, eseményekre, a termelést gátló körülményre hívják fel a figyelmet. Ezeknek kivizsgálása a népi ellenőri hálózaton keresztül minden esetten biztosított. A jászberényi Mátyás utca környékén lakók például kérték a népi ellenőröket, hogy adjanak segítséget az artézi kút kifolyójának megjavításához, a vízhozam növeléséhez. A lakosságnak ez régi problémája. Panaszuk jogos volt. Intézkedtünk a víz- és csatornaművek jászberényi kirendeltségénél a kútjavítás ügyében. A jászberényi Általános Műszerész Ktsz- ben a nitrolakkal és poliészterrel dolgozó nőket javaslatunkra megfelelő orvosi vizsgálatnak rendelték alá. Megvizsgáltuk azit is, hogy javaslatunkat a ktsz végrehajtotta-e? Sajnos, csak részben tettek eleget a javaslatban foglaltaknak, és így további intézkedés válik szükségessé. Alattyán községben is a népi ellenőrzés segítségét kérte a lakosság, mivel a Szolnoki Fényképész Ktsz a területi megrendeléseknél megtévesztő nyomtatványt használt, és így többet kellett fizetniök, mint amennyire számítottak. A népi ellenőrzés figyelmét hívta fel Jászapáti községben is néhány lakó. Egyes személyek ugyanis tanácsi engedély nélkül vezettették be az artézi vizet — borsos áron. Jászdózsán azt kérdezték a községi NECS- től, hogy az üzemképtelen hydroforház berendezését a népi ellenőrzés műszakilag vizsgáltassa meg. Mindhárom esetben gyorsan kivizsgáltuk a panaszokat, s felkértük a felelős szerveket a hibák mielőbbi kijavítására, mely meg is történt. Az eseteket lehetne sorolni tovább, a fentiek azonban jól érzékeltetik, hogy mennyit fejlődött a kapcsolat a lakosság, és a népi ellenőrök között. — Kérik, és igénylik a munkánkat. Az is megállapítható, hogy minél fejlettebb ez a kapcsolat, annál jobban erősödik a társadalmi tulajdon védelme, és egyre kisebb lesz a hibák elkövetésének lehetősége. Pártunk VIII. kongresz- szusa a népi ellenőrzés színvonalának további emelését írja elő. A fentiek azt igazolják, hogy e téren már megtettük az első lépéseket. A határozat végrehajtásának biztosítéka, hogy a népi ellenőrzés, és a lakosság, valamint a vezető és gazdálkodó szervek kapcsolata állandóan javul. Biztosíték továbbá az is. hogy népi ellenőreink lelkesen veszik ki részüket ebből a megtisztelő munkából. Nagy Lajos, a Jászberény járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke Az első hangverseny A színpadon ismertem meg, személyesen csak a hangverseny után találkoztunk. A jászkiséri énekkar jubileumi ünnepségén az emléklapok kiosztásakor először öt szólították. — Tamás Józsi bácsi negyvenöt éve, alakulásától tagja az énekkarnak. E bejelentésre a leghátsó sorban mozgolódás támadt — minden szem arra figyelt — a kórus tagjai szétválva utat engedtek egy magas, szikár öregembernek, a^i a dalostársak és a közönség tapsaitól kicsit megilletődve, a tanácselnök elé lépett. Józsi bácsi dalos múltját először az ünnepi előadás készülődése közben említették. — Csak negyvenéves jubileumot akartunk ünnepelni, hiszen 1924-ben alakult meg hivatalosan a kórusunk — mondták a helybeliek —, viszont Tamás Józsi bácsi emlékezett az első nyilvános hangversenyre, amely negyvenöt évvel ezelőtt volt. — Nagyon jól emlékszem erre a napra — mondta Józsi bácsi, amikor az előadói után fehér asztal mellett beszélgettünk. — Ügy vannak az öregemberek vele, hogy a rég történt dolgokra mindig jobban emlékeznek. — 1919 május elseje volt. A falu határában volt egy kiserdő, ugyan még ma is ott van, a vasút meljlett. Abban gyűlt össze a falu apraja-nagyjc. Nagyon sokan voltunk. — Majálist tartot*ak? — Utána volt az is. Bennünket, a kórust jöttek meghallgatni, akkor énekeltünk közönség előtt először. Szolnokon azon a május elsején dörögtek az ágyúk, a vörös csapatok harcoltak a város visszavételéért. Jászkiséren ágyúszó helyett a dal zengett, ünnepeltek az emberek. — Arra is emlékszik, Józsi bácsi, hogy mit énekeltek akkor? — Még ma is el tudnám dalolni, elejétől a végéig. — És halkan dúdolni kezdi a dal első sorait: „Itt van május elseje, a levegő dallal van tele...’’ — A végén pedig elénekeltük az Intemacionálét: „Fel, fel, ti rabjai a földnek, fel, fel, te éhes proletár...” Tamás Józsi bácsi most hatvankilenc éves, negyvenöt éve mindig énekelt a jászkiséri kórusban, ahányszor csak fellépett az énekkar. Amikor elbúcsúztam tőle, ravaszul csippentett felém a szemével. — Tudja, azt szeretném, ha még legalább negyvenöt évig énekelhetnék. R. G. i \
