Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

-3». apnüs 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i ÉtfelP#l WWt&&sM M&w Az örömszerzés művészete Az öröm az egyik legépi- több emberi érzelem. S gyak­ran csupán tiszta lelkiiletre, meleg érzületre és emberi szolidaritásra van szükség ahhoz, hogy másoknak, egye­seknek vagy akár közösség­nek is jelentős örömet sze­rezzünk. Sokszor egy egészen apró figyelmesség, egy barát­ságos szó teljesen elég hoz­zá. Olykor már annak pusz­ta éreztetése, hogy valaki megbízhat bennünk, szükség esetén biztosan számíthat ránk, önmagában elég öröm­forrás. Az örömszerzés ábécéje a másik ember szükségletei­nek, vágyainak, álmainak a felismerése. Sokszor ez a ne­hezebb, a mély gyökeret vert szükségletek felismerése, — nem pedig kielégítésük. Erre viszont csak azok képesek, akiket érdekelnek az embe­rek, akik nem süllyednek ablaktalan önzésükbe, hanem észreveszik, hogy más hoz­zájuk hasonló emberek is vannak, akik az övéikhez hasonló problémákkal bir­kóznak, s nagyjából ugyan­úgy reagálnak a többi em­berek viselkedésére, mint ők maguk. Az ilyenek viszont el képesek találni, hogy egy- egy apró figyelmességgel, — egyetlen barátságos, biztató vagy elismerő szóval mikor és hogyan ajándékozhatnak meg valakit örömmel, ho­gyan tehetik őket boldoggá. Ahhoz, hogy gyermekeink­ben, iskolai tanulóinkban idejében kifejlődjék a tiszta öröm megbecsülése és az örömszerzés szükséglete, — már a korai gyermekkortól alkalmat kell nekik adnunk ezeknek a pozitív, felemelő érzelmeknek az átélésére, s akkor azok ki is fejlődnek bennük. Nem is olyan nehéz ezt elérnünk, mint első pillanat­ra látszik. Egyszerű közös programok, játékok, érdek­lődés az őket belülről érdek­lő, erősen foglalkoztató dol­gok, tevékenységek, kérdések iránt, vagy igen sokszor a puszta tanúság: hogy észre­vesszük, látjuk, figyeljük és értékeljük teljesítményeiket — már kielégíti és nagy örömmel tölti el őket. S az ilyen örömszerző módszerek fokozatosan szinte vérükké válnak, s majd ők is érdek­lődni fognak más emberek ügyei iránt, segítői, támaszai lesznek más embereknek, s ha később arra kerül sor, hogy kisebb-nagyobb közös­ségek egymásra utalt tag­jaiként dolgozzanak, a társa­dalom alapsejtjeiben, a csa­ládban, 'iskolai osztályban, munkabrigádban: sokkal ke­vesebb baj lesz velük, mint azokkal, akiknek gyermek­korukban nem volt elég al­kalmuk örülni és örömet sze­resmi. Dr, Harsányi István ’ Népművészet a divatban Egy csillag mérete 80-as fonálból körülbelül 4.5 cm. Első sor: 12 láncszemből gyűrű; Második sor: A gyűrűbe 24 egyráhaj- tásos pálcát öltünk. Harmadik sor: 2 rövidpálca és 4 lánc­szem ismétlődik nyolcszor. Negyedik sor: Az előző sor három lánc- szemes íveibe 3 egyszerre befejezett kétráhajtásos pálcát horgolunk, a pál­cacsoportok között 9 lánc­szemmel, ötödik sor: Az első ívbe 9 kétráhaj­tásos pálca kerül, 4 lánc­szem után a második ívbe háromszor háromtagú, egy­szerre befejezett kétráhaj­tásos pálacsoportot horgo­lunk — mint az előző sor­ban — közöttük 2—2 lánc­szemmel: Hatodik sor: A 9 pálca fölé 11 kétrá­hajtásos pálca kerül, 9 láncszem után kétszer há­romtagú kétráhajtásos pál­cacsoport készül, közöttük 7—7 láncszemmel; Hetedik sor: 11 pálca fölé 9 kétráhaj­tásos pálcát öltünk. 6 lánc­szem után az előző sor kilencláncszemes ívének közepébe 1 rövidpálcát öl­tünk. 6 láncszem után, kétszer háromtagú kétrá­hajtásos pálcacsoport ké­szül, közöttük 4 láncszem­mel. 6 lánczem, 1 rövid­pálca és 6 láncszem feje­zik be a motívumot A csillagokat az utolsó sornál, a kép szerint hor­goljuk össze. Szélcsipke első-negyedik sora: 2 kétráhajtásos pálca és 6 láncszem váltakoznak körbe. A harmadik és ne­gyedik sorban 1—1 lánc­szemmel szaporítunk. A saroklyukba kétszer 2 két­ráhajtásos pálca kerül, kö­zöttük 6—6—7—8 lánc­szemmel; dem szabású, a legutolsó divatvonalak szerint ké­szült, mégis eredeti, nem szériadarab, mert az ízlés­sel, és mértékkel alkalma­zott népi díszítőművészet egy-egy motívuma teszi ér­dekessé, egyedülállóvá. A népviselet egy-egy ru­hadarabját,, — az ezerráncú szoknyát, a bevarrott ujjú szűrt, a szoros pruszlikot, — a mai ember életmódja, életritmusa már nem fo­gadja el. De a népművé­szeti szövetkezetek az öl­tözködésben . alkalmazott gazdag mintakincset egy- egy divatos ruhadarab dí­szítésére használják fel. A hevesi Népművészeti Szövetkezet a siroki, bodo- nyi régi férfiinghímzés mintáit használja fel a könnyű nyári blúzok díszí­tésére. A pasztellszínű blúzok iránt külföldön, Svédországban, Angliában, Nyugat-Németor szagban nagy az érdeklődés, több tízezres megrendelés érke­zett. Kísérletként felújítot­ták a kihalóban lévő kék­festő háziipari, s bemutat­ták az olcsó alapanyagból készült húzott szoknyát, menyecske-ruhát és blúzt. Debrecenben a kék-piros, kevés fehérrel díszített hajdúsági szőttesekből kan­táros twist-szoknyát és két­részes, angolos kiskosztü­möt készítenek. Az egyik a fiatal leányok, a másik az idősebb korosztály leg­kényesebb ízlését is kielé­gíti. A szomszédos népeknél, — Csehszlovákiában, Ro­mániában, Lengyelország­ban gazdagon alkalmazzák a népi hímzést, a szőtte­seket az öltözködésben. A népi öltözködési stílust pe­dig Ausztriában is felújí­tották, sőt nálunk is hódít az osztrák népi viselet, a „dirndli". A bemutatott és a Nép- művészeti boltokban or­szágszerte árusított női blú­zok, női, kisfiú és kis­leányruhák azt a törekvést tükrözik, hogy a népművé­szet gazdag mintakincsét nálunk is alkalmazzák az öltözködésben. Ez a törek­vés nem azonos a negyve­nes évek erőltetett mű­magyarkodásával. A min­ták eredeti színharmóniája, iparművészek által irányí­tott mértéktartó és ízléses alkalmazása az öltözködés eddig ismeretlen fel nem derített lehetőségeit rejti magában. A hazánkban járó kül­földiek egyre inkább ke­resik és igénylik a népmű­vészeti ruházati cikkeket Az idelátogató olaszok a kalocsai főkötőt, a hímzett pruszlikot, a canadaiak a Fiatal leányoknak empire vonalú alkalmi ruha krém­színű szövetből. A felső­rész elejét szegőzés és fe« hér azsur díszíti (Húsai Magda rajzai) rövid szűrhímzéses kuli­kabátokat keresik, s a Szovjetuniónak évente két­millió (!) matyó blúzt szál­lítunk. Itthon pedig nagy sikerük van a fekete, vagy piros, szőttes csíkkal dí­szített szoknyaalapoknak. Azok, akik szeretik a szépet, az ízléseset, a nem­zeti jelleget, szívesen vise­lik majd a népművészet nyújtotta ízléses ruhadara­bokat az öltözködésükben. Kovács Margi* RÓZSIKA CSILLAGA Népművészet. ízlelgetjük a szót, s faragó pásztor­embert, tornácos házat, szövő sokszoknyás falusi asszonyt képzelünk. Ehe­lyett egy modem kiállító­teremben, a főváros kellős közepén sok szép, ízléses, nagyon is korszerű, de a nemzeti jelleget, a magyar nép díszítőművészetét ma­gán viselő öltözékgyűjte­ményt találtunk. Fehér batiszt blúz. Elejéi szegőzés és finom zsubrika díszíti. Piros zsákruha, a gombolás mentén fehér he­vesi szőttesminta fut. Majd egy sárga-barna kiskosztüm következik. Anyaga a pa­lóc szőttesek mintájára Barna zöld, sárga finom­mintájú szőttesből készült tavaszi ruha. — Gallérja, kézelője és a gomb sötét­barna született. A ruha barna gallér és kézelőborítása, gombolása, a legutolsó di­vatvonalakat tükrözi. Dr. Pintér Imrével, a Népművészeti Szövetkeze­tek művészeti vezetőjével beszélgetünk: — Valamennyi ruha mo­KERESZTREJTVENY Sanyi elégtétele A vízszintes 1, 7 és 8, va­lamint a függőleges 6 és 10. számú sorokban tornaszere­ket rejtettünk el. Megfejté­sül ezeket küldjétek be. (Vi­gyázat! A vizsz. 1. és a függ. 5-ban névelő is szerepel, s utóbbinak második kockájá­ba kettősbetű kerül!) Bekül­dési határidő: április 22. Vízszintes: 9. Talár — hang­talanul. 11. Szél teszi. 12. Elégel. 14. Ennél kezdődik a verseny. 16, Ilyen futás is van, Függőleges: 1. Női ének­hang. 2. Labda a kapuban. 3. Néma rab. 4. Három ma- bánhangző. 5. Nagy Károly. 13. Ügyetlenre mondják, — hogy mindkét keze ilyen. 14. Tetejébe. 15. JT. Múltheti keresztrejtvényün­ket nem tudtátok megfejte­ni, mert tévedésből nem a szöveghez tartozó rajzot kö­zöltük. — Ezért elnézéseteket kérjük­Soha nem hittem volna, hogy egy ilyen nagyszerű, becsületes lány, mint ez a Zsuzsa, a jóeszű Zsuzsa, akit nemes tulajdonságai miatt messze a többi lány elé helyeztem, szóval nem hittem volna, hogy egyszer majd ilyen gáládul meg­csal. Mindeddig hittem benne Bár igaz, nemegyszer hal­lottam róla, hogy Zsuzsa ilyen, meg hogy Zsuzsa amolyan. Kiss Jancsi is hányszor mondta: „Zsuzsa is olyan lány, mint a többi hízeleg, mint a macska, az­tán beléd csíp, mint a vi­pera." Én mindig megvéd­tem. Tűzbe mertem volna érte tenni a kezem, mert hittem benne, hittem, hogy becsületes és igazságos lány. Most már belátom, hogy Kiss Jancsinak volt igaza. Zsuzsa csalt. Talán azt hitte, nem ve­szem észre a csalást? Na­gyon téved. Én igenis ész­revettem. Azt is, hogy ti­tokban megérintette Havas Imre könyökét. Az én sze­mem nem lehet bekötni Nem vagyok már dedós, hogy holmi dajkamesével ámítsanak — nézd, Sanyi- ka, ott repül a kismadár. Neem! Rég kinőttem már a hátulgombolós nadrágból. Engem nem lehet madza­gon rángatni, mint valami bábát, se ide-oda lökdösni. hogy most ide állj, most meg amoda. Nem, ebből nem esznek. És nagyon té­ved Zsuzsi kisasszony, ha azt hiszi, hogy velem azt tehet, amit akar. Nekem is van önérzetem. Most p ityereg. Bánja, amit tett. Csak pityeregjen, úgy kell neki. Hát érdemes egy lánnyal jót tenni? Égy csudát. Há­látlan ő is, mint annyian mások. Én fáradtságot nem ismerve, gyűjtöttem a szebbnél szebb papírszalvé­tákat, gyufacimkét, bélye­get. Lepkét is fogtam, élőt, pedig milyen veszélyes helyre csalogatott a kis ha­szontalan, be egészen a Ti­sza széléig. Nem törődtem a veszéllyel. Megfogtam a pillangót, s amikor a te­nyerébe tettem, még köny- nyet is préselt a szemébe, csakhogy lássam, mennyire hálás érte. Nem mondom, jó érzés volt látni Zsuzsa szemében azt a kis könnycseppet... Dehát akkor mért nem tud mások előtt is olyan lenni? Ilyen: kedves és há­lás. Miért éppen a fiúk előtt tolt ki velem? Hiszen, ha csak egyetlen egyszer is mondaná: — Kedves a Sanyitól, hogy törődik a gyűjteményem­mel mindjárt másképp lenne minden. De ő nem. isten ments! Inlcább azt a vacak tíz deka mogyoróját is a többi fiúknak szíves- kedte oda. Tíz-tizenöt sze­met adott mindegyiknek. S volt képe nekem két lyu­kas, férges mogyorót adni. Hát itt van! Egye meg ő! Különben is, még holnap beszélek apával, hogy jö­vőre, mire III. osztályba megyek, írasson át egy má­sik iskolába. Beee... Konrád Lajosné FELELGETŐS Hoztam egy kis mozsarat, Én meg egy nagy kosarat, A kosárban kis macskát, A mozsárban cukorkát, A kis macska elszaladt, A mozsár meg itt maradt. Minek hoztál mozsarat? És te kinek kosarat? A kosárban kis macskát? A mozsárban cukorkát? Mert a cicát szeretem! A cukorkát megeszem! Ezért hoztam kosarat, Én meg egy kis mozsarat. Gyere, segíts akkor hát, Törjük meg a cukorkát! Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents