Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-10 / 83. szám

Világ proletárjai egyesüljetek / SZOLNOK MERVE! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA XV. évfolyam, S3, szám. Ara 50 fillér 1964. április 10, péntek. Magyar—szovjet barátsági nagy gyűlés a Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a budapesti pártbizottság csütörtökön délután magyar— szovjet barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnok­ban. Néhány perccel 4 óra után a csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség viharos tapsa, lelkes ünneplése köz­ben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnök­sége. Az elnökség tagja volt Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkapárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke; Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese; Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára; Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese; Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnökhelyettese; Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára; Kállai Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese; Komócsin Zoltán, a Népszabadság főszerkesztője; Nemes Dezső, a Központi Bizottság tit­kára; Rónai Sándor, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke; Somogyi Miklós, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke és Szirmai István, a Központi Bi- aottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet NyHáta Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke; P. J„ Seleszt, az SeKP KB elnökségének póttagja, az Ukrán Kommu­nista Párt Központi Bizottságának első titkára, J. V. Andropov, az SzKP Központi Bizottságának titkára, A. A. Gromiko, az SzKP Központi Bizottságának tag­ja, külügyminiszter; P. A. Szatyukov, az SzKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pravda főszerkesztője; P. N. Fedoszejev, az SzKP Központi Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnö- ke, a szovjet—magyar baráti társaság elnöke; R. F. Gyementyeva, az SzKP Központi Bizottsága revíziós bizottságának tagja, az SzKP Moszkva városi bizott­ságának titkára, G. A. Gyenyiszov, az SzKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete. Az elnökségben foglalt helyet — Dobi Istvánná és Kádár Jánosné társaságában Nyina Petrovna, N. Sz. Hruscsov felesége, a kormány több tagja, politikai, kul­turális és társadalmi életünk számos vezető személyi­sége A szovjet és magyar himnusz hangjai után Gáspár Sándor, a budapesti pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg a nagygyűlést. A megjelentek, — köztük szovjet vendégeink — meleghangú üdvözlése után a nagygyűlést megnyitotta. Felkérte Kádár János elvtársat beszámolója megtar­tására. Ezután a nagygyűlés résztvevőinek tapse, ünneplé­se közben Kádár János lépett a mikrofonhoz. Kádár Dános elvtárs beszéde Kádár eivtárs beszéde bevezetőjében üdvözölte a szovjet—magyar barátság­nak szentelt nagygyűlés résztvevőit, köztük kedves vendégeinket, a Szovjetunió párt- és kormányküldött­ségének tagjait és a kül­döttség vezetőjét, népünk igaz és szeretett barátját, Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtársat, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­ső titkárát, a Szovjetunió kormányának elnökét Továbbiakban utalt arra, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának és a Szov­jetunió kormányának meg­hívására az elmúlt év nya­rán magyar párt- és kor­mányküldöttség tett láto­gatást a Szovjetuniótan. Majd így folytatta: meghí­vásunkra, akkori látogatá­sunkat viszonozva érkezett most hozzánk a Hruscsov .elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. — Egész népünk számára nagy öröm s megtisztelte­tés, hogy szovjet elvtár­saink látogatása időben egybeesett legnagyobb nemzeti ünnepünkkel, áp­rilis negyedikével, hiszen a szovjet népben nemcsak legjobb barátunkat, hanem felszabadítónkat is tisz­teljük. Tizenkilenc évvel ezelőtt a Szovjetunió fiai hozták el népünknek a szabadsá­got és a békét, nekik kö­szönhetjük nemzeti függet­lenségünk visszanyerését és azt, hogy népünk annyi szenvedés és megpróbálta­tás után urává lehetett sa­ját sorsának. A magyar nép nem felejti el a szovjet nép áldozatait, a Szovjet­unióban felszabadítóját, igaz, legközelebbi, jóban- rnsszban kitartó barátját becsüli. Büszkék vagyunk a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkra. Ez a barát­ság a legdrágább számunk­ra. A szovjet—magyar ba­rátság minden időben és minden helyzetben a leg­biztosabb támaszunk, amely megsokszorozza erőinket a munkában és a harcban egyaránt. Kedves elvtársakl A szovjet párt- és kor­mányküldöttség jelenlegi látogatása során járt üze­mekben és kutató intézet­ben, termelőszövetkezetben, főiskolán; találkozott mun­kásosztályunk, parasztsá­gunk és értelmiségünk Azok a nyugati újság­írók, akik ki tudja milyen szenzációra várva érkeztek hozzánk, megírhatják, hogy mégsem jöttek hiába. Sa­ját szemükkel láthatták, milyen mély, őszinte érze­lemként él a magyar nép­ben a Szovjetunió, a szov­jet nép és Hruscsov elv- társ iránti barátság. Saját szemükkel is láthatták, hogy egyetértünk, együtt vagyunk, egy fronton har­colunk a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjet néppel. A szovjet párt- és kor­mányküldöttséggel folyta­tott tárgyalásokon kölcsö­nösen tájékoztattuk egy­mást az építőmunka ered­ményeiről és a leküzdendő . akadályokról. Megbeszéltük a nemzetközi helyzetet, a nemzetközi munkásmoz­galom kérdéseit és tárgyal­tunk arról, hogyan tudjuk az élet minden területére máris kiterjedő jó kapcso­latainkat még tovább fej­leszteni, barátságunkat még képviselőivel. Szovjet elv- társaink látták, hogyan dol­gozunk, hogyan élünk, mi lyen eredményeket értünk el azóta, hogy legutóbb ná­lunk jártak és milyen fel­adatok megoldásán dolgo­zunk. Gondolom mindenki tapasztalhatta, hogy népünk mindenütt nagy lelkesedéssel és szívből jövő szeretettel fogadta Hruscsov elvtársat és a többi szovjet vendéget. örülünk, hogy népünk sze- retetét s barátságát szovjet elvtársaink most közvetle­nül la érezhették. tovább erősíteni. Örömmel számolhatók be a nagy­gyűlésnek arról, hogy tár­gyalásainkat ezúttal Is a nézetek teljes azonossága, a teljes egyetértés és a meleg barátság jellemezte. Ez tükröződik közös nyi­latkozatunkban is, amelyet az imént írtunk alá. Továbbiakban Kádár elv­társ méltatta; mit jelent a győztes proletárforradalom a boldog jövő felé. Kita­posta az emberiség számá­ra a szocializmus útját os ma már a kommunizmus építésének útján jár. A szovjet társadalom ma már építőmunkájának, kultúrá­jának óz tudományának első országa, a Szovjetunió az emberiségnek. Majd így folytatta beszédét: A Szovjetunió addig is, míg egyedül volt a világ el­nyomottjainak, kizsákmá- nyoitjainak, összes dolgo­zóinak reménysége, a világ­forradalom bázisa volt. Ma pedig a Szovjetunió a szo­cialista világrendszer leg­erősebb, leghatalmasabb or­szága, a világforradalom mai bázisának, a szocialista világrendszemek fő ereje, a szocialista forradalom, a társadalmi haladás, a béke fő támasza. A Szovjetuniónak döntő szerepe volt abban, hogy a nemzetközi imperializmus által előkészített és a né­met fasiszták , által kirob­bantott második világhábo­rú antifasiszta demokrati­kus küzdelem jellegét öltöt­te. Ez a döntő szerep aka­dályozta meg, hogy Európa számos népe az imperialis­ták egyik csoportjának be­folyását a másikéval, az elnyomást elnyomással cse­rélje fel. Elősegítette, hogy népek egész sora valóban élhessen szabadságával, a szocializmus útjára léphes­sen és megszülessen a szo­cialista világrendszer. eredményeivel is mindin­kább a gyakorlatban bizo­nyítja elvitathatatlan fölé­nyét a kapitalizmussal szemben. Bizonyítja ipari fejlődésérek gyors üteme. A Szovjetunió ipara 1963-ban 1913-hoz képest (Stvenkét­Teljes egyetértés jellemezte a tárgyalásokat Á Szovjetunió majdnem fél évszázada töri a haladás útját az emberiség előtt szeresére emelte termelését, A jelenlegi 7 éves ten' el­ső 5 évében 58 százalékkal növekedett az ipari terme­lés a Szovjetunióban. Az ütem gyorsaságára, a szo­cialista rendszer hallatlan alkotó erejére és fö­lényére jellemző, hogy amíg az utóbbi 10 esz­tendőben az ipari termelés egy főre számítva a Szov­jetunióban 128 százalékkal, addig az Egyesült Államok­ban mindössze 15 százalék­kal növekedett. A Szovjetunió jár az élen korunk legfontosabb tudo­mányában, az atomfiziká­ban; élen jár és vitathatat­lanul elsőbbséget szerzett a világűr meghódításában és más tudományágakban. A Szovjetunió valósította meg az első, és az első páros űrrepülést, szovjet embe­rek tették a leghosszabb utat" a világűrben és szov­jet nő szerezte meg az első női űrhajós világraszóló és soha el nem évülő dicsősé­gét. A Szovjetunió a világ ka­tonailag legerősebb or­szága. A társadalmi igaz­ságért, a haladásért és a békéért folyó harc minden osztaga, — le­gyen bárhol a vilá­gon — erre az erőre tá­maszkodhat és támasz­kodik. Ez ad reményt a békéért harcolóknak és realitást a békeharcnak. Tisztelet a s zovj et embereknek, a szov­jet népnek, mert az embe­riség szolgálatában önzetle­nül, nagy áldozatok árán megteremtették azt a ha­talmas erőt, amely ma első­sorban védi a békét és visz- szarettenti a háborútól a kalandorokat A Szovjetunió segítsége, a felszabadulás tette lehe­tővé, hogy a magyar nép is a szocializmus útjára léphessen. Lehetővé vált, hogy népünk ott folytassa, ahol a már egyszer kiví­vott, de az imperialisták fegyveres beavatkozásával vérbefojtott néphatalom- mal, az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársasággal elkezd­te. A fejlődés azóta nálunk is bebizonyította a szocia­lista társadalmi rend vitat­hatatlan fölényét. Olyan elmaradott ország­ban, mint amilyen Magyar- ország is volt, a kapitaliz­mus viszonyai között lehe­tetlen lett volna, hogy az ipar 1963-ban ötször annyit ter­meljen, mint 1938-ban, a nemzeti jövedelem pedig ugyanezen idő alatt mint­egy háromszorosára emel­kedjék. A kapitalista Ma­gyarországon nem fejlődhe­tett volna úgy a közműve­lődés, a közoktatás, hogy a felszabadulás óta eltelt nem egész két évtized alatt az össznépességen belül az érettségizettek aránya két és félszeresére, a diplomá­soké majdnem háromszoro­sára emelkedjék. Lehetetlen lett volna, hogya munkások és alkal­mazottak egy főre jutó reáljövedelme 15 év alatt, 1949 óta 80 százalékkal emelkedjék, ami végső so­ron azt jelenti, hogy nap­jainkban egy főre átlago­san csaknem kétszer annyi bér és egyéb juttatás, nyug­díj, táppénz, ösztöndíj, se­gély — jövedelem jut, — mint másfél évtizeddel ez­előtt. Lehetetlen lett volna, hogy a parasztság egy fő­re jutó fogyasztásának reálértéke ugyanezen idő­szak alatt több mint 76 százalékkal emelkedjék. A felszabadulás utáni években munkásosztá­lyunk, népünk a párt veze­tésével győzelmet aratott a hatalomért folytatott harc­ban, és lendületesen indult el a szocialista építés út­ján. Ez a lendület azon­ban megtört, mert a dog- matizmus és a szektafia- nizmus eltorzította a párt politikáját, aláástá a párt és a nép egységét és ezen a talajon az osztályodén- ség, a revizionista árulók a nemzetközi imperializmus támogatásával ellenforra­dalmi felkelést robbantot­tak ki. Nagy és sokféle kár keletkezett, súlyos helyzet­be került az ország. De né­pünk a párt vezetésével, a szocialista országok, a nem­zetközi munkásosztály, el­sősorban a Szovjetunió se­gítségével minden nehézsé­get leküzdött és nagy győ­zelmet aratott ellenségei felett Ma joggal elmondhatjuk, hogy az utóbbi hét és fél év­ben gyorsabb, egységesebb, egyenletesebb a fejlődé­sünk, Hét és fél éve követ­kezetes marxista—leninista politikát folytatunk. Leszá­moltunk a személyi kul­tusszal, a szektássággal és a dogmatizmussal és a jö­vőben is visszavetjük és felszámoljuk a baloldalias- kodás, az álforradalmi de­magógia minden megnyi­latkozását. Erélyesen és kö­vetkezetesen leszámolt pár­tunk a jobboldali árulásai és a jövőben sem tűri meg, hogy bármilyen címen bár­ki is visszacsempéssze pár­tunkba a revizionista fer­tőzést, az ország életébe a szocialista ellenség burzsoá mételyéti A meggyőzés, a türelmes érvelés módszereit alkal­mazzuk ezután is, ha téves nézetekkel, politikánk fél­reértésével találkozunk. Népköztársaságunk törvé­nyeibe ütköző cselekményt azonban senki sem követ­het el büntetlenül ezután sem. Mellékes, hogy a cse­lekményt milyen jelszavak­kal próbálják igazolni. A tegnapi ellenforradal­márok és revizionisták ne gondolják, hogy a nemzetközi munkásmoz­galomban folyó vita ta­lán új lehetőséget nyújt számukra. A dogmatiz- mus és szektásság elleni harc közben nem szűn­tetjük meg a revlzioniz- mus ellen, a burzsoá esz­mék elleni küzdelmet sem. (Folytatás e 2. oldalara

Next

/
Thumbnails
Contents