Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

964, április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Félmillió forint nyereségrészesedésként A TiszáutúU .ázamazolg&ltató Vállalat Kilián György szocialista brigádja aagytcszültségS vonalat épít Kisójszáltáaon. Vízfelhasználási terveket készítenek Héromszázhás* terv elkészüli Félmillió forintot fizet­tek ki a napokban a Pa­lotáéi Állami Gazdaság dolgozóinak nyereségrésze- eedés címén. Közel eny- nyit pedig vállalatfejleszté- ei alapra fordíthatnak a múlt évi gazdálkodás ered­ményeképpen. Ez az esemény különö­sen nagy jelentőségű a gazdaság életében. A talaj­adottságok, és szervezési nehézségek miatt ugyanis ez a gazdaság több éven át nem teljesítette terme­lési terveit. Mérges zúgással közele­dik a pusztaitaskonyi el­ágazáshoz a szolnoki busz. Hárman szállnak le róla, közülük kettő, egy fiatal­ember egy dobozzál a ke­zében, meg egy nehezen járó idősebb asszony egye­nest az elágazásnál álló autóhoz indul. — Nem győztünk már kivárni odahaza, Jancsi, szállj be, invitálom az in­terjúalanyt. — Jó, hogy elémjöttól, nagyon jó. Ugyanis itt van Erzsi néni, kórháztól jött, vigyük haza. Ha nincs hely inkább én megyek gyalog, vagy várok. Nem kell várakoznia. — Tágas a kocsi, mindnyájan elférünk. S az én János barátom, a szívélyes, köz- 3 ékeny emberek módján lelkes előadásba kezd, hogy némi rábeszélésre sikerült megcsináltatnia a trafót a mozigéphez. — Mert tudod az én em­bereim el sem tudják már képzelni a hetet vetítés nélkül. Világos, barátságos lakás h tanítóéké a kis iskola- épületben. Értékes festmé­nyek, köztük egy barátsá­gos Benedek-kép. Hatal­mas könyvszekrény zsúfo­lásig tele, még a vitrinbe is jócskán jut a különböző könyvekből. Beszélgetünk a tanyáról, a tanyai emberek igényei­ről, — Nem igaz az, hogy nincs meg bennük a tudás­vágy. Legfeljebb szunnyad, heveskedik, mintha vitat­kozna. Általában ez a he­vesség tűnik fel a szemlé­lőnek. Mosolyog, de állan­dóan vitakész. Van benne valami vibrálás. Talán ez ragad át a tanyai nehezeb­ből mozduló tempósa bt emberekre. Mert átragad. Tizenöt es­ti tagozatos, tizenkét leve­lező hallgatója van a tanya- világnak. S az utóbbiak például a vasárnap dél- előttjüket áldozzák a ta­nulásra, mert munkás em­berek, akik hét közben Gyöngyösön. Pesten, Duna­újvárosban dolgoznak. A tizenöt esti tagozatos közül tizennégy vizsgázik majd. És az egy lemorzsolódó? — Ö az. aki összeszur­kálta a feleségét. Persze ebből nem lehet általáno­sítani — gondolkodik el — azért mégis érdekes, hogy az alkoholisták, a brutális bűntettéket elkövetek' azok közül kerülnek ki legna­gyobb számban, akik nem tanulnak, akiket nem ér­dekel a világ, meg hajlam sincs bennük az érdeklő­désre emberi dolgok iránt Szép a siker. S a kiindu­lópont? — Adj egy fix pontot... — idézi a nagy görög tu­dóst Kisházi János. Ez a fix pont nálam a TIT. Is­meretterjesztéssel kezdtem itt, nyolc évvel ezelőtt. Ma ez már haladó hagyomány- nyá lett. megszokták, meg mindig meg is beszéljük. Taskony, Kisgyócs, Bíbicz. Ez az én működési terü­letem és bár nem számol­tam, de ahogy utanagon- dolok, most közeledem a félezredik előadáshoz. A látogatottság általában hat­van-nyolcvan fő esetenként. Kisházi János időbeos» 1961-ben a gazdálkodás profiljában jelentős módo­sításokat alkalmaztak. Há­romezer hold földön meg­szüntették a monokulturá- lús rizstermesztést, fejlesz­tették az állattenyésztést, nagy kacsanevelő telepet, és lucernaliszt készítő üze­met létesítettek. A lucerna- őrlő üzem ellátására a lu- cemavetés területét a ré­ginek nyolcszorosára növel­ték. Oj gépeket is kaptak, építkeztek. Közel egymillió forintot fordítottak talaj- javításra is. tásiát nemigen irigyelheti senki. Délelőtt tanító, dél­után tanácselnökhelyettes TiSzaburán, este mozigé­pész és TIT előadó. Tanul is. sokszor éjjel. — Rólad különös hír jár­ja — szegezem neki az úgynevezett „kényes” kér­dést. — Azt mondják, te akarsz maradni az utolsó tanyai tanító Magyarorszá­gon és nemigen pártolod a tanyák népének beköl­tözését a falvakba. — Így is van, nem taga­dom. Az én meggyőződé­sem : népgazdasági szem­pontból még hosszú ideig szükség lesz a tanyára. A parasztember itt jobban megtalálja a számítását, egyelőre még nehezen moz­dul meg. S ha így van, én is maradok. Megragadja a karomat. — Szerintem nem ez a fontos. Hanem az, hogy az én embereim belekóstolnak a tudás ízébe és nem tud­nak nyugodni többé. Hadd mondjak három olyan ne­vet, akik a TIT előadások nyomán kezdtek bele a ta­nulásba. ök az én kedvenc példáim. — Elkezdődött azzal, hogy az ősemberről beszél­ve az előadás után két ember, Bózsó József és Bó­zsó Balázs kezükbe vették a kőbaltát, amelyet szem­léltetésképpen hoztam. Ezek a változások tavaly már éreztették kedvező ha­tásukat. Igaz, a növény- termesztés nem produkálta a tervezett eredményeket, az állattenyésztés azonban több százezer forintot jö­vedelmezett. Különösen a baromfi- és borjúnevelés, valamint a halászat és a juhászat volt eredményes. Az idén újabb sikerek elérésére törekszenek a . gazdaság dolgozói. S akik jól, pontosan dolgoznak, azoknak év közben száz­ezer forint célprémiumot fizetnek majd ki. — Kicsiszolhatta ezt a víz is — gyanakodtak. — Aki kételkedik az már gondolkodik. Vitatkozni kezdtem velük, majd ja­vasoltam, ha érddili ez őket, iratkozzanak be az iskolába. Be is iratkoztak a hetedikbe, aztán csatla­kozott hozzájuk Vörös László, aki az ötödiktől in­dult. Bózsó József a posta­technikum második osztá­lyába jár, Balázs a víz- híd-vasútépítő technikum növendéke. Laci bácsi pe­dig erdészeti technikumba jár. Bózsó József megagi­tálta a feleségét is, az most végzi a gimnáziumot. — Ha csak ez a néhány ember indult volna el a tudás útján akkor sem hiába lennék itt — így fejezi be Kisházi János a „legmakacsabb tanyai ta­nító.”­• S ha nem is mindenben lehet vele egyetérteni, ha" nem úgy értékeljük a ta­nyák gazdasági szerepét, mint ő, s ha jól tudjuk, hogy a felső tagozatot miért kell szakosított isko­lában végeznie a tanulók­nak. egy biztos: a szellem lángját szüntelenül kell élesztgetni a kis tanyákon, az egyedülálló hárakban, házcsoportokba® is. ház által közösen szerve­zett nők akadémiája har­madik évfolyama sikeresen A megye öntözéses ter­mesztéssel foglalkozó nagy­üzemei felkészülten várják zárult. Mintegy háromszáz­ötvenen jelentek meg a záróünnepségen. A legszor­galmasabb asszonyoknak, itt osztották ki az előadá­sok látogatását dokumen­táló emléklapokat. A nők akadémiáját 14 előadássorozatra tervezték, de mint általában lenni szokott, most is megtoldot­tak azt néhánnyal. Egy- egy előadáson átlagosan hatvanhat asszony vett részt. Sokat tanultak, s mint a résztvevők nyilatkozatai­ból is kitűnt, nem bánták meg, hogy esténként meg­hallgatják az előadásokat. Ezután került sor a nagy érdeklődéssel várt divat- bemutatóra. A helyi föld- müvesszövetkezet legfris­sebb újdonságaival ismer­tette meg az asszonyokat. Az idei tavasz női, férfi és gyermek ruháit, cipőt, táskát, kalapot és más di­vatcikket mutattak be. A tetszést nyilvánító tapsok mellett azonban hallatszot­tak olyan hangok is, hogy miért nem lehet kapni mó­léit alakra szövet és kar­tonruhát? Miért nem gyárt az ipar hosszabb téli- és ballonkabátokat az idősebb korosztály számára. A jól sikerült záróest befejező műsoraként kósto­lással egybekapcsolt kon­zerv, kávé, valamint ház­tartási kisgép bemutató kö­vetkézéért. az öntözési idény kezdetét Hetvenkétezer katasztrá- lis hold az „öntöző” tsz-ek 1964. évi terve Évelőpillan­gósokat 10 000, kukoricát 19 000 és zöldségféléket 10 000 holdon termesztenek öntözéssel. Kialakították a speciális munkaszervezete­ket A kisebb öntözőtelepe­ken néhány ember, na­gyobb üzemekben pedig kü­lön brigád foglalkozik az öntözéssel. A berendezések javítását megyeszerte befe­jezték, az öntözőtelepeken végzik az s időszerű talaj­munkákat Állami gazdaságaink ter­ve 27 3Ő9 hold. Nagy terü­leten öntöznek kukoricát takarmánynövényeket, siló- kukoricát például 2527 hol­don. Felkészültek az idényre az irányító szervek is. A megyei tanács vb mező- gazdasági osztálya az öntö­zés hatékonyabbá, eredmé­nyesebbé tétele érdekében irányelveket bocsátott a tsz-ek részére. Mivel a használatban lévő berende­zések nagy többsége esőz- tető rendszert, az idén sok helyen műtrágyaadagolókat is alkalmaznak. Hasznos se­gítséget nyújt ehhez a Kő- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság. Az idén a termelőkkel kö­zösen vízfelhasználási ter­vet készítenek, amelyben pontosan kiszámítják a kü­lönböző kultúrák vízigé­nyét. Háromszázhúsz terv már elkészült. Ezek alapján és ezzel egyidőben megkö­tik a vízfelhasználási szer­ződéseket is. I Három év munkáját értékelték Hétfőn délután ülést tar­tottak a Tudomány« Is­meretterjesztő Társulat Szolnok megyei szervezeté­nek történelmi és művésze­ti szakosztályai. Az ülése­ken értékelték az elmúlt három év munkáját, majd javaslatok hangzottak el, végül az új vezetőség meg­választására került a sor. Küldötteket is választottak a TIT IV. Országos Köz­gyűlésére. A történelmi szakosztály ülésén Kaposvári Gyula, a szakosztály elnöke tartott beszámolót. Az élmúlt há­rom év munkáját értékelve, megállapította, hogy 1963- ban az előadások száma je­lentősen növekedett az elő­ző évekhez viszonyítva. A múlt évben 210 előadás volt, összesen 13 325 hallga­tóval. Az előadások 80 szá­zalékához alkalmaztak szemléltető eszközöket: szakkönyveket, filmet és diafilmet, térképet és raj­zot, okmányokat, tárgyakat. A szakosztály tagjaitól 14 cikk jelent meg a Jászkun­ságban. A szakosztály je­lentősebb tervei közé tarto­zik a Szolnok megye 1945- tői 1965-ig című tanul­mánykötet 1965. április 4- re, a felszabadulás 20. év­fordulójára való megjelen­tetése. A művészeti szakosztály ülésén Barna Gábor, a szak­osztály titkára tartott be­számolót. Elmondotta, hogy az előadások száma az utolsó három évben jelen­tősen megnövekedőit s majdnem négyszeresére nőtt a hallgatók száma is. Míg 1961-ben 7 ezer volt a hall­gatók összlétszáma, 1963- ban mór 30 ezren hallgat­ták a TIT-előadásokat Leg­főbb feladat a környezet- esztétikai problémákkal foglalkozni. Fejleszteni a hallgatóság ízlését, művészi látásmódját. A tárgyi isme­retközlésen túl foglalkozza­nak az előadók művészet­elméleti problémákkal is, hogy ne csak egyes műve­ket ismerjenek meg, hanem ítéletet tudjanak alkotni más műalkotásokról is. • Észt barátaink üdvözlete Szolnok megyének Meleghangú táviratot kézbesített a poéta Szol­nokra a Magyar—Szovjet" Baráti Társaság Megyei Elnökségének címére. Fel­adó: a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Ész Ta­gozatának Elnöksége. A tél folyamán Magyarországon, szűkebb hazánkban, Szol­nok megyében járt küldött­ség tagjai forró, testvéri üdvözletüket küldik ha­zánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából. Jókívánságaikban kifeje­zik: megyénk dolgozói ér­jenek el még nagyobb si­kereket a Magyar Szocia­lista Munkás Párt VIII. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásában, a szocializmus építésében. — Az MSZBT megyei elnök­sége levélben mondott kö­szönetét á szívélyes üd­vözletért és további sike­reket kívánt a testvéri ész* n énnek. — Tutósítónktól — Mezőtúron az újvárosi nőtanács és a művelődési A jói sikerüli záróest második felében divatbemuta­tón került ser Az én fist poni&m A TIT Kisházi Dános ötszáz ehsodása — ht — Befejeződött Mezőtúron a nők akadémiája

Next

/
Thumbnails
Contents