Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-30 / 100. szám
1SM, április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAt 5 A SIKER... Pécsi laptársunk, a Dunántúli Napló április 23-i, ] csütörtöki lapszámában nagy, elemző cikkben méltatja \ az I. Országos Kamarakórus Fesztivál eseményeit. A j szolnoki kamarakórus szerepléséről a cikkíró meleg j hangon, a követlcező szavakkal emlékezik meg: „Nemcsak a szakértőket, hanem a hallgatókat is ! magával ragadta a szolnoki Ságvári Endre Művelődési \ Ház tizenhárom érettségiző lányból álló kamarakórusa, j alak csiszolt, szépcsengésű, cizellált, a muzsika ízét jól érző produkcióikkal méltán értek el ilyen hatást. Buday Péter, a kis kórus karnagya öt év óta igen gon- í dós, dicséretes munkával juttatta ilyen magas szintre ] együttesét.” Csaknem batmilliárd köbméter víz vonult le a tiszai árral A nápokban hagyta el az országot a Tisza utolsó tavaszi árhulláma, s már az egész magyar szakaszon megszűnt az árvízvédelmi készültség. A vízügyi szakemberek az eredményes védekezés után most már áttértek az árhullám tudományos adatainak feldolgozására. Sok furcsaságot derítettek ki. — Az egyik meglepetés, hogy a Tiszának volt a legkevesebb köze az áradáshoz, mert nagy folyónk medrében tulajdonképpen a Bodrog és a Szamos egyesült árhulláma vonult le. E két mellékfolyó kétszerannyi vizet hozott, mint amennyit együttvéve adott a Túr, a Krasz- na és a Tisza legfelső szakasza. A Bodrog viszont példátlan rekord-sorozatot állított fel. Bodrogszerda- helynél kezdődött 1962 tavaszán, amikor hosszú idő óta először haladta meg a víz a korábbi maximumot, de 1963-ban az újabb hitelesített csúcsnál is nagyobb volt az áradás, 1964- ben pedig a tavalyit is felülmúlta 32 centiméterrel. Ez az áradás a Szamos segítségével mér három évtizede fennálló tiszai rekordot döntött meg Tokajnál, ahol most 7 centiméterrel emelkedett feljebb a víz, mint 1932-ben. A tokaji, vízmércétől eltekintve az árhullám sehol sem érte el a Tiszán a régi maximumokat. Ezért nemvárt meglepetést keltett, hogy a kisebb tetőzések ellenére is több víz vonult le, mint az emlékezetes 1932. évi áradással. Most ugyanis jobban elhúzódott és a legtöbb helyen nemcsak néhány óráig, hanem napokig tartott az árhullám tetőzése. így az idén majdnem 6 milliárd köbméter vizet hozott az áradás, míg a maximum évében csak 5,2 milliárd köbmétert. Háromszor akkora tavat lehetett volna megtölteni most az árral, mint amekkora a Balaton „tek- nője”. De a tréfáskedvű Tiszában néha egész éven át nem folyik le több víz, — mint egy hónap alatt a bőséges tavaszi áradás idején. JOE WILKINS „SZERETŐ FELESÉGE” Egy amerikai hetilap hirdette meg olvasói számára: s,Feleségek! Küldjék be a szerkesztőségnek férjük fényképét, ezer dolláros jutalmat az a nő kapja meg, akinek legostobább arcú férje van.” Joe Wilkins New York-i gépész egy este korábban ment haza: Felesége nem volt otthon, unalmában lapozgatni kezdett az asztalon felejtett folyóiratban: Legnagyobb meglepetésére a saját fényképére bukkant, amely a pályázaton az első dijat nyerte el. A férj elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg, kinyitotta a gázcsapot: A feleség a bíróság előtt fog felelni szerencsétlen ötletéért. MI VAN A TALPUNK ALATT? Osborne, amerikai tudós, a földbe ásott tárgyak felkutatására infravörös sugarakra érzékeny detektort alkalmazott, amely bármely anyagot észlelni tud. Arról van szó, hogy az elásott tárgy infravörös kisugárzása mindig különbözik a talaj kisugárzásától, noha hőmérsékletük teljesen azonos. Osborne a földfelszíne alól jövő infravörös sugarak színkép-meghatározásán alakuló keresőt kostruált: E készülék felhasználásával végzett kísérletek lehetővé tették a föld alá rejtett műanyagok, szövetek, vegyi anyagok, fémek megtalálását; Egy és más Láttam felépülés előtt a Kossuth Lajos utcai új lakóház tervét. Szép volt, és örömmel nyugtáztam, hogy trafikot is terveztek. Nézem most a felépült házat, de a tervezett trafiknak nyoma sincs. Ezek szerint a város főútvonalán marad az egyetlen trafik. Egy lap, egy bélyeg, szipka, tűzkő, benzin, és egyéb tra- fikátu beszerzése továbbra is nehéz ügy lesz Szolnokon. « A Szolnoki MÁV-szurkolók legnagyobb óhaja: De jó lenne, ha azonnal befejeznék az NB II-es bajnokságot! * Az Ady Endre utca piac környéki szakaszán — látva a 30—40 centiméteres gödröket — a járókelők' a következőkre gondolhatnak: Azért van ez így, hogy az autóbuszok ne hajtsanak gyorsan. Esetleg tűért. hogy a kezdő autóbuszvezetők így gyakorolják a rendkívüli terepen való vezetést. Vagy talán csupán hanyagságból, felelőtlenségből? * Szenzáció! Városunkban szerepelt egy este a budapesti Atlantis tánczenekar. A plakátokon ötcentis betűkkel írták a nevüket — és hatcentissel a Beatles együttesét, akikhez hasonlóan játszanak. Érdemes lenne az ötletet máshol is felhasználni. Például az MTE-pldkátok így nézhetnének ki: ötcentis betűkkel, hogy MTE, és hatcentissel, hogy REÁL-MADRID stílusban játszanak, hasonló pályán, hasonló labdával. * Az Önkiválasztó Cipőbolt kirakatában tavaszi ajánlat címszó alatt csupa nyári szandál És mi lesz a nyári ajánlat? Mezítláb ? — egy — Könyvespolc SZOLNOKI KULTURÁLIS HETEK Kellér Andor: BAL NÉGYES PÁHOLY Regény (Magvető 1964.) Színtér: Budapest, a színház világa az első világháború előtti évektől a harmincas évek derekáig. Főhőse Beöthy László, a Múzeumigazgatók kétnapos tanácskozása Szolnokon A régészeti területek védelme —- A múzeumi tárgyak nyihrán&mrtúsa — Százötven év mulasztásainak pótlása Kedden délelőtt kezdték meg a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztálya rendezésében a múzeumok kétnapos szolnoki tanácsülését. A szolnoki kulturális heteiknek ezen a két napján ismét országos jelentőségű tudományos esemény színhelye volt a Damjanich Múzeum. A tai ácsülésen megjelent Kris- ton Károly, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának küldötte, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetői, a budapesti országos múzeumok főigazgatói és igazgatói, valamint a megyei múzeumi szervek igazgatói. kor híres színigazgatója, — hírhedt kártyása, zaklatott életű színpadi szerzője. Ebben az érdekes életregényben a főhős sorsán keresztül nemcsak a modern magyar színjátszás hőskorának kulisszái mögé pillanthatunk be, hanem képet kaphatunk arról a társadalomról is, amely Kellér hősének különös életpályáját lehetővé tette. Minden bizonnyal nagy érdeklődéssel veszik kézbe ezt a könyvet az olvasók, hiszen azonkívül, hogy élvezetes, szórakoztató olvasmány, a kor hűséges dokumentuma is. A tanácsülésen Kocztur Éva, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának főelőadója Régészeti védett területek kérdése címmel tartott előadást. Elmondotta, hogy az Elnöki Tanács 1949. évi törvényerejű rendelete védetté nyilvánította a történeti, régészeti szempontból értékes területeket. — így megóvják az értékes régészeti objektumokat a bolygatástól s biztosítják a későbbi feltárás tudományos értékét. Ezeken a helyeken nem szabad olyan munkálatokat végezni, melyek a régészetileg értékes anyagban kárt tehetnek. Különösen fontos ez ma, amikor a nagyarányú építkezések során soha nem tapasztalt mennyiségben kerülnek elő régészeti értékek. Az előadás utáni vitában megtárgyalták a védelem A jövő pedagógusai, mérnökei, technikusai A MEZŐTÚRI TELEKI BLANKA ÁLTALÁNOS GIMNÁZIUM IV. OSZTÁLYOS TANULÓI A VILLGÉP-BEN ISMERKEDNEK A POLITECHNIKAI OKTATÁS KERETÉBEN A SZAKMA FOTRÉLYAIVAL. A végzős lányoknak Kecze István technikus magyarázza az ET—25 rendszerű esztergapad működését. Nagy Jolán IV/B osztályos tanuló a következőket mondotta: — Cibakházáról kerültem a mezőtúri gimnáziumba. Tovább szeretnék tanulni. A nyíregyházi felsőfokú tanítóképző intézetbe kértem felvételemet. — Igaz, még a nagy megpróbáltatáson, az érettségin túl kell jutni. Remélem sikerül. Hogy mit jelent nekem a politechnikai oktatás? Szeretem a gépeket, s azt hiszem nem ári a gyakorlatban is megismerkedni vein»* 1«« .....' - " ri § t .:».®: í»< — Én a IV/a osztályba járok — mondja M. Nagy Erzsébet. — Szüleim mezőtúriak. Nekem sokat jelent a politechnikai oktatás, — mert érettségi után műszaki egyetemen szeretném folytatni tanulmányaimat — Ahová én akarok menni, ott is a gépekkel kell majd megismerkednem, — veszi át a szót Kanalovits Magdolna, IV/B osztályos tanuló. — Jeles tanuló vagyok, de úgy hiszem, az elméleti ismeretek mellett elengedhetetlen a gyakorlat megszerzése. Ebben már most' sokat segít a politechnika. Én is mezőtúri vagyok, s a középiskola után a felsőfokú épületgépészeti technikumba szeretnék menni. Az érettségitől egy kicsit én is félek, de remélem majd az is sikerül. hatékonyabbá tételéinek lehetőségeit Alaposabb kiértékelő felmérésre is szükség van — hangsúlyozták a felszólalók —, hogy a védettség ne ütközzék nép- gazdasági érdekekbe. Vagyis csak azokat a területeket védjék, melyeket feltétlenül szükséges. Kiss László, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának főelőadója a múzeumi tárgyak nyilvántartásának feladatairól tartott előadást. Ismertette a múzeumokban tárolt, felbecsülhetetlen értékű állomány tudományos nyilvántartásában és feldolgozásában elért eredményeket. Elmondotta, hogy az ország múzeumaiban 3 millió 651 ezer, egyedileg számbavehető tárgyat őriznek, továbbá mintegy 450 ezer töredékes darabot, valamint 5 millió 200 ezer úgynevezett nyilvántartási egységet (ezek természettudományi jellegű gyűjtemény-egységek). Magyarországon 1802. óta nem volt múzeumi leltár-revizió és a nyilvántartások különböző rendszer alapján és sokszor kellő tudományosság nélkül készültek. A tanácskozás szünetében megkértük Kiss László múzeumi főelőadót, hogy ismertesse a múzeumi nyilvántartás tudományos jelentőségét: — Mint a már elmondott adatokból is látható, a múzeumoknak rendkívül nagy leltározási munkát kellett végezniük — mondotta: — Természetesen nemcsak ezzel foglalkoztak — közben folyt a gyűjtőmunka és a további tudományos feldolgozás. Maga a gyűjtőmunka is rendkívül megnövekedett: a felszabadulás óta az előző százötven év anyagának többszörösét gyűjtötték és rendszerezték. — Ma már egyre több amatőr-régész igyekszik a múzeumok feltáró és gyűjtő munkáját segíteni. Hogyan járulhatnak hozzá a leletek tudományos értékének biztosításához? — Ha a múzeumba behoznak egy tárgyat, bármily ép is és bármily értékes is önmagában, mi csak azt mondjuk: most eggyel több ilyen darabunk van... A muzeológus számára nem a tárgy az igazi érték, hanem a lelet. Vagyis az. hogy hol, milyen körülmények között találták meg a tárgyat. Kinek a tulajdona volt s az honnan szerezte, behozta a tájegységre, vagy helyi iparostól vásárolta, esetleg maga készítette. — Hogyan készült a tárgy, mi a rendeltetése, funkciója, szerepe az ember életében. Ami pedig magát a feltárási munkát illeti: az ásatásnál nemcsak arra kell vigyázni, hogy a tárgy épségben maradjon — a régész közben többször készít rajzot, helyszínrajzot, fényképet, megvizsgálja a föld rétegződését, a tárgy fekvését, az egyes tárgyak egymáshoz való helyzetét. Ma már a tárgy kiemeléséhez sem elég az egyszerű óva\ tosság. Speciális műanyag- : masszával egy darabban I emelhetők ki törött üvegek í és mozaikfelületek, melye- . két különben csak ezer darabban, soha több- össze nem áliíthatóan lehetne „kikaparni”. Ezért az amatőr-régészek akkor végeznek hasznos és valóban tudományos értékű munkát, ha a tárgyakat nem gyűjtik be, hanem felkutatják, je- j lentőségükre a lakosság fi- | gyeimét felhívják és a lelőhelyeket a múzeumnak * bejelentik:
