Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-03 / 78. szám

1904. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ma nyílik meg a régészeti és helytör­téneti állandó kiállítás Hosszú évtizedes ter- vezgetésak, sok-sok gyűj­tőmunka, régészeti ása­tás után a szolnoki mú­zeum restaurált műem­léki épületében, megnyi­tás előtt áll a szolnoki múzeum új állandó kiál­lítása. Hét teremben ke­rül bemutatásra Szolnok és Szolnok megye törté­neti emlékamyagának sok­sok értékes darabja. Jég­korszakbeli mamutcson­tok, óriásszarvas, gyapjas orrszarvú maradványai és a vidékünkön már húszezer évvel ezelőtt élt ember által mammut- agyarból készült csiszolt ivópohár. S következnek az üvegvitrinekben a ké­sőbbi korokat jellemző csont- és kőszerszámok, majd a bronzöntéssel ké­szült finomabb szerszá- ■ mok és ékszerek. Nem lehet célunk felsorolni mindazt, ami a kiállítá­son látható, hiszen a gazdag anyagú vitrinek­ben szebbnél szebb ke­rámiák, fegyverek is lát­hatók. A Néplap hasábjain az utóbbi években számos esetben adtunk hírt az építkezések és földmun­kák révén a földből elő­került leletekről, régé­szeti ásatásokról. Hány olvasó kérdezte már. hogy mikor lehet látni „a múzeumot”, vagyis a régészeti kiállítást. S most végre hozzáférhető módon gyönyörködhetnek, művelődhetnek a múze­um látogatói megyénk történetének gazdag kincstárában. A megnyitás előtt nem lehet szó nélkül hagyni az elődök munkáját. Hild Viktor már a század első éveiben sürgeti a megyét, hogy vásárolják meg a tószegi Laposhalmot, ahoi értékes bronzkori telepet t adna feltárni a létesí­tendő megyei múzeum. 1913-ban ugyancsak 6 cikkezik arról, hogy „...Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell átkutattatni a me­gyét, összeíratm, megbe- cs&Úettü a magánosok­nál lappangó muzeális tárgyakat, és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet ajándék, ha nem, vétel útján.” Szakszerűen gyűjtött magángyűjtemé­nye, ásatási anyaga és dr.- Balogh Béla gimnáziumi tanár gyűjtése vetette meg a szolnoki régészeti gyűjtemény alapjait. -— 1933-tól kezdve múzeumi gyűjtőhelyként diákjai segítségével működött az intézmény a városi könyv­tárral közösen. Három pinceszerű helyiségben, de szekrényekben volt az anyag 1944-ig. S a második világháború el­pusztította a gyűjtemény jórészét. Ezernél alig ma­radt több régészeti tárgy. A felszabadulás után azonban a múzeum ré­gészeti anyaga a sok le­letmentő ásatás révén 40 000 darab fölé emel­kedett, néprajzi, helytör­téneti, legújabbkori tör­téneti tárgyi és doku­mentációs anyaga megha­ladja a százezret Ebből a gazdag gyűjteményből válogattuk ki a kiállítás­ra kerülő darabokat, amelyeket méltó tálalás­ban a Múzeumi Ismeret­terjesztő Központ kiállí­tás rendező csoportja és a szolnoki múzeum dol­gozói készítettek el. Szolnok megye kultu­rális életében új színt jelent a most megnyíló régészeti kiállítás, mert a művelődési irányelvek­kel kapcsolatos megyei párthatározatban megje­lölt múzeumi feladatok- • bói a Szolnoki Galéria megnyitása után most megvalósult a megye tor- bemutató Ailaftdó kiállítás is, amely sok segítséget tud adni a ta­nulni vágyó fiataloknak, öregeknek egyaránt. De mindenki számára hasz­nos ismereteket nyújt, akit a táj múlt és jelen sorsa érdekel. A kiállítás esztétikai hatásáról írni szükségtelennek látszik, mert arról a látogatók maguk is meggyőződhet­nek; A múzeumi kiállítás elő­készítésében ezrek és ezrek vettek részt, hiszen mindazok, akik a lele­tekre figyelmünket fel­hívták, ásatásainkban közreműködtek, múzeumi tárgyakat részünkre át­engedtek, egy-egy téglá­val segítették munkán­kat. S külön meg kell említeni azt a jelentős anyagi és erkölcsi támo­gatást, amellyel a Mű­velődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya és a megyei tanács végre­hajtó bizottsága a kiállí­tás megvalósítását lehe­tővé tette. A kiállítás megnyitásá­ra szeretettel várja min­den kedves látogatóját a múzeum. Kaposvári Gyula A szép számok és a kommunisták felelőssége Az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 1-es főépítésvezetőségének kommunistái taggyűlésen tárgyalták azokat a felada­tokat, amelyek a Központi Bizottság határozatából rá­juk hárulnak. A főépítésvezetőség dol­gozói 1963-ban — ha a tervek számszerű teljesíté­sét vesszük figyelembe — jó munkát végeztek. A termelési tervet 111 százalékra teljesítették és a termelékenységi követelményt is túl­szárnyalták 11.6 szá­zalékkal. Az sem lebecsülendő, hogy az építőipari vállalat tavaly elért többletnyereségének kis híján kétharmad részét 1— 7.6 millió forintot — az 1-es főépítésvezetőség, ez a termelőegység hozta — szerepelt a beszámoló­ban. A főépítésvezetőség kom­munistái azonban nem elégedettek ezekkel az ered­ményekkel. Tisztában van­nak vele, a szép számok értéké­ből nagyon sokat le­von, hogy a létesítmé­nyeket sok esetben megkésve adták át a , beruházóknak. A késedelmes munka mel­lett hibákat követtek el a minőségi munkában is. — A szolnoki emberek, akik élénk figyelemmel kí­sérik termelőegységünk munkáját, méltán kéyik Hosszú évek után rátaláltak Néhai Balogh Elek A két kis unokának mutatja Baloghné azt az emlék­lapot, amit hősi tettéért kapott a család. A szovjet katonák meg­találták magyar meg- mentőiket. •„A. V. Drobinyinaek, No- voszibirszk. örömmel közöljük önnel, hogy a magyar családot, amely a háború alatt meg­mentette önt és amelyet ön már régóta keres, végre si­került megtalálni. Ez a csa­lád — Balogh Elek család­ja (Megjelent az Iz­vesztyija 1963. október 22-i számában.) „Karcagi lakosok szerint A. V. Drobinyin több, fog­ságból menekült szovjet ál­lampolgárt hozott magával, akiket különböző helyeken szintén elrejtettek, amíg a szovjet csapatok tel nem szabadították a várost.” (Az MSZMP karcagi bizottsága titkárának leveléből.) * A sötétségbe borult város felett este fény gyulladt. Néhány bátor magyar em­ber — Balogh Elek, Czine- ge János és mások — fák­lyát állítottak a harangto­ronyra. A fény, mint vilá­gítótorony mutatta az utat a szovjet tankoknak. Am lenn, a torony tövében SS- ek várták a hős magyaro­kat. Benn a városban már ke­serű könnyeket hullattak azok, akik özvegyeknek és árváknak gondolták magu­kat. Zokogott Czinege Já­nosáé is, aki másfélhónapos kislányát szorította magá­hoz, Szerencsére mégsem tör­tént tragédia. Szovjet tan­ktúr nyomultak a városba és a fasisztáknak már nem maradt idejük a leszámo­láshoz. Czinege János, Ba­logh Elek és fia szerencsé­sen hazatért. Czinegéné utoljára főzött ízes gulyást a fogságból menekült szov­jet katonáknak, A kis Bo­risz, a nagy Borisz és a Tbilisziből jött Miska bú­csút vettek magyar bará­taiktól és csatlakoztak igé­ikhez ... Vajoa hol vannak most? A felszabadulás Karca­gon is megváltoztatta az életet. Balogh Elek, a fény­képész, bezárta műtermét: kiderült, hogy nem annyi­ra fényképész volt ő, mint inkább illegális kommu­nista. De még érdekesebb volt Baloghék süketnéma roko­nának esete, aki — úgy­mond — „Budapest bombá­zásánál megsérült”. A sü­ketnéma váratlanul meg­szólalt, méghozzá oroszul! A „rokont” Anatolij Drobi- nyinnek hívták; Baloghék egész nyáron és ősszel a kertben rejtegették a hitle­rista fogságból menekült embert. A szomszédoknak azt mondták, hogy irgalom­ból vették magukhoz a sze­gény süketnéma Antit, a kertet őrizni. Azután eljött az 1963-as év. A postás levelet hozott Szeged városába, a Kígyó utca 1 szám alá. Az orosz nyelven írt levélben ez állt: „ ... Kötelességemnek tar­tottam, hogy mindjárt je­lentkezzem enyéimnél. Le­szerelésem után, 1945-bea hazautaztam Novoszibirszft- be. Megnősültem és van egy lányom, Szetlána, aki no­vemberben lesz 16 éves. Elektromérnök vagyok, az akadémiai városrész építé-' sénél dolgozom, ott is la­kunk. Kérem, írjanak ma­gukról minél részletesebben és mindenről, ami önökkel történt. Anti.” ;.. Nem hiába gyújtottak fáklyát a harangtomyon a bátor magyarok! V. Rogyionov az Izvesztyija budapesti tudósítója számon tőlünk a határidők elhúzódását és az épületek­ben lévő hibákat — mond­ta Steiner Lajo6 főépítés- vezető. A beszámoló a továb­biakban kitért arra, hogy a Központi Bizottság ha­tározata világosan meg­szabta számukra is a teendőket. Az 1-es főépí­tésvezetőség konkrét fel­adata a létesítmények, lakóházak határidőre és megfelelő minőségben való átadása, egyre emelkedő termelékeny­ségi és egyre csökkenő önköltségi mutatók mellett. Mindehhez elengedhetet­lenül szükséges, hogy az építőipar mielőbb alakuljon át nagyüzemi módszerek­kel, folyamatos technológiai rendszerű szervezéssel dol­gozó szerelőipari tevékeny­séggé — hangzott a beszá­molóban. Ennek érdekében — első lépésként •— elhatározták egy központi beton gyár fel­állítását. Nagyon fontos, hogy a betongyár április végén, üzemelni kezdjen. ' A betongyártás központo­sítása' kedvezően befolyá­solja a termelékenység, a gazdaságosság és a minőség alakulását. A központosí­tott betongyártás megkö­veteli a vele kapcsolatos vasbetonszerelési, zsaluzási és bedolgozási munkák ütemszerű végzését is. Ezt követően lehetőség nyílik olyan korszerű épí­tési technológia bevezeté­sére, mint a folyamatos építésszervezés, amélyet az építőipari vállalat először az 1-es főépítésvezetőség­nél óhajt meghonosítani. A termelőegység kommu­nistáira nagy felelősség hárul, hogy azokkal a szak­munkásokkal. akik majd nehezen válnak meg a hosszú évtizedek alatt be­gyakorolt fogásoktól, mun­kamódszerektől, az új és a korszerű követelményeket kielégítő technológiát meg­szerettessék. A párttaggyűlésen felszó­lalók többnyire a zökkenő- mentés munkát akadályo­zó esetekkel, problémákkal foglalkoztak és nagyon kevés szó esett a folyamatos építésszervezésről, az alapszervezet kommu­nistái előtt álló leg­fontosabb feladatról. Sokkal részletesebben kel­lene megismerkedniük az építést forradalmasító új munkamódszerrel. T FEJES A HÍDRÓL — e&y fuldokló gyermekért A nyílvessző céít tévesz­tett. Süvítve szállt el a varjú mellett a megáradt Zagyvába. Tulajdonosa, az alig tíz esztendős Csabai Attila — nem gondolva a veszéllyel — futott kincse után. Csobbant a szürke víz, és az apró emberke nem bírt a hullámokkal. Elragadta az ár, sodorta magával a kisfiút az iszap­színű víz-temető. Vége... Nem, nincs vége. Csabai Attila él. Megmentője... De pergessük csak vissza azt a rövid időt, amely ugyan alig néhány másod­perc volt, Attilának azon­ban óráknak tűnt. Emberek — kettő, három vagy még több is — to­pogtak a folyó mellett. — Gépkocsik fékje csikor- dult, s fekete nyomot hagy­va maguk után, megálltak. A parti» tanácstalan em­berek, a vízben élet-halál- harcot vívó kisfiú. Űjabb jármű növelte a hirtelen feldagadt gépko­csisort. A volán mellől szovjet tiszt ugrott ki.,. — Azt hittem, karambol történt, vagy egy autó a vízbe zuhant. Félretoltam az embereket. A mi gép­kocsinkon volt csörlő, gon- . doltam azzal segítségükre lehetek, esetleg ki is húz­hatjuk. Még szét sem nyílt az emibergyűrű, amikor láttam a tehetetlen gyer­meket. Nem gondolkodtam Ösztönszerűen vetettem át magam a híd korlátján egyenruhában, sapkástól, csizmástól. A töbtiről a szemtanúk beszéltek. Majd hogy ki nem sza­kították a híd korlátját, úgy igyekeztek visszatarta­ni a veszélybe fejest ugró katonát 0 azonban erő­sebbnek bizonyult a hul­lámoknál. Elérve a kisfiút, hóna alá vette és félkarral kiúszott a partra. Letette a már szinte elalélt gyer­meket, megveregette vállát: — Nyicsevo — mondotta s mire az emberek ráesz­méltek, hogy tulajdonkép­pen mi történt, a szovjet gépkocsit elnyelte a tavaszi por. N. I. Nazarov és Csabai Attila második találkozása már kellemesebb volt. A szovjet tiszt megismerte a fuldoklót, de megmentőjét Attila nem. Amikor azon­ban megtudta, kivel áll szemben, boldogan csapott Nazarov erős markába. — Nem vagy beteg? — fordította a tolmács Na­zarov kérdését. — Nyet — válaszolt amaz. És kérdést kérdés köve­tett: miért nem úsztál? Mit kerestél ott? Hogy csúsztál a vízbe? Megmondtad-e otthon, mi történt veled? Attila pedig válaszolt, de kérdésekkel sem maradt adós. — Miért szökött meg? A kérdés találó volt. Na­zarov valósággal elmene­kült a köszönő szavak elől. Később viszont alig talál­tunk rá. — Tudom, hogy egy élet­ről van szó, de amit tet­tem, az természetes. Ami­kor kiértem, a legkétség- beesettebb arcú férfinak — akit a gyermek apjának véltem — ölébe adtam. Ha tudtam volna, hogy nincs ott egyetlen hozzátartozója sem, akkor gépkocsival haza vittem volna. De ugye, nem fáztál meg? — for­dult újra frissen szerzett barátjához. A válasz ismét kurta: nem. Aztán elbúcsúztak egy­mástól. A nyelv nem egye­zett, de a szavak helyett ezúttal az érzések beszél­tek. Ahhoz pedig nem kell tolmács. TT*t így volt! jfajnár Józsoí

Next

/
Thumbnails
Contents