Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
1904. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ma nyílik meg a régészeti és helytörténeti állandó kiállítás Hosszú évtizedes ter- vezgetésak, sok-sok gyűjtőmunka, régészeti ásatás után a szolnoki múzeum restaurált műemléki épületében, megnyitás előtt áll a szolnoki múzeum új állandó kiállítása. Hét teremben kerül bemutatásra Szolnok és Szolnok megye történeti emlékamyagának soksok értékes darabja. Jégkorszakbeli mamutcsontok, óriásszarvas, gyapjas orrszarvú maradványai és a vidékünkön már húszezer évvel ezelőtt élt ember által mammut- agyarból készült csiszolt ivópohár. S következnek az üvegvitrinekben a későbbi korokat jellemző csont- és kőszerszámok, majd a bronzöntéssel készült finomabb szerszá- ■ mok és ékszerek. Nem lehet célunk felsorolni mindazt, ami a kiállításon látható, hiszen a gazdag anyagú vitrinekben szebbnél szebb kerámiák, fegyverek is láthatók. A Néplap hasábjain az utóbbi években számos esetben adtunk hírt az építkezések és földmunkák révén a földből előkerült leletekről, régészeti ásatásokról. Hány olvasó kérdezte már. hogy mikor lehet látni „a múzeumot”, vagyis a régészeti kiállítást. S most végre hozzáférhető módon gyönyörködhetnek, művelődhetnek a múzeum látogatói megyénk történetének gazdag kincstárában. A megnyitás előtt nem lehet szó nélkül hagyni az elődök munkáját. Hild Viktor már a század első éveiben sürgeti a megyét, hogy vásárolják meg a tószegi Laposhalmot, ahoi értékes bronzkori telepet t adna feltárni a létesítendő megyei múzeum. 1913-ban ugyancsak 6 cikkezik arról, hogy „...Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell átkutattatni a megyét, összeíratm, megbe- cs&Úettü a magánosoknál lappangó muzeális tárgyakat, és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet ajándék, ha nem, vétel útján.” Szakszerűen gyűjtött magángyűjteménye, ásatási anyaga és dr.- Balogh Béla gimnáziumi tanár gyűjtése vetette meg a szolnoki régészeti gyűjtemény alapjait. -— 1933-tól kezdve múzeumi gyűjtőhelyként diákjai segítségével működött az intézmény a városi könyvtárral közösen. Három pinceszerű helyiségben, de szekrényekben volt az anyag 1944-ig. S a második világháború elpusztította a gyűjtemény jórészét. Ezernél alig maradt több régészeti tárgy. A felszabadulás után azonban a múzeum régészeti anyaga a sok leletmentő ásatás révén 40 000 darab fölé emelkedett, néprajzi, helytörténeti, legújabbkori történeti tárgyi és dokumentációs anyaga meghaladja a százezret Ebből a gazdag gyűjteményből válogattuk ki a kiállításra kerülő darabokat, amelyeket méltó tálalásban a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ kiállítás rendező csoportja és a szolnoki múzeum dolgozói készítettek el. Szolnok megye kulturális életében új színt jelent a most megnyíló régészeti kiállítás, mert a művelődési irányelvekkel kapcsolatos megyei párthatározatban megjelölt múzeumi feladatok- • bói a Szolnoki Galéria megnyitása után most megvalósult a megye tor- bemutató Ailaftdó kiállítás is, amely sok segítséget tud adni a tanulni vágyó fiataloknak, öregeknek egyaránt. De mindenki számára hasznos ismereteket nyújt, akit a táj múlt és jelen sorsa érdekel. A kiállítás esztétikai hatásáról írni szükségtelennek látszik, mert arról a látogatók maguk is meggyőződhetnek; A múzeumi kiállítás előkészítésében ezrek és ezrek vettek részt, hiszen mindazok, akik a leletekre figyelmünket felhívták, ásatásainkban közreműködtek, múzeumi tárgyakat részünkre átengedtek, egy-egy téglával segítették munkánkat. S külön meg kell említeni azt a jelentős anyagi és erkölcsi támogatást, amellyel a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya és a megyei tanács végrehajtó bizottsága a kiállítás megvalósítását lehetővé tette. A kiállítás megnyitására szeretettel várja minden kedves látogatóját a múzeum. Kaposvári Gyula A szép számok és a kommunisták felelőssége Az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 1-es főépítésvezetőségének kommunistái taggyűlésen tárgyalták azokat a feladatokat, amelyek a Központi Bizottság határozatából rájuk hárulnak. A főépítésvezetőség dolgozói 1963-ban — ha a tervek számszerű teljesítését vesszük figyelembe — jó munkát végeztek. A termelési tervet 111 százalékra teljesítették és a termelékenységi követelményt is túlszárnyalták 11.6 százalékkal. Az sem lebecsülendő, hogy az építőipari vállalat tavaly elért többletnyereségének kis híján kétharmad részét 1— 7.6 millió forintot — az 1-es főépítésvezetőség, ez a termelőegység hozta — szerepelt a beszámolóban. A főépítésvezetőség kommunistái azonban nem elégedettek ezekkel az eredményekkel. Tisztában vannak vele, a szép számok értékéből nagyon sokat levon, hogy a létesítményeket sok esetben megkésve adták át a , beruházóknak. A késedelmes munka mellett hibákat követtek el a minőségi munkában is. — A szolnoki emberek, akik élénk figyelemmel kísérik termelőegységünk munkáját, méltán kéyik Hosszú évek után rátaláltak Néhai Balogh Elek A két kis unokának mutatja Baloghné azt az emléklapot, amit hősi tettéért kapott a család. A szovjet katonák megtalálták magyar meg- mentőiket. •„A. V. Drobinyinaek, No- voszibirszk. örömmel közöljük önnel, hogy a magyar családot, amely a háború alatt megmentette önt és amelyet ön már régóta keres, végre sikerült megtalálni. Ez a család — Balogh Elek családja (Megjelent az Izvesztyija 1963. október 22-i számában.) „Karcagi lakosok szerint A. V. Drobinyin több, fogságból menekült szovjet állampolgárt hozott magával, akiket különböző helyeken szintén elrejtettek, amíg a szovjet csapatok tel nem szabadították a várost.” (Az MSZMP karcagi bizottsága titkárának leveléből.) * A sötétségbe borult város felett este fény gyulladt. Néhány bátor magyar ember — Balogh Elek, Czine- ge János és mások — fáklyát állítottak a harangtoronyra. A fény, mint világítótorony mutatta az utat a szovjet tankoknak. Am lenn, a torony tövében SS- ek várták a hős magyarokat. Benn a városban már keserű könnyeket hullattak azok, akik özvegyeknek és árváknak gondolták magukat. Zokogott Czinege Jánosáé is, aki másfélhónapos kislányát szorította magához, Szerencsére mégsem történt tragédia. Szovjet tanktúr nyomultak a városba és a fasisztáknak már nem maradt idejük a leszámoláshoz. Czinege János, Balogh Elek és fia szerencsésen hazatért. Czinegéné utoljára főzött ízes gulyást a fogságból menekült szovjet katonáknak, A kis Borisz, a nagy Borisz és a Tbilisziből jött Miska búcsút vettek magyar barátaiktól és csatlakoztak igéikhez ... Vajoa hol vannak most? A felszabadulás Karcagon is megváltoztatta az életet. Balogh Elek, a fényképész, bezárta műtermét: kiderült, hogy nem annyira fényképész volt ő, mint inkább illegális kommunista. De még érdekesebb volt Baloghék süketnéma rokonának esete, aki — úgymond — „Budapest bombázásánál megsérült”. A süketnéma váratlanul megszólalt, méghozzá oroszul! A „rokont” Anatolij Drobi- nyinnek hívták; Baloghék egész nyáron és ősszel a kertben rejtegették a hitlerista fogságból menekült embert. A szomszédoknak azt mondták, hogy irgalomból vették magukhoz a szegény süketnéma Antit, a kertet őrizni. Azután eljött az 1963-as év. A postás levelet hozott Szeged városába, a Kígyó utca 1 szám alá. Az orosz nyelven írt levélben ez állt: „ ... Kötelességemnek tartottam, hogy mindjárt jelentkezzem enyéimnél. Leszerelésem után, 1945-bea hazautaztam Novoszibirszft- be. Megnősültem és van egy lányom, Szetlána, aki novemberben lesz 16 éves. Elektromérnök vagyok, az akadémiai városrész építé-' sénél dolgozom, ott is lakunk. Kérem, írjanak magukról minél részletesebben és mindenről, ami önökkel történt. Anti.” ;.. Nem hiába gyújtottak fáklyát a harangtomyon a bátor magyarok! V. Rogyionov az Izvesztyija budapesti tudósítója számon tőlünk a határidők elhúzódását és az épületekben lévő hibákat — mondta Steiner Lajo6 főépítés- vezető. A beszámoló a továbbiakban kitért arra, hogy a Központi Bizottság határozata világosan megszabta számukra is a teendőket. Az 1-es főépítésvezetőség konkrét feladata a létesítmények, lakóházak határidőre és megfelelő minőségben való átadása, egyre emelkedő termelékenységi és egyre csökkenő önköltségi mutatók mellett. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az építőipar mielőbb alakuljon át nagyüzemi módszerekkel, folyamatos technológiai rendszerű szervezéssel dolgozó szerelőipari tevékenységgé — hangzott a beszámolóban. Ennek érdekében — első lépésként •— elhatározták egy központi beton gyár felállítását. Nagyon fontos, hogy a betongyár április végén, üzemelni kezdjen. ' A betongyártás központosítása' kedvezően befolyásolja a termelékenység, a gazdaságosság és a minőség alakulását. A központosított betongyártás megköveteli a vele kapcsolatos vasbetonszerelési, zsaluzási és bedolgozási munkák ütemszerű végzését is. Ezt követően lehetőség nyílik olyan korszerű építési technológia bevezetésére, mint a folyamatos építésszervezés, amélyet az építőipari vállalat először az 1-es főépítésvezetőségnél óhajt meghonosítani. A termelőegység kommunistáira nagy felelősség hárul, hogy azokkal a szakmunkásokkal. akik majd nehezen válnak meg a hosszú évtizedek alatt begyakorolt fogásoktól, munkamódszerektől, az új és a korszerű követelményeket kielégítő technológiát megszerettessék. A párttaggyűlésen felszólalók többnyire a zökkenő- mentés munkát akadályozó esetekkel, problémákkal foglalkoztak és nagyon kevés szó esett a folyamatos építésszervezésről, az alapszervezet kommunistái előtt álló legfontosabb feladatról. Sokkal részletesebben kellene megismerkedniük az építést forradalmasító új munkamódszerrel. T FEJES A HÍDRÓL — e&y fuldokló gyermekért A nyílvessző céít tévesztett. Süvítve szállt el a varjú mellett a megáradt Zagyvába. Tulajdonosa, az alig tíz esztendős Csabai Attila — nem gondolva a veszéllyel — futott kincse után. Csobbant a szürke víz, és az apró emberke nem bírt a hullámokkal. Elragadta az ár, sodorta magával a kisfiút az iszapszínű víz-temető. Vége... Nem, nincs vége. Csabai Attila él. Megmentője... De pergessük csak vissza azt a rövid időt, amely ugyan alig néhány másodperc volt, Attilának azonban óráknak tűnt. Emberek — kettő, három vagy még több is — topogtak a folyó mellett. — Gépkocsik fékje csikor- dult, s fekete nyomot hagyva maguk után, megálltak. A parti» tanácstalan emberek, a vízben élet-halál- harcot vívó kisfiú. Űjabb jármű növelte a hirtelen feldagadt gépkocsisort. A volán mellől szovjet tiszt ugrott ki.,. — Azt hittem, karambol történt, vagy egy autó a vízbe zuhant. Félretoltam az embereket. A mi gépkocsinkon volt csörlő, gon- . doltam azzal segítségükre lehetek, esetleg ki is húzhatjuk. Még szét sem nyílt az emibergyűrű, amikor láttam a tehetetlen gyermeket. Nem gondolkodtam Ösztönszerűen vetettem át magam a híd korlátján egyenruhában, sapkástól, csizmástól. A töbtiről a szemtanúk beszéltek. Majd hogy ki nem szakították a híd korlátját, úgy igyekeztek visszatartani a veszélybe fejest ugró katonát 0 azonban erősebbnek bizonyult a hullámoknál. Elérve a kisfiút, hóna alá vette és félkarral kiúszott a partra. Letette a már szinte elalélt gyermeket, megveregette vállát: — Nyicsevo — mondotta s mire az emberek ráeszméltek, hogy tulajdonképpen mi történt, a szovjet gépkocsit elnyelte a tavaszi por. N. I. Nazarov és Csabai Attila második találkozása már kellemesebb volt. A szovjet tiszt megismerte a fuldoklót, de megmentőjét Attila nem. Amikor azonban megtudta, kivel áll szemben, boldogan csapott Nazarov erős markába. — Nem vagy beteg? — fordította a tolmács Nazarov kérdését. — Nyet — válaszolt amaz. És kérdést kérdés követett: miért nem úsztál? Mit kerestél ott? Hogy csúsztál a vízbe? Megmondtad-e otthon, mi történt veled? Attila pedig válaszolt, de kérdésekkel sem maradt adós. — Miért szökött meg? A kérdés találó volt. Nazarov valósággal elmenekült a köszönő szavak elől. Később viszont alig találtunk rá. — Tudom, hogy egy életről van szó, de amit tettem, az természetes. Amikor kiértem, a legkétség- beesettebb arcú férfinak — akit a gyermek apjának véltem — ölébe adtam. Ha tudtam volna, hogy nincs ott egyetlen hozzátartozója sem, akkor gépkocsival haza vittem volna. De ugye, nem fáztál meg? — fordult újra frissen szerzett barátjához. A válasz ismét kurta: nem. Aztán elbúcsúztak egymástól. A nyelv nem egyezett, de a szavak helyett ezúttal az érzések beszéltek. Ahhoz pedig nem kell tolmács. TT*t így volt! jfajnár Józsoí