Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-28 / 98. szám
1864 április 2í SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Irodalom némi mellékzöngével 4 jászaisószentgyőrgyi művelődési otthont úgy ismerjük, hogy ott mindig a legsokoldalúbb, legszínvonalasabb rendezvényeket biztosítják a község érdeklődő — és frázis nélkül mondva — lelkes közönségének. Ilyen várakozással néztünk a most szombaton tartott irodalmi est elé, de csalódtunk'. A népdal-éneklés művészet. Az emberek legtöbbje szereti is a népünk jellemét, és jellegét, évszázados küzdelmeit tükröző dalokat. Azonban irodalmi esttel párosítani csak akkor szerencsés, ha a népköltészet a műsor tárgya. Egyébként felemás, suta hatást kelt, mint jelen esetben is. Jászladányi Tóth Józsefnek igen kellemes, szépen csengő hangja van. Kár, hogy túlságosan remegtette, érzelgősre, magyarnótásra színezte. Egyszerűbben sallangmentesebben előadva sokkal közelebb állt volna a népdal-jelleghez. Ami a műsor irodalmi részét illeti, vegyes hatást keltett bennünk. A művelődési otthon-igazgató helyes törekvése volt, hogy a jászsági származású írókat, költőket mulassa be. a felolvasott művek azonban nem ütötték meg azt a színvonalat, amelyet egy — országos nevű írókkal sűrűn találkozó — közönség méltán elvárhatott volna. is unráth Sándor: Pici c. érzelgős történetkéje, Don- ■* kó László termésének néhány gyenge darabja vegyes hatást keltettek. Fóti Páltól jobb (és rövidebb) elbeszéléseket is ismerünk, mint az öt évvel ezelőtti Szolnok megyei antológiában megjelent Négy könnycsepp című műve. Somfai László (a Viharban című, 1956-ban Szegeden megjelent regény írója) szintén igen hosszú elbeszélése az elején nem volt híjával a feszültségnek, de a végére ellaposodott Mi azt a tanulságot vonnánk le, hogy a megjelent másfél száz főnyi lelkes irodalompártoló színvonalasabb. magasabbrendű műsort érdemelt volna. Az pedig a figyelem pszichológiájából adódik, hogy húsz- percesnél hosszabb irodalmi alkotás — ha mégoly kiváló is — nem tudja lekötni a javarészt kevés iskolájú hallgatóság figyelmét — bt — tnnepi hangversennyel fejeződtek be a Jászberényi Tanítóképző Intézetben az intézeti napok A Jászberényi Tanítóképző Intézetben szombaton este tartották az intézeti napok záróaktusát jelentő ünnepi hangversenyt. E hangverseny a város kulturális életének évről évre megismétlődő, nagy érdeklődéssel várt mozzanata. Először a gyakorlóiskola gyermekkórusa lépett fel, Bart ha Éva tanítónő vezényletével. Meglepően jó benyomást keltettek egyszerű megoldású, őszinte éneklésükkel. Ezután Or- tovszky Éva adta elő zongorán Bartók: C-dur ron- dőját. Jó felfogásban, mély érzelmi színezettel szólaltatta meg Bartók muzsikáját. Az intézet több alkalommal sikerrel szerepelt női kara három kórusműből álló műsort adott, melyek között szerepelt a tanítóképző egyik tanárának, Szabó Mihálynak Március című műve is. Érthető, hogy a közönség ezt a számot kísérte különös figyelemmel . Igen jól sikerült, kifejező kórusszámot ismertünk meg. A tavasz ébredését érezhettük a hang- versenyteremben. A kórus megérezte a mű lényegét, s a belső értéket jelenítette meg. E teljesítmény a női kart vezénylő Vadász Béláné tanár munkáját dicséri. A szünet után az intézet vonósegyüttese adott műsort. Meglepetésként hangzott el Beethoven levele Giuliettea Guicciardihoz Kampier Tibor előadásában, majd a prózával kitűnően párhuzamba állítot zene, szinte a levél zenei megfelelője: Beethoven ,.Holdfény-szonátá”-ja. Bálint Ákos tanár zongora- játéka sajátos egyéni módon tudta megszólaltatni Beethoven zenéjét, fitebh .ősbemutató”. Szabó Mihály, az intézet művésztanárának hegedűre írt darabja, a Meditáció következett, Donáth Antal átérzett tolmácsolásában, Kopácsy Béláné zongora- kíséretével. A vegyeskar műsora Bálint Ákos tanár vezényletével az ünnepi est méltó befejezése volt. Hann Ferenc Több mint kétharmadát elvetettük a kukoricának A Szolnok megyei Tanács mezőgazdasági osztálya és a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága jelentései alapján A kukoricavetés „térképe” Járás, város neve Terv Kát. Teljesítés hold •h Törökszentmiklósi j. 9 200 8 618 93.6 Törökszentmiklós v. 6 900 6134 88.8 Jászberényi j. 25 000 20 449 81.7 Mezőtúr 6 200 4 905 79.1 Túrkeve 5 200 4 004 77.0 Karcag, 6 700 5148 76.8 Kunszentmártoni j. 14.300 10 796 75.4 Kisújszállás 5 000 3 476 69.5 Jászberény v. 4 900 3 200 65.3 Kunhegyesi j. 14 400 9 349 64.9 Szolnoki j. 29 000 18 652 64.3 Tiszafüredi j. 8 200 4 815 587 Szolnok megye termelőszövetkezetei 135 000 99 546 73.7 Szolnok megye állami gazdaságai 10 270 9183 89.4 Szinte hihetetlennek tű- raforgó vetéséből. nik. De számadatok bizonyítják, tehát valós. A megye parasztemberei, mező- gazdasági üzemei megszüntették azt a lemaradást, amit az időjárás okozott. Mostanra már a tavaszi vetésekből megyei méretekben is csak a kukorica, a silókukorica és a napraforgó tervből hiányzik egy rész. Sőt már van olyan városunk — Törökszentmik- lós —■, ahol a silókukorica vetésben 104 százaléknál tartanak. A megyei százalék-eredmény is 63, illetve az állami gazdaságok még ennél is többet, 73 százalékát elvetették a silókukoricának is. A tavaszi árpa vetési tervét a termelőszövetkezetek 101, az állami gazdaságok 157 százalékra teljesítették. Négy járásunk és városunk (Túrkeve 122 százalék) magasan túlment eredeti tervéhez mérve. A kukorica mellett egyik legnagyobb tételű tavaszi kapásnövényünk a cukorrépa. A termelőszövetkezetek tervéből 100 holdnyi sem hiányzik már, >az állami gazdaságok pedig a cukorrépavetésben is közel 110 százaléknál járnak. Befejezéshez közeledik a zab vetése (termelőszövetkezetek 100 százalék, Kisújszállás 173 százalék, állami gazdaságok 120 százalékos teljesítményt értek el). Sőt a lucerna, a vöröshere vetéséről is ugyanez mondható, s négyezer holdnyi hiányzik még a termelőszövetkezetek napA tavaszi vetések tehát gyorsan, és jól haladnak megyeszerte a mezőgazdaság mindkét szocialista szektorában. Nem így az időszak igen fontos teendője, az őszi vetések vegyszeres gyomirtása. A teljesítményt nézve ugyan nem állunk rosszul, hiszen a termelőszövetkezetekvegyszerezendő 135 000 holdjából valamivel több mint 30 000 hiányzik, a teljesítmény 75 százalékos. Az állami gazdaságokban ugyancsak közel itt tartanak. A hátralévő munka mindösz- sze egy hétre való. Csakhogy a vegyszeres gyomirtást végző gépeket leállították sok helyen. Főként a törökszentmiklósi járásra jellemző: azt az elméletet vallják, lejárt az ideje. Nem így van! Ezen a héten még nyugodtan rámehetnek a gépek a búzaföldekre, s kevesebb kárt tesznek, mint amennyi hasznot elérnek. A gyomo- sodás ugyanis roppant méretű, és nem lehet kockáztatni, elméletesdit játszani a vegyszeres gyomirtással. Legalább úgy kell látni jelentőségét, és úgy cselekedni, ahogyan a jászberényi-, valamint a kunhegyesi járásban teszik. A héten még lehet és szükséges folytatni e munkát. Megnyílt a Szolnoki Cukorgyár TIT Uránia csillagvizsgálója A hosszú téli szünidő után — amikor a csillag- vizsgálóban kizárólag kutatómunka folyt — újra megnyílt a nagyközönség számára a megye egydüli bemutató csillagvizsgálója. A bemutatásokat derült idő esetén minden hétfő és pénteki napon a besö- tétedés óráitól kezdve szakvezetéssel tartják. Üzemek, vállalatok, iskolák csoportos látogatói részére előzetes levél- vagy telefonbejelentés alapján derült estéken egyéb napokon is tart a csillagvizsgáló vezetősége bemutatásokat. (Telefonszáma: 30—81, 172-es mellék.) A bemutatásokat 10—15 perces kiselőadás előzi meg, melyben az érdeklődőket felvilágosítják a bemutatásra kerülő égitestekről. A természettudományoknak ezen ága iránt érdeklődőket szeretettel várja a csillagvizsgáló vezetősége. Kp msz omolisták ÚTTÖRŐAVATÁSON VAJON mi az első benyomása Magyarországról egy szovjet turistának? Talán az, amikor kilép a csapi állomáson a vámhelyiségből? Vagy talán azzal kezdődik, amelyet mindennél előbb megtanultunk: „Barátság”, „Béke”, „Köszönöm”... Legtöbbünknek ez volt az első útja a Barátság vonatán, Moszkva és Budapest között Magyarországon. De mégis ismerjük Magyarországot Sokan olvastuk Petőfi Sándor gyönyörű költeményeit ismerjük a felszabadító harcokat, ismerünk nagy szabadsághősöket, Rákóczit, Kossuthot és másokat, akik számunkra is szimbólumai lettek a hősiességnek és a nép iránti áldozatkészségnek. Érdeklődéssel olvastuk a szovjet kormányküldöttség élén Hruscsov elvtárs útjáról és tartózkodásáról a híreket Magyarországról Értesültünk, hogy beszélgetést folytatott Budapest kohászaival és Szolnok megye dolgozóival. Az ifjúsági béke vonaton igen sok fiatal érkezett. Megtalálhatók itt Moszkva Tbiliszi, Minszk. Kijev és Poltova képviselői; oroszok, bjeloruszok, ukránok és grúzok, akik mint testvérekhez érkeztek Magyarországra, hogy még jobban elmélyítsék a szovjet—magyar barátságot. Az első találkozások április 25-én Debrecenben zajlottak le a magyar emberekkel. Ezek a fogadtatások bebizonyították azt, hogy igaz barátokhoz jöttünk. Ezt nemcsak a virágok halmaza és az üdvözletek meleg szavai mutatták, de az a légkör is, amely minket körülvett. Megnéztük Debrecent, fürödtünk a csodálatos gyógyvízben és ebéd után küldöttségünk az ipari negyedet kereste fel. De amikor a kalinyini delegáció a Debreceni Ruhagyárat, akarta megtekinteni, mi ketten Galina Panova, a kalinyini Nyolc éve „nyeregben rr — Hol találja meg Dobos Dezsőt? Könnyebbet kérdezzen, mert erre nem tudok válaszolni — mondta a Haladás Tsz főagronó- musa. S nehogy azt gondoljam, hogy csak úgy „elveszhet” egy ember, megmagyarázza szavait. — Lehet, hogy a surjáni homokbányánál rakodik. Vagy éppen itt, a kendere- si határ valamelyik dűlő- útján porol, mert a vetőmagot is ő szállítja. A közbenjárók jóvoltából csak sikerült a randevú, igaz, csak munkavégeztével. A fiatal Zetoros szólás napbamította arcából szinte világít a fehér fogsor, amikor nevetve mondja: — Ezután már megint dupla díjért nyír meg a borbély. — ? — A kampánymunkák idéjén nem ér rá az ember szépítkezni. S amikor végre borbélyszékbe kerülök. azzal fenyeget a mester, hogy dupla díjért vágja le nagyra nőtt hajam. — Mindig sok a munka? — Hát unatkozásra nem jut idő. Télen is mindig van szállítani való, s a gépet is ekkor kell kijavítani. Ahogy beköszönt a tavaszi munka, attól kezdve késő őszig napi 12—14 órát ülök „nyeregben”. — Nem vezetek statiszvizsgája, mi aztán mindig úton vagyunk. Üzemanyag, homok, egyéb építőanyag vetőmag abraktakarmány tikát arról, hogy mit végzek, hisz egy nap is alig győzném azt felírni. Két Ze torunknak van közúti hetvennégy hold gabonát vágtam le. Ősszel pedig 450 holdat vetettem be. A búzáért, mintegy három és félszáz holdért vetési prémiumot kaptam. — Ügy tudom, versenydíjat is kapott. — Így igaz, 1500 forintot. Ennyi járt az elismerő oklevél mellé, az országos második helyért. — Mire költötték a plusz forintokat? — Erre a feleségem tudna válaszolni, mert mint a legtöbb családban, nálunk is az asszony a pénzügy- miniszter. Én csak azon igyekszem, hogy elvégezzem a rámbízott munkát, és szaporodjon az egységem. Igencsak ezer körül szokott lenni minden évben. — Most is ráhúzok, hogy meglegyen ennyi. A szavam is helytállásra kötelez, mert ismét beneveztem a versenybe. — Mit vállalt? — Nem szoktam számoltat mondani. Szeretném a tavalyi eredményemet megtartani, vagy egy kicsit még javítani is. Dobos Dezső nyolc éve ül Zetoron. Nem a szavai, hanem tettei bizonyítják, hogy szereti a szakmáját. S a tsz-ben is szívesen dolgozik, ahol talán annak idején majd a fiának adja át a gép kormányát. Nagy Katalin komszomol bizottság munkatársa és én elhagytuk a csoportot ás elindultunk Szolnokra. A KALINYINI úttörő parancsnokság megbízásából ajándékokat és csapat- zászlót kellett elhozni a szolnoki Rákóczi úti iskola 1347. sz. Szemjonov kapitány úttörő csapatnak. A kalinyini 36. sz. iskola úttörői is megkértek bennünket, hogy adjuk át Anatolij Szemjonov kapitány arcképét, amelyet saját maguk nagyítottak meg annak a csapatnak a részére, amely hordozza Szemjonov kapitány nevét. Már útközben kezdtünk megismerkedni Szolnok városával, üti társaink, Szigeti László, a Szolnok városi tanács elnökhelyettese és Győri Tibor, a szolnoki MSZBT titkára nagy szeretettel meséltek városukról. Valóban olyannak találtuk, mint ahogyan elmesélték. Szolnok igazán kedves és szép város. Csodálatos a Tisza. 1 megáradt fenségével. De mégis talán az embereket szerettük meg legiobban. azokat, akik Itt élnek a szőke Tisza partján. Soha nem fogjuk elfelejteni azt a felemelő ünnepélyt. amelyet a Rákóczi úti iskolában rendeztek úttörő avatás alkalmával és mi részt vehettünk ezen. Hálásan megköszönjük Pásztor Józsefnének, aki nagy szeretettel kísért bennünket városszerte, ugyanígy Dugonics Pál úttörővezetőnek, aki megszervezte ezt a szép találkozót. Nagyon tetszett az iskola kórusa, jól esett hallani Svesnyikov: ..Szülőföldünk” című dalát és Kodály: „Cu fel lovam” című feldolgozását. ITT MONDUNK köszönetét az iskola igazgatóságának és egész tanári karának. Különösen örömünkre szolgált, hogy az iskola sok tanulója igen szépen beszél oroszul. Meghatott bennünket Papp Anna hetedik osztályos tanuló orosz nyelvű szavalata. Az iskola úttörőivel felkerestük Szemjonov kapitány sírját is, ahol Szemjonov kapitány szüleinek és a kalinyini úttörő parancsnokság nevében koszorút helyeztünk el. Hazánkba visszatérve át fogjuk adni a hős szüleinek hogyan őrzik e Tisza menti város fiataljai fiuk emlékét. Kívánom, hogy a barátságunk leeyen olyan örök. mint a Tisza és a Volga hullámai. CsekaUna Galina, a Komszomolszkaia Szmena munkatársa — mikor mi a rakományunk. — Tavaly tizenegy napig aratógépet vontattam. Száz-
