Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
1964. április 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 íjabb kitüntetések Lapunk április 19-i számában közöltük azoknak az üzemeknek névsorát, amelyek 1963. évi jó munkájukkal elnyerték a megyei pártbizottság, a megyei tanács és az SZMT vándorzászlaját, illetve oklevelét. Azóta újabb üzemek, kisipari termelőszövetkezetek és hivatalok részesültek kitüntetésben. — Az alábbiakban ezek névsorát közöljük. A megye minisztériumi iparhoz tartozó vállalatai közül a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzász- iaját a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregysége, valamint a Fémnyomó és Lémé zár úgy ár (ma Hűtőgépgyár); az éKizem címet a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregysége, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolnoki üzletigazgatósága, a Szolnok megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, a Tisza Cipőgyár, az Építési és Szerelőipari Vállalat, a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság, illetve annak szolnoki gócüzeme is, az Üvegértékesítő Nagykereskedelmi Vállalat, illetve annak szolnoki lera- kata is, a Cipőnagykereskedelmi Vállalat, illetve annak szolnoki lerakata, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság és a Héki Állami Gazdaság kapta meg. Kiváló vállalat, illetve szövetkezet a Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat, és a Tiszafüredi Földművesszövetkezet lett. A kiváló hivatal címet a Szolnok—szandaszöllősi, a tiszakürti, és a nagyiváni postahivatal nyerte el. A megye kisipari termelőszövetkezeti közül tavalyi munkájáért a Karcagi Általános Szerelő Ktsz, a Törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ktsz, a Kun- madarasi Vegyesipari Ktsz, a Tószegi Vegyesipari Ktsz, a Túrkevei Vegyesipari Ktsz, a Jászberényi Építőipari Ktsz, a Karcagi Építőipari Ktsz, a Jászárokszállási Vegyesipari Ktsz a kiváló kisipari termelőszövetkezet címet érte el. A munkavédelmi versenyben legjobb eredményt elérő Jászárokszállási Vegyesipari Ktsz-nek a KISZÖV vándorzászlaját adományozták. Oklevéllel a Szolnoki Háziipari Szövetkezetét, a Jászalsószentgyörgyi Vegyesipari Ktsz-t, a Karcagi Vegyesipari Ktsz-t, az öcsödi Vegyesipari Ktsz-t, és a Szolnoki . Fodrász Ktsz-t jutalmazta a KISZÖV vezetősége. Nem az indok hiányzik...! ♦ A tsz irodájában eléggé meglepődnek, amikor a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnökét keresem. Szabó László meg mégin- kább hihetetlennek tartja, hogy valaki is az ő munkájára volna kiváncsi. — Mit dolgozott, mit dolgoztak azóta? Kérdéssel válaszol: — Hogy dolgozhatnék én, mikor ma is hajnali három óra előtt jöttem el otthonról? Az első csak a jószág, annak enni kell adni. — És a másik két tagja a bizottságnak? — Segíts már ki, Mályi elvtárs, hol is van most Jordán István? Mert Erős Lászlót még csak látom néha, de Jordánnal talán az idén se találkoztam. — A dohánykertészetben. — Az nem is lehet olyan messze. — Nem is mindig a messzeség adja nálunk a távolságot. — Hogy értsem ezt? — Megmondom én, csak tessék meghallgatni. A mi tsz-ünkten az évvégi zárszámadáskor se kellett beszámolnunk. Nem is értesítettek, hogy mikor lesz a közgyűlés. Csak előtte nap tudtam meg. Akkor már mit kezdhettünk volna. Én sőre- és növendék- rharha-gondozó vagyok. Mikor mehetnék el innen ellenőrzésre? De ha elmennék is... Na, mégis az elején kezdem. — 1961. márciusában választottak az ellenőrző bizottság elnökévé. Akartam dolgozni, lett volna mit. Azt mondták — azok. akik megválasztottak —, hg valamiért szóltam: Laci bácsi! az űristenit, miért kell magának most már miniem meglátni?! — Volt, aki csirkét vitt. Fizetett is érte, meg nem is. Volt, aki bort, kukoricát, csak úgy, fizetés nélkül. Mikor már sokat hallgattak tőlem, azt mondták: Nézzétek már meg egyszer Szabót is. Csináljátok — mondtam —, de ez már sok volt. — Kevés segítőtársra számíthat? — Ki se próbálhattam még. — Pedig a 18.40 forintos munkaegység-érték, amivel a tavalyi évet is zárta a Dózsa Tsz, igazán nem sok. Nagyon kellene vigyázni minden fillérre. — A fillér megbecsülése előtt még ott a fillér be- teremtése. Nekünk már ott kellene vigyázni. De hallgasson egy esetet. Volt tavalyelőtt egy erős csirkeelhullás. Egyik óráról a másikra 140 elpusztult. — Hatvan dekások. A vezetőség elfogadta azt a kaptafaérvet, hogy összetaposták egymást, mert megijedtek a varjúktól. — Jó föld van pedig itt. T iszaörvényen. — Volt. Csak volt jó földünk, de mi már elrontjuk. Pedig itt volna a sok gép. Gyümölcsös, amolyan földi paradicsom lehetne itt. Ha mi, a tsz jobban igyekeznénk... Mályi Gézát, az állattenyésztési brigád vezetőt kérdezem: — Miért sorvadhatott el az ellenőrző bizottság munkája? — így történt. Talán még a szövetkezet vezetősége sem tudná megindokolni. Nem is az indok hiányzik. A segítő, fegyelemre | serkentő ellenőrzés. — borsi — | Átadták Törökszentmiklóson a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját Tegnap este 7 órakor a Baromfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregységének kultúrtermében ünnepélyes keretek között adták át ä Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, valamint az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága, a megyei tanács, és az SZMT vándorzászlaját és oklevelét abból az alkalomból, hogy a vállalat tavalyi eredményei alapján ednyerte az élüzem címet Az ünnepi beszedet Lengyel István tartotta, majd Csizmadia István igazgató beszédéten méltatta az elmúlt év szép eredményeit és az 1964. évi feladatokat ismertette. A Minisztertanács és a SZOT Vörös- Vándorzászlaját Száraz István, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, és az SZMT vándorzászlaját és oklevelét Tóth János adta át. Ezután került sor a kiváló dolgozók megju- talmazására. Szerény eredménnyel zárult a történelmi pályázat Szolnokon A Szolnok Városi Tanács Művelődésügyi Osztálya lapunk hasábjain 1963. november 5-én pályzati felhívást tett közzé a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából. A pályzaton csak szolnoki lakosok, illetve a megyeszékhelyen dolgozók vehettek részt olyan tanulmánnyal, dolgozattal, amáy Szolnok város 1945 utáni fejlődésének valamely rész- problémáját vizsgálja. A pályázatra négy dolgozat érkezett be, mely igen szerény eredménynek tekinthető. A bírálóbizottság megfelelő színvonalú dolgozat hiányában az első díjat nem adta ki. A kívánt színvonalat leginkább megközelítette a „Varia" jeligéjű dolgozat, mely a szolnoki Tisza Bútorgyár történetét dolgozta fel: Csontos Sándor általános iskolai tanár munkáját a bírálóbizottság felemelt II. díjban (900 forint) részesítette. Megemelt III. díjban (700 forint) részesítette a bírálóbizottság az „Üj élet” jeligéjű pályamunkát, mely a Szolnoki Cukorgyár történetét vizsgálja. A pályamunka Zsig- mond Béla mérlegszereJő csoportvezető munkája. Elsősorban témaválasztásának újszerűségével tűnt ki a „20. évfordulóra” jeligéjű munka, melynek írója Bihari László. A munka Szolnok város ifjúsági mozgalmának történetét elemzi 1957—58-ban. A munkát a bizottság III. díjra javasolta, s 600 forinttal jutalmazta. „A múlt tanít” jeligéjű, a szolnoki törökvilággal foglalkozó dolgozat nem a kiírt feltételeknek megfelelő mű, de tekintve erényeit, s azt, hogy e témakörben az első összefoglaló jellegű dolgozat, 500 forint külön jutalmat kapott. A dolgozat Bors Lajos általánosiskolai tanár munkája. A pályamunkák ünnepélyes díjkiosztását és nyilvános bírálatát 1964. május 5-én rendezik meg a TIT- klubban, ahol az egyes dolgozatok legjobb részleteit is bemutatjuk az érdeklődőknek. Sajnos, a felszabadulási pályázat nem hozta meg a kívánt eredményt. Tulajdonképpen csak három dolgozat készült el városunk felszabadulás utáni történetéről, pedig az ilyen feldolgozások nagyban előse-, gítenék városunk alaposabb megismerését. Az ilyen módon végzett részkutatások alapját jelenthetnék egy nagyobb, az oktatásban, ismeretterjesztésben, idegenforgalomban is megfelelően hasznosítható szintézisnek. Középiskolás diákjaink, szakköreink, történelemszakos tanáraink, üzemekben dolgozó tollforgató munkásaink több figyelmet szentelhetnének az ilyen pályázatoknak, s egy-egy üzem, iskola, intézmény története ilyen módon maguknak a történelmet is 'é- gigélőknek a tollából születhetne meg. KÉSZÜLŐDNEK A CSANYI DINNYÉSEK... Szabó László Szolnok, Múzeum Kétszáz óra Körülfogtuk az ütött-ko- pott Diesel tolatómozdonvt. A szerelőműhely előtt áll, nyolc, ócskavasból kiválogatott lendkerékre helyezve. — Ez lenne az? ' — Ez bizony — mondta a svájcisapkás. Mégegyszer iobban megnéztem. — Most még nem mutat valami jól — mondía a bajuszos. — Majd ha újra festjük — szólt a pirosme- legítős. — A szív a fontos — lépett a motorházhoz egyikük és felnyitotta. A szív, a 64 lóerős Csepel Diesel-motor ezüstösen csillogott. — Kétszáz óra — intett fejével a fiatal, feketehajú szerelő a motor felé. Megértettem a két szóból, hogy a brigád kétszáz órát dolgozott munkaidő utón, hogy a gép hasznavehetetlen ócska motorját felújítsák. — Szétdobtuk a régi seb- váltót is, most kifogástalan — mondta a svájcisapkás. Ö, Zsíros István, a bn- gádvezető. — A mozdonyt a járműjavító adta az úttörővasú r- nak, és mi vállaltuk, hogy üzemképessé tesszük. — Először úgy volt, csak a motort, aztán rájöttünk, hogy nem érdemes aprózni a munkát. Megcsináljuk a futóművet is. Tizenketten — az egész „család” — fáradoztak munkaidő után, hogy a szolnoki gyerekeknek az addigi kis rozoga pöfögő helyett, amely a kicsiny vasúti kocsikat vontatta, sokkal nagyobb és komolyabb motorvonatjuk legyen. Zsírosék lesznek az első okleveles szocialista brigád a szolnoki Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalatnál. Vállalásukban — ami kellemes meglepetést okozott — legfontosabbnak a tanulást, a szakmai továbbképzést, és a kultúra iránti érdeklődést tartják. — A munkával, a szorgalommal van a legkevesebb baj nálunk — mondta a brigádvezető. — De nem így volt eleinte. Bizony, egyik-másik brigádtagot figyelmeztetni kellett, dolgozza ki a teljes munkaidőt, a többiek rovására ne lógjon. — Egy kasszára dolgoznak? — Igen. Amíg nem alakult meg az Április 4-bri- gád, külön-külön teljesítményelszámolásunk volt. így azonban a munkát 's jobban tudjuk szervezni. Volt olyan, mint az Ihász Pista is, aki eléggé nemtörődöm természetű volt azelőtt. Mondanom sem kell, hogy szépen beilleszkedett a brigádba, most sokkal komolyabban veszi a munkát és az életet. — Valamit észrevettünk, beszélünk is róla sokat. Ahogy telnek a hónapok, minél „öregebb” lesz ösz- szeforrott kis kollektíván!?, annál jobban tudunk boszszankodni egyes dolgokon. Itt van például ez a semmiség, ez a nyolcas alátét — mutatott egy ötfillér nagyságú csavaralátétet. •— Ennek a hiánya miatt maradtunk le 25 motorral. Bosszantó. — Vannak gondjaink is. Héja Józsefnek abba kelleti hagynia az egyetemi tanulmányait, mert naponta 12 órát dolgozott ősszel, a nagy motorjavítási kampány Idején. Ilyen körülmények között nem lehet. Igaz? Most kijön ide a szalag mellé és újra kezdi. Itt nyugodtabb lesz. Mióta szeretnék én is beiratkozni a technikumba!? Remélem, az idén vagy jövőre megszabadulunk az albérletből, és majd akkor. Egy pici szobában egy másféléves kislány mellett nem fogaz agy. — Erről jut eszembe, ha elkészül az úttörővárosban az új vasút, az lesz az első, hogy felülünk a lányommal az egyik kocsiba, és megnézzük. hogyan működik a mozdony, amit •> brigád javítót. B. J.
