Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-24 / 95. szám
I április ». äeOLN<« MEGYEI NÉPLAP 3 Két hónappal öregebb Ä határ, osztály vezetője kalauzolt a fiúhoz: Egy mozdonyon dolgozott: A mozdony a szerelőcsarnok mögötti sínen állt. Gőznyomást próbáltak. —■ Az ütközőnél áll, az a vékony diáksapkás — mutatta, mikor még tíz vagy tizenöt méterre járhattunk a géptől. — Viszontlátásra: Tudom, rám nincs szükség. Rendes, szorgalmas gyerek a Pista — tette hozzá, mielőtt visz- - c-zaindult a műhelybe: Távolabb mentünk Ba- ranyi Istvánnal, a mozdonytól, a kerékpár garázs árnyékába beszélgettünk. Először ez a beszélgetés a kérdéseimre adott igenekből és nemekből állt, azután lassan felengedett. — Tavaly te lettél az első a járműlakatosok között a szakma kiváló tanulója országos versenyen? — Igen. — Számítottál rá? — Nem. — Mégis, hogyan sikerült? — Sikerült. A verseny előtt egy hónappal a szakmai tanárom, Hegedűs Menyhért nagyon sokat foglalkozott velünk. A tanműhelyben meg a gyakorlati dolgokat vettük át. Olyan volt ez, mint egy alapozó edzés« Időre dolgoztunk: — És mit? — Olyan műveleteket, amelyeknek — gondoltuk — szerepelni kell majd a versenyen is. Illesztést, felületi megmunkálást, mérettartást, Ilyeneket. — Miből voltál erős? — FJmóléiból vagy gyakorlatból? — Elméletből; Nagyon szoros eredmények voltak. Egy pesti srác, aki a második lett, csak fél ponttal szerzett kevesebbet, mint ém— A jutalom vörös szák- munkás bizonyítvány? — Meg kéthetes jutalom- üdülés Lengyelországban- A vállalattól is kaptam ötszáz forintot; — Mesélj arról a lengyelországi két hétről — biztattam. Mereven nézte a kezében tartott kalapács fejét és közben egyenként húzta ebo a kedves emlékeket, amelyek -még emlékezete labirintusának csak a legelején jártak: — Nagyon jó volt; Krakkó az első állomás: Néhány napot ott töltöttünk.- Megnéztük a vielicskei sóbányát; Nem lehet elmondani, milyen szép volt; Nagyon régi bánya. A legszebb része a sókristályokból kifaragott sok kis kápolnaszerű helyiség; Valami csodálatos. Másnap az auswitzi haláltábor helyét tekintettük meg; Két nap, két különböző élmény; — Szépség után a borzalom. Még egy év után is rossz rágondolni: Ha félbe nem szakítom, tán egy óráig is mesélte volna azt a sok mindent, amit Lengyelországban látott. — Ugye két hónappal előbb kaptad meg a szakmunkás bizonyítványt, mint a társaid? — Igen. Furcsa volt bele kerülni a komoly munkába. Még sokáig vissza-visz- sza látogattam a tanműhelybe. — Mennyi órabért kaptál? — Annyit, mint a többiek, öt forint- hatvan fillért. — Szerinted? — Mit csináljak? Ennyit adtak. — Nem akarsz továbbtanulni? — Már tavaly jelentkeztem a vasútgépészet! technikum levelező tagozatára, • vállalatom keresztül. — Nem tudom hol akadhatott el a kérvényem, mert egyetlen sor választ sem kaptam rá. Azt sem, hogy létszám feletti vagyok, azt sem, hogy a koromat kifogásolták volna: Semmit. — Mivel foglalkozol munka után, mi a szórakozásod? — Sokat olvasok, egy- egy mozi, labdarúgó mérkőzés. Más, mást nem tudnék mondani — tárta szét a karját. — Pista! — kiáltott valaki a mozdonyról. — Hívnak, a * viszontlátásra: Pár lépés után megállt. — A Zele még a Kozma Szombathelyen vannak az országos versenyen. Ma kezdődött. Nem szeretnék a bőrükben lenni — mondta mosolyogva. Aztán sietett a gép felé. Fején piros bársony sim- léderes iskolássapka volt, amelyre egy év alatt vastagon rakódott az olaj és korom. — bj — ff Előre megfontolt szándékkal" Új technológia, új üzemrészek — Egy szennyesmunkával kevesebb — 3.8 millió forint önköltségcsökkenés az idén A minőségjavításnak, az önt: Itségcsökkentésnek és a termelékenység emelésnek ma már a műszaki színvonal állandó fejlesztése az egyik legfontosabb feltéte- I le. Minden agitációnál — A Szenttamási Állami Gaadaság 140 holdas búzatábláján 3 géppel végzik »vegyszeres gyomirtást Sok még a gond, de biztató a kiút Tiszapüspökiben Bejártam a tiszapüspöki határ jórészét A Tisza parthoz nem messze Szászi József fogatos köré gyűlő emberekkel beszélgettem. A falu ellenkező oldalán Benedek Vilmos munkacsapatával elegyedtünk szóba. A rizsföldeken C. Tóvizi Andrásékkai cseréltünk véleményt. Ilyenformán azt mondhatom, — a falubeli eszmecseréikkel együtt — bepillantottam a püspöki parasztemberek életébe. munkát vállal szövetkezetben. az idén a Ezt jóval Milyennek k látszik ? Ellentmondónak. Mert. Egyrészről a püspökiek szorgalmas emberek. Fekete földjeik miatt náluk kétszeresen is késett a tavasz, de aztán amióta eljött, ők versenyre keltek vele. A vetésekből csak a kukoricáé és a rizsé van hátra, valamint a legelő műtrágyázása. Noha az utóbbit korábban is megtehették volna. Az igyekezetben azért alapvetően nincs hiba. Fási Sándor elnök éppen a napokban dicsért meg embereket áldozatos teljesítményükért. A fogjatosok hajnali háromkor kelnek többnyire. Magam láttam a burgonya- vetők mennyire serénykedtek. De a többiek is. És annak ellenére, tartanak már itt a tavaszi munkaiatokkal, hogy az árvíz idején naponta harminc emberük védekezett a gáton. Meglepett ezek után, ahány emberrel szót váltattam, mindegyik panaszkodott, elégedetlenkedett. Kivétel nélkül. És érdekes módon az elnököt igen szeretik, azt mondják, talpraesett, közéjük való ember. A dolgok mégsem «nennek rendjén; — vélekedtek. Hol vannak ők a szomszédos Szajoltól — hangoztatták. Igaz is, hogy messze. De az is való, hogy Szajolban jóval korábban kezdődött meg a rendteremtés,1 mint Tiszapüspökiben. Három évvel ezelőtt, amikor Fási Sándor Püspökibe került elnöknek, Szajolban már szép sikereket tudhattak magukénak. De Tiszapüspökiben? — Július 4-én érkeztem ide — emlékszik az elnök. — És július 4-én (!) még egy kéve gabona se volt learatva, a lucerna második kaszálása még kint volt a földön. A sertések úgy hulltak, mint a legyek. És a többi, és a többi. Azóta fejlődtek, erősödtek, úgy, hogy mostanra a közepesen gazdálkodó szövetkezetek kategóriájába tartoznak. Csakhát az emberek türelmetlenek már, és bizony jogosan is, a jobb után. Még mindig nem lehet rendesen megélni náluk — panaszolták. Hát jól élni még nem, az bizonyos. Az idén is 11 ezer forint a tervezett jövedelem. Kevés. Nadehát, a megye legjobb szövetkezeteiben is úgy kezdődött, hogy az alacsonyról indultak. És az idei esztendő indulásfélének tekinthető Tiszapüspökiben. Olyan értelemben is, hogy mostantól egy szövetkezetben gazdálkodik a falu népe. Abban a vonatkozásban is. hogy év végére szántóterületüknek jóval több, mint a felét öntözhetővé teszik (most épül a réti részen egy ezerötszáz holdat öntözni tudó csatorna). Azt még semmiesetre sem, hogy utána megszűnt a küzdelem. Hátra még — aminek már a megye igen sok szövetkezete utána van — a majorok, az állattenyésztő telepek kialakítása. Szétszórtan, nem Is egészen alkalmatos épületekben, megosztott gondozást, takarmányozást, szervezést kívánva a tiszapüspöki Rákóczi jószágállománya. Ahogy máshol már megtérült, itt is megtérül majd. Ehhez türelem kell. Türelem és bizalom, az új vezetésnek, támogatni őket elgondolásaikban. A szövetkezet mostani vezetői olyan emberek, akik eltökélték. hogy mielőbb rend- ^“teszik a tiszapüspöki közös gazdaságot. Többek között érthetetlen, hogy miért mindössze alig két héttel ezelőtt kezdték felmérni, ki miiven korábban kellett volna csinálniuk, még a munkálatok kezdete előtt. És akkor nem lenne még most, április végén is olyan gondjuk, hogy a terület egy részére még nem vállalko zott művelő. Tiszitába kell tenni mielőbb a premizálási ügyleteket. Tiszapüspökiben, van ugyan premizálás, csak kicsit merev. A vezetők azt vallják, a prémium csak a tervein felüli hozamból erkölcsös. Ezekben a dolgokban közösen, a szövékezet minden tagjával szót lehet érteni és szükséges is. A szövetkezet már a jó utat járja. Mostani gondjaik korántsem hasonlítanak már az előző éviekhez. Vezetők és vezetettek együttértésével, egyetakarásával ezeket már könnyebben legyőzhetik. Borzák Lajos amely a műszaki fejlesztés mellett szól — jobban bizonyít az, ha megnézzük, rövid idő alatt, milyen eredményeket hozott a szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnak. Ebben az üzemben két év alatt a tervszerűség, a munka- és üzemszervezés, valamint a gyártmányok önköltsége nagyon előnyösen megváltozott. A műszaki fejlesztésre kidolgozott terveket minden részletében teljesítették, a beruházások is megvalósultak. A jutalom nem maradt el. mert már tavaly élüzem lett a vállalat. Ez is hatékonyan közrejátszott, hogy a gépjavítónál teljesen megszűnik a — régebben jellemző — munkaerővándorlás. Megfiatalított tengelyek 1963-ban elkészült a nit- ráló üzem, egy modern új épület, amelyet a legrövidebb időn belül üzembehelyeztek. A nitráló üzemben a DT 413-as és Zetor for- gattyús tengelyek felületke- ményítését végzik. Az új üzemrész bekapcsolása a termelésbe, már az első évben szép sikerrel járt. Annak ellenére, hogy profilrendezés miatt a Zetor traktorok 1963. július 1- től a győri gépjavítóhoz kerültek. a már említett mezőgazdasági erőgépek javításának önköltsége egy év alatt 832 000 forinttal csökkent. Ez a megtakarítás abból származik, hogy a forgattyús tengelyeket nem kell a budapesti ATRA és más vállalatokhoz küldeni edzés végett. Csökken a szállítási költség, a házilag végzett nitrálás ezenkívül olcsóbb és gondosabban végezhető. Megtisztulás az alagűtban Nagyon aprólékos részmunkát igényelt a javítandó motorok mosása, megtisztítása, a rárakodott, rásült olajtól és zs£rt'''l. Ez a munkaművelet nem volt termelékeny, ráadásul a dolgozók kezét és ruháját is nagyon szennyezte. Az újonnan üzembehelyezett alagutas mosóberendezés — amely teljesen automatikusan, lúggal végzi a zsírtalanítást — sokkal termelékenyebb, mint az ecsettel való tisztogatás volt. Ezzel a korszerű berendezéssel sikerült egy nagyon szennyes munkát száműzni a gépjavítóból. A termelékenység emelésén kívül az alagutas mosónak még az az előnye, hogy tökéletesen tisztítja a motorokat — a lúg a leghozzá- férhetetlenebb helyekről is kioldja a zsírt, onnan is« ahova az ecset nem fért b s. Menekülés az ócskavasból Tavaly kezdték a gépjavítóban a használt hengerfejek felújítását is. A kísérleteket Csepel alkatrészen végezték. Már a kísérlet évében 95 ezer forint megtakarítást értek el. Az 1964-es műszaki fejlesztési tervben szerepel a hengerfej hegesztés kiterjesztése az SZ 100-as és a DT 54-es típusokra is. A két utóbbi típusnál előreláthatóan sokkal több megtakarítás várható, mint a Csepelnél. A Csepel hengerfejek hegesztését az idén már üzemszerűen bevezették a gépjavítóban. Előkalkuláció szerint az új és a meghegesztett motoralkatrészei? közötti különbség — az ónköltségcsökkenés — 1964ben 1,5 millió forint lesz. Törpe öntöde, óriás haszon Már régóta nehézségeket okoz az SZ 80-as és az SZ 100-as lánctalpas gépek javításánál, hogy a kereskedelem nem rendelkezik » elegendő javítóméretű csapággyal. Mivel az említett csapágy hiánycikk volt, a vállalat kénytelen volt új főtengelyt vásárolni a motorokba, új alapméretű csapágygamitúrával együtt. Egy csapágygamitúra 3263, a komplett főtengely pedig 10 500 forintba kerül. Tavaly a javító méretű csapágyigénynek csak a 40 százalékát elégítette ki a kereskedelem. Elképzelhető, milyen óriási ráfizetést jelentett a gépjavítónak, hogy az első vagy másodszori csiszolású főtengelyeket nem tudta visszaszerelni. Ezért állították fel a csapágyöntő üzemrészt. A Fémötvöző Vállalat kísérletezte ki azt a csapágyfémet, amelyet az öntésben használnak és amely teljesen megközelíti a szovjet csapágyfém minőségét. A házilag felújított csapágygarnitúrát 1205 forintért állítják elő. A téli gépjavításoknál az öntöde már ellátta a szereidét csapágyakkal. Az idei motorok darabszámát figyelembe véve, 40 százalékos új csapágyellátottság mellett az öntöde 1,5 millió forint megtakarítást hoz a szolnoki Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnak. Kenyér ügy a vegyszeres gyomirtás A gabonafélék vegyszeres gyomirtásának kezdeti üteme lelassult. Nem érte el a termelőszövetkezetek gépkapacitásának negyven százalékát sem. A gabonák őszi jó fejlődése a gazdasági üzemek vezetőinek nagyobb' részében azt a véleményt alakította ki. hogy a gyomokat úgyis elnyomja. — „Szentgyörgy” napján az őszi vetéseink 70 százalékából még kilátszik a varjú. Az áprilisi száraz hetek tehát megakasztották az őszi gabonák fejlődését, sajnos a reményeit termésátlag rovására: A vegyszeres gyomirtás alóli mentesítéssel csíny- ján kell bánni! Kunhegyes —Tiszagyenda között egy búzatábla jelenlegi gyomfelvétele mezei acat vezérgyommal, három felvétel átlagában négyzetméterenként 195 vezérgvomot adott. Ebből 50 hold elég 20 km-es körzet fertőzéséhez. Nézzünk egy másik gyomfelvételt — itt a vadrepce volt a vezérgyom. Tavaszi árpa az elővete- mény. Négyzetméterenként mutatkozó gyomszám 1120. Hogy ez milyen sárga lesz! Nincs az a piktor, aki olyat festeni tudjon. Színes fényképvelvételi lehetőségeinket úgy látszik nem keresztezi semmi, de a kenyér lehetőségeit annál inkább. A párt, a kormány mindent megadott a tervhez, tehát a termelőüzem adós a tervezett gyomirtás végrehajtásával. Megtörtént velem, hogy júniusban kerestem egy 80 százalékos gyomosságú búzatábla gazdáját, mikor megtaláltam bevallotta, hogy azt gyomirtani elfelejtették. A szégyenfoltot kaszával törölték le. A vegyszeres gyomirtás lehetősége a jelenlegi növényállapot szerint még 10 napot is meghaladhat, komoly taposási kár nélkül. Ne várjon senki a közérdekű védekezés „kényszermunkájára”. Dr. Váczy Mihály Szolnok megyei Növényvédő Állomás főagronómusa
