Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

április 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A. ABRAMOV: Ahová a világ leghosszabb útja vezet Ebben a városban min­den változik. Utcái egyre szélesebbek és világosab­bak, lakói vidámabbak és szebbek lesznek. Még _ a moszkvai terek és sugár­utak ősz mohikánjai is va­lahogy másként néznek ki az új, szabályos házak kö­zött, mint néhány esztendő­vel ezelőtt. Csak egy valami nem változik Moszkvában: a Vlagyimir Iljics Lenin mauzóleuma előtt kígyózó embersor. Ez a sor mindig végtelen, miként végtelen az a szeretet és hit is, mely­ből immár majdnem negy­ven esztendeje meríti ere­jét ez a hallgatag ember- folyam. Valaha a mauzóleumot Mekkához és Jeruzsálem­hez hasonlították. Irodalmi szempontból ez az összeha­sonlítás nagyon hatásos. De « lenini nyughely bolthaj­tása alatt lépdelő emberek semmiben sem hasonlíta­nak a megszállott fanatiku­sokra. A mauzóleum nem min­dig úgy nézett ki, mint je­lenleg. Az első változat fe­nyőfából épült. 1924. január 24-én kezdték építeni Scsu- szev építész tervei szerint. Az építkezés befejezéséig csak három nap állott ren­delkezésre. Azokról a jeges napokról még ma is legendákat be­szélnék az emberek. A fa­gyos moszkvai földet dina- mittal tépték fel. Kegyet­len, üvöltő szélben farag­ták a fenyőgerendákat, ke­zük, s szívük fagyos volt a bánattól... — Megkérdeztem az egyik ácsot — emlékezik A. F. Kuzovatkin, a moszkvai szakszervezeti bizottságnak volt megbízottja az első mauzóleum építkezésénél: r- Hideg van, öreg? — Hideg? — kérdezte viasza. — A szívben mée nagyobb a hideg. Január 25-én Kun Béla vezetésével magyar kom­munisták érkeztek az épít­kezéshez. Azrtán jöttek a lengyelek, osztrákok, fin­nek. A szív számára ez volt a legszomorúbb, legszívet- tépőbb munka, amit mun­káskéz valaha is végzett. A világ egész proletariátusa építette a mauzóleumot ve­zérének, apjának és barát- - jának. Az első mauzóleum egy kissé hasonlított a maira. A föld felett magasodott egy sötétszürke kocka, me­lyen egy háromszintű pira­mis állt A, kocka alakú építmény az örökkévalóság szimbóluma volt... Jobbra állt egy kis faházikó, mély a földalatti gyászcsamoik bejárata volt, balra egy má­sik fabódé — ez volt a ki­járat. Az ideiglenes mauzóleum nem sokáig állt. 1924. má­jus 1-re, ugyancsak A. V. Sesuszev tervei alapján a Kreml falánál felépült az új, tölgyfából, készült sír­bolt. A tehetséges építész megőrizte a mauzóleum egyszerű formáit, de mére­teit megnövelte, s kiegészí­tette tribünnel és egy osz­lopcsarnokkal is. A mauzóleumot a világ minden részében megismer­ték. Képét postai lapokra nyomták, s V. I. Lenin ösz- szes művei 3. kiadása ösz- szes kötetének címlapján is megtalálható. 1929-ben a kormány határozatot ho­zott: megőrizve a mauzó­leum első formáját, annak eredeti helyén állandó, tő­ből épített sírboltot kell emelni. A Szovjetunió köztársa­ságai gránitot, márványt, labradoritot és porfirt küld­tek Moszkvába. Az építke­zést négy-öt évre tervez­ték de alig tizenhat hónap múltán állt a mauzóleum. Kortársaink ne neheztel­jenek meg érte: a mauzó­leum bizonyos értelemben elvesztette gyászt kiváltó jellegét. Hiszen hány em­bernek segített a mauzó­leum meglátogatása abban, hogy állhatatosabb, erősebb, ^obb legyen! — Láttam Lenint! —több mint 54 millió ember ejti ki ezeket a szavakat. Az egyik zajos moszkvai utcában áll az a ház, amelyben már hosszú évek óta a V. I. Lenin mauzó­leuma mellé rendelt labo­ratórium van elhelyezve. V. I. Lenin holttestének első balzsamozása mind­össze hat napra szólt, azon­ban jelentősen tovább tar­tott A szovjet nép kérte, hogy bármily eszközök­kel is, de őrizzék meg Vlagyimir Iljics testét örök időkre. Sok tudós csügged­ten vont vállat — a tudo­mány tehetetlen. 1924. már­cius 26-án V. P. Vorobjov professzor hozzáfosott Vla­szűnik meg. Itt van például egy kis történet arról, ho­gyan alkották meg a töké­letesített szarkofágot és a hozzákapcsolódó megvilágí­tást, A technikai tudomá­nyok kandidátusa, N. V. Gorbacsev vezette díszvilá­gítási laboratórium egy sor, különféle formájú, színű és anyagú szarkofág-makettet próbált ki. Mikor megta­lálták a legmegfelelőbb vál­tozatot, meg kellett keresni a megfelelő hőmérsékletet is. Négy-öt óra alatt, míg a látogatás tart és az összes világítótesteket bekapcsol­ják, a levegő elkerülhetet­lenül felmelegszik. A mér­nökök a világító testekre speciális üveg-filter védői­ket szereltek, amelyek el­nyelik a hőt. Az út a lenini szarkofág­hoz az Alekszandrovszkij kert kavicsos útján, a Kreml aszfaltozott átjáró­gyimir Iljics holttestének újabb balzsamozásához. 3. I. Zbarszkij, A. Z. Sabadas és J. G. Zamkovszkoj asz- szisztensek segítettek neki. Napokig nem mozdultak ki a mauzóleumból. Hosszú napokon és éjszakákon át folytatták a kísérleteket. Különösen nehéz napok kö­szöntöttek be a Nagy Hon­védő Háború idején. 1941. júliusában a mauzóleum üres lett — V. I. Lenin holttestét elszállították az Ural mögé. A tudósok tizenhat éven át dolgoztak, hogy olyan körülményeket alakítsanak ki, amelyek biztosítják a megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat és megvilágí­tást’ És a tudományos hős­tett tovább folytatódott. 1944-ben egy állami bizott­ság arra a végkövetkezte­tésre jutott, ítogy „Vlagyi­mir Iljics Lenin- holtteste az elmúlt húsz esztendő alatt nem változott meg. Vlagyimir Iljics külsőre olyan maradt, ahogyan azt a szovjet nép meeőrizte emlékezetében”. 1945 tavaszán a szovjet hadsereg egységei már Ber­lint ostromolták; ebben az időben szállították vissza Lsi.in tetemét Moszkvába. Nehogy azt gondolja va­laki, hogy a lenini arcvo­nások megtartása csak az orvosokra hárul. Nem ke­vésbé fontos ennél a mér­nökök és konstruktőrök sze­rep: sem. A mauzóleum fő- nsamoka alatt, mintegy négy méterre helyezkedik el a gépterem, mely az il­jics testét óvó gondnak a vezérlő pontja. És ez a goad egy pillanatra sem Ián és a Vörös tér gránit­kockáin vezet. De vajon csak itt? Nem! A párizsi macskaköveken és a Szaha­ra homokjában éppúgy ve­zet ez az út, mint a hatal­mas óceánok hullámain, az afrikai dzsungelek mocsa­ras bozótjaiban és a Sierra- Maestra sziklás ösvényein. Minden város utcáján és minden vasútvonal sínjén is vezet ez az út. S az Alek- szandorvszkij-kert, a Kreml átjárója és a Vörös-tér csak utolsó állomása a világ leg­hosszabb útjának, melynek hosszát nem kilométerek­kel, hanem az emberi szív dobbanásával mérik. Álljanak meg a mauzó­leum ajtajánál. Nézzék meg ezeket az embereket, akik megtették ezt az utat. Bi­zonyosan felismerik őket — ők azok a markáns arcú emberek, akiknek tenyeré­ről sohasem lehet lemosni a szénport. S itt vannak ezek a íe- ketebőrű, arányos termetű emberek, akik oly rikító ruhába öltöztek, mint a 'o- bogó! Tegnap még közéjük lőttek az expedíciós oszta­gok, tegnap még vérebeket uszítottak rájuk és olcsó barmoknak nevezték őket. Ma már szabad köztársasá­gok szabad polgárai.- most nézzenek saját magukra is, nézzék meg kezüket, melyek acélt ko­vácsoltak, selymet szőttek, elzárták a Jenyiszejt, ver­set írtak ... Nem a sírhoz jöttünk. Vezérünkhöz, on- rátunkhoz jöttünk, aki örökké ék A Nyegyeljából fordította: Molnár Sándor 4 vándorzászló mellé... Többek között a karcagi földműves­szövetkezet és a Szolnoki Vasipari Vállalat is elnyerte a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei bizottsága, a Megyei Tanács, és a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa vándor- zászlóját és okleve­lét­Az 1962. évi tervet túl­teljesítette a karcagi föld­művesszövetkezet. Amikor a következő évi tervszá- mokait megkapták, már je­lentkezett az első gond. — Igaz, ez egyelőre csak Sza­bó István igazgatósági el­nök, és Kara Lajos fő­könyvelő homlokán volt olvasható. A tavalyi terv az 1962. évi tényszámókná] is nagyobb volt. — Hogyan teljesítsük ezt? — kérdezték előbb önmaguktól, majd később az emberektől. A szövetkezet tagjai pe­dig javasoltak, vállaltak és az akkor még terv napról napra vált ténnyé és év végére ismét teljesítették, sőt... De maradjunk csak a sorrendnél. Szakosították, korszerűsítették a boltokat. Áruházuk nagyvárosi színvonalú lett öröm volt vásárolni ott. Bővült a hálózat, jobban A szolnoki kulturális he­tek keretében április 28. és 29-én országos múzeum­igazgatói tanácskozást ren­deznek. A kétnapos tanács­kozás a Művelődésügyi Mi­nisztérium múzeumi főosz­tálya rendezésében a Dam­janich Múzeumban lesz. Napirendi pontok: a mú­dolgoztak a boltokban. Az eredmények többet értelv a hangzatos szavaknál, s égjük feladatuknak köny- nyen eleget tettek. Azt tervezték, hogy kétszázöt­ven új tagot szerveznek be, de ezt túlteljesítették. így év végére ötezer taglét­számú szövetkezetté váltak, saját vagyonuk pedig meg­haladta a húszmillió fo­rintot. A szép, tiszta, az igénye­ket kielégítő, választéko­sán felszerelt boltok von­zották a vevőket. Mert volt pénzük a vásárlóknak — mondhatják most sokan. Igaz. A város termelőszö­vetkezetei is megszilárdul­tak, több jutott a szövet­kezeti gazdáknak. De hiába lett volna a pénz, ha nem azt vehettek volna érte, amit akartak. — A karcagiaknak pedig itt kell hagyatok a pénzü­ket — tartották a fmsz ve­zetői. Beszerezték azokat az árukat, amelyekre a lakos­ság igényt tartott. Tárgyal­tak az állami- és más me­gyék szövetkezeti kereske­delmével, megpróbálták a helyi forrásokból beszerezni az árui Tegyük hozzá: sikerrel. És hogy fáradságuk nem ve­szett kárba, azt az elért 118 millió forintnál is na­gyobb forgalmuk igazolja. zeumi anyag leltározása; a felszabadulás 20. évfor­dulójával kapcsolatos mú­zeumi kiállítások; a múze­umi kiadványok problémái. A tanácskozáson részt vesznek a budapesti mú­zeumok főigazgatói és az összes megyei múzeum- igazgató. Ez a szám több mint H millió forinttal több az 1962. évinél. * Tavaly az első félévi 96 százalékos tervteljesítéssel mór birtokukba vették a Szolnoki Vasipari Vállalat dolgozói a kitüntető ván­dorzászlót és oklevelet. Az ünnepélyes termelési ta­nácskozáson megfogadták, még jobban igykeznek, s a lemaradást nemcsak be­hozzák, hanem éves tervü­ket is túlteljesítik. ígéretüket be­tartották 1963. évi tervüket 102.9 százalékra teljesítették. La­kosságszolgáltatási elő­irányzatukat 129 százalék­ba, teljes szolgáltatási ter­vüket pedig 119 százalékra teljesítették. Ezeket az eredményeket nem éppen optimális termelési felté­telek között érték el. A Körösi úti telepen egy hosszabb időre kiterjedő beruházást kivitelező építő­ipari vállalattal kellett kö­zös nevezőre jutni ahhoz hogy a folyamatos terme­lést megvalósíthassák. A másik nehézség az volt, s ez ma egyre súlyos­bodó, hogy a növekvő gép­kocsi javítási és szerviz- igényhez mérten kicsiny munkaterület áll rendelke­zésre. Hasonló körülmé­nyek tették próbára a há­rom megyét ellátó akku­mulátortöltő- & javító rész­leget is. Az akadályokat azonbnr lelkesedéssel, célszerű szer­vezéssel és valóban jó mun­kával győzték le a műsza­kiak és munkások. A jó kezdet tehát jó folytatást ígérne, ha a Körösi úti telep nagy­csarnokát a döntőbizottsági határozat értelmében hosz- szú időre — május 1-től augusztus 31-ig — nem kellene az építők rendel­kezésére bocsátaniuk. Vígh István igazgató erről így nyilatkozott. — Kétségtelen, hogy ta­valy engedély nélkül köl­töztünk be a csarnokba. Mit tehettünk volna mást? A novemberi hidegben már nem dolgozhattak az em­berek az udvaron. Export- kötelezettségeink, és a terv Április 26-án időközi, részleges tanácstagi választások lesznek Néhány napja kifüggesz­tették mindenütt a szava­zókerületekben a választá­si hirdetményeket, a sza­vazókörök területi beosz­tásával és a jelöltek név­sorával. Az új, időközi ta­nácstagi választások halá­lozás, elköltözés, továbbá lemondás miatt váltál: .szükségessé. Két megyei tanácstag választására kerül sor: a 14. sz. választókerületben, Jászapáti községben, és egy katonai választókör­zetben. Tizenegy járási ta­nácstagot, Szolnokon hét, Jászberényben négy, Kis­újszálláson hat, Mezőtúron kettő, Túrkevén egy, Tö- rökszentmildóson négy vá­rosi tanácstagot, a közsé­gekben pedig összesen ki­lencvenhat községi tanács­tagot választanak. Mind a megyei, mind a járási, városi és községi időközi tanácstagi válasz­tásokat április 26-án, va- ' sárnap tartják; a megyé­ben összesen mintegy 19— 20 ezer szavazó járul az urnák elé. Múzeumigazgatók értekezlete Szolnokon Ka kevés a tárolóhely A szolnoki MÉK vezetői jó megoldást találtak a szűkös tárolótér problémá­jára. A kényszerűség vit­te rá őket, no meg egy kis jólélek, aminek ilyenkor feltétlenül lennie kell. Ke­vés a tárolóhelyük, és ahogy elmondották, még beruházásra is csak néha csöppen valami kevés. 1966-ra készül el két nagy létesítményük Szol­nokon és Jászberényben. De addig megoldást kell találni. Találtak. A szerződéses viszonyban álló termelőszövetkezetek­kel a MÉSZÖV képviselői­nek jelenlétében megálla­podásokat kötöttek. Ä le­szedett terményt ezentúl nem szállítják központi gyűjtőhelyekbe hanem köz­vetlenül a fogyasztópiacra viszi fc Kevesebb lesz így a fu­vardíj, munkadíj, jobban szavatolható a minőség is. A tsz-ek is fokozottab­ban bevonják az áruszál­lításba járműveiket.. Ez megkönnyíti a MÉK mun­káját, kevesebb lesz az állás miatti megromlás vagy minőségcsökkenés ve­szélye. Jól jár mindkét fél. A tsz remélhetően meg­felelő időben és áron ér­tékesítheti termékeit, a MÉK teljesítheti tervét, a fogyasztó kifogástalan minőségű zöldséget és gyü­mölcsöt vásárolhat. Ez félmillió forint meg­takarítás is. Az idő pénz, a gyorsaság nem boszor- j kánvság, ellenben ! mezőj i — weither — is ezt a lépést kívánta tő­lünk. Most azonban két­ségbeejtő helyzetbe kerül­tünk. A négy hónap alatt körülbelül hét-nyolcmillió forint termeléskiesésünk lesz. E nyilatkozathoz mi csak azt tesszük hozzá, hogy a döntőbizottsági határozat a csarnok átadására köte­lezi a Vasipari Vállalatot, a kivitelezőt nem szólítja fel rövid határidő válla­lására. Ügy gondoljuk, az a helyes, ha az építőipari vállalat a népgazdasági ér­deket szem előtt tartva, önként próbálkozik me% ezzel.

Next

/
Thumbnails
Contents