Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

2 «SOUKOK HEGTE! NETLAji lS»L Kádár János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) elvtárs indoklása is. Mind­ezekkel teljes mértékben egyetértek, elfogadom, s a kongresszusnak elfogadásra ajánlhatom. — A Hazafias Népfront vezető szervei jó előkészí­tő munkát végeztek és bizonyos, hogy a kongresz- szus oíyan munkát fog végezni, ami hozzásegít ah­hoz, hogy a további mun­ka az eddiginél is sikere­sebb legyen. — A Hazafias Népfront mostani országos kong­resszusa társadalmi éle­tünk nagy eseménye. A népfront-mozgalom a nem­zeti összefogásnak, társa­dalmunk növekvő, erősödő szocialista egységének ki­fejezője és serkentője. A népfront-mozgalomban dolgozó, a népfront-bizott­ságokban tömörülő száz­ezrek, munkások, parasz­tok, értelmiségiek, kisipa­rosok és más foglalkozá­sú emberek munkája, cse­lekvő hazafisága bizo­nyítja a népfront-mozga­lom életerejét. — A dolgozó osztályok szövetsége egyértelműén szocialista tartalmat ka­pott, az összefogás célja most már a szocializmus teljes felépítése. Kiszéle­sedtek az összefogás kere­tei. Társadalmunk vala­mennyi osztálya és szá­mottevő rétege közvetlenül érdekelt a szocializmus felépítésében, és így a dolgozók összefogása az egész nemzetre kiterjed. A Hazafias Népfront történelmi szerepe a jelen­legi helyzetben éppen ab­ban van, hogy kibékíthe­tetlen osztályellentétek megszűnése adta lehetősé­gek révén aktívan segít­se a szocialista társadalom politikai és eszmei egysé­gének a kialakulását, ál­landóan élessze és fokoz­za valamennyi dolgozó osz­tály és réteg, minden be­csületes állampolgár fele­lősségtudatát és aktivitá­sát a szocializmus teljes felépítésére. ■*—• A szocializmus sike­res építése ma — mint ahogyan erről Kállai elv­társ elnöki beszámolójában részletesen szó volt — mindenekelőtt gazdasági feladataink teljesítésétől függ. Népünk alkotó energiáit, szorgal­mát, találékonyságát és lel­kesedését gazdasági felada­taink jobb elvégzésére kell mozgósítani­— Az ötéves terv negye­dik évében, 1964-ben az eddigieknél is nagyobb fel­adatokkal kell megbirkóz­nunk. A szocialista építés most azt igényű, hogy az egész nemzet vesse iatba tudását, szorgalmát, mun­kaszeretetét az 1964. évi népgazdasági terv teljesíté­séért. — A beszámoló szólott arról, hogy a Hazafias Népfront szerepe a követ­kező években növekedni fog. Második ötéves ter­vünk sikeres befejezését és a harmadik elindítását, a mezőgazdasággal, az építő­iparral, az iparirányítás átszervezésével, a közokta­tással kapcsolatban felada­tainkat és még számos más feladatunkat csak akkor oldhatjuk meg sikeresen és nagyobb zökkenők nélkül, ha növekszik a dolgozók aktivitása, a mi legnagyobb erőtartalékunk. Ez tág te­ret biztosít a Hazafias Nép­front hasznos, országépítő tevékenységének. A szocia­lista építésben végzett de- rekas munka, a közéletben való részvétel mind több új embert, új erkölcsű, közösségi felelősség-érzet­tel felruházott szocialista embert nevel. Nagy és egyben lelkesítő feladataink épp úgy, mint munkánk hiányosságai, a leküzdendő akadályok is­meretesek népünk előtt. Pártunk, támaszkodva a tömegszervezetekre és moz­galmakra — nem utolsó­sorban a Hazafias Nép­frontra — társadalmunk nagy kérdéseit nyíltan fel­tárva, a néppel együtt ko­vácsolta ki jelenlegi politi­kánkat. Magyarországon a hatalom egyszer s minden­korra a népé. Őrködünk szocialista rendünk felett. Törvényeinket, a szocialista törvényességet mindenki­nek meg kell tartani.' Ami­kor arra volt szükség, kí­méletlenül és a szükséges eréllyel léptünk fel a szo­cializmus ellenségeivel szemben. Megszilárdítva szocialista rendszerünket, folytattuk az építés mun­káját, s a mezőgazdaság átszervezésével befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását. — A szocialista forrada­lom e második nagy győ­zelmével — a hatalomért folytatott harc ebben az összefüggésben az első — lezárult nálunk az osztály­harc egy fejezete. Erőseb­bé vált államunk legfőbb politikai alapja, a munkás­paraszt szövetség, egysége­sebb lett társadalmunk. E történelmi mérföldkőhöz eljutva lehetővé vált, hogy államunk a múlt harcait lezárva, általános politikai amnesztiát adjon azoknak, okik korábban vétettek el­lene. Ez, mint a tapaszta­lat is bizonyítja, helyes volt és semmit sem változtat azon, hogy szocialista rendünk ellen büntetlenül senki sem tá­madhat semmiféle jelszó­val ezután sem. — A Hazafias Népfront kongresszusán e nagy nem­zeti tömörülés jövendő út­jára tekintve, a legfőbb, amit én a kongresszusnak Központi Bizottságunk megbízatása alapján és ne­vében mondhatok, az, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspártnak, társadalmunk vezető erejének politikája ezután sem változik. (Taps.) változik népfront-politikánk sem. Az osztályszövetség, mely a munkásosztály ve­zetésével a szocializmus építésében létrejött — a munkásosztály, a paraszt­ság, az értelmiség szoros együttműködése — folyta­tódik. A társadalom tény­leges szükségleteinek ki­elégítésében a városi kis­polgárság is megtalálja a maga hasznos tevékenysé­gének területét és ezzel saját becsületes munkája névén boldogulását is. — Mai szövetségi poli­tikánkra mindaddig szük­ség . lesz, ameddig fenn­maradnak az egyes dolgo­zó osztályok határai. Nem lehet jobbra húzni az or­szág szekerét. Hiú ábrán­dokba ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy szocialista demokráciánk kiteljesedése liberalizáló­dás, és reményt nyújt ka­pitalista elemek vissza- csempészésére rendszerünk­ben. Szocialista demokrá­ciánkat mi tovább fejleszt­jük, de a termelési eszkö­zök köztulajdona megma­rad és tovább szilárdul: az embernek ember által való kizsákmányolása soha visz- sza nem tér. Magyarorszá­gon szocializmus lesz, s népünk és társadalmunk a kommunista társadalom fe­lé fejlődik. (Nagy taps.) — Mindenkinek meg kell értenie azt is, hogy ha­zánkban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Ma­gyarország nem talaj, és a jövőben sem lesz az a bal­oldali kalandorok számára. Pártunk sem jobbra, sem balra, nem változtat poli­tikáján, amelyet súlyos ta­pasztalatok- árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egységesen vallja, s mun­kásosztályunk, népünk, a milliók meggyőződéssel kö­vetik. A továbbiakban a jobb és baloldali torzítás káros következményeit fejtegette, majd így folytatta: — Lenin mondotta annak idején, hogy a sízocialista társadalmat nem lehet el­képzelt emberekkel felépí­teni. A szocialista társa­dalmat csak olyan embe­rekkel lehet felépíteni, akik vannak, akik élnek. Hogy a legvilágosabb példát mondjam: parasztságunk a szocialista útra lépett. Be­lépett a termelőszövetkeze­tekbe és ezzel megterem­tette a szocialista mező- gazdaság alapját, de látni akarja mnukájának ered­ményét. Bűn ez? Nem bűn. Nem minden parasztember marxista és ha a munka­egység 16 forint, akkor a nem marxista parasztem­ber annak megfelelő híve a szocialista mezőgazdaság­nak, ha pedig 42 forint, akkor olyan híve a szocia­lista mezőgazdaságnak, (Nagy taps.) — vem szűnünk meg propagandamunkát végezni az iskolákban és az egye­temeken, marxista képzést adni tanfolyamokon, min­dennapos agitációt végezni. De nagyon fontos, hogy az eszme fokozódó erejét segítse az ugyanazon irány­ban ható anyagi érdekelt­ség. Mi a szocializmus épi­r Jegyzetek [ a kongresszusról (Tudósítónktól) Nincs koké~da, díszma- gyar, árvái ' nyhaj-lobogia- tás. Nincsenek nagy sza­vak és hangzatos frázisok. Ez talán meglepi azokat, a keveseket, akik még úgy gondolják néha, hogy a komoly dolgok, a szocializ­mus építésének problémái más fórumon tárgyalandók, egy vélt munkamegosztás szerint a népfront-mozga­lomra marad a „hazafias lelkesedés”. A kongresszus egész szelleme, az orszá­gos tanács beszámolója és az egyes hozzászólások kü- lön-külön is annak az egy mondatnak az igazát bizo­nyították, amelyet a Haza­fias Népfront III. kong­resszusa jelszavául elfoga­dott: „Mindannyian hazánk felemelkedéséért, a szocia- lizmusért”. E jelszó szelle­mében vonultak be az or­szág gondjai ugyanúgy, mint az eddig elért ered­mények feletti öröm és büszkeség a tanácskozásra. * Sokszor esett szó a kon­gresszuson dátumokról. A szünetekben régen látott barátok, harcostársak ke­resték egymást, idézték emlékeiket. A tanácskozás legderűsebb színfoltjai kö­zé tartozik az, ahogyan sorra felfedezték a Sándo­rokat, Józsefeket, rögtön­zött névnapi jókívánságo­kat mondva, s ha mással nem, ásványvízzel köszönt­ve — egyelőre ideiglenesen, hogy majd fehér asztalnál, pohár borral is megpecsé­teljék. Ami a Szolnok megyei küldöttséget illeti, erre a napirendi pontra a gellérthegyi Citadella han­gulatos, cigányzenés étter­mében került sor — még a kongresszus előestéjén. Né­mi megrovásban is része­sültek a kongresszuson résztvevő Sándorok és Jó­zsefek a tavasz késedelmes­kedése miatt, de a fagy­pont körüli időjárás nem lehetett hatással a kong­resszus meleg, bensőséges hangulatára. Idéztek a hozzászólók és a referátum más dátumo­kat is. Szó esett arról, hogy az idén ötvenedik, illetve huszonötödik évfordulója érkezett az első és a máso­dik világháború kitörésé­nek. Mások azt idézték, hogy húsz évvel ezelőtt — a látszatfüggetlenség utol­só foszlányait is felszámol­va — szállták meg Hitler martalócai hazánkat. — A népfront-mozgalom harco­sai jól tudják, hogy a je­len, de még inkább a jövő érdekében kell a történte­ket idézni ma, amikor a magyar nép, történelme so­rán először és véglegesen elfoglalta helyét a nem­zetközi haladás élvonalá­ban, ■ szocializmust építő népek nagy családjában. * És még egy dátum. Az első felszólaló Borsod me­gye küldötte, a népfront­mozgalom egyik kazincbar­cikai harcosa volt. ö is egy évfordulóra emlékezett. El­mondotta: pontosan a nép­front kongresszus napjain tíz éve, hogy elkezdődött a szocialista Kazincbarcika építése. Talán ez az évfor­duló — mint szimbólum a legtöbbet mond a kongresz- szus hangulatáról. Mert er­ről az építésről szóltak a legtöbbet. És ebben mutat­kozott a legteljesebb egy­ség. A katolikus főpap XXI11. János pápát idézte, aki arra hívta fel a kato­likusok figyelmét: legyenek készen részt venni a jó cé­lok megvalósításában. A főpap ilyen jó célnak mondta második ötéves ter­vünk célkitűzéseit és remé­nyének adott kifejezést, hogy a katolikus hívők pél­damutatóan vesznek részt ebben • feladatban. • ' Egy kedves epizód. A vitában sokan szóltak kul­turális, művészeti kérdé­sekről. Egyik legnagyobb hatású hozzászólás volt a második napon Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászmű­vészé, aki valóságos tanul­mánynak is beillő, remek hozzászólásában tett hitet a szocialista realista művé­szet mellett. Erről beszél­getett az egyik szünetben Kállai elvtárs Gecse Ár­páddal, a Szolnok megyei küldöttség illusztris tagjá­val. Gecse elvtárs éppen azt mesélte: véleménye sze­rint hoí'jan segíthetik a művészek a termelőszövet­kezetek munkáját. Elmon­dotta, hogy az alattyáni termelőszövetkezet megfes­tette vele egy kiváló juhá­szuk portréját ajándék képpen. Ez szerinte a mű­vészetnek ugyanúgy jó szolgálatot tesz, mint a szövetkezeti parasztság iz- lésformálásának. — Végül hozzátette, azért üdvözli Pátzay Pál állásfoglalását, mert oly nagy hangsúlyt adott a közérthetőség kö­vetelményének. Itt tartot­tak a beszélgetésben, ami­kor egy kezet érzett a vál­lán. Hátrafordult, és Ké­tes ének lenini elveként tiszteljük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb életért harcolunk és velünk jön­nek azok az emberek, akik jobb életet akarnak terem­teni maguknak. Mi kom­munisták tényleg megha­lunk pártunkért, ha kell, de tudjuk, hogy népünk­nek nem azért kell a szo­cialista társadalom, mert élt egyszer egy Marx Ka­roly nevű emDer, aki le­írta azt, hogy a kapitalista társadalmat szoeiaKgta tár sadalom fogja felváltani és mert egy rovatban ki kell pipálni, hogy ez végre vas hajtva. (Derültség.) Azért kell, mert a marxizmus tu­dományos világnézet, amely már az életben megvaló­sult, igazsága bebizonyo­sodott, azért kell szocia­lista társadalom, azért kell Marx, Lenin, az elméiéi és a párt, mint fegyver, hogy a szocialista társadal­mat megvalósíthassa’ népünkkel együtt, népünk javára A továbbiakban külpoli­tikai kérdésekről, külföldi kapcsolatainkról szólt. — Néhány szót szólnék munkánk módszereiről is. A párt munkamódszereire gondolok. Azt mondhatom ennél a kérdésnél is, hogy nincs ok, amely azt kíván­ná hogy változtassunk a módszereinken; minden ta­pasztalat amellett szól. hogy azokkal a módszerek­kel dolgozunk, amelyeket az utóbbi években kezd­tünk meghonosítani, s azokat kell még fejleszte­nünk, javítanunk, hogy még jobbak legyenek. Hi­szünk szocialista eszméink­ben, azok meggyőző erejé­ben és végső győzelmében. — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtarsak! Kedves elvtársnők! Barátaim! Ez az egyetlen politika, ezek azok a bevált módszerek, amelyek biztosítják, hogy békében és biztonságban, a jövőbe vetett megalapozott bizalomban éljen, dolgoz­zék, alkosson minden ha­zánkfia. az egész magyar dolgozó nép. Ez így lesz ezután is. mert nálunk nem lehet másképp dolgozni a szocializmusért. — Politikánk tehát nem változik, de változik a hely­zet, növekednek a felada­taink és a lehetőségeink is. — Pártunk VIII. kongresz- szusa összegezte és elemezte a szocialista forradalom magyarországi eredményeit, megállapította, hogy társa­dalmunk a szocializmus tel­jes felépítésének korszakába lépett. Fejlődésünk döntő frontszakaszai ma a gazda­sági építés és a szocialista öntudat további erősítése a népben. A szocializmus épí­tésének útján mi is egyre magasabbra törünk, új és új feladatokkal találjuk szem­dór elvtárssal találta ma­gát szemben. Kádár elv­társ mosolyogva . mondotta a meg1 epeit művésznek: Igen örülök, hogy a nép­front kongresszus művész- küldöttei egyetértenek ve­lünk a művészetekről val­lott felfogásunkban. • Amikor az elnök a fel­szólalni kívánó csehszlo­vák delegáció vezetőjét be­jelentette, szóbotlásból ju- goszlávot mondott. A fel­szólalás első mondatai után kiderült a tévedés. Meg­szólalt mellettem valaki: Nem történt semmi, csak az égtájakat tévesztette össze az elnök. Valóban csak égtájak szerinti el tá­jolásról van szó, mert ez a kongresszus is — ami a ti­zenöt külföldi küldöttség­nek köszönhetően nemzet­közi fórummá vált — bi­zonyította: a testvéri szo­cialista országokkal együtt egy család vagyunk, ősz- szetartozási érzéseink alap­ja céljaink azonossága. A békéért, a leszerelésért folytatott harcban pedig nemcsak a szocialista or­szágok építőivel, hanem mint erről az olasz, a mali, a ghanai küldött és mások is beszéltek, a világ vala- m- nnyi békeszerető népé­vel egy sorban haladunk. ben magunkat. Mind bonyo­lultabb, növekvő feladatain­kat csak a dolgozó nép ösz- szefogott erejével oldhatjuk meg. — A Hazafias Népfront III. kongresszusának feladata, hogy felmérje, megvitassa, a maga sajátos feladatköré­ben meghatározza a jövendő teendőit. Jó és eredményes munkát kívánok a kongresz- szusnak. Ismét hangsúlyo­zom, hogy a Hazafias Nép­front-mozgalom területén közvetlenül dolgozó párt­tagjaink és pártonkívüli ba­rátaink, politikai szövetsé­geseink munkájukban ez­után is számíthatnak a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak, a párt Központi Bizottságának és valameny- nyi szervezetének teljes tá­mogatására» — Pártunk politikája és a nép egyetértése biztosítja munkánk belső feltételeit. Adottak a szocialista építő­munkánk nemzetközi felté­telei is. A béke, a demokrá­cia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus túlsúlyban levő erői eddig is képesek voltak, s ha jól harcolunk, ezután is képesek lesznek arra, hogy elhárítsák a há­ború veszélyét az emberi se­téje felől. —,A szocializmus minden híve, a népfrontmozgalom minden részvevője abban a tudatban végezheti munká­ját, hogy kedvező körülmé­nyek között, jó ügyért, a nép szolgálatában a szocia­lista jövőért dolgozik. — (Hosszantartó taps.) A kongresszus pénteki ülése Tegnap reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Csóka Zsigmondné tatabányai építészmérnök elnökletével a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa be­számolója és a működési szabályzat módosítására elő­terjesztett javaslat megvita­tásával folytatódott a Haza­fias Népfront III. kongres­szusa. Megjelent és az elnökség­ben foglalt helyet Dobi Ist­ván, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, a kormány elnö­ke, Kállai Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Budapes­ti Pártbizottság első titkára, Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. — Ott voltak a városok és falvak küldöttei, a társadalom min­den rétegének képviselői, valamint a kongresszusra hazánkba érekezett MHfsw delegációk. . • Tobak Ferenc Csongrád megyei, Lukács József Nóg- rád megyei, dr. Kesztyűs Lóránt Hajdú-Bihar megyei küldött, Alicja Musialowa, a lengyel küdöttség vezetője, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, dr. öveges József Kossuth-díjas pro­fesszor kért szót délelőtt. Dr. öveges professzor után Hans Luthard, a De­mokratikus Németország Nemzeti Frontja nevében üdvözölte a kongreszusb V- J. , (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents