Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-12 / 60. szám

1W4. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Házilagos építőbrigádok ellenőrzés nélkül Ä tiszafüredi járási ta­nács pénzügyi osztálya, a községfejlesztési csoport, valamint a járási NEB együttesen vizsgálták meg a házilagos brigádok múlt­évi munkáját. A vizsgálatról szóló je­lentés — melyet a járási tanács végrehajtó bizottsá­ga is napirendre tűzött — megállapította, hogy a bri­gádok munkája sok kíván­nivalót hagyott maga után. Értek el ugyan ered- méhyeket — például a tiszaörsi orvosi rendelő, lakás és üzletház építésé­nél, vagy a tiszaigari isko­la bővítésénél —■, de ezek eltörpülnek a hibák, a munkálatok során elköve­tett visszaélések mellett. Építkezés terv és engedély nélkül A megyei tanács végre­hajtó bizottsága határozat­ban szabályozta a házi építőbrigádok ügyrendjét. Ez többek között kimond­ja: költségvetés és tervdo­kumentáció nélkül egyet­len brigád sem dolgozhat. És mi történt? Csak Ti­szafüreden a brigád hu­szonöt munkahelye közül háromnál volt mindössze részleges tervdokumentá­ció. Még az építési en­gedélyek sem voltak meg. Ennek egyik lényeges oka: a házilagos brigádvezetők szakképzetlensége. Ennek hiányát jelenti például az is, hogy nem törődtek a szakmai irányí­tással, az adminisztrációs munkával. Nem vezették az építési naplót, sőt mű­szakilag sem volt kifogás­talan munkájuk. A tiszafüredi Petőfi út 13 szám alatti lakás fel­újításánál olyan hibát kö­vettek el, amelyet később aligha lehet rendbehozni. A kéményeket két füstcsö­vesre építették, holott négyre kellett volna. A padlózás silány, nem meg­felelő, a szobák sötétek. Mindehhez párosul, hogy ötezer forint értékű ce­menttel többet használtak fel, mint az előírott volt. Az építési naplót is rend- szertelenül vezették. Nem tüntették fel benne a munkahely átadást, a helyszínvázlatot. Ellenőriz­hetetlen, hogy hova, vagy egyáltalán elszállították-e a kimaradt építési anya­got. Csaknem kizárólag Tisza­füredre szorítkoztak, holott a járás több községében is dolgozott házi épitőbrigád. Az idei feladatok mara­déktalan végrehajtása meg­követeli, hogy mindannyian okuljanak az eddig elköve­tett hibákból. A brigádok és a tanácsok azért, mert a já­rás kisipari szövetkezetei képtelenek eleget tenni az igényeknek és a házilagos megoldásra nagy szükség van és lesz ezután is. Majnár József Abádszalóki tapasztalatok: Bevált a havi fizetés, évi 12 nap fizetett szabadság a Lenin Tsz-ben Ellenőrizni — de miből ? Ez csak egyetlen munka­helyen történt szabályta­lanság. Az igazsághoz tar­tozik, hogy valamennyi bri­gádnál hasonló a helyzet. Munkájuk gazdaságosságát ellenőrizni és érdemben jel­lemezni lehetetlen. Az elő­méreti költségvetés, a vég­számla hiányzik, nincs lé­tesítményként kigyűjtve a felhasználható és felhasz­nált anyag, munkabér és egyéb költség. • Tiszafüre­den, Tiszaörsön és Tisza- szöllősön elfogadhatatlan az anyagmozgatások és végzett munkák dokumentálása. Igazságtalan lenne, ha a hibák forrásaként nem em­lítenénk meg a tanácsok felelősségét is. Több he­lyen, így többek között Ti- szaszöllősön, létrehozták a házi építőbrigádot, de meg­felelő szakmai vezetésről nem gondoskodtak. A helyi tanácsok nem tettek eleget a megyei tanács végrehajtó bizottsága idevonatkozó ha­tározatának sém, amely rögzíti: minden házilagos munka megkezdését jelen­teni kell. A községek ezzel mitsem törődtek. Mulasztást követtek el a helyi tanácsok akkor is, amikor nem biztosították a művezetőknek az időt, le­hetőséget a megfelelő ellen­őrzésekre. Tiszafüreden például nem egyszer nyolc-tíz helyen dolgozott a házilagos bri­gád, mintegy -70—80 mun­kással. E..nyi munkahelyet és ennyi embert egy mű­vezető képtelen rendszere­sen ellenőrizni. Ezzel szin­te lehetőséget adtak arra, hogy munkaidő alatt kocs­mába járjanak a brigád tagjai és ott teljesítsék a „normát”. Ne csak a járás székhelyén összegezve a tapasztalta­kat: sem a brigádok veze­tői, sem pedig a helyi taná­csok nem tettek meg min­dent az említett visszássá­gok megszüntetéséért. Hi­bát követtek el azonban a vizsgálatot végzők is, mert eléggé egyoldalúan nézték meg a brigádok munkáját. Sikeresen vizsgázlak A Tószegi Gépállomás vezetői, szakemberei a té­li gépjavítással egyidőben vállalták a leendő trakto­rosok, vontatóvezetők kép­zését. A tószegi Dózsa, a tiszavárkonyi Petőfi és a vezsenyi Tiszamenti Tsz tagjai részére Tószegen, a szajoli Vörös Csepel, a szolnoki Vörös Mező, a rákóczifalvai Rákóczi, va­lamint a mezőhéki Tán­csics Tsz rákócziújfalui üzemegységének gazdái részére pedig Rákóczifal- ván szervezték meg a tan­folyamot. A napokban tartott vizs­ga arról tanúskodott, hogy a hallgatók sikeresén elsa­játították a tananyagot. Ötvenötén megkapták a traktorvezetői igazolványt, negyvennyolcán pédig a vontatóvezetői jogosít­ványt. — A gépállomásiak — vállalják még egy tanfo­lyam megtartását, ameny- nyiben a termelőszövetke­zetek vezetői legalább negyven—ötven résztvevőt biztosítanak. SOK ÉVI ÁTLAGBAN 30 forinton felüli munka­egység-értéket fizettek az I abádszalóki Lenin Tsz-ben. ' A gazdák — a jó köze­pesnek számitó jövedelem ellenére — 1960-ban elha­tározták. hogy előrelépnek ! egyet, áttérnek a havi fi­zetési rendszerre. Az új módszer, most már több év tapasztalatai alapján igazolta az elképzelést. — A jövedelemelosztás mértékét önállóan kidolgo­zott normakönyv alapján határoztuk meg — mondot­ták a szövetkezet könyve- lőségén. — A normakönyv elkészítéséhez figyelembe vettük az FM irányelveit, valamint az állami gazda­ságokban alkalmazott nor­mákat és azokat egyeztet­tük a mi saját elképzelé­sünkkel. Általában 15—20 százalékkal többet fizetünk azonos munkáért, mint az állami gazdaságok. A GAZDÁK TELJESÍT­MÉNYÉT a brigádokban, munkacsapatokban munka­utalványon számolják el. A garantált jövedelem 80 százalékát minden b/ ’P- bsn kézhez kapják. Á .alá- ’ az a forma alakult ki, . jy a végzett munka ér­tékének 50 százalékát pénz­ben adják ki, 30 százalé­kának fejében pedig ter­mészetben megvásárolhat­ják a szövetkezettől a szük­séges termékeket. A veze­tőség — úgy véli — az ösz­tönző módszerek alkalma­zására az új, de valójában már három évesnek szá­mító jövede’emosztáson kí­vül is szükség van- A munkaigényesebb növények művelésében, mint a cu­Sokat segít az öntözésben Megjelent dr. Mihályfalvy István könyve Az utolsó néhány esz­tendőt tekintve az öntözött évelő szálastakarmányok Szolnok megyei termésát­laga holdanként 20—25 mázsa körüli volt. Ez az alacsony termésátlag jól mutatja az öntözéstechni­kai eljárások kisüzeműsé- gét, hiszen az öntözött nö­Tervszerűbb munkát a városépítésben Az építési• és közlekedési osztály munkája a Szolnoki Városi Tanács VB előtt Mint már arról lapunkban hírt adtunk, a Szol­noki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén saját tevékenységét tárgyalta egyéves munkája tükrében. A napirend megtárgyalása után a vb úgy foglalt állást, hogy az ideiglenes bizottság elnöke és a vb vezetői a vitában elhangzott észrevételeket, ja­vaslatokat figyelembevéve határozati javaslatot dol­goznak ki. Tegnap ismét összeült a vb és első napi­rend] pontként e határozati javaslatot vitatta meg. A vita után határozattá nyilvánították többek kö­zött, hogy a jövőben még nagyobb gondot fordítanak a városfejlesztési és rende­zési feladatok megvalósí­tására, a vb-tagok aktivitá­sára. A végrehajtó bizott­ság munkáját a jövőben méginkább a kollektív ve­zetés és a tervszerűség kell hogy jellemezze. A határozati javaslat el­fogadása után az építési és közlekedési osztály múltévi munkájáról szóló jelentést tárgyalták meg- Az osztály munkájáról Pélyi Ferenc osztályvezető főmérnök ké­szített jelentést, amely töb­bek között rögzítette a vá­rosrendezéssel és városépí­téssel összefüggő elvégzett munkákat és a jövő felada­tait Mint pozitív eredmény­ről volt szó az osztály egy­re javuló munkájáról, a szélesedő jó kapcsolatokról A több ezerre tehető ügy­iratot — mely a lakosság kéréseit, panaszait tartal­mazza — nem az íróasztal mellől intézték el, hanem a helyszínen vizsgálták ki, igyekeztek igazságos, reális döntést hozni. A vitában felszólalók az eredmények elismerése mellett .igen sok olyan problémát mondtak el, amelyek még a múlt év­ben is hátráltatták az psz- tály munkáját, vagy csök­kentették annak értékét Elmondották többek között hogy a város össze-vissza való „fúrása” nem tör­vényszerű velejárója a vá- rosfej’esztésnek. Kellő gon­dossággal eleiét lehetett volna venni annak, hogy egy-egy utca ne legyen fél évig is kiárkcrlva, felásva. A jövőben az osztály csak az olyan építkezésre és „fúrásra”, ásásra adjon en­gedélyt, amelyre megfele­lő ütemtervet készítettek. Ugyanakkor a kivitelező vállalatokat kötelezni kell, Hogy munkájuk végeztével rendezzék munkahelyük környékét. Nagyobb rend­szert a város rendezésé­ben, építésében, — kérték a vb tagjai. Az élénk és termékeny vita után a végrehajtó bi­zottság úgy határozott, hogy az elmondottak sze­rint összegezi az osztály előtt álló idei feladatokat és a következő vb-ülésen mégegyszer napirendre tűzi. A végrehajtó bizottság ezután az április 7-i ta­nácsülés any-gának egvré- szét tárgyalta meg. Szó • volt a lakóbizottságok szer­vezéséről. választásáról és működéséről szóló tanács­rendelet-tervezet előterjesz­téséről, valamint Szolnok női dolgozóinak helyzeté­ről és munkakörülményei­ről. vények termésátlaga alig nagyobb, mint az öntözés nélkülieké. így nem is véletlen a megye jelentős szálastakarmány hiánya, ami szinte minden évben ismétlődő. Okai többnyire ismertek. így: a kifogá­solható talajművelés, a ta­lajok gyenge termőképes­sége, a korszerűtlen öntö­zési eljárások és módok alkalmazása, az öntözés idényszerűsége, egyszóval az öntözéses termesztési technika korszerűségének hiánya. Éppen ezért üdvözöljük nagy örömmel a megyénk­ben, Kisújszálláson mun­kálkodó országos nevű tu­dományos kutatónk. dr. Mihályfalvy István kiad­ványát.” Dr. Mihályfalvy összeállításában és az or­szágos mezőgazdasági könyvtár és dokumentá­ciós központ kiadásában megjelent az „Évelő szán­tóföldi ' szálastakarmány- növények öntözéses ter­mesztése” című dokumen­táció. A szerző a legújabb és legkiemelkedőbb külföldi és hazai szakirodalmi munkák feldolgozása alap­ián társvalia az évelő pil­langósok alapvető öntözé­ses agrotechnikáiét. Részleteseit tárgyalja a legnagyobb vetésterületet elfoglaló évelő nillangósok — lucerna, vöröshere és az egyéb pillangós növé­nyek — öntözéses ter- mesz+ésfof'hnjVáiát. Végül az öntözött évelő szántó­földi takarmánvnövények üzemgazdasági és üzem­szervezési kérdéseit is­merteti amelv összessé­gében 308 szahkiadvánv peldolgozása alantén nveri megvpi öntözési felügyelő összeállítást. Csizmadia István korrépa, burgonya, dinnye eredményességi elszámolást vezettek be. A hatás ked­vező, mert az elmúlt évek tapasztalatai szerint meg­növelte a tagok és a csa­ládtagok munkakedvét. A közös gazdaságban a termelés fejlesztésével, gépesítésével megnöveke­dett, csaknem kétszázra te­hető az ipari biztosítottak, műhelymunkások, traktoro­sok, lakatosok, ácsok, kő­művesek száma. A havi készpénzfizetés az ő igé­nyeiknek is tökéletesen megfelel. Jellemző, hogy a természetbeni vásárlást ál­talában nem igénylik, a garantált jövedelem 80 százalékát pénzben veszik fel. SZÁMOK TANÚSKOD­NAK arról, hogy a gazdák életszínvonala — az új fi­zetési forma bevezetése óta — évről évre emelkedik. A növénytermelők pél­dául a múlt esztendőben — 6 hónapos teljesítményt véve alapul — 10—12 ezer forintot kerestek. Az állat- tenyésztők évi jövedelme általában elérte, sőt meg­haladta a 20 ezer forintot. A Lenin Tsz tagjai jól sá­fárkodnak keresetükkel. — Csak a szövetkezet építő- brigádja 1963-ban 20 új családi házat épített fel, ezenkívül számosán terem­tettek új családi otthont. A közös gazdaság legválto­zatosabb munkaterületein dolgozók váltották fel régi vályogházaikat új, modem lakásokkal. Ezek közé tar­tozik többek között Gulyás Lajos növénytermelő, Ka­sza János traktoros, Dá- nyi Bálint fogatos, Takács Istvánná baromfigondozó. A gazdálkodás jelenlegi rendszere, a jövedelemel­osztás formája nemcsak az egyénekre, hanem a terme­lőszövetkezet egészére ked­vező. Néhány számadat az 1963. évi gazdálkodás ered­ményeiből: a mostoha idő­járás következtében mint­egy 10 millió forint értékű veszteség, elemi csapás, aszály, fagykár, jégverés érte a szövetkezet határát. A kiesés pótlásáról előre­látó tervszerűséggel gon­doskodtak. így lehetővé vált, hogy a tervezettnél na­gyobb összeget több mint 16 millió forintot fizesse­nek ki a végzett munka fejében. A programnak megfelelően fejlesztették, erősítették a szövetkezet alapjait- Hat és félmillió forintnál többet költöttek beruházásokra. Megépítet­ték két üzemegység vízve­zetékhálózatát. Gépesítették a sertéshizlaldát, bekötő­utat, kisvasúthálózatot épí­tettek és számos, a termelő munkát elősegítő munka­eszközt vásároltak. AZ ABÁDSZALÓKI LE­NIN TSZ tagjai ma már mind közelebb kerülnek az ipari munkások életszínvo­nalához. A megyében első volt a Lenin Tsz, amely­ben bevezették az évi fize­téses szabadságot. A nők­nél 200, a férfiaknál 230 kötelező munkanap elvég­zése után 12 nap szabad­ság jár. Tavaly háromszáz­ötvenen vették igénybe a megérdemelt pihenőnapo­kat, az idén az eddigi jel­zések szerint mintegy hat- hétszázan töltenek majd két hetet fizetett pihenés­sel. A szabadságolást meg­felelő ütemterv alapján ad- já ki, hogy fennakadás ne legyen a termelő munká­ban. KERESIK és bátran al­kalmazzák is az új, mód­szereket a termelésben is, az üzemszervezésben a Le­nin szövetkezet gazdái. Az, eddigi tapasztalatok azt mutatják, érdemes. E. S. r Egy zsák omlott cserép A kunszentmártoni téglagyár és a jászapáti istálló A zsák csalr olyan nagyságú, színű és alap­anyagú, mint a legtöbb, amiben cukrot, élelmi­szert szoktak tárolni cse­mege üzleteinkben. Ez­úttal azonban cseréptör­melékkel van megtöltve és rendeltetése az, hogy Végh Lajos, a Szolnok megyei Beruházási Iroda műszaki ellenőre elké- pedtessen vele TÜZÉP vezetőket, termelőszövet­kezeti beruházókat, ipa­ri szakembereket. A története ugyanis a következő: A mezőtúri egyesüléshez tartozó kunszentmártoni tégla­gyár sokezer példányá­val együtt tetőfedő cse­répnek szánta a múlt évben. Ezt a TÜZÉP te.epek megvásárolták és tovább adták istállók, ólak befedésére. ígv ke­rült közel tízezer társá­val {körülbelül 2 forin­tonként! a jászapáti Ve­lem! Endre Termelőszö­vetkezet növendék istá> lóíára is. A jászsági TÖVÁLL beépítette és ősszel a jászapáti gaz­dák bekötötték iószágai- kat az új épületbe. Most pedig tavasz kö­zeledik és a jászapáti tehenészek a fejüket kankodlák. nehogv arra essen valamelv lehulló épületelem és az istá.ló ama sarkába vezetik az állatokat, ahol még a beázás veszélye egyelőre nem fenyeget. A tetőzet ugyanis — nagy teljesít­mény! — egy telet ki­húzott, úgy ahogy. Töb­bet már nem. A tava­szon le keli bontani, új­ra cserepezni. A kár nem kicsi. Csak a cse­répanyag értéke legalább húszezer forint. De a tényleges költség nem ennyi. Hozzászámítandó az új tetőzés munkabé­re és anyagköltsége. Arról nem is szólva, hogy közben elenyészik a nádpallő, tönkremegy a tetőfödém. A kárt valakinek áll­nia kell. Igazságtalanság történne, ha a szövetke­zetre hárítanák. Akkor is, ha a beruházási iro­da állná a cechet. Azt. hogy lelkiismeretesen, vagy pagvfokú hanyag­sággal égetik-e ki a cse­repet, nem könnyű ész­revenni. S ha a gvárté- üzem. mint a kunszent­mártoni is, kénes a se- leitet eladni, kész a kár Mintahogy köze! tíz jászsági szövetkezeti építkezés esetében ez várható. De várunk mást is. Reméliük, gyorsan meg- állapítiák a hanvagsár személyszerinti előidéző­it és a mulasztást első­sorban az 6 pénztárcá­juk érzi meg, nem p népgazdaságé. B, L. I-----------------------------­- J

Next

/
Thumbnails
Contents