Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-11 / 59. szám
i Wf. március U. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 ÖNTVÉNY HELYETT hengerelt acél AZ ŰJlXÓMOZGALOM EREDMÉNYEI A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI GÉPGYÁRTÓ ÉS JAVÍTÓ KTSZ-BEN — EGY ÉV ALATT TÖBB MINT SZÁZEZER FORINT ANYAGMEGTAKARITÄS Évente mintegy négyszáz különböző típusú betonkeverőt gyártanak a ktsz-ben, s ezeket az ország minden részébe szállítják. A betonkeverők jó minőségét dícséi-i, hogy idáig még nem érkezett ellenük panasz, mindenhol elégedettek a gépekkel. Ennek ellenére Elek Imre elnök és Simon István műszaki vezető azon fáradoztak, hogyan tudnák jobban, olcsóbban és gazdaságosabban gyártani a gépeket. Az év elején újítási feladattervet készítettek a korszerűsítésükre. Elsősorban a gép súlyát akarták csökkenteni, azután az elkészítési idejét. Súlycsökkentésre kilónként 50 forint, a gyártási idő csökkentésére pedig óránként 100 forint jutalmat tűztek ki. Ezen kívül még több részfeladatot is kaptak a ktsz dolgozói. Az újítási feladatterv olyan nagy visszhangot keltett, hogy sokan még vasárnap is bejárnak kísérletezni. Eddig már tiznegy újítási javaslatot adtak be a szövetkezet dolgozói, melyek közül hármat elfogadtak. Ezekben az újításokban a Beharcs-tipusú keverőgépek könyöktengelyének és könyökívének gyártási technológiáján változtattak. A két gépalkatrész idáig öntvényből készült, s ezeket Békéscsabán és a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyárban állították elő. Egy-egy könyöktengely súlya szürke öntvényből 80 kilogramm, az előállítási ára pedig ecerötszáz forint volt. A benyújtott újítások alapján most hengerelt acélból a ktsz-ben készítik az alkatrészeket. Így a könyöktengely súlya mindössze 27 kilogramm, az előállítási ára pedig ezer forint Ezzel az eljárással évente csupán százezer forint értékű anyagmegtakarítást érnek el, azon kívül megszűnik az anyagigény- lés körüli huza-vona, a szállítási költség, olcsóbban, jobban, gazdaságosabban termelhetnek. Szerkezetileg Is erősebb lesz a gép és könnyebben lehet mozgatni. Ilyen újított Beharcs-típusú betonkeverő gépet a Surjáni Állami Gazdaságban kísérleti célokra már régóta használnak, mégpedig sikeresen. A három újítás Polgár István, Dögéi Imre és Vida Ferenc nevéhez fűződik. Tudományos %/ tanácskozás A Magyar Állami Földtani Intézet és a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai intézet kutatói és a meghívott szakemberek jelenlétében kedden reggel a földtani intézetben megkezdődött a két intézet háromnapos beszámoló ülése. A tudományos tanácskozáson 29 előadás alapján vitatják meg a két intézet legfontosabb kutatási témáiban elért új eredményeket. Járási szakszervezeti napok, ankétok Egészségvédelmi hónap a Közalkalmazottak Szakszervezetének eseménynaptárában Hargitai Györgytől a Közalkalmazottak Szakszervezete Szolnok megyei bizottságának titkárától a szak- szervezet idei terveiről érdeklődött lapunk munkatársa- Hargitai György a következőket mondotta el: — Szakszervezetünkhöz különféle foglalkozású em- t berek tartoznak. A tanáipari üzemek a termelési tanácskozás után Szolnok megye ipari üzemeiben a napokban befejeződtek a termelési tanácskozások. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezt a jelentős eseményt a legtöbb helyen jól készítették elő. A műszaki konferenciákon részletesen megtárgyalták az 1963, év termelési eredményeit, megvizsgálták a hibákat és az idei feladatokat üzemrészekre, műhelyekre lebontva határozták meg. A dolgozókkal már ezt az anyagot ismertették a termelési tanácskozásokon. A Tiszamenti Vegyiművek szállítási egységének munkásai részletesen megismerték mit kell tenniök az idén ahhoz, hogy a gyár ne fizessen a MÁV-nak kocsiálláspénzt, hogyan gyorsíthatják meg a rakodást, belső anyagmozgatást. De nemcsak erről volt szó. A résztvevők a munkafegyelem kérdéseit is feszegették: beszéltek a hiányzásokról, egyéb mulasztásokról!. azok megszüntetéséről. Hasonlóan sikeres volt Martfűn a 38/b műhelyben megrendezett eszmecsere. Ott különösen az export- terv teljesítésének problémái kerültek előtérbe, valamint a munkaverseny feltételeket vitatták meg. A gyár többi üzemrészében is népesek, hasznosak voltak a termelési tanácskozások. Ezek színvonaláról a szakszervezeti bizottságnak nincs éppen jó véleménye, mert mint jelentésükben írják: „Az előadók nem készültek fel kellő alapossággal.” Ehhez még hozzátehetjük: hiba volt az is, hogy nem tárgyaltak a munkavédelemről, egészségügyről, s kiváló dolgozó cím odaítéléséhez is alig hangzott el javaslat. Egyébként egy jó módszer: a dolgozók észrevételeire minőségét kifogásolta, továbbá azt, hogy a forgácsolló műhely padozata göröngyös, töredezett, balesetveszélyes. Kétségtelen, hogy ez az ismertetés nem adja az ipari üzemek termelési tanácskozásainak teljes keresztmetszetét. A jegyzőkönyvek és az SZMT gazdasági bizottsága tagjainak jelentéséből azonban az általános tapasztalatok Iészűrhetők. így megállapítható, hogy az idén többé-kevésbé már sikerült a vállalati terveket a munkapadokig lebontani. Persze ellenkező példát is említhetünk: a Karcag- Tilalmasi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottsága az idei feadatok ismerete s kidolgozott munkaverseny irányelvek nélkül hirdetett termelési tanácskozást. Szerencsére ez végül elmaradt. Martfűn sem dicséretesek egy-egy üzemrészben azok a módszerek, amelyekkel „biztosították’’ a dolgozók részvételét a termelési tanácskozáson. Gondolunk itt a gyári belépők összegyűjtésére. a művezetői tekintély elvére. Az ipari munkások tanácskozásainak tapasztalati anyaga még nem teljesen feldolgozott, hátra van még a részletes elemzés, a javaslatait hasznosítása a bírálatok nyomán a hibák kijavítása. Rövidesen erre is sort kell keríteniük az illetékes szakszervezeti bizottságoknak, a vállalatok vezetőinek, 'v. p.) csők, az igazságügyi szervek, a statisztikai hivatal, a földmérők és térképészek, az SZTK, a könyvtárak és még több más szerv, hivatal dolgozói tagjai szak- szervezet linknek. — Legnagyobb, legnépesebb alapszervezeteink a tanácsoknál működnek. — Munkánkról kifejező az a tény, hogy a tanácsi dolgozók egyötöde községekben él, dolgozik. Ez bizonyos fokig tneg is szabja feladatainkat. Ebben az évben az egyik fő törekvésünk a magunk módján segíteni, könnyíteni a tanácsi dolgozók hivatali munkáját. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy a járási tanácsok közreműködésével szakszervezeti napokat rendezzünk. Az első ilyen rendezvényt a szolnoki járásban néhány héten belül megtartjuk. Ezeken a szakszervezeti napokon a szakmai és mozgalmi munkához egyformán szeretnénk segítséget adni. — A tanácsok munkáját más módon is igyekezünk segíteni. A hivatalos rendelkezések tavaly óta a községi tanácsok beosztott dolgozóinak is előírják a kötelező képesítést és iskolai végzettséget. Ez szinte minden községi apparátust érint. Jelenleg is közel százan vannak, akik már az ősszel megkezdték a tanulást, általános- és főleg középiskolákban. Nekik is és a különböző szintű tanácsi apparátusokban dolgozóknak is szeretnénk könnyíteni azzal, hogy a szakmák és tantárgyak legjobb mestereit kérjük meg: konzultáljanak a hallgatókkal. Reméljük, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy egyre több, jól képzett, művelt tanácsdolgozó tekintse végleges élethivatásának az apparátusokban vállalt élfoglaltságot. — Eseménynaptárunkban több rendezvény is szerepel- A megyei tanács vb pénzügyi osztályának segítségével ankétot tartunk, ahol a pénzügyi ellenőrzésben résztvevő szakemberekkel tanácskozunk. Erre a gyár illetékes vezetői írásban válaszainak A kőolajipar termelési tanácskozásain közel kétezren vettek részt. Ez jő eredmény, hiszen a területi szétszórtság ellenére 70—75 százalékos volt a megjelenés. A Papírgyárban lezajlott megbeszéléseken sok javaslatot vehettek fel a jegyzőkönyvekbe, amelyekre a vállalatvezetés három napon belül válaszol a szakszervezeti bizottságnak és annak a dolgozónál:, aki a javaslatát elmondotta. Szolnokon a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a termelési tanácskozásokra a munkások aktivitása voítt jellemző. Például a gyártóüzemben sokat foglalkoztak a munkaverseny- nyel, a szocialista brigádmozgalommal. Sxó volt a balesetvédelemről is, hiszen tavaly harmincegyen voltak emiatt betegállományban. Szigetvári Nándor az esztergakések főleg a szakmabeliek tapasztalatcseréjének hasznossága késztet bennünket. Jól sikerültek az elmúlt években megtartott jogásznapok. Ezért áprilisban ezt is újból megrendezzük. — Ugyanilyen találkozót szervezünk a megye állatorvosainak. — Mindezekkel egy alapvető célunk van; á szak- szervezeti munka .sajátos eszközeivel hozzájárulni az említett szervek munkája színvonalának további javításához. — Feladataink azonban sokkal többrétűek, mint hogy ankétokkal mindent elintézhetnénk. Alkalmazkodunk az egyes szervek adottságaihoz, lehetőségeihez. A földmérési és térképészeti hivatalnál, a könyvtári könyv-kötészetekben munkaversenyt szervezünk, a kötelékünkbe tartozó adminisztrátorok között gép- és gyorsíró versenyt , rendezünk. Áprilisban pedig egészségvédelmi hónapot tartunk. — Fontos törekvésünk az. általános politikai nevelő tevékenységen túl egy úgynevezett kieső réteg politikai nevelése. Ezek többnyire a tanácsol: és más szervek segédszemélyzetéből tevődnek össze, mint például a Szolnok városi tanácsnál dolgozó helypénzszedők. Tíz szakszervezeti politikai iskolában közel kétszázan tanulnak most alapvető politikai fogalmakról. — Tevékenységünknek csak néhány, jelentősebb csoportját említettem. Ennél azonban jóval szélesebb körű a tevékenységünk, bár az említettek, ’s nagyon sok erőfeszítést igényelnek- Harmincegy tagú megyei választmányunk és tizenegy tagú megyei bizottsága mindezek megoldására egymagában képtelen volna. Szakszervezeti tagjaink azonban szívesen vállalnak különböző megbízatásokat. Tizenhárom különböző szakmai bizottságunk között több van. amelynek tagjai társadalmi munkában működnek. Legalább hétszáz embernek mondhatok ezalkalommal is köszönetét, amiért részt vesz a mi mozgalmunkban; (B. E ) 11 HU □ A rákóczifalvi Menkó- család túlságosan nagy ahhoz, hogy minden tagját bemutassam. Nem is kerül sor csak a nőkre, persze, közülük sem mindre. Úgy ülik, hogy először a család legöregebbje lépjen színre. (A „lépési” jelen esetben feltétlenül képletesen kell érteni, mert a kilencvennégy éves özv. Menkó Já- rtosnénál ez már jóformán számításba sem jöhet,) Olyan a szobája, mint amilyennek vártam, Telistele szentképekkel, apró, szenteket ábrázoló szobrokkal —»- talán ettől származik az a szokatlan tömjénillat, ami pillanatok alatt körülfonja az embert. Az öreg Polli néni ül a kályha mellett, háttal ' az érkezőnek, s elmerülten olvas. Most éppen imakönyvet, de szokott mást is. A napokban fejezte be például Verne Sándor Mátyását. Megkérdeztem tőle: — Tud-e írni, nagymama? — Tudok — őzt mondja. — Keresztet... ... és jót nevetett hozza. Próbálom most elképzelni, hogy milyen volt fiatalnak, de nem megy. ó sem segít. Nehéz vele beszélgetni. Rosszul hall. Gyermekkorában Űjszászon lakott. Csak egy évet járt iskolába, utána költöztek Rákóczifalvára — úgy az ltiSO-as évek elején. amikor csak néhány házból, putriból állt a falu — ahol még nem volt iskola. Mégis, olvasni remekül tud. Hanem a szemüveg, amivel nézi a betűt: nem mindennapi. Madzaggal erősíti a fűiére azt a drótkeretet, aminek az egyik fele üres, s csak 9 másik szemet fedi be egy hatfelé repedezett üveg. Régebben be is fütötte a kemencébe. Azelőtt meg a kútba esett bele. szegény öregapa ment le érte, hogy kihúzza. Nem ártana mór e9v új helyette. Mondom is neki, de elhárítja: — Ilyen szemüveget egész Magyar- országon nem lehet kapnii — Szerintem lehet. Mikor is lesz a kővetkező születésnapja?... Mondjuk akkorra. Meglepetésnek Menkó Andrásné, a Polli néni menye még majdnem fiatalasszony a családban. Hány éves is most, Tériké néni? — Én-e? Hatvanötödik ez már, látod, de nem néznek annyinak — felel a kérdésre, aztán másról kez'l beszélni. — Ügy mondtad, hogy Tériké néni?! Tériké... — Sóhajt. — De régen is voltam én Tériké. Negyven, vagy talán ötven évvel ezelőtt. Cselédkedtem az uraságnál. Gorovynál, meg a Gaygernél, azok laktak erre. Körül volt uradalmukkal a falu. Sokat dolgoztam, de jó volt, mert akkor fiatal voltam. Szerettem volna hálózni. Nem lehetett. Akkor kezdődött az első világháború. — Itt megáll egy kicsit. — Meséljek még? — fordul hozzám. Bólintok. — Később, mikor megnőtt Marika, a lányom, annál többet jártam bálba, de akkor már nem én táncoltam, ez a baj, hanem ő. Mióta férjhez ment, jóformán ki se mozdulok a házból, csak a templomba megyek el néha napján. Pedig régen — de régen is volt! — még Szolnokra is bejártam, gyalog. Télen-nyáron, mindig mentem. Talán attól kapott reumát a lábam. Nem tudom. Marika (László Ferencnél sem régóta nem jár a bálba, elsuhant kicsit fölötte is az idő, nemrég ünnepelte fércével a huszonötödik házassági évfordulói. Mikor az életéről faggatom, alig szól valamit, s amit mond, azt is halkan, természetéből fakadó egykedvűséggel. Va’ahogy így: — Nem volt zajos az életem. Mindig úgy volt jó, ahogy volt. — Nem akart soha mást? — kérdezem. — Nem. Mit is akarhattam volna? Nem volt akkor olyan, hogy egy tanyasi lány akart valamit, például tanulni, azután azt is csinálhatta volna Eszembe se jutott soha, hogy elmenjek hazulról. Különben is nagyon kellettem otthon, egyetlen gyerek voltam, s az anyámnak fájt a lába, nem hagyhattam egyedül. Tizennyolcéves az ifjabb Marika, László Ferencné kereskedőtanuló nagylánya. Az üzlet, ahol dolgozik, nagyon szép és modern. Lehet benne rengeteg iparcikket vásárolni — annak ellenére, hogy a cégtábláján ez áll: ,.Háztartási bolt” — a festékeken lávül tele van porcelán figurákkal, írószerekkel, sőt! gyönyörű szemű hajasbabák, játékok is kínálják maaukat a polcokon. — Jó lehet egy ilyen üzletben dolgozni — mondom. — Igaz, Marika? — Persze! Nagyon jó! — válaszol lelkendezve a csinos. kékköpenyes kislány, akiből csak úgy sugárzik a jókedv, az optimizmus, s akinek éppen olyan álmodozó. szürkéskék szeme van, mint az anyjának, ugyanazok az arcvonásai és — valahogy mégsem hasonlítanak egymásra. Mindig is kereskedő akart lenni, először nem sikerült, járt egy évig gimnáziumba, s csak azután vették fel iparitanulónak. Imád táncolni, kirándulni. klubdélutánt rendezni a KISZ-ben. — És még mit...? — Szeretek olvasni. Hogy mit?... Főleg izgalmas, mai témájú könyveket. De nem a piff-puff-regényeket! Valamikor régen elolvastam vagy két ponyvát, de már a címükre sem emlékszem. Nem is érdekel. Tudja, most arra gondolok, meg kéne javítani a KlSZ-mun- kát itt, Rákóczifalván Én úgy szeretném, ha olyan tó lenne ez is, mint nálunk, az iskolában. Nagyon szeretném. Van még egy picinyke ember, akiről nem beszéltem eddig, mégpedig: László Évike, a Marika bátyjának kislánya. Ö már az ötödik generáció első tagja. Megszólaltatni, sajnos, nem tudom — még ezután tölti éle.ének hatodik hetét. S még valamit... Beszélgetésünk elején megkérdeztem a legöregebb nagymamától, köszöntötte-e már valaki egyszer, . nőnap alkalmából. Azt mondta, nem. Én leszek az első. Köszöntő helyett most ezt az írást nyújtom át, csokorba kötve. Fehér Mária
