Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

964. március ö. KÖLNÖK MEGYEI NÉPLAT » Korszerűsítik a szolnoki hajóállomás kikötőjét A tsz kincsesbányája Kertészkedő szövetkezeti gazdák fl WI i V ■ között Milyen less a Csongrád gőzös ? — Ismét vízen „utazik“• « sóder és homok — Sétahajózás a nyári szezonban Az enyhébb időjárás hatására lassan repedezik a Tiszát borító jégpáncél, rövidesen várható a jégzaj­lás. A tiszai hajósoknak ez szinte jeladás a tavaszi készülődésre. Hargittai Jenőt, a MAHART szolnoki hajóállomásának vezetőjét kérdeztük meg, miiyen ter­veik vannak a hajózási idényre? — Visszapillantással kell kezdenem — mondta az ál­lomásfőnök. — Tavaly a szokottnál lényegesen ki­sebb személy- és teherfor­galmat bonyolítottunk le. Köztudomású ugyanis, hogy hosszú ideig alacsony volt a vízállás, a régi Tisza híd roncsai pedig- kerek egy hó­napig elzárták az utat a vízijárművek előL — Reméljük, hogy 1964- ben már nem lesznek ilyen objektív nehézségeink. — Terveink szerint mind a személy, mind a teherfor­galom arányát jelentősen szeretnénk emelni. A Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság és az építőipari vál­lalatok igénylik segítségün­ket- A vízügyi igazgatóság tervszerű partbiztosításához háromszor annyi követ szándékozunk uszályokkal szállítani, mint tavaly. Két éves szünet, hosszú huza­vona után ismét megkezd­jük a homok és a sóder víziúton történő szállítását. Sóderből előreláthatólag 20, homokból 10 ezer köbmé­tert „úsztatunk” majd le. Jelentős segítséget nyújt munkánkhoz a Szolnok me­gyei Építőanyagipari Válla­lat hajózó részlege, amely a közelmúltban alakult meg. Két kisebb motoros vontatót, több uszályt he­lyeznek üzembe, és fordu­lónként mintegy négy-öt­száz tonna építőanyagot to­vábbítanak. Természetesen jelentős feladat lesz a ré­paszállítás is a cukorgyár kikötőjébe. — Hogyan oldják meg a személy ha j ózást ? — A korábbi évekhez ha­sonlóan a négyszáz szemé­lyes Csongrád és a két­százhatvan személyt befo­gadó Délibáb gőzöst üze­meltetjük a MAHART ál­tal később meghatározandó menetrend szerint. Újság­nak számít hogy a Csong­rád gőzöst a szezon kezde­tére felújítjuk. — A szolnoki kikőtőállo- más is megérett arra, hogy korszerűsítsük. A munkála­tok már megkezdődtek, — Körülbelül egymillió forin­tos költséggel szélesebb, korszerűbb bekötő hidat létesítünk. A kikötői pon­tont átépítjük. Valósággal víz hátán lebegő összkom­fortos, fürdőszobával, víz­zel és villannyal ellátott villa-lakást alakítunk ki. Hasonló formában kerül átépítésre a szintén jelen­tős forgalmat lebonyolító j szegedi hajóállomás kikötő­je is. Tekintettel arra, hogy Szolnok egyre nagyobb sze­repet kap hazánk idegen- forgalmában, a nyáron — az igényeknek megfelelően — több sétahajózást is programba iktatunk. Két és félezer férfi és nő, fiatalok és öregek ül­dögéltek az iskolák folyo­sóin lapozgatták jegyzetei­ket, még egyszer és utol­jára a tételeket. Gimnazis­ták, általános iskolások, technikumi hallgatók. Az­tán vége lett a vizsgáknak, pedagógus fejek hajoltak össze megbeszélve egy-egy osztály, egy-egy diák ered­ményét. A Beloiannisz úti iskolában , a felnőtt dolgozók általános 1 iskolájának közel nyolcszáz — Azt hittem, hogy szom­baton már kisvasárnapot tartanak és senkit sem ta­lálok itt a telepen. — Nemhogy a szombat, de a vasárnap sem számít. Amint látja, kint szorgos- kodnak az emberek. Hord­ják a trágyát, a földet, ké­szítik a melegágyat. Mint­egy 280—310 vagon méleg- ágyi trágyát használunk fel, 750 négyzetméter területű hollandi ágyakban és egy­szerű melegágyakban ne­veljük meg a palántát, amire az 590 holdas kerté­szetben szükségünk lesz — magyarázza Győri József, a jászfelsőszentgyörgyi Egyetértés Tsz üzemegység­vezetője. Nagy Sándbr és Szabó György akkurátusán villáz- za a trágyát, már a máso­dik hollandi ágyat készítik. — No, Sándor bácsi, az idén ültetnek-e géppel? — fordul feléjük az üzemegy­ségvezető. — Bizonyosan, csak gép legyen. Most már nem le­szünk olyan bizonytalanko­dók — válaszol a kérdezett, — Milyen gépről van szó? — Palántaültetőről. Ta­Öreg diákok féléve hallgatója van. Estiek, leve­lezők vegyesen. Az intéz­mény vezetője általában elégedett azzal, amit ta­pasztalt. Nehézség főleg azoknál adódott, akik nem tudtak rendszeresen ké­szülni, nem jártak szorgal­masan. Sok volt a szép fe­lelet, a jeles osztályzat. Bukni az összlétszámnak összesen mintegy 3 száza­léka bukott. Legfőbb nehézség a he­lyesírás. Különösen az öt­hatodik osztályosok állnak ebben rosszul, ezért szá­mukra állandó korrepetá­lást tartanak a Ságvári Endre Művelődésin Ház­ban. Az igazgatónő sebté­ben még két örvendetes eseményről is beszámol — negyvennyolc hallgató vizs­gázott közel négyes átlag­gal abban az osztályban, amelyben öt hónap alatt egy év anyagát vették át Ezek a hallgatók lelkesek, nem hiányoznak, jelenleg a nyolcadikat végzik, szintén félév alatt. A másik jó hír: egy úgynevezett „nehéz területen”, a Délibáb úti iskolában sikerült egy erős öt-hatodik osztályos ta­Evi 200 millió forintba kerül a munkaerőrándorlás Világszínvonalon az új hermetikus motor- kompresszor Három évi fejlesztő mun­ka eredményeképpen a jász­berényi Hűtőgépgyár kons­truktőreinek tervei alapján február 29-ig legyártották az új hermetikus motor- kompresszor O-szériáját. — Ezra az első 240 darab gé­pen végzett mérések a ter­vezőket igazolták, így 1964 végére az Egri Finomszerel- vénygyár megkezdheti a so­rozatgyártást. Havas Ferenc főkonstruk­tőr elmondotta, hogy a ku­tatás és a prototípus elké­szítésének feltételei nagyon nehezek voltak, hiszen az iparági átszervezés folytán a megrendelt célgépeket és egyéb berendezésket már egyenesen Egerbe szállítot­ták. A hűtőgépgyárban a kísérletezéshez kijelölt épü­letet más célra kellett fel­használni. E nehézségek el­lenére az eredmény kitűnő: az új hermetikus, motor­kompresszor elérte a világ- színvonalat. E jelentős feladat után most újabbak állnak a tech­nológusok előtt. A hűtőszek­rények vásárlóközönségétől beszerzett vélemények és belső tapasztalatok alapján kisebb konstrukciós és esz­tétikai változtatásokra kerül sor a 70 és 120 literes gépe­ken. Többek között tökéle­tesítik a zárszerkezetet, a tetőlemez nem osztott lesz, hanem egy darabból álló műanyag borítást alkalmaz­nak. A gyár nagy eseményé- ! nek számít, hogy a már két év óta tartó huzavona és i kísérletezgetés után készek ; a gázüzemű abszorpciós hű­tőszekrény tervei. A techno­lógiai és egyéb előkészüle­tek megkezdődtek, s min­den jel arra mutat, hogy a prototípus 1964 végéig már vizsgálatokra, értékelésre kész lesz. A kohó- és gépipari vál­lalatok — elsősorban a fővárosi üzemek — mind kevesebb új munkaerőhöz jutnak. 1960-ban még 8,5, a következő évben 4,1, ta­valy pedig csak 2,1 száza­lékkal növekedett a KGM- vállalatok munkásainak száma. Arra sincs kilátás, hogy a következő években lényegesen javuljon a munkaerőutánpótlás, a hiányt elsősorban gépesí­téssel és szervezési intéz­kedésekkel tudják csak pótolni. Néhány üzem példája máris igazolja, hogy vi­szonylag kis beruházások­kal és egyszerű erőátcso­portosításokkal — részben vagy teljesen • —1 megold­ható a munkáshiány. A Kéziszerszámgyárban pél­dául szállítógépek üzem- behelyezésével évi 4000 munkaórát takarítanak meg. A Wilhelm Pieck Járműipari Művek Va­Tegnap Tiszaderzsen. a Kossuth Tsz-ben befejezték a tavaszi árpa vetését. A 138 katasztrális hold föld elmunkálását két nap alatt végezték el. Nyolcvannyolc gongyárában az improduk­tív munkák csökkentésével 251 embert sikerült visz- szaadni a termelőmunká­nak. A Csepel Művekben' 200 olyan munkahelyre vontak be nőket ahol ed­dig csak férfiak dolgoztak. Sok üzemben térnek át a forgácsmentes megmunká­lásra és egyéb termelé­keny technológiákra. Az ilyen kezdeményezések azonban még nem terjed­tek el eléggé, sőt egyes vállalatoknál a termelé­kenység emelése helyett a jövőre gondolva felesleges munkaerőket tartalékol­nak. A Diósgyőri Gépgyár­ban például a szükséges­nél 400-al több munkaerő­vel rendelkeznek, a Salgó­tarjáni Acélárugyárban 85, a Fémlemezipari Művek­ben 80, az Ózdi Kohászati üzemekben 200 a felesle­gesen alkalmazott munká­sok száma. Egy nemrég lefolyt vizs­katasztrális holdon vörös- herét is vetnek. Ennek a felülvetését tegnap kezdték meg. s nagyrészt még az­nap be is fejezték. gálát ■ szerint sok egyéb területen is javítani kell a munkáerőgazdálkodást. Mindenekelőtt a munka­erővándorlás nagy mére­tei okoznak fennakadáso­kat a KGM-üzemek mun­kájában. Bár a munkahe­lyet változtatók száma az utóbbi években csökkent, a dolgozóknak még min­dig több mint 20 százaléka cserél évente munkahe­lyet Ez a nagy fluktuáció csupán a ki- és belépés ügyeinek intézésével eltöl­tött időveszteséget számít­va, évente 200 millió fo­rint kárt jelent, akkora termeléskiesést, amelynek j pótlására egy jelzett-nagy­ságú gyár képes. A mun­kahelyváltoztatást a dol­gozók a legtöbb esetben a lakóhelytől számított nagy távolsággal, az új munkahelyen felajánlott magasabb bérrel, vagy csábítóbb munkafeltételek­kel indokolják. Azokon a helyeken azorlban. ahol megfelelő légkört alakítot­tak ki és foglalkoznak a dolgozók problémáival, 60 —70 százalékkal is ala­csonyabb a munkaerőván­dorlás az átlagnál. Külö­nösen a fiatalok nevelésé­nek nagy a jelentősége, mert a helyet változtatók 60—65 százalék az ifjú munkások soraiból kerül ki. A Vasas Szakszervezet i vezetői is foglalkoztak a 1 munkaerőgazdálkodás hely­zetével), s több javaslatot tettek a minisztériumok, megfelelő műszaki és szer­vezési intézkedésekre, a dolgozók nevelésének, munkakörülményeinek ja­vítására. Erre annál is inkább nagy szükség van. mert a távlati tervek alánján 1960—1980 között 5.8-szeresére növekszik a géninnr termelése, a mun- . késők száma pedig csuoán i 70 százalékai emelkedik A legrövidebb időn belül vgéne^tési és szervezési tervet dolgoznak ki. hogy az egv főre jutó termelés 1980-ig legalább ? O-seere- sére növekedjék. íMTI) gozatot indítani, amelynek résztvevői szorgalmasan járnak iskolába. A Verseghy-ben Kovács Ferenccel, az esti­levelező tagozat igazgatójá­val beszélgetünk, ötszáz- harminchatan vizsgáztak a félévben, a levelezők, akik az idősebb korosztályból kerültek ki 3-5 átlagered­ményt értek el, öt tizeddel jobbat, mint az estiek, akik a fiatalok közül kerülnek ki. Persze kivétel mindkét ta­gozaton akad, annyi bizo­nyos, hogy több munka­helyre küldött értesítést a gimnázium, amelyben fel­kérte az üzem vezetőit, hogy dicsérjék meg kitűnő eredményt elért dolgozói­kat. Mindössze annyi a kí­vánsága a tanári karnak, hogy a fiatalabb felnőtt diákok is legalább olyan komolyan vegyék tanul­mányaikat, mint a levele­zők. Valóságos nagyüzem a közgazdasági technikum felnőtt tagozata. Ezeregy- százan tanulnak ott és egy- egy vizsgáztatás a szerve­zésnek valóságos magasis­kolája. Szinte haditervet kell kidolgozni a tanítás lebonyolítására, a beszá­moltatásokra egyaránt. Itt is a fiatal korosztályra van panasz, sok a hiányzó. Az első osztályban az esti ta­gozaton akad nagyobbmér- vű lemorzsolódás, nyolcvan­nyolc hallgatóból mindössze ötvenegyen vizsgáztak a félévben. Ezt leszámítva 1 nagy az érdeklődés és a szorgalom. Különösen ki- j emelkedik a háziasszonyok j részére indított első osztály és a kereskedelmi tagozat negyedik osztálya, amely a tanári testület egybehang­zó véleménye szerint tu­dásban. szorgalom oan ma- ! gasan kiemelkedik. Ebben az osztályban minderíki le­vizsgázott, lemorzsolódás évek óta nincs. Az ipari tagozat eredményei is meg­nyugtatóak, a lemorzsoló­dás minimális. Jó lenne, ha a fiatalok is megemberelnék magukat, s ebben sokat segíthetné­nek az üzemek és a válla­latok. Ez a felnőtt diákok félévének legfontosabb ta- ; nulsága. , i * — hí — • A M nisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnöke beszámolt a magyar— csehszlovák gazdasági együttműködési tárgyalásokról. A kormány a jelentést jóváhagyta. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke je- j lentést tett arról á vizsgálatról, amelyet az energia- j hordozók felhasználásának gazdaságosságával kapcso­latban folytattak. A földművelésügyi miniszter tájé­koztatta a kormányt az őszi vetések és az állatállo­mány helyzetéről, vala hint a tavaszi munkákra tör­tént előkészületekről. A Minisztertanács a jelentése­ket megvitatta, tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI) Tiszaderzsen befe’ezték az árpa vetését valy próbáltuk ki. Három holdba azzal ültettük ki a paprikát. Volt, aki azt mondta: nem lesz abból semmi. Este egy kicsit mi is megijedtünk, mert az összes növény a földön fe­küdt hervadtam. No — gon­doltuk —, oda a sok szép palánta. De szerencsére, nem így lett. Kora reggel megöntöztük, s amint csak lehetett, megkapáltuk. A tövéhez kézzel húzogattuk a jó érett földet. Két hét múlva már csodájára jár­tak, olyan szép lett a nö­vény, s a három hold öt vagonnyi termést adott. — Ugye, lesz palóntázó- gép? — kérdezi Szabó bá­csi. — Azzal csak gyorsab­ban halad a munka. Mert négyen — Nagy György és Balogh Sándor, a munka­csapat másik két tagja — húsz holdon kertészkedünk. A paprikamagot már csí­ráztatjuk, így legalább egy hetet nyerünk a palántane­velésnél. Szabó Pál és Sárközi Ist­ván kezében szeg és kala­pács. Javítgatják a fagy- szítta, ki-bedőlt melegágyi deszkakeretet. Ki hogy tart­ja rendben, mint becsüli, úgy látja hasznát, mivel éveken át mindig ugyan­azt az ágyat kapják a mun­kacsapatok. — Nekünk az idén két hold új burgonyánk, három hold paprikánk és két hold kukoricánk lesz. A család is segít, másként nem bol­dogulnánk — mondja Sza­bó Pál. Évek óta együtt dolgoz­nak az Erdődi testvérek is. István bácsi a munkacsa­patvezető. Irányításával ké­szül a melegágy, most már a trágya fölé kerülő föl­det terítik. A két centi­méteres földrétegbe kerül a mag. Az Erdődi testvérek és családtagjaik öt hold dinnye, két hold paprika, fél hold korai paradicsom és uborka, valamint há­rom hold' közös kukorica megművelésére vállalkoz­tak. — Az öreg már lepipál, kel a paprikája — mondja az üzemegységvezető ifjú Magyar Lászlónak. S való­ban, idősb Magyar László munkacsapata korán velvet­hette a magot, mert már szépen kel. — Meg aztán épp most hallom, hogy a megyében már ilyen palánták vannak — kezével öt-hat centimé­teres magasságot mutat. — Hogy az ördögbe le­het az? Hiszen mi sem kés­lekedtünk, de még most is csak a szalma-, vagy trá­gyakazlak alól tudunk föl­det hozni, máshol fagyos. No, de pár nap múlva lesz már nekünk is palántánk — bizakodik a faluszerte jó kertészként ismert fia­talember, A felesége és Laska Imréné szép csírás magot vet — Cecei fajta — mondja az asszonyka, s Laskáné még megtoldja a magyará­zatot. — ’Hat centiméter távol­ságra, sorba vetjük a ma­got, s amikor három levél­ben lesz, kiritkítjuk. De amit kiszedünk, az sem vész kárba. Gyepkockába tűzdeljük. Ifjú Kővágó Jó.nosók me­legágyában is a föld fölé igyekeznek a kis növény­kék. Győri József elégedet­ten mondja: — Legalább egy hónap­pal előbb vagyunk, mint tavaly. Igyekeznünk is kell, hiszen több mint négymillió forint bevételt tervezünk a kertészetből. A konzerv­gyárral 95, a M ÉK-kel 50 vagon termésre szerződ­tünk. Ez a legfontosabb üzemágunk. A jövedelmet is ez hozza vagy viszi. Re­méljük, hozza. N. EL

Next

/
Thumbnails
Contents