Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-05 / 54. szám

áaowíOfc joEQfsa nepla* M6&. miseim1*'. á Biztonsági Tanács megszavazta az ENSZ csapa ok küldését Ciprusra New York (MTI). A Biztonsági Tanács szer­dán 16.45 órakor folytatta a ciprusi kérdés vitáját, s az ülésen szavazás alá bo­csátották az Elefántcsont­part, Bolívia, Brazília, Ma­rokkó és Norvégia által előterjesztett közös határo­zati javaslatot Az egész határozati ja­vaslatot a Biztonsági Ta­nács egyhangúlag fogadta el. A szovjet küldött egyéb­ként— nyugati hírügynök­ségek jelentése szerint — bejelentette, a Szovjetunió fenntartja magának a jo­got. hogy kérje a Bizton­sági Tanács összehívását abban az esetben, ha a Ciprusra küldendő ENSZ- erőket nem a határozat céljainak megfelelően hasz­nálják fel. A határozat a Ciprusra küldendő erők összetételé­nek és létszámának meg­határozásán kívül az ENSZ főtitkárának feladatává te­szi azt is, hogy Ciprus, Gö­rögország, Törökország és Nagy-Britannia kormányá­val folytatott tanácskozás után közvetítőt nevezzen ki a ciprusi görög és török közösség ellentéteinek el­simítására. „4 durva náci provokációk sértik a nemzetközi jogot“ A Tanjug Jugoszláv Hírszolgálati Iroda kom­mentárban foglalkozik az­zal a váddal, amelyet Alekszandar Rankovics ju­goszláv alelnök ellen emeltek Nyugat-Németor- szágban. A Tanjug kom­mentárja így hangzik: Nyugatnémet náci körök újabb durva jugoszliáv- ellenes provokációjáról ér­kezett hír. Dr. Albert Vájsz professzor, Kocsa Popovics külügyminiszter és más jugoszláv személyi­ségek után most Alekszan­dar Rankovicsot, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság alelmökét is támadják. A Tanjug kommentárja felteszi a kérdést, vajon a négy egymást követő ha­sonló jellegű feljelentés alapján nem jogos-e azt gondolni, hogy itt valami kialakult nyugatnémetor­szági gyakorlatról van szó. Az ismert jugoszláv sze­mélyiségeket provokálok tulajdonképpen a jugosz­láv népek felszabadító há­borúját vádolják — hang­súlyozza a kommentár. Az újabb jugoszlávelie- nes akció a korábbiakhoz hasonlóan túlnő a jugosz­Az amerikai kormány válasza Gromiko nyilatkozatára Washington (Reuter, AP, DPA). Az amerikai kormány ked­den este válaszolt Gromiko szovjet külügyminiszternek az Izvesztyija hétfői számá­ban megjelent nyilatkozatá­ra, amelyben a szovjet kül­ügyminiszter rámutatott, a nyugati hatalmakat terheli a felelősség azért, hogy a leszerelési értekezleten — mindeddig nem sikerült ha­ladást elérni. Az amerikai kormány Gro­miko nyilatkozatára vála­szolva tagadni próbálja a nyugati hatalmak felelőssé­gét és kijelenti, „Gromiko szovjet külügyminiszter fi­gyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Szovjetunió még mindig nem adott vi­lágos választ azokra a ja­vaslatokra, amelyeket John­son elnöknek a leszerelési értekezlethez intézett üze­nete tartalmaz”. E javasla­tok a többi között azt in­dítványozzák, hogy a nuk­leáris hatalmak „fagyaszák be” a nukleáris fegyverek továbbítására szolgáló esz­közök gyártását. A Szovjetunió már több ízben kifejtette, hogy mi­lyen veszedelmeiket rejtene Együtt yan az esküdt­szék Dallasban Dallas (MTI). Dallasban szerdán ma­gyar idő szerint 16.00 óra­kor megkezdődött a bizo­nyítási eljárás. Jack Ruby- nak, Kennedy elnök állító­lagos gyilkosának bűnperé­ben, — miután kedden a hiányzó két utolsó esküdtet is megválasztották. Az esküdtszékre hárul, hogy megállapítsa, bűnös-e az 52 éves dallasi lókál- tulajdonos, ha igen, az es­küdtszéknek kell meghatá­roznia a büntetést. A leg­kisebb kiszabható büntetés két év felfüggesztett bör­tön, a legnagyobb: villany­székben való kivégzés. A védelem legfőbb érve, hogy Ruby tettét egy epi­lepsziás roham közben kö­vette el. A védelem szerint az epilepsziát a „Kennedy elnök halála miatti lelki megrázkódtatás váltotta ki” A hírügynökségek sze­rint a bizonyítási eljárás a vád 25 és a védelem 50—75 tanújának kihallgatásával körülbelül három hetet vesz igénybe magában enne!: a javaslat­nak az elfogadása. Carapkin szovjet küldött például a genfi értekezlet keddi ülé­sén kifejtette, hogy az em­lített amerikai javaslat módot adna a nukleáris rakéta-háború kirobbantá­sára. Az amerikai javas­lat értelmében ugyanis még a leszerelés utolsó szaka­szában is lennének jelen­tős mennyiségű raktéafegy- verek, ami elvileg lehető­séget nyújtana tömeges nukleáris csapásra. láv—nyugatnémet kapcso­latok keretein. Schöttle náci ügyvéd munkájának ösztönzése, a müncheni vagy karlsruhei ügyész­ség, mint kormányintéz­mény készsége arra, hogy elfogadja a rágalmakat, koholmányokat — ez már nemcsak egy ország — ebben az esetben Jugosz­lávia — iránti normák, hanem a nemzetközi jog és kötelezettségek megsze­gését is jelenti — húzza alá a Tanjug. Aggasztó az a körül­mény, hogy a különféle Schöttlé-k vádjai olyan okiratokká válnak, ame­lyeket Nyugat-Németor- szág ügyészsége figyelem­be vesz és amelyek alap­ján eljárásokat indít, s döntéseket hoz. A bonni kormány külön hátrányosan megkülönböz­tető eljárást alkalmaz Ju­goszlávia irányában akkor is, amikor a nácizmus ju­goszláviai áldozatainak kártalanításáról van szó. Köztudomású — hangoz­tatja a kommentár —, hogy Nyugat-Németország e kötelezettségéhek nem tett eleget Jugoszlávia irá­nyában. Nyugat-Németor- szágban megtűrik a nácik és az Usztasa emigránsok jugoszlávellenes tevékeny­ségét is. A Tanjug kommentárja végül ezt mondja: A nyugatnémet kor­mány az utóbbi időben bizonyos készséget mu­tatott, hogy Jugoszlávia képviselőivel tárgyalásokat kezdjen- több kérdés ren­dezéséről. Jugoszlávia kedvezően reagált, s a nemzetközi együttműködé­sen és békés együttélésen alapuló hagyományos, po­litikájából indult ki. Kér­dés azonban, hogy a Ju­goszlávia ellen megismét­lődő támadások hogyan segítik elő a fenti kérdé­sek rendezéséhez szüksé­ges kedvező légkör kiala­kulását (MTI) R epii! »szerencsétlenségek 1963-ban Az elmúlt évben hét na­gyobb repülőgépszerencsét­lenség történt: 1963. február 1-én — a „Middle East Airlines” kö­zép-keleti légitársaság egyik utasszállító gépe összeütkö­zött a török légierők szállí­tógépével Ankara felett 81 ember életét vesztette. 1963. május 4-én az „Air öafrique” Douglas DC—6 típusú repülőgépe lezuhant a kameruni Dualából Lagosba menet. A szerencsétlenség röviddel a felszállás után történt, 5S ember életét vesztette. 1963. június 4-én az alas- kai öböl felett egy négymo­toros DC—6 típusú gép 101 utasával lezuhant, mindenki meghalt. 1963. július 28-án egy su­gárhajtású Comet típusú egyiptomi gép Tokióból Kairóba jövet Bombaynál lezuhant. 62 halálos áldozat. 1963. szeptember 4-én a „Swissair” svájci légitársa­ság Caravelle gépe Zürich­ből Rómába menet — még Svájc felett lezuhant: 80 áldozat. 1963. november 30-án 118 emberéletet követelt — a „Trans — Canada Airlines” DC—8 típusú gépének lezu­hanása Montrealtól északra. 1963. december 9-én egy Boeing—707 sugárhajtású gépét Puerto Ricoból Phila­delphiába repülve villám sújtotta, úgy hogy a levegő­ben szétrobbant 81 halálos áldozat . Az elmúlt évi hét nagy repülőszerencsétlenségnek összesen 578 halálos áldoza­ta vett. Kiárusítják az állami Siemens műveket Hosszabb ideje tárgyalá­sok folynak a nyugatné­met Siemens-konszern és egykori ausztriai leányvál­lalata között, amelyet an­nak idején — a többi né­met üzemhez hasonlóan — államosítottak. A konszern (akárcsak más nyugatné­met tőkés csoport) évek óta megújuló erőfeszítése­ket tesz, hogy nagyobb, sőt döntőbb befolyáshoz jusson egykori leányválla­latainak vezetésében. Amint a Volkstimme, az Osztrák KP lapja szer­dán jelenti: az államosí­tott osztrák elektromos ipar kommunistákból és baloldali szocialistákból álló szakszervezeti egység­akciójának küldöttsége kedden felkereste Gorbach kancellárt és felvilágosí­tást kért ebben az ügyben. „Gorbach tájékoztatta a küldöttséget arról — írja a Volksstimme —, hogy a Siemens-konszern 50 szá­zalékos részesedést köve­tel az ausztriai Siemens­üzemekben. A kancellár nem titkolta, hogy nyugat­német részről erős nyo­mást gyakorolnak Auszt­riára ebb» az ügyben”. Újabb Vietkong-győzelem Saigon közelében A dél-vietnami felszaba­dítás! front fegyveres ala­kulatai kedden a Mekong- folyó mellett, Saigon köze­lében megütköztek a kor­mánypárti hadsereg egyik ejtőernyős zászlóaljával. Az állig felfegyverzett zsoldosok a folyó környé­kén partizánok után kutat­tak, A hazafias erők fegyve­res alakulatai rajtaütés- szerű támadást intéztek a zsoldosok ellen és sűrű ágyú-, valamint géppuska- tüzet zúdítottak rájuk. Körülbelül egyórás küz­delem után az ejtőernyős zászlóalj megfutamodott. A harcokban 85 zsoldoska­tona megsebesült, 15 pe­dig életét vesztette. Az elesettek között van egy amerikai „tanács­adó tiszt is. aki fejllövést kapott. Washingtonban továbbra is elsőszámú téma a dél- vietnami helyzet. A szená­tus külügyi bizottsága kedden megvitatta a dél­vietnami háború helyzetét. A tanácskozáson részt vett Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter és William Bundy, a távol-keleti ügvek államtitkára. Bundy a külügyi bizott­ság ülésén elismerte, hogy szeptember óta a dél-vietnami helyzet az Egyesült Államok szempontjából rosszab­bodott. A távol-keleti ügyek ál­lamtitkára ennek okát ab­ban látta, hogy „gyenge a stratégiai falvak védel­mi programja” és „a kom­munisták ki tudták hasz­nálni a dél-vietnami kor­mányban létrejött változá­sokat”. Rusk viszont a tanács­kozás után újságíróknak azt állította, hogy „habár a dél-vietnami helyzet ko­moly, az utóbbi két hónap során bizonyos javulás ta­pasztalható”. Nixon és Rockefeller kommunistaelfenes szólamai a választási hadjáratban Nixon volt amerikai al­elnök egy New York-i banketten beszédet mon­dott, s ki jelente te, hogy miután Franciaország el­ismerte Kínát, az Egyesült Államoknak is fel kellene venni a kapcsolatot De GaulJe-al, hogy „szilárd kommunistaellenes politi­kát dolgozzanak ki“. Nixon javasolta továbbá, hogy rendezzenek ameri­kai—francia—angol— olasz csúcsértekezletet a Szovjetunióval és Kínával szemben folytatandó nyu­gati politika összeegyezte­tésére. Kubáról szólva ki­fejezte azt a véleményét, hogy az Egyesült Álla­moknak mindent el kelle­ne követnie Castro kor­mányának megdöntésére, de nem invázió, vagy egy újabb gazdasági blokád segítségével, hanem úgy, hogy nagyobb egységet va­lósítsanak meg az ameri­kai államok szervezetén belül. Nixon végül heve­sen bírálta Johnson külpo­litikáját, hangoztatva, hogy Latin-Amerika, Afri­ka és Délkelet-Azsia öt év alatt elvész a nyugat számára, ha ezt a politi­kát nem változtatják meg. Az amerikai Köztársa­sági Párt elnökjelöltségé­re pályázó Rockefeller, New York • állam kor­mányzója külpolitikai saj­tónyilatkozatában szintén heves támadást intézett az Egyesült Államok jelenlegi kormánya ellen. Hangoz­tatta, hogy a Johnson kor­mány külpolitikája „inga­dozó és ellentmondásos, lebecsüli a kommunista veszélyt és azt a benyo­mást kelti, hogy az Egye­sült Államok vagy nem képes, vagy nem akarja irányítani az eseménye­ket”. Kifogásolta, hogy a kormány engedélyezte a Szovjetunióval megkötött gabona-eladási megállapo­dási, helytelenítette a* amerikai katonák kivoná­sára vonatkozó elgondolá­sokat Dél-Vietnamból. Hangsúlyozta, hogy John­son „téves és opportunis­ta” külpolitikája következ­tében nehezebbé vált a világszerte megnyilvánuló válságok megoldása, PAPOK — sportdresszben Észrevehetjük, hogy az egyház Ausztriában is „ha­ladni akar a korral”.' Érez­tetik hatásukat a vatikáni zsinaton elhatározott refor­mok. Az egyház megpróbál mindenütt jelen lenni. Az innsbrucki olimpiai játéko­kon sportdresszbe öltözött katolikus papokba ütköz­tünk. Ha nem lett volna ruhájukon feltűnő helyen fehér kereszt, akár sporto­lóknak is tarthatnánk őket. Állandóan ott tartózkodnak a sportesemények színhe­lyén és rendelkezésre áll­nak a lelki vigaszra szoru­lók számára. Az egyház egyébként in­formációs központokat állí­tott fel Innsbruckban. Is­tentiszteleteket, több nyel­vű prédikációkat tartottak a sportolók számára. Az egyház modernizálódásának legújabb jele, Az egyház már bizonyos idő óta igyekszik az üze­mekben is előretörni. Kap­csolatot keres a munkások­kal. a szakszervezetiekkel, az üzemi tanácsokkal. A kezdeményezés König bécsi bíborostól indult ki. Linz­ben katolikus üzemi kö­zösség alakult „szakértők” részvételével, akik már többször próbáltak szeren­csét a Voest-gyár munká­sainál. Az egyház számára ne­héz«! emészthető problé­mák szerepeltek a január közepén, a linzi egyházi kerületek számára megtar­tott nemzetközi tapaszta­latcsere-értekezlet napi­rendjén. Lénvegesebb elő­rehaladás nem történt. „A technika és az ipar világa láthatóan nagyon távol áll az egyháztól és egyelőre még homályos, hogyan kell e területen missziós felada­tot végezni”, jelentette tö az értekezleten Dörr pá­ter, aki az egyház üzemi tevékenységéért felelős. — Nyíltan elismerte, hogy kölcsönös a bizalmatlanság. Tavasszal a hollandiai Har- leemben az egyház egy he­tes nemzetközi tanfolyamot rendez, melynek tárgya az üzemi munka lesz. Mélyrehatóbban mint .va­laha, foglalkoznak a dolgo­zó nők problémáival. A dolgozó nők tömegei ugyan­is eltávolodnak az egyház­tól. Ennek ellensúlyozására törekszenek. A Katolikus Családvédel­mi Szövetség, amelynek feladata e témával foglal­kozni, kidolgozta téziseit A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ezek ki­áltó ellentmondásban vari­nak a modern kapitalizmus gyakorlati megnyilvánulá­saival. A szövetség többek között állást foglal az el­len, hogy a család jelentő­sége viharos ütemben deg­radálódik kizárólag gazda­sági célokat követő közös­séggé. Szószólói szerint az asszonyok többsége az anyaságot tekinti legfőbb hivatásának és csak a ma­gasabb életszínvonal utáni vágy okozza állítólag, hogy egyre több anya tekinti fontosabbnak a keresetet a nélkülözhetetlen háziasszo­nyi munkánál: Ha ez így lenne, mi árt hallatszana annyi kétségbe­esett SOS kiáltás fokozot­tabb anyagi támogatásért a több tagú családok szá­mára? Nyilvánvaló, hogy a katolikus nők százezrei — bármennyire is szívesen maradnának otthon — azért kénytelenek kereset után nézni, mert különben a család jövedelme nem ér­né el a létminimumot. Az egyháznak ezideig nem sikerült megoldani e problémát. Leon-Joseph Suens bíboros elismeri, hogy a bibliai fogalmak nem al­kalmazhatók többé a mai életre és Lenint idézi. „Le­nin írja: minden felszaba­dító mozgalom tapasztalatai azt bizonyítják, hogy va­lamely forradalom sikere az asszonyok részvételének mértékétől függ’’. A ke­reszténységnek fel kell fi­gyelnie e szavakra, mert az egyház ezideig tűrte, hogy elsősorban a kolosto­ri életformák következté­ben „eltorzuljon a nőkről alkotott kép”. Az apácák elzártsága igen hátrányo­san hatott az egyház életé­re. Az apácák gondolatvi­lága veszélyes módon le­szűkült Suens síkra szál! az apá­carendek radikális megre­formálásáért. Ennek öltözé­kükben is kifejezésre kell jutnia, a ke«1 ízlésének meg- leleően. Miért kell, hogy lebegő szoknyában és fá­tyolban motorkerékpáron ülő apáca az emberek gúnyolódásának céltábl á ja legyen, — teszi fel a kér­dést Egyházi körök nem egy­ségesek e kérdésekben: egyelőre várakozó állás­pontra helyezkedtek a zsi­nat III. ülésszakáig. Igen nagy gondot okoz az egy­háznak a pusztán formáli­san az egyházhoz tartozó tagok magas száma. Becs­lések szerint az arány 75— 90 százalék. Otto Mauer a bécsi Dóm ismert prédiká­tora nemrégiben kijelen­tette, hogy „Ausztriáról már régen nem lehet mint katolikus országról beszél­ni”. Természetesen nem az engedélyezett sportdressz és nem is a modem apácaruha fogja eldönteni a problé­mát, hanem az,. hogy mi­lyen választ tud adni -az egyház híveinek a ker ége­tő kérdéseire, elsősorban a világbéke megóvásának problémájára.

Next

/
Thumbnails
Contents