Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

iMK. március SS

ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A kengyeli igazgató

SARKANTYÚS GONDOKKAL

A Magyar Televízió második negyedévi terveiből

Kurkó József tanácselnök sietve begyömöszöli iratait a táskájába, siet a járási székhelyre.

— Elnézést kérek, majd az elnökhelyettes elvtárs helyettesít.

Az elnökhelyettes markáns arcú, középkorú férfi, ül és bólint.

— Bocsánat, az elvtárs nem pedagógus?

— De, Én vagyok az iskolaigazgató.

— Várjon csak, a nevét is megmondom.

t— Azaz. Muzamel Ferenc vagyok.

így kezdődik beszélgetésünk a kengyeli iskolák vezetőjével, Kengyel község társadalmi tanácselnök he lyettesével. S mindjárt a közepén is vagyunk, hogy bizony lenné enélkül is elfoglaltsága, ha nem elnök- heíyetteskedne. Van az iskolában is elég gond.

— Tizennégy felsőtagozatos tanárunk van. Ebből tizenkettőnek nincs képesítése.

Még egyszer utána kérdezek, jól hallottam-e? Sajnos, jól. Ez a való. Az, hogy a tankötelezettség új határa tizenhat év. S van is tizenhat esztendős növendéke a kengyeli iskolának és van tizennyolc éves tanítója is. Gimnáziumot végzett, érettségizett, többnyire lányok tanárkodnak itt. A fiatalok szorgalmas, igyekvő, nem is tehetségtelen nevelők lennének, de minimális pedagógiai képzettség híján.

A hatezer lakosú községben majd ezer diákja van az iskolának. S a még iskolázható kort el nem érő gyerekek száma sem kisebb. Nagycsaládosok lakta falu (a kilenc, tíz gyermek sem ritkaság), a csemeték nevelésére idejük sincs a szülőknek, igen soknak akarata se, de a legtöbbjének csak jószándéka van.

Napszámosok, summások, messze idegenből idevető- dött kommenciósok faluvá érő települése ez. ZselléméD volt itt ezen a megye legnagyobb feudumón. A S2ülők, a hajdani uradalmi cselédek iskolázottság nélkül, vagy csupán az iskolai tanulmányok kóstolgató élményével mit is tudnak segíteni a nevelőknek.

Mindenhová, de ide kétszeresen kellenének a szakképzett nevelők. S nem jönnek. Nem, mert máshol is pedagógus hiány van és kapva-kapi.ak értük jobb adottságú falvak. Maradna' hát, hogy a kengyeliek neveljenek pedagógusokat.

— ösztöndíjasuk nincs?

— Nincs.

— Egy lett volna, egy

Mohácsi nevű, kengyeli születésű főiskolai hallgatónak ajánlottak havi 400 forint támogatást azzal, ha végez, idejön. Nem vállalta. És ebbe belenyugodtak a falu vezetői. Ahelyett, hogy talpaltak volna másért. Hogy elmentek volna felsőoktatási intézmények székhelyére keresni a vállalkozókat Nem egyet, természetesen. Meglehet bár, hogy a községi tanács egy ösztöndíjnál többet nem tud kiállítani. De vannak itt termelőszövetkezetek, van földmű vessző vetkezet, biztos, hogy kibírnának egy- egy ösztöndíjat. És érdekük. Közvetlenül ugyan úgy tetszik, a termelőszövetkezetnek agronómus, a ktsz-nek mérnök iskoláztatása a fontos. Na, de a gyerekeik. Mirtden szerv dolgozójának legalább két-három iskolaköteles és leendő iskolás gyereke van. Színvonalas oktatásuk, nevelésük mind- annyiuk érdeke.

Az állam — akármennyire igyekszik is — nem tud szegről leakasztani nevelőket, s odajuttatni a kengyelieknek. Vagy legalábbis sokára még. De a falu összefogása segíthetne. Vagy ösztöndíjjal, vagy nevelői lakások létesítésével.

Mert miért nem kívánkoznak , ide a nevelők? Nincs lakás. Még albérleti se nagyon. Hárman-négyen húzódnak meg kis albérleti szobákban. Most ugyan épül nevelői lakás. Egyet építtet az állam, egyet vásárol a megyei tanács. Kezdetnek jó, de ez még a tenger kimerítgetése cseppen- ként, mert nyolc-tíz kellene. Kettőt-hármat közösen építtethetnének a község szövetkezetei és szervei. Nem a teljes költséget viselve, hanem a falu lakosságának társadalmi munkáját is beleszámítva. Tiszaburán építkezett így tavaly — nem nevelői lakást, iskolát! — a falu. És Tiszabura félakkora település, mint Kengyel.

Bizonyos, az ilyenféle áldozatokra a kengyeli szülők is képesek. Hiszen láthatják, az állam nem győz mindent egyszerre. A fel- szabadulás előtti egy épülettel szemben már három iskola működik Kengyelem Közte új emeletes épület, 5 most épül majd a másik új. emeletes iskola is. Megszüntetik a tanyai iskolákat. Egy eltűnt, következik majd a bagimajori is.

De a községnek is segítenie kell önmagán.

Mert itt, Kengyelem, is szeretik, követik a jó tanítókat, jó tanárokat. Muzamel Ferencet tizenegy éve helyezték ide Budapestről.

— Akkor kapálóztam ellene kézzel-lábbal.

— És?

— Én már ittragadtam

végleg.

— borzák — ■

A belga igazságszolgáltatásnak kell eldöntenie ezt a külünös problémát miután Brüsszelben a rendőrség megtiltotta egy 3 ezer éves múmia elárverezését.

A b—ga törvények kimondják. hogy „emberi tetemmel tilos kereskedni”. A brüsszeli rendőrség ennek alapján behatolt az

Pénteken a televízió vezetősége a sajtó képviselői előtt tájékoztatást adott a második negyedévi műsortervről. Közölték, hogy 1964. február 29-én 508 643 előfizetője volt a televíziónak. Két hónap alatt köze] negyvenezerrel nőtt az előfizetők száma.

A tv vezetői mindent megtesznek, hogy a hatalmas nézőtábor igényeit kielégítsék.

Elmondották, hogy az évfordulókés ünnepek idején a hivatalos ünnepségek közvetítésén túl érdekes műsorokat sugároznak. — Április 3-án indítják „Jóárverési csarnokba, ahol más egyéb műkincsek között a múmia is szerepelt az árverési tárgyak listáján. Parázs vita kerekedett, a rendőrök „tetemnek”, az árverés rendezői és vásárlói „műkincsnek” minősítették a szerencsétlen múmiát, amely jelenleg egy pincében várja a bíróság döntését;

ték a múlttal” sorozatukat, mely első adásában Valéria-telep címmel annak régi és új arcát mutatja be. Április 4-én este az Aranycsülag kulcsai címmel a mai Dunaújvárost mutatja be a televízió. — Lenin születésének 94. évfordulójára ünnepi koncertet közvetítenek Moszkvából. Május 1-én bemutatják a Hazánk kapui című új sorozat első előadását amelyben Záhonyt ismertetik meg a nézőkkel.

A második negyedévben kezdődik el a megyeműsorok sorozata, mely hazánk 19 megyéjének életéről ad átfogó képet. Első alkalommal június 13-án és 14-én Baranya megyét mutatják be.

A Belépés csak tv-né- zőknek következő adásában bemutatják a tv munkatársai az egyik budapesti tűzoltóparamcsnokságot, egy színház kulissza mögötti életét és a néphadsereg nyári gyakorlatát.

A komoly zene hívei számára bizonyára kellemes lesz a hír, hogy a televízió három közvetítést ad a Prágai Tavasz-ról. Dvorzsák szimfóniáját. Dávid és Igor Ojsztrah hangversenyét, Valamint Rameau Balett-szvitjét láthatják a nézők és hallhatják a Zenélő órák című sorozat a következő három hónapban a századforduló zenéjével, a modem zenével és a magyar muzsikával foglalkozik. A könnyűzenei programból megemlíthetjük a jazz-klub kél adását. Ezen kívül sok néző kívánságára megismétlik a Hol volt, hol nem volt című történelmi kabarét.

Néhány érdekes tv-játé- kot és tv-filmet is ígéri a műsorterv. Dobozi Imre Az idegen ember című tv- filmjét a felszabadulás évfordulóján mutatják be. A történet a második világháború utolsó napjaiban egy dunántúli falucskában játszódik. Kaffka Margit Két nyár című regényéből írt Kapás Dezső Hűség címen tv-játékot. A Pártos Géza rendezéséten képernyőre hozott női főszereplői Kállai Ilona, Tímár Éva, Sztankai István. Palotai Boris: Öröklakás című tv-játékáihan a bonyodalmat az okozza, hogy a férj által barátnőjének szentelt lakás — külföldi távolléte alatt — a felesége birtokába jut. Rendező Makk Károly, főszereplők: Béres Ilona, Bulla Elma, Balázs Samu. Ebben a negyedévben láthatjuk még Karinthy Ferenc Ezer év című tv-játékót, amelyet a szerző az 1950-es években nagy sikerrel bemutatott darabjából dolgozott át televízióra.

tmmmmmmmmaammmmmmmt

Festő-néző ankét helyett

SZÉP SZÁMMAL gyűltek össze tegnap a szolnoki

Szigligeti Színház előcsarnokában résztvevők a Be- rényi-féle kamarakiállítás vitájára. A KISZ Szolnok megyei bizottsága és a Damjanich Múzeum, a járműjavító vállalat és a Tiszamenti Vegyiművek KISZ-szervezetei részvételével tárlatvezetéssel egybekötött festő—néző anké- tot szervezett.

Kik voltak a látogatók?

A kiállító az érdekesnek ígérkező eseményre meghívta a művésztelep festőit, szobrászait. Jöttek le néhányan Budapestről, a fiatal képzőművészek stúdiójából, eljött Tamási Ervin is, a Képzőművészeti Szövetség festő szakosztályának egyik vezetője. — Persze, voltak a KISZ szervezetekből is, talán tízen lehettek. Ebből is néhányan elszáilíngózfak később.

A képeik közös megnézése után az első emeleti büfében ültek le a látogatók. Meghallgatták Ben- csik István szobrászművész bevezetőjét, mely a vitát megindította volna. A hosz- szú csöndet három felszólaló törte meg, akik ösz- szegezték egymás között eddigi vitáik eredményét. Hiszen mindnyájan jól ismerték kollegájukat, Beré- ' nyi Ferencet. Ezért a be- ■ szélgetésért kár volt Budapestről lejönniök!

Mi is volt ennek az an- kétnak a célja?

A festőnek mindig élményt jelent és tanulságot, ha találkozhat nézőivel. Herényi Ferencnek talán azért is lett volna olyan fontos ez a találkozás, mert szolnokinak vallja magát és meg akarta tudni, hogyan vélekednek képeiről a szülőföldjén. — Mert fiatal, ezért elsősorban a fiatalokat akarta meghallgatni. Valószínű, egy ilyen megbeszélésen a festő egyéni problémáinak megvitatásán kívül sor kerülhet általános festészeti kérdések taglalására is. Mind a kettő úgy érezzük; fontos lett volna.

A KEZDEMÉNYEZÉS jó volt. Sajnos, a megvalósítással úgy látszik, még várni kell. A megoldás: jobban felhívni az érdeklődést az ilyen rendezvényekre!

— Ti —

Az első idei üdülők megérkeztek a SZOT Budapest üdülőhajójára. Az első csoportban 160 vidéki dolgozó tölti szabadságát Budapesten

Mi a különbség a tetem és a műkincs között?

Szőke és fekete

— Pista bácsi, maga mit tenne a helyemben?

Ránéztem komolyan, ösz- szeráncolt homlokkal, mintha rettentően törném a fejemet, közben nagyon vigyáztam, nehogy kitörjön belőleni a nevetés.

— Hát megszöktetném, cigányíiú — mondtam hirtelen és a nagyobb nyomaték kedvéért még hozzátettem — meg én.

Cigányfiúnak szólító». Pétert mindig. Nagyon szeretett és ragaszkodott hozzám a gyerek. Több mini három éve dolgozott mái Kiséren a ktsz-ben, ahol műszaki vezető voltam Minden reggel együtt jártunk be Ladányból. Még ilyen szorgalmas, ügyes és jóeszű füstösképűt nem lát. lam. mint amilyen az a Péter volt. Ügy kinézetre meg

rém csinos. Fekete, göndör- hajú. Meg tiszta. Egyszóval nagyon kedveltem.

— Megszöktetni? — ámult el.

— Mit csodálkozol, egyem a szívedet Nem hallottál még ilyent?

— Pista bácsi, nem szokás az már — mondta fanyalogva.

— Szokás vagy nem szokás — mímeltem a bosz- szankodást, amiért ilyen érthetetlen. — Szereted, vagy nem, ez itt a kérdés

— Nagyon szeretem Katikát, csakhát ez nem tisztességes dolog — érvelt. — Feleségül akarom venni. Ügy ahogyan illik.

— Idefigyelj. Ha annakidején az a nagyon híres ősöd, Dankó Pista megszöktethette a szerelmét, akkor le is megteheted. Nektek

nyomorogni sem kell, van neked becsületes kereseted. A Katikának is van ezerötszáz és lakásról sem kell gondoskodnotok. Ellakhattok az óvodában, Katika szobájában.

Láttam, komolyan vette, amit mondok. A többiek bíztattak, hogy ugrassam Pétert.

Katika szülei Szentgyör- gyön laktak, ő meg itt volt vezető óvónő Kiséren. Most, hogy egy hónap szabadságot kapott a lány, hiába akarta itt tölteni, szülei szinte erőszakkal hazavitték.

— Ilyen szégyent hoznál a fejünkre? — sírt az édesanyja.

— A mindenedet, ezéri taníttattunk? — háborgott az apja —, hogy cigánylegényhez menj. Majd adok

én neked, meg annak a csirkefogónak is, ne félj.

Péter nem mert Kati szülei előtt jelentkezni, mikor a lány elmondta a történteket. Azért a szabadság első napjaiban is találkoztak már. A könyvtárban beszélgettek.

— Megszöktetlek — súgta Péter.

— Mit csinálsz? — Nem akart hinni a fülének.

— Megszöktetlek, aztán gyorsan megesküszünk. Akarod?

— De ... Hiszen ... — dadogott és gyorsan leült. — Jaj... — legyezte magát a könyvvel.

— Akarod? — szorította meg a kezét Péter.

— Igen — nyögte ki végül. — De hogyan?

— Autóval, taxival jövők érted. Ne félj, semmi baj nem lesz. Hármat kopogok az ablakodon csütörtökön este tíz órakor. Addigra készítsd el, amit hozni akarsz, aztán az ablakon keresztül...

Pénteken reggel az izgalomtól fehér arccal roha.it hozzám Péter.

— Pista bácsi, jaj, Pista bácsi, segítsen — rimán- kodott.

— Mi baj — kérdeztem, mert ezt az egész lány- szöktetést el is felejtettem azóta. Nem hittük, hogy megteszi.

— Itt van Katika, meg- ■ szöktettem, holnap lesz a lagzi nálunk — hadarta.

— Nahát... — ennyit tudtam csak mondani. Aztán gyorsan összeszedtem magam, hiszen én bíztattam fel, a kutyafáját a cigányának. Ki hitte, hogy megteszi?

— Ez a baj? — nevettem.

— Dehogy ez, dehogy ez ■ — kotorászott a zsebében

és előhúzott egy gyűrött levelet. majd olvasni kezdte:

— „A világ csúfjává tettél bennünket, többet a szemünk elé ne kerülj. Az a rothadt csavargó, aki megszöktetett, az esküvő napján lúgkő által veszti el a szemevilágát. erre elkészülhet.”

Ennyi volt a szűkszavú, de annál kegyetlenebb hangú levél tartalma, amit a ’ány szülei írtak. Mondanom sem kell, hogy a felelősség rám hárult. Én voltam a cigánygyerek tanúja. Az esküvői menetet négy rendőr „biztosította”. Ilyent sem láttak még Ladányban. annyi szent — nevetett az azóta már elnökké választott „Pali bácsi” és felemelte a poharát.

— A mérlegzáró közgyűlés és a szövetkezet tavalyi sikerére.

Ittunk.

— Azt mondta, hogy Péter ebben a ktsz-ben dolgozott. Itt van? Látni szeretném.

— Forduljon csak hátra. — Péter! — kiáltott a második asztal felé, de a jókedvű hangok hömpölygő áradatában elveszett a hangja. — Péter! — kiáltott még hangosabban.

Az asztaltól egy hullámos feketehajú férfi állt fel, mellette szőke csinos asszonyka ült. Mindketten felénk fordultak.

— Tessék, Pista bácsi — kiáltott át a fiú a zajon.

— Egézségetekre! — nyújtotta magasra a poba. rát az elnök. — bognár