Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

i9#S. Jirthreius 29.

«WOT,NOK MFOTFr VtfPT at>

3

Nélkülük

sokkal több lenne a gond

A kenderest Vörös Csepel Tsz-ben évről évre több asszony és lány dolgozik. Tavaly százkét nő - 37 000 munkaegységét teljesített. Ez a közös gazdaságban összesen felhasznált munkaegységnek 23 százaléka. Csupán ez az egy adat is elárulja: nagy gondban lennének a Vörös Csepelben, ha nem számíthatnának az asszonyok, lányok segítségére. Az idén a növénytermesztésben 1 600 000 forint értékű munka vár a nőkre, a baromfitenyésztőktől pedig másfélmillió forintot várnak.

telepig lefektetik a vízvezetéket. Tavaly a 7500 kacsának száz méterről, karon hordtuk a vizet. A húszezernél ezt már nem bírnánk.

— Reméljük, erre nem is lesz szükség. A párt- titkárunk közismerten nőpárti, mindig azért fáradozik, hogy könnyítsék, elismerjék a munkánkat. Az elnök, s a többi vezető is becsüli az asszonyok- lányok helytállását.

— Nagy dologban törjük a fejünket — újságolta Balogh Józsefné, a baromfitelep vezetője. — Az idén ■a szocialista brigád címért akarunk dolgozni. Szép, de nehéz feladatot kaptunk. A törzsbaromfi gondozása mellett — 600 kacsa, 2S0 pályka, 1300 tyúk — húszezer pecsenyekacsa & tizenkétezer csibe felnevelését bízták ránk.

— Ugye, még elsorolni is sok? Hát még napról napra etetni, itatni, féltve team minden bajtól, betegségtől ennyi apró jószágot. De azért én bizakodom. Pádár Piri, Makai Margit, Molnár Erzsi, s a többi hét lány is hallgat a szavamra és lelkiismeretesen dolgozik. Azt is megígérte a vezetőség, hogy amint az táo megengedi, a

Lesz-e munkánk? Hát hogyne lenne, — mondta Uliczki Gyulámé, munkacsapatvezető. Egy kicsit csodálkozott a kérdésen, hiszen neki és társainak természetes az, hogy amint nyílik az idő, indulnak a, földekre.

— A napokban beszélgettem az asszonyokkal, hogy személyenként két hold részeskukoricát és 1200 négyszögöl cukorrépát vállaljunk. Igaz, hogy a 23 hold hagymából és a 175 hold napraforgóból szintén jut a mi csapatunknak is, de azért csak meggyőzzük a munkát: Fe- rencziné, Konczné, Hadhá- ziné, s a többiek szorgalmára sohasem volt panasz. Tavaly is volt vállalt területünk s emellett általában több mint 200 munkaegységet szereztünk.

— Az pedig mindegyi- kőn-knek bőven van. Mi is szeretjük a szép ruhát, a rendes lakást —■ magyarázott nagy hévvel özvegy Balogh Györgyné.

— Elmondtam én a közgyűlésen is, hogy munkánk után innen akarunk megélni. S rosszul esik, amikor a férfiak olyan megjegyzéseket tesznek, hogy az asszonyokat nem illeti meg a háztáji föld, mert nem zsákolnak. Az is megtörtént, hogy munka után ’ísy megrohanták az első

autót, mi a közelébe se fértünk. Pedig őket nem várja otthon a főzés, a házimunka. Mi is vissza- tromfolhatnánk, miért fájlalják rögtön a derekukat a férfiak, ha a cukorrépát kell egyelni.

— Még egy holdjával is sokra szaporodik az a terület, amit a nők vállalnak. Nekem nincs segítségem, özvegy vagyok — mondta Deák Sándomé. S így fűzte tovább a szavakat:

— A fiatalabb asszonyoknak legalább a termés betakarításakor segít a férjük. Nekem a kukoricaszárat is magamnak kell bekötni, kúpba rakni. Azért a háztájin kívül egy hold részeskukoricát és hatszáz négyszögöl cukorrépát írattam. Ezzel megbirok. — Munkaegységet is szeretnék gyűjteni. A kender és a hagyma ápolásáért az idén pénzt fizetnek. Így nem könnyen tudom majd elérni a tavalyi 156 egységet. Már most is dolgoznánk minden nap, de nincs munka. Elkésett a tavasz.

Ha késik is, csak eljön a jó idő* és benépesül a határ. A földeken munkálkodó férfiak között, a Vörös Csepel tábláin ott találjuk majd a szorgalmukról ismert kenderesi asszonyo- kat-lányokat is.

Nagy Katalin

HANNA

HŰSVÉT3A

Tttdjqk-e, I mi az a

Schieselen, vagy másnéven Pikn? Bevallom, addig én sem tudtam, míg Hanna meg nem magyarázta. Ez egy játék, amit náluk, odahaza, húsvétkor játszanak a gyerekek. Tizenöt-húsz főtt tojást leraknak egymás mellé, aztán két-három méterről megcélozzák a két- lírásokkal, és ha sikerül ezeket eltalálniok, nyertek. Sok pénzt összeszednek ezzel a játékkal ilyenkor, húsvétkor az olasz gyerekek;

Hanna hazája ugyanis Olaszország. Egy Tirol melletti határvároskában született — Boleanóban.

Aztán egy férfi kedvéért elhagyta hazáját, a szülői házat, és egy idegen országban próbált otthonra lelni — Magyarországon. Sikerült ez Hannának?

Akkoriban, amikor még a napfényes Itáliát mondhatta hazájának, nevelőnő volt egy olasz földbirtokos rakoncátlan csemetéi mellett. Halkszavú teremtés volt. Szerette a gyerekeket, s idegen nyelvekre tanította őket, amellett, hogy felügyelt rájuk. Németül kitűnően beszél, s anyanyelvét még ma is úgyszintén. Emellett csak úgy szórakozásból megtanulta az angol

nyelvet is.

A háborúban Rogy Johanna ápolónő lett egy katonai lágerben. Ott megismerkedett egy magyar fiúval: Tríz Györggyel. Jött a mindent elsöprő szerelem, és Hanna, amikor véget értek a gyilkos évek — eljött urával Tiszaföldvárra. Apja szegény, ellenezte: — Nem lesz ez jó, kislányom — mondta. De a szerelmesek nem ismernek lehetetlent.

Tíz évig éltek együtt úgy, hogy semmi felhő nem zavarta boldogságukat. Nincstelenül kezdték. Ám szerették egymást, és dolgoztak egymásért. Meg a két kisfiúért: Gyuriért és Pistiért. A házaspár a martfűi Tisza Cipőgyárban kapott munkát.

De érdemes-e felidézni a későbbi éveket, amikor a férj más nő kedvéért elfordult családjától, más asszony mosolya jelentette számára a boldogságot?

Kell! Mert ezek voltak Hanna életében a megpróbáltatás évei. Beteg lett! Igen! Idegösszeroppanása volt — többször is. Kétszer próbálkozott meg azzal. hogy eldobja életét — kisfia mentette meg.., aki váratlanul hazatért az iskolából, s hogy eszméletlenül

találta anyját a szomszédokhoz szaladt segítségért.

— Soha többé nem tenném meg — fogadkozik most már Hanna. — De akkor nem gondoltam arra, hogy nekem a gyerekeimet fel kell nevelnem. Anyjuk és apjuk vagyok egymagám. Csakhát a nyomorúság sokszor elvakítja az embert... Meg egyedül voltam... egy idegen országban...

Igen, akkoriban ő állás nélkül volt. A gyerektartásra kapott 660,— forintból éltek hárman. Ám azután segítettek a2 „idegen” emberek. Először is a gyár: állást kapott a kertészet-' ben. Nem sokat keres, az igaz, de már futja arra, hogy vegyen néhány apróságot a gyerekeinek és magának. Aztán lakást is ígért az üzem... És ő tudja: ha ígérték, megadják!

De ezek az évek meg is edzették Johannát. És most már örömmel készülődött az ünnepre: fiai locsolkodni mennek. Ez odahaza, Olaszországban nem szokás, de az ő fiai magyarok, s ha kedvük van hozzá, miért ne tegyék? Megvette nekik a kölnit és tudja, hogy ő lesz az első, akit megöntöznek vele. Eldugott két narancsot, azt adja majd a locsolásért cserébe.

Miben különbözik még a magyar húsvét az olasztól?

— Ilyenkor nálunk kirándulni mennek, igaz, otthon már húsvétkor jobb idő van... igazi tavasz. Aztán meg felénk jobban tartják a rokonságot is... Persze, hogy főzünk sonkát is, tojást is. Éppen úgy pirosra meg kékre, ineg ki tudja, hányféle színre festjük a

húsvéti tojást, mint a magyarok... még rajzolunk is rá... a gyerekek locsolkodás helyett, csak jó ünnepeket kívánni keresik fel a keresztanyjukat, Attól aztán kapnak nyuszis kalácsot... Milyen az? A nyuszi kalácsból van kifonva, rajta sok piros tojás, és ha gazdagok a keresztszülők, akkor még pénzt is tesznek a kalács tetejére...

Hanna mesél, mesél! És ezekben a percekben látszik, újra odahaza van Bo- leanóban — ahová egyébként is készül: látogatóba anyjához.

— Megkaptuk az útlevelet, én meg a két fiú... két hónapra utazunk majd anyámhoz, aki még nem is látta az unokáit... szegény, most 67 éves...

— Igen, a fiaim is nagyon készülnek. Mondtam nekik, jól kell tanulnotok, mert a bizonyítványt meg keli mutatni az olasz mamának... Gyuri fiam egy hét alatt 13 ötöst hozott...

— Mit viszünk majd ajándékba? Csináltattam hármunkról egy családi fényképet... aztán térítőt is hímezek... a húgaim hímzett szoknyát kapnak... az öcsémnek még nem tudom, mit adjak... aztán viszek piros paprikát, meg szilvapálinkát, mert azt felénk nem ismerik...

És Hannal tervez. És ! ma már Hanna újra boldog! A fiai, a gyári munkatársak, a barátok visszaadták elveszettnek vélt hitét! Ma már azt mondja: nekem két hazám van: Bo- leano és Martfű! Mert én itt is itthon vagyok!

Varga Viktória

Jó tervet készítettek, végre is keli hajtani

Tudósítós egy taggyűlésről

Politikai intézkedési tervet készített a tiszaföldvá- ri Lenin Tsz pártszervezetének vezetősége. A jelenlegi helyzetüknek megfelelő tennivalóikat foglalták ösz- sze ebben.

Kimondja a tervezet például, — ami egyébként már nagyjából gyakorlat a szövetkezetben, — hogy a cukorrépa termesztését a KISZ szervezet és a nőbizottság tagjaira bízzák. Gondoskodnak már most a családtagok bevonásáról... Ha a kiszeseik beváltják szavukat és egész évben gyommentesen tartják a legelőket, öt ezer forint célprémium illeti őket.

Vagy: 1965-ben szándékozunk bevezetni a gépi fejést. A pártszervezetre, annak tagjaira vár az a feladat, hogy beszélgessünk a tehenészekkel. — Győzzük meg őket arról, hogy az ő munkájukat akarjuk megkönnyíteni s ezzel egy- időben a tej önköltségét csökkenteni.

Olyan terv ez tehát, amely nagy mértékben számol a kollektíva erejével. Legalább harminc ember

— köztük öt pártonkívüli

— személy szerint, a KISZ, a szövetkezeti nőbizottság, egyes brigádpk kaptak névreszólóan feladatokat. S így, hogy sok tettrekész ember erejével számoltak, nem kellett óvakodni a feladatok összesítésével.

A terv egészét bemutatni lehetetlen, de még néhány bizonyítéka annak, hogy a szövetkezeti tagok teljes aktivitására épül: Javasolja a pártvezetőség, hogy az idős tagokból verbuváljunk brigádot, amely kizárólag az aranka irtással foglalkozik... A pártvezetőség gondoskodik arról, hogy a párt szervezeti szabályzatát 3—4 előadásban megismerjék, vagy felelevenítsék az alapszervezet tagjai... Szervezzünk tapasztalatcseréket, termelési ankétokat, gondoljunk azzal, hogy üzemegységekre lebontsuk a tervet, s az azt legjobban teljesítőket népszerűsítsük.

...A szocialista brigád- mozgalmat tovább kell szélesíteni. A tehenészetben és a sertéshizlalóknál megvan minden feltétele annak, hogy ott is létrehozzuk a szocialista címért versenyző" brigádokat... A versenybizottságot viszont legkésőbb április 1-ig hozzuk létre... Kikötésünk, hogy ebben a bizottságban a KISZ és a nőbizottság képviselői is helyt kapjanak.

Hosszan sorolhatnánk még a példákat arra. hogyan akar segíteni a pártszervezet a szövetkezet egészének.

A tervet megvitatta^ és jónéhány pontban kiegészítette a taggyűlés.

— A szőlőt kiadtuk a szövetkezet tagjainak — haszonbérbe. Arra nem tért ki a terv — mondotta Csala Lajos —, hogy azért a közös munkából a szerződőknek is részt kell venniük. Javaslom azt is, a vezetők ellenőriztessék, hogy a metszést, faápolást és minden más munkát is megfelelően végezzenek el.

Juhos Gyula az önköltségről szólt a taggyűlés előtt. — Éljünk úgy egész évben — mondta —, mintha mi lennénk a legszegényebb tsz. Év végén csak úgy fizethetünk, oszthatunk legényesen. Vagyis: a tervezetben nem esett elég szó a takarékosságról, de annál többször legyen majd róla szó munka közben.

A tsz elnöke — Bódi Imre — azt kérte többek között, hogy a szövetkezet kommunistái legyenek szószólói az új módszereknek. Támogassák például a levéltrágyázást, ami előzetes számításaik szerint 60 forintos holdanként! költséggel is 10—15 százalékos többlettermést hozhat. A párttagok sokat tehetnek az új módszerek meghonosításáért, s ez a feladat többnyire rájuk vár.

— A húst, a friss húst szeretjük mindannyian. Öe azt sem a Tisza Cipőgyárban, sem más üzemben nem termelik. Nekünk kell. Vajon jól van-e az, hogy a mi tagtársaink között is vannak, akik 20 mázsa tengerit vittek haza csak prémiumként, de hízóra nem szerződtek a háztájiból? Sokat vittek, de nem eleget hoztak a közösbe. Beszéljünk majd erről is egymás között — javasolta Kiss Mátyás.

— Éh ott lakom a legelőrét mellett 30 éve már — mondta Fekete József. Láttam a rét virágzását és tönkretételét is. Sokan például a járművezetők közül nem azt nézik, hol menjenek, hanem azt, hogy hol érnek hamarabb. Szabjuk meg és tanítsuk meg arra, akit erre tanítani kell, hogy mindig egy nyomon járjanak és né gázoljanak új utakat. Az öntözést itt beavatkozás nélkül is meg lehetne valósítani, ha hóolvadás előtt lezárnánk az ereket, hadd maradjon ott a tavaszi víz. Míg ez így volt, ott boglya-boglyát ért. S ha rávennénk az embereket, hogy ott szakaszosan legeltessenek, több volna a rét haszna.

Takács Istvánná azt kérte: — mondják meg nekünk. kiket keressünk fel a nyugdíjasok közül, kikkel beszéljünk, hogy biztos legyen a cukorrépa megművelése.

— Jó lenne végre — vélte Andrási Imre, -— ha megtanulnánk szakszerűen kezelni az istállótrágyát, még inkább hasznosítani a trágyalevét. Ez egy vá- cuum-szivattyúval felszerelt lajton és valamennyiönk akaratán, elhatározásán múlik. Ha nem valósítjuk meg a szakszerű kezelést, kilókat, mázsákat hagyunk veszendőbe menni.

Faragó János, a községi pártszervezet titkára arra kérte az alapszervezet tagjait, hogy majd a véglegesített intézkedési tervet ismertessék a • szövetkezet pártonkívüli tagjaival is. Időközönként pedig értékeljék, mérjük, mit valósítottak meg mostani határozatukból. Mert az igazi értéke ennek a tervnek csak év végén, a termelési és politikai eredményekben tükröződhet majd.

B. E.

Népszabadság ankét Törökszentmiklőson

A Népszabadság szerkesztő bizottsága és az MSZMP törökszentmiklósi városi és járási bizottsága pénteken este sajtóankétot rendezett. A Népszabadság képviseletében megjelent Almási István újságíró, a pártbizottság részéről Magyar János és Tóth Imrs vett részt a baráti beszélgetésen.

A jelenlévők a Népszabadság cikkeinek értékelése közben igen sok hasznos javaslatot mondtak el.

Almási István megígérte, hogy továbbítja azokat a lap szerkesztő bizottságához. A találkozó résztvevői azt is kérték még, hogy a jövőben tegyék lehetővé gyakrabban az ilyen eszmecseréket