Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1

1964, március 2S.

Kiveszőben a húsvéti szökősök

Honnan ered a piros tojás f Húsvéti „eieásás* a Nagy kunságban

A természet újraéledésének, fel-támadásának ősi pogány szokás szerinti megünneplése az idők folyamán az egyház által kisajátított és megszelídített alakjában a keresztény hus- Vét ünnepévé vált. Az egyházi ünneppel összefüggő hagyományok ősi szokásokra utalnak, s a szórványosan még mostanáig iS fent- maradt húsvéti népszokásokban a hajdani pogány, tavaszi termékenység-biztosító emberáldozat halvány emléke dereng. Ilyen a víz- berherítés, illetve annak mai maradványa a meg- öntözés, míg a kerepelés, lövöldözés, határkerülés és egyéb régi húsvéti, tavasz- indító szokás célja az ártó szellemek elriasztása Vpl t.

Mindezeket az egyház lassan ként megszel ídít ve.

saját céljaira átalakítva használta fel, s a pogány emberáldozat. emlékét a jelképes „húsvéti fcárány”- áldoZat képzetével vonta össze.

De a vízbemerítés régi szokása is rózsavízzé szelídült. a termékenység és az újra feltámadó élet Ezimbóluma pedig a húsvéti tojásban maradt, fent. A piros és többnyire díszített, hímes tojásnak az ősi néphitben termékenység-va- rázsoló szerepe volt. s emellett a piros szín az életadó Vért jelentette. Ez utóbbi az egyház fogalmazásában az öröm színe és Jézus kiontott vérét jelképezi.

A húsvéti tojás jelentőségét szerte a nagy világban igen sok monda igyekszik megmagyarázni. liven például egy ókori mese.- ameíy szerint a világhódító Nagy Sándor szülelése napján az anyjának tyúkiai alatt piros tojásokat találtak s ennek emléke a húsvéti piros tojás. A kínaiadnál pedig a* i. ss. e. VlT. században kelt feljegyzések szerint a természet ébredésének ünnepén, éppen a mi húsvétunk Idején tartott három napos ..csing- ming” ünnep. alatt csak előre elkészített főit toiást Volt szábad enni. A mi húsvéti tojásunk eredetét a régi keresztények bőiti szokásaiban szokták megjelölni.

A húsvéti szokások ősi kultikus vonatkozásainak emléke népünk, és különösen a Nagykunság népének emlékezetéből már régóta kiveszett. Erősen leegyszerűsített és a társadalmi fejlődésnek megfelelően átalakított. formában, csupán mint hagyományos szokás maradt fent. Az emberi emlékezetben megőrzött hagyományok többnyire csak a múlt század utolsó évtizedeinek húsvéti népszokásait örökítették meg. .Özek szerint a hagyományok legnagyobb része a Nagykunságon már abban az időben nagy mértékben leegyszerűsödött. Jobbadán csak a húsvét-hétfői locsolás és a pii'os tojás maradt meg belőlük.

Kisebb-naevobb fiúk. de legénykorban levő fiatalemberek is. sokszor _ csapatokba verődve járták az utcákat, s kezükben rózsavizes üveggel tértek be a lányos házakba. A szokásos locsoló versikék elmondása után az engdélvt elnverve’ vagy akár anélkül is, alaposan meglocsol- ták a lányokat. vagy_ fiatalasszonyok fejebúbiát. amely után igen mindenütt kinézett a piros tojás legényeknek pedig egy ital bor. vagy pálinka is. Néha azután az is megesett, hogv a pálinkától kapatos legények a kúthoz vitték a lányt s egy veder vízzé1 locsolták meg. hogy -el ne hetvadion. sőt néha még a vályúban i° mogmárto- gatták.

Az ősi pogány kultusznak ezt a — valljuk be — elég goromba maradványát elképzelhetően nem nagy örömmel vették annak szenvedő alanyai, s előfordult néha, hogy a megáztatott lányok egymással szövetkezve még aznap délután veder vizekkel lesben állva próbálkoztak visszaadni a kölcsönt a legénynek. A legtöbbször azonban barátságos összejövetellel töltötték el húsvét hétfőjének délutánját. A lányok és a legények a legtágasabb udvaron gyűltek össze, s előbb labdajátékba kezdtek, majd azután „cicázással” folytatták.

Egyébként az ország egyes részein, Dunántúl, Zalában is, néhol még ma is élő szokás, hogy húsvét délutánján lányok és fiúk a hímes tojást egymásnak dobálják, s ügyesen el kell kapni a levegőben. Aki nem tudja elkapni és a földre ejti, az kiesik a játékból. Utána ott is „a hátulsó pár előre fuss” játék, vagyis a „cicázás” járja. Jellemző a nagykunságiak gyakorlatiasabb felfogására az, hogy ugyanez a szokás náluk is megvolt, de 3 főtt tojást a játékban már a múlt század végén labdával helyettesítették, aki pedig leejtette, nem maradt ki a játékból, hanem zálogot adpít és azt annak rendje-módja szerint kiváltotta.

A húsvéti szokások közül ma már csak a locsolás és annak jutalma a piros tojás maradt meg. A locsolás ma már „kulturáltabb” módon, kizárólag illatos folyadékkal történik. A kun városokban ■, nem ritkán kölnivíz is kerül a locsolóüvegbe. Régebben csak a módosabb fiúk kevertéttek a pafikáróssal egy garas ára „otkőlont”5 a rózsavízbe, ezért aztán még ablakos cukortojás is kijárt. Ma a tojás helyett pénzt is adnak, a legényeknek meg virágot, ha ugyan éppen akkor nyílik már a jácint és a tulipán. Némelyik iskolás fiú te-, kintélyes összegű húsvéti keresethez jut a locsolással, amiből azután telik a délutáni ,,pénzezés”-ré is. A falhoverőssel, vagy újabban a shurolással né-, ha el is úszik a kereset valamennyi rés2e, vagy esetleg meg is szaporodik.

A húsvéti tojást, amelv régebben mindig piros Volt a Nagykunságon, minden írott, vagy karcolt, hímzés nélkül, újabban nyugati hatásra a cukorból, Vagy csokoládéból készült nyuszi kezdi felváltani. Lassanként a piros tojás mellett a nyúl jelképezi a húsvétot. amihez pedig tulajdonképpen semmi köze sincs.

tgax ugyan. hogy a húsvét ünnepének akár pogánykori. akár pedig jelenkori hitbeli vonatkozásait tekintjük is. ezeket már a múltban sem minden gyerek tartotta észben Bizonyítja e2t a múlt század végéről fentmaradt alábbi kis anekdota, amely egyben a régi szilaj pásztorkodás emlékét is őrzi.

Mikor az iskolás gyerekek évzáró vizsgáját még a templomban tartották, a vizsgáztató t'szteletes úr kérdést adott fel a gyerekeknek.

— Ki tudja megmondani, minek az emlékére ünnepeljük a nagypénteket?

Az egyik kis zömök kun ivadék nyújtja csak egyedül a kezét.

— Mert nagypínteken fagyott bele a kevi ontva az Ecseg tóba.

Pr. Győrfíy Lajos

AMIRŐL A JELENTKEZÉSI LAPOK BESZÉLNEK

4

z általános iskolákban lassan közeledik a vizsgaidőszak. A félévi izgalmak már elmúltak, lassan helyükre kerülnek a nyolcadikosok által kiállított jelentkezési lapok. Pályát választott héíezerhá- romszázhúsz 14—15 éves fiú és leány. Igen sokan tanulnak tovább a középiskoládban, nem kevés azonban azoknak a száma sem, akik szakmunkások szeretnének lenni.

Hová igyekeznek a mi fiataljaink? Mi vonzza őket, hol torlódik a tömeg a kapu előtt és hol várja tárt kapu a nehezen összegyűlő jelentkezőket? Tallóztunk egy kicsit a jelentkezési lapok között s az iskolai és szakmunkás jelentkezések száma mögött a törvényszerűséget próbáljuk meg kutatni.

A középiskolai és ipán tanulóintézeti beiskolázást meg szokták tervezni. Mint minden terv, amely emberekkel, emberi érdeklődésekkel kénytelen számolni, ez sem lehet tökéletes. De az utóbbi években egyre jobban közeledik a realitásokhoz, így alapmércéül el lehet fogadni.

A középiskolákban háromezerötszáz megyei fiatalt várnak. Háromezer- négyszázötvenketten jelentkeztek idáig, ez az országos, beiskolázású intézményekhez jelentkezett és oda fel nem vett, visszairányí- tott fiatalokkal együtt el fogja érni a tervezettet.

„Globálisan” tehát, minden rendben lenne. Ha azonban iskolatípusokra

bontjuk ezt a számot, a kép korántsem megnyugtató. Érdemes egy pillantást vetni a következő táblázatra:

Férőhely

Jelentkező

AH. gimn. Szakközép- Tech, . iskola

268C 540 320

1550 1283 619

Ebből az áttekintésből első pillantásra kiderül az aránytalanság. Az 5+1-es típusú iskolákba a fele jelentkezett a lehetségesnek, a szakközépiskolákba közel háromszoros, a technikumokba kétszeres a túljelentkezés.

Ebből többféle következtetést vonhatunk le. Elsősorban azt, hogy a szülök és a tanulók is olyan iskolát keresnek, amely egyúttal szakmunkás, vagy technikus képzést ad. Tehát nemcsak és nem is elsősorban a felső-iskolára, hanem közvetlenül a termelésre készít elő. Ez a törekvés józan, reális.

S* sakhogy nem ez aZ egyedüli ok. ..Legalább annyira hozzájárul ehhez az, hogy a2 5+1 típusú oktatás még mindig nem elég népszerű, nem látják, perspektíváit. jelentőségét, es mondjuk meg úgy, ahogy van, sokhelyütt szervezési nehézségek, bázisüzem hiánya miatt vagy más okból még nem eléggé tökéletes. Azt viszont' a szülőknek is meg kell érteniük, hogy bár a kormányzat minden eszközzel növelni fogja a szakközépiskolák számát, ennek a terjeszkedésnek határai Vannak és ezek elsősorban anyagi jellegűek. De legalább ilyen mértékben szakemberképzési nehézségek is Jobb felvilágosító munkával el lehet és el is kell érni. hogy az emberek megértsék: az 5+1 is fejlődő, izmosodó iskolatípus. Hibáit egyre inkább leveti, és ha nem is ad teljes értékű szakmunkásbizonyit- ványt, az utána következő rövidített tanulmányi idő igen előnyös a szakmát tanuló fiataloknak is.

Itt merül fel az új falusi középiskolákkal szembeni idegenkedés kérdése. Örményesen mondották a

nevelők, hogy a szülők semmiképpen nem akarj átr

gyermekeiket a fegyvernek; újonnan induló gimnáziumba adni. Ez a húzódozás.i: merve a megyében tavaly indult új gimnáziumok szép eredményeit, indokolatlan. Odhdolkoznia kellene az illetékeseknek olyan agitációs érveken és eszközökön, amikkel ezt leküz- dik, hiszen a középiskola általánossá tételének egyik sarkpontja a falusi gimnáziumok működésének sikere.

A jelentkezési lapok azonban nemcsak a középiskolák, hanem a szakmunkás- képző intézetek igazgatói asztalán is fellelhetők. S ez a kép nem túlságosan szívderítő. A megyei tanács ipari osztályán kapott felvilágosítások szerint, 73b ipari tanulót tudnának azonnal szerződtetni a tanácsi vállalatok. Eddig azonban mindössze 409-en jelentkeztek. A fő probléma emellett itt az iparágak közötti megoszlás.

Aiéhány példa: A me™ gyében öt fodrásztanulói hely van. A jelentkezők száma negyven! A műszerészpályára háromszoros a túljelentkezés. Ezzel szemben égetően nagy szükség lenne például hat kéményseprő-tanulóra (nem rosszul fizetett szakma). eddig azonban egy jelentkező sincs. Alig mennek kőművesnek, a férőhelyek 35 százalékára van jelentkezés. Szobafestőnek a szükséges létszám negyedrésze jelentkezett, a melegpadlókészítőknél hasonló a helyzet. Kevés az ács, az épületlakatos. a vasbetonszerelő, az asztalos, a nyomdász szakmára jelentkező.

Itt olyan kérdés is feli.ukáes Miklós 1

HIÁNYZOL

Csillagokba kapaszkodó karjaimból kihulltál, magányom szigetén bújtat a esönd-Vakolatos éjhomály. Alkonyokból, elhamvadt ölelésekből fölsejlik a messzeség, sebez a csillagujjú símogatás szavad se, öled se véd.

Nézd. gyűrött vánkosom ingem szakadt, elvesztett csókod, szomjazom szavad.

Aranyszálú hajad teobenésc a teregető holdfény, törts2árú Virág a kedvem, fázom, kedves, bújj mellém Nagy vihart rejtő szelek pengetése most a szívem verése.

tfste Kisúj- /álláson

illanatfelvétel kisújszállási Móricz Zsigáié"-» rimnázhlm

égzó'« tanulóiba:, ■ilagavato járói.

Lukács Miklós nincs többé. Halálhírét őszinte megrendüléssel fogadtuk. — . Alább közöljük utolsó ver- j sét, mely szerkesztőségünkben meg lel evésre várt.

merülhet: ismeri-e az iskolából kilépő fiatal mondjuk a vasbetonszerelő szakma hatalmas lehetőségeit, tüd- ja-e, hogy dolgozik egy nyomdász? Bajosan hinném.

Kevés a leánytanuló, nem is nagyon szeretik szerződtetni őket. Hogy miért? Az egyik tanácsi előadó elmondotta, hogy néhány éve villanyszerelő vállalatnál dolgozott, ahol egy egész osztályra való leányt képeztek ki a szakmára. Ma, legjobb tudomása szerint egy sem dolgozik a szakmájában. Ennek sok oka lehet. A jelenség mégis elgondolkoztató. Érdemes lenne ebből a szempontból alapos felmérést végeznie rnond- juk a megyei pályaválasztási tanácsadónak.

Mind az ipari, mind a mezőgazdasági tanulóknak a leggyengébb elŐmeneieiű gyerekek mennek. Természetesen az a véleményünk, a legjobbak feltétlenül tanuljanak tovább. Az azonban mégis feltűnő, hogy az általunk átnézett húsz jelentkezési lap kőiül csak egy tanuló átlagát Hintették fel 3,5 felett, a túlnyomó többség .,2,3, 2, sőt 1.0 „a- nulmányí átlagsai” dicsekedhet. Vajon hogy állja meg a helyét az ilyen fiatal az esztergályos szakmában, ahol géprajzot kell tanulmányoznia. bonyolult számolási műveleteket végeznie? Az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell arra fordítani, hogy minden tanuló, minden szülő megértse, nem mindegy az eredmény, amit az általános iskolában a gyermekeién

A végére hagytam a leg” fájóbb problémát, a

mezőgazdaságba. kerülő szakmunkás tannlőlr ügyét. Néhány jellemző sz'ánf: Idén ötszázhiíszat kellene szerződtetni. Jelenleg kétszáznál tartanak a megyében, és ez csak csekély mértékben fog emelkedni. Ehhez még azt tehetjük hozzá, hogy a szolnoki járás számadatai szerint a szerződtetett tanulók fele (a legutóbbi évben már csak egv- harmada) felbontja szerződését.

Az okok? Ez a rendkívül fontos szakma még mindig egy kicsit mostohagyerek. A tanulás, az elhelyezkedés, a2 anyagi juttatás, a távlati bizonytalanok. Olyan kü- különbségek akadnak, mint a tisza földvári Lenin és Szabad Nép Tsz és a tisza- jenői Tiszagyöngye Tsz között. Az előbbi kettőben minden lehetőséget megkap a tanulni vágyó fiatal, az utóbbiban bontották fel a legtöbb szerződést.

Mindaddig, amíg egyetemes rendelkezések nem kötelezik a tsz-eket, hogy a szakmunkásoknak arányosan magasabb munkaegy- Ségrészesedést biztosítsanak, nersoektíva hiányában nem is emelkedik az ide törekvő fiatalok száma.

A kép nem végleges. A

** számok, ha csekély mértékben is. még módosulhatnak. Egyet azonban világosan mutatnak: Az eddiginél lényegesen többet kell tenni a pályaválasztási felvilágosítás, az egyes iskolatípusok népszerűsítése érdekében. Ezt a számok és a tények bizonyítják. Nekünk pedig egész munkánkat, erőfeszítéseinket a é- nyek realitására kell alapoznunk, Ez a továbblépés föltétele.

lClUütl, X4WW«