Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-28 / 74. szám

iMK március 28. SZOLNOK MSGYEl NÉPLAP 5 Mit j mivel \isztitsunk ? DUGÖT ha olajos vagy valamilyen szaga van, 5 százalékos glicerines langyos vízben kell áztatni, amíg a szagát elveszti, majd jól kimosni. EDÉNY kőporral tisztítható a leg­fényesebbre. Agyagedény sokszor magába szívja a zsírszagot. Ezt úgy távolít­hatjuk el, ha egy nagyobb edénybe beletesszünk szó­dat és szappant, és ebben főzzük ki. Utána körülbe­lül. 24 órára hideg vízzel töltsük meg az edényt. Sárga- vagy vörösrézből készült edényt ecetes sóval kell kisúrolni, öblíteni, szá­razra törölve eltenni. Sava­nyú ételt, gyümölcsöt ne főzzünk benne. Zománcos edényt faha- muval, kőporral vagy más tisztítószerrel kell tisztíta­ni. Ha lekozmásodott ben­EZ4 DIVAT ne az étel, akkor meleg szappanos vizet kell bele­tenni, és csak 24 óra múl­va súroljuk ki. CIPÓ VISELET es egészség Minden korosztály viseljen megfelelő cipőt. A 6—8 éves gyerekeknek a flexi varrott ci­pő ajánlható. Ez hájlékony és könnyű. De minthogy az eső­vel és a hóval kevésbé ellent- álló, havas és vizes időkben — sár- vagy hócipővel egészítendő ki. Falun jól beváltak a gumi­csizmák. Ezek gyapjúzoknival közvetlenül a lábra húzhatók. De a gumicsizmát meleg helyi­ségben le kell vetni' és könnyű cipővel kell felváltani. Indok: a gumicsizmák nem eléggé szellő- sőek és lábizzadást okozhatnak. A tíz éven felüli gyermekek­nek őszi, téli és koratavaszi idő­szakra ajánlatos a műanyagtal­pú, mikroporózus, vulkanizált gumitalpú cipő. Ez nem ázik át alulról és a felső bőr pedig nem kap nedvességet. A serdülő lányok szívesen vi­selik a felnőtt nők divatos ci­pőit és rendszerint a „végletes'* modellek vonzzák őket. A ser­dülők testi fejlődése azonban megköveteli a kényelmes cipők viselését. Sok leányka bunda­cipőt hord az iskolában is és ebben izzaszt ja a lábát. Sem hó­cipőt, sem sárcipőt nem helyes lábon tartani hosszas szobatar­tózkodás estén. Sokan megkedvelték a tunit talpú cipőket. Ezek háromszor jtartósabbak a bőrnél és nem engedik át a vizet. Ajánlatos, pogy a nők munkahelyükön ne HOGYAN KÉSZÍTJÜK? A retikül CiAf viseljenek 4 cm-nél magasabb sarkú cipőt. Az viszont egyene­sen nem kívánatos, hogy a dol­gozó férfi vagy a nő munka­helyén agyonviselt, kényelmet­len, rossz cipőt hordjon. Sok lábbetegség keletkezik így, A „rossz" cipő viselésének kö­vetkezménye lehet a bokasüly- lyedés, a lúdtalp, a harántbol­tozat süllyedése, a gacsos öreg i ujj, a kalapácsujj. A cipő leg- j fontosabb része a sarok. Ennek olyannak kell lennie, hogy a | sarokcsontnak, illetőleg a láb­részeknek Jó fekvésük legyen. A 4 cm-nél magasabb sarkú ci­pő erre képtelen. Viszont a sa­roknélküli cipő sem egészséges: kényelmetlen benne a járás. Az a legltielégítőbb megoldás, hogy az erősebb lábú és lábcsontoza- tú emberek alacsonyabb sarkú, a lúdtalpasok magasabb sarkú cipőt használjanak. Lényeges a cipők előrészének kidolgozása is. Mostanában divatosak a hosszúkás formájú cipők. De ezekben — ha a nagyság nem megfejelő —, a lábujjak össze­préselődnek. az érintkező felü­leten kimaródások és bőrkemé- nyedések lépnek fel. Ha a cipő túlhosszú, vagy túlrövid — egy­aránt betegségek forrásává vál­hat. ma már olcsó műanyagból, plasztikból készül. A mű­anyag úgyszólván tel­jesen kiszorította a bőrből készült retikült: a sima borjúboxtól a pik­kelyes kígyó-krokodil96rig. mindent megtalálhatunk — plasztikból. A táskák alak­ja hol kicsiny, lapos, hol magas, hosszú tégla, más­szor henger alak, ernyő forma, miniatűr kalapdo­boz, orvosi vagy utazótáska. Édestestvére, a szatyor és a kosár is annyiféle, hogy szinte megszámlálhatatlan. A retikül az a kiegészí­tőnk, amelyik szinte állan­dóan „szem-előtt” is van, hiszen a karunkon hordjuk, állandó színfoltja ruhánk­nak. Ha már ennyire elő­térbe került, feltéffenül divatos, hatásos — azaz a ruhához illő legyen. Mint minden kiegészítő, a szép táska is előnyösebbé teszi a ruhát Délelőtti ruhához, sport­ruhához nagy, kényelmes táska való. Ide sorolhatjuk a zippzáras, vízhatlan vá­Pulóver ott mindenütt IRAGALUSKA Iliét tojás sárgáját villá­val habosra verjük, hozzá­adjuk a két tojás habbá vert fehérjét és könnye­dén annyi darát, hogy lágy tésztát kapjunk. Á lassan fövő húslevesbe ká­véskanállal beleszaggatjuk ezeket a galuskákat és öt percig hagyjuk főni. PAPRIKÁS MEGLEPETÉS ízes pörköltet készítünk 30—35 deka sertés- Vagy malachúsból. Burgonyapü­rét készítünk úgy, hogy egy kilogramm meghámo­zott burgonyát sós vízben puhára főzzük, szitán át­törjük, vajjal és tejjel si­mára keverjük. Tűzálló tál aljára rakjuk a burgonya­püré félét, ráöntjük a pör­költet és tetejét bevonjuk a többi burgonyapürével. Tetejére kevés vajat te­szünk és megszórjuk sajt­tal. A sütőben aranysárgá­ra sütjük. Tavasszal ismét közkedvelt viselet lesz a pulóver. Inae két csinos ___________modell — fiatal nőknek ajánljuk. szo ntáskáfeat, a doboztás­kát és nyáron a különféle háncstáskákat, kosarakat. Utóbbiakat csak nyáron! És akkor sem kiskosztüm­höz, selyemruhához, hanem vászonhoz, kartonhoz, pa­rasztszoknyához, pantalló­hoz. Ezzel az alkalmakat is megmondtuk, mikor íz­léses a kosár. Ha klasszi­kus vonalú őszi kosztüm­höz. ötvösgombos teetdy- köpenyhez, tisztaselyem délutáni nyári ruhához vi­seljük, úgy tűnünk, mint­ha „túlöltözötten” indul­nánk vásárolni a piacra. A nappali retikül lehe­tőleg egyszínű legyen és — különösen ha csali egy tás­kánk van, diszkrét színű. A bordó, piros táska na­gyon kevés színhez illik. Szépek a gyík, krokodil kígyóbőr utánzatú plasz­tiktáskák, különösen jól festenek, ha a ruhát hason­ló öv vagy cipő egészíti ki — de csak sima, egy­színű szövethez illenek. Akinek van pénze arra hogy szürke, angolos sza­bású kosztümjéhez gyík- bőrmimtás retíküllel lepje meg magát, nem beszéljük le róla A gyík, kígyó, kro­kodil-minta mindig érde­kes, divatos, elegáns. A di­vat változásainak kevésbé lesz kitéve, ha a táska for­mája is mértéktartó: nem túl nagy, nem túlságosan kicsi, simavonalú. Az esti retikül legin­kább fekete, a nappali tás­káknál kisebb, laposabb, tárcaformájú vagy ráncolt Nem „kötelező” a fekete szín. A fehér tüll báli ru­hához például sokkal szebb a fehér cipő, bíborpiros, hosszú szárú kesztyű és ugyanolyan esti retikül Fekete alkalmi ruhánkhoz azonban feltétlenül fekete vagy fémszínű táskát hord­junk. Az arany, ezüst színű táskát majdnem mindenhez viselhetjük — természete­sen esti alkalmakkor. Na­gyon ünnepélyes hatású. A legszolidabb fekete ruhá­nak is különös eleganciát kölcsönöz. Olcsó is, mióta műanyagból készül Az esti táskák anyaga is különbözik a nappaliaké­tól. Selymes, bársonyos ha­tású — még akkor is, ha műanyagból készül. Antilo­pot, brokátot, selymet, fém­szövetet, bársonyt vagy ezek plasztik-utánzatait használják fel hozzájuk. Keresztrej tvény « 2 * 1 4 © 5 4 1 a ! © 9 40 © 44 (Z 45 44 © © < © 15 4* 4? © ® 4a 49 20 24 22 ® 25 ® 24 © 25 2* 2? 2S © 29 © 30 51 © 32. • Vízszintes: 1. Jellegzetes hús­véti növény. 5. Páros szám. 8. Egyhelyben tartózkodik. 9. Betű kiejtve. 11. Háziállat. 12. Rész­vénytársaság. 13. Néma kfn! — 14/a Óvta régiesen. 15. Végtelen évszak! 17. Betűt ró. 18. Húsvéti népszokás (harmadik kockában kettősbetű). 24. Húsvéti állat. — 25. Rangjelzés. 27. Szovjet folyó. 29. Igekötő. 31. Hangtalanul la­tol. 31. Amit szívesen hallgat­tok. 32. Jellegzetes húsvéti állat. rüggőleges: 1. Ez is a húsvé- tot Jelképezi (utolsó kockába' kettősbetü kerül). 2. Énekhang. S. RL. 4. Névelő. 6. Mint a víz­szintes 2». 7. A vízszintes 18 ju­talma. 10. Egyszerű gép. 14. Az Abel-regények írójának kereszt­neve — fordítva. 16. Nem való­di. 17. Ilona becezeu 19. OG. 20. Kedves kis jószág, a függőleges 7-tel van összefüg­gésben. 21. Igekötő. 22. Egysze­rű gép, esztergályosok sokat használják. 23. Fanyar erdei gyümölcs. 26. Azonos mással­hangzók. 28. Igekötő. 30. Kettős­betü. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes 1-est, 18-ast, 24-est, 32-est, a függőleges 1-est, 7-est és cl 2Q"&st Beküldési határidő: április 2. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Szende, Mor­gó, Kuka, Hapci, Szundi, Tudor és Vidor. Könyvjutalmat kapott: Kátai Katalin, Jászberény. (A könyvet postán küldjük el.) A KISLÁNY és a kis veréb Szomorú, szép mesét hal­lottam tegnap egy kis ve­rébtől. Jól megfigyeltem, emlékszem minden szavára, ei is mondom nektek. Csiripnek hívták az én mesélő verebemet, a kis­lányt pedig, akiről a mese szól, Rozikának. Kerekarcú, feketeszemű kislány volt Rozika, fényes barna hajá­ban piros masnit hordott Kedves volt mindenkihez, mindenki szerette őt, Csirip veréb akkor találkozott ve­le először, amikor Rozika a hóval borított udvaron kenyérmorzsát szórt az éhe­ző madaraknak. Nem tud­ta, hogy Csirip embemyel- ven is tud beszélni, .nem­csak veréb módra, s bi­zony meglepődött, amikor megszólalt. — Köszönjük, kislány, hogy jó vagy hozzánk — csiripelte' Csirip. — Mi a neved, tudni szeretnénk! — Rozika a nevem — fe­lelte a kislány és megle­petésében nem is tudott mást mondani, — Szép neved van — ki­áltotta jókedvűen Csirip, és gyorsan szedegette a mor­zsákat a csillogó hóról, mely olyan volt, • mint va­lami hófehér abrosz. — En­gem Csiripnek hívnak, a többieket, akik csak veréb­nyelven tudnak beszélni, Vgrinak, Bugrinak és Csi- pinek. Látod, az a kis für­ge ott Ugri, mögötte Csípi csipeget, Bugri pedig éppen most röppent fel a diófa ágára. Amíg Csirip beszélt és eszegette a kenyérmorzsát, Rozika megfeledkezett előb­bi ijedtségéről és Csirip felé nyújtotta a kezét. Csi­rip a kislány tenyerébe ug­rott és pici szemecskéivel Rozikára nézett. — Még egyszer köszönjük neked a finom ebédet — csiripelte Csirip —, holnap is eljövünk, ha nem ha­ragszol. És ha akarod, elhí­vom a többi testvérkémet is. Rozika megsimogatta új­donsült pajtását és örült, hogy másnapra még többen jönnek. — Gyertek csak Csirip, finom lakomát készítek nek­tek. — Jaj, de jó lesz — ug­rándoztak a verebek —, de jó lesz! Csirip azonban hirtelen elszomorodott. — Mi bajod van. Csirip? — kérdezte Rozika, és újra megsímogatta a madárka fejét. — Miért lettél ilyen szomorú? Csirip Rozikára nézett es azt mondta: — Van egy kis testvé­rünk, ő nem tud eljönni... Nagyon beteg szegény. Re­pülni sem tud már, lehel, hogy holnapra el is pusz­tul... Segíts rajta, ha tudsz! Rozika könnyezve hall­gatta a kis verebet és azon­nal elhatározta, hogy meg­eteti, megvizsgálja azt a betegen éhező madárkát. — Várj csak, Csirip — mondta és letette pajtását a földre, beszaladt a házba, nemsokára pedig egy cso­magocskával jött vissza. Puha kenyérmorzsa és illa­tos búza volt a csomagban. — Vezess, Csirip — kérte Rozika. Csirip a kislány vállára szállt és úgy mulat­ta az utat. Hamar odaértek, de bizony mégsem olyan hamar, hogy megmenthet­ték volna a nagybeteg ma­dárkát. A kis veréb már ha­lott volt... Csirip és Rozika elsirat­ták, eltemették, és egy fe­hér hóvirágot tűztek a sír­jára. Akkor lettek igazán elvá­laszthatatlan jóbarátok, és most, amikor ezt a mesét olvassátok, együtt örülnek a szép tavasznak is. Sass Ervin Pusztító orkán Zsiráfnyakú forgószél Föltárnád. Ütrakél. Leszedi a ház fedelét. Szétszórja a boglya felét. Megsirat a faluszél, Zsiráfnyakú forgószél. Viharhoz» felhőnyáj. Úszik már A határ. Kimossa a vetőmagot, Amit a varjú meghagyj Elátkoz a faluszáj, Viharhozó felhőnyáj. Tevehátú nagy folyó. Áradó, Sodoró. Ha a közös, ha háztáji. Fölkapja és messze viszi. Megszenved a falu, ó, Tevehátú nagy folyó. E. Kovács Káli* I

Next

/
Thumbnails
Contents