Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-25 / 71. szám
1984. március 25. SZOLNOK HEGT« NfiPLAF s BEIRATKOZOTTAK és olvasók A tbc és a társadalom Beszélgetés a megyei tbe gondozóintézet igazgató főorvosánál Mesterszálláson nagyon kevés a könyvtár olvasóinak száma:, a község lakóinak 11 száizaléka (Terv szerint 16 százaléknak kellene lennie, ezt az arányt azonban már sok- helyen túlhaladták). — A kedvezőtlen statisztikai eredmény okai közül kettő különösen figyelemre méltó. Az egyik az, hogy a kölcsönzött könyvet nemcsak a beiratkozott személy. hanem mások, családtagok, tarátok is olvassák. A másik: a község lakói aránylag sok könyvet vásárolnak, sőt elég szép számmal fizetnek elő könyvsorozatokra. Mindjárt megmondjuk, hogy egyik okot sem tartjuk elfogadható mentségnek, sem a könyvtáros, sem az olvasók részéről. Különös dolog ez, hiszen önmagában vizsgálva mindkét jelenség a könyv iránti fokozott érdeklődésre mutat. Aki ismerőseinek könyvet ad kezébe, az a kultúra terjesztője, a könyv barátja. Aid rendszeresen vásárol könyvet, sőt sorozatokra fizet elő. az az irodalom iránt fogékony, magát rendszeresen művelő ember. De a könyvtár több, mint egyszerű könyvkölcsönző intézet. A könyvtár, mint a szocal izmus kultúrájának, a. szocialista humanizmusnak terjesztője, fontos népművelési intézmény A könyvtár és az olvasók között közvetlen kapcsolat alakul ki. A könyvtáros nemcsak kiadja a kén könyvet, hanem ajánlja is kinek-kinek a megfelelő olvasmányt. Tájékoztatást nyújt azoknak, akik érdeklődési körüknek megfelelő könyvet keresnek-, esetleg tanulmányaikhoz szükséges irodalom után kutatnak. Az olvasókkal való beszélgetések alapján fel tudja mérni az igényeket s azokat figyelembe veszi új könyvek beszerzésekor. Könyvismertetéseket, olvasóankétokat is ennek alapján szervez. Mindezeket a feladatokat hogyan lássa el, ha az olvasók egy része nem a könyvtár hanem a kölcsönzők kölcsönzője? A könyvtárosnak tehát arra kell törekednie, hogy minden olvasója iratkozzék be és ha csak teheti személyesen vigye el olvasmányát. A közkönyvtárt nem pótolhatja a házi könyvtár. A mesterszállási szokás, a kölcsönzött könyvek kölcsönzése éppen olyan általános jelenség falvainkban, mint ahogyan egyre inkább szaporodik falun is a könyvgyűjtők száma. Ezért nemcsak a mesterszóllásiaknak ajánljuk, hogy akik rendszeresen vásárolnak könyvet, ne fordítsanak hátat a könyvtárnak. — Nincsen olyan gazdag ember, aki minden könyvet megvásárolhatna, amire munkájához, tanulásához, rendszeres önműveléséhez szüksége lehet. Hányszor van úgy az ember, hogy jó volna valamit „megnézni” egy tudományos, irodalmi vagy művészeti kiadványban. Dehát azért kinek van módja megvenni esetleg egy drága könyvet, hogy egyszer, vagy néha-néha valamit megnézzen benne? Lehet ugyan, hogy annyira megtetszik, vagy szükségessé válik számunkra az a könyv, hogy később meg is vásároljuk. A könyvkölcsönzés így a vásárlást megelőző ismerkedést if elősegítheti. Ezzel mindjárt rá akarunk mutatni az igazság másik oldalára. — Amint a könyvvásárlás nem lehet pótlója a könyvkölcsönzésnek, úgy a könyvkölcsönzés sem csökkent- heti a könyvvásárlást. Ellenkezőleg. A kettő egymást kiegészíti. Ügy kell A húsvéti A Magyar Rádió ifjúsági osztályának vezetői kedden tájékoztatták a sajtó képviselőit a húsvéti iskolai szünet programjáról. Március ' 28 és április 5 között különösen sok érdekes, színes, szórakoztató műsort sugároznak az álgondolkozni: könyveim egy része otthon van, másik részük a könyvtárban. Az olvasótermek használata szintén fontos része könyvtár és olvasó kapcsolatának, sőt, a könyvtár csak megfelelő arányú olvasótermi forgalommal tudja jól betölteni hivatását. Bizonyos könyveket, lexikonokat, enciklopédiákat, értékesebb ki- - adványokat a könyvtár nem adhat ki. De azérl sem viheti el az olvasó, mert akkor mástól veszi el a tanulmányozás lehetőségét és mert nehéz if lenne több kötetes műveket hazaszállítani. A napilapok, folyóiratok ugyancsak arra valók, hogy azokat még frissiben elolvassák az érdeklődők. Néhány évvel ezelőtt még különlegesség volt, ma már nem újdonság a falusi olvasóterem. Ahol még nincs, ott arra kell törekedni, hogy bizonyos időpontokban a falusi klubokban legyenek olvashatók az időszaki lépőik. A fejlődés dialektikája így mutatkozik meg a könyvtárfejlesztés során. — Ami nemrég még örvendetes új volt, az ma már elavult, a fejlődés fékje lett, ami tegnap önmagéban is egész volt, az ma már csak csonka rész. A fejlődés mai követelménye az, hogy minden tényleges olvasó beiratkozott tagja legyen a könyvtárnak s hogy a könyvvásárlás és könyvtárlátogatás mint a rendszeres olvasás részei elősegítsék, kiegészítsék egymást. szünetre talános- és középiskolások számára. A programot régebbi és újabb felvételekből állították össze, egy hét alatt két mesejátékot, három rádiójátékot, egy gyermek-operát, s több vidám zenés összA^iiftást közvetítenek. Lőrinc Loránd Á vegyiművek kultúrája az ÉGEN ÉS FÖLDÖN i A Tiszamenti Vegyiművek művelődési házának nagytermét 600 000 forintos költséggel újjáalakítják. A nagyobb rendezvények szünetelnek, az emeleti négy kisteremben, meg a fotólaboratóriumban és a bar- kácsműhelyben azonban rendszeresen működnek a szakkörök és szaktanfolyamok. Fehérvári János, az üzem kultúrfelelőse elmondja, hogy az 1800 kötetes könyvtárnak tavaly száz beiratkozott olvasója volt. Könyvtárfejlesztésre az idén 12 ezer forintot költenek a tavalyi 6000 forinttal szemben. Sokan keresik fel a műszaki könyvtárat is, melynek 2000 kötet az állománya és 46 magyar és külföldi szakfolyóirat közt válogathatnak az érdeklőd ők. A foto szakkörnek harminc tagja van. évenként két kiállítást szoktak tartani. A bar'cács-szakkörne t tizenöt felnőtt és tizenöt ifjú tagja van. A tv-szobá- ban 48 szék szabályos négyszögben áll, különösen szombaton látogatják, a helyiséget kiselőadások, tanfolyamok céljára is jól tudják használni. A klubszobában is főleg szombaton gyűlik össze a fiatalság, hogy egy-egy rövid műszaki előadást meghallgatva, utána szórakozzék. Érdekes a nemrég alakult csillagászati szakkör története. Nem a vállalat egyik mérnöke, nem is meghívott fizikus, hanem a vállalat ügyésze, dr. Danké Sándor amatőr csillagász tartott egy előadást a Naprendszerről. Az előadás olyan érdeklődést keltett, hogy utána hamarosan megalakult a csillagászai i szakkör, tizenöt taggal. Olyan szép, olyan költői ez hogy máris a súlytalanság állapotában érezzük magunkat, gyorsan meg kell kapaszkodnunk a földben — valami egyszerű, prózai adatot kérünk. Kis Miklós oktatási felelős közli, hogy az üzem dolgozói közül ötszázhuszon nyolcán, tehát több mini 50 százalék még nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Most már igencsak a földön vagyunk s mégis érezzük a súlytalanság állapotát. Még job ban, mint elébb, mert nem képzeletben, hanem valósa gosan. A középiskolák esti tagozatára harmincegy, felsőfokú technikumba öt, egye temre négy fő jár és tizenöten járnak társadalmi ösztöndíjjal az egyetemek és főiskolák nappali tagozatára. A szakmunkásképző tan- < folyamokon mintegy há- j romszázötven dolgozó vesz részt. E számok során az utolsónál megint meg kell állnunk, mert hogyan tudjuk ezeket a mennyiségeket összeegyeztetni az ötszázhuszonnyolccal? Kiderül, hogy bizonyos szakmunkás tanfolyamokra — kényszerűségből — felvesznek olyanokat is, akik még nem végezték el a nyolc általános iskolát. j Szaktanfolyamok és szakkörök — fel egészen a csil- | lagokig. Milyen szépen hangzik ez. De mit érhet el. mire mehet szaktudásban, általános műveltségben, művelt szórakozásban az, akinek még az elemi alap- műveltsége sincs meg hoz- j zá? Mit lehetne itt tenni? Folytatni azt az agitációt. \ főleg az egyéni agitációt, j mellyel erre a tanévre nyolcvankilenc hallgatót s> került beszervezni az esti iskolára. És olyan eredményű előadásokat tartani e | tárgyban is, mint a csillagászati volt. Valahogy megmagyarázni. hogy ne akarjunk mindjárt a fellegiben, sőt a fellegek fölött járni. Mert oda csak az juthat el, aki előbb a földön szilárdan meg tudja vetni a lábát.- L. Ma széleskörű ösz- szejövetel színhelye lesz a Ságvári Endre Művelődési Ház. A meghívott párt-, tanácsi- és tömegszervezeti funkcionáriusok, szellemi és fizikai munkások részvételével a gumókor elleni küzdelem társadalmasításáról tárgyalnak. — Mi tette szükségessé az ankét összehívását? — A tbc elleni küzdelem olyan szakaszába lépett, amikor csak a társadalom teljes támogatásával lehet további • jelentős eredményt elérni. Eddig, 1957-től meredeken emelkedett a kezelt betegek száma. Ez annak tudható be, hogy ettől az időtől folyik az egész megyére kiterjedő szűrés, előzetes vizsgálat, a még nem ismert betegek felkutatása. 1962 volt az utolsó év, amikor ez a grafikon felfelé ívelt, örömmel jelenthetjük, hogy 1963-ban viszont már csökkent mind a betegek száma, mind a megbetegedések mértéke. A csökkenés igen jelentős, J.2 százalékkal kevesebb a beteg, mint a megelőző évben. A gyermekeknél — a védőoltások hatására — az eredmény még ennél is nagyobb, 1958-ban 272 gyermek betegedett meg tuberkulózisban, 1963-ban pedig már mindössze húsz. — Hogy miért van szükségünk az eddiginél is fokozottabb társadalmi támogatásra, néhány számmal kívánnám megvilágítani — folytatta a főorvos. — Tizenként gondozóintézetünk van a megyében, amelyben tizennégy orvos és gondozónként két-három asszisztensnő és BCG-nővér dolgozik. Ez annyit jelent, hogy körülbelül 35—40 000 lélekre jut egy tüdőszakorvos, illetve az említett számú személyzet. Nyilvánvaló, hogy a további eredményekhez a társadalom teljes támogatására van szükségünk, amely a nem magasszámú szakszemélyzetet törekvéseiben segíti. A következő szakaszban a felderítés befejeztével rátérhetünk ugyanis a tbc-nek, mint népbetegségnek teljes felszámolására. Ez az a na- • ügy, aminek érdekében harcba hívjuk az embereket. — Miben segíthet megyénk lakossága? — Itt van mindjárt a gyógyult vagy bizonyos latens állapotot elért betegek munkába állítása, az úgynevezett rehabilitáció. Ehhez például a gyárigazgatók, a tsz-elnökök, a munkaügyi osztályok támogatása szükséges. Teljes értékű emberekről van szó, akik azonban bizonyos munkakörökben nem dolgozhatnak. Máshol viszont igen értékes tagjai lehetnek a társadalomnak. Munkalehetőséget kell tehát biztosítani számukra, mert tartós gyógyulásuk egyik alapfeltétele, hogy ne érezzék magukat kölöncnek az emberek nyakán. — Egy másik érdekes probléma — folytatta fejtegetéseit a főorvos —. az orvosok, az állatorvosok és az állattenyésztők együttműködése a szarvas- marha tuberkulózis felszámolásában. Mindaddig ugyanis, amíg a szarvas- marhákat nem tesszük güA Magyar Távirati Iroda munkatársa kérdést intézett a Magyar Nemzeti Bankhoz a nyugati országokba utazó turisták valutaellátása ügyében. A Magyar Nemzeti Bank illetémőkórmentessé, az emberi tbc-t sem tudjuk felszámolni. Itt a termelőszövetkezetek tagságától is sok megértést, áldozatvállalást kérünk. — Miben segíthetnek a tanácsok és a tömegszervezetek? — Például a lakáskérdés megoldásában. Tudjuk, hogy ez nagyon nehézkes, itt mindössze azt kérjük, hogy szigorúan tartsák be mindenütt a 42/1960-as kormányrendeletet amely az újonnan épülő lakások egy bizonyos százalékát a tbc-s betegek számára tartja fenn. Gondoljuk el, milyen óriási a jelentősége ennek a beteg elkülönítése, a családtagok egészsége szempontjából. Ami a tömegszervezeteket illeti, különösen a Vöröskeresztre kívánunk támaszkodni. A lelkes aktívák már eddig is nagyon sokat segítettek. A TIT segítsége sem közömbös. A filmvetítéssel kísért ismeretterjesztő előadások rengeteget segíthetnek a további munkában. S úgy érzem, a Hazafias Népfront helyi bizottságainak mozgósító ereje is nagy céljainkat szolgálja. — Ezekről a dolgokról szeretnénk beszélgetni az ankét résztvevőivel és segítségüket kérni a tbc elleni küzdelem soronkövetke- ző — és minden frázis nélkül mondhatom — döntő szakaszához — fejezte be a megyei tbc gondozóintét'H igazgató főorvosa. kés szerv« az alábbi tájékoztatást adták: .— Ismeretes, hogy a túristautazások iránt - az érdeklődés erősen megnö- vekedett. Már tavaly is a külföldön járt több mint 500 000 személy közül körülbelül 100 ezren nyugati országokba utaztak. SzáA Magyar Nemzeti Bank közleméme Rövid TÖRTÉNET A vonaitzötyögés unalma beszélgetésre ösztökélte az embereket, őket is. Az ablak mellett ülő vastag prémsapkás (lei már az egészségre és nem a tavaszra kacsintgatni) magyaráz, bütykös ujjaival a levegőbe bökdösve, egy drótkeretes szemüveget viselő nagykalapos, ráncosarcú korabelijének. — Már az iskolásak is lottóznak — így a szemüveges. — No. Azok is? Aztán mennyit nyert az ötös a héten? már széles mosollyal, hangosan mondja — — ...vinném az öreg- jányt, oszt haj, de tekint- getne lefelé. A szerelvény fékezett, mindkettő öblös garabolyo- kat, demizsonokat kapkodva leszállt. Sajnálom, hogy beszélgetésük megszakadt. Pedig ha a lottó-szülte gondolatoktól még hallhattam volna egyet s mást, azt hiszem, a kedves olvasó is: ..haj, de tekintgetne”! Weither moltimk azzal, hogy az idén többen kívánnak turistaként nyugatra utazni, ezért erre a célra a múlt évinél lényegesen több valutát irányoztunk elő. Viszont a már eddig jelentkező igények is nagy mértékben meghaladják a lehetőségeket. Ezért nem lehet kivétel nélkül valn- j mennyi igénylő kérelmét I kedvezően elintézni még ' akkor sem, ha a kérelme* ! ző az előző évben nem j vett részt nyugati magán- ! utazásban. — Kétmilliót — Oszt tuggyák, ki az? — Nem. — Akkor az enyim is lehet az’ — igazította szájhoz a szipkát a prémsapkás. Hogy szelvénye van-e, nem kérdezte a másik... rágyújt, apró koppanás — az elégett gyufaszálat ejti le. az előbbi: — Annak már nem kell (már az öttalálatosnak) életibe dolgozni (mert ugye a halálába nem dolgozik az ember). hacsak meg nem bukik a péz valamikor. — Vehet három házat rajta — Többet is — a sapka feljebb csúszik a hüvelykujjtól mozgatva. — Az ótépés házak 110 ezer forintosak... Rövid fejbólogatások, csend, bizonyára magában kalkulál mindkettő. A ci- garettav^gek izzanak a füstös félhomályban. — Én autót kívánnék — kezdi a kalapos —, aztán... — én meg helikoptert — vág közbe a másik —, mindig a tenger fölött szánnék. ha leesnék, nem ütném meg magam... — Ezt Az Állami Pénzverő ezüst és aranyötvös műhelye drágakővel *s emaillel díszített éltszereit és dísztárgyait Európa számos nyugati államába exportálják. — Pál László és Kőkút! Sándor Franciaország és Svájc részére aranyozott ezüst sakk-készleten dolgoznak
