Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

KM, március Bö.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

P árkiak történelmi je-. lentőségü VIII. kongresszusa óta ismét figyelőmre méltó sikerek születtek a szocialista építés valamennyi területén. Népgazdaságunk megbirkózott az időjárás és más természeti csapások okozta nehézségekkel, iparban, mezőgazdaságban növekedett a termelés. Űj üzemek léplek be a termelésbe, társadalmunk egészének erőfeszítéséből, a munkások, szövetkezeti gazdák, értelmiségiek szorgalmát ól új tartalékok tárultak fel és hasznosultak. Soha nem látott és tapasztalt méretű tanulás bontakozott ki valóson, falun ifjúságunk és az idősebb nemzedék körében. Az alkotó munka ritmusában tovább erősödtek társadalmi életünk szocialista vonásai, alakul, formálódik az együvé tartozás gondolata az erkölcsi politikai egység, igazolva a kongresszus azon megállapításait, hogy „Hazánk további fejlődésében döntő jelentőségű tényező, hogy a szocalizmus teljes felépítésén ma már olyan társadalomtan munkálkodhatunk, amely közel került ahhoz, hogy a munkásosztálynak, a termelőszövetkezeti parasztságnak és az értelmiségnek, a dolgozó népnek egységes, szocialista társadalmává váljék.”

A kongresszus óta eltelt közel másfél esztendő alatt, társadalmunk osztályszer- kezete, a párt szövetségi politikája, az osztályok és az osztályharc problémája mint elvi és mint gyakorlati kérdés egyaránt az érdeklődés és a figyelem középpontjába került. A pártbizottságok és pártszervezetek gondos felmérést eszközöltek arra vonatkozóan, hogy területükön hogyan érvényesül, hogyan valósul meg a párt szövetségi politikája, menynyire értik azt a különböző területek vezetői, a párt tagjai, eleget téve a kongresszus azon útmutatásának, hogy „...a párt eredményes munkájának egyik legfontosabb feltétele az osztályviszonyok marxista elemzése, a szövetségi politika és az osztályharc kérdéseinek helyes megítélése.”

E fontos elméleti és gyakorlati kérdésnek az egész megye területén történt széleskörű feldolgozása hasznosnak bizonyult. A pártszervezetek tagjainak, a különböző területek vezetőinek túlnyomó többsége helyesen értelmezi, érti a párt szövetségi politikájának lényegét, a maga munkájában annak, követelményei szerint jár el. Számukra erősítést, helyes elvi álláspontjukban megszilárdítást, gyakorlati tevékenységükhöz útmutatást jelentett a kérdésnek a pánt vezető fórumain való feldolgozása.

iderült a kérdés mé- *”■ lyebb értelmű feldolgozása során, hogy voltak és vannak félreértések, téves értelmezések ebben a kérdésben párttagok és pártoríkívüliek között is. A félreértések, a téves nézetek nem a szövetségi politika és az osztályharc általános érvényű tételeire, hanem döntően a mai — a szocializmus teljes felépítése időszakának értelmezésére — vonatkoznak, s leggyakrabban az elvi kérdések átfogó ismeretének hiányából, szűklátókörűségéből fakadnak. Mi sem természetesebb, hogy az ilyen eredetű nézetek helyreigazításáért pártszervezeteink minden erőfeszítést megtettek és megtesznek. Az esetek többségében olyan emberekről — párttagokról és páríonkívüliek- ről — van itt szó, akik őszinte szívvel és odaadással küzdöttek és küzdenek a munkáshatalomért, rendíthetetlen akarattal és elszántsággal vettek részt a felszabadulás utáni évek nagy osztályütközeteiben, a hatalom meghódításáért, a proletárdiktatúra megteremtéséért folyó harcokban. a burzsoázia megfékezésében. legyőzésében, felszámolásában. az 1956-os

Szövetségi politika és az osztály harc

Irta: Csáki István

ellenforradalom leverésében, s az osztályharcról elsősorban ezek emléke sorol tudatukban. Azt is be kell számítani, hogy 1949 és 1956 között a személyi kultuszból, a szektás dogmatikus vezetésből kifolyólag a szövetségi politikában is torzulás következett be, az osztályharcról, az osztályharc alakulásáról hibás elmélet volt közhasználatban. Annak tehát, hogy a párt szövetségi politikájának értelmezésében szórványosan és esetenként vannak téves nézetek, több oka, több összetevője van.

A párt szövetségi politikáját, az osztályharc lényegét. tartalmát, a mai helyzetet, e kérdésekben a jövő útját csak úgy és akkor lehet teljes értelmében felfogni, megérteni, ha mozgásában, fejlődésében vizsgáljuk a szocialista forradalmat és annak egyes szakaszait.

A VIII. kongresszus egyértelműen leszögezte a következőket: „Pártunk szövetségi politikája osztályok szövetségét jelenti. Lenin azt hirdette, hogy a pártnak. mint a munkásosztály forradalmi élcsapatának mind a hatalomért folytatott harc időszakában, mind a szocializmus építésében létre kell hozni és meg kell valósítani valamennyi szóba jöhető dolgozó osztály szövetségét, és biztosítani kell ezek együttes fellépését a harcban.”

Az illegális kommunista párt a felszabadulás előtt is minden lehetőséget megragadott annak érdekében, hogy a kapitalizmus megdöntésében érdekelt osztályok szövetsége megvalósuljon. Ezt akkor rendkívül sok tényező nehezítette, akadályozta. A felszabadulással nyílt meg a lehetőség arra, hogy a párt legális körülmények között széles alapon szervezze meg a szövetséget. Ebben viszont kedvező körülményt jelentett, hogy a munkás- osztály a hatalom részesévé lett.

A párt szövetségi politikájában a felszabadulás óta eltelt 19 esztendő alatt mindaz érvényesült, mindaz kifejezésre jutott, ami a párt általános politikai vonalvezetését jellemezte. 1948-ig a legkülönbözőbb politikai, gazdasági feladatok megoldása vetette meg az alapját a széles fronton szerveződő együttműködésnek amelyen belül legdöntőbb volt a munkásosztály és

a parasztság szövetsége. 1949-től szélesebben jelentkező szektás dogmatikus hibák dezorganizálólag hatottak, szűkítették a szövetséget, a harcban érdekelt dolgozó tömegek egy- részét elválasztották, eltaszították a munkásosztály oldaláról, sőt a munkás- osztály sorain belül is zavart keltettek. Az éledő és terebélyesedő revizionista irányzat a másik oldalról kezdte ki és bomlasztotta a szövetséget 1956-ig és 1956 őszén ez nyomta rá bélyegét a helyzetre. Az ellensé viszont nem mulasztotta el a lehetőséget kihasználni.

1956 november 4-e után a Magyar Szocialista Munkáspárt általános politikája keretében kialakult a szövetségi politika helyes vonala is. Ez meghatározó jelentőségű volt az ellen- forradalmi erők gyors felszámolásában, a konszolidációban, a továbbiakban pedig az ismert eredmények elérésében, a szocializmus alapjai lerakásának befejezésében. E téren is döntő volt a kétfrontos harc, a szektás elzárkózás és a jobboldali revizionista nézetek és törekvések elleni harc. Csak ez biztosította az erős, szilárd szövetség kialakulását, és a célok megvalósítását. Világos, hogy csak most a szocializmus alapjainak lerakásával állhatott elő olyan helyzet, hogy a szövetség gyakorlatilag a dolgozók minden rétegére és csoportjára kiterjed — amelyben továbbra is alapvető a munkásosztály és a szövetkezeti paraszti osztály szövetsége.

A szövetség a szocialisM ta forradalpm kezdetétől, a szocializmus alapjai lerakásáig állandó szélesedő tendenciát mutat. Ennek a folyamatnak a megértése Is jelent nehézséget egyes elvtársainknál. Közvetlenül a felszabadulás után — és még jó ideig — a dolgozók törekvéseivel és harcá vak szembe állt a kizsákmányoló osztályokból, a régi úri világ kiváltságosaiból álló alkalmi szövetség. Nagyon egyszerűen érthető volt, hogy a győzelemhez a dolgozók szövetsége szükséges. A munkásosztály — szövetségeseivel — az osztályharcban dezorganizália, szétzilálta a régi világ kizsákmányoló osztályainak alkalmi csoportosulását, sőt ezen is túlment; a gazdaság szocialista szerkezetének kialakításával szétverte és felszámolta a kizsákmányoló osztályokat. Ezzel átalakult a társadalom osztályszerkezete,

amelyben többé nincsenek kizsákmányoló osztályok. Ez új helyzetet teremtet: társadalmunkban. „Azok a mélyreható változások, amelyek társadalmunk osztályszerkezetében a szocializmus alapjainak lerakása során végbementek — hangsúlyozta a kongresszus — valamint a dolgozó osztályok politikai és erkölcsi magatartásának szocialista fejlődése a korábbinál kedvezőbb feltételeket biztosítanak munkánkhoz. Kötelességünk. ' -hogy reálisan számoljunk és levonjuk belőlük a szükséges következtetéseket.”

Találkozhatunk ma is olyan nézetekkel, amelyek társadalmunkban az olyan intézkedéseket, hogy a volt kizsákmányoló osztály tagjai és leszármazottai felé nincsenek megkülönböztető, külön korlátozó intézkedések, továbbá, hogy a felsőbb iskolába való felvételnél régebben érvényben lévő felvételi eljárások megszűntek, még mindig nem a maguk valóságában fogják fel, osztályharc „ellanyhu- lásáról” beszélnek, vagy éppen az ellenség által hangoztatott „liberalizálódást” emlegetik.

V

ajon helyes értelmezés-e az, ha osztályharcnak csak az ellentétes osztályok nyílt összecsapását, a hatalom megragadását, a hatalom birtokában a burzsoázia erejének megtörését, végül a burzsoázia felszámolását tekintenénk? — Semmiesetre sem, mert az osztályharc nemcsak szembeállók ütközete, nem korlátozás, likvidálás, vagy ehhez hasonló valami. Most a harc még mindig irányul a volt kizsákmányoló osztály maradványainak leküzdésére. Voltak, s vannak személyek— a volt kizsákmányoló osztály tagjai közül — akik nem adták fel a szocializmussal szembeni ellenállásukat, akik komolyan hisznek a nyugati propaganda által hirdetett „liberalizálódásban” ahhoz fűzik reményeiket, vágyaik beteljesülését, s „alkalomra” várnak. Ezek fékentar- tásához, Népköztársaságunk külső és belső ellenségtől való védelméhez harcra van szükség. És ez a harc folyik politikai, gazdasági, katonai síkon, a

helyzetnek megfelelően adminisztratív eszközökkel is. De folyik a küzdelem, folyik a harc a munkásosztály által vezetett szövetségen belül is. Ez a harc nem osztályok, hanem a régi világ minden rendű és rangú maradványa ellen irányul, a gazdasági elmaradottságon, a rév megszokottsá- gon keresztül a régi világ erkölcsi felfogása és normái ellen, a fejlett szocialista gazdaság megteremtéséért, a termelés állandó növeléséért és a szocialista módon gondolkodó, élő, cselekvő emberért.

Az ellenforradalom előtti időszakban az ellenséges propaganda kihasználta a törvénysértéseket, az elkövetett hibákat, a „kényes” kérdéseket s azokkal igyekezett bomlasztani. Ilyen kérdések ma nincsenek, ezért nem is tudhat az ellenség velük operálni. Ma minden fontos kérdést a párt vezető szervei beszélnek meg a párt tagjaival, a párttagok a dolgozókkal. Most erősen fújja a „liberalizálódásról” szóló hamis nótáját az ellenséges propaganda. Az osztálypolitikát, az osztályharc törvényszerűségeit értők előtt világos, hogy nincs itt szó „liberalizálódásról”, „jobbratolódásról” de szó van fejlődésről, előrehaladásról. Az osztályharcnak nemcsak általában, de egyes fejlődési szakaszokban is megvannak a maga törvényszerűségei. 1956 októberében a belső ellenség imperialista segédlettel és támogatással fegyvert fogott a munkáshatalom ellen. A munkáshatalom ezt a támadást fegyverrel hárította el. És amikor a fegyverek néznek szembe, ott nagyon szigorú törvényszerűség és logika uralkodik. A gonosztevőket, a gyilkosokat meg kellett büntetni. És ez meg is történt személyre való tekintet nélkül. Viszont évek nehéz munkája során megtörtént a szocializmus alapjainak lerakása, a harcban izolált kizsákmányoló osztályt felszámoltuk. Az is az osztályharc követelményei közé tartozik — amit 1963 tavaszán Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa foganatosított is —, hogy a munkáshatalam ellen vétők kapjanak lehetőséget a társadalomba való beilleszkedésre.

indezekkel együtt ér- ■ ■ vényben van, semmit sem változott az a tétel,

Orvosi rendelő a (anyán

Kissé nehezen szánja rá magát a tanyai ember, — különösen a mezőgazdasági munkák torlódása idején —, hogy a városba menjen orvoshoz. Tudják ezt Túrkevén is. Dr. Hámori Rezső városi főorvossal beszélgettünk arról, milyen módon tudják biztosítani a Túrkeve-környéki tanyákon az orvosi ellenőrzést.

—- A Vörös Csillag tanyán a tsz egyik épületében kaptunk egy szobát — kezdte —, s ezt használjuk orvosi rendelőnek. Az ötször hat méteres helyiségben két műszerszekrény is van, minden fehérre festve. Egyúttal egészségügyi állomás is. melynek parancsnoka Teleki Imréné. Ennek elsősorban az elsősegélynyújtás a feladata.

— Mikor van rendelés?

— Hetenként egyszer dr Szilágyi László végzi a beteglátogatást, társadalmi munkában. Minden szerdán délelőtt 11 órától rendel, kora tavasztól késő őszig. Lehet, hogy egyesek szerint nincs különösebb jelentősége, de mi ragaszkodunk hozzá, mert tapasztalatból tudjuk, hogy szükséges.

A tanyák lakossága ugyan nem túlságosan nagy. mindössze hat-nyolc család talán, de a városon kívül lakó tsz dolgozóinak száma az esztendő derekán eléri a százat, esetenként a százötven főt is. Ennyi ember — szerintünk — ■ nem dolgozhat huzamosabb ideig rendszeres orvosi felügyelet nélkül.

A terme' őszövetkezetben műhelyek, kertészei, istállók is találhatók, számos lehetőség, eshetőség van tehát a sérülésre, megbetegedésre. Ezért egy-egy rendelés alkalmával az orvos nem csupán a komolyabb baj megelőzésével foglalkozik, s gyógyít, hanem a munka- és lakás- körülményeket is vizsgálja. Ezen kívül nyáron két iskolában tart gyermekszakorvosi rendelést, melyet védőnők készítenek elő. A gyakorlat azt mü- tatja. hogy a tanyán létesített rendelő megéri a fáradságot, hiszen az elmúlt évben például átlagban 17 beteg jelentkezett szerdánként!

Túrkevén ezzel a rendelővel azt kívánják elérni, hogy a tanyai lakosság egészségügyi vonatkozásban se maradjon el a várositól. Ránevelik az ott élő embereket arra, hogy ők maguk igényeljék az orvosi segítséget. Nem könnyű feladat ez, de érdemes vele foglalkozni. Éppen ezért furcsa, hogy a Vörös Csillag Tsz csak nagyon ritkán bocsát közlekedési eszközt a rendelésre igyekvő orvos részére. Pedig 14 kilométeres gyaloglást még egy társadalmi munkát végző orvostól sem lehet megkívánni.

Értékelik a verseny eredményeit

A KISZ kunhegyesi járási végrehajtó bizottsága március 28-án, szombaton délelőtt 9 órakor Kunhegyesen a pártház nagytermében járási ifjúsági termelési tanácskozással egybekötött kibővített bizottsági ülést tart.

Értékelik az 1963. évi ifjúsági termelési verseny ben elért eredményeiket, s megiutalmazzák a legjobbakat.

hogy államunk — a proletariátus diktatúrájának funkciójából következően — megakadályozza a volt uralkodó osztály maradványainál- minden kísérletét; amellyel próbálkozni merészel. A volt uralkodó osztály tagjai felé, továbbá a munkáshatalom ellen vétők felé alkalmazott politika és eljárási mód kizárólag személyes magatartásuktól függ. Mindazok az intézkedések tehát, amelyek megvalósításra kerültek és kerülnek, logikus következményei annak a politikának, amelyet a párt 1956. november 4-e óta töretlenül és következetesen folytat. A párt számára fontos, hogy tagjai és a dolgozó emberek ezt világosan lássák és megértsék.

A szocializmus alapjai lerakásának befejezése, áttérés a szocialista társadalom felépítésére, a szövetség kiszélesedését eredményezte. A munkásosztály harcához gyakorlatilag egész dolgozó társadalmunkat felsorakoztatja, a szövetség egész társadalmunkat átfogja, s benne alakulnak, formálódnak a szövetségesek, hatol be tudatukba, érzésvilágukba a marxista ideológia, nyomában még inkább erősödik a nemzeti egység, ami magasabb fokon, a szocializmus teljes felépítésének folyamatában — egész társadalmunkra kiterjedően — erkölcsi, politikai egységgé válik. Ez rendkívül bonyolult műszaki, gazdasági szervező tevékenységet és sokoldalú eszmei, ideológiai tevékenységet igényel. Ezért került előtérbe a gazdasági szervező és ideológiai, kulturális nevelőmunka.

A pártbizottságok és párt- szervezetek nagy munkát végeztek a szövetségi politika, az osztályharc kérdéseinek feldolgozása során. Nagy előrelépést jelent, hogy ilyen bonyolult kérdéshez magas elvi követelmények felállításával,

ugyanakkor konkrét gyakorlati célok ldtűzésével nyúlnak. A feldolgozás haszna máris jelentkezik a pártszervezetekben. Sem szándék, sem lehetőség, hogy e cikk keretében a kérdés feldolgozása során feltárt ideológiai problémákat boncolgassuk. Ami problémaként jelentkezett a pártbizottságok helyrerakták, helyreigazították. Az elkövetkező időkben Viszont fontosnak tartiuk ■> következőket.

1. Időnként térjenek visz- sza a pártszervezetekben a feldolgozott kérdésekre, folyamatosan biztosítsák a szövetségi politika és az osztályharc lényeges kérd^. seinek megértését

2. A szövetségnek az alapja széleSült ki. Magát a szövetséget a párt szervezi, erősíti mindennapi tevékenységében. Konkrét kifejezője ennek a tömegek közötti politikai munka, a párt és tömegek kapcsolata. A tömegek közötti politikai tevékenységet mindenütt de különösen az üzemekben, termelőszövetkezetekben magasabb szintre kell emelni, hozzá kell a követelményekhez igazítani. Rendszeresen választ kell adnunk a dolgozók körében felmerült kérdésekre.

3. Ne tévesszük szem elől, hogy a volt kizsákmányoló osztályok tagjai közül ma is vannak, akik nem adták fel reményeiket. Ezek az elemek érzékenyen reagálnak minden olyan eseményre, amitől maguknak valamit remélnek. Egyik, másik közülük ma is árt, ha teheti. Széles fronton kell felvenni a harcot a kapitalista maradványok, a kapitalista erkölcs és világnézet ellen.

A párt szövetségi politi- kájának valóraváltá- sáért is két fronton kell küzdeni. El kell kerülni minden baloldali — álfor- radalmiságból következő — túlzást és meg kell akadályozni mindenféle jobboldali torzítást. Ez vezet' tartós sikerre, a VIII. kongresszus határozatában megfogalmazott céljaink meg. valósítására. -