Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-22 / 69. szám

J.944. március 2:

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

§

Kruppék Öcsődi haragosai

Ablakon kidobott

százezer forint

Várádi bácsi szegény, két éve ágybanfekvő beteg és azóta csak nagyritkán kel fel néhány órára. Izomzsugorodás. Nemcsak, hogy menni nem tud, de még az ujjaiban sincs egy szemernyi erő sem. Két keze a jó meleg kesztyűkben. mint két szárny szegett madár vergődött a dunnán.

Feri az asztal mellett ült és már dolgozott. Nem régen jött haza Martfűről. Tizennégy éve minden reggel fél négykor kel és utazik. Ferike — mert a cipőgyárban mindenki így hívja ezt az erősen őszülő, halkszavú, nagyon szorgalmas jó szakembert — műszaki rajzolóVáradi néni és a Hánya este, mikor már együtt van a család, a jó meleg kályha mellé húzódik. Érdekli is őket a férfiak beszélgetése?! Hiszen más témájuk sincs, mint az a nyavalyás motorkerékpár.

Az idősebb Váradi szemei csak akkor élénkültek meg, amikor elárultam, hogy tulajdonképpen mi is látogatásom igazi célja.

— A gyűjteményt szeretném látni.

— A gyűjteményi:? — kérdezte Feri.

— Persze, hogy a gyűjteményi; — hallatszott a félhomályban fekvő beteg •izgatott hangja. — Mutasd meg, hord ki a prospektusokat.

— Negyven éve, hogy gyűjteni kezdtem. Egy pillanat, mindjárt megmondom, hogy hány darab. Kilencszáz márka, de mindegyikből van négy-öt típus. Ügy három, négyezer prospektusunk van.

, Ezalatt a fiatalabb Váradi a szomszéd szobából megállás nélkül hordta a rengeteg egyforma iratgyűjtőt. Szoros betűrendben, nagy borítékokban rendszeretek ez óh-Soí «nrői- teményt.

— Papának — persze fiatalabb korában — huszonnégy motorkerékpárja volt— Persze nem új állapotban vettem egyet sem. Kijavítottam, kipofoztam, egy ideig használtam, aztán túladtam rajtuk.

— Mióta az ágy rabja lettem, teljesen átadtam a gyűjteményt a fiamnak — mondta bánatosan. — Már gépelni sem tudok, nincs erő az ujjaimban. Pedig hetenként nyolc vagy tíz levelet kell feladni a légipostára. A világ összes motorkerékpár gyárával levelezünk.

— Teljesítik a kérésüket, küldenek prospektust?

— A japánok a legelőzé- kenyebbek, a legudvariasabbak. Postafordultával válaszolnak és küldik a kis csomagocskát. Nagyon nehéz emberek a spanyolok, de legjobban a világhírű Krupp cégre haragszunk. Még egyetlen levelünkre sem válaszoltak és tőlük egyetlen prospektust sem kaptunk.

Közben a gyűjteménvt nézegettem. Te jó ég! Milyen motorok is voltak régen. Valóságos acélszörnyetegek. Van közte olyan, amelyik első-hátsókerék meghajtású, van vízhűtéses és van egy fénykép a világ első fából készült motor- kerékpárjáról — amelyet Váradi bácsi az 1920-as években a budapesti kiállításon saját kezével is megérintett. „1883-ban indult a világ első gyorsfordulatú motorja — olvasható a fénykép hátulján —, amelyet Gottlieb Daimler készített. Az első motorkerékpár 1885-ben látott napvilágot és azon maga Daimler dübörgött végig Cannstadt girbe-gurba utcáin óránkénti 12 kilométeres „szédítő iramban”.

— Ezenkívül még gyűjtjük a fellelhető összes motoros képeslapokat és szakkönyvekét is — mondta Feri.

— Negyvenegy fajta .szaklapgyűjteményünk van, nyolc, tíz nyelven megírva. 1926-tól évjáratonként be vannak köttetve — mondta Váradi bácsi. — Nézzen csak be a másik szobába — biztatott.

Temérdek, egyforma kötésű folyóirat, a mennyezetig felpolcolva.

— Ez a legrégibb szakkönyv és 1904-ben nyomták. A címe „Das Handbuch Motorzweirad Fahrers”. — De gyűjteményünk legértékesebb darabja mégis az 1947-ben Olaszországban tartott FICM motoros kongresszus albuma, amelyből csak számozott példányok kerültek forgalomba és a 24-es számú a mi birtokunkban van — mondta j büszkén Feri, de olyan büszkén, mintha az eredeti Mona Lisa festményt tartaná a kezében.

— Magyarországon találtak már cserepartnert, aki szintén motorkerékpár prospektusokat gyűjt?

— A világon rajtunk kívül csak egy gyűjtőről tudunk, akivel rendszeresen cserélünk is. Romániában él, neve Härtner Augustin.

— Mikor beléptem, mit írt, min dolgozott? — kérdeztem Feritől.

— Szakkönyvet írok, már tíz éve — sóhajtott. — Nemrégen kaptam levelet, hogy némelyik részét át kell dolgozni. Több mint kétszáz oldal lesz 150 ábrával és 15 táblázattal.

— A címe?

— Gépjárművek fékberendezései.

— Hallottam, több technikumi érettségije van.

— Igen. A gimnáziumi érettségi után megszereztem a közgazdasági, a közlekedés gépészeti és az autóközlekedési technikumi érettségit. 1961-ben fejeztem be a tanulást.

— Hány éves?

— Harminckilenc.

— Miért nem nősült meg?

— Volt arra időm...?

— bognár —

— A Jánosi-féle fejőkombájnt nem használjuk. Benne fekszik 112 279 forint, de véleményem szerint nagyüzemi tehenészetben nem alkalmazható- Arra viszont kiválóan megfelel, hogy kutatóintézetben használják, mivel lehetővé tszi a tőgynegyedek fej és közbeni megfigyelését.

— Hasznosításáról a Találmányi Hivatalnak kellene gondoskodni. Mi nem tartunk rá igényt. Az egészben különbenis a jelfogó berendezés a találmány. Ez pedig a tejsav és a fejőkombájn tisztítására használt vegyszer hatására két-három hónap alatt elpusztul — mondotta Farkas Pál, a Nagykunsági Állami Gazdaság igazgatója.

A főállattenyésztő véleménye

Milyen szakvéleményt adott Korolovics Lajos, a gazdaság főállattenyésztője?

A Földművelésügyi Minisztérium újítási főelőadójához címzett leveléből idézünk: „Nevezett fejőberendezés a Nagykunsági Állami Gazdaság márialaki üzemegységében öt hónapon át üzemelt rendszeresen, s tapasztalataink a következők voltak:

1. Egyszerre négy tehén fejését végzi egy kombájn, egy fejőmesterrel és egy kisegítővel. Egy fejési időszakban ' ötven tehén fe- jésére képes. Az eddigi fejőberendezésekkel szemben kevesebb munkaerőt igényel.

2. Teljes mértékben megszünteti a túlszívást, tehát a vérkeringési zavar a tőgynegyedeknél megszűnik.

3. Magában foglalja a tankfejéssel járó higiénikus tejkezelést. A fejő- kombAjn 430 literes tejtartállyal rendelkezik, így

ADVA VAN két vezető,

mind a kettő ugyanazon a munkaterületen. Egyik is jóképességű, a másik is. Jól is végzik a dolgukat s egyiknek a becsületességéhez sem férhet kétség. Ám jön a fordulat.

Kissnél — nevezzük így az egyiket — csengett a telefon. A titkárnője felveszi, jelentkezik, majd illetődöt- ten, gyorsan átadja a kagylót főnökének: „A Főhivatal Fővézetoje!” — suttogja. Kiss néhány szót vált mindössze a hívóval, s eközben ilyesmit is mond: „Nagy elvtárs (adjuk ezt a nevet a másik vezetőnek) ezt nem tudja megoldani ...” Mást is fűz még e pár szóhoz, de Liliké, a titkárnő csak ezt raktározza el fejében.

Keresi is az alkalmat az üzemi ebédlőben, hogy Nagy elvtárs titkárnőjével összejöjjön. Ez egy napon sikerül is. A beavatottak jólértesültségével, lezseren jegyzi meg étkezés közben: „A főnököd begyében van az én főnökömnek ... Hogy miből gondolom? Tudom... drágám. Valamelyik nap is felhívta Kiss elvtársat a Fővezető elvtárs a Főhivatalból és véleményt kért Nagy elvtársról, a gazdádról. Tudod, mit mondott az én főnököm? Azt, hogy Nagy elvtárs kapacitása kevés arra a feladatra, amiről szó volt. Mit szólsz hozzá, ezt véleményezte?... Én már régen érzem, hogy kutya-macska barátság van köptük...”

így indul el a hógolyó, amely sokszor lassan, de annál szívósa bban gurul tovább egyik dolgozótól a másikig, míg végül így sűrűsödnek az eltorzított vélemények: Kiss és Nagy nem bírják egymást.

Laura, Nagy elvtárs titkárnője nem azért közvetlen munkatársa főnökének, hogy adódó alkalommal — ha csak jelképesen is —ne figyelmeztesse őt a fenyegető veszélyre. Amikor éppen egy olyan megjegyzést tesz Nagy elvtárs,. hogy milyen rendfes vezetőtárs is az a Kiss elvtárs, akkor szólal meg Laura nagy titokzatosan: „Ha mindenki olyan jóhiszemű lenne, mint főnök elvtárs ... Meg ilyen jóindulatú. Pont főnök elvtárs vélekedik így Kiss elvtársról — és pont róla... aki... De ne szólj szám, nem fáj fejem ...”

Nagy János fülét megüti a hangsúly. Pár pillanatig el is gondolkodik és már- már a száján van, hogy megkérdezze — miért ilyen kétértelmű Laura —, de csak legyint. Duruzsolnak sokat a nők, néha unalmukban is.

Mint mondottuk, a hólabda gurul-gurul. Már benne van a nagylétszámú munkahely köztudatában, hogy Kiss és Nagy nem bírják egymást.

Minthogy a vezetőknek is vannak barátai, közvetlenebb munkatársai, elkerülhetetlen, hogy egyikük fel ne tegye a kérdést Kiss- nek: „Mióta vagytok ti fa- sérban Naggyal?”

— Honnan veszed ezt a

hülyeséget? — nevet Kiss.

— Honnan? ... Fiam, már mindenki erről beszél nálunk...

A KOCKA el van vetve,

vagy ha úgy tetszik, a bogarat elültették mind a két tehetséges, becsületes vezető fülébe. De nemcsak az ő fülükbe, merthisz mások is a kettejük közt fennálló „ellentétekről” pusmognak. Mennyien találnak külön élvezetet abban, ha „bizalmas helyről hallottam”-körítéssel fűt-fát összehordhatnak náluknál jobb képességű, felelős beosztású társaikról. Ez is tömény

kispolgári nyavalya, amely mögött mindig irigység, féltékenység található.

Ezek a fekete varjak károgják szét pár hét alatt az olyan híreszteléseket, hogy — „Kiss azért ölné meg Nagyot egy kanál vízben, mert tud arról a dologról — és oldalkanyar mozdulattal mutatják, miről — amit nagy- nehezen elsimítottak.” — „Nagy azért nem állhatja ki sem Klsst, mert már rég megsúgták a szerencsétlennek, hogy amikor a felesége — még lánykorában Kissel egy munkahelyen dolgozott, volt köztük valami etye-petye...” — „Láttátok? A Főhivataltól voltak itt szimatolni. Csak Kissel tárgyaltak majd . két órahosszat. Nagyhoz be se szagoltak, pedig máskor ki nem hagynák.” — „Hallottátok? Nagy felírt egv jóén »bérének a minisztériumba, Alaposan lefestette a céget. Azért nem kaptuk meg a hitelt az üdülőre. Pedig az volt Kiss vesszőparipája.” — „Na, ugye, megmondtam. A Főhivatal vezetője ma Kissel feketézett a presszóban, figyeljétek meg, Nagy hamarosan repül...”

Felesleges tovább gombolyítani a fonalat. Mindenki tapasztalta, milyen következményekkel jár a plety- kázás, a sokszor egészen alaptalan rágalmacskák terjesztése. Nincs az a józan, objektív ember, akire ne lenne hatással, mikor ezt is, azt is „visszamondanak” neki. Lehet, hogy kétszer, ötször csak legyint, mint a mi két vezetőnk is, aztán mégiscsak gyanút fog. A locsogások bizalmatlanná teszik őket egymás iránt. Azonkívül, hiszen van ebben valami logikus, kialakul a Kisst és Nagyot „pártfogolok” tábora, amely egyre vadabb értesülések szerzésével iparkodik „bevágódni”. Minél hajmeresztőbb és igazságtalanabb „érveket” dolgoznak ki a kéret a hírnökök, a két vezető annál indulatosabban tromfol egymásra.

Mondani se kell, hogy a folyamatnak ebben a stádiumában már nem a munkája fontos Kissnek és Nagynak, hanem, hogy melyikük tud gorombábban visszavágni a másiknak. — Persze most már kizárólag a csámcsogó hírharangok közvetítésével — mert arról szó sem lehet, hogy őszintén, elvtórsiasan leüljenek beszélni egymással. A táborokra. klikkekre bontott

BAJKEVERŐK

Mi a sorsa egy értékes találmánynak ?

ötven tehén által egy fejési időszakban leadott tej tárolására képes.

4- Fejés utáni tisztítása vegyszer átszívatással történik.

A fejőkombájnnal kapcsolatos üzemi tapasztalatok a következőket bizonyítják:

1. Sorozatgyártás esetén a szerkezeti részek építése némi egyszerűsítésre szorul (kevesebb jelzőlámpa alkalmazása).

2. Hagyományos módszerű gépi fejesben már alaposan jártas és gyakorlott fejőmestereket igényel.

3. Speciálisan e célra kialakított tejházat igényel az ürítés és megfelelő módon történő tisztántartása miatt.

4. Több tehénistállóban történő üzemeltetés esetén, mint egyéb tankfejésnél, megfelelő útrendszert igényel.

Ezen előfeltételek biztosítása mellett nagyüzemi alkalmazásra megfelelő.”

Mit mondott a tehenész?

— Öt hónapig dolgoztam a fejőkombájnnal. Többnyire egyedül, legfeljebb ha egy-egy tanulógyerek segített. Jó lenne az a gép, de így csak küszködés volt vele dolgozni, — így beszélt Nyíri Ferenc, a márialaki üzemegységben dolgozó tehenész.

A feltalálóé a szó

— Két ember, egy fejőmester és egy kisegítő szükséges a fejőkombájn kezeléséhez. Ketten a fejési időszakban ötven tehenet fejhetnek meg- A százas istállóban tehát két kombájnnal négy ember elvégezheti a fejést, míg a hagyományos fejőgépek kezeléséhez hét ember szükséges.

kollektívában hasonlóképpen megbomlott a rend. Míg azelőtt egy célért, teljes képességükkel dolgoztak, ezután nem egyszer arra várnak, hol keresztezzék a szembenállók terveit. A munka szembetűnően visszaesik, a felsőbb szervek is beavatkoznak.

A HOSSZÚ; alapos vizsgálat végül is kideríti, hogy a felelőtlen pletykák hatására egymás fejéhez vágott gorombaságokon kívül semmi konkrét „bűn” nem róható fel Kiss és Nagy elvtárs terhére. Kivéve a locsogás-lavina nusztító következményeként felmerült hibákat, a legénykedő rivalizálást: ha te úgy, én is úgy. Aminek a munka, a termelés szenvedte kárát, s mindenekelőtt a dolgozók.

Példánk esetében a oi- zottság utoljára Kiss és Nagy elvtársat szembesíti egymással. Ök szégyellik legjobban magukat, mikor az egymás ellen írt beadványaikat előttük felolvassák. Mindkét írás mottója ez: „Nem lehet a másikkal együtt dolgozni.”

Az is tisztázódik — mert nyomról nyomra folyt a vizsgálat —, hogy azon a bizonyos első telefonbeszélgetésen a Főhivatal Fővezetője azt kérdezte . Kiss elvtárstól (az ő szobája közelebb van a telefonközponthoz), tarthatna-e Nagv elvtárs egy szakelőadást a Főhivata! aktíváinak aznap délután? Azért hangzott úgy a Válasz, hogy „Nagy elvtárs ezt nem tudja megoldaná” — mert ő ugyanabban az időben máshű tartott előadást.

~'óth István

— Elromlott a v-ezérlő berendezés? El ám! Mert vasvillával kapcsolgatták. Amikor a négy kombájnból három kikerült a szabad ég alá, szétcibálták. A. tranzisztorokat is alig tudtam megmenteni.

— Ez lett a sorsa a találmányomnak. amiről mindig csak azt hallottam: — Ügyes dolog, világviszonylatban is megállja a helyét. A kiállításokon — 1961-ben az újítók kiállításén, 1962-ben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon mutattuk be a kombájnt — a külföldi szakemberek is érdeklődtek. Az újságok cikkeztek a találmányról, még a külföldi lapok is. Nemrégen is kaptam érdeklődő levelet egy csehszlovák mérnöktől. Működés közben szeretné látni a kombájnt. Mit válaszolhattam erre? — fakad ki kesernyésen Jánosi Gyula, a gazdaság gépész-technikusa.

Érthető az elkeseredése, hiszen rengeteg töprengés, kísérletezés és munka eredménye ez az elmés szerkezet. S nincs semmi haszna. A négy kombájn közül egy az állami gazdaság raktárában hever, a többiből legfeljebb a tankot lehet megtalálniAz EFK—4 elektronikus fejőkombájn előnyeire a főállattenyésztő ' is utal idézett szakvéleményében. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a külsőre is mutatós gép vezérlőberendezését a legkorszerűbb technika alkalmazásával alkotta meg Jánosi Gyula. Tranzisztor és jelfogók segítségével érzékeli a gép a tejszedést. Egyetlen kapcsoló elfordí- tásával vacuum alá helyezhetők a fejőkelyhek. Ezt jelzi a kék lámpa. Amikor már áramlik a tej, a fehér lámpa ég. Amennyiben a tőgy már nem ad tejet, megszakad az áramkör, — kigyúllad a piros lámpa — az elektromágnes kioldja a szelepet, s ez meggátolja a további szívást. A vacuum megszűntével egyidő- ben lehullanak a fejőkelyhek. Ha csupán valamelyik negyedből szűnik meg a tejadás, akkor — egyedül ott — minimálisra csökken a szívóhatás. Tehát pihen a tőgynegyed. Amikor azonban újra adja a tejet, automatikusan felerősödik a vacuum. A fejőkelyhek csak abban az esetben hullanak le, ha már mind a négy negyedből kifogyott a tej;

A találmány előnye

A találmány számtalan előnye közül csak a biológiait említjük. A tejleadás befejeztekor a vá- cuum-hatás megszűnik, illetve csökken és így kiküszöbölődik a más berendezések használatánál jelentkező vérkeringési zavar, amely esetenként tőgy- gyúlladást okozottA fejőkombájnt az Országos Találmányi Hivatal tavaly áprilisban szabadalmazta. A gép azonban azóta is haszon nélkül kallódik. Jánosi Gyula a számát sem tudja már annak, hányszor utazott Budapestre a különböző szervekhez, saját zsebéből fedezve a költségeket, okmánybélyegeket, szabadal- mazási adót, stb. Nagyjából számolva vagy nyolcezer forintot költött már erre. holott újítási-, vagy találmányi díjat egy fillért sem kapott.

De mindezt nem bánná, csak valahol is használnák a fejőkombájnt. Ne lenne ablakon kidobott pénz a kísérletezésre, a gépek elkészítésére fordított több mint százezer forint. Ezért legtöbbet a Földművelésügyi Minisztérium tehetne.

Nagy Katalin