Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
EXPEDÍCIÓ /wOR-ZSÁk SZOLNOKON Komoly szempont Neves Himalája expedíciók sikeréin felbuzdulva, kilencéves . fiammal együtt elhatároztuk; hogv átkelünk a Zagyván. Férfias tettünket a Szabadság tér— Művésztelep magasságában szándékoztunk véghezvinni, miután alaposan1 áttanulmányoztuk Szolnok térképét és meghallgattuk avar» beli őslakók elbeszéléseit eddigi viszontagságaikról. Felszerelésünk a várható megpróbáltatásokhoz képest viszonylag egyszerű volt. A padlásról meglógattuk a házinéni ruhaszárítókötelét és ügyesen kiemeltük a villámhárítótartókat mászóvas céljaira. A fiam ezenkívül kiegészítette felszerelését az iskolai váltócipővel és tisztasági csomagiával. Én jobbhiján magamhoz vettem még a palacsintasütőt és egy frotir- törülközőt — ne mondhassa a gyerek, hogy nem tettem meg mindent a nagy vállalkozás sikeréért. Az autóbuszvégállomástól pár méterre már valóba jelentkeztek az első akadályok. A folyótöltés meredek emelkedőjének alján kis hegyi tavacska gyülem- lett össze, amit most jégpáncél fedett. A helyzet rövid mérlegelése után rájöttem, hogy nincs mód kikerülni a természetes akadályt. Felkészültünk tehát az átkelésre. A kötelet átdobtam a másik partra. Egyik végébe kapaszkodva a palacsintasütővel ütöget- tem magam előtt a jeget, hogy ne okozzon meglepetést. Ám a közepetáján a fiam jelezte, hogy víz nyomait észleli a mamától kölcsönzött csau színű divatcsizmában és az egyiknek levált a talpa. Míg a ruhaszárítókötél egy darabjával stabilizáltam a makrancos talpat — alattam horpadt be a jég. Kénytelen voltam tehát a másik partra át- kecmeregve, rövid pihenőt elrendelni, míg a frotírt négy egyenlő darabra hasítva, nyirkos fuszeklinkat kapcával cseréltük fel. Hamarosan rájöttünk, hogy a jég csak a tópocsolya fölött ingatag. Annál szívósabbnak mutatkozik a hídfeljáró előtti meredeken. Először a gyerek iramodott neki fiatalos lendülettel, de azonnyomban •vissza is érkezett nadrágléken. Aztán megpróbáltam én és négy méter után műlesiklással visszakoztam a tópartig. Rövid tánácsko- zás után újból a gyereket indítottam, a kötél egyik végét a nyakába kötve. Sikerült feljutnia négykézláb rükvercben és ügyesen hurkot vetett a hídfeljáró alsó lépcsőfokára. A kötélbe kapaszkodva aztán, a jégen hasonfekve, felhúztam magam. A jég egyébként hű kísérőnk maradt a lépcsőkön is. A mászóvasakat az egyik kijáró korlátdarabbal bevertük a deszkalépcsőkbe s erre kötelet feszítve, sikerült feljutnunk a hídra. A fiam az egyik átázott zokniból zászlót rögtönzött és kitűzte a meder fölé, stílszerűen hirdetve turisztikai tettünk. A lefelé vezető lépcsőkön már könnyebb volt a dolgunk. Itt csak egy kis bátorság kellett a meginduláshoz. Ha az ember rálépett az első lépcsőfokra, a többi már magától ment — nem volt visszaút. Lepattogott gombok és a termosztető jelezte, hogy a fiú rekordidő alatt leért a töltés aljába. A kezdő lendületet én is hamarosan megkaptam egy mögöttem várakozó turistától, aki megunta nézni, hogyan toporgok a felső lépcsőfokon. Végül tehát célhoz értünk. Tekintettel kiskorú fiam jelenlétére, visszafelé már nem kockáztattam meg az utat. Az egyszerű, veszélytelen átkelést választottuk, a híd alatt a jégen át. (Pala) Az utasszállító repülőgép motorja meghibásodik. Látván az utasok nyugtalanságát, a stewardes meg akarja őket nyugtatni és a következő szavakkal fordul hozzájuk: — Hölgyeim és uraim, férjem, aki a kiváló műszaki csoport vezetője, saját kezűleg ellenőrizte a gépet, sőt mi több, tudta, hogy a gépen én fogok szolgálatot teljesíteni ... Erre megszólal az utasok közül valaki: — S nem mondhatná el a hölgy, hogyan él a férjével? Ideál Két szépség beszélget az ideális férfiről: — Olyan férjet szeretnék, aki annyira intelligens, hogy sokat keres és annyira hülye, hogy nekem adja«« Eqér mesék Az egerek és az elefántok csapata baráti labdarúgómérkőzést játszik. Az egyik elefánt véletlenül -i- lép az egyik egérre. Rettenetesen szabadkozik, de az egér megnyugtatja: — De kérem, tudom, hogy véletlen volt. Velem is épp úgy megeshetett volr na. * A kis egér denevért lát és azt mondja a mamájának: — Nézd, mama, ott repül egy angyal... # Egyik egér a másikhoz: — Hallatlan dolog történt velem tegnap. Odalopóz- kodtam a macskához és megharaptam a farkát. — Na és mit szólt ehhez? — Semmit. Láttál te már macskát beszélni? Ahol rossz a kiszof**álás •— Kérem a panaszkönyvet, ez a takarmánysiló egész jeges! Endrődi István Jő mondotok FERNANDEL: Nem é hasonlítok a lóhoz, a ló hasonlít énhozzám. Sjr.nhn HOEI,: Az ember csak egyszer fiatal. Később más kifoeást '“11 keresnie. HENRI I.EMAROü»- Mindenki igyekszik tető alá kerülni. Mire is szerelné kii'önben a tv antennáját? NYIKITA HRUSCSOV: Az isten valóban semleges. Elnézi mi történik a földön, de sohasem avatkozik bele, OSCAR WILDE: Minden zseninek vannak tanítványai, s közb"k mindig Judás írja meg a P“?y ember é!etra«zát. ALTATÓ DAL Álmodsz, kispolgár! Álmodj! .Azt álmodod, hogy az egész világ a te fazekadban fő. Főzd csak, kavargasd, — szűrögesd. Létezik bárki, vagy bármi amit te nem főztél volna meg. Főzzél csak, hiszen nem hiszel Istenben. Isten hisz benned. Aprópénzre váltottad ezt a világot. Te találtad ki a kiskereskedelmet és a kis árulást, a kis fogyasztású kocsit, a kishitűséget, a kisujjat... Te mindent kisvárossá szeretnél átalakítani, és mindenkit be szeretnél csapni. Aludj, hiszen mondtad, hogy nem te vagy az oka annak hogy kispolgár lettél. Elődeid kevés építőanyagot fordítottak rád. Ez azonban nem jelenti, hogy másokat is szét kell rombolnod. — Ml szükséged erre? Nem vagy te olyan kicsi. Polgártársaid szemében díszes háromajtós szekrényed segítségével szinte kulcsról-kulcsra emelkedtél. Ha nem is vagy alkotó, — de teremtő vagy. Téged a dolgok érdekelnek. Egyszóval, szomszédaid tisztelnek, és ezért ne tömd őket pletykákkal. Köztudomású, hogy akinek te kötöd talpa alá az útilaput, az messzebbre jut, mint akart. Hatalmas vagy te, mert ha a tejre nézel, megsavany- szik. Aludj, s ne törődj az élettel. Az élet neked any- nyi, mint egy szennyeskosár. S miközben a magadét keresed, mások szennyesében turkálsz. Röviden, követ raksz a közös hordóba, s káposztát veszel ki belőle.* Aludj, s ne törődj azzal, am^ körülötted történik. Saját biztonságodat nézve, mindig messze estél a történelem kerekétől. Pedig, ha egyszer megkaparít- hattad volna ezt a kereket, bizonyára a kocsidra szerelted volna és elmentél volna falura élelemért. Aludj. Éjszaka van. Téged nem érdekel az éjszakai égbolt. Teneked semmi sem fénylik. Még a csillagok sem. A te mennyboltodon gyertyák égnek, melyeket másoknak gyújtottál. (V. B.) BISMARCK: Az emberek legtöbbet háború alatt« választások előtt és vadászat után hazudó!-’ BOR HOPE: Riínos abba a korba járok, amikor a születésnap! tortám gyertyái már több- be—‘‘'«élt, mint maga a torta. B’ ‘SHAW: Sohasem borotválkoztam. r- -t volt időm írni. INfjoin PERLMAN: Svédországban mindössze Ha újságíró írja meg a véleményét. A többiek hódolóim. Nem kérek, házastársak vagyunk! Disznóölés sokadikén
