Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-06 / 30. szám

MS4. «OTUSK 0. SZOLNOK aíKGYKI NfHAP A ro&relődésnsyi miniszter rendelkezése a tankötelezett­ségről szóló törvényerejű rendelet végrehajtásáról Szülők—nevelők fóruma A gyermek is ítél A művelődésügyi minisz­ter szabályozta a tankötele­zettségről szóló törvényerejű rendelet végrehajtását. A rendelkezés egyebek közt kimondja: — A tankötelezettség a gyermek 6. életévének betöl­tését követő szeptember 1- én kezdődik és tíz tanéven át tart. Megszűnik a tankö­telezettség annak a tanév­nek a végén, amelyben a tanköteles 16. életévét be­tölti. Szünetel a tankötele­zettség, ha a fiatal az álta­lános iskolát elvégezte és napi négy órát meghaladó munkaviszonyban áll. A továbbiakban a végre­hajtási rendelkezés a gyer­mekek gondviselőinek fel­adatairól szól. Megállapítja: ha a gyermek nem a szülő, A gyakorlati tapasztala­ti* és megfigyelések azt bizonyítják, hogy a külön­féle borjúbetegségek főleg a téli, a tél végi, koratava- szi hónapokra esnek. A be­tegségeknek számos okai lehetnek, ezek közül említ­sünk meg néhányat. A borjúnevelők mindig a téli, télvégi, koratavaszi hónapokban a legzsúfoltab­bak. Ekkor születik ugyanis a legtöbb borjú, mert a te­henek vemhesülése a tava­szi-nyári zöldtakarmányo­zás, legeltetés, a napfényes mozgás előnyős hatására április, június hónapokban történik. A téli hónapok­ban tehát sűrűbbek az ellé- sek, mint az év más idő­szakában. Ez a körülmény a fertőző borjúbetegségek terjedéséhez és folyamatos fennmaradásához kedvező viszonyokat teremt A téli időszakban az is­tállóhigiénia mértéke min­dig alacsonyabb, mint más­kor. A hideg és nedves év­szakban a takarítás, az al- mozás, a helyes szellőztetés nehezebben1 valósítható meg szakszerűen, több munkát és figyelmet igényel. vagy gyám háztartásában él, gondviselőnek kell te­kinteni a szállásadót, ide­értve a diákotthon vagy más bentlakásos intéz­mény igazgatóját is, to­vábbá az állami gon­dozottnál a nevelő-szülőt. A tankötelezettség kezdetekor a gondviselő köteles a gyer­mekét az általános iskola első osztályába beíratni. Azokat a gyerekeket, akik az általános iskolát befe­jezték és más iskolába nem tanulnak tovább, gondvise­lőjük továbbképző iskolába köteles beíratni. A tanköte­lest abban az esetben is be kell íratni továbbképző is­kolába, ha tankötelezettsége szünetel. A gyermek — kivéve, ha tankötelezettsége szünetel Azok a fertőző anyagok (baktériumok, gombák és vírusok), amelyek szopós­borjú korban számos fertő­ző és járványos betegséget idéznek elő, télen sokkal tovább maradnak életképes állapotban a külvilágon, mint nyáron. Az anyaállatok téli takar­mányozása biológiai érte­lemben mindig hiányosabb, mint más évszakokban. Szarvasmarháink takarmá­nyaiból biológiailag fontos anyagok hiányozhatnak. Esetleg éppen azo’\ ame­lyekre a borjúnak a mé- henbelüli élet végefelé len­ne a legnagyobb szüksége. Emiatt a téli, főleg pedig a télvégi hónapokban szü­lető borjak általános ellen­állóképessége alacsonyabb, így érzékenyebbek minden fertőző, s egyéb betegség­gel szemben is. A borjak elhelyezésével, gondozásával és táplálkozá­sával kapcsolatos hibák, mint például a túlzsúfolt­ság, az istálló párás-nyir­kos levegője, a levegő ma­gas ammóniatartalma, a hu­zat, a piszkos és bélsárral szennyezett tőgyből való szoptatás, vagy fejés, a —rendszeresen köteles azt az iskolát látogatni, amely­nek beiratkozott tanulója. Ha a tanköteles igazolat­lanul mulaszt, az iskola igazgatója első alkalommal a gondviselőt írásban fi­gyelmezteti, hogy gondos­kodjék a gyermek rendsze­res iskolába járásáról, kö­vetkező esetben azonban a tanuló gondviselője ellen szabálysértési feljelentést kell tennie. A végrehajtási rendelke­zés a továbbiakban kimond­ja: fel kell menteni az is- kolá látogatása alól azt a tanulót, aki fertőző, illetve arra gyanús betegségben szenved, vagy maga nem beteg, de mást akár közvet­lenül, akár közvetve fertőz­het. A felmentésről és an­nak megszüntéséről az is­kola igazgatója a hatósági vagy körzeti orvos javaslata alapján dönt. Legfeljebb egy tanévre felmenthető az iskola látogatása alól a fiatal, ha testi fogyatékos­ságából vagy betegségéből föcstej összecserélése, a romlott, megsavanyodott vagy lehűlt tej itatása, a vitaminok, nyomelemek és biológiailag egyéb fontos anyagok nagyfokú hiánya, egymagában is okozhat megbetegedéseket (leggyak­rabban emésztő vagy légző­szervi megbetegedést), je­lentősebb veszteséget azon­ban csak ritkán. Jelentősé­ge mégis nagy, mert a szo­pósborjúkor fertőző beteg­ségei iránt nagymértékben hajlamosítanak. A szopósborjak legsúlyo­sabb betegsége az úgyneve­zett fertőző borjúbetegség. A fertőző betegségeknek két nagy csoportja van. A baktériumos betegségek, kö­zülük elsősorban a coli- vérhas a néhánynapos kor jellegzetes betegsége, a kü­lönféle vírusbetegségek (ví­rusos tüdőgyulladás, víru­sos hasmenés stb.) viszont a néhány hetes, hónapos borjak közö*’ fordulnak elő. Egyéb fertőző betegsé­gekkel (pl. kokcidiózis stb.) ugyancsak gyakrabban ta­lálkozunk télen, mint nyá­ron. E betegségek megálla­pítása, a védekezés szabá­lyainak előírása és a beteg • Volt egy Peter Cheyney nevű angol író. Könyvei­ben, amelyek a „fekete” detektívirodalom gyöngy­szemei, mindig van egy „pozitív hős” — a nyomo­zó, aki az elsőtől az utol­só oldalig whiskyt iszik, aztán elcsábítja a széplá­nyokat és öklével szétveri a banditák állkapcsát. A lányok rendszerint vagy ál­dozatai, vagy cinkosai a banditáknak: csalétekként szolgálnak a gazdagoknak és az előkelőségeknek. — Cheyney összekotyvasztott egy halom ilyen könyvet, s valamennyiben wbiskv banditák meg gyönyörű, de rossz lányok szerepelnek. ÖNÖK ISMÉT azt mond­ják — zagyvaság. Dehogy­is, hiszen ez is sajátos realizmus. Nézzük a Profu- mo-ügyet Mindezt megta­láljuk benne, élén a gyö­nyörű lánnyal. Christine 'Keelernek hívják. A jelen­tést. amelyet ebben az ügyben a tiszteletreméltó Lord Denning terjesztett eredően a közösségi oktató­nevelő munkát zavarja, s ha az általános iskola első osztályába kellene járnia, de testi fejlődésében annyi­ra elmaradt, hogy rendsze­res iskolába járása komoly akadályba ütközik. A rendelkezés értelmében a tankötelesek nyilvántar­tásba vétele céljából már­cius 1. és 15. között be kell jelenteni minden olyan gyermek születési adatait ,és pontos lakcímét, aki hato­dik életévét a megelőző év szeptember első napja és a bejelentés évének szeptem­ber hó első napja között be­töltötte, illetőleg betölti. A bejelentést a gyermek gondviselője annál az álta­lános Iskolánál köteles megtenni, szóban, vagy írásban, amelynek közelé­ben a gyerek lakik, a beje­lentett gyereknek az általá­nos iskola felhívására az iskola által kijelölt időben orvosi vizsgálaton kell résztvennie. (MTI) állatok gyógykezelése a szakemberek együttes fel­adata. A fő súlyt a megelő­zésre, a jó ellenállóképes­ségű borjak nyerésére és arra kell helyezni, hogy a higiénia betartásával — a betegségek jelentkezése ese­tén is — a veszteségeket a minimálisra csökkentsük. Védekezés a betegségek ellen: Az újszülött korban a legnagyobbfokú higiéniát biztosítsuk a borjú számá­ra. Ne engedjük, hogy az újszülött és az idősebb vagy hasmenéses borjakat azo­nos személy gondozza. Az újszülött borjút öt-hat na­pos koráig ne tegyük a közös borjúketrecbe. Követeljük meg azt, hogy a szoptatások vagy a fejő­sek előtt a tőgyet mossák le, töröljék szárazra és az első tejsugarakat kifejés után semmisítsék meg. Ra­gaszkodjunk ahhoz, hogy a borjú a születés után minél korábban, az első napok­ban minél gyakrabban a saját anyja föcstejét kapja. A szopóskorban az ide­genből származó szopósboi- jút a sajátszaporulat kö­zé azonnal ne engedjük, mert számos fertőzőbeteg­séget hozhat magával. A borjak számára tiszta, szá­raz, huzatmentes, tágas is­tállót, napos, szélmentes és száraz kifutót, valamint bő­séges és száraz almot biz­tosítsunk. Németh Pál mg. mérnök elő úgy tekintik, mint Pe­ter Cheyney regényének plágiumát. Hát a korrupciótól meg­fertőzött állam? Hát a rendőrség, amely támad, ahelyett, hogy megvéde­ne? Tények kellenek? Tes­sék: a kongói rendőrség baráti ország diplomatáira vadászik ahelyett, hogy el­fogná a gonosztevőket. Hát a vadnyugat, ahol az utcán, a bíróságon, a par­lamentben, egyszóval min­denütt lövöldöznek? Nem­rég ilyen szuperrealista film játszódott le a brazil szená­tusban, ahol két képviselő még a gengsztereknél is hitványabbul viselkedett. Az még semmi, hogy lövöl­döztek. ráadásul rosszul is céloztak: ők maguk sértet­lenek maradtak, ám egy ár­tatlan embert a másvilágra küldtek. Elő valóság ez a filmek­ből és regényekből ismert vadnyugat. Az amerikai detektívregények divatos hőse a nyomozó (olykor ügyvéd), aki a gonosztevőt üldözve összeütközésbe ke­rül a züllött rendőrséggel, amelv megakadályozza az igazi tettes kiderítését. Zagyvaság? Hát Dallas? Hát a texasi rendőrök, akik Oswald halála után kijelen­tették. hogv a nyomozás vé­gétért. s még csak meg sem próbálkoztak más utakat Jó az, ha az ember egy- egy cselekedetekor, egy-egy kijelentésekor hosszan néz gyermeke szemébe. Tiszta, szigorú, igaz tükröt láthat. Tetteinek torzításmentes őszinte tükröződését Mi, felnőttek minden nap számtalanszor bíráljuk gyermekeinket, hibáikért, csínyjeikért, apróbb-na- gyobb hazugságaikért. A bírálatot korholás és bün­tetés követi ‘nyomon. Eddigi tapasztalataim so­rán egyetlen olyan gyer­mekkel sem találkoztam, aki ne érezte volna, hogy az őt ért büntetés igazsá­gos-e vagy igazságtalan. Még a legkisebbekben is van érzék ahhoz, hogy megítélje hirtelen haragjá­ban, idegességében kapott-e ki, vagy pedig ténylegesen elkövetett vétségért. Az utóbbit zokszó nélkül vise­li el, vagy gyorsan bocsá­natot kér, az előbbiért vi­szont tartós elkeseredés, néha valóságos búskomor­ság is észlelhető nála. Vagy­is a gyermek a maga mód­ján, fejlettségi fokához mérten felül bírálja a fel­nőttek bírálatát, s a reá kiszabott büntetést. Sok szülő, különösen ki­sebb gyermek esetében „á, úgysem érti!” felkiáltással mindenről beszél, ami a családi életre, ismerősökre tartozik. A gyerek csodála­tosképp mindezt megjegyzi és adott alkalommal kínos helyzetbe hozhatja a szü­leit. Vajon igazságosnak érezheti-e a gyermek a ha­zugságért kapott büntetést, amikor esetleg tíz perccel azelőtt az édesapa telefo­non letagadtatta magát? Az alapvető tehát a szü­lők'magatartása. Nem köriy- nyű feladat állandóan bí­rálni saját magunkat és tartózkodni még az úgyne­vezett konvenciózus társa­dalmi hazugságoktól is. Pe­dig a jellemnevelés itt kez­dődik. Más felnőttek rossz tulajdonságait ne beszéljük meg a gyermekek előtt, mert ha azt látják, hogy ugyanezzel a megbírálttal szemben, ha jelen van, egészen máskép viselked­nek a családban, feltétle­nül cinikus, hazudós lesz. emellett igen alaposan meg lesz a véleménye a szülők­ről. Akik pedig törik a keresni?. Összekuszálták a nyomokat. A Dallasban el­követett bűntény az esemé­nyek egész menetében és atmoszférájában egyezik a „fekete" irodalommal, meg­ismételve Chase, Chandler, Gardner bűnügyi regényei­nek témáit. AMINT LÁTJÁK, az összeesküvések, a bűnté­nyek, a szemtelenség, a zül- löttség „fekete” irodalma közelebb áll az élethez, mint ahogy feltételeztük. Természetesen a tőkés vi­lágban kialakult meghatá­rozott viszonyok közepette zajló élethez. Mi ez hát — absztrakcio- nizmus? Egváltalán nem. Realizmus. Persze sajátos realizmus. Világos, hogy nem szocialista realizmus. De nem is kritikai realiz­mus, amelynek képviselői­vel találkozhatunk Nyuga­ton. Ez a különös realizmus meghatározott társadalmi és szociális feltételek jellegze­tessége. Realizmus, amely meghatározott nézeteket hirdet, amely meghatáro­zott tiousú „hősöket’* — er­kölcstelen „übermensche- ket”, huligánokat és bandi- t-ákat — nevel. Ez • az imperialista kor­szak realizmusa. Imper-rea- lizmusnak is nevezhetnők. fejüket, és panaszkod­nak a pedagógusnak:„nem értjük ezt a gyereket. Mi mindig csak szépre és jó­ra neveljük”. Sok szülő, amikor ilyen kérdésekről beszélgetünk, a szülői tekintélyre hívatko- zik. Mit szólna a gyerek, ha ő az apa, vagy az anya beismerné valamelyik em­beri hibáját? A mi véle­ményünk szerint nem sza­kadna le a csillár. A gyer­mek ahogy nő, úgy veszi észre, hogy hibátlan embe­rek nincsenek. És ha hi­báztunk és ezt őszintén megmondjuk, lényegesen többet érünk majd gyer­mekeink szemében, mintha állandóan a zord igazság és csalhatatlanság köpenyé­be burkolózunk. Ha ez igaz, a kisebb gyermek esetében, fokoza­tosan igaz a kamaszkor­ban. Ennek a korszaknak ugyanis éppen az egyik fő sajátsága, hogy a gyermek bíráló ösztöne kifejlődik, hogy összehasonlítja szüleit más emberekkel, azoknak tetteivel, véleményével. És a szülő nem vallhat az összehasonlításban szégyent. Legfőképpen pedig nem reagálhat úgy a helyes bí­rálatra, hogy letorkolja, esetleg leken a „szemtelen taknyosnak” egy pofont. Az egyetlen ésszerű dolog ilyen­kor, megbeszélni, megvi­tatni, mire alapítja a gyer­mek a feltevését. Aztán gondolkozzunk el egy ki­csit. Ö friss szemmmel, mintegy kivüjről lát min­ket. Hátha neki van iga­za? Nemrégiben hallottam egy ilyen esetről. . . A csa­lád tizennégy éves kislá­nya egy másik család ha­sonló korú leányával ba­rátkozott, rendszeresen el­járt hozzájuk. Itt azt látta, hogy a szülők sohasem ci­vakodnak, legnagyobb egyetértésben élnek, filme­ket, könyveket beszélnek meg kislányukkal, őt is be­vonják ebbe, teljes értékű emberként kezelik. És mi­kor hangos civódásra ért haza, a szülők szemére lobbantotta: ti nem éltek szépen, bezzeg a barátnő­méit. Az eredmény, mind­két szülő rátámadt az őszinte kislányra, megbün­tették. Ö később sírva pa­naszkodott kedvenc tanár­nőjének. A tanárnő pedig nehéz szívvel mondott le arról, hogy beleavatkozzon, hiszen végeredményben belső családi ügyről volt szó. Vajon elgondolkoz­tak-e később ezek a szü­lők? Mi lesz, ha gyerme­kük máshol, velük szemben fogja megkeresni az igazsá­got, amit tiszta gyermeki szenvedélyével kutat? A ma társadalmának olyan emberekre van szük­sége, akik helyes véle­ményt tudnak kialakítani, nyitott szemmel járnak az életben, mindig meg tud­ják különböztetni a jót a rossztól. És erre nemcsak a társadalomnak, hanem legalább olyan mértékben az egyes embereknek is szüksége van. Szüksége van erre, ha csak nem akar összeütközni a szocialista erkölcsi normákkal, nem akar boldogtalan lenni. A vélemény alakítás, az őszinte magatartás csak a család jó légkörében, az apa és anya tudatos neve­lő munkájával formálódhat. Kényes, bonyolult feladat ez, mégis vállalnunk kell a felnövekvő nemzedék, egész társadalmunk érd«, kében. Hernádi Tibor EGY TALÁLÓ MEGHATÁROZÁS: az int per-realizmus Jerzy Pnirameut tárcája 1963-ban sok olyan ténynek voltunk szemtanúi, amelyek rákényszerítettek bennünket, hogy alaposan .szemügyre vegyük az élet és az irodalom közti titok­zatos összefüggéseket. Szerintünk az irodalomnak „tük­röznie” kell az életet. Ha így van, az irodalmat di­csérjük és „realistának” nevezzük. Azt az irodalmat viszont, amely nem tükrözi az életet, szidjuk és azt mondjuk róla, hogy „nem realista”. ÁM ÉPPEN az elmúlt évben rengeteg olyan ese­mény történt, amely egyes értékeléseink felülvizsgála­tára kényszerített bennün­ket. Ki tudja, nem lenne-e ideje már új szempontból vizsgálni például a detek- tívregényeknek a tőkés vi­lágban az utóbbi években rendkívül elterjedt azon válfaját, amely a „fekete irodalom” névet kapta? Mi ezt az irodalmat úgy tekintettük eddig, mint olyan firkászpk beteges képzeletének gyümölcsét, akik ilyen szánalomraméltó módon próbálnak megélhe­téshez jutni. Sok tény azonban azt bi­zonyította. hogy szoros kap­csolat van ezen irodalom és az élet között. íme egy klasszikus „fe­kete” bűnügyi történet: bűnöző banda támadást kö­vet el és előáll a rejtély: vajon hová rejtőztek? — Önök azt mondják, hogy ez klasszikus zagyvaság? Bizony hogy nem! Gondol­janak csak a London köze­lében végrehajtott vonat­rablásra, amikor 2—3 mil­lió fontsterlinget zsákmá­nyoltak! Ez az eset csupán abban tér el a detektíviro­dalomtól, hogy a könyv utolsó oldalain minden gazfickót feltétlenül elfog­nak, viszont az élet, az angol élet már a harmadik vagy negyedik kötetet is megírta, de távolról sem minden rablót sikerült még megtalálni. ...... — 1 ----­S ZAKTANÁCS Szopósborjak betegségei télen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents