Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

SÓ4. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s KÖNYVESPOLC I eres Péter: SZÁMADÁS írói pályájának úgyszól­ván az elején írta meg Véres Péter önéletrajzát, a Számadás-t. Őszintén, ken­dőzés nélkül beszél benne sorsának alakulásáról, s nem titkolja, hogy saját példájával tanítani akar: változásra és változtatásra akarja tanítani olvasóit. A tények nyelvén, puritán egyszerűséggel számol be gyermekkorától kezdve éle­téről és környezetéről. Sza­vai nyomán, a rengeteg akadály ellenére is utat törő öntudat s a felszár­nyaló ítélőképesség és ér­telem grafikonja rajzoló­dik elénk. Az író minden­ről beszél, amit fontosnak tartott útjának felfelé íve­lésében: a munkásmozga­lomról, az első világháború élményeiről, az őszirózsás forradalom, majd a Ta­nácsköztársaság eseményei­ről s a romániai fogság éveiről. Az emberi maga­tartás bonyolult törvényeit kutatva minduntalan ellen­őrzi, vizsgálja a maga egyéniségét, s az esemé­nyek is gyakran próbakö­vei lesznek osztályszem- szögű s kollektív foganta­tása erkölcsi normáinak. Hazatérése után: interná­lás, csendőri felügyelet, majd munkás és paraszt- mozgalom szervezése követ­kezik, míg megszületik az első levél-cikk, amely az induló írói pálya első lé­pése lesz. Mindvégig magáról be­szél, mégis a történelem erős sodrását érezzük mon­dataiban. Veres Péternek sikerült úgy túljutnia az „áttörhetetlen közegen” —, hogy hű maradt önmagá­hoz és sorstársaihoz. Emlékiratokban, önélet­rajzokban meglehetősen gazdag a magyar irodalom, de ebben az áradó, sokszí­nű bőségben is kiemelke- I dő hely illeti meg Veres Péter önéletírását erkölcsi komolysága és őszintesége | miatt. Nagy ember érkezik írta: ZSIKA ZSIVULOVICS 4 z Orient-expressz fék­jei élesen csikordul- iák, hogy ezzel is hangsú­lyozzák u vonat fontossá­gát. Mindössze egy perc állt rendelkezésre az uta­sok ki-beszállásához. Ezen az állomáson egy utas szállt le, és senki sem szállt fel. Néhány hordár szemlélte haragosan ezt a gyenge utasforgalmat és szem előtt tartva a népi mondást: hEgy annyi, mint semmi!” — senki sem moccant, hogy az utastői elvegye bőrönd­jét. ' Az állomásfőnök hivata­los ábrázoltai pillantott zsebórájára. A lehető leg­nagyobb méltósággal kí­vánta megadni a jelet az induláshoz, de ebben a pil­lanatban megpillantotta a jövevényt, s arcát ellepték ae izgalom vörös foltjai. — Ő az! — kiáltott fel rekedten és mereven bá­multa az újonnan érkezeti utast. — Mehet a vonat, vagy nem mehet? — rázta fel álmodozásából a mozdony- vezető ideges hangja. — Menj, ki tartóztat? — kiáltott oda félvállról. Az idegen fogta a bő­röndjét, kabátját átvetette a vállán, közömbösen vé­gignézett a pályaudvaron, majd elindult a kijárat felé, A hordárok felbolydul­tak. Az állomásfőnök izga­tottan integetett nekik és az imént érkezettre mutatott* miközben megróvó tekin­tete szinte felperzselte a kustálkodókat. — Hiszen ez VALAKI! — suttogta ijedten a hordár­műszak vezetője és az egész csoport nekirontott az utas­nak, hogy nagy hajladozá- sok közepette kirángassák kezéből a bőröndöt és a kabátot. — Tehát nem szereti elő­re bejelenteni érkezését! — harapott ajkába az állomás­főnök, majd. eszét vesztve berontott az irodába. n eszkető kézzel zárta ** magára az ajtót és gyorsan tárcsázni kezdett. A bizottság titkára éppen értekezleten volt. A nép­front elnöke éppen házon kívül tartózkodott. A ta­nácselnököt végre otthon találta. — Megérkezett Ö! — rs- begte röviden. — Mit mondasz? — hal­latszott a vonal túlsó végé­ről egy döbbent hang. — Saját szememmel lát­tam, amint leszállt a vo­natról — erősítette meg je­lentését az állomásfőnök. A tanácselnök nyomban telefonált a szállodaigazga­tónak és röviden kintié, vele: — Megérkezett Ö. Vi­gyázz. mit csinálsz! Az igazgató zavarta.t for­gatta kezében a telefon- kagylót -és miután, rövid idő után magához tért, tele torokból ordította: — Személyzet! Hozzám! Az utas megérkezett a MáHofWt eié, A bejáratnál ott ragyogott az igazgató, vadonatúj csokornvakken- dőjével. — Parancsoljon! A lak­osztályt fenntartottuk! A portás felkapta a pod- gyászt és mint a nyíl, re­pült fel a lépcsőn. — Lepihennék egy kicsit — mondotta a vendég. — Csak jól befutjuk n szobát — mosolyogott előz igazgató. — De, hiszen nincs is hi­deg — csodálkozott el az utas. — Nálunk estefelé min­dig hűvös van — nyájasko- dott ismét a vendéglátó­ipari vezető. Beléptek áz étterembe. Az asztalon friss abrosz, a vörös rózsákkal teli váza feltűnően virított. Két pincér leste vigyázz­állásban a vendég kíván­ságait. A konyhában teljes moz­gósítás. Vajon mit fog ren­delni ó? — Tehát? — nyögte ki nagy nehezen az izgalom­tól az igazgató. — Egy pohár ásványvi­zet — kérte ö. Az igazgató ránézett a pincérre. A pincér eltűnt. A másik maradt. A harma­dik, tartalék gyanánt •már közeledett. — Esetleg egy szendvi­cset is — mondotta a ven­dég és egy kissé féloldalt fordult. — Csak nincsen huzat? — izgult az igazgató és szinte belesápadt. — Dehogy — mosolyodott el a vendég. — Tehát egy szendvicset? —- könnyebbüti meg az igazgató. A vendég bólintott. A másik pincér eliramo­dott. Elöljárója azonban megállította. Fennsőbbséges meghajlással kijelentette, hogy maga készíti el a szendvicset és személyesen hozza ki. A vendégek néma kérdé­sére az igazgató emelt fő­vel titokzatosan jelentette be: — Ez Ö! A hír egy pillanat alatt, elterjedt az asztalok közöit. Vagy ötven szempár ta­padt a vendégre, aki hideg- vérűen olvasta újságját. — Mégis megjött! — Mégis megjött! — hallat­szott az első megkönnyeb­bült sóhaj. — Már éppen itt volt az ideje — dörögte valaki han­gosan. — így már tényleg nem mehetett tovább — sipítoz- ta az egyik társaság tagja. — Ez majd befűt nekik! — harsogta már az egész szálloda. Már az egész város tudta. Az étterem zsúfolásig meg­telt. Akik nem fértek be, homlokukat kívül szorítot­ták az étterem ablakára. Hamarosan megérkeztek a város legfőbb politikai személyiségei, valamint a tömegszervezetek képvise­lői. Erőteljes kézfogások. Mindenki a vendég asztala mellé ült. A zenekar rázen­dített a népfelszabadító há­ború indulóira. Az igazga­tó és a pincérek úgy rep- destek, mint valami légi- seregszemlén, A közönség a nyolcát nyújtogatta, hogy minden szót halljon. — Remélem, kellemesen utazott? — kérdezte gyen­géden a városi tanács el­nöke. — Nem volt fárasztó — tájékoztatta a vendég. Valamennyien elmoso­lyodtak. Azok is, akik hal­lották, azok is, akik nem hallották. — Hogy körülveszik! — kiáltott fel elbűvölten egy néző. — Szeretnél a helyén len­ni! — bökte oda szomszéd­ja — ők az egész nép előtt felelősek!-- vacsora végéhez köze­ledett. — Jó lenne, ha lefeküdne — kérte a tanácselnök a vendéget. — Holnap nehéz napja lesz. — Remek javaslat — egyezett bele a vendég. — Kérem, takarózzék be jól — kérte a népfront el­nöke a haladó tömegek ne­vében. f elkeltek és a lakosztá­■ lyáig kísérték a ven­déget. Ismét keményen megszorították kezét, majd összeszorított ajkakkal, ré­vedező tekintettel indultak hazafelé. — Holnap eldől! — ztí- gott harciason az egész szálloda, s vele együtt a kívül rekedt tömeg. — Holnap! — visszhan­gozták az utcák. És másnap az egész vá­ros kivonult a pályára, hogy lássa az új KÖZÉP­CSATÁRT, aki vállalta a hazai csapat támadó sorá­nak vezetését. Különleges könyvtár Különleges könyvtári „részleget” nyitottak . meg szombaton, február 1-én Békéscsabán. Mintegy 400 hanglemez — köztük 15 tel­jes opera felvétele — várja ez „olvasókat” hazánk első könyvtári s fi dZERXESZIüStG POSTUM Olvasóink írják I. osztályú bérlet — II. osztályú kényelmetlenség „Üjszászról és Zagyvarékasról naponta járunk dol­gozni Szolnokra. Munkánk mellett legtöbben tanulunk is. Azért, hogy utazás közben — aránylag kényelmes körülmények között — fogl alkozhassunk a tananyaggal, I. osztályú bérletet váltottunk. A MAV-pénztár a oér- letet kiadta, de a MÁV mégsem gondoskodik arról, hogy I. osztályon utazhassunk. Január 23-án a 17.30- kor Szolnokról Hatvan felé induló szerelvényen nem volt párnás kocsi; hasonlóképp január 28-án a Hat­van felől érkezőn sem. Mi éppúgy becsapva éreztük magunkat, mint azok a napijeggyel utazók, akik a két kocsiosztály közötti árkülönbözetet sem kapták visz- sza. Helytelenítjük, hogy nemegy jegyvizsgáló eltűri, hogy a II. osztályú jeggyel bíró vasutasok az I. osz­tályba telepedjenek, hiszen „övék a vasút”. így meg­érthető, miért özönlik el a párnás kocsikat már fél­órával indulás előtt, — csak éppen nem hisszük, hogy a MÁV Vezérigazgatósága helyeselné az e féle sza­bálytalanságot” TIZENÖT ALÁÍRÁS MUNKAHELY MEGJELÖ­LÉSÉVEL Túrkevén megjutalmaz­ták a kiváló MHS- aktivákat Január utolsó előtti nap­ján az MSZMP városi bi­zottsága és az MHS városi elnöksége kibővített veze­tőségi ülést tartott. Ezen a tavalyi és a most folyó ki­képzési év tapasztalatait ér­tékelték. A derekasan dol­gozó MHS-aktivák közül többen kaptak könyvjutal­mat és dicsérő oklevelet. Csótó Géza, Túrkeve Észt vendégeink: tiszteletbeli úttörők A januárban megyénkben járt észt küldöttség tagjai meglátogatták a szolnoki Kassai úti iskolát. A peda­gógusok és a diákok egy­aránt nagy szeretettel, ün­nepélyesen fogadták őket. Ennek jeléül valamennyiü­ket tiszteletbeli úttörővé avatták. A vendégek cso­portját vezető miniszterel­nökhelyettes elvtárs meg­ígérte, hogy továbbítja üze­netüket, mely szerint a tal- lini 10. számú iskolát test­vériskolává kívánják fo­gadat Csőké László, úttörőházi krónikás Megörvendeztették a kisebbeket A téli hidegben sem tét­lenkedik a tiszaburai Fecs­ke őrs. Külföldi pajtások­kal levelezünk, szép időben szánkózunk. Rövidesen ki­állítást rendezünk. Az első­osztályos pajtások számára szép, színes kirakó ABC-já- tékot készítünk. SZABÓ KATALIN expediciós tudósító Vigyázzanak a gyalogosok is! Két hete lehet, hogy utol­só pillanatban tudtam meg: a busz, mellyel utazni kí­vántam, egy órát ■ .késik. Sörgős utam lévén, elhatá­roztam, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is motor­kerékpárra ülök. Tószegen, a be nem látható kanyar­ban akkor már sokan to­pogtak az úttesten. Mikor odaértem, épp egy fiatal­ember rohant — fejét tás­kájával eltakarva — a töb­biek felé. Kevés híján sú­lyos szerencsétlenség tör­tént e miatt. Szinte hihe­tetlen, de még olyan em­ber is akadt, aki nevetett a történteken. Bizony, helyes volna, ha nem csupán a gépjárművezetőktől köve­telnék meg az óvatosságot, de a gyalogosok is vigyáz­nának — legalább saját magukra. LÉVAI ZOLTÁN, Tiszavárkony Sikeres véradónapot rendeztek Nagykörűn A Vöröskereszt helyi vezetősége a közelgő kong­resszus tiszteletére több felajánlást tett. Ezek között szerepelt térítésmentes véradónap szervezése. A Vö­röskeresztes aktívák becsülettel eleget tettek vállalá­suknak. Igaz: melléjük állta k a jószívű emberek. A koros véradók sem maradtak távol. Megjelent a hetvenhatéves Juhász Gyuri bácsi, s a hatvanat meg haladt Tóth Ferencné, Szilvás József né is. Három csa­taszögi kislánynak — akaratlanul — szomorúságot ho­zott a véradónap. Olyan fiatalok voltak, hogy tőlük még nem vehettek vért No, majd néhány év múlva... SZAMÁR BÉLÁNÉ Nagykörű Megmaradt az értékes jószág Háztájimban — egyetlen, nagyhozamú tehenet tar­tok. A jószág január köze­pén szerencsésen megellett. Másfél nappal később azon­ban ijedten láttam, hogy elnyújtózva fekszik a szal­mán, s keservesen hörög. Nyomban elszaladtam Szi­rom József járási főállator­vosért. A doktor úr és se­gédje, Országh László fel-1 cser nem volt rest a húsz­fokos hidegben kerékpárra pattanni. Még a szükséges gyógyszert is elhozták a patikából. Két óra hosszat fáradoztak, míg tehenem jobban lett. Megmentették. Meggyőződésem, hogy ilyen lelkiismeretességet csak na­gyon hivatásszerető, állat­barát embereknél lehet ta­pasztalni. Tóth Pál Kunszentmárton Lipták Pál Kossuth-díjas könyvtárvezető legutóboi skandináviai útjáról hozta az. ötletet. Mint elmondotta, ott minden új közművelő­dési könyvtárat ellátnak ha­sonló részleggel. Krémes-kisfröccs mérkőzés Tiszasason Budapetiek segítsége jászdózsaiaknak A Budapesti Közúti Igaz­gatóság dolgozói — a párt- alapszervezet és a szak- szervezet kezdeményezésé­re — majdnem tízezer fo­rintot gyűjtöttek össze, hogy az árvízkárosultakon segítsenek. Fekete Mihály útőr barátom házának egyik mellékhelyisége rongálódott meg. ö ezer forintot ka­pott. Nékem a budapesti elvtársak jószívűségéből hétezer forintos segély ju­tott. Barátommal együtt mondok érte köszönetét. Vraskó József, Jászdózsa Szerkesztői üzenetek Özvegy Csortos Imréné, Kunhegyes. A_ Szolnok me­gyei Bíróság gazdasági hi­vatalának értesítése szerint már átutalták Önnek a kí­vánt. összeget. Tóth János, Nagykörű. Reméljük, hogy a január 15-én munkába állított pos­tai kézbesítő megismerte már területét; s így ön is időben megkaphatja majd a Néplapot s leveleit. Verőczei Ilona, Puszta- monostor. Köszönjük a kül­dött régi dalszöveget. Köz­lése nem illik lapunk ke­reteibe. Polnik Endre, Jászladány. Levelének gondos áttanul­mányozása után azt java­soljuk, problémájával for­duljon a vállalati egyeztető bizottsághoz. Ha az nyolc napon belül nem intézke­dik, ismételje meg pana­szát szerkesztős§güjgjííiél. Juhász Istvánná, Szolnok. A panaszolt személynek ko­rábbi magatartása miatt ál­lásától már meg kellett vál­nia. Amennyiben önt és családját továbbra is hábo­rítja, kérje a rendőrség se­gítségét; sürgős esetben a 07 telefonszámon. özvegy Papp Gergelyné. Karcag. Panaszos soraira a kunhegyesi járásbíróság vá­laszolt. A választ szíves tu­domásulvétel végett pos­tán küldtük el. Polgár Pál, Tiszapüspöki. Az OTP-nél kapott infor­máció szerint csak akkor kaphat személyi kölcsönt, ha az előzőt már teljes egé­szében visszafizette. Bajcsi Istvánná, Kun­szentmárton. Többszöri sür­getésünk után a kunszent­mártoni járási tanács vb művelődési osztálya meg.- adta panaszára a választ. Ezt postán továbbítottuk címére. Nagy Sándor, Budapest. Az ÉM 25. sz. Állami Épí­tőipari Vállalat elnézését kéri a késedelem miatt. Az önt megillető pénzt már feladta postán. K. József, Tiszaföldvár. A MÁV-nál eltöltött szol­gálati idejét a nyugdíjjogo­sultság megállapításánál nem vehették figyelembe, mert munkaviszonya fe­gyelmi eljárás során szűnt meg. A mentesítést leg­utolsó munkáltatójától kér­heti. itít! Még fiatal a községünkben lé­tesített, cukrászda, de forgalma már­is vetekszik az ital­boltéval. Az embe­rek a modern, íz­léses helyiségben jobban érzik ma­gukat, mint a kocs­mában. most ismét léptünk egyet elő­re: az italboltot százezerforintos költséggel szép kis­vendéglővé alakí­tottuk át. Bár mindannyian örül­tünk az avatásnak, boldogabban ün­nepeltünk volna, ha meghívott me­gyei és járási ve­zetőink eleget tesz­nek meghívásunk­nak. Hamburger Imre Tiszasas

Next

/
Thumbnails
Contents