Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

i9M. február 4.

KÖLNÖK MEGYEI NfiPLAT

s

Nem elég

csak lefényképezni a jól dolgozót

Éjfélkor a TORONYBAN

Munkaversem/ a szövetkezetekben

A termelőszövetkezetekben most készítiK a párt- szervezetek intézkedési terveit. Ez alkalommal időszerű szólni a munkaversenyről is. Ez ugyanis csak akkor lehet eredményes, ha a párt- és gazdasági munka szerves részeként tekintik és kezelik azt. ha időben megteremtik feltételeit, szervezeti kereteit. Mind erre szükség van, mert ha nem így járnak el. nincs meg az eredmény.

ENNEK BIZONYÍTÁSÁBA Túrkevéről hozok néhány példát. 1963-ban tanulmányoztuk a városban a munkaverseny ( helyzetét. Az elemzés során megállapíthattuk, hogy nem túl sokat jutottak előre, többen csak szükséges rossznak tartják a versenyzést. A városi párt- és tanács végrehajtó bizottság egész évre szóló intézkedési tervet készített erre, s a termelőszövetkezeti pártszervezetek tervében is fontos feladatként szerepelt.

A siker érdekében tavaly ilyenkor létrehozták a városi versenybizottságot, s a szövetkezetieket is. Sőt a Vörös Csillag Tsz-ben üzemegységenként is alakítottak. Ezzel megtették az első lépéseket ahhoz, hogy a verseny jó legyen a szövetkezetekben. Ezután azonban megindult a tavaszi munka, mindig voltak „halaszthatatlan” feladatoik, s a versenyértékelő bizottság megalakulásán, a pontos névsor felfektetésén túl semmit sem csinált.

Azt ugyanis nem versenyszervezésnek nevezni, hogy egyszer-kétszer valaki fényképezőgéppel a kezében bejárja a határt és lefényképez valakit. A képet „jól dolgozó” aláírással kiteszi a falitáblára. Az ilyen „szervezés” nem ösztönző, mert senki sem tudhatja, hogy a fényképről ránéző kinél, kiknél teljesített többet.

A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN nincs szak- szervezet így a verseny szervezése a pártszervezet feladata. Közvetlen beszélgetések során legtöbbször helyesen mondják el a párt- titkárok, vezetőségi tagok, mit hogyan kellene tenni, hogy a verseny eredményesebb legyen. A gyakorlatbari viszont sokszor nem azt csinálják.

Amíg a szocialista munkaverseny nem konkrét, amíg nem értékelik, tudatosítják azt eléggé, addig kevésbé eshet szó a szocialista címért küzdő brigádok, munkacsapatok szervezéséről. Ugyanez a helyzet az ifjúsági munkacsapatokkal is. Mert ha vannak is fiatalok, akik versenyezni kezdenek, nem törődnek velük és végül el is felejtik értékelni vetélkedésüket. Túrkevén a városi KISZ bizottság jelenleg sem tudja kimutatni, hogy hány fiatal versenyez, s melyek a verseny legmegfelelőbb formái.

Mindezek a hiányosságok is, amelyek nem csak Túrkevén, hanem máshol is megtalálhatók, indokolják, hogy a munkaverseny szervezeti formáit éves intézkedési tervükben már most kidolgozzák pártszervezeteink. S ha ez megvan, azt is el kell dönteniük, hogy milyen tartalommal töltsék meg azokat.

Ahol azonos vagy legalább hasonló feltételek mellett dolgozhatnak, ott egész évre, vagy egy-egy hosszabb időszakra — tavaszi, nyári, őszi — indíthatnak versenyt. Ilyen helyen a tsz-ek párt- és gazdasági vezetőinek az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk a szocialista ct ■ mért küzdő brigádok, munkacsapatok segítésére. A munkaverseny hatása nemcsak a termelésben jelentkezik, hanem a munkafegyelem megszilárdítását, a

gondolkodásmód fejlesztését, az egyéni érdeklődés fokozását is előmozdítja. Sőt, alapja lehet az olyan sürgető szakmai továbbképzésnek is. Erre van már példa az abádszalóki Lenin Tsz-ben és máshol is, ahol a kertészet, a baromfinevelés, a sertéshizlalás tudományában továbbképzik magukat a szövetkezeti tagok.

SOK FÜGG A VERSENY

nyilvánosságától. Természetesen akkor, ha valóban a rendszeres értékelés alapján állítják össze az eredményeket. Ennél is fontosabb azonban, hogy a párt- szervezeteknek és a gazdasági szerveknek is gondjuk legyen az erkölcsi és anyagi elismerésre. A vándorzászló, az oklevél, a könyv- jutalom mind-mind ösztönző. Emellett azonban az is nagyon fontos, hogy a versenyzők egyénileg anyagi jutalmat is kapjanak. Legtöbb helyen előre ki is tűzik ezt, és sok helyen meg is kapják a versenyben helytállók. De van olyan szövetkezet is, ahol valami úton-módon, valami indokkal elütik ettől őket, és különösen a fiatalokat. így érthető aztán az.

hogy elég sok kétséggel, tartózkodással vannak a verseny iránt.

Ahhoz, hogy verseny induljon, nem elég a lelkesedés felkeltése. Szükséges az is, hogy a párt- és gazdasági vezetők gondot fordítsanak a termelési tervek egységekre való lebontására. A brigádok, munkacsapatok mindig tudják, mikor milyen feladat vár iájuk. Sőt, az is elengedhetetlen, hogy az egyes emberek is mindig pontosan tudják, miből milyen feladat hárul rájuk. Különösen akkor eredményes ez, ha a szövetkezeti tagok saját javaslataik, tapasztalataik érvényesülését is látják ezekben a tervekben. Ez már megteremti annak a lehetőségét, hogy egész évre szóló verseny- tervet állítsanak össze, hogy előre eldöntsék, ki kivel, kik kikkel versenyeznek, vagy a szövetkezet egésze melyik másik gazdasággal méri össze erejét.

AZ ŐSSZEL LEZAJLÓ

betakarítási és vetési verseny is ott volt legeredményesebb, ahol a célokat közvetlenül megbeszélték egymás között az emberek Van más sok jó tapasztalatunk is arra nézve, hogy a versenyt valóban azok nyerik, akik kezdeményezték. akiken a végrehajtás múlik.

Szabó István

a megyei pártbizottság munkatársa

Három szerelőkocsi

A nyári idényben a magyar autósklub három szerelőkocsija járja a balatoni országutat, s a balatoni kiskörutat. A Balatonfüred —Tihany—Szántód—Siófok útvonalat és szükség esetén az autóklub tagjainak és a külföldieknek díjtalanul nyújtanak műszaki segítséget.

Az osztrák-magyar labdarúgó mérkőzésre túrát szervez, ugyancsak túrát szervez Bécsbe tíznapos útra,

Ausztriába tíz napos cam- ping-kirándulásra, a Budapest—Bécs—Róma útra, Olaszországba 13 napos camping kirándulásra. Lehetőség nyílik arra is, hogy magyar autósok hosszabb túrára induljanak, így például a Budapest—Jugoszlávia—Athén útvonalon. Sőt autóval eljuthatnak , Budapestről Athénbe, onnan repülőgéppel Kairóba és ugyanúgy vissza.

Világszabadalom lett a csőtisztító vakond

A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei országszerte ismertté tették nevüket 'több nagyjelentőségű találmánnyal és újítással. Tavaly például a kísérleti gépműhelyben elkészült a csőtisztító „vakond” mintadarabja. A Sólyom—Vasadi féle találmányt kísérleti jelleggel ki is próbálták. Két csövet tisztítottak ki teljes sikerrel.

Az ötletes, villanymotorral meghajtott szerkezet — amelynek hossza másfél méter, átmérője pedig 20—25 centiméter — vakond módjára kúszik be az 500—600 milliméter átmérőjű belvízlevezető csövekbe. A szerkezet a cső falát körkörösen letisztítja még akkor is. ha vastagabb rétegű rozs- dásodás és iszap van a csőben. A tisztogatás után visszr'.úszó szerkezet a cső belső felületét folyékony védőmázzal vonja be. A „mindentudó” gép óránként 2—3 kilométer hosszúságú

csövet képes tökéletesen megtisztítani.

A találmány a rendkívül nehéz és fáradságos emberi munkát tette feleslegessé. De működésének ellenőrzéséhez mégis szükség van az emberre. Ezért egy másik ötletes szerkezetet, úgynevezett zsilipvizsgáló kocsit is szerkesztettek. Erre egy munkás ráfekszik, a kocsi villanymeghajtással bekúszik vele a cső belsejébe, így ellenőrizheti a vakondot.

A gépet a múlt év első felében szabadalmaztatásra ajánlották a Találmányi Hivatalnak. Decemberben — alapos mérlegelés után — megérkezett a válasz: a csőtisztító vakond világszabadalom lett. A gép makettje két évvel ezelőtt már szerepelt a Budapesti Ipari Vásáron. Az idén pedig teljes „életnagyságban” mutatják be a csőtisztító „vakondot” a Találmányi Hivatal pavilonjában.

A műútról nézve mint egy óriási kivilágított karácsonyfa, úgy állt a fúrótorony a túrkevei határban.

ötven méterre járhattunk már a toronytól, amikor mérges ugatással fekete puli rontott nekünk.

— Hetes, jössz vissza! — hallatszott az erélyes hang az egyik épület mellől, mire a kutya félénken lapítva visszasomfordált.

— Hát magukat mi szél

épületben kellemes meleg volt.

— Bolondítsátok meg egy kicsit a tüzet.

A kályha tetején lévő lyukon át vékony csövű tölcséren keresztül gázolajat öntöttek a parázsra. Pár perc múlva veszettül ontotta a meleget.

— Nyugodtan vessék le a cipőt és szárítsák meg a zoknival együtt — biztattak bennünket az emberek.

P. Nemes Lajos és Szilágyi Sándor bemelegíti elgémberedett végtagjait, megszorongatják egymást fent a fúrótoronyban

hozta éjfélkor hozzánk? — kérdezte jókedvűen az előbbi hang gazdája. — A vizeskocsit várjuk és azt hittük, eltévedt és a gépkocsivezető jön felénk.

— Rossz úton jöttünk mi is — válaszoltuk —, csak nem a vizes kocsival.

— Jöjjenek be a melegedőbe. mert úgy látom, teljesen átázott a cipő, meg a nadrág szára.

— Lajos gyertek be — szólt a fúrótorony alatt tevékenykedő három társához.

Bent a hordozható, vaslemezből épült kis barakk— Na, várjanak, ez biztosan jól fog esni — mondta a magas vattanadrágos és egy termoszt vett elő az öltözőszekrényből.

Finom, forró feketekávé volt. Az utolsó cseppig poharunkba öntötte. Nagyon jól esett.

— Hideg van — mondtam.

— Itt nincs — nevettek.

— De kint.

— Ne mondja — tréfáltak —, kicsit hűvös a tavasz, de már csak napok kérdése és ledobjuk a meleg göncöt.

Jászberény tanyaközpontjaiban is rendeznek kiállítást mezőoazdasási szakkönyyekből

A Rákóczi Tsz-ben február 1-én nyitották meg a Mezőgazdasági Könyvnapot

(Tudósítónktól.) A jászberényi Rákóczi Tsz-ben február elsején ünnepélyes keretek között nyitották meg a Mezőgazadsági Könyvhónapot. Erre az alkalomra Pólyák Dezső, a Budapesti Kertészeti Főiskola adjunktusa utazott a szövetkezetbe, aki a szőlőtermelés fontosabb alapelveiről tartolt előadást. A szövetkezeti tagok érdeklődve hallgatták a tájékoztatást, majd kérdéseket tettek fel. A sok kérdés és az érdeklődők nagy száma azt bizonvítol- ta, hogy a termelőszövetkezet gazdái igénylik az ilyen természetű előadást, mert mint mondották, sokat tanulták.

Az előadás után a részt- I vevők megnézték a kiállí- | tott mezőgazdasági, ezen be- j lül a szőlészeti szakkönyve- j két. Többen a helyszínen vásároltak is.

A könyvhónap keretében egyébként több tanyaközpontban tartanak majd mezőgazdasági szakkönyv ismertetőket, könyvkiállítás- sal és vásárlással egybekötve. i

Négyen voltak. Éjszakai műszakban csak négyen dolgoznak. Nekünk a legtisztább helyeket engedték át, míg ők az asztalra ültek, vagy a szekrénynek támaszkodtak. Eszembe jutott a délelőtti telefonbe- Miélgetés az Alföldi Kőolajfúrási Üzem egyik vezetőjével. — Á minisztérium vagy a tröszt engedélye nélkül hiába is mennek az elvtársak a toronyhoz, úgy sem tudnak a fúrósokról i portot készíteni, mert még ’. munkahely közelébe sem agják magukat engedni.

Nos, ennek ellenére itt ültünk a meleg házikóban. Az emberek kedvesek hoznánk.

— Nem okozott üzemzavarokat a hideg, nem volt különösebb baj?

— Minden baj volt, amit csak el tud képzelni — mondta a főfúrómester, P Nemes Lajos. — Elfagyott a vízvezeték csöve, befagyott az iszap és mit soroljam tovább — küszködtünk.

Beszéltünk arról, hogy mikor voltak otthon a családnál, milyen az ellátás, volt-e megfelelő tüzelő a melegedéshez, egyszóval a legfontosabb dolgokról, amelyek a családtól távol élő embert foglalkoztatják.

— Baj van — mondta Modor Lajos, az alacsony, pirospozsgás arcú motorkezelő. — Egymás után mennek el a régi emberek. Van olyan nap, hogy három öreg fúrós is itt hagyja a vállalatot.

— Miért?

— Miért? Nem nehéz erre válaszolni — kapcsolódott a beszélgetésbe Szilágyi Sándor segédfúrómester. — Én is elmennék, ebben az órában, ha lehetne. Nekem azonban’ két évig még maradnom keil, ha nem akarom a fúrómesteri iskola költségeit készpénzben visszafizetni.

— Negyven nap után hazautazni, vendéglőben ebédelni, albérletben lakni, éjjel-nappal a dermesztő hidegben dolgozni, minden kulturális igényről lemondani, ezeken változtatni kellene — mondták.

— Nézze, mi megmondjuk őszintén. Bennünket öregebb bányászokat eddig a szakmaszeretet, a megszokás tartott vissza. De munkát mi is kapnánk odahaza. a fizetés sem lenne kevesebb, sőt — nem kellene két háztartást vezetni.

— Nagyon sok ígéretet kaptunk már — mondta Modor Lajos —, de az olajbányászok szociális helyzetén ez nem segít.

P. Nemes Lajos tizenhárom, Modor Lajos tizenhat, Szilágyi Sándor hét éve dolgozik a fúrásokon. Zagyva Gyula hat hónapja van ebben a szakmában, még kezdő.

Az Országos Kőolaj és Gázipari Trösztnek sürgősen javítani kell a dolgozók helyzetén, ellátásán.

Az emberek nem kivannak lehetetlent, csak azt, amit a többi iparág dolgozói megkapnak: rendes szállást, könyvet, rádiót, üzemi étkeztetést és hetenkénti vagy kéthetenkénti hazautazást.- bognár —