Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

IWí. február 1. «KÖLNÖK MEQY19 Nf^LAF Harminc kiló krumpli A váróterein jó meleg csendjét csak a hangosbe­mondó recsegő hangja fű­részeli ketté néha. Akinek hamarosan indul a vonat­ja, az nem alszik, aki meg . csak hajnalban indul to­vább, annak kárálhat a hangszóró, a pádon fekve húzza a lóbőrt. Akinek nem jut ülőhely, a batyu­jára telepszik és a falnak veti a hátát. Jól esik itt bent várakozni. Kint hideg éjszakai szél dermeszt! a világot. Az egyik pádon kár­tyáznak. Hárman römiznek. Aki egy játszmát elveszt, a következőt állva játssza végig. Ez a szabály. — Ezt csináljuk már öt éve — mondja Mozsár An­dor —, mert ném tudunk haza kerülni. Szolnokiak vagyunk és Karcagon mu­zsikálunk. — Nem tudom, milyen divat van most — toldja meg Farkas István. — Aki szolnoki, az vidékre megy játszani, aki meg máshol lakik, az Szolnokra. A kártyázókat tíz év kö­rüli nagy fekete kucsmás fiú figyeli nagy érdeklő­déssel. Lába alatt két zsák, mellette a pádon egy testes, sokszoknyás, bárány- bőr-ködmönös asszony al­szik, — Az édesanyád? — Igen. — Nem vagy álmos? — Nem én. A zsákokra kell vigyázni. — Honnan jöttetek? — Kisvárda mellől, Ajak­ról. — Ide, Karcagra? — Igen. a piacra. 4 ItfolaUás- épít kezes helyzete a torok» MEenfmiklósi járásban Tegnapelőtt ülést tartott a Törökszentmiklósi Járási Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Megtárgyalta a pénz­ügyi osztály tájékoztató je­lentését az 1963. évi adó­bevételi tervek teljesítésé­ről, az 1964. évre történő felkészülésről. Ugyanakkor az építési és közlekedési csoport vezetője az 1963. évi kislakásépítkezés hely­zetéről, az ezzel kapcsolat­ban folyósított kölcsönök íehasználásáról, valamint az 1964. évi felkészülés helyzetéről terjesztett elő jelentést a végrehajtó bi­zottság elé. E jelentésből kiderült, hogy a járás területén Fegyvernek, Kengyel, Ti- szatenyő és Tiszapüspöki községek kivételével alig- alig építkeztek az elmúlt évben. Ez annál is inkább sajnálatos. mert Kétpó községben például a lakos­ságnak 87.5, Kuncsorbán 65,9. Örményesen. 48.7 szá­zaléka szórványos tanyavi- Lágban él. Ezekben a köz­ségekben mindössze öt ta­nya szűnt meg. Vagyis e három községben még min­dig 1274 tanya van. Családiház építésre az OTP majd ötven esetben nyújtott kölcsönt, több mint másfélmillió forint értékben. Ugyanakkor a jelentés kitér az 1964. évi kislakás- építkezés feltételeinek meg­teremtésére is. Jelenleg 445 házhely vár a járás terü­letén vásárlóra, és termé­szetesen rendelkeznek meg­felelő típustervekkel is. Az építkezést segítheti a járás területén két vegyesipari ktsz, egy TÖVÁL, vala­mint több tervezőmérnök és építőipari szakmunkás. Pár az építésre biztosított hitelfedezet mértéke még nem ismeretes de a ko­rábbi évek állandóan emel­kedő összegei arra enged­nek következtetni, hogv az idén is kellő OTP-bitel áll maid a lakosság rendelke­— Mit hoztatok? — Krumplit. Harminc kilóra valót. — Miért utazgattok eny- nyicske krumplival. Ott nem lehet eladni? — El lehet, de azt mond­ta édesanyám, itt többet adnak érte. — Mikor indultatok ha­súiról, és mikor mentek vissza? — Este hatkor ültünk vo­natra és ma délután (mi­vel éjfél már jóval elmúlt) indulunk haza. — Édesapád dolgozik? — Igen. Záhonyban va­súti raktáros. — Házatok van? Disznót öltetek a télen? — Szép hosszú házunk van és karácsonyra két hízót vágtunk. —.., Személyvonat a harmadik vágányról — kezdte a hangosbemondó. Sokan a kijárat felé in­dultak. Az ajtóban dider- . gő hideg dús párát szip­pantott a peronra. Sokáig gondolkoztam még a be­szélgetésen« Még ilyet... Talán ötven fillérrel drá­gábban eladják a krumpli kilóját, és ezért egy egész napon át bumliznak.- bj ­Megrövidült a vasntl sínliálóza«, megkeményedett a töstőtolitinta Az idei hideg januárban hőmérő nélkül is könnyen megállapíthatták a termé­szetet ismerő emberek, hogy a hőmérséklet mínusz 10 fok alá szállt, mert csak az ennél alacsonyabb hőmér­sékletnél áll ellen a hó az ember lépteinek, s részecs­kéi ilyenkor nem olvad­nak, inkább csikorogva ösz- szetömörülnek. Nemcsak a hó, hanem valamennyi szabadban lévő tárgy összébbhúzódott, sőt némelyik még alakját is megváltoztatta, amit a mér­nökök egész gárdája élénk figyelemmel kísért. A vas­úti vágányok mentén a fémrészecskék szapora pat­togása jelezte, hogy a sínek elmozdultak nyugalmi hely­zetükből, s napokig egyre zsugorodtak. Ez äz összehú­zódás látszólag nem nagy, méterenként mindössze fél milliméter, az ország 12 000 kilométernyi sínpárján azonban összesen hat kilo­méternyi rés keletkezet^ ennyivel lett rövidebb a MÁV sínhálózata. Ez azon­ban csak átmeneti hiány, mert a felmelegedéssel a ré­sek eltűnnek, az újra kitá­guló sínek ismét összeérnek majd egymással. Más helyeken a jég feszí­tő ereje okozott meglepeté­seket a fizikában járatlan embereknek. A szabadban elhelyezett üvegekben a sör mindössze mínusz 8 fokig tűrte a hideget, utána a „folyékony kenyér” kőke­ménnyé jegesedett és a % üveg falát« áttörve követelt utat magának. A bor vala­mivel tovább tartotta ma­gát az üvegben, de mínusz 10 foknál a Kadarka is sokhelyütt széttörte a pa­lackot. A leggyorsabban vi­szonylag a töltőtolltinta rea­gált a hidegre; az egyik rosszul szigetelt szállítmány mínusz 5 fokon jéggé vál­tozott, s csak hosszas me~ lengetés után tudták a tin­tát kiönteni az üvegből. Amiről a faluban beszélnek Nem szakadt el a „köldökzsinór” — Hallottad, hogy mi­lyen szép ünnepség volt a gépállomáson? — Nem én! Miféle? — Szabó bácsit, a mű­helyvezetőt és egy idős brigádvezetőt búcsúzitattak, nyugdíjba vonulásuk alkal­mából. így kelt szájról szájra a hír Tószegen, sőt a köz­ség határain is túljutott. Hogy is volt az ünnep­ség? A készülődésről sokan tudtak, de titokként őriz­ték, hogy még nagyobb le­gyen a meglepetés. S a hatás nem is maradt el. Idősebb Szabó Ferenc mű­helyvezető és Berkó Imre brigádvezető a meghatott­ságtól jó ideig szólni sem tudott, amikor kiderült, hogy az ő ünneplésükre gyűltek össze a gépállomás vezetői, dolgozói. Míg ők rendezgették gondolataikat, beszélt a párttitkár:-— Nem szükséges bemu­tatnom az ünnepeiteket. — Nyitott könyv előttünk az életük. Tudjuk, hogy fia­talságukat — mint általá­ban a szegény emberét — a cselédsors őrölte fel. A felszabadulás, s majd a községben létrehozott gép­állomás életük egy-egy fontos állomása... A két idős ember most nagyon szótlan. Talán gon­dolatban visszapergetik az idő kerekét arra a tizen­három év előtti napra, amikor először léptek a gépállomás portájára. — Csaknem másfél évtized telt el azóta. Mennyi küz­delem, siker és kudarc, s milyen sok öröm teszi fe­lejthetetlenné a gyorsan tovaszáilt esztendőket. Szabó bácsi szívét min­dig meleg hullámként jár­ta át az öröm, amikor a gondosan kijavítQtt trak­tor kipöfögött a gépállo­más udvaráról. Vagy ami­kor úgy érezte, hogy hig­gadt szavai, megfontolt ta­nácsai termékeny talajra hullottak. Mint kommunis­ta, s mint a társadalmi bíróság elnöki tisztét be­töltő ember is, nyesegette munkatársai jellembeli hi­báit, segített a botladozók­nak a helyes út megtalálá­sában. S a másik nyugdíjba vo­nuló emberrel is elfeled­teti a sok fáradozást, vi- litkozást az az öröm, hogy a brigádját hosszú időn át, és most is a legjobbak kö­zött emlegetik. A becsületes munka, a sok közös gond és öröm az a köldökzsinór, amely a nyugdíjba vonulás után is összeköti a két embert a gépállomás kollektívájá­val. Nemhogy elszakította volna, hanem erősítette kapcsolatukat a mostani ünnepség, a munkatársak figyelmessége, kis ajándék- tárgyai. ...A megbecsülés és sze­retet késztette a fiatal igazgatót is ilyen szavakra: — Nem búcsúzunk ml maguktól. Hiszen mindig örömmel és szívesen vesz­szük, ha meglátogatnak bennünket és tanácsaikkal segítenek. De ha úgy gon­dolják, egészségük, erejük szerint még dolgozhatnak is. Ezt a nyugdíjtörvény lehetővé teszi. — Én élek is ezzel a lehetőséggel. Már határoz­tam, hogy egy ideig még dolgozom, úgy, ahogy a törvény írja, csökkentett munkaidőben — válaszolt meghatottan Szabó bácsi. — Nálam sem azt jelen­ti a pihenés, hogy most már semmivel sem törőd­ve, hátat fordítok, mert amiben tudok, segítek az utódomnak — ígérte a volt brigádvezető is. Nagy Katalin Wera, Jw$i és háromezer estbe a tanyán Ködös, homályos időben még a torony is csak fel­sejlik a távolban, a házak körvonala pedig elmosódik a horizont szürkeségében. Igaz, a két lánynak nem is igen jut ideje arra, hogy a falu felé tekingessen. Nagyon falánk a kemence, s hamar ellobban, elham­vad benne a csutkaízik. Mindig újabb és újabb ké­vékkel kell „etetni”, hogy a hosszú fekvő kémény egyenletes hőmérsékletet, 28—30 fokot tartson. — Most már csak köny- nyebb is mint a múltkori 20 fokos hidegben. Akkor éjjel-nappal fűteni kellett, hogy a gyenge csibék meg ne fázzanak. Két, hétig minden éjszaka Verával és a kis Potomai Julival — 6 jelenleg szabadnapos — vigyáztunk és fűtöttünk a csibékre — mondta Igás Juli. A másik lány ellentéte a barna alacsony termetű Julinak. Magas, szőke hajú és eléggé szótlan is. Leg­feljebb egy-egy bólin ássál helyesel társának. S köz­ben élesztgeti a kemence TÉLI MÉHÉSZKEDÉS Kínos rendelet A francia hadügyminisz­térium rendeletet adott ki, an:, -ben megtiltja tartalé­kos tiszteknek, hogy politi­kai jellegű összejöveteleken egyenruhában jelenjenek meg. Már most maga De Gaul­le is tartalékos tábornok és köztudomásúlag szeret tá­bornoki egyenrunában meg­jelenni nagyonis politikai jellegű összejöveteleken. A francia hadügyminisz­tériumban meglehetős ide­gességet váltott ki a rende­letnek ez a sajátos értelme­zése. Ezért siettek közölni, hogy a rendelkezés kizáró­lag a légierők tartalékos tisztjeire vonatkozik, De Gaulle pedig előbb a gya­logsághoz, később pedig a páncélos fegyvernemhez tartozott Sokan azt gondolják, té­len nincs dolga a méhész­nek. Esetleg meghallgatja telelő családjait és megné­zi a hőmérőt. Pedig tenni­való most is bőven akad. Az előrelátó méhész a tél folyamán számbaveszi állo­mányát a tartozékokkal együtt. Egész évi feljegyzé­sei, tapasztalatai alapján tervezget; elhatározza, hány családdal szaporítja állomá­nyát. Kalkulál a mézterme­lésre, szerződésekre (méz. viasz, kaptár), feljegyzi a leváltandó anyák számát. Selejtezi, átkezeli a betele- lés után visszamaradt lé- peket. Beszerzi a szüksé­ges fogyóeszközöket (rosta­szövet, kátrány, szeg, szal­mapárna, festék, keretdrót stb.) és megkezdi a műhely­munkát. Az eredményes munka előfeltétele a tervkészítés. A műhelymunkára is ez vo­natkozik. Állapítsuk meg az egyes munkák sorrendjét. (Kaptárak generálozása, keretkészítés, drótozás stb.) Hogyan tudjuk mindezt | eredményesen megvalósíta­ni? Ha tapasztalatainkat szakmai önképzéssel bővít- ; jük. Ne riadjunk vissza a könyvektől. Méhészeti iro­dalmunk kiváló alkotások- Í kai jeleskedik. Szakköny­veink nagy része hosszú évek lelkiismeretes munká­ja alapján készült. (Örösi dr.; Méhek között, Faluba Z.: Gyakorlati méhész­könyv, Méz és viasz. Szabó K.: A méhész műhelyében, stb. Szaklapunk a Méhé­szet, változatos cikkeivel se­gíti munkánkat. Közli a leg­újabb kutatások, kísérletek eredményeit Járjunk el szorgalmasan a szakcsoport gyűléseire. Kölcsönözzünk diafilmeket; etetés, vándorlás, építtetés, stb. Olvassuk az fmsz tájé­koztatóit. Bátran, nagyobb lendülettel és bizalommal vegyük igénybe a szerződés lehetőségeit kedvezményeit. Számoljuk már fel vég­érvényesért a maradiságot méhészetünkben. A natu- rál-méhészkedés ideje hol van már?! A tervszerű és korszerű méhészkedés ered­ményesebb és szebb is. Az anyagiak mellett dombo­rodjék ki munkánkon a méhészkedés igazi jellege, szépsége, és akkor ez a ne­mes szenvedély, ez a hasz­nos mellékfoglalkozás mind­inkább hasznára válik a méhésznek és népgazdasá­gunknak. Zsidci Barnabás Jászágó tüzét, hordja az udvarról a csutkaíziket. — Nincs panaszunk a lányok munkájára. Szor­galmasak és lelkiismerete­sen gondozzák a csibéket Ezt a tavalyi eredményűi: is igazolja. A KISZ bri­gád 15 ezer csibét neveit fel 2,2 százalékos elhullás­sal. Csibéből 360 ezer fo- rint Mt a bevételünk a tervezett 138 ezer forint helyett — újságolta Rózsa Sándor, a kunmadaras! Kossuth Tsz elnöke. — Bizonyára a lányok is elégedettek az ered­ménnyel és gondolom a keresettel is, fordultán» kérdően Súsa Verához. — Csak a prémium 81 ezer forint volt. Ezt osz­tottuk ei a ledolgozott munkanapok arányában öt felé. öt tagú a KISZ-bri- gád, Igás Eszti, Fagyar Erzsi is velünk dolgozik. Majd a másik csapat csir­két ők gondozzák, mert ezt a háromezret mi hár­man neveljük fel — vála­szolt Vera. — Hogyan szaporodott az egységük? — Nem egyformán, a» enyém 500, a Julié 460. — Akkor szép summa pénzt kapnak. — Még nem volt meg a zárszámadás, de azt hal­lottuk, hogy a 22 forintot meghaladja a munkaegy­ség értéke. így van elnök elvtárs? — várja a bizo­nyítást Juli. így helyesel az elnök. Leszámítva az előleget, jár még minden lánynak néhány ezer forint — Mire költik a kerese­tet? — En már döntöttem, szobabútort veszünk, — mondja Vera. — Nekem már az meg­van. Most ágyhuzatot, s egyéb vászonneműt vásá­rolunk — nyilatkozik Jo­lika is. A tsz elnöke pedig a*- zal bíztatja őket, hogy az idén is megfoghatják a pénz anyját. Termelőszö- ’ vetkezetük egyesült, jelen­tősen megnövekedett a terület is. s az idei terv­ben 30 ezer árucsibe ne­velése szerepel. De ha csak egy mód lesz rá, ezt túl­teljesítik. A lányokra számíthat­nak. Ezt a tavalyi és je­lenlegi helytállásukkal is bebizonyították. N. K.

Next

/
Thumbnails
Contents