Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

Világ proletárjai egyesüljetek i SZOLNOK MEjgj&l | A HEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAHÁC5 LAPJA XV. évfolyam, 45. szára. Ara 80 fillér 1064. február S3., vasárnap. A személytelen bürokrácia A bürokráciának olyan a természete, hogy magyaráz­ni lehet, de elviselni nem. Mindaddig hajlandó az em­ber tárgyilagosan vizsgá­lódni okairól, tüneteiről, ameddig az elvontság sem­leges állapotában találkozik vele, de menten elveszti a türelmét, amikor ez a talál­kozás személyes jellegűvé válik. És mert a formális ügyintézés, a hivatali huza­vona, a papíron döntés va­lahol, valakinek mindig a húsába vág, a bürokráciá­val szemben nem lehetünk elfogulatlanok. A bürokrácia elleni harc sokszor azért válik álküz­delemmé, mert időközben megfeledkeznek a dolog személyes oldaláról. Abból kiindulva, hogy a bürokrá­cia, mint minden társadal­mi jelenség magyarázható, különösebb indulatok nél­kül magyarázzák eredetét, ábrázatának csúfságát, osz­tályozzák fajait és alfajait, kipusztitásának hosszú és rövidlejáratú terveit. Mind­ez nem is lenne baj, mert abban senki sem kételked­het, hogy itt igenis elem­zésre és alapos feltárásra szoruló jelenségről van szó, amelyet nem lehet kizáró­lag érzelmi alapon vizsgál­ni. Az ellentmondás ott van, hogy a bürokrácia elleni harc lehetetlen az érzelmi motívumok vísszafojtásá- val. Tudniillik a bürok­rácia nem más, mint az emberi kapcsolatok dehu- manizálódása. Az ember eltűnik a látótérből, helyé­be dolgok és viszonyok lép­nek: az t -vek személyte­lenné válnak, s az ügyinté­ző, a döntést hozó nem ér-, zi a dolgok mögött az érző, a reménykedő, a gondok­kal küzdő ügyének igazsá­gos elbírálását váró em­bert A bürokrácia azáltal tesz azzá ami hogy sze­mélytelenül pergeti a sors rokkáját Lehet ellene küzdeni em­berséges, okos, célszerű jogszabályok alkotásával, az ügymenet egyszerűsíté­sével, áttekinthetőbb hiva­tali szervezéssel. De csak úgy, hogy közbe visszave­zetjük a személytelenné vált ügyeket az emberhez, nem engedjük meg, hogy fogaskerekek módján léleit- telenüi dolgozzanak a hiva­talok. Nem engedjük, hogy o döntések indítéka csupán egy elvont, általános cél­szerűség legyen, hanem el­választhatatlan részévé tesz- szűk az embertisz eletet és az emberszeretetet. A meglévő tárgyi okok mellett is a bürokratizmus eseteinek fele, sőt negyede sem fordulna elő, ha az illetékesek mindig éreznék a gépies döntések ostoba, fejbekólintó, a józan értel­met sértő voltát, a szocia­lista elvekkel ellenkező természetét. Meglehetősen gyakori az az eset, hogy a hivatali huza-vona so­rán már teljesen háttérbe szorul az ügy alanya, csu­pán papíroscsata zajlik, noha segíthetnének az em­beren, ha a papírok he­lvett valóban ő állna a figyelem központjában. Gondoliunk csak arra például, hogy az átadott új lakóházakban mennyi hibát találnak a lakók. Emiatt néhányszáz ember kínlódik, bosszankodik. A hiba sokszor nem is túl jelentős, viszonylag egy­szerűen rendbe lehetne hozni, ha a vitázó felek elsősorban az embereket látnák maguk előtt. Vé­gűiig azonban egészen más érdekek és szempon­tok kerülnek előtérbe. A beruházó vállalat igazolja, hogy a baj a kivitelező vállalat hibájából történt. A kivitelező okmányokkal bizonyítja, hogy 'a felelős­ség nem őt. hanem a koo­peráló vállalatot terheli. A kooperáló kijelenti, hogy a megrendelés nem volt pontos. Féltucat hiva­talos szerv van már be­kapcsolva, mindegyik el- mélyülten boncolgatja va­jon ki a felelős, s már alig jut eszébe valakinek, mi van azokkal a csalá­dokkal, akik a hibák miatt napról napra bosszankod­nak az új lakásban. De vannak a bürokra­tizmusnak más, ellenszen­vesebb esetei, az emberi­esség megsértésének nyil­vánvalóbb példái. Ide so­rolhatnánk azoknak az öregeknek és betegeknek az ügyét is, akiknek egyébként sem könnyű az életük, de akiknek nehéz­ségeit csak fokozza, hogy a tsz vezetősége megfeled­kezik róluk, figyelmen kívül hagyja elesettségü- ket. Azt a nagy különb­séget, amely az öregek és munkaképtelenek segítésé­ben szövetkezet és szövet­kezet között van nem le­het másként felfogni, mint sajnálatos különbséget az emberiesség értelmezésé­ben. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bürokráciaellenes harc, nem azonos az admi- nisztrációellenességgel, nem áshatja alá intézményeink tekintélyét. Éppen ellenke­zőleg: a bürokrácia elleni határozott fellépésnek óvni és védeni kell a néphata­lom szerveinek a tekinté­lyét. Mélyrenyúló történel­mi okai vannak annak, hogy az emberek többsé­gében ma még erősen él a hivatal és adminisztráció ellenes érzés, hiszen a ré­gi Magyarországot keresz- tül-kasul szőtték a bürok­ratizmus hálói. Ráadásul ma is elég sok kellemetlen tapasztalatot szerez az ember. Azért aztán sok hamis általánosítás és előítélet maradt fenn, s így sokan nemcsak a lé- lekfelenül dolgozó tiszt­viselőre, de az egész hi­vatalra, intézményre fel­húznák a bürokrácia fe­kete könyökvédőjét. Nehe­zíti viszont az előítéletek megváltoztatását, hogy amikor az.illető szerv ve­zetőinek és dolgozóinak el kellene ítélnipk a való­ban bürokratikus módsze­reket, amikor el kellene határolódni azoktól, az el­lenkező történik E evesek a hivatal presztízséért, a „mundér becsületéért" in­kább azonosulnak vele, semhogy pellengérre állít­sák egy „kebelbeli” lélek­telen ügyintézését. Az Ilyen azonosulás pedig nemcsak a hibás, vagy egyenesen káros intézke­dést fedezi, hanem csők- j kenti a bizalmat is az ille­tő hatóság, intézmény iránt. A tétel, hogy a szocia­lista államnak és intézmé­(Folytatás a 2, oldalon.) Koszorúzási ünnepség Szolnokon A Vörös Hadsereg szüle­tésének 46. évfordulója tisz­teletére szombaton délután 3 órakor koszorúzási ün­nepséget rendeztek Szolno­kon, a Hősök terén lévő szovjet hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepsé­gen megjelentek a megye- székhely párt-, tanácsi- és tömegszervezeti képviselői, Szolnok város lakói. A magyaf és a szovjet him­nusz elhangzása utón Pom- por István honvédtiszt mondott ünnepi beszédet: — Negyvenhat esztendő­vel ezelőtt született a győz­tes szocialista forradalom fegyveres védelmezője, a világ első szocialista álla­mának munkás—paraszt hadserege, a Vörös Hadse­reg, — mondotta többek között, — majd így foly­tatta. — Ez a hadsereg az emberi haladás legkövetke­zetesebb -és • legerősebb- vé­delmezőjeként ;az 1918. feb­ruár 23-i dicsőséges csatá­tól napjainkig hosszú évti­zedek nehéz küzdelmeiben vált méltóvá a békeszerető emberek, a nemzetközi munkásosztály és a világot átfogó kommunista mozga­lom megbecsülésére. — Február 23-át — em­lékezésül az első nagy győ­zelemre — a Vörös Hadse­reg napjává nyilvánították. Ezt a győzelmet hosszú és véres küzdelem követte, 14 imperialista hatalom rab­ló hadseregei ellen. A fia­tal proletár hadsereg az intervenció és a polgárhá­ború valamennyi frontján megverte a sokszoros túl­erővel támadó külső és bel­ső ellenséget. Ezekben az években pedig a szovjet hadsereg nemcsak hősiesen teljesítette történelmi hiva­tását, de kivívta a nem­zetközi munkásosztály cso­dálatát is. Most, amikor a hála és a kegyelet koszo­rúját helyezzük el a negy­venhatodik évfordulón ha­zánk felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák síremlékén, egyben köszönt­jük a világ legerősebb had­seregét, a dicsőséges szov­jet hadsereget. Az ünnepi beszéd után a megyei párt, tanács és társadalmi szervezetek he1 lyezték el koszorúikat a hősi emlékmű talpazatán. Ugyancsak ezen a napon a város másik két hősi emlékműjénél, szinte min­den órában virágokat, ko­szorúkat helyeztek el a há­la és kegyelet nevében a város ifjúsága: KISZ fiata­lok és úttörők.­A szolnoki Vasipari Válla lat motorkerékpár javító részlegében Matusinka Sándor esztergályos, motoral­katrészt esztergál Szovjet—magyar fegyver baráti találkozó Szolnokon A szovjet hadsereg születésének 46. évfordulójá­ról emlékeztek meg pénteken este Szolnokon a Fegy­veres Erők Klubjában. Az ünnepségen résztvettek a párt, a tanács megyei és városi vezetői, a társadalmi szervek képviselői, szovjet és magyar honvédtisztek, katonák. A szovjet hadsereg sikereiről, a két nép légyv j- res testületéinek barátságáról a helyőrség parancsno­ka beszélt. Rövid méltató szavai után a szovjet tisz­teknek ajándékot nyújtottak át Majd kedélyes be­szélgetéssel ért véget a szovjet—magyar fegyverbaráti találkozó, 4 _ 1 Kis palánták ápolói Hamarosan szedik a cecei paprikát A süvöltő, metszőén hi­deg szél mitsem árthat a hajtatóházakban virágzó, s már termést érlelő növény­kéknek. Csak fújjon, s űz­ze el a fellegeket, amelyek hosszú heteken át eltakar­ták a Napot. A sokáig nél­külözött napfény hatására szinte újjászületnek a pap­ilyen szép papucsokat készítünk — mutatja Juhász Ferenené --^magoló a jászberényi Ruházati és Há­ziipari Vállalat házicipőt gyártó részlegében rí ka- és paradicsompalán- ták. — Nem itt tartanánk már, ha több fényt kaptak volna a kis növények. De így csak az volt a törek­vésünk, hogy megmentsük a növényállományt a pusz­tulástól. Mindent elkövet­tünk, amit csak lehetett, de a napfényt nem pótolhat­juk. A palánták alsó leve­le lehullott, elrúgták a vi­rágjukat, s ha kötöttek -s. nagyon lassan nőtt, fejlő­dött a termés — magyaráz­ta Csombordi Imre. — Azért már csak köze­ledik a paprikaszüret. — Két-három hétig vár­ni kell még arra. Éppen az előbb mértem, hogy a pap­rika nagyja hat-hét centi- méteres, csak még nem eléggé húsos. Pedig már ió ienne. ha szedhetnénk. Ta­valy ilyentájban az export­ra átvett hétcentiméteres paprika darabjáért 3,60 fo­rintot kaptunk. Bizonyára most is exportra viszik majd az első szállítmá­nyunkat. A paprika-szüre­tet azonban még megelőzi a saláta felszedése. — Ezt is exportra szán­ják? — Erre a budapesti cse­mege "állalat tart igényt. A paradicsom között növeke­dett a háromezer saláta. Most már sürgősen ki kell szednünk, ezt kívánja a fő­növény is. Látja, már csu­pa bimbós a paradicsom. A másik házban Mátyus Józsefné és a két kertész­tanuló, Elek Zsuzsa és Pintér Éva, kapálta a hosz- szú paprika-ágyásokaí. Kéz­zel húzták meg a kis baráz­dákat, amelyek elvezetik az öntözővizet, a növény gyö­kereihez. — Ma ez a munkánk. Szellőztetjük, kapáljuk és locsoljuk a paprikát. A töb­biek pedig hasurát készíte­tlek a melegágy! ablakokra — mondta Mátyusné. — Állandóan van mun­ka? — Van. Tizenhatan állan­dóan itt dolgozunk a tele­pen. Persze, amikor a sző­lőben, gyümölcsösben és a szántóföldi kertészetben i9 elérkezik a munkák ideje, ötvenre is szaporodik a számunk. — Milyen a kereset? — Könnyű kiszámolni. Én 334 munkaegységet tel­jesítettem 1963-ban, s 26 fo­rint jutott egységenként Ehhez jön még az ezerkét­száz négyszögöl háztáji föld termése — válaszolta elé­gedetten Mátyus Józsefné. — Nekem jóval kevesebb az egységefíi, kétszáznegy­venegy — kapcsolódott, a beszélgetésbe Elek Zsuzsa. Éva a szavába vágott: — Azt is számold, hogy három hónapig tanfolya­mon voltál, úgy mint én.' így igaz. Zsuzsa most la' várja már az értesítést, a bentlakásos iskola megkez­déséről. Az idén megkapja, a szakmunkás bizonyít-, ványt. De a megszerzett tu­dással nem elégszik meg. Elújságolta, hogy tovább szeretne tanulni a kerté­szeti technikumban. A tizennyolcéves Balogh Róza négy éve dolgozik a, primőr telepen, a kertészet­ben. A keresetét takarékba gyűjti. Most a zárszám­adáskor háromezer forint­tal szaporodott betétköny­vének összege. Egyéni bol­dogulásuk azzal függ össze, hogy mindenkor igyekez­nek teljesíteni a tervet. A kis kollektíva, amely Ma- tuz .Idám főkertész irányí­tásával dolgozik a karcagi Béke Tsz primőr telepén, tavaly primőr áruból a ter­vezett 260 ezer forint he­lyett 300 ezer forintot 'ö- vedelmezett. Az idén is ilyen remény­nyel fogtak a munkához. N. K.

Next

/
Thumbnails
Contents