Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
Világ proletárjai egyesüljetek i SZOLNOK MEjgj&l | A HEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAHÁC5 LAPJA XV. évfolyam, 45. szára. Ara 80 fillér 1064. február S3., vasárnap. A személytelen bürokrácia A bürokráciának olyan a természete, hogy magyarázni lehet, de elviselni nem. Mindaddig hajlandó az ember tárgyilagosan vizsgálódni okairól, tüneteiről, ameddig az elvontság semleges állapotában találkozik vele, de menten elveszti a türelmét, amikor ez a találkozás személyes jellegűvé válik. És mert a formális ügyintézés, a hivatali huzavona, a papíron döntés valahol, valakinek mindig a húsába vág, a bürokráciával szemben nem lehetünk elfogulatlanok. A bürokrácia elleni harc sokszor azért válik álküzdelemmé, mert időközben megfeledkeznek a dolog személyes oldaláról. Abból kiindulva, hogy a bürokrácia, mint minden társadalmi jelenség magyarázható, különösebb indulatok nélkül magyarázzák eredetét, ábrázatának csúfságát, osztályozzák fajait és alfajait, kipusztitásának hosszú és rövidlejáratú terveit. Mindez nem is lenne baj, mert abban senki sem kételkedhet, hogy itt igenis elemzésre és alapos feltárásra szoruló jelenségről van szó, amelyet nem lehet kizárólag érzelmi alapon vizsgálni. Az ellentmondás ott van, hogy a bürokrácia elleni harc lehetetlen az érzelmi motívumok vísszafojtásá- val. Tudniillik a bürokrácia nem más, mint az emberi kapcsolatok dehu- manizálódása. Az ember eltűnik a látótérből, helyébe dolgok és viszonyok lépnek: az t -vek személytelenné válnak, s az ügyintéző, a döntést hozó nem ér-, zi a dolgok mögött az érző, a reménykedő, a gondokkal küzdő ügyének igazságos elbírálását váró embert A bürokrácia azáltal tesz azzá ami hogy személytelenül pergeti a sors rokkáját Lehet ellene küzdeni emberséges, okos, célszerű jogszabályok alkotásával, az ügymenet egyszerűsítésével, áttekinthetőbb hivatali szervezéssel. De csak úgy, hogy közbe visszavezetjük a személytelenné vált ügyeket az emberhez, nem engedjük meg, hogy fogaskerekek módján léleit- telenüi dolgozzanak a hivatalok. Nem engedjük, hogy o döntések indítéka csupán egy elvont, általános célszerűség legyen, hanem elválaszthatatlan részévé tesz- szűk az embertisz eletet és az emberszeretetet. A meglévő tárgyi okok mellett is a bürokratizmus eseteinek fele, sőt negyede sem fordulna elő, ha az illetékesek mindig éreznék a gépies döntések ostoba, fejbekólintó, a józan értelmet sértő voltát, a szocialista elvekkel ellenkező természetét. Meglehetősen gyakori az az eset, hogy a hivatali huza-vona során már teljesen háttérbe szorul az ügy alanya, csupán papíroscsata zajlik, noha segíthetnének az emberen, ha a papírok helvett valóban ő állna a figyelem központjában. Gondoliunk csak arra például, hogy az átadott új lakóházakban mennyi hibát találnak a lakók. Emiatt néhányszáz ember kínlódik, bosszankodik. A hiba sokszor nem is túl jelentős, viszonylag egyszerűen rendbe lehetne hozni, ha a vitázó felek elsősorban az embereket látnák maguk előtt. Végűiig azonban egészen más érdekek és szempontok kerülnek előtérbe. A beruházó vállalat igazolja, hogy a baj a kivitelező vállalat hibájából történt. A kivitelező okmányokkal bizonyítja, hogy 'a felelősség nem őt. hanem a kooperáló vállalatot terheli. A kooperáló kijelenti, hogy a megrendelés nem volt pontos. Féltucat hivatalos szerv van már bekapcsolva, mindegyik el- mélyülten boncolgatja vajon ki a felelős, s már alig jut eszébe valakinek, mi van azokkal a családokkal, akik a hibák miatt napról napra bosszankodnak az új lakásban. De vannak a bürokratizmusnak más, ellenszenvesebb esetei, az emberiesség megsértésének nyilvánvalóbb példái. Ide sorolhatnánk azoknak az öregeknek és betegeknek az ügyét is, akiknek egyébként sem könnyű az életük, de akiknek nehézségeit csak fokozza, hogy a tsz vezetősége megfeledkezik róluk, figyelmen kívül hagyja elesettségü- ket. Azt a nagy különbséget, amely az öregek és munkaképtelenek segítésében szövetkezet és szövetkezet között van nem lehet másként felfogni, mint sajnálatos különbséget az emberiesség értelmezésében. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bürokráciaellenes harc, nem azonos az admi- nisztrációellenességgel, nem áshatja alá intézményeink tekintélyét. Éppen ellenkezőleg: a bürokrácia elleni határozott fellépésnek óvni és védeni kell a néphatalom szerveinek a tekintélyét. Mélyrenyúló történelmi okai vannak annak, hogy az emberek többségében ma még erősen él a hivatal és adminisztráció ellenes érzés, hiszen a régi Magyarországot keresz- tül-kasul szőtték a bürokratizmus hálói. Ráadásul ma is elég sok kellemetlen tapasztalatot szerez az ember. Azért aztán sok hamis általánosítás és előítélet maradt fenn, s így sokan nemcsak a lé- lekfelenül dolgozó tisztviselőre, de az egész hivatalra, intézményre felhúznák a bürokrácia fekete könyökvédőjét. Nehezíti viszont az előítéletek megváltoztatását, hogy amikor az.illető szerv vezetőinek és dolgozóinak el kellene ítélnipk a valóban bürokratikus módszereket, amikor el kellene határolódni azoktól, az ellenkező történik E evesek a hivatal presztízséért, a „mundér becsületéért" inkább azonosulnak vele, semhogy pellengérre állítsák egy „kebelbeli” lélektelen ügyintézését. Az Ilyen azonosulás pedig nemcsak a hibás, vagy egyenesen káros intézkedést fedezi, hanem csők- j kenti a bizalmat is az illető hatóság, intézmény iránt. A tétel, hogy a szocialista államnak és intézmé(Folytatás a 2, oldalon.) Koszorúzási ünnepség Szolnokon A Vörös Hadsereg születésének 46. évfordulója tiszteletére szombaton délután 3 órakor koszorúzási ünnepséget rendeztek Szolnokon, a Hősök terén lévő szovjet hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen megjelentek a megye- székhely párt-, tanácsi- és tömegszervezeti képviselői, Szolnok város lakói. A magyaf és a szovjet himnusz elhangzása utón Pom- por István honvédtiszt mondott ünnepi beszédet: — Negyvenhat esztendővel ezelőtt született a győztes szocialista forradalom fegyveres védelmezője, a világ első szocialista államának munkás—paraszt hadserege, a Vörös Hadsereg, — mondotta többek között, — majd így folytatta. — Ez a hadsereg az emberi haladás legkövetkezetesebb -és • legerősebb- védelmezőjeként ;az 1918. február 23-i dicsőséges csatától napjainkig hosszú évtizedek nehéz küzdelmeiben vált méltóvá a békeszerető emberek, a nemzetközi munkásosztály és a világot átfogó kommunista mozgalom megbecsülésére. — Február 23-át — emlékezésül az első nagy győzelemre — a Vörös Hadsereg napjává nyilvánították. Ezt a győzelmet hosszú és véres küzdelem követte, 14 imperialista hatalom rabló hadseregei ellen. A fiatal proletár hadsereg az intervenció és a polgárháború valamennyi frontján megverte a sokszoros túlerővel támadó külső és belső ellenséget. Ezekben az években pedig a szovjet hadsereg nemcsak hősiesen teljesítette történelmi hivatását, de kivívta a nemzetközi munkásosztály csodálatát is. Most, amikor a hála és a kegyelet koszorúját helyezzük el a negyvenhatodik évfordulón hazánk felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák síremlékén, egyben köszöntjük a világ legerősebb hadseregét, a dicsőséges szovjet hadsereget. Az ünnepi beszéd után a megyei párt, tanács és társadalmi szervezetek he1 lyezték el koszorúikat a hősi emlékmű talpazatán. Ugyancsak ezen a napon a város másik két hősi emlékműjénél, szinte minden órában virágokat, koszorúkat helyeztek el a hála és kegyelet nevében a város ifjúsága: KISZ fiatalok és úttörők.A szolnoki Vasipari Válla lat motorkerékpár javító részlegében Matusinka Sándor esztergályos, motoralkatrészt esztergál Szovjet—magyar fegyver baráti találkozó Szolnokon A szovjet hadsereg születésének 46. évfordulójáról emlékeztek meg pénteken este Szolnokon a Fegyveres Erők Klubjában. Az ünnepségen résztvettek a párt, a tanács megyei és városi vezetői, a társadalmi szervek képviselői, szovjet és magyar honvédtisztek, katonák. A szovjet hadsereg sikereiről, a két nép légyv j- res testületéinek barátságáról a helyőrség parancsnoka beszélt. Rövid méltató szavai után a szovjet tiszteknek ajándékot nyújtottak át Majd kedélyes beszélgetéssel ért véget a szovjet—magyar fegyverbaráti találkozó, 4 _ 1 Kis palánták ápolói Hamarosan szedik a cecei paprikát A süvöltő, metszőén hideg szél mitsem árthat a hajtatóházakban virágzó, s már termést érlelő növénykéknek. Csak fújjon, s űzze el a fellegeket, amelyek hosszú heteken át eltakarták a Napot. A sokáig nélkülözött napfény hatására szinte újjászületnek a papilyen szép papucsokat készítünk — mutatja Juhász Ferenené --^magoló a jászberényi Ruházati és Háziipari Vállalat házicipőt gyártó részlegében rí ka- és paradicsompalán- ták. — Nem itt tartanánk már, ha több fényt kaptak volna a kis növények. De így csak az volt a törekvésünk, hogy megmentsük a növényállományt a pusztulástól. Mindent elkövettünk, amit csak lehetett, de a napfényt nem pótolhatjuk. A palánták alsó levele lehullott, elrúgták a virágjukat, s ha kötöttek -s. nagyon lassan nőtt, fejlődött a termés — magyarázta Csombordi Imre. — Azért már csak közeledik a paprikaszüret. — Két-három hétig várni kell még arra. Éppen az előbb mértem, hogy a paprika nagyja hat-hét centi- méteres, csak még nem eléggé húsos. Pedig már ió ienne. ha szedhetnénk. Tavaly ilyentájban az exportra átvett hétcentiméteres paprika darabjáért 3,60 forintot kaptunk. Bizonyára most is exportra viszik majd az első szállítmányunkat. A paprika-szüretet azonban még megelőzi a saláta felszedése. — Ezt is exportra szánják? — Erre a budapesti csemege "állalat tart igényt. A paradicsom között növekedett a háromezer saláta. Most már sürgősen ki kell szednünk, ezt kívánja a főnövény is. Látja, már csupa bimbós a paradicsom. A másik házban Mátyus Józsefné és a két kertésztanuló, Elek Zsuzsa és Pintér Éva, kapálta a hosz- szú paprika-ágyásokaí. Kézzel húzták meg a kis barázdákat, amelyek elvezetik az öntözővizet, a növény gyökereihez. — Ma ez a munkánk. Szellőztetjük, kapáljuk és locsoljuk a paprikát. A többiek pedig hasurát készítetlek a melegágy! ablakokra — mondta Mátyusné. — Állandóan van munka? — Van. Tizenhatan állandóan itt dolgozunk a telepen. Persze, amikor a szőlőben, gyümölcsösben és a szántóföldi kertészetben i9 elérkezik a munkák ideje, ötvenre is szaporodik a számunk. — Milyen a kereset? — Könnyű kiszámolni. Én 334 munkaegységet teljesítettem 1963-ban, s 26 forint jutott egységenként Ehhez jön még az ezerkétszáz négyszögöl háztáji föld termése — válaszolta elégedetten Mátyus Józsefné. — Nekem jóval kevesebb az egységefíi, kétszáznegyvenegy — kapcsolódott, a beszélgetésbe Elek Zsuzsa. Éva a szavába vágott: — Azt is számold, hogy három hónapig tanfolyamon voltál, úgy mint én.' így igaz. Zsuzsa most la' várja már az értesítést, a bentlakásos iskola megkezdéséről. Az idén megkapja, a szakmunkás bizonyít-, ványt. De a megszerzett tudással nem elégszik meg. Elújságolta, hogy tovább szeretne tanulni a kertészeti technikumban. A tizennyolcéves Balogh Róza négy éve dolgozik a, primőr telepen, a kertészetben. A keresetét takarékba gyűjti. Most a zárszámadáskor háromezer forinttal szaporodott betétkönyvének összege. Egyéni boldogulásuk azzal függ össze, hogy mindenkor igyekeznek teljesíteni a tervet. A kis kollektíva, amely Ma- tuz .Idám főkertész irányításával dolgozik a karcagi Béke Tsz primőr telepén, tavaly primőr áruból a tervezett 260 ezer forint helyett 300 ezer forintot 'ö- vedelmezett. Az idén is ilyen reménynyel fogtak a munkához. N. K.
