Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-18 / 40. szám

1964. február IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Együtt tervezni — együtt végrehajtani A most zajló szövet­kezeti zárszámadó közgyű­léseik is mutatják, hogy az utóbbi években erősen megnőtt az új úton haladó parasztemberekben az az igény, hogy gazdaként fog­lalkozhassanak szövetkeze­tük ügyeivel. Beleszólhas­sanak a szövetkezet veze­tésébe, dönthessenek mind­azokban a lényeges dolgok­ban, amelyeket az alap­szabály az ő hatáskörükbe utal. S így van rendjén, mert ez arra vall, hogy a tagok mind nagyobb fele nem csak munkahelynek tekinti a szövetkezetei, ha­nem olyan gazdasági és társadalmi közösségnek, amelynek előrehaladása, boldogulása, elsősorban a benne tömörült emberek, családok tevékenységétől • függ. Ez a tevékenység pe­dig nem csak a minden­napi becsületes munkát jelenti, hanem a közügyek­kel való törődést is. Ám ahogy mondani szo­kás, kettőn áll a vásár. Hi­szen hiába igyekeznének a szövetkezet tagjai, hogy a közös ügyekben gazdaként szóljanak bele, ha a veze­tőség ezt az igyekezetei fi­gyelmen kívül hagyja, ak­kor a tagság felbuzdulása ellobbanó szalmaláng ma­rad. Ebből pedig kétszeres baj származik. Először is a vezetőség kénytelen lesz mellőzni egy olyan kime­ríthetetlen erőforrást, mint a tagok bírálata, tapaszta­lata és javaslata, másod­szor pedig a szövetkezeti tagok mindennapi munká­jában kevesebb lesz a lel­kesedés és az odaadás. Itt vannak pl. a zárszámadó, majd az ezt követő terv- tárgyaló közgyűlések. A záiszámadó közgyűlések döntő többségién temérdek észrevétel, bírálat, ötlet, hasznos jótanács hangzik pl az 1963-as esztendőben végzett munkával kapcso­latban. A szövetkezei; vezetői akkor járnak el helyesen, ha minden észrevételt, bí­rálatot és javaslatot figyel­mesen megvizsgálnak és azokat, amelyek a szövet­kezet általános érdekeinek megfelelnek, bedolgozzák az 1964-es tervbe. •— Az olyan jellegű bírálatokat vagy javaslatokat, amelyek nem valók a tervbe, azokat a mindennapi munkában hasznosítják. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvá­nulások jelentik a szövet­kezeti demokrácia érvénye­sülését a gyakorlatban. Vannak, akik arra hi­vatkoznak, hogy a termelő- szövetkezetek fejlődésének mostani szakaszában már nem lehet, de nem is kell nagy jelentőséget tulajdo­nítani a demokratizmusnak. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után — mond­ják — a nagyüzem szak­mai kérdései kerültek elő­térbe, azokhoz pedig a szakemberek értenek, nem a tegnapi néhány holdas parasztok. Való igaz, hogy a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek létrehozása hozzáértő irányítást kíván. De van-e olyan, bármeny­nyire is kitűnő szövetke­zeti szakember, aki a ta­gok támogatása, közvetlen részvétele nélkül képes volna megvalósítani elgon- I dolásait, terveit a szövet­kezetben? Különösen jo­gos ez a kérdés, ha ismé­telten arra emlékeztetünk, hogy azok a tegnapi né­hány holdasok ma a több ezer holdas gazdaság tu­lajdonosai és nem pedig alkalmazottai. Az egyszerű szövetkezeti tagok szakmai hozzáértését illetően, bizonyos, hogy van bőven pótolni való. A szö­vetkezeti szakemberek használjanak is fel min­den alkalmat és segítse­nek a tagság szakmai mű­veltségének emelésében. A szövetkezeti demokrácia fejlesztésének ez is elen- ' gedhetetlen feltétele. De a szakmai műveltség nem minden Ennek páro­sulni kell azzal az óriási helyismerettel, termelési ta­pasztalattal, apróbb, olykor ösztönös megfigyeléssel, amelyet — évtizedéken ke­resztül — még egyéni ko­rukban sajátítottak el a szövetkezeti tagok. Ezek fi­gyelembe vétele éj felhasz­nálása, még a legkorsze­rűbb nagyüzemekben is kin­cset ér. Merítsenek hát ebből a szövetkezetek vezetői mi­nél bátrabban és bővebben. A most készülő és rövide­sen megvitatásra kerülő termelési és gazdálkodási tervek akkor lesznek iga­zán az egész szövetkezeti közösségek tervei, ha azok­ban a népgazdaság igényei­nek figyelembevétele mel­lett minél teljesebben ér­vényesülnek a tagok egyéni kívánságai, tervei, tapasz­talatai. Nélkülözhetetlen ez azért is, mert a terveket aemcsak a vezetőség hajtja Pillangósvirágú növénye­ink (a lucerna, a vöröshe­re, a baltacim, a borsó, a bab, a szója, stb.) különle­ges helyet foglalnak el a szántóföldön termesztett növényeink között. Elsősorban abban külön­böznek az egyéb növények­től, hogy a gyökereiken élő baktériumok a levegő­ből veszik fel a nitrogént, a növények egyik legfon­tosabb táplálóanyagát. Ki­tűnő előveteményszerepük ezzel a képességükkel ma­gyarázható. Amíg a búza. a kukorica, a répa, stb. után a talaj nitrogénanyaga a termesztés során lényege­sen csökken, addig a pil­langósok tarlójában 2—3 mázsa pétisónak megfelelő nitrogén-táplálóanyag hal­mozódik fel a betakarítá­sukig. A pillangósok termés- mennyisége és minősége fo­kozásának kulcskérdése, hogy a gyökerein milyen baktériumok (Rhizobium- törzsek) telepszenek meg A hasznos baktériumok- teljesítmény alapján törté­nő — kiválogatását és el- szaporítását, valamint a felhasználásra kerülő oltó­anyag minőségi ellenőrzé­sét 1956 óta állami inté­zetek végzik. A Magyar Tudományos Akadémia sop­roni Talajbiológiai Kutató­laboratóriuma kiválogatja és a legjobbnak talált tör­zseket átadja a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézetnek. A Phvlaxia a baktériumokat elszaporítja és alkalmas vivőanvaggal ^összekeverve a mezőgazda­ság rendelkezésére bocsát­ja. A forgalombahnzatal előtti ellenőrzést az Orszá­gos Mezőgazdasági Minő­ségvizsgáló Intézet nagy hozzáértést és pontosságot igénylő termesztési kísérle­teivel végzi. / A Phylaxia a baktérium­végre, hanem az egész tag­ság. S a tagok annál szíve­sebben, szorgalmasabban dolgoznak, minél inkább magukénak tekintik mind­azt, amit a terv előirányoz. Egyre több termelő- szövetkezet alkalmazza már a családi tervezést. Ennek az a lényege, hogy a tsz vezetői felkeresik ottho­nukban a szövetkezeti csa­ládokat és ismertetik, mi­képpen kellene fejleszteni a közös gazdaságot. A tsz- tag és családja is elmondja véleményét, javaslatát. De nyilatkoznak arról is, hogy milyen és mennyi munkát vállalnak egész éven át a közösben, s mekkora jöve­delmet szeretnének elérni. E megbeszéléseken a tag­ság részletesen megismeri a gazdaság helyzetét, lehető­ségeit, a tennivalókat és a kölcsönös megállapodás alapján előkészíthetik saját családi tervüket is. A hol­nap biztonságának tudata a tennivalók „testhezsza- bott” körvonalazása, növeli munkakedvüket és ragasz­kodásukat a közös gazda­sághoz. A szövetkezeti terv megvalósításának csak ez lehet a valódi aranyalapja A népgazdaság jelenlegi helyzete egyre jobban sür­geti a fejlődés gyorsítását a mezőgazdaságban is. Roha­mosan nőnek az igények, s ezért gyorsabban kell nö­velni a lehetőségeket is. A szövetkezeti demokrácia fejlesztése, a gazdasági és politikai fejlődés olyan mérhetetlen lehetőségeit szabadítja fel, amelyet mel­lőzni nem lehet és nem is szabad. készítményt Rhizonit néven hozza forgalomba. Az utób­bi években végzett kísér­letek alapján megállapí­tást nyert, hogy az oltó­anyaggal kezelt magból kelt növények 15—20 szá­zalékkal adtak több ter­mést, mint az oltatlan ók. Volt azonban már arra is példa (kőszárhegyi Egyetér­tés Tsz), hogy a magborsó termését 320 mázsával nö­velte egy ho’don ez az egy­szerű művelet. Ha számításba vesszük azt, hogy egy holdra szük­séges oltóanyag 7 forintba kerül, vagyis elenyészően kevés a várható többletjö­vedelemhez viszonyítva — ez a tény szinte parancso- lóan teszi feladatunkká — minden újonnan elvetésre kerülő pillangósvirágú magjának beoltását.^ Az üzemek a Phylaxiától (Budapest, X., Szállás u. 5—7) rendelhetik meg a Rhizonit oltóanyagot. A megrendelőben fel kell tüntetni, hogy milyen pil­langós (lucerna, borsó, csil­lagfürt, stb.) oltásához ké­rik az anyagot. A Rhizonit poralakú készítmény, mely­nek szárazon való bekeve­rése nem okoz különösebb gondot egyik gazdaságnak sem. Lényeg az, hogy az oltóanyagot nem szabad napfény hatásának kitenni. Véleményem szerint a falusi fiatalok segíthetnek ebben az ügyben az üze­mek vezetőinek. Példaként megemlítem, hogy intéz­ményünk KISZ fiataljai a környékbeli termelőszö­vetkezetekben mintégy 400 hold újvetésű pillangósvi­rágú növény magvainak ol­tási munkáját fogják elvé­gezni. Páti Nagy Elemér felsőfokú technikumi tanár, a zsámbéki Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum igazga­tóhelyettese Oltsuk be a pillangósvirágú növények magvait Hárotn- milliarcl forint Z árszámadások a S/o no&t MwagmamffiTOBgHa megyei szövetkezetek vagyona — A karcagi Lenin a leg­vagyonosabb szövetkezet — A jászboldogházi Aranykalász­ban a legmagasabb a jövedelem A • Hétfőn a Szolnok megyei Tanács mezőgazdasági osz­tályának könyvelési dolgo­zói elutaztak a megyeszék­helyről, hogy a járási-vá­rosi tanácsoknál megkezd­jék az idei zárszámadások összesítését. Lényegében, a szövetkezeteket illetően be­Azok a szövetkezetek, ahol éppen nem a legjobb ered­ményekről adnak majd szá­mot. Megyei szintet tekintve az idei zárszámadásokra egyöntetűen jellemző volt, hogy jobban sikerültek a tavalyinál. (Erre vall az is, zarora\a a jászboldogházi Aranyka­lász. Ott 25 ezer forint jut átlagban minden szövetke­zeti gazdára esztendei idő- hosszot mérve. Az idei sikerek lényeges vonása, hogy sok tavalyi gyenge szövetkezet megerő­södött. A tavaly még gyen­ge szövetkezetek csoportjá­ba tartozó besenyszögi Le- uin, jászfény szarui Szabad­ság, tornaj monostori Petőfi, tiszainokai Szabadság, ü- Bzagycndai Lenin elhagy­ták a gyengék kategóriáját. Egy esztendő alatt szépen nőtt a jövedelem a jánoshi- dai Vörös Hajnal, a szolno­ki Lenin, a nagykörűi Kos­fejezettnek tekinthető e munka. A megye 173 szö­vetkezetében megtartották már a közgyűléseket és ki­fizették a járandóságot, s máris készülődnek a terv­ismertető közgyűlésekre. Mindössze néhány szövet­kezet tartja még e napok­ban zárszámadását Közöt­tük a jászberényi Vörös Csillag, a szolnoki Vörös Mező, tiszasülyi Rákóczi. A Jászberényi Ruházati és Háziipari Vállalat tavaly száz munkással dolgozott: méretes és javító részle­gekben. A tervezett 2 mil­lió 300 000 forint termelési tervüket 3 400 000 forintra teljesítették. A vállalat eredményes munkája adta a gondolatot a városi tanácsnak, hogy új profilt szerezzenek szá­mukra. A vállalat vezetői­vel együtt többször jártak a Könnyűipari Miniszté­riumba”. Ott javasolták: tekintettel arra. hogy a martfűi Tisza Cipőgyárban megszűnik a papucs-gyár­tás, vegyék át a jászberé­nyiek. A minisztériummal tör­tént megállapodás értelmé­ben fogtak tehát hozzá a jászberényiek a kis papucs­gyártó üzem megvalósítá­sához. Helyiséget a tanács biztosított. A TÖVÁLL vé­gezte az átalakítást. Az építkezés így mindössze 150 000 forintjába került a vállalatnak. A gyártáshoz szükséges gépeket könyvjóváírással kapták meg a cipőgyárak­tól. A vállalatnak azonban nagyobb gondot kellett volna fordítania a gépek beszerzésére és vigyázni, hogy többségében ne selej- teket vegyenek meg. — Ugyanis az üzem beindulá­sakor sokszor a gépek hi­bái miatt állt a termelés. Még annyit: a munka megkezdésénél sokat segí­tett a Tisza Cipőgyár. Az első széria házicipőhöz va­ló anyagot ők szabták ki, ugyanakkor szakembereket is adtak az új jászberényi üzemnek. Lényegében ennek az összefogásnak kösz.önhető, hogy — mint azt már ko­rábban hírül is adtuk — február 3-án teljes kapa­citással beindulhatott a pa- purs-üzem. Tetemes megrendelést kaptak már az első esz­tendőre: 8.5 millió terme­lési értékben 125 000 pár női- és férfi házicipőt gyártanak. És alig múlt el pár nap a munka meg­kezdése óta a ker°skede- lem úiabb kérése] fordult hozzáiuk. Vállaliák el úiabb 50 000 nár divatpa- pucs készítését rniotogy g millió forint értékben. hogy soha még ilyen korán nem értek véget, hiszen korábban mindig február végéig eltartottak.) A legmagasabb munka­egységértéket a szajoli Vö­rös Csepelben osztották, ahol is minden megdolgo­zott munkaegységért 52 fo­rintot adtak. Igaz, hogy a legmagasabb jövedelmet mégsem a szajoliak bizto­sították tagjaiknak, hanem A vállalat vezetői azon­ban egyelőre e feladat megvalósítására nem mer­nek vállalkozni, hiszen alig vannak túl a kezdeti ne­hézségeken. A foglalkozta­tott harminc asszonynak most kellett megtanulni a papucskészítést. Magyar Gáborné például a Vendéglátóipart Vállalat­nál dolgozott azelőtt, mint kézilány, de nem bírta az eléggé nehéz munkát. Két hete dolgozik itt a válla­latnál, 5,70 órabért kap. könnyű munkát végez. S mint mondja: — Az a jó, hogy egyi­künk sem szégyellte most tanulni a szakmát Mind­annyian kezdők vagyunk. Igyekszünk, hogy mielőbb belejöttünk. Mondták, ha már gyakorlott munkások leszünk, havonta megkeres­sük az 1300—1400 forintot. Gerőcs Józsefné azelőtt időszaki munkás volt a dohánybeváltónál. Most végre évek után állandó munkát kapott itt, a pa­pucs-üzemben. Harminc asszonyt fog­lalkoztát a vállalat ú;i üze­mében. Viszont lehetőségük lenne rá. hogy bevezessék a második műszakot is, ez pedig úiabb harminc asz- szony elhelyezését jelente­né. Igaz, kezdeti gondok még vannak és lesznek is egy ideig. De biztató lehet számukra, hogy a kereske­delem ieényli munkáinkat, egyre több megrendeléssel keresi fel őket. A Jászberényi Ruházati és Háziipari Vállalat pa­pucs-üzeme e hónap végén szállítja először termékeit az ország összes cipőnagy­kereskedelmi vállalatához. Nem nagy mennyiséget, hisz jelenieg még csak 200 pár házicipőt tudnak ké­szíteni naponta. De Ökrös Sándor művezető szerint néhány hónap múlva már meglesz a napi 500 pár. Dolgozik Jászberény űj üzeme. Jó lenne rövidesen arról is hírt adni. hogy az úi üzemben megkezdték a többműszakos termelést az ország lakóinak jobb ellátása, nem utolsósorban pedig mind . több jászbe­rényi nő munkába állítása érdekében. V. V. suth, az öesödi Zöld Mező, a tiszafüredi Hámán Kató, a kengyeli Mező Imre szö­vetkezetekben. Zárszámadá­si összesítők adatai szerint is nagyot lépett a mély ká­tyúból a túrlcevei Búzaka­lász. A gazdálkodási ered­ményt mérve ugyancsak szép számok kerülnek az összesítő lajstromra. A jásza lsószentgyörgyi Petőfi termelőszövetkezet 3600 fo­rintos gazdálkodási ered­ményt mutat ki, minden hold szántóra. A tiszaderzsí Kossuth 3200 forinttal kö­veti őket. A legjobb zár­számadásokat a tiszafüredij a jászberényi és a szolnoki járásban tartották. Ezekben a járásokban fejeződtek is be elsőnek a zárszámadás, sok. Egy év alatt igen jelen­tősen gazdagodtak szövet­kezeteink. Szolnok megye kolleiktív gazdaságai együt­tesen több mint három- miiliárd forint értékű össz- vagyon tulajdonosai. Beru­házott vagyonuk is meg­haladja a kétmilliárd fo­rintot. 1963-ban kétszáz- millió forinttal nőtt a me­gye szövetkezeteinek tiszta vagyona. Tájegységünk és megyénk legmódosabb szö­vetkezeti gazdaságai közé a karcagi Lenin, 1 a túrke- vei Vörös Csillag, a mező- héki Táncsics tartoznak. Az idén először történt meg, hogy a zárszámadások készítésekor üzemi ágaza­tokra bontották a jövedel­met. A zárszámadási ada­tokból most minden szö­vetkezetben figyelembe ve­hetik (s kell is, hogy fi­gyelembe vegyék) milyen növényféleségekből, milyen állatfajból tudják a leg­nagyobb jövedelmet elérni. Jó két hete már egyébként, terveznek a szövetkezetek. Ezzel, az idei esztendő gazdasági, pénzügyi felada­tainak dokumentálásával a tiszafüredi járásban halad­nak a legjobban. (Míg a zárszámadásokat 173 szövetkezetben készí­tették el, a terveket már csak 147 közös gazdaságban dolgozzák ki. A zárszám­adásokkal egyidőben ugyan­is nagyarányú egyesülések történtek. Jászapátin öt szövetkezet mondta ki. hogy a termelőeszközök összevonása után e tavasz­tól kezdve már két igazán nagy üzemben gazdálkodik. Jászboldogházán a falu va­lamennyi parasztembere egyetlen szövetkezetbe tö­mörült. Egyesültek a tö­rökszentmiklósi Arany Ka­lász és Búzakalász, a ve- zsenyi és a tiszajenői szö­vetkezeti parasztok társu­A jászberényi papucsosok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents