Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI i984. február 16, 5' Meddig lesznek utolsók? JWf aém meg Ami biztos, az biztos. A 39/a műhely összes dolgo­zójának gyári belépője az asztalon feküdt így ha akarják, ha nem, végig kell hallgatniuk a termelé­si tanácskozást. Helyes-e ez a módszer vagy sem, ar­ról majd- később. — ....már ebben az év­ben is mintegy négyezer pár a lemaradásunk, mun­katársak — mondta Kiss László, a 39/a műhely mű­vezetője. — Ennek legna­gyobb részével, körülbelül kétezer pár cipővel a saját hibánk miatt vagyunk adó­sak. MENNYI MARAD . A BORÍTÉKBAN? — ...február 1-től új bé­rezést. vezetnek be nálunk is. Egyes műhelyekben már régebben eszerint szám­fejtik a bért. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az új bérezési rend­szer ösztönző hatására a minőség általában 3—1 szá­zalékkal emelkedett. Saj­nos, nálunk azt fejtegetik gz emberek, mennyi ma­rad a borítékban, ha te­szem fel a tízes kategóriá­ban a maximumot, 280 fo­rintot levonják. Ehelyett inkább azon kellene gon­dolkozni, hogy miként ke­rülhetik el a levonást és hogyan lehetne az alapke­resetet néhány száz forint prémiummal megtoldani... . Tóth Imre evikkoló már alig várta, hogy a műveze­tő befejezze. — A evikkolók helyzeté­ről beszélek — kezdte. A fedett marhabox, amiből dolgozunk, elismerten rossz 'foinőségű. Előírás szerint három embernek kellene élvégezni a cvikkolást, de csak négyen tudjuk a mun­kát -úgy elvégezni, hogy a rhlrrőség elfogadható le­gyen. Mi lesz velünk? A bért három emberre fize­tik és négyőnk között lesz elosztva? — Két előhúzó gépünk Van — mondotta Polgár János, — viszont a kettő nem tesz ki egyet. Kiss Péter meo-s, aki ed­dig egy asztal szélén ült, felállt é3 úgy kezdett be­szélni. KI A JÓ MŰVEZETŐ? — A műhely nem akar kilábolni a bajból. Ennek nemcsak a rossz anyag, a rossz gép az egyetlen oka, hanem a laza munkafe­gyelem is. Amíg Gajdos Jani bácsi volt a műveze­tő, sokkal jobban ment a munka, jobban hallgattak rá a munkatársak. Mi en­nek az oka? Talán az idő­sebb embert tisztelték ben­ne? Kiss Lászlóra azért nem hallgatnak, mert fia­tal, nem olyan erélyes? — Király elvtárs egy hét alatt rendet csinált a mű­helyben. Bebizonyították, tudnak jól is dolgozni. Azt nem értem, miért nem le­het állandóan úgy? — Sajnos a minőségi el­lenőrzésre jut a legkeve­sebb idő — mondta R. Papp Istvánná tűződei mű­vezető. — Amikor elkezd­tük gyártani a bundacipőt, nem voltak jók azok a ké­sek, amelyekkel a ringli- alátétet szabták. Ez nagyon sok, minőségileg nem meg­felelő felsőrészt eredmé­nyezett. Míg ezt a hibát kiküszöbölték, jócskán le­maradtunk. — Hetek óta rossz a ringlizőgép, mert nincs megfelelő ringli. — Igaz, hogy van csehszlovák import ringlink, de ahhoz nincs gépalkatrész. Köl- csöngépekkel dolgozunk, így küszködünk. Laci bá­csinak is mindenért könyö­rögni kelL Ma délután egy órakor már nem volt ra­gosztó a műhelyben. Egy ecsetet is csak hosszas ri- mánkodás után hajlandó adni. Nem ilyen anyagos kell nekünk. Kiss László, a művezető, mielőtt befejezte volna a beszámolóját, azt mondta: ha eddigi munkánkat apró­lékosan értékelném, talán két óra sem lenne hozzá elegendő. Sajnos, nem le­het, mert megy a vonat és az autóbusz. Pedig megérte volna. \Z ÜZEM UTOLSÓ MŰHELYE Az öntudat és az önfegyelem a 39/A mű­helyben még nagyon ala­csony színvonalon áll. Nem állítjuk, hogy csupán a mű­hely kollektíváján múlik, meddig viselik az üzem utolsó műhelye címet, de el­sősorban magukban kell keresniük a hibát. A Tisza Cipőgyár műsza­ki és gazdasági vezetőinek viszont az eddiginél na­gyobb segítséget kell ad­niuk ahhoz, hogy üzemké­pes gépeken dolgozhassa­nak, kikísérletezett mo­delleket kapnak és a soro­zatgyártás közben ne me­rüljenek fel olyan hibán, amelyekből lemaradás, rossz lábbeli származik. A művezető legyen határozott és ne nézze el a hanyag munkát. — Végül annyit, nem elegendő a gyári belé­pőket összeszedni, ezzel biztosítani, hogy a terme­lési tanácskozáson minden­ki résztvegyen. Az embe­rek önként, segítő szándék­kal tanácskozzanak. íognár János — Gyu-ri é-de-sap-ja ... gép-gyár-ban dől... dol-gc- zott... Talán a szemüveg homá­lya tette, vagy inkább a nagy zavar — mivel többen hallgattuk —, de egyszer- kétszer megakadt Juli néni az olvasásban. Pedig tanító­nője szerint igen-igen szor­galmas, lelkiismeretes ta­nítvány. Juli néni magántanuló. Tanítónője is csak úgy ma­gánszorgalomból foglalko­zik növendékével. Az ismeretség köztük nem új. Tizenegy esztendő­vel ezelőtt Juli néni volt a csakácsnő, ő sütött-főzött a „tanító néni” keresztelőjén. Lévén a néne most ötven­öt, a tanítónő pedig tizen­egy esztendős. Hogyan lett ez a csitri kislány Juli néni tanítónő­je? Nagy sora van ennek! A tanítvány Juli néni, azaz lánykori nevén Benkucs Julianna sorrendben a negyedik gye­rek volt a családban. Raj­ta kívül még hat testvér kért kenyeret... Nézem a velem szemben ülő asszonyt és hallgatom, ahogyan az életéről beszél. Még mindig nagyon szép. Csillogó bogárszeme, szép­ívű szemöldöke, szép sza­bályos szája van. Ráncot az arcán még most is ne­héz lenne találni. Csupán őszülő haja, beteg lába, el­nehezült teste árulkodik ko­ráról. Meg a keze. Látszik •ajta, hogy sokat dolgozott életében. — Nem tudtak tartani anyámék... hétéves korom­ban cselédnek álltam... ti­zenként esztendős korom­ban már olyan szaladó™ lány voltam ... — Olyan' eriggy ide, eriggy oda ... mösogattám, tapasztottam ... mikor mit kellett csinálni. Húsz esz­tendős koromban mentem férjhez... de szegény uram két és fél év után meg­halt ... itt maradtam a fiammal... Aztán újra cse- lédeskedtem itt a faluban, de beteges volt a fiam és azt mon ták az orvosok, hogy a tanyai levegő jót tenne neki, hát újból férj­hez mentem egy tanyasi emberhez... ott ismerked­tem meg Bugyiékkal, szom­szédok voltunk... — A fiával él, Juli néni? — A második uram is meghalt, éppen akkor ami­kor ezt a házat építeni kezdtük itt bent, Jászapáti­ban. így aztán a fiammal éldegélek ... nagyon jó gye­rek, nem italos ... zetoros az Alkotmány Tsz-ben... — És hogyan szánta rá magát most a tanulásra? Erre már mosolyra húzó­dik a szája, odamegy a konyhaszekrényhez, füzete­ket vesz elő. Közbeií mond­ja: — Nagyon szeretem ezt a kislányt, a Macát ., . Egy­szer átjött hozzám, hogy áz Úttörőknél azt mondták né­kik, kéressenek olyanokat, akik nem tudnak ími-ol- vasni és tanítsák meg őket... azt mondja, tudja, hogy én nem ismerem a betűt. Majd ő megtanít. Mondtam neki, hát tanítsál, ha azt hiszed, hogy meg tudom tanulni... így volt... — És jól megy a tanu­lás? Válasz helyett kezembe nyomja a vonalas füzetet. Szép gömbölyű betűk sora­koznak benne. Miftden ol­dal első sorában piros tin­tával leírva, a gyakorlásra szánt szöveg. Például: öz­vegy Balogh Pálné, Ben­kucs Julianna... És az egyes gyakorlatok mellett a füzet margóján piros tin­tával ott áll az osztályozás is: jeles, jó... mert a kis tanító néni ezzel is. ösztön­zi növendékét a tanulásra. Egy hónapi tanulás után Juli néni már.azzal dicsek­szik, hogy ismer minden betűt és már minden szö­veget el tud olvasni... igaz, cs'ak szótagolva. A tanító néni A „tanító nénit” a Be­loiannisz úti iskola igazga­tója hívatta be az irodába. Mint hatodik osztályoshoz illik, komolyan válaszol Bugyi Marika kérdéseimre. — Tudtak az iskolában arról, hogy tanítod Juli né­nit? — Csak az őrsöm — vá­laszolja. — Expedíciós fel­adatként kaptam és igyek­szem teljesíteni. — És mikor tanultok? — Kezdetben minden nap tartottunk órát. Először az o betűvel, majd az a betű­vel kezdtük... így tanul­tuk meg lassan az egész abc-t. Most már másolni tud Juli néni, így másna­ponként tanulunk két óra­hosszét. — Mi a véleményed, mi­kor jelentheted őrsödnek, hogy a feladatot teljesítet­ted? Mire áprilist mutat a naptár — Még egy hónap kell. Most már diktálás után is tud írni négy-öt betűs sza­vakat a néni. És ekkor hirtelen/; újfa magam előtt láttam Juli néni füzetét. Az olcsó, vo­nalas iskolai irkát, s benne az óvatosan gömbölyített betűket: „Január előljár Február a nyomán Március szántó-vető Április nevettető.. .” Mire az idén áprilist mú­ltat a naptár, egy írni-olvas- ni nem tudóval kevesebb lesz Jászapátiban. Mire az idén áprilist mutat a nap­tár, egy úttörő kislány tel­jesítette expedíciós felada­tát. Varga Viktória Egy kötelességét elmulasztó orvos és büntetése Havonta 300—400 órát javítanak a Szolnoki Vasipari Vállalat órajavító részlegében. Kénünkön Rontó Sán­dor részlegvezető munka közben Kitavaszodás előtt Dr. Laczkó László ho­mok terenyei körzeti orvos magánbetegként kezelt egy asszonyt, akinek állapota — bélelzáródás következtében — életveszélyessé vált. A vizsgálat végén az orvos azt mondta a család tagjainak, hogy a beteg asszonyt szál­lítsák kórházba. Az asszony és férje azonban ellenke­zett, s az orvos, az életve­szély ellenére, nem intéz­kedett az elszállításról. Más­nap az asszony állapota rosszabbodott és újból ki­hívták dr. Laczkó Lászlót. Visszaüzent, hogy rendelése van, hívják ki azt az or­vost, akinek körzetéhez az asszony tartozik. Este ugyan dr. Laczkó meglátogatta a beteget, de az akkor már menthetetlen volt. Az or­vosszakértői vélemény sze­rint, ha idejében kórházba szállítják, meg lehetett vol­na menteni. A homokterenyei körzeti orvos később egy rokona esküvőjén vett részt, egész éjszaka mulatott és alaposan Celöntött a garatra. Reggel több rokonát személygép­kocsiján szállította haza, majd Salgótarjánban, egy keskeny utcában mintegy 100 kilométeres sebességgel száguldott, mert egy autó­buszt meg akart előzni. Eközben elvesztette ural­mát a jármű felett, az autó felszaladt a járdára és el­gázolt két asszonyt. Az egyik a súlyos sérülések következtében meghalt, a másik hosszú kórházi keze­lésre szorult. Az orvos a súlyos baleset után kiszállt a gépkocsiból, cigarettára gyújtott, s ügyet sem vetett a sérültekre, nem nyújtott nekik segítséget. Dr. Laczkó László bűnlajstromát ezen­kívül az is terheli, hogy hamis igazolványt állított ki Kazinczi Ferenc könyve­lőnek, akit bírósági tárgya­lásra idéztek meg vádlott­ként. Dr. Laczkó igazolta, hogy a könyvelő ágyban fekvő beteg — jóllehet a „beteg” aznap több kilo­métert kerékpározott. A Legfelsőbb Bíróság dr. Laczkó Lászlót a bűncse­lekményekért nyolc évi sza­badságvesztésre ítélte. Ezen­kívül öt évre eltiltotta a gépjárművezetéstől és két évre az orvosi foglalkozás­tól. Kazinczi Ferencet, mint közokirathamisítás felbúj- tóját négy hónapi szabad­ságvesztéssel sújtotta. A Legfelsőbb Bíróság az üggyel kapcsolatban egyéb­ként elvként mondta ki, hogy — szem előtt tartva az orvosi rendtartásban foglaltakat — az orvos köz­vetlen él ítveszély esetén a beteg, illetve — ha öntu­datlan állapotban van — a hozzátartozók hozzájárulá­sa nélkül is köteles a bete­get kórházba vitetni. (MTI) Kobela Éva, a KISZ tit­kár beszél. Mire befejezi mondókáját, egészen kipi­rul. Nem mindennapi do­log ennyi felnőtt ember előtt elmondani, mit vég­zett a múlt évben a két tsz ifjúsági szervezete. És fő­leg, hogy mit akarnak ez­után. A volt Béke Tsz fiataljai parkot gondoztak, tanul­tak. Tizennyolcán járnak most is a kertészeti szak- tanfolyam harmadik évfo­lyamára. Munkájukért is jótáll a szövetkezet 41 fo­rintos munkaegységértéke. Sportolni viszont nem tud­tak, nem volt aki tanácso­kat adjon nekik. így nem értékelhetik az Ifjúság a szocializmusért mozgalom- ; ban elért eredményeiket. | A volt Petőfiben is ha- : sonló a helyzet. Ott is el­sorvadt végülis a verseny. Pedig szépen indult. Az­tán csak a 230 mázsás cu­korrépa termés híre ma­radt belőle. j Ezt nem akarják az idén. Azért alakítottak külön if­júsági brigádot, a szövet­kezet vezetőségével egyet­értésben. Külön területet is vállalnak egész évi meg­művelésre és a termés bi­zonyos része a kiszé lesz. Ha kicsiben is, hadd gaz­dálkodjanak teljesen önál­lóan. , Ismeretterjesztő előadá­sokat is tartanak, bár előbb egy teadélutánt rendeznek. Hadd ismerkedjenek, ba­rátkozzanak össze a fiúk, lányok. Ha jó idő lesz, ak­kor majd természetjárásra is indulnak. — Ez is szép, csak azért előbb itthon legyen ottho­nuk. Szüntessük már meg azt, hogy amikor dolgozni kellett, számítottunk a fia­talokra, de aztán már nem törődtünk velük. Ez utóbbi Bereznai Ist­ván kritikája. De nevez­hetjük a párt vezetőségé­nek is. A múlt — a múlté. Hogy valóban az legyen, elfogadják Kormos Mihály párttitkár javaslatát: éven­te három alkalommal tag­gyűlésen értékelik a fiata­lok munkáját, helyzetét. Ludányi Imre, az ifjúsági brigád vezetője, a pártve­zetőség tagja elsősorban ezekért a felelős. * A három kisebből ala­kult szövetkezetnek több mint ezer tagja van. Egy­szerre sokan lettek. Ho­gyan lehet törődni annyi emberrel? Hisz alig van olyan, akinek ne volna ép­pen most mondani, kérdez­ni, intézni valója. Nem kezdők már, mégis az egye­sülés rengeteg új dolgot, új gondot hozott felszínre. A szervezési teendőktől a sér­tődöttekkel való beszélge­tésig, sorsuknak rendezé­séig szinte mindent. És most itt a pártvezető­ségi ülésen a fiatalok elő­zetes munkatervének elfo­gadása után a pártcsopor­tokról van szó. Ezer em­berrel, s köztük több mint száztíz párttaggal törődni egyetlen párttitkár, de még a kilenc vezetőségi tag sem tud. Ök, a bizalmiak lesz­nek hát majd az elsővo­nalbeli segítők. Hogyan és mint dolgoznak, azt még most is csak körvonalazni tudják. Elosztják kihez ki tartozik, megnézik nem maradt-e ki valaki, el tud-e mindenki látogatni pártcsoportjának tagjai­hoz. Az se olyan könnyű dolog. Van aki nem is itt* hanem Jánoshidán lakik. A tanyaiak is kilométerek­re vannak a községtőL • Két sürgős dolgot ren­deztek ezen az első, most már nagy jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz pártve­zetőségének ülésén. Sok minden van még hátra, mindent egyszerre nem le­het elrendezni. A végleges termelési terv csak a jövő héten lesz kész. De addig sem várhatnak ölhetett kézzel. Akkorra már jól szervezett „hírszolgálatot” alakítanak ki, hogy a terv megérkezése után minden­ki hamar értesüljön arról* mi lesz a dolga ebben az évben. Feltétlen így kell ennek lennie, mert a terv megis­merése után már nyílik az idő, s a határ se várhat. Az alsógyörgyi föld, a munka már csak az elő­nyét érezheti annak, hogy a Béke, az Alkotmány és a Petőfi Tsz egy nagy, az egész községet átfogó gazdasággá egyesült. 8. fii

Next

/
Thumbnails
Contents