Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

A táska tsuuen Pénztárnál Kedves szerkesztő Bácsi/ Tudatom hogy minálunk 02 is megkezdő­döt újból az iskola ami, csuda kiasz volt. Mert te- ciktudni az újévben toviib fejlesztették a módszereket és nem csak váltoidös ha­nem. váltó cípös iskola is létünk ami u) vívmány cs ojan hogy fuszekliba vol­tunk az osztájba az első nap. Mert nem menták hogy mamuszt kell vini il­letve sokan elfelejteték. A tanárnéni menta hogy jo egy, darab szövet is amivel, becsavarjuk a cipőt. Apuka megjegyeszte hogy szeretné, látni a tanítónénit mijen sikkes lesz ajd ha a tü- sarkuját átköti egy ócska nadrágszáral. Még jo hogy a mi osztájunkba nincsen- nek férfijak, csak kisfijukl Sőt Jutka szerint akor sem lesznek férfijak ezekből ha megnőnek bizonyos okok miat mert, már az iskolába papucskényszer alat neve­lik őket. Csuda muris az is mikor az órák végén megkel ke­resni újra a cipőket. Ne­kem valaki elvákta a fűző­met ezért beleköptem áto­kéba akikről gondoltam hogy voltak. Jutkának két bal lábas jutott, ezért nem jöhetet el csúszkálni az ud­vara velem. Monta nemi* baj mert, a terembe job­ban lehet míg a tanárnévit nem jelzik. Szóval csuda kiasz az új mótszer. Nekem most isko­lában se kel meni egy da­rabig, mert a zokniba át- hültem és apu megtoldotta a Jézuskát egy fésülhető* babával hogy ne rángasam a fenekem mikor a doktor bácsi a penicilin ággyá. A nővérem meg nekem ígérte a lila rúzsát ha nem mon­dom meg Anyunak hogy megnézte a Bokaccso het­venesei. Maradok továbi tudósítá­sokkal kezítcsokolom Suli Lenke u. I.: Ne tesen haragudni hogy némi hibákkal írok, de edig nem találtak ki ojan mótszert hogy én i* mekfelelőjen fejlőggyek. El­végre az iskolába sem jut­hat idő mindenre. (S. L.) Es as év is jól kezdődik! Baráti, sőt egészen családias volt a hangulat Szil­veszter éjszakáján Zeuszék Vosztok utcai kis lakásában. A népes társaság a tavalyi szpartakiádon nyert serle­gekből szopogatta a malátadús, vitamintartalmú táp­anyagokból előállított, alkoholszegény NEKTÁR gyógy- tápsört (fogyasztói ára boltban és söntésben kettőnyolc­van). Hé bé — mint szolgálatkész házikisasszonyho* illik, szorgosan töltögette a megürült kupákat. Diana szokás szerint férjre vadászott, s egyre Adoniszon jár- tatta csábos tekintetét, míg unokahúga, Fortuna min­denkitől afelől érdeklődött: megvette már az ehetit? Hesztia rettenetesen unta a banánt. Kisurrant a konyhába, * a gáztűzhely fölött ólmot öntött, miközben félszemmel azt figyelte, folyik-e már a kávé a presszó­gépből. A többiek csendesen szemlélték a televízió ra­gyogó, humortól sziporkázó szilveszteri műsorát, elte­kintve attól a néhány kisistentől, aki görcsökben fet- rengett az NDK-ból importált gépi-perzsaszönyegen, fel­tehetően Psotamérgezéstól. Bacchus bírta még a legtovább. Igaz, vitába szállt a honfoglaló vezérrel — aki még egy Mátyást vélt látni a jövőbe pillantva —, mert nem akart vele kezet szo­rítani. Az óra elütötte az éjfélt. S ekkor belépett Héra asszony, kezében hatalmas tálca beiglivel — gyengéb­bek kedvéért mákos és diós ambróziával (karácsonyi maradék). Egyik vendéghölgy, az argoszi ttz-elrUik leánya, 16 felkiáltott: * — Na, ez az év is jól kezdődikl Mire Héra asszony, kit eddig is határtalanul gyö­tört a féltékenység, ha lót Zeusz papa közelében látta, a képernyőhöz csapta a süteményei tálcát 6» rárivalli a kedvei vendégre: — Még kritizálni mersz, te tehén71 ló búsan felbőgött. A sarokban ekkor vékony hangon megszólalt Ma­zsola. — Ui-ui, ne sírj, te szegény, jöjj velem a Futrinka utcábaI Manócska meg én, ui-ui, szívesen látunk... S a Vosztok utcában ismét helyreállt a rend. — túri — O Az Irodalmi kávéházzá lett Árkád eszpresszó sikereit nem győzi eléggé hangsúlyozni a megyei sajtó és rádió. — Ugyanakkor méltatlanul mellőzik az alig egy hajítás»- !ra lévő testvérintézményt: a Bíró Műveket. Pedig az utóbbi időben — különösen a Népbüfé bezárása óta — ez is sokat fejlődött és Jól' kialakult naoi műsorával igyekszik nivós szórakozást nyújtani nagyszámú ven­dégseregének. Az alábbiakban a nevezetes produkciókból ad ízelítőt rajzolónk Gáesl Mi­hály. A HALLGATÓSÁG A SZŰZ IMAJA

Next

/
Thumbnails
Contents