Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-15 / 11. szám

-mm. jászát m. MBOtíKOK MEGYEI NfiFbAP S UTAZAS ESZTONIÁBAN Készülődés a mezőgazdasági | könyvhónapra Február száguzerte folyamán or­mezőgazdasági IL KIEK IN DE KÖK Már ismerősként járok- kelek az ősi Tallinban. Ba­rátkozom a nyelvvel, a Toompea Hosszú láb és Rövid láb utcáival, s örök­re emlékezetembe vésődik a fellegvár hires tornya: a Kiek in de Kök. Miért? . Mert magyar fordításban most érzem először a közös nyelv ritmusát, bármeny­nyire is különböznek a sza­vak. Kiek in de Kök=Kuk- kantás a konyhába. A torony Valamikor a XV. század elején épült, hogy az egész Balti tenger­partot ellenőrzése alá von­ja. Ritmikus nevét onnan nyerte, hogy a tetején áll­dogáló őrszem ebből a ma­gasságból a váralatti házak kéményein át bekukkant­hatott a polgárság konyhá­jába. Kukkantás a konyhá­ba. Már nagyobb a látóhatá­ra a látótoronynak. Sűrű a köd, de szakadozik már. A Balti tenger kapuja is szétnyílik, jeges, habos hul­lámokat ver a partra a nagy víz. Állok az ország tetején, a fehér örömbe öl­tözött város fölött. Együtt látom az ősi múltat, s a di­csőbb jelent. A régi szűk utcákat, a széles, világos új városnegyedeket. Látom a serényen lépegető embe­reket, fürge gépkocsik tramlását, gyárkémények füstiének tétova bolyongá­sát égi tájak felé. * S látom új barátomat, a P.atus karcsú tornyán foreó Vaana Toomas-t, a Vén Tamás-t, Tallin szélkaka­sát. „aki" uralkodik táj és idő fölött. A felhőfodrok elúsznak. Mintha századok súlyos köde szállna el a lovagvár felől, elporlasztva a súlyos emlékeket, feloldódva az új ezerszínű valóságban. De valóság-e a Kalevipo- eg? Uav őrzik szivükben a népi legendát, ahogyan a görögök Odüsszeiát, a fin­nek a Kalevalát, ahogyan mi Toldit. Nem ismerhetem nemze­ti eposzukat, de próbálom felidézni korlátolt ismere­teimet a Kalevipoeg testvé­réről, a Kalevaláról, rég volt diákságom kötelező olvasmányáról. Hiszen a könyveken át idézni lehet eseményeket, sorsokat, tör­ténelmet és szerelmeket. S a Kaleviooeg nemcsak nevében, történelmében is édes rokona a Kalevalának. Egy a tencer, melv most előttem tombol, s ősi nvug- falansáeában hánv hahos hullámokat magából, amelvből életre kelt a finn és az észt néo ápolóéi óla. Ä tenger, melv kétszáz évig ringatta a kwfc'VPl’M vfz- asszonvát, akinek fia Vei- nemöinen esvidős a világ­gal. A vfzacszonv fia narla- cínf top. sal a of művel, beiét énft. erdőt irt — mennyire emberi, milv napvon való- ■=í»»oc a legendában is! —. és föltdőlja a zenét — a tengerből.- Hírfáiét egy f-ímVa pannHáből készíti. Emlékezetemben db bi­tók messzebb a . M^szi- l-pcbriV-nél. rnnrt di.-'h-b-szol „Írkor ÚPV bittök M“sszi- kndyű finnül in. maevprul iq pjTvef ieiont. ez a nvelv- T-oi-o—fb- Pedig a bős neve t omminVeinén, a Mossri- i-orlvű név-ie]ző. S énnen- i'itrv magvar fordítás, mint a K-lévaia 22 795 so- rfl, ötvori éneke. prgnlVrezAz tő on«7Ar,A Nem sokáig maradhat az ember idegen Tallinban. A város egyszeriben befogad­ja. kedves közvet1 pneé-gpel elénk tárta pcvezerö, ér­telmes, nyílt életét. Az ország területe kiesi, alig fele hazánknak. Űey fekszik el a finn- ée a ri- ■at M ÜábM aM mha kenyér a szakajtóban. A Szovjetunió tizenöt köztár­sasága közül Esztoniában a legkisebb a lakosság szá­ma: 1 200 000. Területe köves, vidéke mocsaras. Az erdők és a mocsaras vidék a terület huszonkét százalékát foglal­ja le. Nevezhetnénk Eszto- niát az „Ezerötszáz tó or­szágának”, mert pontosan ennyi az észt tavak szár ma. De hát Finnország is „csak” Ezer tó országa, holott vagy ötezer tava van. Nyolcszáz sziget tar­kálik Észtonia testén, ősi foglalkozásuk a halászat. Az ásatások során felszín­re került leletekből a tu­dós régészek megállapí­tották, hogy már az első évezred vége felé élénk ha­lászhajósi élet zajlott itt. A tanúk ezeréves leletek: hajóalkatrészek, kézműves szerszámok, halászfelszere­lések. .. Az észt jobbágyság már 1818-ban felszabadította magát. — Oroszországban negyvenhárom esztendővel később történt meg a job­bágyság felszabadítása. — Egy 1897-es adat szerint a lakosság 97 százaléka tu­dott írni, olvasni. Jó ré­szük birta az orosz és né­met nyelvet is. És hadd jegyezzek le egy újabb szép adatát a törté­nelemnek: Lenin Finnor­szágból érkezett Pétervár- ra, s az Auróra ágyúcsö­vét egy észt matróz irányí­totta a Téli Palotára. Szorgalmas, munkabíró nép lakja a kicsiny orszá­got. Szorgalomra, munka­bírásra késztette a mosto­ha szárazföldi terület. a mocsaras vidék és a ve­szélyes hajózás. Míg a Szovjetunió más köztársa­ságaiban átlagosan hét ti­zed munkanapot fordítanak egy mázsa gabona termesz­tésére, Esztoniában egy teljes munkanap, kell. A burgonya termesztésénél viszont az átlagos kilenc­tized munkanapot, öt tized­del teljesítik. Állattenyésztésük híres, akár a halászatuk. A Szovjetunió területein egy mázsa disznóhús termelésé­re tizennégy és fél munka­napot fordítanak, míg Esz­toniában nyolc munkana­pot. A szovhozokban csu­pán négyet. Akadnak olyan állatgondozók, akik két- háromszáz sertést látnak el. Igaz, munkájukat megköny- nyíti a gépesített takarmá­nyozás, itatás, a korszerű hizlaldák... Az egy főre jutó mező- gazdasági termelésük világ- viszonylatban is jelentős. Már 1960-ban elérte a 83.2 kg húst. 14.2 kg vajat, 191 tojást, 705 kg tejet. Ipara tizenötször termel többet, mint 1940-ben. Ná­luk is a nehézipar fejlődé­se a legjelentősebb. Kü­lönösképpen az olajpala termelés — 1965-re elérik a 16 millió tonnát, — az energetika, — amelynek szolgálatába befogták a hí­res szépségű narvai víz­esést, — a gépgyártás és a műszeripar. Halászflottájuk új hajók­kal bővült. A Balti tenger halfajtáit az Északi Sarkra is elviszik. De hiába a számok se­gítsége. Ki tud mindent el­mondani egy országról, vá­rosról, utcáiról, embereiről, múltjáról és jelenéről? —• Nem elóg ehhez egy rö­vid riport körút, — egy hosszú emberélet sem tud mindenre felelni. Gál Zoltán (Folytatjuk) Drámái emlékmű: elindult egy nagy ba ászn • s hiába várták visszatértét, ‘' ■leveszett a tenger hullá­maiba könyvhónapot . rendeznek. Ennek célja a mezőgazda- sági kultúra fejlesztése, a termelés közvetlen segítése. A könyvhónap szervezésé­re operatív bizottságok ala­kultak országszerte. A tervek szerint január 29-én Szolnokon ünnepé­lyesen nyitják meg a mező- gazdasági könyvhónapot. A megnyitón a szakemberek számára dr. Horn Artur egyetemi tanár, a mezőgaz­dasági tudományok kandi­dátusa tart előadást. A könyvtár t" b. szakíró-olva­só találkozót rendez. Ter­mészetesen feltöltik a föld­művesszövetkezetek könyv­raktáraikat is. A könyvtár művelődési autója is a me­zőgazdasági propagandate­vékenység szolgálatában áll ebben a hónapban. A Heme-Medin Utókezelő Kórház légzésbénultak osz­tályán. Az első próbálkozások. Tsz népművelők tanácskozása Kiirtás a sMuvelődési házhői — Kihelyezett technikumi osztály — IWyeiviatifolyamok KunszeMimártonban I. Mozgalmas napokkal kez­dődött az új esztendő kul­turális szempontból Kun- szentmártonban. A megye népművelési ügyvezetői és klubvezetői tanácskoztak január 2—4-ig a járási mű­velődési házban. A tapasz­talatcsere igen hasznosnak bizonyult, bár az időpont megválasztása nem volt a legszerencsésebb, mert jó- néhány ügyvezető nem tu­dott megjelenni a zárszám­adás miatt. A résztvevők érdekes előadásokat hall­gathattak. Elek Lajos, a megyei tanács népművelési csoportvezetője zárszavá­ban felhívta a résztvevők figyelmét arra a rendkívül fontos munkára, amely rá­juk vár a termelőszövetke­zetekben és egyre szaporo­dó klubokban. Arra kérte a hallgatókat, hogy színvona­las munkával valósítsák meg célkitűzéseiket. II. A népművelés sohasem tartozott a könnyű hivatá­LEJJEBB TELEPÍTIK A HAVASI GYOPÁRT Az alpinisták büszkék rá, ha sikerül havasi gyopárt lehozniok a hegyekből. Ügy tekintik ezt a bársonyos vi­rágot, mint a nehezen meg­közelíthető csúcsok meghó­dításának jutalmát. Nemrég azonban- az egyik francia botanikusnak sikerült akk­limatizálnia ezt a ritka | növényt. A havasi gyopárt lejjebb telepítették, a ten­gerszint felett mindössze 20 méter magasságban fek­vő liliei füvészkert falai közé. sok közé. Nem tartozik ma sem. Hosszantartó, szívós és következetes munkára van szükség ahhoz, hogy az eredmények parányi vi­rágai kidugják fejüket a közöny, a tudatlanság, a rosszindulat összekuszált bozótjából. A karácsonyt ma is úgy emlegetjük, mint a béke, a szeretet ünnepét. A törté­nelem tanúsága szerint ilyenkor még a legádázabb harcok közepette is elné­multak a fegyverek, kisi­multak az ütésre emelt ök­lök. Annál megdöbbentőbb volt számunkra a karácso­nyi ünnepi bálon tapasztalt — szerencsére csak szórvá­nyos — néhány mozzanat, melyet eléggé elítélni nem lehet. Két asztaltársaság, a túlzott alkohol fogyasztás hatása alatt összevereke­dett, alaposan megzavarta az egyébként kultúráltan szórakozó vendégek hangu­latát. Természetesen szabálv- sértési ügy lett a dologból, s függetlenül 'a kiszabott pénztársáétól társadalmi vezetőségünk elé olyan ja­vaslatot terjesztünk, hogy a rendbontókat fél, vagy egy évre tiRsa el a műve­lődési ház látogatásától. III. A sainálstraméltó ese­mény mellett, egvre több azoknak a jelenségeknek a száma, melyek örömmel és megnyugvással töltik el mindazokat, akik azért ag­gódnak, hogy a művelődési házak miként teiék'ák meg úi helyüket és feladatukat egvre változó kulturális életűnkben. A szórakozási ieénveket kia'-'-e'tő tevé­kenység mellett, egyre hangsúlyosabbá válik a művelődési otthonok fel­nőtt oktatást segítő tevé­kenysége. Ezen belül is a mezőgazdasági szakmun­kásképzés, mert ezen a té­ren rengeteg a pótolnivaló. A mezőtúri felsőfokú gé­pésztechnikum kihelyezett középfokú I. osztályának harmincöt hallgatója kezd­te meg tanulmányait Janu­ár 4-én a művelődési ház­ban. Az érdeklődés olyan nagy a tanfolyam iránt, hogy az elkövetkezendő két évben újabb első osz­tályok megindítását terve­zik az illetékesek. A hall­gatóknak négy és fél év áll rendelkezésükre az ismere­tek elsajátítására. Ebből négy év a tanulmányi idő, fél év pedig felkészülés a vizsgamunkára. Nyelvtanfolvamok indítá­sát is tervezzük a jelentke­zők számától függően orosz, angol, német és esz­perantó nyelvekből indí­tunk tanfolyamot. Illinois állam egyik kis városkájában a detektívek már estek le a lábukról. Három napja eredményte­lenül nyomoztak Charlie Stoke eltűnt vagyontárgyai után. Stoke ugyanis azt ál­lította, hogy elloptak tőle egy személyautót, egv tele­víziós készüléket, egy fé1 hordozható rádiót. 130 da­rab tojást, S0 kiló hús>. makarónit, cukrot s egyéb élelmiszert meg, ipari cik­ket, összesen hatezer dol­lár értékben. A házkutatások meg né­hány gyanús munkanélküli letartóztatása nem hozott eredményt. Beidézték hát B Moimarevi: Sí AH SZUKA ismét Stoke-ot, hogy újabb ■felvilágosításokat kérjenek tőle. — Gyanúsit-e valakit? - kérdezte a serif. — Hm... f— mormolta Charlie, aki. mint mindi n átlagamerikqi. tudta, hogy a rendőrség nem szereti a hosszasan pofázó ügyfelet. — Miért tartott ennyi élelmiszert a lakásán? — folytatta a kihallgatást a serif. — Nem tartottam. — Honnan lop*ák el? — Azt én is szeretvén tudni... — Mondta meg világ'.- san. tulajdonképpen mire alapozza, hogy meglop'á’;9 — Az újságra — mondot­ta Charlie, és elővet'e n zsebéből a helyi lapot, ame.lyne : egyik cikke pon­tosan felsorolta, hogy váro­sukban az egy főre eső évi fogyasztás: egy személy­autó, egy televíziós készü­lék. fél darab hordozható rádió, 130 toiás és egyéb élelmiszer meg árucikk, összesen hatezer dollár ér­tékben. — Hol van hát az én részem? — kérdezte Charlie, de nyomban meg­bánta merész kérdését. — Hülye! — ordított rá a serif. — Ez statisztika! Ha neked nincs autód, má­soknak van kettő-három, és í Így tovább! Aztán lékent Charlie-nak két pofont. Holott a sta- *isztilca értelmében- egy ‘fi­re csak egy pofon esik Befejezésül hadd említ­sük meg: mi, akik a műve­lődési ház munkáját irá­nyítjuk, hivatásunkat csak akkor tudjuk betölteni, hä megismerjük azokat a kul­turális igényeket, amelyek az emberekben élnek. Igyekszünk a jövőben ha­vonként plakáton is meg­jelenő műsorrendünket mind vonzóbbá és változa­tosabbá tenni. Arra törek­szünk. hogy a jelenlegi el­avult épület külső képét és szűkös terem viszonyait is megváltoztatva eljussunk oda, hogy kívül-belül tény­legesen és teljesen a műve­lődés házává legyünk. Ibolya László MILITARISTA HANGYÄK A New York-i termé­szeti udományi múzeum, egyik vezetője, C. Schneir- la megállapította: a Közép­amerikai őserdőket pusztí­tó hangyák egészen klasz- szikus módon folytatják hadműveleteiket: olyan tö­kéletesen. hogv tanítani le­hetne a hadakádéaaié®.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents