Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. január 5. SAKK-ÉI ET Rovatvezető: DALKŐ NÁNDOR Vasárnapi sportműsor ASZTALITENISZ A Szolnoki Honvéd férfi csapata a Debreceni VSC el­len mérkőzik osztályozón az NB II-be jutásért. SAKK Szolnoki MTE — Bp. Előre NB Il-es csapatmérkőzés, — Szolnok, állomás új épülete, 9 óra. A megyei csapatbajnokság VII. fordulójára az alábbi pá­rosítás szerint kerül sor: Jász­berényi Vasas — Olajbányász, Kisújszállás — Besenyszög, Karcag—Szó. Spartacus, Jász­berényi Eü.—Martfű, Szele- vény—Tiszasüly, Mezőtúr sza­bad. 1. sz. feladvány. (Székely S.—Feenschach, 1962.) Szabad (segítő) matt 2 lépés­ben. (A tündérsakk családjába tartozó feladvány, ahol sötét indul és segítséget nyújt vilá­gos részére, hogy az a sötét K-t bemattolhassa.) Egy meseszép Anderssen játszma... A múlt század 50—70-es évei­ben élte fénykorát a roman­tikus sakkiskola, amely a mindenáron való matt-táma­dást, minden akciónak kom- binatív úton való megoldását tartotta szem előtt, — sokszor még súlyos anyagi áldozatok árán is. Az állás pozíciós ér­tékelését általában figyelmen kívül hagyták az akkori teo­retikusok. Az új év küszöbén bemu­tatjuk kedves olvasóinknak a híres „örökzöld” játszmát, a romantikus kor legismertebb képviselőjének, Anderssennek halhatatlan alakítását. Íme a «játszma: Evans csel Anderssen—Dufresne (Berlin, 1852.) 1. e4 eö, 2. Hf3 Hc6, 3. Fc4 Fc5, 4. b4 F:b4. (4. b4 az Evans csel jellegzetes lépése. Célja: gyalogáldozat árán gyors fej­lődés és támadás biztosítása.) 5. c3 Fa5, 6. d4 ed, 7. 0-0 d3. (Sötét szöveglépése akadályoz­za világos gyors fejlődését, — mégis következetesebb 7. ... RÉGIEKRŐL - MAIAKNAK Hajdan a sport ünnepelt csillagai voltak. — Nevüket szárnyra kapta a siker a nép­szerűség. Pályafutásuk alatt elérték a válogatottságot. — Nemcsak határainkon belül, hanem azokon túl is ismertté váltak. Hírnevet dicsőséget szereztek hazájuknak, váro­suknak, egyesületüknek, Ke­mény, izgalmas sportcsaták felejthetetlen hősei voltak, — akiknek neve még ma is köz­szájon forog. Pergessük vissza az időt, — idézzük fel sikereiket és néz­zük meg, mit csinálnak ma, hogyan vélekednek a mai fia­talság fejlődéséről. Üsd ki, Cica! — Pontosan harminc évvel ezelőtt tizenegy éves iskolás koromban láttam először ököl­vívó mérkőzést. Nagyon meg­tetszett ez a sportág és nyom­ban elhatároztam, hogy boxo- ló leszek. Másnap jelentkez­tem edzésen, de haza zavar­tak. A következő alkalommal már egy idősebb versenyző­vel mentem el, mire Kézér Ferenc edző egymásnak en­gedett bennünket és engem jól összeveretett. így akarta elvenni a kedvem a bokszo­lástól, de nem sikerült. Ott­ragadtam. Simán azonban még ezután sem ment minden. Fiatal voltam és csak negy­venöt kiló. Három évig csupán edzésre jártam, az edző pe­dig hízókúrára fogott, hogy elérjem az alsó negyvennyolc kilós súlyhatárt. — 1936-ban indultam először versenyen, Szolnok város baj­nokságán. Ekkor már Csapó István vezette az edzéseket. A bajnokságot megnyertem és azután jöttek sorba a sikerek. Több vidéki, majd 1939-ben az első magyar bajnokság, amit követett még három, va­lamennyi légsúlyban. így meséli pályafutásának kezdetét Miriszlai Bandi, aki­nek hihetetlen vékony karjai és rendkívül kemény ütései voltak. A hazai közönség úgy biztatta, hogy „Üsd ki, Cica!”. — Azt mondták, hogy olyan szívós természetem van, mint a macskának, ezért kaptam a Cica becenevet. Minél jobban ütöttek, annál jobban támad­tam, mentem előre. Ütéseim pedig azért voltak erősek, mert csípőből és lendületből ütöttem. Miriszlai közel huszonnyolc évig versenyzett. — Bejárta Európát. Ellenfelei, akikkel hatalmas mérkőzéseket vívott, rettegtek tőle — 1940-ben Breslauban az Európa-bajnokságon második lettem. Egy hónapra rá ma­gyar, olasz, német hármas via­dalt rendeztek Berlinben, Ró­mában, majd Budapesten. Itt az olasz Paizani-t és a német Obermayer-t a korábbi Euró- pa-bajnokokat mindháromszor legyőztem. 1943-ban Francia- országban az olasz származá­sú francia válogatott, ötven­nyolc kilós Portillót 49.5 kilós súlyommal pontozással vér­tant, A spanyol Diaz I-et, Európa akkori legjobbját Spa­nyolországban és itthon is le­győztem. Olaszországban dia­dalmaskodtam a harmatsúlyú Göczlin felett aki arról volt híres, hogy jobban bírta a harmadik menetet, mint az első kettőt. A mai fiatalokra tereljük a beszélgetést. — Sajnos, a mai fiatalok el vannak kényeztetve és ehhez a nehéz sportághoz puhák. — Nincs bennük robbanékony- ság, ellépés helyett inkább hátrálnak nem tudnak egy tá­madást befejezni. Hiányzik a versenyfegyelem is. — Az én időmben nagy ál­dozatot kellett hozni a sportért. A vasútnál dolgoz­tam reggel hattól tizenkettőig, utána délután kettőkor vonat­ra ültem, mivel Budapesten kellett felkészülni, és haza csak éjféltájt értem. Alvásra, pihenésre kevés idő jutott. Mégsem hátráltam meg. Miriszlai ma a Vasipari Vál­lalat mérleglakatosa. Segéd­oktatói minősítése van, az MTE-nél társadalmi edző. Hu­szonháromszoros válogatott, tapasztalt rutinos versenyző volt. Ügy gondoljuk, tudásá­nak átadására nagy szükségük van a fiataloknak. A tizenegyes kivédésén múlott Váratlanul érte a telefonhí­vás Horváth Ferencet. A jár­műjavító kapusszobájában ta­lálkoztunk s az a néhány perc beszélgetés csupán arra volt elég, hogy sport pályafutásá­nak tengernyi emlékeiből egy cseppet merítsünk. Hogyan is kezdődött? — 1937-ben, tizenhat éves koromban kerültem a MÁV kölyök-csapatába — emlékszik vissza a népszerű labdarúgó kapus. — Március 15-én egy SZAK—MÁV barátságos mér­kőzésen védtem egy félidőt. Ellenfelünk tizénegyeshez ju­tott, s az akkori idők híres tizenegyes rúgója, Kövesdi állt a labda mögé. Jó reflex- » szel sikerült kivédeni a bün­tetőt, s talán ezzel nyertem meg a vezetők bizalmát. — Hogyan alakult ki az a Horváth — Csabai, Kispéter — Selmeczi, Szűcs, Fazekas — Szántó, Kolláth, Laborez, Nagy Korom összeállítású MÁV, amelyet még ma is annyit emlegetnek? — 1837-ben vasutas bajnok­ságon az NB I-ből kiesett Szombathelyt oda-vissza ala­pon legyőztük és mint vasutas bajnokot, beosztottak bennün­ket a II. osztályú profi liga megüresedett helyére. Wéber Lajos vezetésével itt rázódbtt össze az együttes. Ezt a baj­nokságot megnyertük és 1938- ban bekerültünk az NB I-be. — Minek volt tulajdonítha­tó a kimagasló szereplés? — A tehetség, az odaadás, az életmód, egymás segítése a sportpályán és a két kiváló nevelő, Wéber és Móré szak­mai támogatása volt az alap. — A csapat jó szereplésével párhuzamosan természetesen jöttek az egyéni sikerek is. ügye? — Voltam magyar ifjúsági, utánpótlás, A és B, sőt még katona válogatott is. A nagy válogatottban kétszer az oszt­rákok, egyszer pedig Luxem­burg ellen védtem. Kétszer őriztem a vidék válogatott ka­puját is. Kedves emlékeim közé tartozik, hogy Budapes­ten az Elektromos pályán es­ti mérkőzésen legyőztük Bu­dapest válogatottját. — A vasutas válogatottban huszonkilenc alkalommal sze­repeltem. 1947-ben Jugoszlá­via mögött a második helyen végeztünk. Azon a tornán úgy írtak rólam, mint Euró­pa legjobb vasutas kapusáról. 1948-ban olimpiai kerettag voltam. Nem múlhatna el a beszél­getés anélkül, hogy labdarú­gásunk mostani helyzetéről ne essen szó. — Tény, hogy kissé vissza­esőben van, de ez nem abban keresendő, hogy a régiek ta­lán tehetségesebbek voltak, mint a maiak. Csak akkor fe­gyelmezettebbek voltak az életben és a sportpályán egy­aránt. Áldozatot hoztak az eredményekért, az edzéseken pedig hihetetlen szorgalom­mal készültek. Nemcsak ami­kor az edző látta. A maiak nincsenek tisztában az öned­zés jelentőségével. Ha ebben fel tudnának nőni a régiek­hez, akkor az eredmények is jobbak lennének. Horváth Ferencnek oktatói képesítése van és Martfűn edzősködik. Az akkori erénye­ket ott igyekszik átültetni a játékosokba és ebben a leg­jobb úton halad Be’e, Bedel Bele, Bede! Bele, Bede!... — biztatta harsányan a néző­sereg az egyik szolnoki ke­rékpárversenyzőt, aki a boly­ból hátrafordulva integetett vissza a közönségnek: Van még idő, ráérünk. Aztán bele­taposott a pedálba és a SZAK- pálya vörös salakján sokad­magával együtt rótta tovább a köröket. Sokszor lejátszódott ez a je­lenet a harmincas évek körül, amikor még pezsgő kerékpár­élet volt Szolnokon. Salakon a fő versenyzők egy-egy ötven körös párosversenyén százöt­venen is indultak és a néző­szám meghaladta a többezret. Abban az időben jobban ked­velték a kerékpárt, mint ma a labdarúgást. Szolnokon az Attilánál és a MÁV-nál, a megyében pedig Karcagon és Törökszentmiklóson volt szak­osztály. Az Attila ötvenhárom versenyzője például kivétel nélkül saját kerékpárral ren­delkezett! Az akkori idők egyik kiváló versenyzője a magas, nyurga Bede János volt. Ma már ke­vesen ismerik úgy, mint spor­tolót, s aki a Fürdő Vállalat gőzfürdőjében pedikűrt, masz- százst kér, vagy éppen kabi­nosért kiált, nem tudja, hogy a régi nagy kerékpárcsaták hőse szolgálja ki. A sporttól teljesen vissza­vonultan élő Bede bácsit arra kértük, hogy mondja el ne­künk, milyen körülmények között sportolták hajdanán. — 1925-ben kezdtem az At­tilában, a kezdőknél, de egy év i alatt bejutottam a haladó, majd a fő versenyzők közé. Abban az időben mi vettük a felszerelést, csináltattuk a kerékpárt és vásároltuk a gu­mit. Egy versenykerékpárért körülbelül két és fél hónapi fizetésünket áldoztuk. Akkor csak fakerekű kerékpárok vol­tak, ezeknek a súlya hat-nyolc kilogramm körül mozgott, de versenyen elértük a 35—40 ki­lométeres óraátlagot is. Edző nélkül egymást segítve készül­tünk a versenyekre. — Előfordult, hogy délelőtt országúton, délután pedig sa­lakon indultam. Erős csapata volt Nagykőrösnek, Kecske­métnek, 200 kilométeres sta­fétában viszont megvertük a pestieket. Országos versenye­ken három aranyérmet szerez­tem. Jártunk Grazban is meg­hívásos versenyen. — Miben látja az okát a ke­rékpársport mai visszaesésé­nek? — Most nem költenek pénzt kerékpárra, gumira, nem ren­deznek pályaversenyeket, ahol tömörítenék a versenyzőket és a közönséget. Közben mind sűrűbben meg­szakad a beszélgetés, mert a fürdőzők kérik a kabinost. — Ruganyos léptekkel siet ajtót nyitni, mintha még mindig fülében csengene a régi biz­tatás: Bele, Bede! Bele, Bede! Pataki István Hge7! 8. cd4 d5, 9. ed5 H:d5 gyors fejlődéssel kb. egyenlő állás mellett.) 8. Vb3 Vf6, 9. e5 VgG, 10. Bfel Hge7, 11. Fa3 b5 (!) (Szükséges fejlődő lépés, mindkét fél tisztjei teljes erő­vel K-ok ellen törnek.) 12. V:b5 Bab8. 13. Va4 Fb6. 14. Ilbd2 Fb7, 15. Ilde4 Vf5 (?) (Helyette 15. ... d2! majd 16. ... 0-0 jobb folytatás.) 16. F:d3 Vh5, 17. Hf6+! gf. (Vilá­gos szöveglépése helyett 17. Hg3! Vh6, 18. Fel stb. vezért beszorító folytatást is vá­laszthatta volna, azonban a kort jellemző „mindenáron való matt-támadás” a fontos mindenekelőtt.) 18. ef6 Bhg8, a b c d e f er h 19. Badl !! V:f3. (A szöveglé­pés közvetett támadás a d7 pont ellen. Egyébként zseniá­lis kombináció bevezetője. Nö­veli az izgalmat világos K kényelmetlen helyzete is.) 20. B:e7+ !! H:e7. (20. ... K:d8-ra 21. B:d7+ Kc8, 22. B:d8+1! jöhet, pl. 22. ... H:d8, 23. Vd7+ K:d7, 24. Fr5+ nyer, vagy 22. ... K:d8-ra Fe21, vagy 22. B:d8-ra 23. gf követ­kezhet. Tanulmányt érdemlő, páratlanul érdekes állás.) 21. V:d7 !! K:d7. (Óriási izgalom a táblán). 22. FÍ5++ Ke8. 23. Fd7+ Kf8, 24. F:e7 matt. - Anderssen gyönyörű játszmá­ja teljes egészében feltárja a sakk szépségeit. • 4. sz. végjáték megfejtése. (Állás: Kb6, gya:c6, Kai, Bdö.) 1. c7 Bd6+ 2. Kb5... (2. Kb7-re Bd7 jönne és 2. Kc5-re Bdl! következhetne és döntetlen.) 2. ... Bd5+ 3. Kb4 Bd4+ 4. Kc3 Bdl, 5. Kc2! Bd4! 6. e8 BÜ (Ha most a c3 mezőre ve­zért vinne be a világos, úgy 6. c8Vlre Bc4 +! 7. V:c4 és patt állna elő.) 6. ... Ba4, 7. Kb3ü és világos nyer. KERESZTREJTVÉNY 1 LJL 4 5 1 I6 r 8 9 |10 —sj 12 1 m 13 ~~ 14 15 1“ 17~ 1« 19 srjs 20 21 sü 22 23 24 23 26 27 28 r 30 1 31 gjg 32 ==§ f fi ... ■ ■ . 34 35 Ül 36 37 ÜÜ38 39 4P 1 sSs 41 42 == 43 «4 45 1 46 47 48 nn *1 56 hl 51 M2 53 I54 j Fi 1 1 VÍZSZINTES: 1. Kétszázhetvenöt éve, ja­nuár 18-án született francia filozófus, író. (Zárt betűk: M, E, Q, U.) 10. ...-Tse, kínai böl­cselő, a taoizmus atyja. 11. Be­kerülni, labdarúgók álma. 13. Igekölö. 15. Sorszám idegen röv. 16. Női név. 17. Ének­hang. 18. Hetven éve, január 1-én elhúnyt. német fizikus. 21 Hazánknak két nagy ki­rályt adó család. 23. ö táv­iratban. 24. Madár. 25. Egy­mást követő magánhangzók. 26. 1001 római számmal. 28. Nátriumklorid. — 30. Kettős mássalhangzó. 31. 1100 római számmal. 32. Férfinév. 33. Olasz fizikus. 34. Helyhatáro­zó szó. 35. Ám. 36. Víz. 37. Meleg. 39. Zamat. 40. Tág. 41. Régi súlymérték. 43. Kettőzve mutató szó. 45. Madár. 47. Százharminc éve, január 5-én született orosz festőművész. 49. Keleti méltóság. 51. Azo­nos magánhangzók. 52. Rövi­den fúj. 53. Juttat. 55. TN. 56. Afrikai köztársaság. 58. Férfinév. 60. ötven éve, ja­nuár 20-án született; a kom­munista ifjúsági mozgalom hős vezetője. FÜGGŐLEGES: 2. Gazdasági épület. 3. Fran­cia város. 4. Csúf. 5. Sport­eszköz. 6. Elégelte. 7. Kilenc­venöt éve, január 29-én szü­letett spanyol regényíró. 8. El. 9. Százötven éve, január 17-én született jeles török köl­tő, államférfi és jogtudós. (Zárt betűk: M, E, F, D). 12. Százhuszonöt éve, január 19- én született francia festő. (Zárt betűk: P, L, A, E.) 14. Igekötő. 17. .Állat. 19. Fedd. 20. Százharminc éve, január 5-én született francia rézmet­sző és festő. (Zárt betűk: G, I. L, D). 22. Almélkodást ki­fejező szó. 27. Helyre mutató szó. 29. Védő. 30. Keleti mél­tóság. 31. 1051 római számmal. 36. Növény része. 38. Megszó­lítás. 40. Bánat. 41. Igekőtő. 42. Földrajzi fogalom. 44. Ige­végződés. 46. Feltéve. 47. Ku­tyafajta. 48. Esetleg. 50. Ke­resztül. 52. Épületrész. 54. DOU. 56. Tehénhang. 57. 99 Római számmal. 58. Határrag. 59. RL. • Megfejtésül beküldendő: víz­szintes 1, 18, 47, 60, — függ. 7, 9, 12, 20. Beküldési határidő: január 9. • Karácsonyi keresztrejtvé­nyünk helyes megfejtése: Ad- dabar Ahaba, Kepler, Her- schel, gnómon, Newton, Gauss, Hell Miksa, Tombaugh, Bes­sel, Tycho Brache, ziggurat, Bailly, Ambarcumjan, — a Flammarion, Kopernikusz, Regiomontanus, Filolaosz, — Horváth Árpád Hiketasz, Ga­lilei, Halley. — A sorsoláson könyvet nyert: Lesán János, Törökszentmiklós. (A könyvet postán küldjük el.) Szolnok megyei Néplap REJTVÉNYSZELVÉNYE, 1964. január 5.

Next

/
Thumbnails
Contents