Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-29 / 23. szám

!®84. január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Központi irányítás alá kerül az autószerviz Folyamatosan központi Irányítás alá kerül az or­szág egész autószerviz szol­gálata, Budapesten két, vi­déken tizenegy új szerviz­állomás épül. A dicspécser- szolgálat kialakításával tö­kéletesebben és gyorsabban láthatják el a szervizállo­másokat korszerű berende­zésekkel, célgépekkel, spe­ciális felszerelésekkel, s megfelelően felmérhetik, hol jelentkeznek új igények. Remélhető, hogy az átszer­vezés előnyei már az idén jelentkeznek. A szervezeti jellegű intézkedések átme­netileg segítenek az autó­javítás helyzetén, a jövő­ben azonban a jelenlegi felkészültséggel már nem tehet kielégíteni az igénye­ket. Éppen ezért Pécsett 65 . millió forintos költség­gel autójavító és . AKÖV karbantartó telepet létesí­tenek. Budapesten az Ecse- ri úton és a Kerepesi úton építenek új szervizállomá­sokat, ' s ugyancsak szerviz­állomást kap Hódmezővá­sárhely, . Tatabánya, Veszp­rém. Miskolc, Eger, Pécs. Debrecen, Pápa, Zalaeger­szeg, Keszthely és Eszter­gom. Vándorkiállítás Rövidesen útnak indul a Természettudományi Mú­zeum gyógynövény-vándor­kiállítása. 41 féle gyógy­növényt, valamint az egész­ségre különösen hasznos vad gyümölcsöt mutatnak be, eredeti formában és képen, rajzon. A növények nagyrésze mellett elhelye­zik a belőlük készült gyógy­szert is. a kiállítás célja elősegíteni a gyógynövé­nyek gyűjtését és termesz­tését. Híven a tényékhez Egy bábelőadásról szóló írás margójára o römmel olvastam a Magyar Állami Báb- színház „Csipkerózsika” előadásának szajoli sikeré­ről. A felnőtteknek szóló tanulságok közül egy azon­ban mellbe vágott: néhány Cigánysoron Tulajdonképpen nem is „sor” ez a néhány ház itt Cibakháza szélén. Lakói egy­re fogynak, számoljuk is az ujjunkon, hány család költö­zött be eddig a faluba. Ti­zenegyet számol össze az a középkorú asszony, aki a mosóteknő mellett állva fo­gad bennünket. Bódiné ura tanácstag, nagy tekintély itt a falu szélén. S amikor híre megy, hogy itt van a művelő­dési otthoh igazgatója, meg még valaki, rövid idő alatt megtelik a „terem”, zömmel asszonyokkal. . Ezt a terem kifejezést kü­lönben az egyik kislány hasz­nálta, aki amikor hellyel kí­náltuk szégyellősen mondta, hagyjam csak, elálldogál ő itt a többiekkel együtt a te­remben. A helyiség egyéb­ként egy kis szoba, két ágy- gyal. Nagy tisztaság, fehérre meszelt falak, két szék is ke- rülközik valahonnan amire minden tiltakozásunk ellené­re leültetnek minket. Miről esik szó? Mindenek­előtt a népi együttesről. Az itteni cigányok nagyon sze­retnek énekelni, táncolni. — össze-összejönnek a szom­szédok, rokonok egy-egy kis kunyhóba és szépen énekel­getnek. Ez adta a gondolatot a művelődési otthon vezető­jének, hogy népi együttest toborozzon azokból, akik ed­dig csak alkalmi időtöltésnek tekintették & dalolást. Az ősszel meg is kezdődtek a próbák, vasárnap délutánon­ként összejöttek tizenöt—hú­szán és énekelgettek persze egyelőre csak egy szólam­ban. - Aztán bemutatták, hogy táncolni is tudnak. — Amikor a hidegek beáll­tak, egyszerre csak elmarad­tak. S most e rögtönzött kis- gyűlésen azt feszegetjük, - miért? — Nagyok voltak ám a hi­degek — mondja egy merész­tekintetű fiatalasszony, Ba- ioghné, Ida. - Négy gyerme­kem van, hova rakjam őket addig, míg elmegyek? Csak bezárhatom őket. Azt meg nem szívesen tenném. Egyetértőén bólogatnak a többiek. Hárorft-négy gyerek mindenütt akad. Sőt az egyik asszony azzal büszkélkedik, hogy neki nyolc van. — Nem divat már az — vág­ják rá többen is. — Elég a négy gyerek. — Aztán nem felejtették el a szép dalokat, amiket tanul­tak? — Nem ám — zúgják rá szinte kórusban. — Tudunk mi énekelni még. Azért gya­koroljuk. Es a kis faluszéli házikó­ban felcsendül egy szép nóta: „Leesnek a téli havak Kaevet vöcret beborítaak”» A hangok közül kiválik egy: szép, csengő althang. önkéntelenül is Azucena, a Trubadúr cigányasszonya jut eszünkbe. Ö énekel így a tá­bortűz mellett. Az itteni Azucenát külön­ben Nagyhajú Ferencnének hívják, aki kicsit kéreti ma­gát, de aztán külön is éne­kel. Hangja kicsit nyers, régi babonák.. hangulata érződik benne. A többiek is gyönyö­rűséggel hallgatják biztatják, énekeljen még. A cigánysor házainak leg­többjében dolgozó emberek laknak. Pesten dolgoznak és a környékben. A helyi tsz-ben csak egy dologzik, Bódiné, a tanácstag névrokona. A töb­biek olyan büszkék rá, mint egy ritka kincsre. Nem is csoda, háromszázhúsz mun­kaegységet keresett egy év alatt a termelőszövetkezet­ben. Bizony sok panasz is el­hangzik. Mert hát úgy mond­ják, a tsz elnök nem igen szereti őket. Bódinét is csak úgy vették fel, hogy felálltak a brigádtagok és azt mond­ták, ragaszkodnak hozzá is­merik, szorgalmas asszony. Bódi Jánosnéval nem is val­lottak szégyent. Példája serkentő, sokan szeretnének a tsz-be menni. S ha lesz tagfelvétel, biztos vagyok benne, rájuk is gon­dolnak majd. Sutyi éppen olyan, mint amilyen egykor a filmbeli feketehajú, barnaarcú, feke­teszemű lány, csak nem gye­rek, hanem már a húsz körül járhat, öt meg azért faggat­ja az otthongiazgató, miért maradt el az analfabéta tan­folyamról? — Szégyellek én már oda járni. Nem vagyok én gye­rek. Nagy felzúdulás követi a választ. Baloghné, Ida fel­csattan. — Ahelyett, hogy örülnél, bárcsak én mehetnék. Mert én se tudok ám olvasni. — Milyen jó lenne pedig. De- hát itt a négy gyerek. Mit csináljak velük? — Aztán ha helybe jönne a tanító tanulna-e? — Akkor igen, de nemcsak én, mások is. — Ügy áll a dolog — súg­ta közbe az igazgató —, hogy a művelődési otthon által in­dított analfabéta tanfolyamon öt cigány járt, mind lemor­zsolódtak. Most szeretném újra szervezni. Hát itt az alkalom. Kisze- sek, úttörők menjetek ki hoz­zájuk, nyerjétek meg a bi­zalmukat. Mert ezek az emberek sze­retnének bízni. Csak még nem tudnak teljesen. Évszá­zadok ’ gyanakvását nem könnyű legyőzni. Hernádi Tibor kollégámmal együtt én is megfosztottam gyerekeket hasonló élményektől. Az elmúlt évben, no­vember 23-án 627 új szászt gyerek, tapsolt a szóban for­gó bábszínház közepes szín­vonalú produkciójának. Ak­kor senkinek sem jutott eszébe ilyesféle megjegy­zést tenni. Úgy vélem, azt sem tudja a cikk írója, hogy májusban két előadá­son is láthatta közönségünk — felnőttek és gyerekek egyaránt — a „Csipkerózsi­ka” c. darabot. Az úttörők kulturális élete Üjszászon annyira programdús, hogy sokszor már a túlterhelés veszélye fenyeget. Kérde­zem: ésszerű lett volna vál­lalkozni az ismételt közön­ségszervezésre éppen ja­nuárban (ráadásul hat nap­pal az előadás előtt!), ami­kor még a viszonylag köny- nyebben és jobban fűthető művelődési otthonok is gon­dokkal küszködnek? Apro­pó, szervező munka. Ennek is kialakulóban van egy olyan stílusa, amely méltó lehet szocialista társadalmi életünkhöz. Éppen ezért ha­tározottan tiltakozom az el­len, hogy bárki is úgy ajánljon fel művelődési há­zunknak művészeti műsort, hogy előírták, megrendezé­se kötelező. Mi szívesen láttuk, és remélhetőleg a jövőben is vendégül láthat­juk a Magyar Állami Báb­színház egy-egy lelkes cso­portját, de kérjük, hogy ki­csit korábban tájékoztassa­nak bennünket programter­vükről, és engedjék meg, hogy a felajánlott előadások és időpontok közül mi vá­lasszuk ki azokat, ame­lyek nekünk is megfelel- nek. is égül a cikk írójától “ lapunk nyilvánossága előtt csupán annyit kérek: ne feltételezzen az efféle intézkedések és állásfogla­lások mögött mindjárt fele­lőtlenséget, nemtörődömsé­get, kényelmeskedést, „ha­juknál fogva előrángatott érveket”, és főként ne gon­doljon azonnal — vélemé­nyem szerint kicsit elha­markodottan — olyan szán­dékra, amely a gyermeke­ket akarja élményektől megfosztani. Ügy érzem, hogy a művelődés ügyének falvainkban élő gyakorlati munkásai jogaik gyakorlá­sában is sokkal több bizal­mat érdemelnének. Somlyód! János járási művelődési ház igazgató (Újszász) K. Kerge kritikus meg­nézte a fiatal Hajszálhíján drámaíró első darabját, és még ott a színházban meg­írta róla megsemmisítő kri­tikáját. szerzőt ‘ -pitalis- ta csökevénynek, darabját pedig egy orángután lázál­mának nevezte. Elégedetten futotta át művét és már épp a szerkesztőségbe altart rohanni, amikor meg­pillantotta Jégcsap kriti­kust. — Nos, mi a véleménye' — nem bírta megállni kér­dés nélkül K. Kerge. — Hogyan értékeli a fiatal Hajszálhíján produkcióját? — Pozitívan! — mondja Jégcsap. — Már hogy pozitívan? De hiszen ez az első da- rabémt Megjeleni a Béke és Szocializmus januári száma A folyóirat vezércikkét a kommunista világmoz­galom egységéről Václav Slavik, a Csehszlovák KP Központi Bizottságának tagja, Norman Freed, a Kanadai KP Országos bi­zottságának póttagja és Murad Kuwatli szíriai pub­licista írták. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a dol­gozók nemzetközi szolida­ritása, a kommunista világ­mozgalom egysége a fő fel­tétele az imperializmus el­leni, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demok­ráciáért és a szocializmu­sért vívott sikeres harc­valósításának lehetőségeiről Brazíliában. Ezzel kapcso­latban a szerző kifejti a kommunisták álláspontját. Az izraeli dolgozók fon­tos feladatairól írt cikket Esther Vilenska, az Izraeli KP Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagja. Latin-amerikai kommu­nista vezetők és újságírók egy csoportja összefoglaló tanulmányt írt a latin- amerikai földrész népeinek, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, az állam­polgári jogok helyreállítá­sáért vívott nehéz és áldo­zatos harcáról. A mezőgaz dasági könyvhónap ünnepi megnyitása Ma, január 29-én nyitják meg hivatalosan Szolnok megyében a mezőgazdasági könyvhónapot A megnyitó alkalmából az állami gazdaságok igaz­gatóságán ankétot rendez­nek. Ezen a szarvasmar­ha-tenyésztés időszerű kér­déseiről és a szarvasmar­ha-állomány gümőkór men­tesítéséről lesz szó. Elő­adók: dr. Horn Artur egye­temi tanár és dr. Héjji László, az Állattenyésztési Intézet tudományos kuta­tója. nak. Jaime Perez a Uruguayi KP titkára „Az SZKP, a kommunista világmozgalom élcsapata” című írásában megvilágítja az SZKP vi­lágtörténelmi szerepét és leszögezi, hogy az SZKP élenjáró szerepének elis­merése nem a pillanat kö­vetelménye, hanem a for­radalmi harc elvi kérdése. Közli a lap Keld öster- ling dán újságíró cikkét „A béke, a nukleáris fegy­verek és a politika” cím­mel, mely a haditechnika fejlődésével kapcsolatos fontos kérdéseket tárgyalja. Figyelemre méltó G. Dias brazil szerző írása, melynek címe „Az osztály­harc néhány problémája Brazíliában”. A cikkíró is­merteti a brazil haladó erők között folyó vitát, a strukturális reformok meg­Meghódíl ják a magyar szűzi földeket Rossz vízgazdálkodású, savanyú, homokos vagy szi­kes talajú földek még ma is százezer hold számra tar lálhatók nálunk, de nem sokáig: a talajjavító-brigá­dok mind nagyobb évi ada­gokban hódítják meg eze­ket a mi sajátos „szűzföld­jeinket”. 1962-ben 140 000. tavaly pedig 160 000 holdat javítottak meg digózással vagy meszezéssel és egyéb vegyi anyagok bemunkálá- sával. Az idei előirányzat már 192 400 holdra szól. Er­re a minden eddiginél na­gyobb méretű talajjavítás­ra 240 000 vagonnyi javító­anyag szükséges. A kiszál­lításra, terítésre, illetve a földbe munkálásra egész éven át 850 tehergépkocsit, és vontatót, továbbá 300 hernyótalpas traktort és többszáz munkagépet moz­gósítanak. Kritikusok — Na és? — mondta szemrebbenés nélkül Jég- csap. — Egészében pozití­van értékelem. — Nos hát, tudja, ez al­kalommal teljesen ellenté­tesek a nézeteink — mond­ta élénken K. Kerge. • „Hm, ellentétesek a né­zeteink — tűnődött magá­ban K. Kerge a szerkesztő­ségbe menet. — Csakugyan olyan jó ez a darab? És egyáltalán, ki tudja, hogy jó vagy rossz? És ha Jég­csapnak mégis igaza van? Hiszen neki nagyobb gya­korlata vau a színházkriii­Marm mckeHen a mg&lla&zázből Fiatalok, idősebbek egy­aránt ülnek a művelődési ház klubtermében Kun- szentmértonban. A falon tábla, rajta mindenféle képletek sorakoznak. A me­zőtúri mezőgazdasági gé­pészeti technikum kihelye­zett első osztálya rendes szombati foglalkozását tart­ja. Nyolc általánost végzett gépészek, állami gazdasá­gi,, termelőszövetkezeti, gép­állomási dolgozók az egész járás területéről. öröm­mel jelentkeztek a tanfo­lyamra, amely most január 4-én nyitotta meg kapuit. Ezeknek az embereknek bőséges gyakorlatuk van már. Inkább az elméleti alap hiányzik és mindnyá­jan azt várják, hogy itt a gépészeti technikumban ezt a tudást szerzik meg. Műszaki rajz, fizika, kémia, ábrázoló geometria és az általános műveltségi tan­tárgyak szerepelnek a ta- nulnivaiók között. Az osztály most van az ismerkedés, a kollektívává kovácsolódás állapotában. A hangulat vidám és bizako­dó. s mint Gyalai András, a kunszentmártoni Zalka Tsz gépésze mondotta, az új gépekhez való új tudást szeretnék elsajátítani. Any- nyi már kiderült, hogy a legnehezebb tantárgy majd­nem mindnyájuk számára az ábrázoló geometria. A helyi szaktanárok, meg a Mezőtúrról kijáró techniku­mi tanárok azon vannak, hogy az első zökkenőkön és nehézségeken minél ha­marabb átsegítsék az osz­tályt. Dómján Józseftől, a járá­si mezőgazdasági osztály munkatársától megtudtuk, ez a technikumi osztály csak egy kis része annak a széleskörű hálózatnak, amely a járás területén a mezőgazdasági oktatásban résztvesz. Száz fiatallal kö­töttek mezőgazdasági ipari tanuló szerződést. hét tan- fol vámon 260 traktoros jer lölt tanul. Első ízben szer­veztek ilyen tanfolyamot . termelőszövetkezeteken be­lül. A továbbiakban elmondot­kában, mint nekem. Én is pozitívan értélcelem...” K. Kerge, miután ilyen elhatározásra jutott, bero­bogott a szerkesztőségbe. Tiszta papírt vett és új kri- tikárt írt. — Megírtam a kritikát Hajszálhíján első darabjá­ról — közölte, amikor a kéziratot a szerkesztő aszta­lára tette. — Bátran kiad­hatja: kritikám megegyezik Jégcsap kritikájával. — Méghogy ez megegye­zik?! — kiáltott fel felhá­borodva a szerkesztő. — Jégcsap épp most adott le egy teljesen megsemmisítő kritikát. Kő kövön nem ma­radt Hajszálhíján darabiá­ból... X Jaunzem ta Dómján elvtárs, hogy negyvenen öntözőgépész tanfolyamon tanulnak, hú­szán pedig a hegesztő szak­mát sajátítják el, így * termelőszövetkezetekben a nagyobb gépjavításokat is el­tudják végezni. Száz fő fel­nőtt öntözési szakmunkás és százötven növényterme­lési szakmunkás-jelölt sza­porítja a mezőgazdaságban tanuló felnőttek szálltát. Ha ehhez hozzávesszük a har­madéves növénytermelési technikusokat, akik a tö­rökszentmiklósi technikum kihelyezett osztályain ta­nulnak, nyolcszázat is meg­közelíti a járásban a me­zőgazdasági szakmát tanu­lók száma. Beszélgetés közben meg­érkezett Keresztes elvtárs, a növénytermelési és állat- tenyésztési enciklopédia ta­nára, a diákok eloltják ci­garettájukat, beülnek a pa­dokba, kezdetét veszi az KUtSnSs antológia Nem mindennapi- külde­mény érkezett az elmúlt napokban az Akadémiai Könyvtárhoz. Feladója Jo­seph Grosz- pprtlandi, Ore­gon állambeli 70 éves far­mer, aki fél évszázada ván­dorolt ki Magyarországról. A csomag egy angol nyelvű magyar antológia hét pél­dányát tartalmazta. Az íz­léses kiállítású kötet a müncheni Griff-nyomdában készült és 65 magyar költő, író alkotásaiból közöl sze­melvényeket. A válogatás és a fordítás Joseph Grosz munkája, amelyből a port- landi állami kollégium pro­fesszora, dr. W. Arthur Boggs, az Oregon állambe­li írószövetség elnöke szer­zőtársként vette ki részét. Amerikába szakadt idős ha­zánkfia egyebek közt lefor­dította Az ember tragédiá­ját, Jókainak Miltonról irt művét, Adynak több mint 300, József Attilának 90, Radnóti Miklósnak 40 ver­sét és más költők mintegy 300 versét. Az antológiában, amely­nek elkészítésében Boggs, a portlandi költő-tudós nagy lelkesdéssel és hozzáértés­sel vett részt, Batsányi Já­nos: A franciaországi válto­zásokra című versétől idő­rendi sorrendben a Magyar Irodalom Gyöngyszemei, Csokonai, Vörösmarty, Pe­tőfi, Arany, Jókai, Erdélyi) Vajda, Kaffka Margit, Ka­rinthy, Kosztolányi, Illyés« Szabó Lőrinc versein át a mai magyar irodalom legje­lentősebb képviselőinek sok kitűnő fiatal poétának al­kotásai talAlhAfcAIr,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents