Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. január 26. Lányok között a szakmunkás tanfolyamon Gondoskodtak az idei gazt fiz he ly-eí i a tásről Szöszke és barna leány- fejek hajolnak az asztal fölé. S a füzetlapokon szaporodnak az egymás alá rótt sorok. Ismerős arcok után kutatok. Ott, az a komolyan figyelő lány, Sebők Juli. Az pedig Irénke. De mi is a vezetékneve? Az a mosolygós barna kislány is nagyon ismerős, a mellette ülő szöszinek se jut eszembe a neve, de hogy nem most látom először, az biztos. Valószínű ö is ott volt abban a vidám lánycsapatban, amelynek tagjaival a múlt nyáron kint a kertészetben beszélgettem — töprengek magamban. A hirtelen támadt zaj riasztott fel gondolataimból. — Hosszú szünet — mondja egy kislány. Pillanatok alatt körém sereglenek a lányok, s nem kell sok bíztatás a szavak zsilipjének megnyitásához. — Csak győzzem figyelni, jegyezni, amit mondanak. — Sebők Karcsi, a KISZ titkár bíztatott bennünket, hogy jelentkezzünk szakmunkásképző tanfolyamra. Többször beszéltünk erről a KISZ-szervezetben. A tsz vezetői pedig azt ígérték, hogy aki sikeresen elvégzi az egyhónapos tanfolyamot. 600 forintot kap fizetésként. — A fiúkat ez sem vonzotta? Hiszen még mutatóba sincs közülük a tanfolyamon — szakítom félbe a lányok szóáradatát. — A fiúk nemigen dolgoznak a kertészetben. Tavaly is jóformán miránk lányokra várt a kertészen növények és a szőlő gondozása. Ezért hiányoznak erről a tanfolyamról is, ahol főként a szőlő és gyümölcstermesztésről, a kertészetről tanulunk. — Meg számtant is, abból már a vizsgadolgozatot is megírtuk — kottyant közbe egy kislány, s már tovább is libben, oda. ahol néhányan a magnó zenéjére táncolnak. — Délelőtt és délután is egy alkalommal húsz perces szünet van. Ilyenkor táncolni szoktunk. Jól esik a mozgás, a kevés szünetekkel megszakított egésznapos üldögélés után, — magyaráz Károlyi Marika. Ö mondja el azt a kis epizódot is, amelyen még mindig kuncognak. A fémekről, a gépekről is tanulunk. A csütörtöki előadás után megkérdezte az előadó: mire használják az ólmot? Pál Marika egyből rávágta: ólomkatona gyártására. Ismét jót nevettek az eseten, aztán komolyra fordítva a szót, elsorolják, hogy január 13-a óta — ekkor kezdődött a tanfolyam — milyen előadásokat hallgattak, s milyen témáról írtak dolgozatot. Mert csak a szünetekben virgonckodnak, az órák alatt komolyan figyelnek, tanulnak. Három év múltán mind a huszonheten szeretnék kézhezkap- ni a szakmunkás bizonyítványt. — Bizonyára sikerül is ez — mondja Kondás István, a tanfolyam vezetője, egyben a tsz szőlészeti üzemegységvezetője. Szorgalmasak a lányok, megértették, hogy maguknak tanulnak, s elsősorban ők veszik hasznát a szakma megszerzésének. — A tsz-ből kik vesznek részt a tanfolyam munkájában? — Vagyis kik az előadók? — válaszol kérdéssel Kondás elvtárs. — Lukács Lajos főagronómus, Rozs- nyai Sándor párttitkár, Sáfár Lajos főgépész, Oláh János, Németh István és jómagam. Kun József elvtárs, a község párttitkára a Két nemzedék politikai anyag tanításában j segít nekünk, a számtan órákat pedig Vágó Miklós általános iskolai tanár tartja. A napos tisztjét betöltő Faragó Etelka és Máté Juli figyelmezteti a lányokat a szünet leteltére. Gyorsan elhelyezkednek az asztalok mellett, s a község párt- ; titkára folytatja előadását, ! Jávorszki Erzsi, Témák Irén, Dányi Rozália, Kakuk Erzsi, s a többiek nem elégszenek meg azzal, amit tud- j nak. S tudásvágyuk kielégítéséhez minden feltételt ! megteremt az abádszalóki Lenin Tsz párt-, gazdasági és KISZ vezetősége. Mint ismeretes, a hazai gázkészülék-gyártás elmaradt a növekvő földgáz pro- pán-butángáz és városi gáz termeléstől. Az a veszély fenyegetett, hogy a gázkészülékhiány akadályozza majd az épülő távvezetékben Budapestre, s más városokba is eljutó nagyalföldi földgáz bekapcsolását, nemkülönben a következő években ugrásszerűen növekvő propán-bután gáz- mennyiségek felhasználását. Ezért tavaly az érdekelt minisztériumok és vállalatok bevonásával megalakították a tárcaközi gázkészülék bizottságot, hogy a készülékgyártás ügyét elmozdítsa a holtpontról, s ösz- szehangolja az érdekelt szervek, vállalatok tevékenységét. A különböző minisztériumok és szerveik összefogásának első kézzel fogható eredménye, hogy sikerült biztosítani az 1964-re szükséges gázkészülék-mennyiséget, nagyrészt hazai gyártással, kisebb részben pedig behozatallal. Amint a bizottság megállapította, ebben az évben 114 000 új gáztűzhelyre van szükség. Az érdekelt szervek megállapodtak, hogy ebből 54 000-ret a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat, 30 000-ret a Zománcipari Művek salgótarjáni üzeme (amely tavaly a másod'k félévben tért át ennek a terméknek a gyártására) állít elő, 30 000-ret pedig baráti országokból importálnak. Az itthon gyártott tűzhelyek városi és földgáz-tüzelésre alkalmasak, a külföldiek pedig propán-butá- uos berendezések lesznek. Nagy Katalin Kakuk - Kakuk Bizalmat keltőén, tekintélyesen szürkélik a vastag krombi-kabát a nagy áruház ruha-remekei között. Friss, egészséges, ezüst és fekete megjelenésével, ragyogó lencse-szemével csábít a legújabb fényképezőgép az OFOTÉRT kirakatában. Hegyesorrú női és férfi cipő-csodák emlékeztetnek a farsang örömeire a cipőbolt üvegkulisszái előtt. Reszket a téli napsugár is a gyönyörűségtől, mikor délelőtt közepén végigcsúszkálhat a könyvesbolt kincseinek színes tábláin... Minden üzlet kirakatában az újdonság, szépség, kiválóság, megbízhatóság márkái kelletik magukat. Az ifjú derült két kézzel osztó portálok füzére egy helyen megszakad. Egy igénytelen kirakatnál. Pedig itt minden található az előbbiekből, csak már kicsit bátortalanabb, csaló- dottabb, itt-ott barázdáltabb vonásokkal. Ide gyűltek egybe az élet megunt, szeszélyből félredobott, kis rejtett születési hibás, vagy esetleg a gazdát átmenetileg önfeláldozóan kisegítő tárgyai, eszközei. Ide a Bizományi Áruházba. Itt már egy kissé lompo- sabbnak látszik az új cipő is, melyet rosszul méretezett a készítője, és mint egy valaki számára használhatatlant eladták. Nem tehet róla szegény új cipő, de ebben a környezetben már priusza van. A legelőnyösebb profilban kiakasztott női kabátot ideérkezé- se előtt a Patyolatnál minősítették újjá, kivasalták, de válla egyéniségében, a csípő hozzátörődött esésében kitörölhetetlenül benne van már a volt viselő testtartásának, mozgásának, — életem párjának sok-sok apró jele. Olyan érzés kerülgeti itt a ráérő szemlélődőt, mint mikor az az apróhirdetések között ilyesmit olvas: „Önhibáján kívül elvált, — csinosnak mondott, tapasztalt asszony megértő élettársat keres. — Jelige: Kezdjünk új életet”. Mert azért nem a reménytelen, csendes elmúlást váró állapot jellemző ezekre a bizományi holmikra. — Akármelyiküket megnézzük, rajtuk van az életet próbált ember bölcs nyugalma. A nem egészen új rádió mintha ezt sugározná a kirakatüvegen át, hangtalanul, láthatatlanul: „Én is új voltam nemrég. A villamossági üzlet díszhelyén minden lámpám, drótszálam, csavarom, lemezem hibátlanul állta, a sarat. Minden egybevágott bennem a tervező elgondolásával. Ott, a tétlen háborítatlanságban kacagva, tündökölve viseltem a zsebemben garancia levelemet: „Csavarhattok, kat- togtathattok kedvetekre, — gondoltam — enyém a széles nagyvilág, a Föld, a Kozmosz. Külön önbizalmat adott, hogy 400 forinttal magasabb reszortban voltam, mint közelemben az a gyámoltalanabb megjelenésű kollegám... Aztán megvásároltak, — azaz jött az élet. Egyszer hideg volt, másszor meleg. Ide tettek, amoda raktak. Idegesen sfkítottak, mikor nyugalomra vágytam, vagy rávertek a fejemre, holott amúgy is szétrázódott egyik vezetékem. De nem zúgolódtam. Megértettem az Embert — hisz én tudom legjobban, miket kell hallania rajtam keresztül — és szolgáltam őt. Közben el is koptam egy kicsit. Itt, az egyik lámpában alacsony a vérnyomásom, a keresőm időnként izületes. Hiába no, nem vagyok teljesen fitt. De ha lesz valaki, aki türelmesebb irántam, elnézi nehézkességemet, még jódarabig becsülettel kitartok mellette.” „Más az elmélet és megint más a gyakorlat” — morfondírozik az a barna festékkel sminkelt női bundacipő. Ügy helyezkedik el a polcon, hogy életerős or- ra-feje feledtesse a sarok belső felénél jelentkező büggvösödést. „Csettintett a MEO-s, mikor rám nyomta az I. osztályú pecsétet — ez igen — s főhelyre kerültem a polcon. Fél napig se élvezhettem ártatlan ifjúságomat, belerántottak az élet sűrűiébe. Havas-sáros téleleji latyakban tettem az első számvcsapá- sokat, de már első nap éreztem, valami nem stimmel. Belül a sarok felett kíméletlen nyomás feszített. Először dásra gyanakodtam, aztán rájöttem, hogy nyolcvan kilogrammos kisgazdám X- lábú. Szerencsére van mit aprítania a tejbe, s mielőtt feltűnően deformálódni kezdtem volna, közmegegy- gyezéssel elváltunk... Megvehet akárki, formálható, fejlődőképes vagyok még. Nagy előnyöm: tudom, mi az élet!” Szilfid termetű öregember „beszélget” így a Bizományi Áruház kirakati lakóival. Fekete kemény kalapja bársonyos-bolyhos a sok pedáns keféléstől, körül a recés szegélyszalag szinte fehérük már a megért nagy időtől. Az emberke haia tajték színű s a kalappal meg a legényesen fel- és széthajtott perzsi- áner gallérral együtt stabilan fogia körül a hidegtől elszürkült, frissen borotvált kis arcot. Inkább a 75 év adta önérzet, mint a gőg következtében biggvedt alsóajak el akarja terelni a figyelmet az apadtén alá- fíttyedő két arcról s a pa- pfrszerfien gyűrődött táskákról a szemek alatt. A bácsika égszínkék, ártatlan szeme sarkából kristálytiszta könnyek gördülnek alá a szikkadt bőrön, csaknem zörögnek a ráncokon. Odébesusszan a fe- reneió'kn-Vprabeli csikó? * + «-+r*+f lenmiíf}. nis láb, a fekete kabát zsebeinél meg-megrándul a fehérkes Lyűs két kéz. Egy füstbarna kakukos órát figyel az öreg. Az övé volt. Egy héttel ezelőtt adta itt el. Ide került a csintalan cinkos, a vén zeneszerző számtalan kiruccanásának palástolőja. Felesége, Lujza áldott teremtés volt, de otthonülő. Ö meg élt-halt a társaságért, a csendes pityizálgatás- sal töltött éjszakákért. Zeneszerzői rangja is csak a barátok köréig terjedt — istenem, ha csak ennyi tellett a tehetségéből. Míg fiatal volt, a helybeli iskolák kórusai énekelték „madárkás”, „angyalkás”. „hő kebles” dalait, aztán megelégedett a diákok karénekeinek dirigálgatásával. Heti két alkalommal rúghatott ki a hámból. Persze, ezt nem kell komolyan venni; csak úgy a maga szerény mivoltához mérve. Este tízre mindig pontosan jelentkeznie kellett Lujzánál, aki kardos asszony volt. Ment is ez öt-hat évig, de aztán fellázadt Scholz Dénes. Mondani se kell. ho^v megint csak a maga módján. Lázadásának kivitelezője ez a majdcsak szuette kakukos óra lett. amit most könnyezve bámul a homá'vos üvegen át. Harmincöt évvel ezelőtt vette Luiza nsniára. és odaakasztotta a hálószoba ajtaja felőli falra. Nem volt hiábavaló zenei tudása, taktusérzéke Tökéletesen megtanulta utánozni az óra kakukolá- sát. Addig is hals^i'-!, pj,. tartotta a tíz órai határidőt kimaradozásai alkalM eqotdották a mozaik* parketta ragasztását Űj mammutvállalat alakult az építőiparban. Két nagy testvérvállalatból — megszervezték az ÉM Országos Szakipari Vállalatot, amely most már nemcsak saját termelési előirányzatának teljesítéséért, hanem az egész építőipar festő, burkoló, tetőfedő és egyéb szakipari munkáinak műszaki fejlesztéséért is felelősséggel tartozik. Ezért az idén sok új műszaki fejlesztési intézkedéssel segíti az építkezések befejező munkáinak meggyorsítását. A vegyipar segítségével ebben az évben már megnyugtatóan rendezik a mozaikparketta ügyét is. Országszerte áttérnek egy újfajta hazai ragasztóanyag felhasználására, amely már erősen tartja és nem feketíti be a parkettát, mint a korábbi kátrányos salak- gyapot ragasztó. Az idén 14 újfajta anyag kipróbálását tervezi a vállalat és csaknem tíz tudományos téma kidolgozásában kíván együttműködni az Építéstudományi Intézet kutatóival. Különösen fontos feladat a korszerű épületek tető- és falszigetelésének kidolgozása. Többek között kátránypapír helyett különleges műanyaglemezekkel akarják megoldani az ívesen hajló és a lapos tetők szigetelését. Vannak elgondolások arra is, hogy a tető újfajta szigetelőlemezének szélét felhajlítják és nyáron ebbe a nagy tálcába töltött vízréteggel hűtenék az épületet. Nemcsak új anyagokkal, hanem a gépesítés továbbfejlesztésével is egyszerűsítik a szakipari munkákat. Ebben az évben 38 újfajta gépet próbálnak ld és csaknem 500 kisgéppel gyorsítják meg az építkezések befejező munkáit. mával. Pontosan akkor nyitott be az ajtón, mikor kivágódott az óra furmányos ajtaja, kidugta fejét a fa- kakuk és rakezdte; „Kakuk, kakuk..,” Lujza ezt egészen megszokta, meg is dicsérte példás önfegyelméért. Hanem aztán később. .. A lázadás főpróbája napján éjjel háromkor ment haza. Mezítláb várta az ajtón kívül a kakukolást, és mikor rázendített a madár, ő ma^a egy kis zajt vert odakint, hogy Lujza felserkenjen. „Kakuk, kakuk, kakuk” — jelezte a famadár, — hallhatta az asszony Is — Dini bácsi pedig tovább folytatta a saját hangján — „kakuk, kakuk.. ,’* tízig. Akkor, kicsit bor*iW-v«j ugyan, de belépett. De Lujza álmosan is megnyugtatta. — Pontos vagy. Dini... Nem tudom, hogy van. de olyan kipihetnek érzem magam... Ezután minden mulatozás után így történt Lulza másfél héttel ezelőtt beaftve+kezett haláláig. Hogy mégis miért fordított hátat hűséges cimborájának, mikor egyáltalán nincs rászorulva az érte kapott pár forintra? Megharagudott az órára, azazhogy. .. Szegény T .m'za halálos ágyán vallotta be, rnegbocsátóan mosol voeva: .,TudQ£Í-e, Dini, hogy vagy húsz esztendeje egyszer túlsókat Ittál. összesen tizenhatot k^kuk'ml+a- tok az óráddal... Azóta tudom.. Tóth István
