Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. január 26. Lányok között a szakmunkás tanfolyamon Gondoskodtak az idei gazt fiz he ly-eí i a tásről Szöszke és barna leány- fejek hajolnak az asztal fölé. S a füzetlapokon sza­porodnak az egymás alá rótt sorok. Ismerős arcok után kutatok. Ott, az a komolyan figyelő lány, Se­bők Juli. Az pedig Irénke. De mi is a vezetékneve? Az a mosolygós barna kis­lány is nagyon ismerős, a mellette ülő szöszinek se jut eszembe a neve, de hogy nem most látom elő­ször, az biztos. Valószínű ö is ott volt abban a vi­dám lánycsapatban, amely­nek tagjaival a múlt nyá­ron kint a kertészetben be­szélgettem — töprengek magamban. A hirtelen támadt zaj riasztott fel gondolataim­ból. — Hosszú szünet — mondja egy kislány. Pil­lanatok alatt körém sereg­lenek a lányok, s nem kell sok bíztatás a szavak zsi­lipjének megnyitásához. — Csak győzzem figyelni, je­gyezni, amit mondanak. — Sebők Karcsi, a KISZ titkár bíztatott bennünket, hogy jelentkezzünk szak­munkásképző tanfolyamra. Többször beszéltünk erről a KISZ-szervezetben. A tsz vezetői pedig azt ígérték, hogy aki sikeresen elvégzi az egyhónapos tanfolya­mot. 600 forintot kap fize­tésként. — A fiúkat ez sem von­zotta? Hiszen még muta­tóba sincs közülük a tan­folyamon — szakítom félbe a lányok szóáradatát. — A fiúk nemigen dol­goznak a kertészetben. Ta­valy is jóformán miránk lányokra várt a kertészen növények és a szőlő gon­dozása. Ezért hiányoznak erről a tanfolyamról is, ahol főként a szőlő és gyü­mölcstermesztésről, a ker­tészetről tanulunk. — Meg számtant is, ab­ból már a vizsgadolgozatot is megírtuk — kottyant közbe egy kislány, s már tovább is libben, oda. ahol néhányan a magnó zené­jére táncolnak. — Délelőtt és délután is egy alkalommal húsz per­ces szünet van. Ilyenkor táncolni szoktunk. Jól esik a mozgás, a kevés szüne­tekkel megszakított egész­napos üldögélés után, — magyaráz Károlyi Marika. Ö mondja el azt a kis epi­zódot is, amelyen még mindig kuncognak. A fémekről, a gépekről is tanulunk. A csütörtöki előadás után megkérdezte az előadó: mire használják az ólmot? Pál Marika egy­ből rávágta: ólomkatona gyártására. Ismét jót nevettek az ese­ten, aztán komolyra fordít­va a szót, elsorolják, hogy január 13-a óta — ekkor kezdődött a tanfolyam — milyen előadásokat hallgat­tak, s milyen témáról írtak dolgozatot. Mert csak a szü­netekben virgonckodnak, az órák alatt komolyan fi­gyelnek, tanulnak. Három év múltán mind a huszon­heten szeretnék kézhezkap- ni a szakmunkás bizonyít­ványt. — Bizonyára sikerül is ez — mondja Kondás Ist­ván, a tanfolyam vezetője, egyben a tsz szőlészeti üzemegységvezetője. Szor­galmasak a lányok, megér­tették, hogy maguknak ta­nulnak, s elsősorban ők veszik hasznát a szakma megszerzésének. — A tsz-ből kik vesznek részt a tanfolyam munká­jában? — Vagyis kik az elő­adók? — válaszol kérdéssel Kondás elvtárs. — Lukács Lajos főagronómus, Rozs- nyai Sándor párttitkár, Sá­fár Lajos főgépész, Oláh János, Németh István és jómagam. Kun József elv­társ, a község párttitkára a Két nemzedék politikai anyag tanításában j segít nekünk, a számtan órákat pedig Vágó Miklós általános iskolai tanár tartja. A napos tisztjét betöltő Faragó Etelka és Máté Juli figyelmezteti a lányokat a szünet leteltére. Gyorsan elhelyezkednek az aszta­lok mellett, s a község párt- ; titkára folytatja előadását, ! Jávorszki Erzsi, Témák Irén, Dányi Rozália, Kakuk Erzsi, s a többiek nem elég­szenek meg azzal, amit tud- j nak. S tudásvágyuk kielé­gítéséhez minden feltételt ! megteremt az abádszalóki Lenin Tsz párt-, gazdasági és KISZ vezetősége. Mint ismeretes, a hazai gázkészülék-gyártás elma­radt a növekvő földgáz pro- pán-butángáz és városi gáz termeléstől. Az a veszély fenyegetett, hogy a gázké­szülékhiány akadályozza majd az épülő távvezeték­ben Budapestre, s más vá­rosokba is eljutó nagyalföl­di földgáz bekapcsolását, nemkülönben a következő években ugrásszerűen nö­vekvő propán-bután gáz- mennyiségek felhasználását. Ezért tavaly az érdekelt minisztériumok és vállala­tok bevonásával megalakí­tották a tárcaközi gázkészü­lék bizottságot, hogy a ké­szülékgyártás ügyét elmoz­dítsa a holtpontról, s ösz- szehangolja az érdekelt szervek, vállalatok tevé­kenységét. A különböző miniszté­riumok és szerveik összefo­gásának első kézzel fogható eredménye, hogy sikerült biztosítani az 1964-re szük­séges gázkészülék-mennyi­séget, nagyrészt hazai gyár­tással, kisebb részben pe­dig behozatallal. Amint a bizottság megál­lapította, ebben az évben 114 000 új gáztűzhelyre van szükség. Az érdekelt szer­vek megállapodtak, hogy ebből 54 000-ret a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat, 30 000-ret a Zománcipari Művek salgótarjáni üzeme (amely tavaly a másod'k félévben tért át ennek a terméknek a gyártására) ál­lít elő, 30 000-ret pedig ba­ráti országokból importál­nak. Az itthon gyártott tűz­helyek városi és földgáz-tü­zelésre alkalmasak, a kül­földiek pedig propán-butá- uos berendezések lesznek. Nagy Katalin Kakuk - Kakuk Bizalmat keltőén, tekin­télyesen szürkélik a vastag krombi-kabát a nagy áru­ház ruha-remekei között. Friss, egészséges, ezüst és fekete megjelenésével, ra­gyogó lencse-szemével csá­bít a legújabb fényképező­gép az OFOTÉRT kiraka­tában. Hegyesorrú női és férfi cipő-csodák emlékez­tetnek a farsang örömeire a cipőbolt üvegkulisszái előtt. Reszket a téli napsu­gár is a gyönyörűségtől, mi­kor délelőtt közepén végig­csúszkálhat a könyvesbolt kincseinek színes tábláin... Minden üzlet kirakatában az újdonság, szépség, kivá­lóság, megbízhatóság már­kái kelletik magukat. Az ifjú derült két kézzel osztó portálok füzére egy helyen megszakad. Egy igénytelen kirakatnál. Pe­dig itt minden található az előbbiekből, csak már ki­csit bátortalanabb, csaló- dottabb, itt-ott barázdál­tabb vonásokkal. Ide gyűl­tek egybe az élet megunt, szeszélyből félredobott, kis rejtett születési hibás, vagy esetleg a gazdát átmeneti­leg önfeláldozóan kisegítő tárgyai, eszközei. Ide a Bi­zományi Áruházba. Itt már egy kissé lompo- sabbnak látszik az új cipő is, melyet rosszul mérete­zett a készítője, és mint egy valaki számára használ­hatatlant eladták. Nem te­het róla szegény új cipő, de ebben a környezetben már priusza van. A legelő­nyösebb profilban kiakasz­tott női kabátot ideérkezé- se előtt a Patyolatnál mi­nősítették újjá, kivasalták, de válla egyéniségében, a csípő hozzátörődött esésé­ben kitörölhetetlenül ben­ne van már a volt viselő testtartásának, mozgásá­nak, — életem párjának sok-sok apró jele. Olyan érzés kerülgeti itt a ráérő szemlélődőt, mint mikor az az apróhirdetések között ilyesmit olvas: „Önhibáján kívül elvált, — csinosnak mondott, tapasztalt asszony megértő élettársat keres. — Jelige: Kezdjünk új életet”. Mert azért nem a re­ménytelen, csendes elmú­lást váró állapot jellemző ezekre a bizományi hol­mikra. — Akármelyiküket megnézzük, rajtuk van az életet próbált ember bölcs nyugalma. A nem egészen új rádió mintha ezt sugá­rozná a kirakatüvegen át, hangtalanul, láthatatlanul: „Én is új voltam nemrég. A villamossági üzlet díszhe­lyén minden lámpám, drót­szálam, csavarom, lemezem hibátlanul állta, a sarat. Minden egybevágott ben­nem a tervező elgondolá­sával. Ott, a tétlen hábo­rítatlanságban kacagva, tündökölve viseltem a zsebemben garancia leve­lemet: „Csavarhattok, kat- togtathattok kedvetekre, — gondoltam — enyém a szé­les nagyvilág, a Föld, a Kozmosz. Külön önbizal­mat adott, hogy 400 fo­rinttal magasabb reszort­ban voltam, mint közelem­ben az a gyámoltalanabb megjelenésű kollegám... Aztán megvásároltak, — azaz jött az élet. Egyszer hideg volt, másszor meleg. Ide tettek, amoda raktak. Idegesen sfkítottak, mikor nyugalomra vágytam, vagy rávertek a fejemre, holott amúgy is szétrázódott egyik vezetékem. De nem zúgo­lódtam. Megértettem az Embert — hisz én tudom legjobban, miket kell hal­lania rajtam keresztül — és szolgáltam őt. Közben el is koptam egy kicsit. Itt, az egyik lámpában ala­csony a vérnyomásom, a keresőm időnként izületes. Hiába no, nem vagyok tel­jesen fitt. De ha lesz va­laki, aki türelmesebb irán­tam, elnézi nehézkessége­met, még jódarabig becsü­lettel kitartok mellette.” „Más az elmélet és me­gint más a gyakorlat” — morfondírozik az a barna festékkel sminkelt női bun­dacipő. Ügy helyezkedik el a polcon, hogy életerős or- ra-feje feledtesse a sarok belső felénél jelentkező büggvösödést. „Csettintett a MEO-s, mikor rám nyom­ta az I. osztályú pecsétet — ez igen — s főhelyre kerültem a polcon. Fél na­pig se élvezhettem ártat­lan ifjúságomat, belerántot­tak az élet sűrűiébe. Ha­vas-sáros téleleji latyakban tettem az első számvcsapá- sokat, de már első nap éreztem, valami nem stim­mel. Belül a sarok felett kíméletlen nyomás feszített. Először dásra gyanakodtam, aztán rájöttem, hogy nyolcvan kilogrammos kisgazdám X- lábú. Szerencsére van mit aprítania a tejbe, s mielőtt feltűnően deformálódni kezdtem volna, közmegegy- gyezéssel elváltunk... Meg­vehet akárki, formálható, fejlődőképes vagyok még. Nagy előnyöm: tudom, mi az élet!” Szilfid termetű öregem­ber „beszélget” így a Bi­zományi Áruház kirakati lakóival. Fekete kemény kalapja bársonyos-bolyhos a sok pedáns keféléstől, kö­rül a recés szegélyszalag szinte fehérük már a meg­ért nagy időtől. Az ember­ke haia tajték színű s a ka­lappal meg a legényesen fel- és széthajtott perzsi- áner gallérral együtt stabi­lan fogia körül a hidegtől elszürkült, frissen borot­vált kis arcot. Inkább a 75 év adta önérzet, mint a gőg következtében biggvedt alsóajak el akarja terelni a figyelmet az apadtén alá- fíttyedő két arcról s a pa- pfrszerfien gyűrődött tás­kákról a szemek alatt. A bácsika égszínkék, ár­tatlan szeme sarkából kris­tálytiszta könnyek gördül­nek alá a szikkadt bőrön, csaknem zörögnek a rán­cokon. Odébesusszan a fe- reneió'kn-Vprabeli csikó? * + «-+r*+f lenmiíf}. nis láb, a fekete kabát zsebeinél meg-megrándul a fehérkes Lyűs két kéz. Egy füstbarna kakukos órát figyel az öreg. Az övé volt. Egy héttel eze­lőtt adta itt el. Ide került a csintalan cinkos, a vén zeneszerző számtalan kiruc­canásának palástolőja. Felesége, Lujza áldott te­remtés volt, de otthonülő. Ö meg élt-halt a társaság­ért, a csendes pityizálgatás- sal töltött éjszakákért. Ze­neszerzői rangja is csak a barátok köréig terjedt — istenem, ha csak ennyi tel­lett a tehetségéből. Míg fiatal volt, a helybeli is­kolák kórusai énekelték „madárkás”, „angyalkás”. „hő kebles” dalait, aztán megelégedett a diákok kar­énekeinek dirigálgatásával. Heti két alkalommal rúg­hatott ki a hámból. Persze, ezt nem kell komolyan venni; csak úgy a maga szerény mivoltához mérve. Este tízre mindig pontosan jelentkeznie kellett Lujzá­nál, aki kardos asszony volt. Ment is ez öt-hat év­ig, de aztán fellázadt Scholz Dénes. Mondani se kell. ho^v megint csak a maga módján. Lázadásának kivitelezője ez a majdcsak szuette kakukos óra lett. amit most könnyezve bá­mul a homá'vos üvegen át. Harmincöt évvel eze­lőtt vette Luiza nsniára. és odaakasztotta a háló­szoba ajtaja felőli falra. Nem volt hiábavaló ze­nei tudása, taktusérzéke Tökéletesen megtanulta utánozni az óra kakukolá- sát. Addig is hals^i'-!, pj,. tartotta a tíz órai határ­időt kimaradozásai alkal­M eqotdották a mozaik* parketta ragasztását Űj mammutvállalat ala­kult az építőiparban. Két nagy testvérvállalatból — megszervezték az ÉM Or­szágos Szakipari Vállala­tot, amely most már nem­csak saját termelési elő­irányzatának teljesítéséért, hanem az egész építőipar festő, burkoló, tetőfedő és egyéb szakipari munkáinak műszaki fejlesztéséért is felelősséggel tartozik. Ezért az idén sok új műszaki fej­lesztési intézkedéssel segíti az építkezések befejező munkáinak meggyorsítását. A vegyipar segítségével ebben az évben már meg­nyugtatóan rendezik a mo­zaikparketta ügyét is. Or­szágszerte áttérnek egy új­fajta hazai ragasztóanyag felhasználására, amely már erősen tartja és nem feke­títi be a parkettát, mint a korábbi kátrányos salak- gyapot ragasztó. Az idén 14 újfajta anyag kipróbálását tervezi a vál­lalat és csaknem tíz tudo­mányos téma kidolgozá­sában kíván együttműköd­ni az Építéstudományi In­tézet kutatóival. Különösen fontos feladat a korszerű épületek tető- és falszige­telésének kidolgozása. Töb­bek között kátránypapír helyett különleges mű­anyaglemezekkel akarják megoldani az ívesen hajló és a lapos tetők szigetelé­sét. Vannak elgondolások arra is, hogy a tető újfajta szigetelőlemezének szélét felhajlítják és nyáron ebbe a nagy tálcába töltött víz­réteggel hűtenék az épüle­tet. Nemcsak új anyagok­kal, hanem a gépesítés to­vábbfejlesztésével is egy­szerűsítik a szakipari mun­kákat. Ebben az évben 38 újfajta gépet próbálnak ld és csaknem 500 kisgéppel gyorsítják meg az építkezé­sek befejező munkáit. mával. Pontosan akkor nyi­tott be az ajtón, mikor ki­vágódott az óra furmányos ajtaja, kidugta fejét a fa- kakuk és rakezdte; „Ka­kuk, kakuk..,” Lujza ezt egészen megszokta, meg is dicsérte példás önfegyel­méért. Hanem aztán ké­sőbb. .. A lázadás főpróbája nap­ján éjjel háromkor ment haza. Mezítláb várta az ajtón kívül a kakukolást, és mikor rázendített a ma­dár, ő ma^a egy kis zajt vert odakint, hogy Lujza felserkenjen. „Kakuk, kakuk, kakuk” — jelezte a famadár, — hallhatta az asszony Is — Dini bácsi pedig tovább folytatta a saját hangján — „kakuk, kakuk.. ,’* tízig. Akkor, kicsit bor*iW-v«j ugyan, de belépett. De Lujza álmosan is meg­nyugtatta. — Pontos vagy. Dini... Nem tudom, hogy van. de olyan kipihetnek érzem magam... Ezután minden mulato­zás után így történt Lulza másfél héttel ezelőtt beaft­ve+kezett haláláig. Hogy mégis miért fordí­tott hátat hűséges cimborá­jának, mikor egyáltalán nincs rászorulva az érte kapott pár forintra? Meg­haragudott az órára, azaz­hogy. .. Szegény T .m'za ha­lálos ágyán vallotta be, rnegbocsátóan mosol voeva: .,TudQ£Í-e, Dini, hogy vagy húsz esztendeje egyszer túlsókat Ittál. összesen tizenhatot k^kuk'ml+a- tok az óráddal... Azóta tudom.. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents