Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

it8%. január 2ft. SWOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A GYANÚ ÁRNYÉK. ABAN Csöngettek. — Biztosan a gázszerelők «— siettem ajtót nyitni. — A Vörös Csillag úti új 48 lakásos házban, ahol én is egy szövetkezeti lakás tu­lajdonosa lettem, a beköl­tözés után még nem égett az áldott kék láng. Két ember, vállukon szer­számosláda. — Magukat vártam. — Mindjárt készen le­szünk és be lehet gyújtani a tűzhelybe — mondta az alacsonyabb és azonnal munkához láttak. — Én elmegyek — mond­tam —, mert közben fontos dolgom van, de a lakás­kulcsot itt hagyom, ha vé­geztek, adják át a házmes­ternek. Mindketten felnéztek, az­tán szemük a költözéskor nagyhirtelen bedobált búto­rok és az egyéb halomba rakott apróságokra siklott — Itt, hagyja a kulcsot? — Igen. Miért? Dolgozza­nak nyugodtan. Rosszindulatú pleiyicák — Megbocsásson, ez na­gyon jól esett nekünk. Las­san már úgy vagyunk, hogy nem tudunk nyugod­tan dolgozni. Annyi rossz­indulatú pletyka kering ró­lunk, olyan sokan meggon­dolatlanul és elhamarko­dottan fogtak ránk bizonyos dolgokat, hogy vannak olyan lakások, ahonnan dél­előtt mindenki elnAegy do1- gozni és nem akarják a la­káskulcsot a kezünkbe ad­ni. Hallgattam az emberek panaszát és elkeseredett hangjukból éreztem, önér­zetüket nagyon bántja a gázosokról terjengő rossz hír. Elmondták, egy mun­katársukat, névszerint Mol­nár Mihályt, egy asszony azzal gyanúsította a válla­lat vezetői előtt, hogy la­kásából — ahol a gáztűzhe­lyet javította — ellopott száz forintot. Molnár kitartott amellett, hogy ő egy fillért még nem lopott idegen lakásból. Né­hány nap választotta el a fegyelmi úton való elbocsá­tástól, mert' megbízhatatlan szerelőket, legyen az bár­milyen jó szakember is, a Földgázszolgáltató Vállalat nem alkalmaz. Egy napon aztán megje­lent az asszony és sűrű bo­csánatkérések közepette el­mondta, hogy meglett a pénz. Valahova eltette és csak napok múltán talált rá Az igazi tettes Szintén egy kompromit­táló történet. A Kazinczy utcában dolgozó szerelőbri­gádra terelődött a lopás gyanúja, bár a károsult nem jelentette fel a szere­lőket, de a mende-monda az volt, hogy eltűnt egy fény­képezőgép és egy táskaíró­gép, amikor a lakásban dol­goztak. Rendőrségi nyomo­zás derített fényt a követ­kezőkre: A károsult fia kö­vette el a lopást A városi rendőrkapitány­ság két konkrét esetben folytatott nyomozást Feljelentés érkezett a Vosztok út 6. szám alól, hogy eltűnt egy télikabát. Ugyancsak a Vosztok úton, de a 7. szám alatt történt, ahol 360 forint ellopásával vádolják a vállalat egy dol­gozóját A nyomozás a nagykabát ügyében befejeződött. Ki­derült, hogy a feljelentő ér­dekes módon megint csak meglelte az elveszett tár­gyat. Az eltűnt 360 forint hollétére még a mai napig sem derült fény, a nyomo­zás még tart A gyorsan terjedő rossz­hírek tehát így festenek a valóságban. Az esetek ki­lencven százalékában a gázszolgáltató vállalat dol­gozói tiszta lelkiismerettel hajthatják nyugovóra a fejüket. Egyetlen esetben — a legutóbb említettben — sem az egyik, sem a másik állítás nem igazo­lódott be. A szere1 ők nyucrtalanok Erinek ellenére a laká­sokban dolgozó szerelők nincsenek megnyugodva Mert az nagyon gyorsan elterjedt, hogy innen is. onnan is eltűnt valami. A téves hírek terjesztői azon­ban amikor a száz forintot, vagy a nagykabátot meg­találták, nem járták végig azokat az ismerősöket akik előtt szidalmazták és min­dennek elmondták a gáz vállalat dolgozóit. így saj­nos a köztudatban csak az elmarasztaló jelzők marad­tak és terjedtek tovább. Ahhoz, hogy a gázszol­gáltató dolgozói újra nyu­godt légkörben dolgozhas­sanak, a lakók nyugodt lelkiismerettel hagyják ná­luk a lakáskulcsot, első­sorban a törzsgárdának kell sokat tenni. Nevelni, a mások szemé­lyi tulajdonának megbe­csülésére kell oktatniuk a fiatalokat, és az új dolgo­zókat. Olyan eset se for­duljon elő, hogy pár szem almát elfogyasszanak, vagy az estére bekészített tü­zelőt eltüzeljék. Az emlí­tettek egyike sem képvisel ugyan nagy értéket, de az eltulajdonítás akkor is el­ítélendő cselekedet, ha csak filléres dolgokról van szó - bj ­Milyen támogatást ad az állam a talajjavításhoz és védelemhez? U ivataloe adatok sze- ■ * rint hazánk mezőgaz­daságilag hasznosított te­rületének több mint fele erodált, javításra szoruló, szikes, illetve homoktalaj. Vannak az országnak olyan vidékei, ahol különösen mostohák a talajviszonyok, s emiatt az ott működő gazdaságok alacsony ter­melési eredményeket érnek el. Ahhoz, hogy az ilyen rossz adottságok között működő nagyüzemekben is lényegesen javuljon a ter­melés színvonala, nélkülöz­hetetlen a talajjavítás. Ál­lamunk igen nagy gondot fordít erre, s hatalmas összegű támogatást ad a termelőszövetkezeteknek a gyenge talajok megjavítá­sához, továbbá talajvéde­lemre, vízrendezésre, rét- és legelőjavításra, terep- rendezésre. Arról, hogy a legutóbbi években hogyan növekedett a megjavított talajok terü­lete a szövetkezeti földe­ken, képet adnak a követ­kező számok: 1958-ban 32 277, két év múlva 69 257, s tavaly hozzávetőlegesen 155 000 hold talaját javí­tották meg. Az idei tervek mintegy 190 000 holdon irányoznak elő talajjavítást. Ahhoz képest természete­sen, hogy milyen sok mun­ka vár még ránk ezen a téren, nem mondhatjuk nagynak a talajjavításban elért eredményeket. A szö­vetkezeti parasztság azon­Egy iskola mssiija • 00 jr> • es jovofe Jubileumra készül Kun^zenimír'oo Jelentős évfordulót ün­nepel Kunszentmárton la­kossága ezekben a napok­ban. ötnegyedszáz évvel ezelőtt 1838 őszén épült fel a „nagyiskola”, amely a mai nemzedék előtt Deák Ferenc utcai általános is­kola néven ismeretes. Egy évszázadon keresztül ez az elemi népiskola volt a köz­ség egyetlen és legnagyobb közművelődési intézménye. Alig akad Kunszentmárton lakosai között, akit ne fűz­ne valamilyen szál ehhez az iskolához, hiszen nem­zedékek hosszú sora ebben az épületben tanulta meg a betűvetést. Az iskola története nem tartalmaz országos jelen­tőségű kimagasló eseményt, ez a jubileum mégis olyan határkő, amelynél a visz- szapillantás és az előre­tekintés komoly tanulságul szolgálhat. Nem volt rögöktől men­tes a 125 éves út. Még egy évszázaddal ezelőtt is 160— 200 gyermek ült az „eme­letes” padokban. Az ak­kori oktató-nevelő módsze­rek kezdetleges fokán igen nagy lelkesedés és hivatás­szeretet kellett ahhoz, hogy ezt a feladatot egv-egy fia­tal tanító vállalni merje. S az elsárgult lapok fel­jegyzéseinek tanúsága sze­rint derekasan helytálltak a sokszor messze földről ide pályázott tanítók, meg- küzdve a közönnyel, tu­datlansággal, félreértéssel. A község egykori neves tanítója: Veress János írja visszaemlékezéseiben, hogy az iskola előtti petróleum- lámpa fenntartásához min­den újonnan kinevezett tanítónak 9 forinttal kel­lett hozzájárulnia. Akarat­lanul is Gárdonyi Lámpá­sára kell gondolnunk, ha ezeket az 1870-es évekből való sorokat olvassuk. Volt ebben valami véletlen jel­kép: az iskola szolgált lám­pásul az akkori Kunszent­márton sártengerének cril- tagoltó sötétségében. Való­ban. ez az iskola jelentette több mint száz éven Ke­resztül a kultúra kezdetét és kiteljesedését. A múlt értékes hagyománya a töb­bek között az is, hogy kö­zel kilencven évvel ezelőtt vezette be Veress János tanító a természettudomá­nyok alapismeretéinek ok­tatását. Ment is ellene a panasz az iskolaszékhez, hogy a gyermekeknek de- Iejességről. légsúlymérésről, a csigakerék használatáról, a föld forgásáról és hason­ló ördöngösségekről beszél. A nagyszabású jubileumi ünnepség-sorozat bevezeté­seként folyik a történelmi kutatómunka az Iskola nagy akarattal, hallatlan szorgalommal dolgozott. Berényi József főmezőgaz­dász oda is állt a hangerő­sítő elé. — Köszönök maguknak mindent, emberek. Mert hiába lennék én a világ legjobb mezőgazdásza Is, maguk nélkül. Ha meg ösz- szezördülés a munkában akadt, mert ilyen csak van, most bocsássuk meg egy­másnak. Egy nagyon emberi példa Ez az őszinte, családias hang jellemzi a választott vezetők és vezetettek együttélését. Van erre egy nagyon emberi példa. Előzménye, hogy a falu­ban nagyon divik az ivá- szat. Harminc baleset kö­vetkezett ebből tavaly. Az­előtt meg halálos is, a Ménkű Jánosé. Az ivászat- nak kettős oka van: a pénz és az igénytelenség. Pén­zük van az embereknek, igényük még alig. Ponto­sabban a tanyán lakókra vonatkoztatva. A faluban már hetven televíziót üze­meltetnek, de a szövetkezet tagságának majd fele ta­nyákon lakik, s ott az ilyesmikre (újság, könyv, tv, rádió, színház) még nem igen adnak pénzt. Az ivá- szatról szólt az elnök is, mondván legalább hatszáz munkanap ment veszendő­bet ittasság miatt. A mér- téktelenségről is szó esett. Meg arról, hogy a cigány­zenészek megelégszenek egy tízessel, húszassal is, nem kell a százasokat dug- dosni a vonóba. Szőr mentén szólva ennyi volt az ivásról. De aztán Csörgő László, az ellenőrző bizottság elnöke, egy nyílt- szavú ember tovább ment. Nevezetesen a hal fő ré­szének és romlandóságának példálózásával. Az elnök magas, belső derűtől nyájas beszédű fér­fi fülig pirosodva vette maga elé a mikrofont. — Bizony igaz, elvtársak. Maguknak tán megnyugta­tás. hogv 135 forintot levo­nattam magamtól a János- napi ivásért, de én nagyon restellem a dolgot. 1 ü retem, jóindulat Ami pedig a szövetkezet, a falu vezetőinek igazán emberségét, végtelen türel­mét és jóindulatát illeti, itt van a Csikosné esete. Egy ember ugyanis akadt a köz­gyűlésen, aki dörgedelmes szólamokkal, jól megmosta a vezetőség fejét, s ez volt Csikosné. Mivelhogy „a bu­dapesti munkásság, a mis­kolci bányászság többet vár a jásztelki vezetőktől, még pedig harcos, magabiztos, biztonságos életet, igazsá­got, meg demokráciát is. márpedig az náluk nin­csen”. Csikosné legutóbb vöröskeresztes járási titkár volt amiből kikopott. Visz- szakerült a faluba. Felaján­lotta, hogy havi 50 munka­egységért a vöröskeresztes teendőket otthon ellátja. Minthogy ehhez „az önzet­len mozgalmi munkához” a szövetkezetiek nem ragasz­kodtak, hát maradt a mun­ka. De abból aztán minél kevesebb legyen, pótolni viszont lehet követelőzés­sel, alaptalan feltevésekkel. Azt hittem a falu vezetői, akármelyikük is, ha Lázár József elnök, ha Muhari párttitkár odavágja majd, hogy erkölcsi alapja legyen annak, aki dörög. De ehelyett szelíd türe­lemmel azt válaszolta Lá­zár József. — Még magának is iga­za van, amikor valamire int bennünket. Hát ilyen emberek zár­számadása volt a jásztelki. * Most olyan erős a szö­vetkezet, amint még soha sem. Az idén teljesen gé­pesítenek, az idén 20 fo­rintos előleget adnak mun­kaegységenként többek fő­zött. Azért is. mert van pénz, meg azért is, hogy a beosztással élésre nevel­jék az embereket. Ilyen­kor ugyanis, amikor zár­számadáskor egy összegben nagy pénzt kapnak kézhez, mindent felvásárolnak. De nem mindig azt, ami tény­leges szükséglet, hanem ami megkapható. A jöve­delem hónaponkénti elosz­tásával mindez megelőzhe­tő. Vagyis a társas terme­lés nemcsak pénzt ad, élni is megtanítja az embereket. Borzák Lajos múltjáról. Megszólalnak a régi idők élő tanúi: a nyug­díjas pedagógusok és a 80—90 éves egykori tanu­lók. Elbeszéléseik nyomán színesen szövődik a múlt képe: a korhadozó falép­csők. a téli hajnalokon dió­mécsessel világító csizmás, ködmönös nebulók, akik a tantermek fényesre kopta­tott kemencéit körülállva fázósan várták a a tanítási óra kezdetét. Felelevenedik a 1910-es nagy átépítés tör­ténete, melynek során az iskola tornateremmel bő­vült, vagy az ugyancsak 1910-ben bekövetkezett ál­lamosítás. Az 1920-as, 30-as évek­ben a nevelőtestület mun­káját a felső tanügyigaz­gatás elismerése kísérte, több ízben itt tartották a mintatanítással és tapaszta­latcserével egybekötött me­gyei tanítógyűléseket. Az idős pedagógus-nemzedék egykori lelkesedését, ügy­buzgalmát bizonyítják azok a serlegek és oklevelek is. amelyek a dalosversenyek és sportbemutatók eredmé­nyeiről tanúskodnak. A felszabadulás után még szélesebbre tárult az öreg iskola kapuja. A nyolca­dik osztályt végző tanulók száma évről évre nő. A Deák Ferenc utcai iskola ma már csak egy a kun­szentmártoni általános is­kolák között, de szerepe nem csökken, sőt inkább növekszik az elmúlt 18 év óta. A több mint 400 ta­nulót befogadó épület ma már nem felel meg a kor­szerű követe’mén veknek. Éppen ezért a jubileumi év legjelentősebb eseménye, hogy közel két millió forin­tos költséggel hamarosan kezdetét veszi az a nagy­arányú felúi'tási munká­lat. amelynek eredménye- kénnen az iskola külső és belső Ifépe teljesen meg­változik. A mai és az öreg diákok, a nyugdíias pedagógusok, a nevelőtestülettel és a szülői munkaközösséggel együtt 1964. ianuár 26-án egész napos ünneni prog- ram keretében búcsúznak a rési iskolától. Utoljára nyílik alkalom, hogy az iskola mind-n volt tanuló­ja és nevelője még egv- szer megláthassa a régi tantermek több centi vas­tagságú m észréteggel be­vont falait, s a padokat ahol ’prakták a tudás alap­jait Szentemben- utolsó nap­jaiban ez a nagyszabású talá’kozó mpe’sm.éflnd'k — amikor is a tel lesen átépí­tett iskola ismét mesnvilik a tanuló ifiúsé«* j1ogv ui-*bh erObenö’tővftn kerek­től szolgálta az ember for­málásának ü evét. JÓZsa T áqgjá tanár K unszen t márton ban jól tudja, hogy a. maga erejéből milyen keveset tudott volna megvalósítani az addig végrehajtott talaj­javítási programból. S tisztában van azzal is, hogy a egyéni gazdálkodás kö­rülményei között sokkal kisebb arányú talajjavítás­ra sem kerülhetett volna sor. Ezért értékeli sokra azokat az erőfeszítéseket, amelyek hatására a régeb­ben alig valamicske hoza­mot adó talajok is jóval többet teremnek. termelőszövetkezetek állami támogatásának rendszeréről szóló kor­mányhatározat és végre­hajtási utasítás részletesen felsorolja azokat a kedvez­ményeket, amelyeket a ta­lajjavításhoz, a talajvéde­lemhez és hasonló célokra nyújt az állam. A népgaz­dasági tervben kiemelt kör­zetekben, a komplex javí­tásra szoruló területeken működő tsz-ek kapják a legnagyobb támogatást. — Ilyen helyeken a talajjaví­tás, a talajvédelem, a víz­rendezés, a rét- és legelőd javítás, a gyümölcsös- és szőlőtelepítés érdekében történő tereprendezés ösz- szes költségeire, de a szük­séghez képest az említett munkákkal összefüggő egyéb beruázásokra is tel­jes összegű támogatást nyújt az állam. Ezt a tá­mogatást nem kell vissza­fizetni. Azok a tsz-ek, amelyek nem a kiemelt körzetek­ben vannak, a talajjavítási és mésztrágyázási, továbbá az üzemen belüli lecsapo- lási és más vízrendezési munkákhoz vehetnek igénybe vissza nem térí­tendő állami támogatást. Ugyanez vonatkozik a ta­lajvédelmi létesítmények (fásítás, vízmosáskötés stb.l valamint az ültetvénytele­pítések, teraszépítések megvalósításához szükséges talajjavító anyagok, mész- trágya, s egyéb anyagok ellenértékére. Ezeket az anyagokat a rendeltetési vasútállomásra szállítva kapják meg a tsz-ek. A gépi talajjavítás, a mély termőréteget kialakí­tó homoktalajjavítás, kü­lönféle talajvédelmi gépi munkák, alagcsövezés ese­tén a gépi munka költ­ségeinek felét vállalja ma­gára az állam. A kedve­zőtlen természeti adottsá­gok között gazdálkodó tsz- ek még nagyobb mértékű, 80 százalékos támogatás­ban részesülnek. §# iterjed a vissza nem térítendő állami tá­mogatás a talajjavításhoz, a talajvédelmi és az üze­men belüli vízrendezés munkáihoz szükséges szak- vélemények és tervek költ­ségeire is. Ha a termelő- szövetkezet maga végzi el a üzemen belüli vízrende­zés kézi és gépi földmun­káját — akár bérelt gé­pekkel is —, akkor a föld­munka minden köbmétere után tíz forintot kap. A szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területek (homokbuckák, dombolda­lak stb) fokozottabb hasz­nosításának elősegítése ér­dekében is messzemenő se­gítséget nyújt az állam. A telepítések előtt végzett sáncolás. teraszépítés és te­reprendezés esetén az anyagköltségeken felüli költségek nyolcvan százalé­ka erejéig vehető igénybe vissza nem térítendő ál­lami támogatás. Terepren­dezésnél a betelepítendő terület minden holdja után legfel iebb hétezer forint jár. Ez a támogatás akkor is megilleti a tsz-t, ha a tereprendezést saját kivi­telezésében végzi el. Vissza nem térítendő ál­lami támogatást vehet igénybe a termelőszövet­kezét a szőlő- és gyümöl­csös. valamint spárga- és komlótelepftés tervezési munkáira, s a termőre for­dulásig teriedő szakmai felügyelet költségeim is. g. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents