Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! SZOLNOK [a MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA EOYEI XV. évfolyam, 3. szám. Ara 80 fillér 1964. január 5., vasárnap. Szeretnénk, ha mindaz az óhaj, szívből jövő kívánság, amellyel egymást köszöntöttük az 1964-es év kapujában sorra-rendre beteljesednék. Dehát az óhaj, remény ha fel is melegíti a szívet, nem tölti meg a kamrákat: csak az a munka teheti, amelyet jól terveztek és szerveztek, okosan irányítanak, amely egy kicsit kényszeríti is a szerencsét, hogy mellettünk maradjon egész évben. Eljött az ideje annak, hogy minden eddiginél több figyelemmel, nagyobb igénnyel tekintse át munkáját a vezetés minden szintje; eleget tegyen a várakozásoknak, s arányba hozza eredményeinket a lehetőségekkel. Mert most, amikor munkában és szorgalomban nincs hiány, amikor az országos célkitűzések jók és reálisak, amikor végre túljutottunk a nagy strukturális változások szakaszain — kialakultak falun és városon az egységes szocialista termelőviszonyok _ a helyzet kulcsa annak a sok tízezer embernek a kezében van. akik a munkát irányítják. Az ő képzelőerejük, szakértelmük, határozottságuk és demokratikus érzékük a tömegek akaratával egybeforrva, képes arra, hogy új győzelemmé érlelje mindazokat az előnyöket, amelyeket a szocializmus biztosít a társadalomnak. A helyzet kulcsa bizonyos értelemben most az ipari üzemek gazdasági és politikai vezetői, tsz elnökök, könyvelők és agronómusok, tanácsi szervek, közigazgatási emberek kezében van letéve. Vagyis azokat a nagy változásokat, amelyek e néhány mozgalmas esztendőben végbementek, most méltó igazodásnak kell követnie az állami és gazdasági munka minden területén. Nem csak azért, mert minél szerényebb eszközökkel rendelkezik egy ország, annál inkább szükséges azt kiegyenlítenie korszerű és racionális vezetési módszerekkel, hanem azért is, mert a közösségi társadalom legkevésbé engedheti meg magának az ilyen értelmű fogyatékosságokat. Nem feledve és nem is lebecsülve az erőfeszítéseket, reálisan számbavéve a vezetés minőségi változásait, még korántsem számoltuk fel azt az ellentmondást, amely általában mai feladataink és vezetésbeli gyengeségeink között van. Általános és jogos vélemény, hogy az új viszonyokhoz mérten még túlságosan is költséges és nehézkes az ügyintézés, nálunk; néha a szakszerűséghez is kétség fér; bármily jók legyenek is terveink, a megvalósításban még túlságosan sok a tétovaság és túl kevés a gyakorlatiasság. Márcsak azért is kell és lehet erről ma őszintén beszélni, mert nem vagyunk a munka kezdetén: most már legtöbb helyen megvannak a változás tárgyi és személyi feltételei, a gyakorlat és tapasztalat éppúgy, ínint a képzettség és szakértelem, a politikai szilárdság éppúgy mint a hélyes irányvonal, amelyet követni kell. És ami szintén nem lényegtelen: ma megvan az az elfogulatlan és tárgyilagos légkör, amelyben szembenézhetünk e viszonylagos gyengeségekkel. Felkutathatjuk, hogy miért vannak szövetkezeteink, melyek jó gazdasági adottságokkal rendelkeznek ugyan, mégsem képesek utolérni önmagukat, kezdeményezéseik elolvadnak, terveik abbamaradnak, s túlságosan is lassan küzdik át magukat a — sokszor már nem is kezdeti — nehézségeken. Megvizsgálhatjuk, hogy miért rögződik még ma is helyenkint annyi „kincstári” vonás a tanácsi ügyintézésben, any- ‘ nyi nehézkesség az iparvezetésben, miért érvényesül annyi partikularizmus a vezetési szemléletben. Merészebben és határozottabban foglalkozhatunk az új esztendő minden bizonnyal egyik legidőszerűbb feladatával, a vezetés színvonalának növelésével. Igazságtalan és irreális lenne természetesen ezt a kérdést nagyobb összefüggéseiből kiszakítani, eltekinteni például attól, hogy a vezetés gyengesége nem mindig azonos a vezetők gyengeségével. Itt éppúgy szükség van az egymásnak ellentmondó. a huzavonának tápot adó gazdasági és igazgatási jogszabályok felülvizsgálására, mint például a gazdasági ösztönzők jobb összehangolására, az állami és gazdasági szervek önállóságának és felelősségének kiterjesztésére. Egyáltalán nem tekinthetünk el attól, hogy mennyi minden van még, ami valósággal megköti a vezető k-zét, bürokratikus buktatókat helyez az útjába. Meddő és hasztalan dolog lenne viszont, ha csak ezekre a tényezőkre, hivatkoznánk, s közben nem látnánk meg azokat a sürgető tennivalókat, amelyeket senki más nem végezhet el és nem oldhat meg, mint a helyi vezetés. Ebben az összefüggésben pedig különösképpen a szocialista vezetési elv, a demokratikus centralizmus szenvedne leginkább csorbát, s itt kell keresni számos hiba forrását. Vagyis nem tanultunk meg még kellőképpen élni a kollektív gondolkozás, tervezés lehetőségeivel, minden lehetséges erő bevonásával a közös feladatokba, de nem tanultuk meg jól azt a feltétlen fegyelmet és egyöntetűséget, azt a következetességet sem, amely nélkül nem lehet semmiféle tervet. határozatot végrehajtani. Azokra a vezető szervekre, amelyek nem jól dolgoznak éppen az jellemző, hogy munkájukban sem a demokratizmus, sem a központosítás nem elég hatékony. Amíg egyik oldalon nem kérik és nem igénylik a munka végrehajtóinak véleményét, döntéseiket nem előzi meg érdemi vita és tanácskozás, másik oldalon nem követelik meg a végrehajtást elég állhatatosan. Ezt a hibát könnyű tettenérni, ha valaki nem sajnálja . a fá(Fnlytatás a 2. oldalon) Ma: Zöld utat a gyártmány- fei lesztésnek * Az orvos tanácsolja * Csöpi szerelmes levelei * A Nap és az igazság Jégtakaró Néhány nappal ezelőtt a jugoszláv határtól Duna- f öld várig ért az álló jég a Dunán. A szakemberek azzal számoltak, hogy hamarosan a főváros alatti Du- na-szakaszra is felhúzódik az összefüggő jégtakaró. A viszonylag enyhébb időjárás azonban lassította a jégképződést és így csak Dunaújvárostól a jugoszláv szakaszig fedi összefüggő jégpáncél a folyót. Dunaújváros—Dunaremete között — szaknyelven szólva — szórványos a zajlás, a víztükörnek mintegy 25 százalékán található jégtábla. Pozsony és Bécs között még kedvezőbb a helyzet, ott már hajók is kimerészkedtek a vízre. A Tiszán végig áll a jég, vastagsága 5—35 centiméter, hasonló a helyzet a mellékfolyókon, a Balatonon és a Velencei tavon. A hajók Idejében elkészültek Minden a karcasfi Általános Szerető KlSZ-en múlott A Magyar Hajó és Daru- gyár Óbudai Gyáregységének - üzemi újságjában, a Hajóépítő október 19-i számában a gyár kommunistái arra kérték a karcagi ktsz kommunistáit, hogy a Szov-' jetunió számára készülő export hajók szívét jelentő elektromos vezérlőberendezéseket a rendelkezésükre álló, nagyon rövid idő alatt készítsék el, hogy a magyar hajóipar eleget tehessen export kötelezettségének. A Magyar Hajó és Daru- gyár Óbudai Gyáregysége MSZMP szervezetének Végrehajtó Bizottsága. Odaítélték a „Vegyipar Fejlesztéséért“ elismerő jelvényeket Ülést tartott a megyei vegyipari operatív bizottság A vegyim«vekhez helyezik a cukorgyár* autóbusz végállomást — Gazdaságosabb közúti szállítás A megyei vegyipari operatív bizottság 1964. január 3-án tartotta ez évben első ülését a vegyiművek tanácstermében. Az ülésen megjelent Verbal Lajos, a megyei KISZ bizottság titkára, Bacsa Ferenc, az MSZMP megyei bizottsága ipari osztályának munkatársa, Tímár Gyula, a városi KISZ bizottság titkára, Kerekes Ferenc, a 7. sz. AKÖV igazgatója, a vegyiművek MSZMP, KISZ és szakszervezetének titkárai, valamint a műszaki és gazdasági vezetők. Napirenden az elmúlt esztendő védnökségi munkájának kiértékelése szerepelt. A beruházó és a kivitelező vállalatok 48 dolgozójának ítélték oda a védnökség során kifejtett jó munkájuk elismeréseképpen a „Vegyipar Fejlesztéséért” jelvényt. Ezután a folyamatban lévő beruházások — például a szuperfoszfátüzem bővítése és a 100 000 tonnás kénsavgyár — megvalósítási programjának további feladatait vizsgálták: megállapítva, hogy az átadási határidők betartása elsősorban az állami építőipari vállalattól függ. Az operatív bizottság, az MSZMP megyei bizottságának a vegyiművek beruházásaira vonatkozó határozatának szellemében 1964. január 24-re tárcaközi megbeszélést rendez Szolnokon, A vegyiművek lakótelepének közellátási és közlekedési, valamint a munkásellátás kérdéseit Márta Lajos ismertette. Kerekes János, a 7. sz. AKÖV igazgatója a vállalatát érintő megjegyzésekre válaszként közölte, — hogy amint a vegyiműveknél az autóbusz végállomás épülete elkészül, a cukorgyári járatok végállomását a vegyiművekhez helyezik. Az év vége felé négy csuklós autóbuszt kapnak, melyet az 1-es vonalon fognak üzemeltetni. Szombati és vasárnapi napokon éjfélkörüli járatot állítanak be. A vegyiműveknél lévő végállomáson pedig napi nyolcórás forgalmi szolgálat lesz. Meg kellene oldani 30—50 kilométeres körzetben a műtrágya közúti kiszállítását. Jelenleg az a megoldás, hogy a TVM-ben berakják vagonba, átviszik pályaudvarra, ott átrakják a teherautókra. Csala János elnökre és Nánási Gyula műszaki vezetőre néztem. — Na és, mi történt a felhívás után? — A szövetkezet pártszervezete munkához látott. A párttagok beszéltek minden dolgozóval: menni kell a munkának emberek — mondták. — Még sohasem hagytuk cserben a hajógyárat — Aztán? — Megírtuk a választ. Biztosak voltunk a dolgunkban, de nem tettünk nagyhangú ígéreteket Azt írtuk: minden tőlünk telhetőt elkövetünk. — Ezután elképzelhetetlen munkatempó kezdődött — mondta Nánási Gyula. — Mindenki úgy dolgozott, — mint a megszállott. Rengeteget túlóráztunk. Semmi sem számított, csak a két dátumot ne lépjük át. — S végül? — November 20-án az utolsó berendezések is megérkeztek Óbudára és a hajógyár december 23-án teljesítette évi tér ét — mondta az elnök. — Ennyi volt az egész. — Még egyet — szólt a műszaki vezető. — Tavaly 13 millió forint értékű híradástechnikai és elektromos vezérlőberendezést készítettünk az Óbudai Hajógyár részére. 1964-ben 26 millió forint értékű berendezést rendeltek tőlünk. Ez munkánk legnagyobb elismerése.- bj Szállítják a hízókat az úi karcagi hizlaldából Korábban már közöltük olvasóinkkal, hogy a karcagi termelőszövetkezetek közös vállalkozásában négyezerkétszáz sertés befogadására alkalmas hizlalda épült. Az új. korszerű létesítményt szeptemberben kezdték meg benépesíteni. Január 2-án a vállalkozás hizlaldájából elszállították az első hízókat. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a korszerű létesítményben Jó hatásfokkal hizlalnak. Az egyik hatszázas falkáná! a keményítőérték értékesülése 27,96 a iiiásoJi''níi 30 ?4, a harmadiknál 32.52 százalék Megkezdődlek a félévi vizsgák a jászberényi tanítóképző intézetben véit. Januárban összesen 340 hízót adnak át a köz- fogyasztásira. Az új létesítményt ön- etetőkkel és önitatókkal látták el. Hatszáz hízó gondozására egy személy is elegendő. A takarmányt ugyanis csilléken szállítják be a hizlaldába és a tisztántartásáról kell gondoskodni. Novemberben elkészült az utolsó két. hatszáz férőhelyes sertésszállás is. Ezé két még ebben a hónapban benépesítik. A napokban elkészült a két hidrofor a gyűjtőmedcncével, tehát megoldódott a szállások vízellátása. Péntek reggel öt, izgalomtól kipirult arcú hallgató sorakozott fel Ko- pácsy Béla igazgatóhelyettes ajtaja előtt. Majd besorjáztak a szobába, leültek az öblös fotelekbe és kihúzták a kérdéseket. Ezzel az aktussal kezdődött meg a félévi vizsgáztatás a tanítóképzőben. — Tulajdonképpen nem most kezdődött a vizsga, hiszen decemberben már tartottunk úgynevezett elő- kollokviumokat. Azokat, a diákokat, akik szeptember óta egy-egy tantárgyból különlegesen nagy tehetséget és szorgalmat, mutattak fel, figyelmük, lelkesedésük, tanulmányi színvonaluk kiemelkedőnek bizonyult, már az ünnepek előtt kol- lokváltattuk, hogy örömhírrel utazhassanak haza családjukhoz. Tantárgyanként átlagosan öt-rhat hallgató vizsgázott ilymódon hamarabb. Ezek a vizsgák ! a várakozásoknak megfele- i lően, általában jelesre sikerültek, — világosított fel minket Andrási Béla, az iskola igazgatója. Az intézet vizsgái január 3-tól 25-ig tartanak. Utána február 3-ig újabb szünet következik. ami- koris meekezdődik a második félé'’. Februárban keiül sor az utó'1 'na. I remélik azonban, hogy ezeknek száma csökkenni fog. — Ez a reményünk teljesen reális — mondotta Andrási Béla. — Hozzájárul ehhez az új tanulmányi ösztöndíj-rendszer. Jelentős mértékben csökkentek a hallgatók anyagi gondjai, így minden figyelmüket a tanulásra fordíthatják. Rendelkezésükre áll 16 000 kötetes Intézeti könyvtár is. Január közepén kezdődnek meg a levelező hallgatók vizsgái is. Ezeknek száma évről-évre emelkedik, jelenleg az első évfolyamon többen vannak, mint a nappali hallgatók. Akad tehát munkájuk bőven a vizsgáztató tanároknak. Beszélgetés közben csatlakozik hozzánk Kopácsy Béla is. aki éppen most fejezte be az első öt növendék vizsgáztatását. Négyen jóra vizsgáztak, egy diák azonban nem felelt meg a követelményeknek. S igazgatók, tanárok a kis szünetben rögtönzött értekezletet tartanak, mi lehetett a kudarc oka. Szinte érezni a levegőben azt á segí- lőkészséget. amely egy ember sorsára is oly nagy súlyt helyez. Az ajtó előtt pedig már a ’ öv»fl-ező öt vizsgázó várakozik. — hl — A helyzet kulcsa
