Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-21 / 16. szám

I MW. Január Si. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP AZ ÜVEGHUTÁBAN A HŐSÉG... NAGV A karcagi üveghutában nagy a hőség, pedig nyitva a tető. A fúvók kerekre gömbölyödött arccal szo­pogatják a pipát, ügyes ujjaikkal forgatják a ban­kát, a famintában. Az izzó üveg formára bomlik, majd lassan fehér lesz, s már kész is. A segédmunkás szalad vele a hűtőkemen­céhez. Szemlélődésemben Tóth József, a pártszervezet tit­kára, szíves kísérőm zavart meg azzal, hogy ő megy a szakszervezeti taggyűlésre. Nézelődtem még egy ideig, aztán bekopogtattam Se­ben András igazgatóhoz. Utánam pár pillanattal ké­sőbb a párttitkár lépett be az ajtón. — Az igazgató elvtárs nem ion? — kérdezte. — Nem — hangzott a kurta válasz. Tóth elvtárs erre kiment, mi meg magunkra ma­radtunk. Az igazgató törte meg a csendet. — Azért nem megyek a taggyűlésre, nehogy azzal vádoljanak, hogy én kény­szerítem rájuk a vezetősé­get. Ugyanis most van a választás — tette hozzá magyarázatul. Az előttem folyó párbe­szédből akkor nem értet­tem egy szót sem. Csak később... * Az új feldolgozóban gyűl­tek össze a munkások. Ba­dar Gábor, a szakszerve­zeti bizottság titkára tar­totta a vezetőség beszámo­lóját. Elmondta, hogy az ülések nem voltak rendsze­resek, Kovács gépkocsive- s»tő. az elnök, még a tag­gyűlésekre sem járt el, mert mindig úton volt, a másik bizottsági tag Cs. Némeíh (keresztnevüket nem említette) házat, épít, most sincs itt. Egyszóval azt fejtegette, hogy rossz a munka. Bejelentette to­vábbá, hogy ő is lemond, mert elmegy a gyárból. — Indoklásul kijelentette, hogy azért, mert nem tud az igazgatóval kiiönni. — Seben elvtárssal vol­tak összetűzéseim, mert bi­zalmatlan, s mindig art hangsúlyozza, hogy itt egy­személyi vezetés van. Az se tetszik, hogy goromba. Mikor bennünket jelöltek két éve, akkor ránk kény­szerítették ezt a funkciót. Se én, se a többiek nem akartunk bizottsági tagok lenni. Az emberek nem sokat törődtek a beszámolóval. Elől egy különálló asztal tetején ülve valaki az Or­szág-Világot olvasta, hátul, nevetgéltek, beszélgettek. Állandóan csapódott a vas- aitó. Jöttek, menték. Az előadó magát nem zavar­tatva mondta tovább. — Ismétlem, a gyár ve­zetője nem bízik senkiben, se bennem, se a mérnök­ben. se a munkásokban. Ennél a mondatnál né­mi helyeslő moral futott véeig a termen. Megélén­kültek az emberek, hango­sabb lett a tere-fere. A beszámoló elhangzott. Az elnöklő Tóth József hozzá­szólásra buzdította az em­bereket. Az első vállalkozó Halter János volt. Feltette a szemüvegét, a pádról ke­zébe emelte a hnllámpa- pírt, amire gondolatait je­gyezte. — Én nem érték egyet a beszámolónak azzal a részével, ami rólunk szól. Mi az istent akarnak tő­lünk? Dolgozunk mi ren­desen. Az. hogy a brigád egyszer elhatározta, hogy tévét néz, s korábban be­jött elvégezni a munkát, miért bal? Az igazgató megengedte. Ha a fúvók­nak lehet, hát akkor ne­künk is. Ha meg visszás­ság van, meg egyéb baj. hát art intézzék el egy- ffintás között az okosok. Ne rajtunk vezessék le % mér- ■ükeC Utána Balogh József állt fel. Mokány, enyhén vörös hajú ember, gyorsbeszédű, indulatos. — Hát én meg azt mon­dom, nem jól van ez így a mi gyárunkban. A fizikai dolgozót azt bírálják, pisz­kálják, nincs békéje. Az irodában meg nem kapnak le senkit. Ott van aztán az új átfolyós kemence. Csak félig volt készen, de máris dolgoztunk vele. Az igazgató elvtárs is, meg a többiek Is odaálltak mö­génk, aztán csak nézték, hogy égünk, kínlódunk. Jó szó az nincs, de lemocs- kolás az igen. Azon nem segítenek, hogy ne ilyen rothadt körülmények kö­zött tisztálkodjunk, meg együnk... Én végeztem. — Ezzel helyetfoglalt. Az emberek kezdték mozgolódni, bökdösték egy­mást, hogy szóljon a má­sik. Olyan izgalmassá lett ez a taggyűlés, amire nem számított senki. A részt­vevők feszülten figyeltek. Tóth József párttitkár be­szélt ezután. — Az a baj minálunk, hogy Seben elvtárs nem hallgat senkire. A vállalat- vezetés nem dolgozik, együtt se a pártszervezet­tel, se más tömegszerve­zettel. Egyszemélyi vezetés van. ezt hangsúlyozza min­dig Seben eívtárs. Maguk­nak meg art, hogy nem dolgoznak, lógnak. Senki véleményét nem hallgatja meg. Emberek elbocsátása­kor a .szakszervezetet senki nem kérdezi meg. Az em­berek önérzetére nem so­kat adnak. Itt van ni, túl­teljesítettük a tervünket, és nem is kevéssel. Mégis csüggedtek az emberek. — Miért? Mert jó szó az nincs, csak a gorombaság járja. Ahogy beszél* a párttit­kár, égett az arca, dühös volt. A munkások közül nem szóltak többen, vár­ták mi lesz tovább. A bi­zottság megtette a javas­latát. ám a jelöltek eg> része tiltakozott. Halter János javasolt ezután két embert is. Lassan biegteh a lista. A szavazásig szü­netet jelentettek be. Egy Hesz nevű idős üvegfúvó (ő se mondta a keresztnevét) elhívott ma­gával, hogy nézzem meg a fürdőt, a konyhát, az öltözőt. Megnéztem. A für­dőépület használhatatlan, s messze van az öltözőtől. Valamivel odébb van egy vizgyűjtő, abban mosakod­nak, kint a szabadban. —. Utána felkapják a nagy­Az Építésügyi Miniszté­rium vállalatai az idén már minden második lakást korszerű, tömeges építkezési módszerrel építenek fel. Az előirányzott 22 500 lakásból mintegy 11 100 otthont sze­relnek össze különböző fal­elemekből. A múlt évihez hasonlóan, most is közép és nagyblokkból rakják össze a legtöbb lakást, de ebben az évben már kétszer annyi új otthont építenek nagy falplanelből, mint ta­valy. A rendkívül gyorsan összeállítható panel-házak­ban például Pécsett 270, Dunaújvárosban 150, Győ­rött 96 és Nyíregyházán 93 lakást kapnak a dolgozók. Jelentősen kiterjesztik a magas házak építésénél jól bevált öntött falazásod módszert. Tavaly az Árpád hídfői és a lágymányosi lakótelepen dolgoztak ezzel az eljárással, de most már kabátot, s futás befele. Az illemhely — hogyis mond­jam — nem embernek va­ló. Ezt mutatja Hesz bácsi, s elég keserűen jegyzi meg: — És még azt mondják, hogy ide járunk lógni, új­ságot olvasni. — Aztán tovább cipel, be az öltözőbe. A huta melege nem fűti be, jég­hideg van. A konyhába az ablakon át pillantunk be. Kicsi. Ott is esznek. Vis2- sza térünk a gyűlés színhe­lyére. Titkos szavazás he­lyett kézfeltartás a pecsét a jelölésre. Nem gépek, emberek szavaznak. Meg­győződéssel. Az kerül be a bizottságba, akit a tag­ság akar. Az új. kiegészített szak- szervezeti bizottság tagiai összeülnek az asztalnál, válaszfiák a titkárt, elnö­köt és az egyéb tisztség- viselőket. A munkások megindulnak hazafelé. • Visszamentem az igaz­gatóhoz. elmondtam neki mi történt. — Maga goromba az emberekkel, — kezdtem. — Az vagyok — felelte, — mert mindent nekem kell csinálni. Senkire se lehet rábízni semmit, mert nem végzik el. Persze, hogy huszadszorra már megunom. Nincs közénve- zetés: műszakiak, műveze­tők. — Bizalmatlan, ezt is mondták a taggyűlésen. — Kiben bízzam? — volt a válasz. Nézem ezit az embert. Mosolyogva beszél. Mond­hatnám hidegvérrel. A tár­gyilagosság kedvéért meg kell mondanom, hogv tény­leg nincs könnyű dóira egv olyan gyárban, ahol még portás sincs. Aztán foly­tatom a mondókámat. — Besze mérnöknek ál­lítólag art mondta, hogy nem érdemli meg a fize­tését — így van. Sőt, beráti- lag figyelmeztettem, hogy keressen magának más munkahelyet, ne kelljen felmondanom. — Miért nem dolgozik együtt a pártszervezettel, szaksz-ervezettel és így to­vább? Erre csak legyintett. — Gyenge mindegyik. Egyébként örülök, hogy ott volt a taggyűlésen. — Legalább maga is tapasz­talhatta... Hogy az újságíró mit tapasztalt, art ebben az írásban okulásul közre­adja. Fábián Péter nemcsak a fővárosban, ha­nem Kecskeméten, Székes­fehérvárott, Debrecenben és Szegeden is építenek magas öntött házakat. Ebben az évben a korsze­rű tömegtermelés! mód­szerekkel építenek az or­szágban több mint 30 lakó­telepet. A főváros után Miskolc kapja a legtöbb korszerű lakást. A város két lakótelepén 645 új ott­hon átadását irányozták elő. Nem sokkal kisebb a székesfehérvári terv sem, amelynek alapján 500 la­kást adnak át majd a Hor­váth utcai és a Bartók Bé- | la úti lakótelepen. Megkö­zelíti a félezret a Debre­cenbe, Győrbe és Tatabá­nya új városrészében elő­irányzott lakások száma, s mintegy 300—300 új otthon­nal bővítik az idén Szeged, Kazincbarcika és Dunaúj­város lakótelepeit is. (Mii) Az idén lolbb mini harminc Móie!epet építenek az orszá ban (Folyt«lé* mg 1. oUatrAD szerű művészeti étel fo­lyik, — Elvisszük a hírét haza, hogy egy magyar város­ban milyen nagyszerű mív vészek élnek és alkotnak. — Ezzel búcsúzott Green elvtárs a művészektől fo a tárlattól. • A program nagyon szo­ros. A megyei könyvtár vezetője mutatta meg ez­után a modem szép könyv­tárat, ismertette adatait és kedves meglepetésként né­hány olvasókartont is mu­tatott a vendégeknek: észt írók könyveiről, akiknek műveit az aláírások tanú­sága szerint sokan olvas­sák. Smuul és Tamsaare vezet. Ismét eltelt egy nap. vendégeink sok mindent látlak, sok emberrel talál­kozhattak, sok szeretettet kaptak és sugároztak szét maguk körül Az észt küldöttség tagjai Karcagon megtekintették Kántor Sándor, a népmű­vészet mestere műhelyét és házimúzeumát. L. Karp és T. Kiur/lk, a delegáció mű­vésztagjai gyönyörködnek Kántor Sárkor remek mun­káiban < Vendége* ti ti Mezőtúron és J ss^Iierénvben Az észt küldöttség egyet­len nőtagja, Ljelo Karp va­sárnap este kissé ideges volt. Mikor ennek okát kér­dezték. elpanaszolta, hogy édesanyja odahaza, Tallin- ban kórházban fekszik, most operálták és aggódik állapota miatt. A megyei pártbizottság munkatársai azonnal intéz­kedtek és éjjel egy órakor már csörgött a telefon, Tal- linnal, helyesebben édes­apjával beszélt Ljelo. Most. hogy megnyugodott: nincs otthon semmi baj, szemmel láthatóan Mezőtúron már nyugodtan, kellemesen telt el a hétfői napja is. 1. * ­Ebbe a városba a kül­döttség három tagja látoga­tott el: Paul Kuuszberg, Ljelo Karp és Viktor Vaht. Kíséretükben tartózkodott Toming elvtárs, a szovjet nagykövetség titkára. Zagyi János, a megyei pártbizott­ság titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnök­helyettese és Győri Tibor, az MSZBT megyei titkára. És ugye természetes, hogy Mezőtúron a városi párt- és tanácsi vezetők fogadták a kedves vendégeket. Az ismerkedés első órái a városi tanácsnál teltek el. 2. „Olyan varázslók kört jártunk, akik az agyagoól a szépséget mintázzák” — így szóinak a mezőtúri Agyagipari Háziipari Szó- veUiezet vendégkönyvében az észt vendégek által rótt sorok. A vendégek végigjárták a műhelyedet, s a korongo­sok mellett állva Ljelo se­hogyan sem értette meg, hogyan lehet kézzel ilyen egyformára készíteni a po­harakat, a köcsögöket, a vázákat. — Hányat tud elkészíteni egy nap? Mióta foglalkozik ezzel a szakmával? — s, már helyesbített is: ... ez­zel a művészeti ággal? — Ez Magyarország egyik legszebb műhelye — mond­ta Viktor Vaht, s még hoz­zátette: — Milyen kár, hogy felénk nem tudnak ilyen szép agyagedényeket készíteni. Búcsú záskor Ljelo dallal köszönte meg a háziipari szövetkezet tagjainak a szíves ven déri tűst. 3. Már nagyon várták az észt vendégeket a Mezőtúri Mezőgazdasági Gépésztech­nikumban is. Itt Zalai Gé­za igazgató ismertette ezen oktatási intézmény munká­it T ’ bek között elmon­dotta, hogy jelenleg 1357 nappali és esti tagozatos hallgatójuk vari.' Ezután megnézték a műhelytermeket — és elné­zést kérek, hogy ismét Lje- loról beszélek: de valóban ő mutatott legnagyobb ér­deklődést a delegáció Me­zőtúron tartózkodó tagjai közül a gépek iránt. Kipró­bálta a traktorok ülését és megnézte, hog'mn dolgozik az esztergapad. Éonen ezért adták neki emlékül a me­zőtúri technikum tanárai egv. iskolások által készí­tett mélvszóntó eke kicsi­nyített mását. 4. — tfifibb sok szép látrii- való! — mondotta Paul Kuuszberg, amikor belép­tünk a perzsakészítők ter­mébe a Mezőtúri Szőnyeg- szövő Háziipari Szövetke­zetben. — Egv nésvzetmét erben S7r*7c“'7°r ^-t Irr»!! — hitetlenül csóválta le­iét, s még hozzátette: — Én erre nem lennék képes. Ezt megírom odahaza a cikt-omben is. S hogy valóban mindig emlékezzenek észt vendé­geink erre a mezőtúri láto­gatásra, a szőnveeszövő mesterek a delegáció min­den egves tagiénak egy ki­csiny perzsaszőnyeget ad­tak. 5. Virág és zeneszó köszön­tötte észt barátainkat a vá­rosi zeneiskolában. És ugye az is természetes, hogy itt Lielo dalolt, s végül emlék­ként hanglemezeket és kot­tákat adtak ajándékba Me­zőtúr város leendő zenemű­vészei. Este a városi művelődési házban ünnepi nagygyűlés zárta a napi programot. « A kora délelőtti órákban Jászberény vezetői a városi tanács épületében fogadták az észt delegáció három tagját, Arnold Greent, az Észt SZSZK Minisztertaná­csának elnökhelyettesét, Valdur Rootsz koncert­mestert és Tijt Kuuzik operaénekest. A kíséretet alkotta: Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titká­ra, Oláh György, a megyei tanács vb-elnöke, Árvái István, a megyei pártbi­zottság osztályvezetői«, Szekeres László, a Jászbe- íényí járási-városi párt- bizottság első titkára, Hack Márton, az MSZBT megyéi szervezetének el­nöke, Andrássy Béla, a tanítóképző igazgatója és a két jászberényi üzem igazgatója: Goriáncz Ig­nác és Jakos János, vala­mint Jászi’^rény város más vezető személyiségei. A városi tanácsnál a város vezetői elmondottá!: röviden a város történetét, bemutatták a várost, utá­na a fémnyomóban folyta­tódott a fogadás, ahol Go­riáncz Ignác igázgató üd­vözölte a küldöttséget. Is­mertette az üzem történe­tét és elmondta, milyen gyártmányokat készítenek. Beszélt a hűtőgépgyár ez évben történt átszervezésé­ről. Az igazgatói irodában közvetlen baráti beszélge­tés alakult ki. Arnold Green az iránt érdeklődött, milyen az üzemben a nő-dolgozók aránya. — Körülbelül 6»» százalék nő — mondott;. Goriáncz Ignác. — És az ifjúság? — Az egész gyár fiata­lokból áll. Misem trfzo nyitja jobban, mint hogy az üzemben ötszáz KISZ- tag van. Azután érdeklődött Green elvtárs, vannak-e szerkesz­tői irodák és milyenek. — Három szerkesztő részleg működik a gyárban — mondotta az igazgató. — Egyik gyártmányfejlesz­tésen, szerszámkészités, cél gépgyártáson. Beszélgetés után az ész vendégek üzemlátogatáson vettek részt. Nagy érdek­lődéssel figyelték a ház­tartási hűtőgépgyártást. — Megtekintették az edény- üzemet, valamint a kor­szerű, modem gépekkel felszerelt műanyag alkat részeket készítő műhelyt. Ezután a hűtőgépgyár klubhelyiségében ebéd volt a Jászsági Múzeum láto­gatása következett. Innen az Aprítógépgyárba meni a delegáció. Az April ógéngyárbaj • nagy lelkesedéssel figyel­ték a szerelőcsarnokban készülő hatalmas gépeket és berendezéseket. Különö­sen tetszett a Görögország részére készülő, 75 méter hosszú klinger-égető forgo kemence. Az üzemlátogatás után újra a városi tanácshoz haitottak vendégeink és este hat órakor a Lehel klubban került sor a ba­ráti nagygyűlésre. Több mint négyszázan gyűltek össze a szénen feldíszített kultúrteremben, anol Sze­keres László, a iászberénvi járási-városi pártbizottság titkára tartotta az ünnepi nagygyűlést. Arnold Green válaszolt a baráti szavakra. — A nagvgvűlés után a íász- berénvi zeneiskola műsora következett. A műsor kere­tében vendégszerepeit Tijt 7f>r*<*0­rán az észt köMottsőe má­sik tagja, Valdur Rootsz koncert-mester kísérte. A naevsikerü műsor után — ugyancsak a T ehel ban vaoc^rán fogadták a vendégeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents