Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-19 / 296. szám
IMI. december i-Ö. SZOLNOK SfiQ¥B NfiTUl H & helyett televíziót — Kéreík egy kávéfőzőt — adta elő kívánságát az asszonyka. — Sajnos, kávéfőzőnk nincs! — hangzott a válasz. — Ne is adjon az isten, ha most nincs... — Nem is ajttól várjuk, hanoin a Nagykertől — próbálta tréfával elütni a dolgot a boltvezető. — Tessék talán a zsebrádió, vagy akár az áj kiadású Kékes televízió közül választani. — Majd, hogy mit nem mondat velem! Minek nekem a televízió, s különben is ajándéknak venném a kávéfőzőt — bosszankodik az asszony. Kisújszálláson a rádió- villamossági üzletben voltam fültanúja ennek a beszélgetésnek. Nagy István az üzletvezető — szinte még az előbbi hangulatban — azt sorolta, melyeit a hiánycikkek. Magnetofont már vagy féléve nem kaptak. Hiába keresik a vásárlók a kávéfőzőn kívül a villany-borotvát, vagy az olcsóbb háromkarú csillárokat, a rézvezetéket, s egy bcw villamossági cikkekhez szükséges apróbb alkatrészt és a komplett televízió- antennát is. Pedig a televíziónak nagy keletje van. Válogathatnak a Duna, Kékes, Carmen, Alba Regia s egyéb típusú készülékek között, akik televízióval kívánnak örömöt szerezni a családnak. Rádióból. mosógépből, centrifugából, villanytűzhelyből, hűtőszekrényből sincs hiány. Kapható magyar és csehszlovák gyártmányú porszívó is. de az igen keresett „Rakéta” — amiből negyedévenként jó ha ötöt kap az üzlet — kevésnek bizonvul. A napokban kaptak 15 villany hősugárzót, hőkandallóval viszont egyáltalán nem szolgálhatnak. A vásárlók örömébe tehát itt-ott üröm is vegyül. — nk — Először járt író Tiszaderzsen (Tudósítónktól.) — A régi naplók szerint 1801-ben itt tanított néhány hónapig egy Fazekas Mihály nevű tanító. Egy ideig azt hitte a nép, ő a Ludas Matyi írója. Dehát nem az volt. így hát most lát először vendégül községünk lakossága írót — mondotta Ábrahám Pál, a tiszader- zsi könyvbarát bizottság elnöke szombaton este, amikor a helyi művelődési otthonban író-olvasó találkozó keretében üdvözölte Tímár Mátét. Tímár Máté nagyszerű előadókészsége. ízes magyar beszéde lebilincselte a nagyszámú közönséget, feledtette velük, hogy hideg és kiesi a helyiség. Elővette nagyszerű regényét, a Szőr- tarisznyát A felolvasott részletből életre kelt a hallgatóság előtt egy paraszt- ember: Bucsa. A fiatalok, öregek, könnyeiket töröl- gették közben, mert sírós- nevetős ez a tragédia, amelyben az ősi ösztönből fakadó lóirhádatában valaki a bolond hírét is vállalja, hogy a csikóját, ha a tiszta szobában rejtegetve is, megtarthassa. A találkozó után a falu könyvtárában látták vendégül a háziak Tímár Mátét. Fit fop fímjje+i /fi) 'tneyc’ltíja POTYAUTAS Jacques Dévai zenés vígjátéka a Szigligeti Színházban Szülok-uevelök fóruma Itt a szünidő Hóban bukdácsolva, de boldogan siet » gyér* mekscreg az iskolába. Mindenki tervezget, holnap» után megkezdődik a téli vakáció. Hogyan töltsük el szépen, hasznosan, szórakoztatóan a szünidőt? Ez hkmI a gondja gyermeknek, szülőnek egyaránt. ■/égy egy szerelmes if- “ jút, aki elrejtőzik egy üresen álló kabinban, az Ile de France óceánjárón, amely Franciaországból Amerikába indul. A kabint váratlanul elfoglalja egy ifjú hölgy, a potyautast felcsempésző steward kitöri a lábát és indulás előtt a partra szállítják, A nő megsajnálja a potyautast és kiutal neki szállásul egy bőröndöt az ágy alatt. Szerepel még a darabban egy elmebajos, gondnokság alá helyezett milliomos udvarlő és egy dúsgazdag hölgy, aki elkártyázza a vőlegényét, a fentebb említett potyautast. A két fiatal kiábrándul a milliomosokból, az amerikai életformából és elindulnak vissza Franciaországba, most már mindketten az ágy alatt. Ebben a néhány mondatban foglalható össze a szellemes vígjáték tartalma, illetve tartalmatlansága. A részletek ugyanis szikrá- zóan szellemesek, a dialógusokon őszinte szívvel derül a közönség. Szinte csak a szünetben veszi észre az ember, hogy 'msszú időn keresztül alapjában véve nem történt semmi. jennek ellenére nagyon jól *" szórakozott a bemutató közönsége. És ez nemcsak a szellemes szövegnek, a vidám helyzeteknek, hanem a rendkívül jólsikerült muzsikának, a tetszetős, temperamentumos táncoknak köszönhető. Mert ez az eredetileg prózában írt vígjáték a zenével és a tánccal kapta meg igazi lendületét Illett rá ez a „ruha”. A rendezőnek, Laczkó Mihály fh.-nak nem volt könnyű feladata, amikor az alapjábanvéve eseménytelen színpadon mozgalmasságot kellett teremtenie. (Ezért is volt igen hasznos zenés vígjátékká átírni a Potyautast.) Azonban még im is akadnak feszültség nélküli, „unatkozós” percek a darabban. összevéve, mégis sikerült a jó hangulatot megteremtenie színpadon és nézőtéren egyaránt. Nagyon kedves, szépen kiérlelt alakítás a címszereplő Fonyó Istváné. Modern fiatalembert játszott, nagy biztonsággal és rendkívüli természetességgel. Partnere, Büros Gyöngyi kedves, hangulatteremtő színésznő. Helyenként azonban kicsit többet adott gesztusokban, mozdulatokban a kelleténél amegedós Györgyi kitűnő ** karakterfigurát állított elénk. Mimikája rendkívül egyéni, humoros, kifejező. Tánckettőse Fonyó- val kirobbanó sikert aratott. Gálfy László az enyhén elmebajos milliomos szerepében adott sokat az előadáshoz. Nagyon tetszett Molnár Miklós mértéktartó, biztos játéka a főste- ward szerepében. (Vajon miért fősteward, amikor a színlap szerint elsőtiszt, egyenruhája alapján pedig minimum elsőosztályú sorhajókapitány?) Az epizód- szereplők közül Tatár Endre és ifjabb Tatár Endre játéka keltett figyelmet. Villanásnyi szerepében kitűnő volt Czakó Jenő, mint részeg matróz Fehér Miklós luxuskabinA fában egy kisfiú van, csak ki keli szabadítani, a fölösleges fát lefaragni róla... A szandaszöllősi gyerekek megértik Tolsztoj meséjének költői szépségét, megszeretik Tónió mestert és a kezenyomán életrekelt Fajanikót. Ez a Karabarabás azonban mindig rosszban sántikál... A gyerekek nem is árulják el neki, hogy Fajankónál van a kulcs, amely meseország kapuját nyitja. „Nálunk van! Nálunk van!” — kiáltják kórusban. — Ez így megy a legtöbb előadáson — mondja Jancsó Péter, az Állami Bábszínház művészcsoportjának vezetője. — De egyébként is igen talpraesetten nyilatkozik még a mi közönségünk. A gyerekek megkérdezik tőlünk, hogy ki volt a Tónió apó, vagy a Karabarabás, de nem elégszenek meg azzal a felelettel, hogy „én”, hanem megkérdezik: „Hoev hívják a bácsit?” írjuk le hát, mint illik a szereposztást: Tónió apó — Knapcsik József, Karabarabás — K. Kovács István, Fajankó — Kovách Enikő, Róka és Oszkár kutya — Jancsó Péter, Kandúr és Columbina — Tur- csányi Erzsébet, Sön és Teknős — Soós József. díszlete eredeti, jó elképzelés. A kosztümöket Székely Piroska főiskolai hallgató tervezte. Szépek, ízlésesek és főleg jó karakterizálják a szereplőket mjádas Gábor tehetséges *" fiatal zeneszerző, igényes, a jazz stílushoz közelálló tánczenét komponált. Régen hallottunk olyan sok sikeréit számot együtt mint ebben a darabban. A zenekar, melyet Nádor László vezényelt, annak ellenére, hogy nem kimondottan jazz- stílust játszik, jó munkát végzett. Kór, hogy nem vették néha figyelembe a közönséggé] megtelt színház megváltozott akusztikáját. Könnyű műfaj, jó szórakozás — ez a bemutató mérlege egy mondatban. Hernádi Tibor A hattagú művészcsoport egy hétig lakott Szolnokon és ezalatt kilenc előadást tartottak a megyében, átr lag háromszáz néré előtt. SzandaszöMősön kéíszáz- kilencven néző volt — alsó és felsőosztályos gyerekek és érdeklődő felnőttek. Azok a felnőttek, akik régen láttáit bábjátékelőádást, elismeréssel nyilatkoznak az előadások művészi színvonaláról. A szandaszöllősi volt a Fajankó legdrágább kiállítású vidéki előadása. Ennél próbálták ki — sikerrel — a műanyag borítású paravánokat és műszívacs- kellélcéket. Ez a darab ö60 előadást ért meg a fővárosban és vidéken, mintegy ISO ezer néző előtt. Pirosak az arcok es még az orrocskák is mosolyognak. „Mikor lesz megint bábszínház?” — kérdezik: többen. A feleletet már Pesten kapjuk meg, az igazgatói irodában, ahol most készítik az 1904. évi tervet. Jövőre körülbelül február— március hónapban szerepel óira Szolnok megyében az Állami Bábszínház. „Aladdin esodalámpáia” lesz az első műsor, aztán még az év első felében vidékre hozzák a „Rosszcsont Ferkét” i& (L.) A JELSZÓ: ésszerűen szórakozni, játszani, pihenni. Köztudomású, hogy a gyermeknek sokszorosan több a mozgásigénye, mint a felnőttnek. Ezt az iskolai szorgalmi idő alatt csak részben elégítheti ki, hiszen a tornaóráknak is megvannak a maga kötöttségei. A szünidő egyik igen fontos lehetősége a mozgásigény kielégítése. Lényeges, hogy a hideg, tiszta időben, kellőképpen felöltözve sok időt töltsenek a gyermekek a szabadban. Aki teheti közülük, kapcsolódjon be a téli sportok valamelyikébe. Azok az úttörő csapatok csinálják helyesen, amelyeknél különböző sportversenyeket rendeznek. Szánkó, illetve ródliversenyt, korcsolya- mérkőzéseket rendezhetnek, igen sok helyen rendeznek is az úttörő csapatok. Több helyről sítáborozást szerveztek. A SPORT mellett meg kell ragadni minden alkalmat a mozgásra. Az sem árt, ha karácsonykor, újévkor hossza bb-rövidebb téli kirándulásokat tesznek a szü! ők a gyermekekkel együtt. Ezek nemcsak a mozgást szolgálják, hanem a közös élmény hosszú ideig emlékezetes örömét is. Általános szabályként fogadhatjuk el, hogy tekintettel a hármas és kettős ünnepre minél több közös szórakozáson vegyenek részt a szülők és a gyermekek. A közös múzeumlátogatásoknak, a televízió nézésnek és a látottak megbeszélésének nagy pedagógiai jelentősége is van. Árra törekedjünk, hogy a gyermekek minél több kulturális szórakozásban is vegyenek részt. A szolnoki múzeum kiállításait ne csak a szolnoki gyerekek nézzék meg, a megye más városai és községei is szervezhetnek csoportos kirándulásokat. Az úttörőházak is bőséges programmal várják a gyermekeket a szünidőben. Ez is egy alkalom arra, hogy megismerjék és megszeressék az úttörőmunkát a közös szórakozást. A7 „ŰTTÖPÖ expedíció a jövőbe” mozgalomban az őrsöknek alkalmuk nyílik arra, hogy felkeressék azokat a vállalatokat, üzemeket gazdaságokat, melyeknek tervét a csapat feldolgozni készül. Ezek a látogatások az iskola nevelési munkájában is hasznosíthatók a későbbiekben. A zimankós rossz időket kis és nagy diákok egyaránt arra használhatják, hogy minél többet olvassanak. A József Attila olvasómozgalom irodalma bőséges szórakozást nyújt, de ilyenkor lehet a tanulónak utolérnie magát a kötelező olvasmányok elolvasásában is. Ugyancsak jó alkalom a szünidő arra, hogy a gyermekek olvasónaplót kezdjenek el vezetni. AZ OLVASÁS a legnemesebb szórakozás, de már részben — az elolvasott könyvtől függően — hasznos, iskolai munka is. És itt már a szünidő ésszerű eltöltésének egy másik alapelvét szögezhetjük le: ha nem is sokat, de valamennyit a tananyaggal ig foglalkozni kell. Különösen azoknak, akik betegség, vagy egyéb ok miatt az év egy részében hiányoztak. Ilyenkor nyílik alkalom a kevésbé megértett* nehezebb tananyagrészek átvételére is, esetleg az úttörő mozgalom őrsi keretében. A munkából hazatérő szülők nem kis örömére szolgál, ha gyermekük a gyakorlati órákon szerzett ismereteinek felhasználásával maguk készítette meleg vacsorával, egy-egy apróbb szerelési munka elvégzésével. kitakarított, tiszta lakással fogadják őket. Ezzel adják bizonyságát munkaszeretetüknek. Természetesen ez nevelés kérdése is AZ A LÉNYEGES, hogy a gyermek megtalálja a szórakozás, a tanulás és a munka közötti helyes arányt. Ebben pedig joggal vár segítséget a szülőtől* akivel együtt ésszerű napirendet állíthat össze a szünidő tartamára. így lesz hasznos, de egyúttal felejthetetlen, kedves élmény is a téli szünet. Kovács Atmen tanár Szolnok fajankó elment AiadfűHu és Rosszcsont Ferke jönnek SALAMON PÁL; ÍITBAN MACINK FELÉ — 22. — Géza szó nélkül sarkon fordult. — Várjon csak. — Igen. — Egy hete ellenőrök járnak a tröszttől. — Nem tudtam. — Nem baj. Világos, hoff ilyen csekélység nem zavarja magát... De engem zavar, hogy hónapokon keresztül az előírtnál magasabb kártérítéseket állapított meg... — Ki mondta ezt? — Nem mindegy? A tény érdekes. — Én a megadott Kulcsok szerint csináltam .. pohár boron kívül semmit nem fogadtam el. — Azt nem állítottam, hogy csalt... Mit önérzetes- kedik itt... Csa'*’ éppen nem figyelt arra a nehéz melójára... — A meló szót gúnyosan hangsúlyozta. Géza hallgatott. — Na, jó... majd beszélünk róla... Amikor Zubor Géza megfordult, és végképp útjára indult, lassan, megenyhült tekintettel nézett utána. A mindig fekete ruhát viselő háziasszony furcsán nézett rá. Előrenyújtott nyakkal, fejét oldalt billentve egészen Mária szobájáig csoszogott utána. Mária fél lábbal egy széken térdelt, fejét tenyerébe hajtva az asztalon könyii- költ. Figyelmesen hallgatta Bordás Sándort, aki az asztali lámpa fénvkörébe terített szezmikus térkép fölé hajolva beszélt — Szervusztok. Mária hirtelen mozdulattal felállt Géza úgy látta, idegesen simítja a haját — Gyere... — mondta Mária nyugodtan, amikor már betette maga mögött az ajtót. Mire mondta, hogy „gyere”, amikor itt vagyok? Érezte, ahogy megy ki a vér a fejéből. Sándor ültében hátratekintett. — Szervusz, Géza. — Ülj le — m 'tatott Mária a zöld plüssterítővel takart díványra —, befejezzük már.Erősen egymáshoz szorította a lábait, mert térdénél minduntalan összekoccant. Tompán, mintha vízfüggönyön keresztül hallotta volna Mária hangját. — Mondjad! — Ha jól emlékszem, ötvenhat tavaszán. Nem. nyarán. Július utolsó napján értük el a tároló kőzetet. Mária visszatérdelt a székre. Géza homályosan látta a világos harisnyába bújtatott lábat Idegen tárgy. Mit csinál ez? Hát nem látja, mi Van velem ? Torka felé közelített a soha nem érzett hideg szorítás. Lopva körbenézett Bekerítették. — Az olaj fölött kü1 őrösén nagy tömegű földgáz- felehísMlás volt, óriási nvo- más alatt. Sós vizet lökött maga előtt. A kitörés úgy vitte el a fúrótornyot, hogy... — Szeretnék beszélni veled. Hangszálai akaratából elszakadva. valami iszanos félelem parancsára működtek. — Jól van — hallotta a másfelé figyelő női hangot Aranka sima, követelés nélküli hűséges tekintetét, aztán az arcát látta, ö ezt nem tenné. Ahhoz volt ereje. hogy ellökje magát ettől a képtől. Lassan, imbolyogva íól- állt — Szeretnék veled beszélni — ismételte. Hangja olyan magát fenyegető volt, hogy egyszerre mindketten ránéztek. Sándor készséges-ijedt ábrázattal felugrott —■ Megyek. — Nem, maradj — mondta Mária, azután Gézára nézett, és fgv fejezte be: — akkor menjél..; ne haragudj. — Ugyan... Ezek itt udvariaskodnak. Géza a másik férfira nézett, és erőtlen haragot, inkább utálatot érzett. Minden mozdulatát kitervelt hamisságnak látta. Sándor még csak az előszobában járhatott amikor szorosan Mária mellé lépett Tudatos gondolatait egy korábban kapott ütés elkábította, mozdulatai az ösztöngépezet parancsára jártak. Magához rántotta Máriát, és erősen szájon csókolta. Mária az első csókot viszonozta. de azután mozdulatlan maradt a szája. Géza türelmetlen csókkal élesztgette. Mindhiába. Aztán az asszony alsó ajkába harapott. Mária felszisszent és megfeszítette magát. Géza ekkor óvatosan a díványra lökte. Egyetlen halvány gondolat kószált benne: mindent helyrehozni. Vigyázott, hogy meg ne sértse Mária testét, mert akkor elpattan valami. Szelíden cirógatta. — Kedves... drágám... tudod. szeretlek... Marikám... Elfúlt a hangja. A pulóveren keresztül az asszony mellét csókolta. Föléje hajolt — Marikám... drága... gyere... Mária teste villanásokra elernyedt, visszacsókolt, azután megfeszült. Nem értette ezt a testet. Távoli, ájult kavargásból sejtette, hogy ő bárhogyan is oldja fel maeát nincs uralma a másik felett... elmarad tőle*.. ö pedig rohan valahová, ahová egyedül nem lehet... nem lenne szabad .. Reszkető ujjakkal próbálta lehúzni a szoknya zippzárját. Mária teste hirtelen kis- ívű hídba feszült, és kipattant Géza szorításából. — Hagyj... nem akarom^ Vége volt, (Folytatjuk^
