Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-19 / 296. szám
-SŐ3. december iv. SZOLNOK MEGTB NÉPLAP 9 Könnyebb lesz a pénztárca Gyakran nyilas a fegyvemeiki textiiszakiizlet ajtaja. A boltban főként asz- Bzonyok nézgelődnek, válogatnak. Ebből mindjárt következtethetünk, hogy Fegyverseken, csakúgy mint máshol, a legtöbb családban az asszony a „pénzügyminiszter”. Így ünnep előtt is az ő gondjuk a bevásárlás. Ebben az üzletben, amely nem nagy, de polcai, szekrényei tömöttek, a különböző textil- és ruhafélékkel, könnyithetnek a pénztárcájukon. Székely Sándor boltvezető. Gerőcs Lajos a fiatal segéd, s a két helyes kislány, Nagy Katalin eladó. és Gődér Etelka pénztáros, percnyi pihenő nélkül rakja a pultra az árut. Udvariasak és szívesen segítenek a válogatásban, tanácsot adnak az ajándékot vásárlóknak. — Tessék szép férfiinget, vagy talán adhatunk meleg sálat, kötött pulóvert — Id nem fogynak a kínálásból. — Bécikém, vedd csak fél ezt a kabátot — bíztatja a kisfiút Etelka. A nagymama vásárolja az öltönyt, s gondosan mustrál- gatja, nem szűk-e a kabát, jó lesz-e még tavasszal, hiszen gyorsan nő ez a gyerek. Elégedett a vizsgáloA diákok által készített munkadarabok felhasználásáról A művelődésügyi miniszter — az érdekelt főhatóságokkal egyetértésben — szabályozta a felhasználási módját azoknak a termékeknek, amelyeket a tanulók gyakorlati foglalkozásokon, szakmai előképzés, vagy képzés során, valamint szakköri foglalkozásokon készítenek. Az új előírás értelmében azokkal a termékekkel, amelyek az oktató-nevelő munka céljaira megfelelnek (bemutató, szemléltető, kísérleti eszközök stb.) vagy az iskola egyéb tevékenységében (nyári tábor stb.) felhasználhatók, elsősorban az iskola saját szertárát, laboratóriumát, műhelyét kell gyarapítani. Ha felesleg is marad, azt az iskola vezetője térítésmentesen átadhatja más oktatási, vagy művelődésügyi intézménynek. Az állami belkereskedelem kiskereskedelmi szerveinél vagy szövetkezetednél csak középfokú oktatási intézmény értékesíthet diákok készítette munkadarabokat. Alsófokú oktatási intézményekben a fel nem használt terméket az osztályozás után térítési kötelezettség nélkül át lehet adni annak a tanulónak, aki Készítette. Január 31-ig lehet jelentkezni a mezőgazdasági kiállításra Megkezdődtek a jövő év (augusztusé ban-szeptembe- róben rendezendő 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár részvételi előkészületei. A Mezőgazdasági Kiállítási Iroda az egész országba szétküldte a kiállítás részvételi plakátjait, szabályzatait és jelentkezési lapjait. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, az egyéb mezőgazda- sági intézmények és vállalatok, ezek dolgozói és tagjai, valamint az egyéni termelők és tenyésztők 1964. január 31-ig jelentkezhetnek a kiállítás eredmény- bemutatóira, (MTI) dóssal már mondja is: Ezt vesszük meg kisfiain. Egy asszony kész ágyneműt vásárol, egy fiatalember a kislányának választ télikabátot. Most csomagolnák egy szép szürke férfi télikabátot. Az már gazdára lelt. Válogatnak, vásárolnak az ünnepre készülődő emberek. S hogy van miben azt is elárulhatjuk: az üzlet árukészlete 1 400 000 forint A napi bevétel is eléri a 25—28 000 forintot Még ennél is több lenne, ha az igen keresett flanel! férfiingből, bőrkesztyűből és az úgynevezett usanka traktoros sapkából is kielégíthetnék a vásárlók igényeit — nk — Mi akadályozza az új magyar gyártmányú automatikus zsáko ógép prototípusának kipróbálását? (Tudósítónktól) A Tiszarnenü Vegyiművekből évenként 120 000 tonna szamcsézett műtrágyát kellene zsákolva kiszállítani. Ennek a hatalmas mennyiségnek 50 kilogrammos adagokban történő zsákolása és mérése emberi erővel gazdaságtalan. Magyarországon, és még a KGST-hez tartozó országokban sem gyártottak eddig olyan berendezést, mellyel a zsákolás és mérés feladata az itt kívánt pontossággal és gyorsasággal lenne elvégezhető. A hódmezővásárhelyi mérleggyár — latiunkban már ismertetett — automata zsákoló ja az ilyen nagy mennyiségű szállításoknál megkívánt teljesítménynek csak 30—50 százalékát biztosítja. A Nehézipari Minisztérium kezdeményezésére több mint két évvel ezelőtt megbízták a Vegyiműveket Szerelő Vállalat Műszer- Automatika Részlegének és a hódmezővásárhelyi mérleg- gyárnak szakembereit, hogy tervezzék meg és a két vállalat kooperációjában készítsék el egy hazai gép prototípusát. Hosszas, megfeszített munka után a berendezést A VOLT ELNÖK öröksége A tiszafüredi Vegyesipari KTSZ-ben komoly bajok vannak. Az ott uralkodó visszás állapotok híre eljutott hozzánk is. A szövetkezetben nagyon laza a munkafegyelem, a tagok nagy része munkaidő alatt italozik és „maszek” munkát végez. AZ EGYRE TERJEDŐ fegyelmezetlenségek még abból az időből származnak, amikor Varga József volt az elnök. Akkoriban az a divat járta, hogy a ktsz hivatalos ügyeit is kocsmában intézte az elnök. így aztán a vezetők rossz példáján „felbuzdulva”, a dolgozók a műhelybe hozatták a szeszesitalt és ott iszogattak. Hiába váltották le az előző elnököt és választották meg Bíró Károlyt, hiába kerültek a vezetőségbe új emberek, a súlyos fegyelmezetlenségek ezzel nem szűntek meg. A tiszafüredi Vegyesipari KTSZ központi telepén ma is hanyagságra, — nemtörődömségre valló rendetlenség uralkodik. A telep nagykapuja látogatásunkkor is tárva-nyitva állt Az iroda eldugott helyen, az udvar sarkában húzódik meg. Senkit sem izgat, ki lép be a kapun, mit hoz, ki hagyja el a ktsz-t és mit visz magával. NEMCSAK A KÜLSŐSÉGEK ilyen elszomorítóak a tiszafüredi szövetkezetben. Megkértük Bíró Károlyt, az elnököt, ismertesse a jelenlegi állapotokat. — Hat dolgozónk ellen kell fegyelmi eljárást indítani a közeljövőben. Ezek három-négy napig is igazolatlanul távol voltak munkahelyükről. Munkaidő alatt berúgtak, egyszerűen félbehagyták a munkát, szövetkezeten kívüli munkákat vállaltak, botrányosan viselkedtek. Egyikük az idős kerékpármegőrző néninek eltörte a kezét. Egy másik alkalommal mester és segédje részegen árokba rohant a szövetkezet motorkerékpárjával. — Erről a községben is sokan tudnak? — Majdnem mindenki. — Megpróbáltak már rendet teremteni? — Kérem, nem megy az olyan egyszerűen. Én nemrégen kerültem Ide elnöknek. Az asztalos részlegben dolgoztam. Nem akartam vállalni az elnökséget. Nekem csak nyolc általános iskolám van. Ide képzettebb ember kellene. Elnöki iskolát ugyan végeztem, tudnám a kötelességemet is, de hiába. Senki sem támogat. — Egyedül Szilágyi Márton áll mellettem, a mostani párttitkár, aki a cipész ktsz elnöke volt egyesülés előtt. Tudja, mit mondanak rám az emberek? Azt, hogy lágerparancsnok vagyok. — MIÉRT? — Mert körülkeríttettem a központi telephelyet. Eddig kerítés sem volt. Persze, ez sok embernek nem tetszik. — Ez a kerítés még nem sokat jelent, ha nincs, aki megnézze, ki van-e a számla fizetve és azt viszi-e ki az illető, amit javításra behozott — Nappali őr beállítását is javasoltam egy vezetőségi ülésen. Felolvasom a jegyzőkönyvet, mi volt erről a vezetőség véleménye. Rózsa Sándor azt mondta, hogy csak akkor lenne joga a vezetőségnek erre, ha állami vállalat lennénk. Amíg mi vagyunk a szövetkezet gazdái — mondta —, addig nem rendelhetjük el, hogy a portás a szövetkezet dolgozóit netán még meg is motozza. — KOVÁCS SÁNDOR, az ellenőrző bizottság tagja azt mondta, hogy ez a bizalmatlanság jele. Ügy jön ki, mintha a vezetőség a központi telephelyen dolgozókat megbízhatatlanoknak tartaná és ellenük szankciót alkalmazna. Javaslatomat egyhangúan leszavazták. Ezután a lakatosműhelybe nyitottam be, és Szemán Ferencet kerestem. A helyiség közepén álló csoportból dülöngélő alak lépett elém és alig érthetően tudomásomra adta, hogy ő lenne az és ne haragudjak, de a segédje három liter bort hozott, az ő jó főnökének. — Mert ugyebár, három liter bor az nem a világ — magyarázta karomba kapaszkodva, nehezen forgó nyelvvel. Behívtam Bíró Károlyt, győződjön meg arról, hogy Szemán Ferenc újra illu- minált állapotban van. Az elnök jól megmosta a fejét. A beszélgetésbe bekapcsolódott Varga Lajos, a lakatos részleg vezetője is. Rövidesen egymás szemére vetették — Varga Lajos és az elnök —, ki milyen bűnt követett el. Nyílt tárgyalássá vált a beszélgetés. Kiderült, hogy kevés, vagy egyáltalán nincs is olyan tiszafüredi ktsz-tag, akiről ne tudná e két ember, hogy mennyi vaj van a fején. A tiszafüredi Vegyeispari KTSZ-ben már évek óta ilyen állapotok uralkodnak. A tagok a rosszul értelmezett szövetkezeti demokráciát felhasználják arra, hogy megakadályozzák az olyan intézkedések bevezetését, ' amelyek a munkafegyelem megszilárdítását, a társadalmi tulajdon védelmét szol- ,’álnák. Közben mindenki természetesnek tartja, hogy munkaidő alatt napirenden legyenek a borozgatások. — Szemán Ferenc sem fogyasztotta el egyedül a három liter bort. Ivótársainak szervezete azonban bizonyára jobban bírta az alkoholt. A DOLGOZÓK SEMMIBE VESZIK a vezetőket, — amihez bizony hozzájárul az is, hogy az eddigi vezetők sem vívtak ki tekintélyt maguknak, sőt példát mutattak a kórhelységre, fegyelmezetlenségre. E kisipari termelőszövetkezetben nagyon alacsony fokon áll a munkafegyelem, amelyet a vezetés alacsony színvonala még tovább ront. Megmagyarázhatatlan, — hogy sem a KISZÖV — amely a tiszafüredi Vegyesipari KTSZ felettes szerve —, sem a tiszafüredi községi pártbizottság nem lépett még közbe és nem vetett már régen véget e tűrhetetlen állapotnak. Bognár János szétszerelt állapotban azért szállították a Tiszámén, f Vegyiművekhez, hogy ott az új szemcséző (granuláló) zsákoló üzemrészében felállítsák és működését kikísérletezzék. A gép percenként 15—18 ötven kilós adag Jemérésé- re és zsákolására alkalmas. A zsákok bevarrását a vegyiművek által. NDK-ból beszerzett zsákvarrógépek végeznék. Ez azt jelenti, hogy e géppel óránként 45—54 tonna műtrágyát lehetne zsákolni. Jelenleg azonban a berendezés már majdnem két hete fekszik érintetlenül a vegyiművek gépraktárában, mert az összeszereléséhez a mérleggyár nem tudja szerelőit elküldeni, de egy irányító művezetője már Szolnokon van. A Hajtómű és Felvonógyár pedig a berendezés üzemeltetéséhez szükséges két darab kis hajtóművet december 31-e előtt nem szállítja le. Bohuczky János Több «i'ní léimül árct forint a „falusi bankokban“ Az első takarékszövetkezetek 1956 elején alakultak meg a falvakban. Tagjaik száma ez év elejétől több mint ötvenezerrel gyarapodott, s ma már eléri a két- száznegyvenezret Gyakorlatilag ez ugyanennyi családot jelent A takarékszövetkezetek, vagy mint általában nevezik őket: a falusi bankok betétállománya az év eleji 320 millió forintról 550 millió forintraj tehát félmilliárd forint fölé emelkedett 1963 több más vonatkozásban is jelentős fejlődést hozott a takarékszövetkezetek munkájában. Az előző évinél jelentősen több, körülbelül 120 000 esetben folyósítottak kölcsönt Korábban — még ez év elején is — a kölcsön maximális összege 5000 forint volt A. családiház építések, a tatarozások és hasonló beruházások elősegítése érdekében ez évben 15 000 forintra emelték a folyósítható kölcsönök maximális összegét. Javasai az üzemszervezok képzésére és továbbképzésére Az üzemszervezők képzésének és továbbképzésének megoldására dolgozott ki javaslatot a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Üzemszervezési Munkabizottsága. A tanulmány abból indul ki, hogy az élet egyre nagyobb követelményeket támaszt az üzemszervezéssel szemben, hogy az egész népgazdaságban mennyi lenne a valóságos igény, azt eddig nálunk még senki sem mérte feL Csupán néhány Iparágra vonatkozólag vannak adatok, de ezek is jellemzőek, és lehetővé tesznek bizonyos nemzetközi összehasonlítást is. Például míg a Német Demokratikus Köztársaság híradástechnikai iparában minden 500 dolgozóra jut egy szervező, nálunk ugyanezen a területen 5— 8000 dolgozó között akad egy. — Egyes tárcák megkísérelték külön szak- tanfolyamok szervezésével pótolni a hiányokat, de a tanulmány szerint kielégítő megoldás ilv módon nem érhető el.. Éppen ezért a munkabizottság részletes tervezetet dolgozott ki az üzemszervezők képzésére és továbbképzésére. Kis pusztai megálló a fehér felhős nagy ég alatt. A várakozó kopott téglapadlóján száraz falevelekkel játszik a szél. Be-befúj, örvényt kavar belőlük. Sokáig ez az egyetlen észlelhető morgás a csendes, késő őszi határnak ezen a pontján. Aztán mégiscsak megelevenedik a megálló környéke. Két emberrel háromkerekű vasúti haitány érkezik. A szótlan pályamunkások akkurátusán legördítik a járművet a sínről, odébb tolják egy kis szilárd emelkedőre. Szerszámokat raknak a sín mellé, meg egy lehántott rönkfát. Mig tesz- nek-vesznek, hol a messzeségbe figyelnek, amerről jöttek, hol a kezükbe vett szerszámok mozgásának, a rozsdaszínű sín peremének, éleinek csavarjainak szentelik figyelmüket. Olyan odaadóan, mint ahogy az orvos vizsgálja betegét Közben, nagyon ritkán, fél szókat váltanak, ök ennyiből is megértik egymást Mig egyikük nekilát a hevedert odaszorító hatalmas anyacsavar leforgatásához, a másik a keze alá rendez Olyan észreVétlenüL hogy a laikus csak utólag állapitta meg: ni, az a zömök, hegyes vas, hogy’ került emennek a kezébe? Az érdekes szerszámmal jelet üt a sínheveder keres: lyukán keresztül a sínre, belülről. A véggel találkozó síneket összefogó heveder egyik felől csak két csavarral van még odarögzitve. Most biztosan másik kettőnek fúrnak lyukat a sínbe. Harmadik társuk biciklin érkezik. Lepakol ő is. Aki figyeli őke4, csodálkozhat vajon hogyan fért el a kerékpáron a sok furcsa szerszám? Hamarosan egy visszagörbített végű, kisablaknyi U-vasat tesznek a sínre úgy, hogy az kívülről a perembe kapaszkodik. Belülről meg a vason átfektetve, a rönkfát támasztják a sínhez. Erre a fára ül egyikük, miközben már a sín és az U-vas közé iktatják a furfangos sínfúrót. Ennek függőleges vaskarját úgy mozgatja előre-hátra a kezelője, mint a sofőr vagy pilóta a botkormányt. Hosszú ötpercekbe kerül, míg any- nyi fénylő fémforgács hull a sín tövére, hogy a De nem avatott felfedezi, alakul már a lyuk. Az egyetlen szál utasról még csak véletlenül sem vesznek tudomást, azonkívül, hogy idejövetelükkor kölcsönösen mormogtak valami köszönésfélét. A várakozó idegen találgatja, vajon mit gondolnak róla? Biztosan nem olyan gyűlölködő érzésekkel, ellenséges gondolatokkal vannak irányába, mint amilyenekről valamikor a harmincas években, a Szép Szóban írt Veres Péter — megrázóan. Akkor valami nagyságos ur, kikent, kifent családjával élvezte a közelről még sosem látott krampácsoló munkát. A munkások sötét homloka mögött elkeseredett szándékok izzattak. Szerették volna a bámészkodók lábára ejteni a súlyos vasakat, de tétlen maradtak, mert hátha cimborája ez az űr az állomásfőnöknek, és akkor... A mi három emberünk látszólagos közönye mögött már nem ez az ellenséges önfegyelem rejtőzik. Mi lesz az első közölni valójuk, ha megtudják, hogy újságíró figyeli őket? Rövid bemutatkozás. Huszka Ferenc, Molnár János, Sin- kó András — mondják a nevüket. Mintha megkönnyebbültek volna, hogy most mér tudják, hova tegyék a volt ismeretlent, Egyikük derűsen ajánlja. — Azt meg lehet írni, hogy még ilyen primitív szerszámokkal kell fúrni a síneket... A másik kettő bazsalygá- sát adja a közléshez. Nem kötekedés, zúgolódás ez részükről, hanem barátságos exkuzálás. Mert, mint a* előbbi folytatja: — Vannak már olyan gépek, hogy ... Mit csináljunk? Mindenhova még nem juthat. Nekünk evvel kell. Azt azért meg lehetne említeni, ha ír rólunk, hogy ha a forgalmi dolgozók kapnak őszi forgalmi jutalékot, a pályafenntartásiak is megérdemelnék... Aztán újra úgy viselktűnek, mintha az újságíró ott se lenne. Az is lehet, hogy a munka hevében teljesen megfeledkeztek róla... Tóth István Wir*'. | 1
