Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-18 / 295. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP iS63, december 13. A 8zov|etnníó új népgazdasági tervének jellemző sajátosságai Iván Artyemov, a TASZSZ szemleírója kom­men tárban foglalkozik a 6zovjet kormány által jó­váhagyás végett a Legfelső Tanács elé terjesztett nép­gazdasági tervvel és a kö­vetkezőket írja: Az SZKP Központi Bi­zottságának a közelmúlt­ban befejeződött plénuma után nem váratlan, hogy az 1964—65-ös népgazdasági tervben elsőrendű helyet kapott a vegyipar. Az, amit a Központi Bizottság plé­numa tűzött ki, most ál­lami törvény formájában ölt testet. Magától értetődik, hogy a vegyipar gyorsított üte­mű fejlesztése nem öncél, hanem a kijelölt feladatok megoldásának leggyorsabb és leggazdaságosabb útja. A lényeg abban rejlik, hogy a megelőző két évben a Szovjetunióban az ipar fejlődése terén mind erő­sebben mutatkozott az az irányzat, hogy a két alap­vető szektor, az a) és a b) csoport növekedésének üte­me közeledjék egymáshoz. A Szovjetunió fennállása idején egészen a mostani hétéves terv valóraváltásá- nak megkezdéséig a két szektor növekedésének üte­me között az „olló” igen jelentős volt. Egyes idő­szakokban az a) csoport csaknem kétszer olyan gyorsan fejlődött, min* a b). Ez életbevágóan fontos volt, hiszen a nehézipar a természetes anyagi alap, amelyre az egész gazdaság felépül. A gépgyártás, a Szovjetunió nehéziparának szíve, 1962-re a forradalom előtti időszakhoz viszonyít­va mintegy 350-szenesére emelkedett. Most elérkezett az idő. amikor a szovjet nehézipar korábbi hatalmas sikerei lehetővé teszik, hogy meg­kezdődjék a két szektor fejlődési ütemének egymás­hoz közelítése. Az 1964— 1965-ös népgazdasági terv az a) csoport 18,6 százalé­kos növekedését irányozza elő, de nem sokkal lassúbb a bt csoport fejlődésének üteme sem, amely 14,5 szá­latokat tesz ki. Azt is figyelembe kell venni, hogy a nehézipar a vállalatok két típusát fog­lalja magában: azokat, amelyek a nehézipar szá­mára szolgáltatják a fel­szereléseket és azokat a vállalatokat, amelyek gé­peket és különböző anya­gokat gyártanak a köny- nyű-, élelmiszeripar, a me­zőgazdaság, a lakásépítés számára. Ez a körülmény világo­san kifejezésre jut a Leg­felső Tanács elé jóváhagyás végett terjesztett népgazda­Az Atlanti Tanács ütése Az Atlanti Tanács ked­den délelőtt megkezdte a katonai kérdések tárgyalá­sét, miután a megnyitó ülés politikai vitájában csaknem valamennyi kül­ügyminiszter kifejtette kor­mánya álláspontját. Az első nap tanácskozá­sait az jellemezte, hogy a külügyminiszterek gondo­san kerülték az Atlanti Szövetség kebelében lévő ellentéteket és beszédeik túlnyomó részében a kelet és nyugat viszonyával fog­lalkoztak. A moszkvai atom- csend-egyezmény, a Szov­jetuniónak az enyhülést szolgáló újabb javaslatai, a kelet—nyugati tárgyalá­sok kilátásai voltak a fel­szólalások fő témái. A nemzetközi helyzet ér­tékelésében azonban erő­sen megoszlottak a vélemé­nyek, sőt egyes külügymi­niszterek a hidegháborús időkre emlékeztető hangot ütöttek meg. Ebben Couve de Murville és Schröder járt az élen. A francia külügyminiszter változatla­nul a tárgyalások ellen fogalt állást Schröder pe­dig azt hangoztatta, hogy a békés együttélés „csupán eszköz Moszkva kezében az Atlanti Szövetség meg­bontására”. Párizs és Bonn szélsőséges álláspontjával szemben a többi külügy­miniszter — több-kevesebb eltéréssel — helyeselte a kelet—nyugati párbeszéd folytatását. Kezdeményezően azonban egyik külügyminiszter sem lépett fel. Butler brit kül­ügyminiszter is tartózko­dóbb volt, mint korábbi nyilatkozataiban. Spaak belga külügyminiszter ugyan határozottan a ke­let és nyugat közti köze­ledés mellett szállt síkra, de nem vette fel a NATO és a varsói szerződés tag­államai közti meg nem támadási egyezmény kér­dését. A megfigyelők a kezdeményezés hiányát az Egyesült Államok állás­pontjával magyarázzák. — Rusk beszédét — állapítja meg a Combat — az „óva­tos mozdulatlanság” jelle­mezte, a korábbi „óvatos dinamizmussal” szemben. Délvieinain nemzeti sági tervben. A nehézipa- ton beiül különösen gyor­sam fejlődik a vegyipar, amely a mezőgazdaság, a könnyűipar, a mezőgazda­sági és textilgépgyártás nö­velését szolgálja. Ezek a mostani népgaz­dasági terv jellemző sajá­tosságai. E sajátosságok pe­dig egyben a a Szovjet­unió békés törekvéseiről is tanúskodnak, különösen ha tekint» ibe vesszük a kato­nai célokra szánt kiadások csökkentését. Eltemették Rosier Endrét Kedden temették el Ros­ier Endre Kossuth-díjas ki­váló művészt, a magyar zeneművészet nagy halott­ját. Jelen volt a gyászszer­tartáson Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Vadász László, a Színházi és Zenei Főigazgatóság helyettes ve­zetője, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségének tagja, valamint a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola vezetőségé­nek több képviselője. Hruscsov karácsonyi ajándéka a világnak A szovjet parlamenti ülés nyugati visszhangja NEW YORK — (MTI). Az amerikai újságok ve­zető^ helyen foglalkoznak a hétfőn közölt új szovjet költségvetéssel. A Daily News című washingtoni lap „valamennyi békeév példa nélkül álló költség- vetésének” nevezi az új szovjet tervezetet és rámu­tat: a Szovjetunió fokozza a közszükségleti cikkek termelését, zöld utat nyit a vegyipar fejlesztése előtt. LONDON „Mr. Hruscsov karácso­nyi ajándéka a világnak” — így értékeli a Daily Express moszkvai tudósí­tója az 1964—65. évi szov­jet költségvetést. A Daily Scketch így ír: „Oroszor­szág tegnap meghirdette 1964-es katonai kiadásai­nak csökkentését és a fo­gyasztókat szolgáló kiadá­sok fokozását”. A Daily Herald hangsúlyozza, hogy angol hivatalos körökben „ezt a hírt úgy üdvözlik, mint a kelet-nyugati kap­csolatok kielégítő fejlődési irányzatának újabb jelét” A Daily Express moszkvai tudósítója nyugati szakér­tőkre hivatkozva rámutat, hogy a költségvetés „őszin­te gesztusnak tekinthető a hidegháború ellen és ki­fejezi az oroszoknak azt a reményét, hogy végső so­ron elérhető a leszerelés”. A Daily Worker vezércik­kében rámutat: a szovjet kormány „leszerelést akar, mert így még több pénzt juttathat a szovjet nép életszínvonalának emelésé­re. PÁRIZS Valamennyi hétfő esti és kedd reggeli párizsi lap előkelő helyen ismerteti a szovjet hadikiadások csök­kentéséről szóló jelentést. A legtöbb polgári lap kom­mentátora igyekszik leki­csinyelni e lépés jelentősé­gét, a befolyásos. Monde azonban realisztikusabban értékeli az eseményt. E lap moszkvai tudósítója nyugati megfigyelőkre hi­vatkozva kijelenti, hogy a Szovjetunióban hozott új döntést a nemzetközi fe­szültség enyhítésének tö­rekvése hatja át. Ugyan­csak a Mondef kommentá­tora megállapítja: a szov­jet katonai költségvetés csökkentése arról tanúsko­dik. hogy a Szovjetunió továbbra is folytatni óhajt­ja a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló erőfe­szítéseit. Az amerikai képviselőház jóváhagyta a külföldi segély csökkentését Washington (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint az amerikai képvise­lőház hétfőn súlyos csapást mért Johnson elnök külföldi segélyprogramjára. A kép­viselők 249 szavazattal 135 ellenében jóváhagyták a megajánlási bizottságnak azt a döntését, hogy a kül­földi segélyekre fordított összegeket 800 millió dollár­megnyirbálta a külöldi se­gítségre fordítandó összege­ket, hétfőin este Johnson el­nök mégis aláírt egy külföl­di segélytörvényt, amely 3.6 milliárdos segélyt irányoz elő. Viszont a törvény csak akkor léphet életbe, ha a kongresszus mindkét háza elfogadja. Költségvetés és béke A világ legnagyobb hatalmainak költségvetése sohasem pusztán pénzügyi — hanem mindig első­rendű nemzetközi politikai esemény. A költségvetés általában tükörzője egy ország uralkodó belpolitikai­gazdasági áramlatainak, s ezzel együtt kivetítése■ az adott ország külpolitikai szándékainak. Ha pedig világhatalmakról van szó — ez rend­kívüli mértékben befolyásolhatja a nemzetközi hely­zet alakulását. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén benyújtott költségvetés ebből a szempontból méltán hatott valósággal a „szenzáció” erejével. A megfigyelők előre várták, hogy a szovjet gaz­daság fejlesztésére előirányzott kiadások aránya nö­vekedni fog, s azt is, hogy a legmodernebb ipar­ágak kapják a legtöbbet. A vegyipar fejlesztésére előirányzott összegeik például az 1964-es esztendő­ben tízszer olyan gyorsan nőnek — mint a nép­gazdaság egészének költségvetési számai. A legna­gyobb feltűnést minden esetre a Icatonai költség- vetés csökkentése keltette: mindössze 14,6 százaléka a hadi kiadás a költségvetésnek — ebben az esz­tendőben még 16,1 százalék volt. Stratégiai és po­litikai szempontból egyaránt sok mindent mohd ez a csökkentés. Mindenekelőtt katonai szempontból azt, hogy a szovjet haderők magasrendű technikai és készültségi foka elérte azt az abszolút színvonalat, amely maradéktalanul szavatolja a Szovjetunió és az egész szocialista tábor biztonságát, — az alap­feladat ma már a szovjet fegyveres erők „lépés­tartásának’’ biztosítása a technikai és tudományos fejlődéssel. De emellett a hadügyi kiadások csökkentése rendkívül jelentőségű békegesztus, amely jó hatással lesz a nemzetközi kapcsolatok további ala­kulására. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a katonai kiadósok mérséklése különleges nemzetközi helyzetben történt. Az amerikai politikában bekö­vetkezett változások nyomán erősödött a Pentagon és az amerikai katonai körök agresszív nyomása. A NATO Párizsban ülésező tanácsa ismét a had­ügyi kiadások növelését követelte a nyugat-európai tőkés országoktól. A Nyugat politikai életében ily módon a konflik­tusok kiéleződésének korszakát éljük: Olyan helyzet alakult ki, amelyben a józan politikai realitás hívei­nek és az agresszív politika hirdetőinek belső küzdelmétől nagymértékben függ, hogy az atomcsendegyezmény után bekövetkezhetnek-e a nemzetközi enyhülés új lépései. A szovjet hadügyi költségvetés csökkentése így a nemzetközi politika szempontjából mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Szovjetunió ereje tudatában a maga aktív békepoli­tikájával befolyásolja ezt, a belső küzdelmet, s olyan helyzetet teremt, amely megnehezíti az agresszió hirdetőinek manővereit — ugyanakkor pedig széle­sebb lehetőségeket teremt ama felelős politikai erők számára, amelyek Nyugaton eljutottak a politikai valóság józanabb felismeréséhez. Gömöri Endre TOR1/ képviselők paihe „palota forradalma " London (MTI). Dumacan Sandys, a nem­zetközösségi kapcsolatok minisztere és gyarmatügyi miniszter kenyai látogatását a tervezettnél hamarabb be­fejezte és visszarepült Lon­donba, hogy segítséget nyújtson a kormánynak egy parlamenti „palotaforrada­lom” kirobbanásának meg­akadályozásában, amely a feloszlatott Középafrikai Ál­lamszövetség 55 millió font- nyi adóssága körül támadt. A kormány titkostanácsi rendelettel úgy intézkedett, hogy ezt az adósságot a volt államszövetség egykori há­rom tagja: Észak- és Dél- Rhodesia, valamint Nyasza- föld vállalják át. Ez az intézkedés a leghe­vesebb felháborodást keltet­te egy Tory-csopört köré­ben, amelynek vezére az al­sóházban Wainwirght kép­viselő, a Lordok Házában pedig Salisbury, akinek fon­tos rézbányaérdekeltségei vannak Rhodesiában. A parlamenti „palotáfor- radalóm” mögött hatalmas City-érdekeltségek húzód­nak meg, nagy bankok és biztosító intézetek, amelyek óriási összegeket fektettek be Közép-Arikában és most attól tartanak, hogy a füg­getlenné vált államok kép­telenek lesznek a kölcsönök után járó kamatot megfi­zetni, valamint a tőketör­lesztést folytatni. felszabadítási frontja ral kurtítsák meg, azaz 2,8 mil)iárd dollárt hagytak csu­pán jóvá. Ez a döntés fßl-RUB V Az Egryesült Ahamok Dél-Vietnam egyik fölsza­badított körzetében három évvel ezelőtt — 1960. de­cember 20-án — százak aj­kán hangzott fel a vietna­miak szívét megdobogtató egység-dal. A lelkesítő dalt követő csendben Nguyen Huu Tho professzor megindult han­gom jelentette be a 23 párt­ós tömegszervezet képvise­letében megjelenteknek: megalakultalak nyilvánítjuk Dél-Vietnam nemzeti fel- szabadítási frontját. A fel­szabadítási front éietrehí- vása történelmi jelentőségű esemény volt az akkor már hat év kettéosztott ország egyesítéséért s az amerikai csapatok eltávolításáért ki­bontakozott küzdelemben. A nemzeti- felszabadítási front 1962 - februárjában tartotta első kongresszusát, s ezen fogadták el prog­ramiát. Fő eéíki'űzése az amerikai katonai egységeik eltávolítása Dél-Vietnamból, majd az általános válasz­tások alapján olyan koalí­ciós egységkormány meg­alakítása, amely semleges külpolitikát folytat. Az egy­ségkormány feladata lenne az ország egyesítésének előkészítése, a két ország­rész közötti kapcsolatok normalizálásával. A felsza- badításd front az üldözött lakosság védelmére meg­alakította a mozgalom fegyveres önvédelmi egy­ségeit. Az önvédelmi egyse­gek, amelyeknek létszámát az amerikai katonai körök 20—30 ezerre becsülik, — sikeresen felvették a harcot a hadüzenet nélküli hábo­rúba bocsátkozott amerikai és kormány ess patakkal szemben. Az önvédelmi egységek egyik fő harci művelete ma a stratégiai falvakba, azaz koncentrá­ciós táborokba zárt parasz­tok kiszabadítása, várható volt és maga Johnson elnök már a múlt hét végén „alapos érvágás­nak” minősítette a segély- összegek megnyirbálását. — Amerikai kormánykörökben azonban remélik, hogy a döntést a szenátus megvál­toztatja. A képviselőház ezenkívül jóváhagyott egy törvénymó­dosítást is, amely megtiltja az amerikai export—import banknak, hogy a szovjet bú­zavásárlásra hitelgaranciát nyújtson. Ha a törvénymó­dosítást a szenátus is jóvá­hagyja, veszélybe kerül a gabonavásárlás, mert az amerikai gabonakereskedők csak a bank garanciájával hajlandók üzletet kötni. A hírügynökségek közük még, jóllehet a képviselőház Earl Warren, az Ameri­kai Legfelső Bíróság elnö­ke, a Kennedy elnök meg­gyilkolásának kivizsgálásá­ra alakult elnöki bizottság vezetője hétfőn közölte a sajtó munkatársaival, hogy a bizottság elkéri az FBI- től, a szövetségi nyomozó hivataltól azokat az okmá­nyokat és más nyomozási anyagokat, amelyekre az FBI jelentését alapozta. Az AP hírügynökség Warren bejelentésével kap­csolatban megállapítja — nyilvánvaló, hogy az elnö­ki bizottság maga is rész­letesen át akarja vizsgálni és ki akarja értékelni az FBÍ-nak az elnök-gyilkos­ság körülményeinek ki­vizsgálásában kifeitett mun­káját. s nem akarja egy­szerűen ..készpénznek ven­ni” az FBI jelentését. A szövetségi nyomozó iroda még máig sem köz­zétett jelr-T-fÄse — mintin- diszkxéció folytán kiszivár­gott — azt állítja, hogy Kennedyt Lee Harwey Os­wald egyedül, bűntársak nélkül gyilkolta meg. Bár a jelentés ezt nem mond­ja ki nyíltan, más lehető­séget nem említ. Warren egyébként ko­rábban beielentette, hogy az elnöki bizottság „előze­tes nyilatkozatot” fog kiad­ni a jelenleg nála lévő FBI-jelentésről. Hétfőn új­ságírókkal azonban közöl­ték. hogy a bizottság sem­milyen nyilatkozat megté­telét nem tervezi. * Mint hírügynökségek köz­ük, Rubynak. Oswald gyil­kosának ügyvédje bead­ványban fordult Joe B. Brownhoz, a dallasi, kerü­leti bíróság vezetőjéhez, azt kérvén, hogy ideggyó­gyászati vizsgálat végett ideiv’^resen engedjék sza­badon védencét. kiürített két marokkói támaszpontot Rabat (MTI). A marok­kói kormány megbízottja hétőn ünnepélyes külsősé­gek között vette hazája bir­tokába az Egyesült Államok Kenitrában berendezett légi- támaszpontját. Ugyanaznap a nouasseuri amerikai légi­támaszpont is visszaszólít Marokkó birtokába, annak az 1959. évi marokkói—ame­rikai egyezménynek alapján, amelynek értelmében az Egyesült Államok kénytelen volt vállalni, hogy 1963. vé­géig kiüríti valamennyi tá­maszpontját Marokkó terü­letén, . .... Kenitrában — közük a je­lentések — a támaszpont tengeri kikötői' részében to­vábbra is állofnásoznak maid amerikai haditengeré« szék.

Next

/
Thumbnails
Contents