Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-12 / 290. szám
ÍWIS. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a Őskori bronzbaltán csillan meg a fény... SZŰIŐK. NEVELŐK FÓRUMA _____ - — - r - A A túlterhelésről Minden friss, ragyogó termek, ünnepi beszéd, csillogó tárlók. A közönség végigjárja a szolnoki múzeum állandó régészeti kiállítását és elgondolkozik az elmúlt korok eléje táruló életén, szokásain . Most, néhány hónappal a megnyitó előtt, gondolkozzunk el azon is, hogyan készül a kiállítás. Mennyi tudományos gyűjtőmunka, mennyi aprólékos rendszerezés szükséges hozzá. Fából kőkarika A gyűjtő- munka hosszú évekkel ezelőtt kezdődött. A kiásott régészeti anyag mintegy nyolcvan százaléka az utóbbi tíz év alatt, negyven százaléka pedig az utóbbi három év alatt került elő a megye földjéből. Ezekhez járulnak az újabbkor! tárgyak egészen a XX. századig. Kaposvári Gyula igazgató és Csalog Zsolt régész hét kiállítóhelyiségre tervezték meg az anyag elhelyezését. Előbb azonban meg kellett állapítani a tárgyaik, vagy tárgytöredékek rendeltetését. Ez a legérdekesebb, egyben a legnagyobb tudományos felkészültséget kívánó munka. Kitalálni itt semmit sem lehet. Csúfosan csalódna, aki kizárólag a képzeletére bízná magát. A szakirodalom közli a legújabb leletek fényképeit és a legújabb kutatások eredményeit. Itt lehet megtudni például, hogy egy sor apró hegyes kődarab valamikor ara tó eszköz, sarló volt. Fiatal éiőfa görbe ágába verték a köveket s csak akkor vágták le az ágat, amikár már jól „belenőttek" ... Mai szokások — ókori ötletekből Az irodalomban egyik adat kiegészíti a másikat. A kőhegyű eke farészei aránylag épségben megmaradtak a skandináviai tőzegleletekben. Van azonban még egy nagy segítőtársa a régésznek. A néprajzi analógiák, vagyis párhuzamok, hasonlóságok sok rejtély kulcsát megadják. Például Európa egyes vidékein ma is ismeretes a kő fába növesztésének módszere. De nem mint aratószerszám, hanem mint fegyver, verekedéshez használják a falusi legények. És vajon mire használták ezeket az ovális, recézett cserépdarabokat? Itt is segít a néprajz: Afrika egyes vidékein élnek még törzse*, ahol ma is ezekkel á pecsételőkkel nyomkodják végig a testen a tetováló anyágot. Megszoktuk, hogy a földből kiásott fémtárgyak vastag rozsdaréteggel bevonva kerültek a tárlóba. A bronzot és rezet mindig zöldnek, a vasat barnának láttuk. A szolnoki múzeumban már új látvány fogadja a látogatókat. Eredeti színükben csillognak a fémtárgyak ... Csépdi Ferenc laboratóriuma nem emlékeztet már a régi restaurátori „műhelyre”. Vegyszeres üvegek százai sorakoznak az üveg- szekrényekben, finom mérlegek az asztalokon, mérges gázok és égéstermékek ellen védő üvegkalitka a sarokban. Vegyszeres kezeléssel, különböző „fürdőkben” való ázrtatások után lema- ródik az ötezeréves rozsda és eredeti színében csillan elő a bronz baltafej, a sokmenetes karperec, a finomvonalú gyűrű. Majd a restaurátor egy vékony védőbevonatot hord fel a tárgyra — ez- aztán megvédi »> további korróziótól. Tejtnésaetese® itt történik az a muzsika is, amit totózásnak nevezhetnénk, bár ezt a kifejezést még nem fogadta ej a szakirodalom. A sok apró cserépdarabból eredeti alakjában összeállítani a régi tálat vagy korsót. Ha az illesztési helyeket megtalálták, különleges anyaggal összeragasztják a darabokat, a hiányzó részeket pedig gipsszel pótolják. A gipszet befestik, de nem egészen olyan színűre, mint az eredeti daraboké. Lát- szódnda kell, hogy hol a pótolt rész, csak így lesz szigorúan tudományos értékű a munka. Plexipalota Nem térünk ki ‘a leltározás aprólékos munkájára, ahol minden, legkisebb tárgy,' vagy töredék pontos lelőhelyét, méretét és tudományos meghatározását is számba keli venni. Az érté— 16. — A templom órája a tizenegyet ütötte. Sokáig nézték egymást. Mária lassan az asztalhoz ment, és rakosgatni kezdett. Géza kabátja után nyúlt. — De mozdulata megállt. Kétség- beesetten keresett valamit, egy szót, egy mozdulatot. Mivel semmi nem jutott az eszébe, a szekrény tetején álló befőttesüvegeket kezdte mustrálni. — Milyen házias vagy... — Á, dehogy, a nénié. Én csal? néha lopok belőle... Négyszázötven a szoba... — mondta túl h an sósán. Cinkosan intett Gézának, hogy egyen. — A harmadik sorban az első bontva. Géza széles mozdulattal felnyúlt az üvegért. Ugye- fogyottan állt vele a keskeny szoba közepén. Mária szépen, komolyan nézte a férfit. — Aztán halkan mondta. — Ülj lé, és nyugodtan egyél. Fiacskám, húzd feljebb az ablakot — mondta szárazon Árváné, és tenyerével mindkét fülét befogta. A férti engedelmesen felkés anyag raktározása szintén külön tudomány. Most már előkerültek, a raktárból az első két-három termet elfoglaló anyagok. A sok friss, de még üres üvegtárló között bujkálva jutunk a kiállításrendezők műhelyébe. Csiszolómotor, fúrógép, fűrészgép — korszerű felszereléssel dolgozik a fiatal brigád. A tárgyak pontos elhelyezését tartalmazó forgatókönyv felkerül Budapestre, a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiállításrendező Csoportjához. Helyszíni szemlék után itt készítik elő azokat a szállítható berendezéseket, apró „posztamenseket”, a feliratokat és egyéb grafikai anyagot, ami a falakra és a vitrinekbe kerül. Lécz- falvy Frigyes vezetésével dolgozik a csoport. Dr. Bore czlcy László tervező, művészeti vezető, Makky György, Csajághy Rezső, Bánkúti Albin, Vadócz flotekerte az ablakot. Árvárté kezét még mindig a fülén tartva hátrafordult Gézá- ékhoz, és lágyabb hangon hozzátette: — Csalóka még ez az idő. A régi kiadású ezerhétszázas Mercédesz fuldokolva kapaszkodott felfelé a patkókanyarban. — Mit szólsz, direkttel viszi — feszült hátra a vezetőülésen Árva. Sűrű fekete, szép fiú volt, szabályos reklámarccal. — Príma... — felelte Géza élénken —, hányszor volt generálozva? — Isten tudja. Biztosan jó párszor. Én tízezret tettem bele. de úgy húz, mint egy rakéta... — Jók ezek a Mercik — mondta lezáróan Géza. — Azt meghiszem — nevetett fölényesen Árva. és gázt adott. — Esküszöm, nem adnám egy új Skodáért, de még egv Wartburgért se. Elhiszed? Géza közelebb húzódott Máriához, és megfogta a kezét. Egvmásra néztek, és cinkosan mosolyogtak. Később Zubor Géza a sarokba húzódott, és kinézett az ablakon. Táguló tüdővel szívta az elülső ablak résén bevágódó földszagot. A későn jött tavaszt már nem futamította meg a két na, Nagy Katakm és Grmíl Piál a tagjai. A földön nagy csomagolópapírokon az egyes vitrinek berendezésének ceruzavázlata. Ezekre rakják ki a tárgyakat — keresik mindennek a legkedvezőbb pontos helyét. Egy nagy ládából rendre előkerülnek a Pesten készült plexidarabok. Az őskor-ókor emberének agyagból, üvegből, bronzból, vasból készült fegyverei, háztartási, ruházati, és díszítő eszközei békésen társulnak a modem idők sokoldalú műanyagával: a plexivel. Plexiből van a kőhegyű eke fa-része, plexi- „hánccsal” és plexi-.,innal” összeerősítve. Plexi pótolja azt a görbe- fadarabot, melybe valaha a sarló éles köveit illesztették. Plexiből készülnek az apró állványok, melyekkel a tárgyak a síkból kiemelkednek s plasztikussá válik az elrendezés. Plexiből készül egy ókori kunyhó apró modellje is. így olyan, mint egy üvegpalota. A fiatal varázsló most illeszti rá félkézzel a tetőt... FELE napja hullott havas eső. A napnak már nemcsak csalfa fénye, de rügyet pattan- tó ereje is volt. A csípős szelek jószagú párákat hordtak, Zubor Géza Máriától távol húzódva, behúnyt szemmel ült. Csak a lábuk ért egymáshoz. Remélte, hogy sokáig nem kell majd szólni. Jó volt így csendben dajkálni a nyugalmas örömöt. Ügy érezte, hogy huszonkilenc év alatt sohase volt ilyen jó az élete. Nem kínozta többé, hogy nyugdíjasnak való munkával bíbelődik. Ha eszébe jutott is, hegy a kártalanítást nem Zubor Gézának találták ki, könnyem megnyugtatta magát. Még harminc se vagyok, majd csak lesz valami. Úgyse itt öregszem meg. Különben munkájából csak a műszak vége érdekelte. Az se nagyon, mert a kártalanítónál nem vették szigorúan. Senki nem tudta pontosan, mikor, merre jár. Űj igazságot fedezett fel, amelyről senkinek se beszélt. Csendben élvezte (Folytatjuk.) B. ÉVIKE szolnoki hetedikes kislány édesanyja felháborodva panaszkodott a minap, hogy kislányát alig látja. — Képzelje el, ott van az úttörő, aztán, tudja, különórára is jár, fáradt szegénykém. Reggel alig tudom fölverni. — Miféle különórára jár? — érdeklődtem. — Nagyon jó hallása van, tehát hangszert tanul. Aztán vívni is jár, mert az jó alakot csinál, rugalmassá teszi. Ebben az évben már nyelvet is tanul külön, azt szeretném, ha az orosz mellett elsajátítana egy nyugati nyelvet, jelen esetben az angolt Tudja, olyan tehetséges... Ezután a beszélgetés után élénken elképzeltem Évikét, aiki remekül megtanul majd vívni, angolul beszélni és zongorázni, csak éppen a gyermekkorát veszi el tőle a becsvágyó' és túlbuzgó szülő. Régi igazság, hogy a fejlődő szervezetet csak mértékkel és fokozatosan lehet megterhelni. Nem állítjuk, hogy az iskola a maga széles kört felölelő tantervével ném jelent bizonyos túlterhelést. Az úttörő-élet azonban saját tapasztalataink szerint is nem megterhelést, hanem kikapcsolódást jelent. A színes és változatos foglalkozások sokrétűek, közösségi nevelő hatásuk kétségtelen, mindent azonban, amit tesznek, játékos keretek között hajtják végre. Az „úttörőexpedíció a jövőbe” mozgalom ennek jó példája. HELYTELENÜL teszi a szülő, ha az úttörő-élet rovására kíván könnyítést elérni. Ha Éviké anyukája csak egyszer is részt vett volna egy őrsi foglalkozáson, elment volna a kislányával egy olyan kirándulásra, ahol egy-egy üzem vagy városrész jövőjét ismerik meg, bizonyára visz- szavonta volna elhamarkodott kijelentését. A továbbiakban csak arról a túlterhelésről szeretnénk szólni, amivel a szülők nehezítik meg gyermekük dolgát. Ennek alapja legtöbbször a becsvágy. Amit nekem nem sikerült ifjú koromban, azt tegye most meg a lányom, vagy s fiam, hiszen módom van rá — gondolkodik a legtöbb szülő. Nekem annakidején nem sikerült vívni tanulnom, hiszen nem volt pénz a drága felszerelésre, meg a tanárra, pedig menynyire szerettem volna — mondja az egyik szülő. Könnyebb dolga lesz a lányomnak, ha a gimnáziumban tanult idegen nyelvvel már egy-két évvel előbb foglalkozik — jelenti ki a másik. Ez teljesen helytelen felfogás. Nem véletlen, hogy az iskolai reform tantsrv egyik alapvető vonása, hogy minél több fölösleges ismeretanyagot igyekszik kihagyni a tankönyvekből. Elsősorban azért, hogy a gyermeknek több ideje maradjon a játékra, pihenésre, az ifjú szervezet regenerálására. Nem pedig azért, hogy a szülők a kevesebb házifeladat láttán új és új megbízásokkal terheljék a gyereket. NEM SZABAD elhanyagolni a túlterhelés orvosi pszichológiai Vonatkozásait sem. A túlterhelt gyermekek közül kerülnek ki az idegesek, a fáradékonyak, a koraérettek, azok, akiknek egy rohanás az életük és sajgó irigységgel gondolnak szerencsésebb társaikra, akiknek módjuk van szabadon, kötetlenül játszani, labdázni, egyszóval a maguk gyermekéletét élni. A játék nélkülözhetetlen tevékenység, amely nemcsak ki- kapcsolódást jelent, hanem a jellem nevelődését, a felnőtt tevékenységre való előkészületet is. A túlterhelést nem csak a sok iskolán kívüli elfoglaltság okozhatja, hanem a tanulók helytelen időbeosztása is. Van olyan gyerek, aki az iskolából hazamegy, leül az ebédhez, de máris sürgetik, fogjon a leckéhez. Addig fel sem kelhet az asztaltól, amíg mindent „jelesre nem tud”. Az öt-hat óra után újabb két-három, sőt egyes igényesebb szu-1 löknél négy óra is tanulás ra megy. Ezután már este van, nem engedik el a gyereket, aki fáradtan, rosszkedvűen üldögél mindaddig, míg el nem érkezik a lefekvés pillanata. Másnap aztán kezdődik minden elölről, ENNEK az orvossága a pontos és ésszerű napirend. Ebbe belefér az ebéd utáni két-három óra pihenés és játék is, és rövid szünet a házifeladatban az egyes tantárgyak között. így jól el lehet kerülni a túlterhelést, természetesen ötféle különóra esetén nem. Különösen nem abban az esetben, ha a gyermeknek gyengébbek a képességei. Mert abba minden szülőnek bele kell nyugodnia, hogy nem minden gyermek egyformán könnyű felfogóképességű. Van, akinek több időt kell szánni a bevésésre, és van, aki egy bizonyos színvonalon túl nem is tudja megtanulni a feladatot. Ebben az esetben is többet ér az okos szó, rövid pihenő és utána az újbóli tanulás, mint a végnélküli nyaggatás. Nagyon helyes intézkedés az, amely igazgatói engedélyhez köti a különórák felvételét. Sajnos, azonban nem egy olyan szülő is akad, aki halmozza a különórákat olymódon, hogy figyelmezteti a gyermekét: de meg ne mondd az iskolában. Ennek aztán a túlterhelésen kívül az a hátránya is megvan, hogy a gyermeket képmutatásra, sőt hazugságra neveli. Ezek után mondjak le tehát a különórákról? —kérdezheti sok szülő. Ezt nem mondjuk. Ha a gyermeknek (és nem a szülőnek!) hajlama és kedve van valamihez, jő tanuló, ne akadályozzuk meg, hogy — ésszerűen — egy. legfeljebb Két tárgyat iktasson be napirendjébe. Ha azután azt látja az apa vagy az anya, hogy a gyermek fáradt, kedvetlen, nem bírja, ne sajnálja megszüntetni a különórát. Nem késik majd el, ha egyes dolgokat a későbbi időkben tanul meg. Talán csak a zenei tehetség a kivétel, amelyet már igen korán csiszolni, gyakorolni kell. De — és ezt ismét hangsúlyozzuk — nem a gyermek idegrendszerének rovására. ÉSSZERŰEN szeressük gyermekünket. Ebbe a bölcs tanácsba a túlterhelés házi korlátozása is belefér. Hernádi Tibor RÁDIÓ n AA U S O sa@<3 @ Lőrincz Az éjszaka Olasz fűm Antonioni- nak, a világhírű rendezőnek ez a darabja iskolát teremtett. Nagy érdeklődéssel várják a magyar nézők is. Az éjszaka egy házasság válsága, ugyanakkor azonban az intellektusé is. Gyökerei mélyre nyúlnak, s’ jelzik, hogy a csillogás, a jólét ellenére maga a kapitalista társadalom jutott válságba. SALAMON JrÁL* ÚTBAN MAGÚINK
