Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
t 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19ÖS. december A A 1- asszonynak kevés ** volt a teje. A gyerek sírt, a férj káromkodott, az asszony szégyenkezett, az orvos tápszereiket ajánlott. Tóni feltápászkodott az ágyból és szédűlő-álmosan karjára vette a gyereket Sétált vele a besötétített szobában, rázogatta és kínjában régi bakanótákat énekelt neki. A gyerek azonban tovább sírt, arcbőre vérpiros volt és ráncos, — mint az öss egyűrt szaíon- cukorpapír. Tóni kiment vele a konyhába, önnön az udvarra. Gizit a mosóteknő mellett találta. Haja homlokára hullott, vizes köténye alatt még duzzadt volt a hasa. Keze vöröslött a mosástól. A teknő egyik oldalán a szennyes tornyosult, másik részében a szürke, szappanhabos víz verte vissza halványan mozdulatait. Mikor meghallotta a gyereksírást, felnézett. Abbahagyta a mosást. Tenyerét kötényébe törölte, aztán kezefejével végigsimította homlokát. Fáradtan elmosolyodott. — Mit nevetsz? — kérdezte mérgesen Tóni. — Inkább csinálnál valamit ezzel a gyerekkel. Állandóan bömböl. Nem tudok tőle aludni. — Ne moror* — mondta még mindig mosolyogva az asszony. — A te fiad — és elvette a férfi karjaiból a gyereket. Tóni felcsattant: — De te vagy az anyja. Neked kéne szoptatni! — Nem tehetek róla, hogy elapadt a tejem — válaszolta csendesen Gizi és még jobban magához ölelte a gyereket —Hát ki tehet róla? Csak nem azt alkarod mondani, hogy... — Nem te akartad annyira a gyereket? — csattant ki most már az asszony is. — Nem te küldözgettél az orvoshoz? — Füröszthettek volna azok ítéletnapig, ha én nem csinálok semmit... A hangos szóváltásra a gyerek még jobban felsírt Tóni nem bírta tovább. Kikapta az asszony kezéből a csecsemőt. Eltartotta magától, erősen megrázta és rá- kiálltott: — Az anyád Krisztusát Mit bömbölsz? Egyél ke nyeret krumplit, szalonnát s babot mint én... | Az asszony visszavette f tőle a gyereket és besietett | a konyhába. Tóni álldogált § még egy darabig a teknő § mellett, aztán dühösen be- | lerúgott a földre szórt pe- jj lenkahalomba. Szeme egy § koszos munkásingen akadt f meg. Az ujján hosszú sza- g kadás látszott. Emlékezett | rá. hogy a múlt héten akadt | bele egy kiálló szögbe. A | borét is felsértette. Fel- | emelte a földről, nézegette, | közben a konyha felé fü- s lelt Bent csend volt Visz- | szaejtette az inget, rápa- | kelta a pelenkákat és fele- g sége után ment AJ ikor öltözködni kéz- ? 1T,a dett, az asszony csen- £ desen megkérdezte: § — Hová készülsz? — Készítsd az üveget. | Gálákhoz megyek. | — Nem akarom! | — Nem akarod, nem aka- | rod — dörmögte Tóni, de l leszakadt egy gomb a ka- | hatjáról és idegesen felor- I dított: — Nem akarod, ugye, mert Gálné nem a mi fajtánk. Pusztuljon el • inkább a gyerek? Minek ' szülted meg, ha nem tudod • táplálni? | Egyszerre kezdett el sírni f az anya és a csecsemő. ' — Pénzt adjál — kiáltott ' még egyet Tóni. I Az asszony a síró gyerek ' ilott, reszkető kézzel bon- ; 3tta ki a pénztárcát. Mielőtt benyitott volna a italboltba, a kabátzseb mélyére süllyesztette az újságpapírba csomagolt tejesüveget. Az első féldecit egyből felhajtotta. A másodikat maga elé tette a pultra és körülnézett. Régen járt itt. Most, hogy az új bérházban lakik, nemigen kerül útjába az italbolt. A klubba járnak szórakozni. „Milyen szegényes ez az ivó — ötlött az eszébe. — Pedig azelőtt pezsgett itt az élet. Fizetéskor még cigány is került. Akkor volt különösen nagy a forgalom, amikor munkásokat toboroztak a gyárba. Sok mindenféle ember jött. meg nők is ... Klári is. aki most Gálné. A szép félvér ti- gánylány. Sok férfinek megakadt rajta a szeme, meg a keze. De csak este, a sötétben ölelgették. Az utcán nem mert vele végigmenni senki. Féltek a telep szájától. Ő, Tóni elhozta egyszer ide, a kocsmába. Mindenki őket nézte. Büszkén feszített a lány mellett. Klári meg tüntetőén belekarolt. Irigykedtek a cimborák. Később, mikor kint besötétedett és dugig telt a kocsma, mikor már nagy lett a zaj és a füst, mikor már nemigen figyeltek egymásra és magukra az emberek, munkatársai odajöttek az asztalukhoz. Hoztak italt is, sokat. Kedveskedtek, hízelegtek Klárinak. Nagyzolva mondták el kis életük kis eseteit, történeteket találtak ki és vir- tuskodva énekeltek. De a lány csak őt, Tónit nézte ragyogó, fekete szemeivel... Gyors mozdulattal felhajtotta a második féldecit is. Szemével megkereste az asztalt a sarokban, melynél akkor ültek. Most nem volt ott senki. A koszos terítő úgy lógott róla, mint az árboctört hajó vitorlája. Kihalt és csendes volt az italbolt. Az ajtón besütött a nap és hosszan megvilágította a korhadt, agyonolajozott padlódeszkákat. Mintha napoztak volna rajta az eltaposott cigarettavégek. A falakról lekopott festék, vakolat is hullott már néhány helyen. A nagy tükör poros volt és légypiszkos, pálinkától bódultán for- dúlt ki a kocsmából. Ballagott az úton és magában az anyját okolta, mert akkor nem engedte be Klárit a házukba. Egyszer neki is ment a lánynak a boltban. Gizit is anyja választotta Tóni asszonyául. Ezért nem akarja a felesége, hogy Kláritól hozzon tejet. Persze, nem azt mondja, hogy féltékeny, hanem azt hajtogatja egyre, hogy a cigányasszonyoknak fekete & tejük. Gálák a telep másik végén laktak, saját házukban. Tóni figyelmesen nézegette a gondozott kertet, a tisztára söpört téglajárdát Felment a lépcsőn. Kopogtatott a nyitott konyhaajtón és belépett. Ketten néztek föl a yiaszosvászon- nal letakart asztaltól. Gál Józsi álmosan, fésületlenül, Klári, a felesége főzéstől kipirult arccal. — Jó étvágyat! — köszönt Tóni. Gál kezében félúton megállt a kanál. A tányér fölé hajolva fogadta: — Köszönjük . . i — Ülj le, Tóni, ha már itt vagy — szólt óvatosan az asszony, miközben a férjét nézte és közelebb húzott egy hokedlit. Aztán föl- fölpislogva tovább kanalazta ő is a levest Tóni nézte az ebédelőket Klári nem sokat változott Szép most is, de mintha megnyugodott volna egy kissé. Már nem olyan szilaj és vad a mozgása. Ahogy a tányér fölé hajolt duzzadó melle megfeszítette könnyű, nyári ruháját Tóninak a tej jutott az eszébe: „Hogyan lehet az, hogy az egyik asszonynak van. a másiknak nincs? Klári most levest eszik, a tej lesz belőle. Tej lesz a kenyérbőt a húsból, a süteményből ... még a borból is. De hogyan? Tudja ezt valaki egyáltalán?. t.” Gál közben végzett a levessel. A kanalat a mosószappan színű tányérra tette és Tónira nézett: — Mi szél hozott? Tóni elővette a zsebéből az üveget és lebontotta róla az újságpapírt. Bátortalanul szólalt meg: — Tejért jöttem volna. Ha adnátok. A zöldkeresztes nővér mondta, hogy nektek... hogy Klárinak— Gál szigorú mozdulattal maga elé húzta a főzeléket Tóni megértette ezt a mozdulatot Felállt visszacsomagolta az üveget és csendesen ezt mondta: — Megfizettem volna... Gál az asszony felé pillantott. Klári a tűzhely felé fordult Tóni nézte őket. Gál Józsi fiatalabb volt nála egy-két évvel. Gyerekkorukban sokat játszottak együtt. Később egy csapatban dolgoztak. Lassan körülnézett a konyhában. Ugyanúgy van berendezve, mint az övéké. Csikóspar- herdt, kredenc, asztal, hokedlik, dikó és a polcon a rádió. Rend van és tisztaság, mint náluk. Csak itt az ajtón süt be a nap délben, náluk meg az ablakon. Klári szólalt meg, de közben az urát nézte: tejem fekete? Tóni elpirult Megbánta, hogy eljött. Mozdult is már az ajtó irányába, miközben zavartan motyogta: — A tej fehér... Minden anyatej fehér... A tiéd is. — De jól tudod, a fene egyen meg? — nézett fel Gál és megtörölte izzadó homlokát. — De jól tudod! Tóni zavartan elmosolyodott Most már érezte, hogy nem jött hiába. — Adjál annak a gyereknek — mondta Gál a feleségének. — Annyit adjál, hogy az apjának is jusson — és elnevette magát — Te meg mit állsz itt? — szólt rá Tónira. Tóni nyomban visszaereszkedett a hokedlira, és minden átmenet nélkül beszélni kezdett: — Éjszakás vagy te is, Józsi, ugye? néhány harapásra való kenyeret aprított. Durva ujjal közt morzsolgatta a kenyérhéjat aztán csendesen, elgondolkozva és az. ebéért® fáradtan megszólalt: — Tej kell neki, anyaié* A fiúgyerek jobban követeli, mint a lány... Klári lépett ki a szobából. Álmos kisfiát és a te- tejsüveget hozta magával* Mind a kettőt a vendég kezébe nyomta. Tóni meglepődött A gyereknek tejszaga volt és a teste meleg. Enyhén meleg tapintású volt az üveg is. Együtt indultak el Józsival. Klári még előbb melegvizes ruhába csavarta az üveget, azt meg leterítette száraz kendővél, hogy ki ne hűljön a tej. Már a kapunál voltak, amikor utánuk kiáltott: — Mondd meg Gizinek, ő is eljöhet ha te nem érsz rá. Az italboltban sört ittak. Mikor Tóni a poros falitü- körre pillantott, magát látta viszont Sokáig bámulta egyik kezében a söröskorsót, a másikban a bepólyált tejesüveget. Spiccesen ért haza. Gizi sokáig nézegette az üveget az üvegben a tejet Meg akarta kóstolni, de undorodott tőle. A gyerek nem. Türelmetlenül szívta magába az üveg tartalmát. Tóni jókedvűen felnevetett: — Jóllakott Lásd. Gizi? Jóllakott... Később Tóni lefeküdt. Besötétítették az ablakokat A szoba hűvös volt és csendes. A gyerek mellette feküdt a pólyában és szuszogva aludt Gizi az ágy szélén ült és csendesen- kedvesen korholta a férjét: — Te, te részeges. Még jó, hogy hazataláltál... Tóni a párnán lassan elfordította a fejét. Körülnézett a szobában és csendesen szólt: — Van már csőbútor. Rő- kamié, meg fotel, meg rádió, meg kombinált szekrény. meg velevaló.,. meg egy fiunk. Még egy lány is kéne. Egy leánygyerek. Annak úgy sem kell annyi anyatej... A z asszony elmosolyodott és tenyerét a férfi szájára tapasztotta. De Tóni így is elmotyogta még, amit akart Fél álomban, amikor lazult Gizi tenyerének a szorítása: — Mert krumplit kenyeret babot szalonnát még nem ehet... Anyatej kell neki .. j anyatej... Klári azt mondta, te is elmehetsz a tejért... Az anyatej fehér... minden anyának fehér a teje... SALAMON PÁL* LIBÁN MACINK FELE — Semmi — legyintett Mária. Mozdulata elnéző volt, nem indulatos. — Kicsoda magának az a rövidnadrágos? Mária most szigorúan nézett rá, — Na, és ha tudná, mi lenne? — gúnyosan mosolygott — Semmi se lenne;.. A lány felvette a ládáját és elindult — Megyék. — Viszontlátásra. Vagy húsz lépést is tett már, amikor visszaszólt — Különben huszonöt vagyok. m Gombos László az olajkút pódiumán térdelt egy echométer előtt. Igyekezett úgy fordulni, hogy a szél ne vágja szemébe a havat. Még három óra se volt de már sötétedett. Alacsonyra szállt, sötétszürke felhők lógtak. Az úton Zubor Géza közeledett. Amikor Gombos észrevette, felderült az arca. — Géza, gyere már..: — kiáltott felé. — Megy a radai — de azért a pódium felé tartott — Na, mi van — kérdezte, amikor odaért — Semmi, bedöglött ez az átok. — A többiek hol vannak? — Bementek az erdészházba. Géza a betonra dobta szíjon lógó aktatáskáját Gombos fölnézett rá. — Mi bajod? — Semmi. Fáj a fejeim — Mi az, már két napig se bírod Mária nélkül? — Ne hülyéskedj... — fenéken billentette Gombost — Reggel otthon felejtettem a kaját Kint voltam a Béke téeszben, ott itattak. — Nem rossz az... meg kell szokni... — Szokja a nyavalya. Enni meg nem adtak. — Nem baj otthon eszel. Van az ablakban szalonna, disznósajt. Gyere, nézd már meg ezt a leprát. Géza letérdelt mellé. Tapogatta a műszert. Gombosra nézett és kinyújtotta felé a kezét. Gombos a segéd igyekvő gyors mozdulatával adta mesterének B csavarhúzót. Géza lecsavarozott egy lemezt. Egészen ráhajolt az echomé- terre, aztán legyintett. — Fennakadt a membrán. Itt nem tudunk vele mit csinálni. Műhelybe kell adni. Visszaillesztette a lemezt, és már csavarozta, amikor magas, testes ember lépett a pódiumra. — Megállt mögöttük. — Maguk mit csinálnak itt? Mindketten fölnéztek rá. — Elromlott az echo. Kovács elvtárs — felelt készségesen Gombos. — Maga kicsoda?—mutatott Gézára. A hangja ingerülten pattogott. Géza felállt. <— Zubor Géza vagyok... — Nem azt kérdeztem. Hogyan kerül Ide? — Én kértem meg —felelte meghunyászkodva Gombos. — Mi az isten? — Értek hozzá — mondta Géza naevon halkan. A bal arca idegesen rándult. — .Tó história... —nevetett ingerülten a mérnök. — Csak úgv leszőlít valakit. és nekiesnek egy ilyen műszernek... — A szaktárs is nálunk dolgozik — dadogta Gombos. — Hol? Nem ismerem. — Kártalanító. A mérnök maidnem jókedvűen felnevetett. — Esküszöm, maga megőrült. Vtfia ló bn<Tv nem a téesz kanászát hívja az echométerhez konzultálni... Eszébe juthatott, hogy még tréfára vehették. — Vészjóslan folytatta. — Ilyesmit még egyszef meg ne lássak. Százszor meg lett mondva, hogy műszert csak műhelyben javítunk. Gombosnak beszélt. — Értettem — mondta Gombos katonás alázattal* hogy megnyugtassa. — Hol a csoport? — Mindjárt jönnek. Beszaladtak melegedni. A mérnök elmosolyogta magát. És a kezét, mint poharat, a szájához illesztve ismételte: — Melegedni. Gombos sietve vele nevetett. — Rakják kocsira és vonuljanak be — mondta. Elmenőben még visszaszólt. — Tudja maga. mibe kerül egy echométer? Géza megfeszült arccal bámult utána. 03 Az éttermet talán egy tűzredobott erdő se melegítette volna be. Savanyú meg csomókba gyűlt zsírszagok úsztak a nyirkos levegőben. A falon olajfestékkel utánozták a márvány erezetét. Számtalan üvegdísztől óktel etetett, irdatlan csillár lógott a mennyezetről. — Két öreg pincér a szolgálati asztalnak dőlve, megüvegesedett tekintettel nézett maga elé. • (Folytatjuk.} ORAVEC JÁNOS: m íiinpm hi LL LulJJwliJliliJ.L) Bokros IÁ — Akkor is ide jönnél tejért, Tóni, ha az anyád még élne? Tóni nem válaszolt. — Akkor is? — ismételte meg a kérdést Gál, és úgy fogta meg a kanál nyelét, mint ahogy a ceruzát szokás. f | óni menni készült. * Zsebébe süllyesztette az üveget. De az asszony újabb kérdése elállta az útját: — Nem félsz, hogy az én iá rajza. — Tudhatod — válaszolt kurtán Gál. — Nem jó ez a bagoiy- műszak — folytatta Tóni, miközben az üveget átadta Klárinak, aki aztán bement a szobába. — Nem tud az ember nappal rendesen aludni. A meleg, a legyek... — Kevés az asszonynak a teje, mi? — Kevés. Hallgattak. Józsi megette a főzeléket is. Bicskájával f - 13. I — Miért hord szoknyát? \ Mária sebes mozdulattal í végigsimított kék, fehér- : pöttyös bő szoknyáján. I — Miért? : — Minden geológusnő I nadrágot visel. I — Én nem ... = — Miért nem? i — Azért, mert elég nem [ jó nőnek születni, de ha \ már annak születtem, ak- | kor az is vagyok. : — Hány éves? — kérdez| te Géza. Hangján érződött, \ hogy valami gondolatához j kell. | — Maga olyan kíváncsi, i hogy mégis meg fog öre- | gedni... Most én kérdezek = valamit. Lehnt? — Lehet — felelte Géza, de a hangja bizonytalanul lebegett. I — Mi baja magának? ; Géza rábámult. Mindkét . karját leejtette. | — Miből gondolja? ! — Csak úgy. ; Ez a kérdés megütötte, \ mer. érezte, hogy erre ■ előbb-utóbb magának isvá- [ íaszolnia kell majd. ^ — Nem tudom. — Olyan nincs. — Furcsa lány maga . . — Maga meg... — Na?
