Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

A béke erőinek fegyvere □ árom évvel ezelőtt tet- 1 ték közzé a kommu­nista és munkáspártok kép­viselői második moszkvai értekezletének nyilatkoza­tát, amelyet 87 ország 36 millió kommunistájának képviselői írtak alá.. Három év rövid időszak, de nap­jaink történelmének meg­gyorsult menete, a szinte viharos gyorsasággal egy­mást követő események mégis lehetővé teszik, hogy e viszonylag rövid idő után is elemezzük a nyilatkozat igazságát, megállapításának helyességét, következteté­seinek realitását. „Korunk fő jellegzetessé­ge, hogy a szocialista világ­rendszer az emberi társa­dalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik” — szö­gezte le három évvel ez­előtt a moszkvai nyilatko­zat. — „Az emberi társa­dalom történelmi fejlődésé­nek fő tartalmát, irányvo­nalát és fő sajátosságait ko­runkban a szocialista világ­rendszer, azok az erők ha­tározzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a tár­sadalom szocialista átalakí­tásáért harcolnak.” Ezt az erőt testesíti meg a szocialista országok nö­vekvő gazdasági és katonai potenciálja. Míg alig egy évtizeddel ezelőtt a szocia­lista országok részesedése a világ ipari termeléséből alig érte el a 30 százalé­kot, ma már megközelíti a negyvenet is, nem egy fon­tos iparágban pedig már maguk mögé is utasították a tőkés országokat. Fél év sem telt el a második moszkvai értekezlet után, s a szocializmus erejének ele­ven jelképeként útnak in­dult a világűrbe az első ember, a Szovjetunió pol­gára, Jurij Gagarin. S alig egy évvel á nyilatkozat közr zététele után az emberiség megismerkedett a kommu­nista építés nagyszerű s részben máris megvalósult tejvével, a Szovjetunió Kommunista Pártjának programjával. A mind szo­rosabbra fonódó együttmű­ködés, amely au elmúlt években új tartalmat nyert, a gazdasági tervek egyezte­tése, a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsán belül megvalósuló kooperáció és szakosítás tovább növeli a Ezocialista országok gazda­sági potenciálját, annak az erőnek egyik legfőbb té­nyezőjét, amely meghatá­rozza a világ fejlődésének menetét Nemcsak gazdasági téren hozott nagy változásokat ez a három esztendő a szocia­lista országokban — meg­változott belső helyzetük is. A kommunizmus, a szo­cializmus széleskörű építé­se során mind szorosabbra fonódik ezekben az orszá­gokban a munkásosztály és parasztság testvéri szövet­sége, egyre szélesebbé Vá­lik, egyre teljesebb lesz a nemzeti egység, amely megnöveli a közös célért, a szocializmusért dolgozók táborát meghat­ványozza erőforrásait A szocializmus ereje nemcsak országainkban nyilvánul meg ilyen szem­léletesen — a kapitalista országok példája is azt mu­tatja, hogy mind több és több azoknak a száma, akik harcolnak a társadalom megváltoztatásáért. Csak néhány hónapja, hogy az egész világ tanúja lehetett az olasz kommunisták nagy­szerű választási sikerének s ezt a sikert olyan prog­ram jegyében érték el, amelynek egyik sarkalatos pontja éppen a moszkvai nyilatkozat. Növekednek a szocializmusért küzdő erők más országokban, a tőkés világ minden pontján: Euró­pában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában — az imperializmus erői a leg- kétségbeesettebb erőfeszíté­sekkel, a legvadabb erő­szakkal, a legkörmönfon­tabb mesterkedésekkel sem képesek megállítani ezt a folyamatot. A szocializmus vonzása mind erőteljeseb­ben érezteti hatását a fia­tal felszabadult országok­ban. Ázsia és Afrika új ál­lamaiban. Mind több és több latin-amerikai ország népe követeli, hogy fordul­janak határozottan szembe a külső és belső kizsákmá­nyolással, s ezt a folyama­tot mind nehezebb feltar- tóztatniok az imperializmus zsoldjába szegődött diktá­toroknak és tábornokoknak. Különösen nagy erővel mutatkozik meg a szocia­lista világrendszer döntő befolyása, történelemformá­ló ereje napjaink fő kérdé­sében, a béke és a háború kérdésében. Egy új, min­den eddiginél pusztítóbb nukleáris világháború meg­akadályozásáért millióik so­rakoznak fel; az agresszo- rok megfékezését, a hábo­rús tervek megvalósulásá­nak megakadályozását mil­liók vették kezükbe. Ennek a harcnak élvonalában a szocialista országok halad­nak, amelyek következetes, valóban lenini békepoliti­kájukkal minden békeszere­tő ember tiszteletét és meg­becsülését kivívták. A bé­kéért küzdő emberiség ösz- szefogásával a mindenek­előtt a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió erőfeszítéseivel sikerült meggátolni, hogy a legsö­tétebb reakció lovagjai ag­ressziót kövessenek el a szocialista útra lépett Kuba népe ellen s ezzel az egész világot a háború szakadé­kéba taszítsák. De nemcsak a közvetlen veszély pillana­tában bizonyosodott be, hogy az emberiség együttes akciójával napjainkban kö­zelebb juthatunk a béké­hez, a háború kiküszöbölé­séhez a világ történelméből Az összefogás, a közös ak­ció, a népek akarata vívta ki, hogy megszületett az el­ső megegyezés: a nukleáris kísérletek részleges megtil­tása. . Természetes., hogy ez a szerződés csupán kezdet, első lépés, amely korántsem hárítja el a világ feje felől a háborús veszélyt — de mégis kézzelfoghatóan iga­zolja a moszkvai nyilatko­zat megállapításait a bé­kéért vívott harc lehetősé­géről. A békés egymás mel­lett élés politikája, ame­lyet a nyilatkozat meghir­det, így válik a béke ellen­ségei elleni aktív cselekede­tek kibontakoztatásának po­litikájává. A kommunista és mun­káspártok nyilatkozatának megjelente óta eltelt három év nemcsak ezeken a terü­leteken igazolta az akkori megállapításokat — foko­zottan megmutatta azt is, hogy a békéért, az emberi­ség jólétéért vívott harc során a szocialista országok politikája mind szé’esebb támogatásra talál. Ez a tény kényszerítette a vezető imperialista hatalmakat, mindenekelőtt az Egyesült Államokat arra, hogy bizo­nyos fokig számoljanak a realitásokkal, a világban végbement változásokkal, a tömegek nyomására fogad­ják el a békés együttélés lehetőségét. Ezt a folyama­tot nem lehet megállítani sem politikai manőverekkel, sem merényletekkel A bé­kés együttélés, amely há­rom évvel ezelőtt még fő­ként célkitűzés volt, ma már bizonyos fokig valóság, s az imperializmus legve- szettebb bainokai sem tud­ják visszafordítani az ese­ményeket. A népek éber­sége. amelynek fenntartásá­ra és fokozására hívott fej a nyilatkozat; a szocialista országok növekvő ereje, amely a nyilatkozat útmu­tatása szerint fejlődik, biz­tos garanciát nyújt ahhoz, hogy a béke és a haladás erői maradjanak fölényben, a háború és a reakció kép­viselői pedig, makacs és ádáz próbálkozásaik ellené­re sem jussanak közelebb céljaikhoz. A z 1960-as moszkvai n nyilatkozat fegyver a kommunisták, a béke és a demokrácia tábora kezében. Egyetlen kommunista, de a béke egyetlen igaz híve sem engedheti meg, hogy ezt a fegyvert ne rendel­tetésén "k megfelelően hasz­nálják fél X- Cs.) Nagy részvéttel kísérték utolsó útjukra Tatabányán a munka frontján kosi halált Italt A TENGERENTÜLI ORSZÁGOK RÉSZÉRE MINTÁZZA HÍRES MUNKÁIT KÁNTOR SÁNDOR KARCAGI NÉPMŰVÉSZ bányászokat • Szombaton délután kí­sérték utolsó útjukra Ta­tabányán a 15/a aknán tra­gikus körülmények között elhunyt bányászokat. — Gyászlobogók lengtek a vá­ros középületein. Nemcsak a bányászok és a város lakosságának együttérzése nyilvánult meg, hanem táviratok százai érkeztek az ország minden részéből. Több külföldi bányászszak­szervezet, így a francia bányászszövetség, a nem­zetközi bányász szakszer­vezeti szövetség, a szovjet, az olasz, az NDK-beli, a lengyel bányászok szak- szervezete is kifejezte együttérzését. Már délután egy órától ezrek és ezrek vonultak az újtelepi temetőbe, hogy le­róják kegyeletüket a mun­ka frontján hősi halált halt bányászok előtt. A te­mető bejáratától a kopor­sókig a munkásőrök álltak díszőrséget a piros és fe­kete zászlókkal szegélye­zett utakon. 21 koporsó sorakozott egymás mellett a ravatalon. Az elhunytak hozzátartozói, özvegyeik, árván maradt gyermekeik, szüleik, testvéreik mellett ott álltak a koporsók kö­rül a közvetlen munkatár­sak, s a párt és a kor­mány képviselői. Ott volt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Somogyi Miklós, a Politikai Bizott­ság tagja, a szakszerveze­tek országos tanácsának elnöke, Blaha Béla, a bá­nyászszakszervezet főtitká­ra, Nemeslaki Tivadar, a megyei pártbizottság első titkára, Eévárdi Ferenc ne­hézipari miniszter, Krosz- ner I.ászló, a megyei ta­nács vb elnöke és a Ne­hézipari Minisztérium, a szakszervezet, valamint a helyi politikai, társadalmi szervek számos vezetője. Fél háromra, a temetési szertartás kezdetére több­ezer főnyi tömeg gyűlt ösz- sze a temetőben. A gyász­induló hangjai után dr. Gál István, a tatabányai Szénbányászati Tröszt igaz­gatója mondott búcsúsza­vakat a tatabányai bányá­szok nevében. Mi várható terven felül a két törökszentmiklósi üzemben ? A november di>n?ő fordulat volt a barom fi­fe dől hozóban — A gépgyár: jövőre nto.cszáz tonnával több öntvény — Tizennyolcmillió forint értékű pótalkatrész — Mélységesen megren­dülve, tisztelettel jöttünk búcsút venni tőletek — mondotta. — Bányászok va­gyunk. Bányászokat gyá­szolunk. Tudjuk és ti is tudtátok, hogy az a mun­ka, amit mi végzünk, ve­szélyekkel jár. Mégis vál­laltátok, ahogyan vállalja az a sok tízezer bányász, aki naponta leszáll a mély­be. Vállaltátok, mert a hl­Október végéig a tervét nem teljesítő üzemek közé sorolhattuk a törökszent­miklósi baromfifeldolgozót. Valóban jelentős lemaradás mutatkozott, ámde novem­ber — a nagy fordulat hónapja volt: nemcsak le­törlesztették a mulasztást, hanem azt is lehetővé tették, hogy a» 540 vagon baromfit je­lentő tervet évvégére 5—6 százalékkal túlszár­nyalják. Hasonló volt a helyzet az export tervvel is novem­berig, azóta már bizonyos­sá vált annak túlteljesí­tése is. E jelentős változást a jó munkán kívül az tette le­hetővé. hogy a termelőszö­vetkezetek és egyéni terme­lők 60 ezer pulykával és 158 ezer csibével többet ne­vellek, mint tavaly. Jó volt a tápellátás, emel­kedett az átlagsúly, s több exportképes szárnyas ke­rült az üzembe. Annak ellenére, hogy a baromfifeldolgozó az előírt mennyiségű tojásfelvásár­lást a tavaszi, nagyon hi­deg időjárás következtében teljesen nem hajtotta vég­re: az éves teljes termelési értékterv túlteljesítésé­nek már semmi akadá- ^_lrasln cs en. A mikíósi gépgyár de­cember 3-án teljesítette 1963. évi befejezett tervét, ami azt jelenti, hogy 79 millió forint értékű gépet adott eddig a népgazdaság­nak. Jelenleg már az év közbeni terv emelések teljesítésén dolgoznak, illet­ve azt is e hó végére meg­haladják. Míg a műhelyekben ezen fáradoznak a munkások és műszakiak, addig a tervosztályon már a jövő évet készítik elő. A megrendelések javarésze befutott. Megtudtuk, hogy 1964-ben új gépek sorozatgyártására nem kerül sor. Viszont az ez év második felében meg­kezdett új konstrukciójú talaj maróból ötvenet már előállítottak. Ebből a típus­ból jövőre háromszázat gyártanak. Az Orkán járvazúzó alap­géphez pedig háromszáz kétsoros adaptert rendeltek meg. A jövő évi export­terv szerint háromszáz tár­csás palántázógépet gyárta­nak a lengyel és cseh me­zőgazdaság számára Tö- rökszentmiklóson. Sorolhat­nánk még a típusokat, szá­mokat, s ha tennénk is, a lényeg akkor is ez lenne: a gyáregység 1964. évi termelési terve 17 száza­lékkal lett magasabb, mint az idén volt. . Még két újdonságról szá­molhatunk be. A debrece­ni gyáregység öntödéjét felszámolták, így Török- szentmiklóson az idei 1700 tonna öntvény helyett 2 500 tonnát kell jövőre előállítani. A másik dolog — ami még a gyár életé­ben soha nem történt mes — az. hogy 18 millió forint értékű pótalkatrészt készí­tenek 1964-ben, amelyből körülbelül egymillió forint értékben exportálnak. válást is láttátok, ami év­századok éta különös erő­vel kapcsol ja össze a világ valamennyi bányászát. — Legjobb munkatársa­ink voltatok és példamutató magatartástok a búcsút még nehezebbé, még fájdalma­sabbá teszi. Emléketek itt marad örökre, hogy mutas­sa a további utat és segít­sen felocsúdni a tragikus elmúlás okozta döbbenés- ből és hozzáfogni azoknak az erőfeszítéseknek a foly­tatásához, amelyek a szo­cialista társadalmi rend teljes győzelméhez vezetnek. Gál István gyászbeszéde végén valamennyi elhunyt bányásztól egyenként, ne­vén szólítva vett búcsút. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Bányászszak­szervezet Központi B’zott- sága nevében Blaha Béla, a bányászszakszervezet fő­titkára mondott gyászbe­szédet. VILÁG PROLETÁRJAI ÜGY ESÜLJ ET EJÍl r XIV. évfolyam, 887. szám. Ara 8© Íii'íéw 1983. dec. 8., vasárnap, i ■ 11 ii n iiíinniiiiniMWMwwim—i——i'■—mi ibmiwmiiihmjiiimbmbmhumbmbubihmjmbulwmijummiiimmuwm

Next

/
Thumbnails
Contents