Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

11H5S december 5. DZOLKO& H&OYB MÉ&LAT 5 Közelebb az emberekhez SZÜLŐK. NEVELŐK FÓRUMA A SZÜLŐK ÉS A NAPKÖZI OTTHON A 7-es AKÜV a megye egyiík legtöbb munkást fog­lalkoztató vállalatá. Több mint kétezer ember keresi itt naponta a kenyerét. S amit soha sem lehet a szá­mításból kihagyni, ha a vál­lalatról van szó: ez nem zárt üzem. Számtalan, ál­landóan változó munkahe­lyen dolgozik a munkások többsége. Ebből is adódik, hogy na­gyon sok feladat hárul azokra, akiknek a vállalat dolgozóinak a nevelése a működik. — Nagy gond — mondja —, hogy az oktatásra és a nevelésre fordított ener­giánk sokszor füstbe megy, mert nagy a munkásván­dorlás. A forgalmi személy­zetnek évente közel a fele kicserélődik. S ha újak jönnek, kezd­hetik elölről ugyanazt. Könnyebbség ugyan, hogy a törzsgárda általában stabil, csak elvétve fordul elő, hogy az újonnan felvett munkások veszik át eg)' időre a hangulat irányítá­sát. Az oktatás, a különböző tanfolyamok sokasága egyik lehetősége annak, hogy ne­veljék is az embereket A kettőt nagyon jól össze le­het kötni. A vállalat szak- szervezete a gazdasági irá­nyítástól és a pártszerve­zettől nem elszigetelten, ha­nem velük együtt működve nagy gondot is fordít erre. Vannak bizonyos idősza­kok, amikor egy-egy alap­vető kérdés előtérbe kerül. Volt amikor a társadalmi tulajdon védelmével foglal­koztak legtöbbet. Máskor, ha a jelek arra figyelmez­tettek, az alkoholizmus el­len fogtak össze. Nagy se­gítőerő a nevelésben a tár­sadalmi bíróság, amely aa idén tizenhárom különböző esetben ült össze. Most egyik ilyen átfogó nagy feladat a balesetmen­tes közlekedésre való neve­lés. A közelmúltban is ti­zenkétezer forint jutalmat osztottak szét azok között, akik huzamosabb ideje'bal­esetmentesen vezetnek. Ugyanakkor a gépkocsive­zetői továbbképző tanfolya­mokra a legmodernebb szemléltető eszközöket is beszerzik. Az átfogó, úgymond nagy feladatokkal való birkózás­nak nagyon átengedik azon­ban magukat a sasa U szervezet vezetői, aktivál dolguk. Török Sándor, a vállalat oktatási előadója mondja, hogy az egy osz­tályt végzettektől a több diplomásig mindenféle kép­zettségű ember található itt. Ugyanakkor többszáz tan­folyamnak volt már szerve­zője, előadója ő maga is, ahol igyekeztek a szakmai és általános műveltséget át­adni a hallgatóknak. Jelen­leg is tanulnak a vállalat­nál kétszázötvenhatan. S pillanatnyilag díjakat tűznek ki. De Sán­dor Éva, az egyik kalauz­brigád vezetője hónapok óta hiába kéri, hogy idejé­ben írják ki a vezénylése­ket, a brigád tagjait lehe­tőleg úgy osszák be, hogy naponta vagy legalább két­naponként találkozhassa­nak. Nem segítik őket ab­ban, hogy társadalmi mun­kát végezhessenek. — Tőlünk hónapokon at azt se kérdik, létezünk-e még — mondják —, pedig patronálónk is Volna a vál­lalati vezetők között. A Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekarának hangversenyét hallottuk kedden este a Ságvári Mű­velődési Ház nagytermében. Műsoron Beethoven: III. Leonóira-nyitány, Kadosa: Concertino és Csajkovszkij: VI. szimfóniája szerepelt Szereplésük sikeresnek mondható, bár ezt a sikert elsősorban két jelentős mű­vészegyéniség, Szűcs Lóránt és Sulyok Tamás produk­ciója fémjelezte. Kadosa Comcertinóját a fiatal Szűcs Lóránt mutatta be. A pálya kezdetén álló zongoraművész 1960-ban vé­gezte el a főiskolát, Wehner Tibornál és Hernádi Lajos­nál tanult, jelenleg a Fil­harmónia szólistája. Rend­kívüli örömmel töltött el bennünket, hogy szolnoki bemutatkozása a modern magyar muzsiika népszerű­sítésének jegyében történt Bár a mű nem állította ne­héz feladatok elé, így Is alkalmunk volt megismerni Több mint két és félszáz állami oktatásban résztve­vő ember körülményeit kérdőívekkel próbálták most felmérni. Személyesen legfeljebb csak néhány szolnoki dolgozóval beszél­gettek. Kunszentmártonban, Tiszaföldváron, ahol «em akarnak tanulni az emberek, épp úgy nem keresik az okot, mintahogy nem men­tek el Mezőtúrra sem meg­keresni annak a titkát: ho­gyan jutottak el már az autóközlekedési techniku­mig a gépkocsivezetők, A személyforgalmi dol­gozóknak régi sérelme, hogy sokszor napokon át úton, kocsin vannak főtt étel nélkül. Néhány perces beszélgetéssel elérhették volna már, hogy a szomszé­dos állatforgalmi vállalat konyháján étkezhessenek. Csak nem volt, aki ezt a néhány percet a közvetítés­kitünő pianista adottságait, különösen az Andante tétéi gyöngéd, belső ihletésű in­terpretálása során. A mo­dern dallamvonalak töké­letes megformálása, az acé­los akkordtechnika és a biztos ritmusalakítási kész­ség egyaránt arról tanús­kodtak, hogy valóban hiva­tott művésze hangszerének, s reméljük, hogy máskor is ellátogat hozzánk, esetleg nagyobb lélegzetű verseny­művel, vagy önálló zongo- raesttél. Sulyok Tamás kiemelke­dő karmesteri képessége nem ismeretlen a szimfóni- kus zene szolnoki hívei eiőtt, mégis mindig az új, a jóleső meglepetés erejé­vel hat. Művészetét első­sorban a tömény szuggesz- tivitás jellemzi. Azt hisszük, nemcsak zenekarát, de a közönséget is képes hipno­tizálni. Érzékeny dinami­kai rajzai, a leheletnyi ár­nyalatoktól kezdve a tutti hangerejéig, annyira „ott W fordítsa: Ha a dolgozó­kat külszolgálatra vezény­lik, lemondhassák aa ebé­det, ne vesszen oda a péo- tSk. A távolsági járatoknak 3—4 órai kiállásuk van ál­talában, ha beérkezne* Szolnokra. Ha nem javíta­nak, nyugodtan válthatnák a városi személyzetet, leg­alább annyi időre, míg azok aa ebédet elfogyasztják. De nincs, aki erről úgy, mint az emberi összetartás elemi kötelezettségéről beszélne velük. Megvárják azt az igazgatói utasítást, ami a leváltást kötelezővé teszi. Akkor úgy is meg kell csi­nálni. Ezernyi példa is lenne még annak érzékeltetésére: a nagy, valóban meghatá­rozó feladatok kijelölésében általános szervezésében nincs különösebb adóssága a 7-es AKÖV szakszerveze­ti bizottságának. Azon a cí­men viszont, hogy „ne ap­rózzuk el az erőnket”, távol esnek az emberektől, akik­nek pedig nagyon sokszor közvetlen, személyes segí­tésre is nagy szükségük volna. ülnek a kezén”, hogy talán hangszigetelt fülkéből is hallani vélnénk frazirozási, dallam- és hangmegformá­lási elképzeléseit. Vezény­lete alatt szinte átforróso­dott a pódium levegője, s a zenekar szinte önmagát múlta felül. Különösen áll ez a patétikus szimfónia harmadik tételének ragyogó megszólaltatására, vagy a borongó hangulatú, lemon­dással telített fináléra. A Belügyminisztérium Szimfőnikus Zenekarában jók^pességű együttest is­mertünk meg, fegyelmezett, lelkes játékuk dicséretet ér­demel. Kár, hogy a vonós­részleg tónusa aránylag erőtlen, s hangmennyiség tekintetében nem tudja fel­venni még a versenyt a fúvósokkal, ami néhol a ki­egyenlítettség rovására ment, sőt emiatt a nyitány­ban sem érték él a beetho- vená méreteket. EGYRE inkább nö­vekednek az igények a napközi otthonokban folyó nevelő munkával szem­ben. Kijelenthetjük, hogy a mai napközi otthonok nem egyszerű gyermekmeg­őrzők, hanem olyan intéz­mények, amelyeknek jelen­tős gyermekvédelmi, neve­lési és szociális feladatai vannak. Az a követelmény, hogy a napközi otthonok többet nyújtsanak az átla­gos színvonalú családi ne­velésnél. Ezt természetesen még nem mindenütt és mindenben sikerült elér­nünk, de azon igyekszünk, hogy ezt a célt megköze­lítsük. — MI A NAPKÖZI ott­hon célja? Az, hogy a taní­táson kívül időben felügyel­jen a gyermekekre, azokat gondozza, ellássa, iskolai felkészülését biztosítsa, az iskola, család és az úttörő- mozgalom nevelő munkájá­ra építve gondoskodjék a hasznos, korszerű foglal­koztatásról. Mint látjuk, a feladat na­gyon sokrétű, s érdekében sokmindent kell biztosíta­nunk. Elsősorban kultúrált környezetet, ízlésesen be­rendezett termeket, ahol a gyermekek jól érzik ma­gukat. Szolnok város ebben a tekintetben igen előre­haladt, az ide látogató szakemberek véleménye szerint több nagyvárost is megelőz, követendő példa­ként tartják nyilván. Saj­nos, ez még megyei szin­ten nem mondható el, sok erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a megyeszék­helyet utolérjék. A mun­ka megbecsüléséhez is sok­ban hozzájárulhat a nap­közi otthon, ha az iskolá­ban erről tanultakat el­mélyíti, ha aktivitásra, a munka ügyes megszervezé­sére neveli a tanulókat. A NAPKÖZI otthonok emberformáló és nevelő céljukat csak akkor való­síthatják meg, ha a szülők következetesen és rendsze­resen együttműködnek a napközis nevelővel. Általá­nos az a tapasztalat, hogy alsótagozatos korban a har­madik osztályig a szülők szinte naponta megjelennek a napközi otthonban. így minden észrevételüket köl­csönösen megbeszélhetik a nevelővel, s a jó kapcsolat révén igen eredményes ne­velési módszereket alakít­hatnak ki a gyermek érde­kében. Minél inkább telnek az évek, annál jobban el­maradozik ez a szülői ér­deklődés, főként a felsőta­gozatos napközisek lesznek teljesen önállóak, mond­hatjuk, magukra hagyottak. Pedig köztudomású, hogy a kamaszkorba lépő gyer­mekek nevelése sok-sok problémát vet fel, amit feltétlenül tanácsos a nap­közis nevelővel is megbe­szélni, hiszen ők a nap egy tekintélyes részében kötet­len foglalkozások közepette is láthatják, megfigyelhetik a gyermeket. VAN UGYAN a peda­gógusok segítségére egy összekötő kapocs a szülők­kel, az úgynevezett üzenő­füzet, ez azonban nem he­lyettesítheti a személyes megbeszélést, mert éppen korlátozott lehetőségeinél fogva a nevelés fi­nom árnyalataira nem térhet ki. A családláto­gatás korrigálja itt-ott a találkozások hiányát, de kívánatos, hogy a szü­lők a napközibe is be-be- nézzenek, milyen körülmé­nyek közepette fejlődik gyermekük. Az iskolai szü­lői éntekezleteken ott van­nak ugyan a napközis ne­velők, de arra rendszerint nem igen marad idő, hogy a gyermek ottani magatar­tásáról részletesebben szó essek. Annál inkább fon­tos, hogy az évente egy­két alkalommal tartott nap­közis szülői értekezletre el­menjenek a szülők. Itt nyílik alkalom arra, hogy összehangolják a családi ne­velést a napközi otthoné­val és megbeszéljék a szo­kások, készségek egységes formálási módszerét. A NAPKÖZI otthon­ban a szülők inkább „fel­fedezhetik” a gyermekek jellemvonásait és így ott­honi munkájukat is köny- nyebben tudják irányítani, ellenőrizni. Az is nagyon lényeges, hogy egy-egy munkafoglalkozásra, klub­délutánra, kirándulásra az apa vagy az édes­anya ellátogasson, esetleg aktívan közre is működjön. A személyes példamutatás igen fontos nevelési ténye­ző. A gyermek nyomban többre értékeli a napközi otthon munkáját, ha látja* hogy a szülő is érdeklődik iránta. Ezzel megkönnyítik a pedagógus dolgát és ex megint csak a nevelésire, a tanulásra hat vissza. Él­jenek hát a szülők ezzel a hatékony serkentő eszköz­zel és minél szorosabb kap­csolatot tartsanak fenn a napközi otthonok pedagó­gusaival. Bors Lajos tanár Szolnok Nagy Pál négTienhápom szakmai tanfolyam ZENEKARI EST SZOLNOKON S miután legfőbb felada­tuknak tekintik a szervező munkát, nem kerülnek köz­vetlen közelségbe a válla­lat dolgozóival.' Szolnokon és a megye különböző te­lephelyein előadásokat ren­deztek, rendszabályokat fo­ganatosítottak, amelyek óva intettek az italozástól Ugyanakkor arra már nem fordítottak erőt, hogy Kun­szentmártonban — ahol pe­dig tudván tudják, hogy az átlagosnál is több bajt okoz a gépkocsivezetők ita­lozása —, külön is szétnéz­zenek. Ugyanez áll sok más kér­désben is. Törekszenek ar­ra, hogy szocialista brigá­dok legyenek. Versenyhire d > kát állítanak össze, verseny­Azonnali belépéssel adminisztrátort felveszünk, aki gyakorlattal, gyora- és gépírással rendelke­zik. Fizetés kollektív szerint, jelentkezni lehet személyesen, vagy írás­ban. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. nUmlresnlTetkeiet, Tiszádéra SALAMON PAL« ÚTBAN MAGUNK FELE — 10. — Zubor Géza győztesen el­mosolyodott. Végignézett Bordás Sándoron, aki az ajtófélfának támaszkodott. A geológus rövid bőrnad­rágot, tarka kockás rövid ujjú inget és bakancsot vi­selt. — Én már több geoló­gust ismertem — mondta az öreg békítőén, mert ész­revette a hegyesen villanó tekinteteket. — Érdekes mesterség lehet... — nem tudni, honnan vette, hogy a geológusok mestersége érdekes. —- Szép a mi munkánk — nézett Bordás Sándor Máriára, helyeslést várva. Tekintete gyengéd szeretet­tel simogatta a lányt. — Izgalmas — felelte Mária, és elfordította a fe­jét Zubor Gézáról. — Olyanok vagyunk, mint a régi vándorok. Sokfelé megfordulunk, és minden­honnan továbbmegyünk. Az­tán, évek múlva magunk se emlékszünk rá, merre jár­tunk. cáról eltűnt a feszültség. Az alacsony ajtón kinézve, messzire tekintett. Aztán hirtelen Máriára nézett, és szemével gyengéden átölel­te a lányt. Zubor Géza felkapta a kancsót, és gyorsan töltött Máriának. A zavaros-vörös noha kicsordult a pohárból. Az öreg szemfüles mozdu­lattal tenyerével seperte félre a lustán induló bor­patakocskát, nehogy a lány­ra csorogjon. — Bocsánat — törülgette Zubor Géza is tenyerével az asztalt Érezte, hogy va­lamilyen határon túlfutott Bordás poharába is tölteni akart, de az letakarta. — Köszönöm... Zubor ránézett. Kettőjük közé az első pillanatban az ok nélkül való ellenszenv púpos gnómja állt. Az em­berhez alacsony értelmet­lenség hajtotta őket. Min­den szavuk, tekintetük, mozdulatuk egymás ellen volt — Na, nem baj... kény­9BKBS HÍDCB *■" Zu­bor Géza súlyosan, mintha őt sértették volna meg. Visszaült a lócára. Az asztalhoz koppintottá poha­rát Mielőtt ivott volna, vé­gigmérte a geológust ás megkérdezte: — Hol lehet szerezni ilyen kis nadrágot? — kér­dezte Géza. — Bécsben, fiatalember... Bécsben — vágta rá Mária villámgyorsan. Szavai óvón álltak Bordás Sándor elé. — Ja úgy... cserekeres­kedelem ... — nevetett szá­razon Zubor Géza hangja. Mindenki ránézett. A nyirkos csendben Géza a torkából hallotta a szíve tompa dobbanását Érezte, hogy a sunyi gyanúsítással nem a másikon, hanem ma­gán ejtett sebet Bordás Sándor kihasznál­va az előnyét, gyorsan meg­kérdezte: — Maga hol dolgozik? Mit is dolgozik ő? A „dolgozik” szó zavarta meg. Az öreg megérezte, hogy Géza a földre került, éa helyette válaszolt: — Kártalanító... 6 az őj kártalanítunk. — Az nem rossz... mond­ta halkan Bordás Sándor, és méregetve megnézte. A csend fülzúgató hullá­mokban lepte el a szobát. Mária fölállt az asztal­tól. — Köszönjük szépen... Az öregnek kezet nyúj­tott. Gézának a napfény­ről szólt vissza: — Viszontlátásra. Zubor Géza lazán lepöc­cintette a kilincset, és ujja hegyével belökte az ajtót. Háttal az erkélyajtónak Aranka állt. Nemrég ér­kezhetett. Halványzöld bal- lonkabátján még nem szá­radtak meg az esőcseppek. Gombos László a táskará­dióval babrált. Ijedten né­zett Gézára' én nem tehe­tek semmiről. Géza ösztönösen határoz­ta el. hogy megjátssza a közömböst. Ráncba húzta a homlokát, és otthonos, széthányt mozdulatokkal el­indult az asztal felé. Azután megállt. Feladta a játékot. Ránézett Aran­kára. — Hát te?... Nem kapott választ — Amíg vártunk rád. szórakoztattam Arankát — mondta gyorsan és na­gyon készségesen Gombos. Az odaadó hang alig lep­lezte a félelmét, hogy csak addig ne törjön ki itt va­lami vihar, amíg ő a szo­bában van. Sunyin szétnézett, mint­ha a rést keresné, ahol ki­surranhatna. — Mi van? — kérdezte Géza az asszonytól köny- nyedén. Erre a durvaság­ra nagy szüksége volt. Ügy érezte, e pajzs mögül kell hadakoznia. Gombos csak erre a kis mozgásra várt, hogy köz­ben eltűnhessen. Kiszáml- tottan szólt. •— Hát akkor legyetek csak nyugodtan... én me­gyek... Kiosont a szobából. Aranka mindeddig — a megállt idő félpercében — büszkén, félrefordított fej­jel mereven állt, mint egy megalázott szent, akinek ocsmánv bűnöknél kell je­len lenni. Géza örült en­nek, mert szitkozódási várt. Amint az ajtó becsukó­dott Gombos möeöttj Aranka lassan felemelte a fejét. Szomorúan, gyer­meki értetlenséggel né* zett Gézára. (Fch/iotjMfcJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents