Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-04 / 283. szám

1963. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A jászárokszáüási űj gimnázium életéből A mezőgazdasági szakoktatás óráján: talajvizsgálatot végeznek a diákok a helyi Táncsics tsz-től kölcsön kapott korszerű talajvizsgáló készülékkel A szerkesztés rejtelmei. A szemléltető eszköz segítsé­gével könnyebb a megértén Az esti oktatáson a felnőttek lesznek ismét nebulók. Képünkön Győző Gyula tanár, a gimnázium igazgató- helyettese egy —, hallgató által végzett — kísérletet ellenőriz Minden családhoz bekopogtatunk A tsz jelenéről és jövőjéről beszélgetünk — Nálunk már évek óta a december hónap a családlátogatás ideje. Ez persze nem azt jelenti, hogy más alkalommal nem érdeklődünk a szövetke­zeti családok élete-sorsa iránt, hogy nem foglalko­zunk az emberekkel, s nem igyekszünk segíteni ügyes-bajos dolgaik megoldását. De az éwégi csa­ládlátogatás mégis más. Egyrészt, mert mindenkit otthonában keresnek fel az ezzel megbízottak, más­részt — s ez a fontosabb — nemcsak egyéni dolgok­ról, hanem a közösséget érintő és érdeklő témák­ról esik szó a kötetlen, baráti beszélgetés során. — Az idén 300 hold őszi árpánk pusztult ki elemi csapás — vízkár, kifagyás — miatt. Most majd el­mondjuk, hogy részben ka­lászossal, részbén kukori­cával sikerült pótolni. Az utóbbi fontos takarmány­növényből 551 hold átla­gában májusi morzsoltban számítva 15 mázsát taka­rítottunk be holdanként. Kétszáz hold napraforgónk a tervezet 7.5 mázsa he­lyett 8 mázsájával fizetett. A cukorrépánk 68 000, a szarvasmarhahizlalás ugyancsak mintegy 70 000 forint többletet hozott. Di­csekvés nélkül elmondhat­juk, hogy az idén jói sike­rült a baromfitenyésztés is. Ezerkétszáz hízott libát nyolc kilogrammos átlag­súlyban értékesítettünk, s 12 000 árucsibét neveltünk fel. Tájékoztathatjuk szö­vetkezetünk tagjait arról is, hogy megvetettük • az alapját a baromfitenyész­tés további fejlesztésének. Szövetkezetünkben évek óta nem volt baromfitörzs, s az idén erre a célra há­romezret válogattunk ki sajátnevelésű csibéinkből. A tyúktörzs már eddig 85 ezer tojást termelt. Az is bizonyára érdekli a gazda­társainkat, hogy a tbc ne­gatív tehénállomány tejéért járó felár 54 000 forinttal növeli a tagok jövedelmét. — Természetesen nem­csak az eredményekről szólunk a családlátogatás­kor, hanem gondjainkról is. Tanácsot kérünk, ja­vaslatokat várunk azok megoldásához. Ilyen gon­dunk például az öntözés. Lehetőségeink adottak ah­hoz hogy 800 hold szántó­földi növényre juttassunk a szükség szerint mester­séges csapadékot. De a munkaszervezés, még pon­tosabban a munkaerő biz­A FURCSA EMBER “ff“amáskodva hitetlen- ■ kedtem. Erre az igaz­gató behívta a telefonos kislányt. Aztán hallom, máris harsogja a megafon. — Juhász István, Juhász István. Jöjjön az igazgatói irodába. Juhász István ... A telefonista lány gépe­sített hangja nagy robajjal csapódik szét a Mezőtúri Gépállomás ebédidei csend­jében. De csak nem jön senki. Legalább van időm meg­képezni magamban a vára- koztatót. Drabális, gólem- alkat és lelkűiét. De lehet, hogy Czája, izomkolosszus. A karját látni várom Kí­váncsian. Mekkora bicepsz- köteg bizonyosan. És az ar­ca teltképú, pusztai szelek által vörösre festett. Meg­szállottan nyugodt valaki alighanem. — Jónapot kívánok. Ke­resni tetszettek? Amíg beszél, a szeme sza­bályos időközönként pislog. S nyomban utána megrán­dul az ádámcsutkája előre és hátra. A sapkáját této­ván forgatja kezében. Te jó ég, ez a sápadt arcú, nyűtt fizikumú, széllel bé­lelt ember lenne? <3 csinál­ná irodistásan vékony kar­jaival, hosszú kezeivel? A térdén meglöttyen a gé­pésznadrág, rá a gumicsíz- maszárra, jelezve, hogy nincs kitöltve. — Ne ijedjen meg, Ju­hász elvtárs. Az újságíró barátunk szeretné megis­merni. Az igazgatói bátorítás hatásos. A riadt tekintetű férfi felenyhülten, már majdnem nevetni is tud. — Ó, hát csak ezért. Félórája beszélgetünk már és a rejtély egyre nagyobb, egyre mélyebben rejtőzik el benne, teljesen elzárkózva előttem. Faggatom, miéit teszi. — Hát ugye, mikor olyan a munka. tosítása nagyon megnehe­zíti ennek valóraváltását. Most majd ezzel kapcso­latban is kikérjük az em­berek véleményét, s re­méljük, hogy közösen meg­találjuk a módját öntözési lehetőségünk jobb kihasz­nálásának. — A betegek, idősebb tagtársaink gondját, ter­hét is igyekszünk csökken­teni. A családlátogató bri­gádokban részt vesznek a szociális bizottság tagjai is, s együtt pártszerveze­tünk aktivistáival, a párt­vezetőség tagjaival terme­lőszövetkezetünk elnökével keresik fel a családokat. — A szövetkezeti csalá­dok már várnak bennün­ket, ahogy ők mondják: a népnevelőket. S mi szíve­sén folytatunk velük esz­mecserét. A szövetkezet­ben élő háromszáz család­nak nemcsak a sikerei, — gondjai is közösek, s jó azokat meghányni-vetni a baráti beszélgetések alkal­mával is. Ezért kopogta­tunk be most is minden tsz-tag otthonába. Elmondotta: Knn Andrásné, a jászladányi Szabadság Taz párttitkóra Olyan sose lehet, aho­gyan ő veszi. Szarvasról, a községből motorral, vonat­tal, kisbiciklivel bejár ide Mezőtúrra. Hoz magával száraz kosztot, azt beteszi a DT gépházába és indul. Három napig le se száll róla. — Édesanyám az itt la­kik, hogy ha már éhes va­gyok, oda is be szoktam menni. Egy hétig megvan alvás nélkül. — A legtöbb mennyi volt? Hány órát dolgozott akkor naponta? — Tizennyolcat-huszat. Mikor hogy ébredek fel. De hol? A gépen, a trak­toron. Leállítja a motort, rád* a kormányra és szun­dít. — Félredűlve a sarok­ban. aztán jól van. Egy-két óra hosszát, az­tán indul tovább. — Ott szoktam csak a barázdában. — És bírja? — Én bírom. A felesé­gem, mikor megunja, hogy már sokáig nem mentem haza, hoz utánam enniva­lót. Fanatikus akarat-ember, vagy különös adottság? A többiek beszélik, egymaga többet dolgozik, mint má­sok két műszakban. Hozzá Bánya' Ha a tápellátás szervezettebb vo na ... (Tudósítónktól) A népfront és a tanács közös szervezésében Tisza­füreden november 29-én tanácskozást tartottak, ame­lyen a járás 29 mezőgaz­dasági szakembere vett részt, Dr. Kerekes György, a megyei tanács üzemgazdá­szának „A takarmánytápok 1962. évi forgalma Szolnok megye termelőszövetkezetei­ben” című előadását nagy figyelemmel hallgatták a jelenlévők. Alaposan és sokoldalúan elemezte fő­ként a tápok szállításának kérdését. Megállapította, hogy megyénkben a tisza­füredi és a kunhegyesi já­rás — melyek főként a karcagi keverőüzemből kap­ják a takarmánytápot — vannak leginkább szállítási költséggel megterhelve. — Mert még innen átlagban 37.2 a szállitásd tonna-kilo­méter, addig Kunszentmár- tonból 18.1. A bemutatott Ezután Faragó Ernő, a tiszafüredi járási tanács mezőgazdasági osztályveze­tője a tápokkal elért járási eredményekről tájékoztatta a hallgatóságot, majd dr. Bodó Lajos, a Gödöllő: Agrártudományi Intézet ta­karmány tanszékének ad­junktusa és Rózsa Zoltán, a Hámán Kató Tsz állat- tenyésztője szólt. Az értekezlet tanulsága: a tiszafüredi járásban olyan fejlődési fokra jutott a tá­pok alkalmazása, mely jog­gal megkívánja a keverő­üzem felállítását, annál is inkább, mert éhhez Tisza­füreden és Tiszaszentimnén biztonsági kérdésekkel foglalkoztak A KGST szabványosítási bi­zottságának szakértői no­vember 25—29 között ülést tartottak a csehszlovákiai Ostravában. Az ülésen a tagországok, továbbá a ta­nács titkársága szénbányá­szati osztályának képviselői vettek részt. Megvitatták a bányabeli villamosberende­zésék előállítását, normál és fokozott biztonsági kivi­telben, kvarchomok töltés­sel, továbbá a bányavága­tok és keresztvágatok belső szelvényeinek szabvány jel­legű ajánlásait. is megvan a szükséges épü­let N. J. Üzenet a közgyűlésnek Tiszapüspökibe térképek a spontán telepí­tett keverőüzemek és a rossz tervezés miatti ke­resztszállításokra mutattak rá. Ha csak négy kilo­méterrel sikerül csökken­teni a tápok szállítási át­lagos távolságát — mon­dotta az előadó — ez 2.5 millió forintos megtakarí­tást jelent a megye terme­lőszövetkezeteinek. A NYÁR DEREKÁN a tiszapüspöki Haladás Tsz- ben — mint arról Tóvizi Vince elnök tájékoztatott — vezetőségi ülésen tár­gyaltak özvegy P. L.-nének arról a problémájáról, mely- lyel legutóbb szerkesztősé­günkhöz fordult. Az asz- szony tanyája a püspöki határban van; ott, hol m van nőve, rászegezve a gép­re. Nem tud leszállni róla. A gépnek sok már, ameny- nyire hajtva van, nem az embernek. Egy hét alatt összesen se alszik annyit, mint más egy éjszaka. Zárkózott, de nem em­berkerülő. A társalgások­ban sose kér szót, de meg­hallgat mindenkit. A tizen­negyedik vasárnapot tölti egyfolytában munkában, azt is alvás nélkül. — Ennyiszer elrendelték a vasárnapi műszakot? — Mikor nem volt elren­delt, akkor magam rendel­tem el saját magamnak. A brigádvezetője — sok éve dolgozik vele együtt — tűnődve szól. — Pista furcsa ember. Ha ráparancsolunk, hogy na, most - ztán elég, azt mo dja, százhét hónap volt a hadifogság, annál ez sok­kal jobb. — Mikor hazajöttem, megházasodtam. Az asz- szony mégis csak rendben tartja az embert. Egy szövetkezetre valót, 600 holdat szántott fel egyedül. Az a gyanúm, ta­lán a pénzért? — Mit keresett a legtöo- bet? — Tavaly volt olyan hó­nap, hogy hatezer forintot. De hát háza van, a lá­nya fodrász, az anyja an­nak segít. Van pénzük, min­denük megvan. Akkor nem azért De ő meg hallgat Beleizzad a faggatózásba. Apró, fényes cseppek jelenr ek meg a homlokán, kezefeiével le­törli és szipákolva lélegzik. És restelkedik. Látom, kí­nos, ha az emberi teljesítő­képesség határán túlra vitt szorgalmáról esik szó. — Más is megtenné. A felettesei mondják, nem lehet rajta kívül más nem is tudná megtenni. Azt is hallom: — A szegény apja volt ilyen. Nem tudta, mi az elég a munkából, abba sza­kadt bele. Huszonöt éve géplakatos. De még mindig csak dicsér­ték. Az Alkotmány szövet­kezetben, ahol dolgozik, a legnagyobbra tartják Ilyen kételkedve mét nem is be­szélgetett vele senki. A bú- csúoarola után sietve, ro­hanását alig visszatartva tűnik el a folyosón. |£ielégítetlenül nézek egyeneótartású, szi­kár, alakja után. Szeret­tem volna különös csele Ke­el etei mélyére pillantani, életmódjának rejtelmes in­dítékaival megbarátkozni. Nem sikerült egészen. Borzák Lajos szövetkezet ez év elején rizstelepet létesített. Az árasztások folytán az épü­let átnedvesedett, kútjának vízszintje felemelkedett, a víz pedig az egészségre ár­talmassá vált. Olvasónk mindezek miatt vételre kí­nálta fel a tanyát a tsz- nek, mely tízezer forintot ajánlott érte. Az egyezség nem jöhe­tett létre, mert a török­szentmiklósi gyámhatóság nem járult hozzá az ingat­lan értéken aluli eladásá­hoz. A tanya háromnegyed­részben ugyanis a P.-gye- rekeké; kik közül több még kiskorú. A hivatalos becslés szerint a porta 16 ezer 446 forintot ér. Ekko­ra összeget a vezetőség so- kallott. A napokban beszélget­tünk erről Tóvizi elvára­sai. Ügy találtuk, leghelye­sebb lesz e kérdést a ter­melőszövetkezet e hó dere­kán esedékes közgyűlése elé bocsátani megvitatásra. No­ha bizonyos, hogy a szövet­kezet elnöke akkor részle­tesen ismerteti majd az összes körülményeket, azok közül az egyik igen jelen­tősét írásban is leszögez­zük. A KÖJÁLL végezte vízvizsgálat alapján a tö­rökszentmiklósi járási ta­nács vb egészségügyi cso­portja 81—52/1963. számú határozatával elrendelte a kút lezárását s tilalmi táb­lával megjelölését. A leg­közelebbi iható víz több mint három kilométernyire található a P.-tanyátóL MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy a közgyűlés elé mél­tányos, emberséges javas­lattal kiálló szövetkezeti elnök vételi javaslatát meg­szavazzák a tiszapüspöki Haladás Termelőszövetke­zet gazdái.-hí,—

Next

/
Thumbnails
Contents