Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
ÜkUYAZAS * * * * Szolnokon a Csokonaif utcában — De most már elég legyen, hullik nálunk a va< kólát! T-oly-ésszátoitátoU e^^chte^enulla 4 mikor az MTI reggel hat órakor közölte, hogy a Hermes I. űrhajón fellőtték és az előre kiszámított pályára vezényelték kajbinger Edét, a riporterek először a hős családját rohanták meg. A roham .első hullámát Vacul- káné, a házmester tartotta föl, aki igényt formált arra, hogy egyéni véleményét kifejtse. A riporterek megadóan hallgatták Va- culkánét, aki ugyan mindössze annyit mondott, hogy „Szegény ember, pedig olyan fiatal volt!” — de ezt meglepően gyorsan és sokszor. Az újségirők ezután átgázoltak rajta és behatoltak a hős lakásába. Itt a hős anyja, özv. Kajbinger Elememé válaszolt a kérdésekre, míg az űrhajós bájos felesége szigorúan figyelt, hogy el ne lopjanak valamit. Fény derült arra, hogy' Kajbinger kedvenc étele a gríznókedli és a túróspite, kedvenc sportja, az ulti, kedvenc állata a paprikáscsirke. Szereti a zenét, a májusi naplementét és a társbérlőjét. (Az utóbbi miatt ki is vizsgálták, de minden vizsgálat negatív eredményt hozott.) — Hős fiam — mondta meghatottan az anya — tervszerűen készült az útra. Ha meggondolom — lágyult el —, alig harminc éve még piciny gyerek volt és ma már pályasakja is van neki. Az edzést Romániában kezdte három éve. Ide tíz napra ment, karórát és bizsut vitt és három gyönyörű* irhabundát hozott. A következő feladat nehezebb volt — Prágában kellett pálinkáért és cigarettáért bőröndöt és motoralkatrészt cserélnie. Ezt is fényesen megoldotta. — Az eredmény nem is maradt el. Mint a legtehetségesebb magyar utazót, őt i“lö1t~k űrutasnak is. — Éljen! — kiáltottak fel lelkesen az újságírók. A hős kbebbik fia bekapcsolta a rádiót. — Kajbinger Ede nyolc óra negyven perckor harmincszor kerülte meg a Földet — mondta egy kellemes bariton. . — Te Mama — szólt gyanakvóan Kajbingemé. — Ha az Ede folyton csak keringj mikor fog dolgozni? — Bízd . csak rá Majd megáll ő egy tócsát. Az újságírók lihegve eltávoztak. Két nap múlva, miután Kajbinger Ede az emberiség együttérzésétől kísérve leszállt a kijelölt körzetben és végre hazaengedték, katonásam, de kissé szomorúan jelentkezett anyakönyvileg mellérendelt hitvesénél. — Inkább ultiztam volna! — mondta tömören. — Ede! — hördült fel a hitves sápadtan. — Csak nem azt akarod mondani...? — De azt. Hát először is, borzasztóan gyorsan ment az egész. Kiszállás alma. Piackutatás alma. A gyulai kolbász nem ment. A pálinkával kiröhögtek. A tűsarkú cipővel dettó. — Folyton azt kérdezték, hogy ugye, magyar vagyok. — Amikor leszálltam, orvosnak öltözött vámőrök rohantak rám, levetkőztettek meztelenre, megvizsgáltak, mindent elszedtek tőlem, a végén még örültem, hogy nem kaptam egy Injekciót. — Jézuskám! ötszáz forintot fektettünk bele ebbe az útba! — Annak fuccs! De jövőre majd bepótolom. Azt mondják, hogy a Holdban még nagyon megy a téliszalámi. Egy kálóért egy egész krátert is kaphat az ember. Szeretem a figyelmes embereket. Azokat, kik erőfeszítések árán is örömet okoznak másoknak. Közülük fejjel kimagaslik a T IT ASZ szolnoki üzletigazgatóságának két dolgozója, ki díjelőleges ajánlott levélben értesítette szerkesztőségünket arról, hogy — nem tartozunk egymásnak. Ki szeret fizetni?,.. Kész öröm, hogy nem vagyunk adósak a villanyszámlával, melyet — mindentől eltekintve — nem a szerkesztőség, hanem a kiadóhivatal szokott rendezni. A 2798/1963. sz. körlevélre vá^ laszolva dagadó kebellel helyeslem: kvittek vagyunk. (Remélem, közben a posta és a TITASZ is elszámolja az R-8672/b számú, szóban- forgó ajánlott levél kezelési, kézbesítési stb. díját. Mint tudjuk: elsején mindenki megadja...) Nem is értem, az üzleti érintkezés eme udvarias formája miért nem terjedt el még nagyobb mértékben. A kitűnő vacsorával szolgád ló Magyar utcai étterem főpincérétől igazán elvárnám, hogy Így év vége felé hivatalosan is elismerje: egész évben egyetlen kovászos uborkát sem tagadtam le. Legalább telefonon szólna át valaki a zacibót, hogy jól számolták a kamatot, mikor a télikabátomat kihoztam; megnyugtathatna a borbélyom, hogy a randevú- borotváláskor eszközölt kölnizés ellenértékét is felszámolta — így semmiképp sem égne megszőrtelenített képem. Zéró Zénó viílanyáramfogyasítá és amatőr hoppmester — kefe —• Idegenforgalmi hivatal nyílt — És mondja madame, hol lehet Szolnokon szombaton délután taxit szerezni? Nem lehet elég korán kezdeni. Mi az? Ki kopog? Diplomatának. BUKÓSISAK LEXIKON BUKÓSISAK: Szilárd szerkezetű, féltök küllemű építmény. Viselhető motorkormányon, háton, térden, csomagtartón és becsomagolva a hátizsák alján( Rendőr közelében néha a fejen is. Előnye: Ha százhúsz kilométeres sebességgel szabálytalanul előzünk és ennek kapcsán lekvárként helyezkedünk el egy jegenyefán, a koponyaalap csontjai épségben maradnak. Nem elhanyagolható szempont. MEGBUKÓSISAK: Félévi vagy évvégi bizonyítványosztás után az otthon felmerülő nézeteltérések tompítására. Méretét úgy válasszuk meg, hogy lábunkat is aláhúzhassuk. Célszerű tartalék élelemmel is felszerelni. ELBUKÓ SISAK: Fiatal lányok számára rózsaszín és halványkék színben. Ellenállása csekély, csak egyszeri használatra. Bélyeg- vagy gyufacimke- gyűjtemény megtekintésénél viseljük, megfelelő szfnű fehérneművel. LEBUKÓ SISAK: Sikkasztó gazdaságvezetőnek, basáskodó igazgatónak nélkülözhetetlen. Viselése sokszor meglepő eredménnyel jár. Az illető ugyanis — az általános várakozás ellenére — nem lefelé, hanem fölfelé bukik, Hatását fokozhatjuk, ha a sógor-koma viszonyt igazoló okmányt a külsejére ragasztjuk.
